Felszólalás adatai

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy a vita komolyan vételét kormányzati oldalon az is mutatja, hogy Selmeczi Gabriella most sincs a teremben, és az is, hogy ez az elképesztő nagyságú időkeret adatik meg az ellenzéknek arra, hogy elmondja véleményét. De akkor azért mondjuk el még egyszer, hiszen nem győzzük ezeket hangsúlyozni.

Úgy érezzük, hogy mielőtt ez a kommunikációs offenzíva megindult, önök egyértelműen abba az irányba szerettek volna elmozdulni, hogy Brüsszel ismerje el a magán-nyugdíjpénztári befizetéseket költségvetési tételként. Amikor látták, hogy ez nem működik, azután kezdtek ebbe a boszorkányüldözésbe, azután döntöttek úgy, hogy évi 360 milliárd forintnyi befizetést - összességében a 14 hónapban 420 milliárdról van szó - einstandolnak.

Erről lehet beszélni sok mindent, de konkrétan mégiscsak ez történt. A jövő évi költségvetés tekintetében pedig elmondható az, hogy erre azért van szükség, mert egy, a gazdagoknak és a felső középosztálynak kedvező adórendszert vezetnek be. Ez a lyuk a költségvetésben, amit innen szeretnének pótolni. Mert egyébként nemcsak ekkora nagyságrenddel, hanem mintegy 550 milliárd forinttal támogatta a szocialista kormányok ideje alatt évről évre a költségvetés nyugdíjrendszert, a mai nyugdíjasokat. Ez a nagyságrend nyilván elég volt arra is, hogy kitérjek a napirend tárgyalásából egy nagyon picit, hogy folytassuk a nyugdíjkorrekciót, a méltányossági nyugdíjkasszát időről időre növeljük. Már érthető, még egyszer hangsúlyoznám, hogy miért nem jöttek el múlt héten a szociális bizottság ülésére. Azért, mert ezek szerint nem kívánják folytatni a nyugdíjkorrekciós programot, nem kívánnak többletforrásokat költeni a méltányossági nyugdíjra, és 40 év szolgálati idő után ezek szerint nem kívánnak lehetőséget biztosítani az embereknek, hogy nyugdíjba vonulhassanak.

Kimondható, hogy úgy kérnek kölcsön az emberektől, hiszen, ha jól értem, tulajdonképpen ez egy kölcsön, hogy ők ebbe nem egyeztek bele. Hárommillió emberről van szó, mintegy hárommillió emberről, és még arról sem nyilatkoznak, mert az előterjesztésben nyomát sem látom, de egyébként a lezajlott vitában sem volt erről szó, hogy hogyan és mikor fizetik ezt vissza. Nyilván a részletes vitában szintén itt leszünk, el fogjuk mondani.

Van egy módosító javaslatunk, ami arról szól, hogy nyilván legalább a jegybanki alapkamatnak megfelelő, vagy lehet úgy is dönteni, hogy a hozamot produkáló összeget fizessék meg a nyugdíjpénztári tagoknak 2012. január 31-ig. De hát önök nyilatkoztak, azt kompenzálják, aki átlép, mert mindenki dönthet úgy, hogy rosszabbul járjon. Azt gondolom, hogy ez nagyon messze van attól, amit önök mondtak, nagyon messze van az önkéntesség és a választás szabadságától, amiről beszéltek. Szó sincs erről. Ma mindenkinek kötelezően az állam számára át kell utalnia ezt az összeget, amit eredendően a magán-nyugdíjpénztári számlájára szánt volna. Erről nem dönthet szabadon, az állam és önök einstandolják ezt az összeget.

Nincs más hátra, azt tudom mondani, hogy egyetlen reális és konzekvens döntés lehetne a részükről, de nem vagyok túl optimista, nyilván nem fogják ezt tenni; akkor járnának el helyesen, ha visszavonnák ezt az előterjesztést, hiszen bármennyire hivatkoznak állandóan különböző forradalmakra és mindenféle felhatalmazásokra, én október 3-án és április 11-én ezt a kérdést nem láttam a szavazólapon. Pártokra lehetett szavazni, önök pedig a választási programjukban nem ezt mondták, sőt ezzel ellentétesen beszéltek. Tehát azt tudom mondani, hogy hazudtak a választóknak.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)