Felszólalás adatai

DR. NAGY ANDOR (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A pulpitusról jeleztem, hogy szeretném megindokolni a fölszólalásomban röviden, hogy miért választottuk az egyik nemzeti prioritásnak a víz ügyét. Igyekszem rövid lenni, és nem kihasználni az időt, nem végigbeszélni, hanem ha van mondanivalóm, akkor csak azt mondani el, ami fontos is.

Ha csak önmagában azt mondanám, hogy ez a vörösiszap-katasztrófa, amely ránk tört, fölhívta a figyelmet Magyarországra, már ez is önmagában elég lenne ahhoz, hogy foglalkozzunk majd a magyar soros elnökség idején a vízzel. Az Európai Bizottság biztosa nemrég járt itt Magyarországon, és kiderült, hogy azért nem kaphat Magyarország a szolidaritási alapból segélyt a katasztrófa kapcsán, mert nem minősítik az európai uniós szabályok ezt a katasztrófát természeti katasztrófának, hanem iparinak, és nem éri el a GDP 0,6 százalékát az okozott kár. Azt gondolom, ahogy tegnap az európai parlamenti képviselőtársainknak, úgy nekünk is, amikor majd soros elnökök leszünk, szóba kell hoznunk, hogy ezen a szabályozáson Európában változtatni kellene, mert mások is kerülhetnek hasonló helyzetbe.

Nemrég tudtuk meg, hogy van Európában vagy 225 millió köbméter vörösiszap, ebből nálunk 50 millió köbméternyi, a szomszédos Szlovákiában is rengeteg van, és ott is van egy olyan tározó, amelyet a heves esőzések veszélyeztethetnek.

De mondhatnék más érveket is, hogy a víz miért fontos ügy, mondhatnám azt is, hogy a víz az úr, ahogy Petőfi Sándor a versében megfogalmazta. De bizonyára tudják, hogy az Európai Unió vízpolitikáját az úgynevezett víz keretirányelv határozza meg.

(17.10)

Ez egy 2000-ben megfogalmazott irányelv, amelyet ideje már módosítani, erre az Európai Unió egyébként hajlandó is. 2009 decemberéig valamennyi tagállamnak le kellett adnia az úgynevezett vízgyűjtő-gazdálkodási terveket, ezeket pont a mi soros elnökségünk idején kell majd felülvizsgálni. Erre egyébként a szaktudásunk megvan, a magyar vízügyi szakemberek jók, a környezetvédelmi tárca és a Külügyminisztérium fel tud készülni arra, hogy az Európai Bizottság szakembereivel ezt a feladatot el tudják végezni.

Aztán megfontolásra fogjuk javasolni az Európai Unió szakembereinek, hogy úgy, ahogy van, az Európai Uniónak energiahatékonysági irányelve, víztakarékossági, vízhatékonysági irányelv nincsen, és biztosan nem tudják, de úgy, ahogy az energiát, úgy a vizet is pazaroljuk; a felhasznált víznek legalább 20-30 százalékát meg lehetne takarítani, ha az Európai Bizottság egy ilyen irányelvet is elfogadna.

(A jegyzői székben Göndör Istvánt
dr. Lenhardt Balázs váltja fel.)

A Földnek körülbelül kétharmadát alkotja víz, egyharmada szárazföld. A kétharmadnyi vízből 10 százalékot használunk édesvízként, a 90 százaléka tengervíz. Ennek a 10 százaléknak egyébként a legnagyobb fölhasználói nem is mi, emberek vagyunk - ivóvízként -, hanem a mezőgazdaság, amely mintegy 70 százalék, az ipar, amely 20 százalék, és ennek az édesvízkészletnek mindössze 10 százalékát isszuk meg ivóvíz formájában. Jelentős dologról van tehát szó, ezzel takarékoskodni kell. A fenntartható vízhasználat ezért ugyanúgy, ahogy korábban az európai uniós vízpolitika kapcsán a víz keretirányelvet megjelöltem, szintén egy olyan érv, ami miatt a víz ügye a magyar soros elnökség kapcsán megjelenhet európai ügyként is, de magyar érdekként is.

A Duna-stratégiáról még szeretném elmondani azt, amit akkor nem sikerült az idő hiánya miatt. Ahogy említettem, ez a Duna-régió stratégia nagyon sok magyar érdeknek meg tud felelni, és óva intek mindenkit attól, hogy az egészet csak egy hajózhatósági problémának állítsa be. Megjelentek olyan híresztelések is, hogy a magyar kormány gátat akar építeni, vissza akarják építeni azt a gátat, amelyet valamikor sikerült Nagymaros kapcsán megakadályoznunk. Erről szó sincs. A magyar kormány nem fog gátat építeni, és nem nyúl olyan megoldáshoz - hogyha a hajózhatóságot egyáltalán meg akarjuk oldani -, amely az ivóvízbázisokat veszélyeztetni akarja.

Említettem, hogy Magyarországnak egyetlen kötelezettsége van, ez is egy európai nemzetek szövetsége, az ENSZ kapcsán merül fel az AGN-egyezményben; nincs olyan kötelezettségünk, hogy hajózhatóvá tegyük olyan mértékben a Dunát, hogy akár 340 napig is hajózható legyen. Egyébként a Duna ma is hajózható, hiszen jönnek teherhajók is, jönnek személyszállító hajók is, de ez 240 napig válik lehetségessé a hajók számára, és van olyan nyomás Magyarországon, hogy ezen változtassunk. De ilyen kötelezettségünk nincs. Ha belemegyünk abba, hogy hajózhatóvá tesszük a Dunát, akkor is csak úgy lehet azt megtenni, hogy figyelembe vesszük a víz keretirányelvet. Tehát nem lehet rosszabb minőségű utána a vizünk, ugyanolyan jó állapotban kell tartani a Dunát, és nem okozhatunk aránytalanul nagy ökológiai károkat a Dunának, s figyelembe kell venni a Natura 2000-es irányelvet is. Tehát nem lehet olyan változtatást eszközölni a Dunán, nem kényszeríthet rá bennünket Európa arra, hogy olyan változtatásokat eszközöljünk, amelyek ezt az ökológiai egyensúlyt megbontanák, és igaza van miniszter úrnak, amikor azt mondja, hogy inkább a hajókat alakítsuk a Dunához, és ne fordítva, a Dunát a hajókhoz.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)