Készült: 2024.03.28.10:32:31 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

37. ülésnap (2010.10.20.), 111. felszólalás
Felszólaló Osztolykán Ágnes (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:48


Felszólalások:  Előző  111  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

OSZTOLYKÁN ÁGNES, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az LMP javaslatait szeretném megosztani önökkel az európai romastratégia kidolgozását illetően.

Mindenekelőtt üdvözöljük az európai romastratégia előkészítését, és annak különösen örülünk, hogy a magyar elnökség terveiben kiemelt fontosságú ügyként kezelik mindezt. Várjuk a részleteket, és reméljük, hogy a Lehet Más a Politika gondolatai is utat találnak a dokumentum kidolgozóihoz, s így mindez a magyar soros elnökség közös dokumentumaként, konszenzust élvező anyagként lesz megismerhető.

Mondom ezt azért is, mert meggyőződésem, hogy ez a kérdés nem válhat pártpolitikai csatározások áldozatává. Mondom ezt azért is, mert mindannyiunknak ki kell nyilatkoztatnunk azt, hogy a társadalom perifériájára szorult és gyakran odaszorított romák ügye Magyarországon nemzeti ügy kell hogy legyen. Mondom ezt mindazért, mert a néhány évvel ezelőtti olasz és a pár hónappal ezelőtt kezdődő francia események nyomán a romák társadalmi és gazdasági integrációja összeurópai üggyé vált, mert bár eddig is léteztek híradások innen-onnan, jobbára innen, Kelet-Európából a romák diszkriminációját illetően, de Nyugat-Európában nem volt mindez ennyire fontos téma.

Az Olasz-, majd Franciaországban lezajló és felkorbácsolt indulatok megmutatták a nyugat-európai nyilvánosság számára, és nyilvánvalóvá tették, amit mindig is tudtunk, a romák többsége páriaként él Európában. Ennek kapcsán először szeretnék emlékeztetni arra a megindító szolidaritási hullámra, amelyet a Franciaországból kiutasított romániai cigányok esete indított el. Augusztus végén Éric Aumonier, Versailles érseke személyesen is felkereste, és támogatásáról biztosította őket; testvérként érkeztem - mondta ő. Mindezek után André Vingt-Trois bíboros, a francia püspöki konferencia elnöke felajánlotta, hogy közvetít a Belügyminisztérium és a kitoloncolásra váró, elsősorban román és bolgár romák között.

Sorolhatnám és folytathatnám a sort, de summa summarum, el kell mondanom: közös európai társadalmi kérdésről van szó, amelyet a jogvédőktől a történelmi egyházakig mindenki döntő fontosságúként ítél. A kelet-közép-európai romák helyzetének radikális javítása tehát egyszerre közös nemzeti és európai cél. Közös európai érdek, hogy Európa legnagyobb kisebbségének valódi esélyegyenlőséget és egyenlő alapvető jogokat biztosítsunk. Azt gondoljuk, hogy az európai romastratégia ennek az egyik garanciája.

De ha politikai és emberi jogi érvek netán nem volnának elégségesek, hogy meggyőzzem önöket erről, vannak az LMP-nek más érvei is. A kirekesztés költséges. Ha a problémákat szőnyeg alá söpörjük, azzal csak nehezítjük a helyzetet. Ha például nem engedjük ma hozzáférni a roma tanulókat a nem roma tanulókkal együtt színvonalas, minőségi oktatáshoz, azzal csak a majdani munkanélküliek számát gyarapítjuk.

A kirekesztés, az elkülönítés, a diszkrimináció levét mi mindannyian, romák és nem romák együtt fogjuk meginni. Nemrégiben Kaufer Virág LMP-s képviselőtársam fel is szólalt ebben a kérdésben az Európa Tanács parlamenti közgyűlésében. A téma most hirtelen fontos lett egész Európában. Ez jó, még akkor is, ha kevéssé örömteli események szolgáltak ennek alapjául. Azt gondoljuk, kivételes lehetőség ez Magyarországnak, hogy valóban európai stratégiát alakítson ki, olyat, ami hazánk legnagyobb kisebbségének életére valódi hatással lesz, érezhető lesz a mindennapjaikban is, és nem csak egy íróasztalnak készült dokumentummá válik.

Fontos leszögezni, hogy ami Magyarországot illeti, a cigányság nehéz helyzetének legfőbb okai szociális okok, a mélyszegénység, a keleti, északkeleti országrész 20 éve tartó válsága. Ehhez adódik még hozzá az etnikai dimenzió, az e térségben élő cigányokat sújtó mindennapos diszkrimináció, de talán inkább térjünk vissza a társadalmi okokhoz.

Az LMP országgyűlési kampányában a kérdéssel külön is foglalkoztunk, s kidolgoztunk egy úgynevezett "Színvak" esélyteremtő programot, ennek néhány elemét szeretném most a felszólalásomban felidézni. A három, talán legfontosabb beavatkozási pont a munkaerőpiac, az oktatás és a szociális szféra. Az alacsonyan képzettek foglalkoztatásának bővítése a kulcs. Csökkenteni kell a képzetlen munkaerők bérköltségeit, fejleszteni kell a személyre szabott, aktív munkaerő-piaci programokat, és szakképzési reformra van szükség, olyan képzések bevezetésére, amelyek valós munkaadói igényeket elégítenek ki.

Ami az oktatást, a szűkebb szakterületemet illeti, az esélyegyenlőség megteremtéséhez véget kell vetni a korai szelekciónak, létre kell hozni a kiemelt oktatási körzeteket, hogy a leghátrányosabb helyzetű kistérségekben, illetve településeken a legjobb pedagógusokat tudják alkalmazni, s emellett még segítő, fejlesztő munkahelyeket tudjanak létrehozni, mert szükség van a fejlesztő pedagógusokra, mentorokra. Ha lehet, még ennél is fontosabb a kora gyerekkori esélyteremtés, a védőnői hálózatok fejlesztése, az óvodák, bölcsődék kapacitásfejlesztése és a gyermekjóléti szolgáltatások fejlesztése. Biztosítani kell, hogy a hátrányos helyzetű gyerekek, köztük a romák hároméves koruktól óvodába járhassanak. Ehhez növelni kell az óvodai kapacitásokat, javítani kell a családok és az óvoda közötti kapcsolatot, és úgynevezett beszoktatási programokat kell indítani.

(16.20)

A megerősített védőnői szolgálattal példát mutathatnánk egész Európának azt illetően, hogy mely az az intézményrendszer, amely a korai társadalmi befogadást elő tudja segíteni. A szociális ellátás terén bővíteni és fejleszteni kell a szociális szolgáltatásokat. Ésszerűsíteni kell a rendszert, hiszen sok - ma éppen a leghátrányosabb helyzetű - településen fontosnak ítélendő szolgáltatási rendszer nem áll rendelkezésre. Ilyen például az adósságkezelés. A közmunkák egész rendszerét újra kell gondolnunk. Prioritást kell kapnia a valódi munkahelyteremtésnek. Ehhez a leghátrányosabb helyzetű kistérségeket megcélzó járulékcsökkentésre és beruházásélénkítési intézkedésekre van szükség.

Emellett nem szabad elfeledkeznünk az emberhez méltatlan lakáskörülményekről sem. A helyi igényekhez adaptálva, az eddigi gyakorlatot megvizsgálva folytatni kell a telepfelszámolást, amelyet azonban nem egy célként és egy eredményként tudunk elkönyvelni, azt gondoljuk, ez csak tűzoltás. A probléma valódi megoldásának lényege az, hogy olcsó szociális bérlakáshálózatot kell kiépíteni, és lakhatási támogatást kell mindezekhez nyújtani.

Sokszor mondtam már el a felszólalásaim során, amikor a romák társadalmi integrációjáról beszélek, hogy ebben a kérdésben nagyon fontos a pontos fogalmazás. Ma a romaellenes propaganda rendszerint a szociális ellátórendszer dologtalan haszonélvezőiként állítja be a cigányokat, akiknek az eltartása súlyos teher a társadalom vállán. Ez azonban nagyon távol áll a valóságtól. Az összes nem dolgozó aktív korú alig 10 százaléka roma. A gyerekek után, illetve a munkanélkülieknek járó ellátások 10-12 százalékát kapják, a nyugdíjak kevesebb mint 1 százalékát kapják ma Magyarországon a romák.

Az oktatási és egészségügyi közkiadásokból a népességarányos rész töredéke jut a cigányoknak. A cigányság integrációjára fordított célzott kormányzati kiadások értéke az Állami Számvevőszék tavalyi elemzése alapján kevesebb mint egytizede annak, amit évente szabadidős, kulturális és vallási tevékenységekre fordít a költségvetés. A romák az országos átlagnál négyszer jobban vannak kitéve a szegénység kockázatának, a mélyszegénységben élőknek mintegy 40 százaléka cigány ma Magyarországon.

A romaügy Európában is napirenden van ma, ahogy ezt mondtam. Egyszerre kell tehát szociális alapon, minden szegényt megcélzó politikával előmozdítani a társadalmi felzárkózást, és fellépni az etnikai alapú diszkrimináció minden formája ellen Párizsban és Kaposváron, Rómában és Miskolcon egyaránt. Azt azért zárójelben szeretném megjegyezni, hogy persze az andalúz romák, a francia és a brit úgynevezett travellerek problémái és élethelyzete bizonyos helyzetekből nézve különböző lehet, azonban vannak azonos pontok. Mint ahogyan a magyarországi és a bulgáriai helyzet sem azonos, és nálunk sem mindegy az, hogy dunántúli vagy kelet-magyarországi romaközösségekről beszélünk. Ezzel csak azt szeretném előrevetíteni, hogy az egyes elemek kidolgozásánál nagyon fontos az, hogy meghatározzuk azokat a pontokat, amelyek mentén fel lehet építeni egy nagyon logikus rendszert.

Ez nem akadálya a stratégia megalkotásának, de fontos, hogy a megközelítés megfelelően differenciált legyen. Közösségépítésre és konfliktuskezelésre mindenképpen szükség van, hiszen a romák és nem romák együttélése fontos nemcsak Magyarországon, hanem Európában is. Ehhez kezdeményeznénk egy közös európai mentorhálózat létrehozását, amely a falvakban és a különböző országokban egyaránt tudná segíteni a befogadást. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Nem értem teljesen a mondandóm végére. Még egyetlenegy mondatot hadd mondjak el! Magyarországon vannak jó gyakorlatok: az Autonómia Alapítványtól a Gandhi Gimnáziumig, a Szegények Bankjától a Tanodáig. És azt szeretném csak ezzel mondani, hogy ha valóban a kormány célja az, hogy egy valósan a romák társadalmi és gazdasági integrációját segítő programot dolgozzon ki, akkor ebben az LMP csak partner kíván lenni. Köszönöm szépen. (Taps az LMP, a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  111  Következő    Ülésnap adatai