Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Pettkó András képviselő úrral egyetértve, de neki kicsit ellentmondva is, ez a törvény azt nem célozza, hogy az Országgyűlés úgy általában a kárpótlást befejezettnek tekinti. Ez csak egyet céloz, hogy az Országgyűlés az életüktől és szabadságuktól megfosztottak esetében zárja be a további kárpótlás lehetőségét.

Tehát az, amit képviselőtársam itt felvetett, mondjuk, az egykori Felvidékről Magyarországra áttelepített, ma köztünk élő - választókörzetemben is nagyon sok ilyen magyar választópolgár él -, vagy az egykori Jugoszláviából a mai ország területére betelepítettek esetében az Országgyűlés nincs abban a helyzetben, hogy azt mondja, hogy márpedig befejezte a kárpótlást, mert alkotmánybírósági döntés kötelezi az Országgyűlést e személyek kárpótlására. Az más kérdés, hogy a Medgyessy-Gyurcsány-kormány ezért semmit nem tett, és így előállt ez az alkotmányos mulasztás. Utoljára, amikor egy írásbeli kérdéssel szólítottam meg Petrétei miniszter urat, akkor a kérdésre adott válasza az volt, hogy azért nem tudott megszületni eddig ez a törvénytervezet, mert az érintettekkel nem tudtak még megegyezni a kárpótlás módjáról. Azóta eltelt másfél-két év, és ez a látszategyeztetés azóta is zajlik - illetve nem zajlik, mert a 2006. évi költségvetés ilyen címen semmilyen forrást nem biztosít ezeknek a személyeknek kárpótlás címén.

De mi azzal sem értünk egyet - és akkor ez már mondandóm lényege -, hogy élet elvesztéséért vagy szabadságmegvonás esetén zárjuk le a kárpótlási folyamatot, mert ha ezt megtennénk, akkor, azt gondolom, önkényesen járnánk el.

Érdemes itt megnézni, hogy mi a jogi helyzet. Az Alkotmánybíróság több döntésében is kimondta, hogy a Magyar Országgyűlést semmifajta kötelezettség nem terheli, hogy ilyen címen kárpótlást adjon bármely személynek. Mégis, a Magyar Országgyűlés - felfogásom szerint helyesen - elindult ezen az úton; Vári képviselő úr kicsit sajátosan idézte fel ezeket a történéseket. Ez a folyamat elindult az Antall-kormány ideje alatt, és minden egyes kormány alatt történtek lépések, bizonyos lobbicsoportok vagy akár országgyűlési képviselők közbenjárására, de mély logika nem volt az egész eljárásban, ezt valljuk be.

Az Alkotmánybíróság azt is kimondta, ha az Országgyűlés egyszer elindul ezen az úton - mint ahogyan elindult -, akkor nem lehet önkényesen eljárni. Én pedig azt gondolom, hogy ha itt a folyamatot befejezzük, akkor az Országgyűlés máris kiállított magáról egy bizonyítványt, hogy igenis, önkényesen járt el.

A kormány sok mindent megtehet, hiszen szabadon döntött arról, hogy elindul ezen az úton. Mondok egy példát. Az Orbán-kormány ideje alatt, amikor kormányzati tisztviselőkkel, hozzáértő közalkalmazottakkal beszéltünk ezekről az ügyekről, a kormányzati tisztviselők meg voltak győződve arról, hogy önmagában azt a tényt, hogy aki három évet szenvedett, az kap egyfajta juttatást, és aki egy nappal kevesebbet szenvedett, az nem kap semmit, az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek fogja minősíteni. Nem minősítette - teszem hozzá, sajnos - az Alkotmánybíróság ezt alkotmányellenesnek, ezért ez a kormány is fenntartja ezt a helyzetet, hogy három év szenvedés után adok némi juttatást, ha csak egy nappal kevesebbet szenvedett valaki, semmifajta kárpótlásra nem számíthat. Most már el kell fogadnom, hogy ez alkotmányos, de akkor is azt gondolom, hogy ez elég önkényes eljárása az Országgyűlésnek. Itt is korrekciót kellene tennünk.

Mi azt is szeretnénk - és erre már volt is kezdeményezésünk, meg lesz a továbbiakban is -, hogy újabb jogcímeken állapítsunk meg kárpótlást. Mondok egy példát. '51 és '56 között nyilvánvalóan politikai okokból, de katonai behívókkal hívtak be, és kényszerítettek munkaszolgálatra embereket. Ezek máig nem kaptak semmifajta kárpótlást, holott nyilvánvaló, hogy a második világháború után ott politikai okok játszottak bele, még ha az álca egy katonai behívó is volt. Fegyvert, semmit nem láttak, hanem bányában, meg a fene tudja, hol dolgoztatták őket, teljesen táborszerű körülmények között, mint amilyen, mondjuk, valamikor Recsken volt. A recskiek - hála Istennek - kapnak, de azok, akik ezeket a sérelmeket szenvedték el, nem kapnak.

Most, 2006-ban a 60. gyászos évfordulóját üljük annak, hogy kollektív büntetésben részesítették a magyarországi németeket. Még azok a kifejezések is, amelyeket használunk azóta, azok is ilyen fennköltek, hogy "kitelepítették őket". A német nyelv nem ezt a kifejezést használja, amit kitelepítésként lehetne magyarra lefordítani; ha magyarra akarom fordítani azokat a kifejezéseket, akkor a "verschleppung"-ot "elhurcolták"-ra fordítanám, tehát sokkal durvábban fogalmaz. Ezek az emberek, akik ugyanúgy néhányan életükben is korlátozva voltak, mert egyszerűen meghaltak ez alatt a gyászos folyamat alatt, másokat meg vitathatatlanul korlátoztak a szabadságukban, ezek az emberek semmifajta kárpótlást nem kapnak.

Ezt a két jogcímcsoportot egyébként, amely a magyarországi németekre vonatkozna, és ami a politikai okok miatt katonai behívóval meghurcolt és munkára kényszerített embereket érinti, mi egy törvényjavaslatban benyújtottuk, és ha fogadókészség van rá, akkor ezt itt is megtennénk.

A harmadik probléma, amire felhívtam a figyelmet, gyakorlatilag ennek a három évnek a problematikája. Tehát, tisztelt képviselőtársaim, a tekintetben üdvözlendő az, amit beterjesztettek, hogy nyissuk meg a határidőket. A kormány ne habozzon, adja fel azt az álláspontját, amelyet az emberi jogi bizottsági ülésen képviselt, hogy csak élet elvesztése esetén nyitja ki a határidőket! Nyissa ki minden esetben, szabadságelvonás esetén is!

(0.40)

De ha tisztességesen akarjuk majd egyszer befejezni ezt a folyamatot, akkor nemcsak azoknak a vagyoni kárpótlásáról kell gondoskodnunk, amit Pettkó András képviselő úr szóba hozott, és én ráerősítettem (Az elnök csengetéssel jelzi az idő lejártát.), hanem azokat a csoportokat is meg kell találnunk, akik ugyanúgy joggal tartanak igényt élet elvesztéséért vagy személyes szabadságelvonásért kárpótlásra.

Azt gondolom, hogy ezt fontolják meg, ne akarják befejezni ezt a folyamatot, mert az Országgyűlés egy megmagyarázhatatlan bizonyítványt állítana ki önmagáról.