Felszólalás adatai

SZATMÁRY KRISTÓF, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy teljesen jogosan egy nagyon fontos és egy nagy rendszerhez kapcsolódó két törvényjavaslat általános vitájára kerül most sor, ami, szögezzük le az elején, csak egy részét érinti ennek az átalakításnak, és valószínűsíthetően további lépések szükségesek ahhoz, hogy ezt az egész rendszert átalakítsuk. S ha már erről a rendszerről beszélünk, akkor hadd említsük meg azt, hogy ez a rendszer talán az egyik olyan utolsó nagy rendszer, amit lehetne akár az MSZP hagyatékának, a gyurcsányi szellemiség hagyatékának is nevezni. És nem ok nélkül lehetne így nevezni, mert ez a rendszer magán viseli azokat a jegyeket, amelyekkel többek között az elmúlt nyolc évben is kormányoztak.

Mik azok a jegyek, amelyek fölismerhetők a magán-nyugdíjpénztári rendszeren? Az egyik az, hogy rosszul működik; ez elhangzott már korábbi felszólalásokban is. Több nemzetközi példát lehet hozni arra, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer, az akkori megalkotók elmondása vagy szándékai szerint is, akkor lenne jobb az állami nyugdíjrendszernél, ha minimálisan 2,3 százalék fölött lenne az éves hozama. Amit itt érdemes ezzel szembeállítani, az mondjuk, az állampapírkötvények hozama, ami nagyjából az állami nyugdíjrendszer hozadékaként, mérőszámként elővehető. Ehhez a 3,2-hez képest az elmúlt 12 évben, írd és mondd, összességében 1 százalék... 1 százalék alatt volt a magán-nyugdíjpénztári befizetések hozadéka. (Kiss Péter, Puch László: Reálhozama. Az infláció felett.)

Nem elég az, hogy ilyen alacsony volt ezeknek a hozadéka, a rendszer úgy lett kialakítva, hogy azok a menedzsmentek, amelyek ezeket a portfóliókat kezelik, európai szinten is és az állami pénztárhoz képest is jóval nagyobb költséggel működnek, az éves befizetések közel 5 százalékát fordítják saját működésükre. Ez az 5 százalék azt jelenti, hogy annak a 3 millió néhány százezer embernek a pénzéből, a ki a magánnyugdíjpénztárakban van, és évente befizet 360 milliárd forintot, az ő pénzükből több mint 15 milliárdot használnak föl, ahelyett egyébként, hogy ezt az 5 százalékot beszámítanák a hozadékba. Teszik ezt úgy, összehasonlításként, hogy 2 százalék alatt van a működési költsége az állami nyugdíjrendszernek, és Ausztriában egyébként, ahol sokkal jobban szabályozzák a magánnyugdíjpénztárakat, 1 százalék körül van.

Tehát ki lehet azt mondani, hogy ha a magánnyugdíjpénztár-tagok nem is járnak jól a magán-nyugdíjpénztári befizetéseik után, vagy rosszabbul járnak, mint ha az államiba fizetnék, valakik igenis jól járnak ezzel, mert valakiknek, ha nyereség van, ha nem tud kimutatni nagy hozadékot, akkor is megkapja az éves 5 százalékos működési költségét. Ezért fölhívnám azon képviselőtársaim figyelmét, akik ezt a rendszert úgy egészében próbálják védeni, hogy nem a 3,2 millió befizető érdekeit védik elsősorban, hanem annak a szűk menedzsmentnek az érdekeit, amely a magán-nyugdíjpénztári befizetések után évi több tíz milliárd forintot zsebre tesz. És azt el kell dönteni mindenkinek a parlamentben, hogy kinek az érdekeit védi, a 3,5 millió magán-nyugdíjpénztári tagnak, akik egyszer nyugdíjat fognak kapni, vagy azok érdekeit, akik ezeket a pénzeket kezelik.

Egyébként, ha már itt tartunk, elhangzott itt más fölszólalásban is, hogy kísérlet volt arra az előző kormánynál - és meg lehet nézni a szavazási eredményt, ha valaki esetleg nem emlékezne rá -, önök, az önök kormánya, a Bajnai-kormány másfél évvel ezelőtt beterjesztett egy olyan javaslatot, ami lényegében úgy, ahogy van, magánkézbe juttatta volna, magánzsebekbe juttatta volna azt a 2700 milliárd forintot, amit ez a 3 millió ember az elmúlt 12 évben befizetett. Önöknek nem nagyon lehet reklamálni azért, mert most a 30 milliárdot ezektől a cégektől a garantált állami rendszerbe teszik be, amikor az önök szavazatával, ha átment volna a köztársasági elnöknél, ez a 2700 milliárd forint már a menedzsment zsebében lenne. Önöknek egy szavuk nem lehet arra, hogy ki hogyan akarja ezt a pénzt eltenni. (Taps a kormánypárti padsorokban és Jobbik soraiban.)

Visszatérve, szerintem a Ház nagy részében, még azoknál is, akik esetleg ellenzik ezt a rendszert, a Ház egyik vagy másik frakciója tekintetében abban egyetértettünk nagyjából, hogy ez a mostani rendszer nem jó. Ez a mostani rendszer pazarló, az emberek pénzét nem jól kezeli. Innentől kezdve értelemszerűen több lépésnek kell következnie, és a most előttünk fekvő két törvényjavaslat valószínűleg a lépések első sorába tartozik. Ezt követnie kell mindenképpen annak - és ebben teljes egyetértés van -, biztosítani kell azt, hogy aki az állami rendszerbe most a pénzét átteszi, az jóvá lesz írva, az emberek számára, a nyugdíjasok számára ez nem fog elveszni. Úgy gondolom, ez közös felelősség, és közös célja a Fidesz-frakciónak is.

Ki kell dolgozni azt a rendszert, teljesen egyértelműen, hogyan lehet törvényes keretek között a magán-nyugdíjpénztári tagok útját átvezetni vagy megkönnyíteni az állami nyugdíjalapba olyan módon, hogy senki nem járhat rosszabbul. Tehát azt a rendszert kell kidolgoznunk, azt a rendszert kell támogatnunk, amely lehetőséget ad minden egyes magán-nyugdíjpénztári tag számára, túl azon, hogy ezt a 14 hónapot mindenki számára jóváírják, de aki nem akar benn maradni a magán-nyugdíjpénztári rendszerben, annak úgy fogjuk tudni biztosítani az átmenetelét az állami alapokba, hogy ne járjon rosszabbul. És nem utolsósorban, ugye, arra is kell majd időt szakítani, hogy aki ott akar maradni önszántából, és úgy gondolja, hogy ez a nyugdíjtőzsde vagy az a pénzkezelés, ami a nyugdíjbiztosítóknál folyik, az megfelelő, akkor is szükséges lesz az egész rendszer szabályozására, akár a menedzsmentdíjak, akár az egész működés átláthatóságának tisztázására.

(10.40)

Tehát amikor számon kérik azokat a kérdéseket, amelyek értelemszerűen ebben az egy törvényjavaslatban nincsenek benne, akkor értelemszerűen ezekről a kérdésekről mi is gondolkodunk, és ezeket a kérdéseket úgy kell megoldani, hogy a magán-nyugdíjpénztári tagok közül senki ne járjon rosszul.

Egyébként két dolgot azért itt érdemes még egyszer elmondani. Az egyik az, hogy értelemszerűen ennek az egész ügynek van egy másik vetülete is azon kívül, hogy látjuk, hogy ezen rendszerek nem működnek jól. Erre már utaltam itt a bizottsági beszámolóban is. Az egyik az, hogy egyébként Magyarországon sajnos pontosan amiatt, mert a magán-nyugdíjpénztári rendszerek ilyen formája ismeretlen az Európai Unió régi tagjai között, és egy teljesen új rendszer van, ezért az Európai Unió régi tagállamai nem is akarnak hallani arról, hogy a magán-nyugdíjpénztári befizetések összegét a költségvetési hiány tekintetében beszámítsák, ami Magyarországot egy különösen nehéz helyzetbe hozza az elkövetkező években, hiszen közös cél - és egyébként az egész második gazdasági akcióterv is arról szól -, hogy Magyarország elmúlt években elvesztett gazdaságpolitikai hitelét visszaállítsa a 2009-es és 2010-es hiánycélok tekintetében.

Még egyszer megemlíteném, létezik egyébként példa, többi európai példa is létezik, én egyet említettem, az észtek példáját. Ez azért érdekes egyébként, mert ott maga az Unió a maastrichti kritériumok szempontjából fogadta el a magán-nyugdíjpénztári átvezetések ilyen módon való megvalósulását, tehát semmi okunk azt eltételezni, hogy ezek a mostani törvényben szereplő lépések nem lennének EU-konformok.

Még egyszer, végezetül, a Fidesz-frakció részéről teljes mértékben támogatjuk a most benyújtott javaslatokat, értelemszerűen ehhez fognak kapcsolódni további jogszabályok, amik az egész rendszert kezelik, de összességében megállapítható, hogy egy olyan rendszerről, egy olyan örökségről van szó, ami rosszul működik, az emberek pénzét nem jól kezeli, az emberek pénzét ezzel a tervezettel egy biztonságosabb helyre irányítjuk, és egyébként meg költségvetési szempontból Magyarország kedvezőbb helyzetbe kerül. Ezért is kéri a Fidesz-frakció és egyértelműen kiáll amellett, hogy ezt a törvényjavaslatot támogassuk.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiból.)