Felszólalás adatai

DR. NAGY KÁLMÁN (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A választókörzetemben több mint 40 ezer ember él társasházakban, ezért a problémáikról, gondjaikról, életkörülményeik romlásáról szóló hírek közvetlen jutnak el hozzám. Az elmúlt hónapban azonban több szakmai szervezet, illetve lakóközösség is eljuttatta hozzám a véleményét, és felkerestem őket.

Ezeknek a társasházaknak a konkrét példáin keresztül érzékeltetni szeretném önökkel a probléma súlyosságát. Miskolcon az avasi lakótelepen általános problémává vált, hogy a szolgáltatók esetenként az évek óta nem fizető lakók miatt az egész közösséget büntetik, kikapcsolják a szolgáltatást. Volt olyan panel bérház, ahol két hónapig nem volt fűtés és gázszolgáltatás az épületben. Végső megoldásként a közös képviselő a lakóközösség által megspórolt, több millió forintos összeget fordította a számla kiegyenlítésére, azt az összeget, amelyet a társasház teljes felújítására és átalakítására szántak, így nemhogy felújításra, állagmegóvásra nem jutott pénz, sőt most ott tart a lakóközösség, hogy többmilliós tartozásuk van a nem fizetők miatt.

Egy másik, békásmegyeri, budapesti társasház lakói arról számoltak be, hogy szintén néhány ember által felhalmozott, többéves közösköltség-tartozás miatt nem tudják az épület karbantartását elvégezni. Rövidesen ezen tízemeletes lakóházak olyan állapotba fognak kerülni, hogy nem fognak járni a felvonók, és a közös területeket nem fogják világítani. Egyes helyeken a lakóházak életveszélyessé válnak. Mi fog történni azokkal az idős emberekkel, kismamákkal, akik a 7-8. emeleti lakásukból nem fognak tudni kimozdulni?

Ilyen és ehhez hasonló problémákat lehetne sorolni, mert rendkívül súlyos a helyzet. A megoldást és az ehhez kapcsolódó törvényi módosításokat az Országgyűlésnek kell tárgyalni, ugyanis a 2003-as évi, társasházakról szóló törvény nem ad választ ezekre a problémákra. A megoldás azért is sürgős, mert ezek a lakóházak, ezek az ingatlanok értéküket vesztik, a benne lévő lakások értéküket vesztik, a környezetük folyamatosan leromlik, és a benne élők a normál, esetenként igen jó életminőséget nem fogják tudni megélni. Ez annál is inkább fontos, mert az elmúlt időszakban, az elmúlt öt év alatt jelentős változások álltak be ezen lakóházak életében.

A nem fizetőknek két csoportja van. Egy sokkal kisebb csoport, amely egyéni gazdasági okok miatt nem tud fizetni. Ezeket természetesen - az általam történt konzultációk folyamán azt mondták a lakóház tagjai - inkább kompenzálják, megpróbálják kompenzálni. Van azonban egy lényegesen nagyobb csoportja a nem fizetőknek, azok, akik direkt, előre jól meghatározott szándékkal nem fizetik ki a közös költségeket, azért nem fizetik ki, mert tudják, hogy a lakóházban élők ezt valamilyen formában kompenzálni fogják azért, hogy az életminőségük ne romoljon tragikusan, egyik pillanatról a másikra. Én úgy érzem, hogy az Országgyűlésben meg kell lenni annak az erőnek, hogy a társasházaknak ezt a problémáját rendezze, és azt is, hogy elkülönítse azokat, akik határozott szándékkal nem akarnak részt venni a közös teherviselésben.

Mivel az 1960-as évek második fele óta a társasházak jelentősen elterjedtek az országban, mivel az itt élők nem a társadalom leggazdagabb rétegei közé tartoznak, ezért ez az a pont, ahol be kell avatkoznunk, és segítenünk kell a megoldást, és ha szükséges, akkor a törvény erejével kell fellépnünk azokkal szemben, akik elhanyagolják a mindennapi kötelességüket azért, mert úgy gondolják, hogy más, akár az élet más területén lévő dolgok számukra fontosabbak. Én úgy gondolom, hogy az Országgyűlés feladata az, hogy mindenki számára megnyugtatóan rendezze a kérdést, és remélem, hogy lesz elég erő bennünk, hogy ezt meg is tegyük.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)