Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt Ház! A költségvetési felszólalásom négy részre osztottam. Elsőként általánosságban szeretnék a költségvetésről néhány szót mondani; ezt követően kitérnék a jóléti, szociális ellátások jövő évi költségvetési tervezetben lévő számaira; harmadrészt nem meglepő módon, miután tíz évet önkormányzatban dolgoztam és gyakoroltam, én is az önkormányzatok helyzetéről szeretnék beszélni, függetlenül attól, hogy ma már tudom, sok képviselőtársam itt az ellenzéki padsorokban szót emelt az önkormányzatok helyzetéről, de nem baj az, az ismétlés a tudás anyja, és bízom benne, hogy ha sokszor elmondjuk hasonlóképpen vagy éppen ugyanazokat, akkor, bízom benne, talán nyitott fülekre találhatunk a kormányzat részéről is. Végső soron pedig a költségvetéshez kapcsolódó, az önkormányzatokat érintő módosító javaslataimról, valamint a választókerületem, illetve a regnáló megyémet érintő költségvetési módosító javaslatokról szeretnék beszélni.

Általánosságban elmondható, hogy a jövő évi költségvetési tervezet  ahogy a kormány mondja: az újraindítás költségvetése , annak a módja, ahogy egyébként újra akarja indítani az országot a kormány, annak az útja az eladósodás útja, ami szerintünk nem egy jó irány. Ha megnézzük az államadósság összegét, akkor az a járványt megelőző hónapokban 30 000 milliárd forint volt, és ez a szint jövő év végére elérheti a közel 45 000 milliárdos szintet  nagyon könnyű kiszámolni, hogy a két szám között 15 000 milliárd forint tátong, amit vélhetőleg hitelként fog a kormány a költségvetésbe beépíteni, és ennek az elköltését jelenti pár év alatt. Önmagában persze nem olyan ördögtől való a hitel, sokkal inkább az a kérdés, hogy milyen áron szerzi azt meg a kormány, mire költi, mert hogyha olyan helyre költi, ahol egyébként arra szükség van, és az megtérül, akkor azt gondolom, hogy az egy jó irány, ha meg nem  mint ahogy egyébként a költségvetésben, a jövő évi költségvetésben inkább ez látszódik , akkor az meg egy rossz irány.

A gazdasági növekedést a kormány a jövő évre 5,2 százalékban határozza meg, ami, azt gondolom, nem egy megugorhatatlan mérce, különösen akkor, hogyha a hitelből elkölteni tervezett több ezer milliárd forintra gondolunk, vagy épp bázisévként még ezt az évet, a 2021. évet vesszük figyelembe. Ugyanakkor azért nyilván a kormánynak is számolnia kell a kockázatokkal, az olyan kockázatokkal, amelyek a koronavírus-járvány esetleges további hullámait jelentik, vagy ahogy a világgazdaság alakul, vagy épp az EU-s források elérhetősége, illetve felhasználhatósága azt a kormány, illetve az ország számára lehetővé teszi.

Magyarország számára, azt gondolom, különösen nagy veszélyt jelent az infláció mértéke, amely egyre nagyobb méreteket ölt. Elmondhatjuk, hogy nyolc éve nem látott mértékű a pénzromlás mértéke, 2021-ben elérte az 5,1 százalékot, de gazdasági szakértők és elemzők szerint ez a szám akár tovább emelkedhet  furcsának tűnik, hogy a kormány viszont a jövő évi költségvetésben 3 százalékos inflációval számol. Az infláció mértéke pedig azért fontos  ezt a magyar családok sajnos a pénztárcájukon keresztül érzik , mert hiába van csekély mértékű minimálbér-emelés vagy nyugdíjemelés, az inflációból eredő fogyasztóiár-emelkedéssel, amely az alapvető élelmiszerek tekintetében, hogy csak ezt a tételt emeljem ki, 10 és 20 százalék közötti, tulajdonképpen teljes egészében elvész a béremelkedés, illetve a nyugdíjemelés mértéke, sőt nagyon messze áll egymástól a két szám.

(18.00)

Rátérve a jóléti és szociális kiadásokra, azt lehet elmondani, hogy a jóléti kiadások kapcsán annak GDP-arányos mértéke minimálisan ugyan nő, de ez leginkább az egészségügy növekvő kiadásai, valamint a lakhatással kapcsolatos kiadások növekedése miatt van.

Ugyanakkor, ha a szociális területet kell megnézni, akkor ott az arányokat nézve és a korábbi éveket tekintve óriási mértékű, sőt inkább semmilyen mértékű javulás nem érzékelhető. Sőt, a munkanélküli ellátásoknál, ha megnézzük nominálisan a számokat, akkor még bizonyos csökkenés is érzékelhető.

Elmondhatjuk, hogy az összes kiadáson belül a jóléti célokra fordított kiadások aránya pedig láthatóan évről évre tendenciózusan, folyamatosan kisebb lesz.

A legszegényebbeknek járó ellátások között például a közgyógyellátás összege 16 éve nem változik. De ha megnézzük, hogy például a rászoruló gyerekeknek mennyivel jut több a következő évi költségvetésben, akkor azt láthatjuk, hogy sem az évi kétszeri juttatásnál, sem a szünidei étkeztetésnél több nem fog jutni a rászoruló gyerekek számára.

Ha megnézzük a családi támogatásokat  amelyek nyilván nagyon fontos elemei a költségvetésnek, és nagyon fontosak a magyar családok számára , a családi pótlék, a gyes, a gyet vagy az anyasági támogatások összegét, akkor elmondhatjuk, hogy ezek az összegek évtizede nem változnak. Sőt, ha megnézzük a babakötvényt, 14. éve változatlan lesz, mint ahogy egyébként a nyugdíjminimum összege is, noha egyébként a kormány az indokolásban előszeretettel hangoztatja, hogy a koronavírus-járvány idején és azt követően is a gyerekvállalás ösztönzése nagyon fontos számára.

Miközben jelentősen nő a lakástámogatásra fordított kiadások mértéke, ebből tulajdonképpen nem nagyon kapnak a rászoruló családok, akik az eleve jobb helyzetűeknek szóló támogatások feltételeinek sem tudnak megfelelni.

Rátérve az önkormányzatok helyzetére, elmondhatjuk, hogy a jövő évi költségvetésről szóló javaslat tovább erősíti az önkormányzatokkal szemben a már eddig is megtett kormányzati lépések irányát, azaz az önkormányzati források korábbi elvonása sajnálatos módon a következő évi költségvetésben is megmarad, azaz nem lesz kevesebb. Csak bízni tudunk benne vagy remélni tudjuk, hogy ennek mérete, azaz az elvonások mérete nem fog nagyobb méreteket ölteni akár a következő évi költségvetésben vagy az azt követő időszakban.

Ha megnézzük a költségvetés számait és végignézzük a költségvetés tervezetét, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy nagyjából ugyanakkora összeggel számolhatnak az önkormányzatok a következő évi költségvetés kapcsán, mint ebben az évben. Igazából a működési támogatás összege emelkedik minimálisan, ez pedig elsősorban a minimálbér, illetve a garantált bérminimum emelkedésének tudható be.

A költségvetés önkormányzatokat érintő fejezetét számos tekintetben, mint ahogy mondtam, a tavalyi számok ismétlődése jellemzi. Rengeteg olyan közfeladat ellátását biztosító sor fedezhető fel, amelyben a magas infláció és a forint árfolyamának romlása ellenére ugyanakkora összeg szerepel, mint a tavalyi évi számok, sőt már az ezt megelőző években is. Ez pedig azért jelent óriási problémát az önkormányzatoknak és a településeknek, mert a járványhelyzetnek köszönhetően egyrészt tudjuk, hogy óriási mértékű kormányzati elvonást kellett elszenvedniük, másrészt az önkormányzatoknak a szolgáltatásukból eredően is jelentős mértékben csökkentek a bevételeik. Azaz pénzügyileg tényleg olyan helyzetbe kerültek a települések, az önkormányzatok, hogy a rájuk bízott önkormányzati alapfeladatok ellátása is sok esetben nehézséget jelent számukra, ami, azt gondolom, hogy legalább a következő évben, ha már egyébként az újraindítás költségvetéséről beszélünk, indokolta volna, hogy az idei évnél sokkal magasabb forrásokat biztosítsanak a települések számára.

(Az elnöki széket dr. Brenner Koloman, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Összességében tehát elmondható, hogy ez a költségvetés nem fogja megoldani az önkormányzatok tavalyi évben, de akár mondhatjuk, 2019 óta keletkezett gondjait.

És mikről beszélünk? A képviselőtársaim már beszéltek róla. Itt van például a szolidaritási hozzájárulás. Ez az összeg 2019-ben még 43 milliárd volt; ennek most a következő évi költségvetésben az összege közel háromszoros, majd’ 130 milliárd forint.

A gépjárműadóról már nagyon sokat beszéltünk. Ez a költségvetésben most 90 milliárd forintként van beütemezve a következő évben. Tudjuk nagyon jól, hogy ennek egy jelentős részét a kormányzat már ’13-ban elvette, maradt ebből 40 százalék a településeknél, a tavalyi évben ez is elvételre került, elvonásra került a településektől, és a következő évben sem kapják vissza az önkormányzatok.

Óriási érvágást jelentett, erről is beszéltünk már, a kis- és közepes vállalkozások iparűzésiadó-kedvezménye, ez közel 150 milliárd forintot jelentett. Itt némi korrekció, kompenzáció történt: a 25 ezer főnél kisebb települések esetén ez megtörtént, ez egy 50 milliárdos tétel, de például nagyvárosok esetében, ami a 25 ezer főnél nagyobb lélekszámú nagyvárosokat jelenti  ez nemcsak a megyei jogú városokat jelenti, hanem több más várost, 64 városról beszélünk , teljesen hektikus módon, nem tudni, hogy milyen szándékok és vezérelvek alapján, csupán 32 várost kompenzáltak 23,6 milliárd forintból, és Budapest például egyetlen fillért sem kapott.

Az ingyenes parkolásról is beszéltünk. Végre üdvözölhetjük azt a kormányzati döntést, hogy belátták, hogy ennek a járványügyi helyzethez semmi köze nincs, az önkormányzatokat viszont jelentős mértékben sújtja. A település méretétől és fekvésétől függően 10-100 millió forint közötti bevételtől fosztotta meg a településeket.

Erről sokat beszéltünk korábban is a parlamentben. Itt van például a vidéki városok helyi közösségi közlekedésére fordítható 2 milliárd forint. Biztos vagyok benne, hogy államtitkár úr is tudja, hogy ez nem számottevő, szóval, nem is mondható költségvetési tételnek, de nem kapják meg a települések. 2021-ben már elvételre került, és 2022-ben sem kapják meg a települések. Noha egyébként itt is hatvan, jószerivel megyei jogú város, de ezen túl további huszonvalahány település részesült ebből a forrásból, és bizony-bizony nagyon fontos volt a tömegközlekedési szolgáltatás ellátásában. Ha ezt a hatvan települést megnézzük, és azokat, akik egyébként igénybe vették a tömegközlekedést, közel egymillió emberről beszélünk. Én azt gondolom, hogy ez a 2 milliárd forint nem lehetett volna akkora tétel, hogy ne kerüljön be a költségvetésbe, ha például megnézzük, egy másik hasonló méretű tételhez hasonlítva, hogy például 3 milliárd forintból kerül felújításra a Groupama Aréna, ami egyébként nem is olyan rég készült el, és nem is nagyon tudom, hogy miért kellene erre annyit fordítani.

Ha a közvetlen választókerületemet nézem, melynek központja Szeged, ott naprakész információkkal rendelkezem ezekről az elvonásokról. Közel 10 milliárdos a kormányzati elvonás, a járványhelyzet kialakulása óta pedig további 7 milliárd forint bevételtől esett el az önkormányzat. Nem akarom tételesen fölsorolni, de néhányat kiemelnék belőle. A helyi iparűzési adó bevételkiesése 5 milliárd forint, illetve annak az elvételével együtt; gépjárműadó elvétele kapcsán kétszer 500 millió, az 1 milliárd forint; szolidaritási hozzájárulás 1,8 milliárd forint; a parkolás ingyenessé tétele havonta 100 milliót jelentett, elértük az 1 milliárdot; a tömegközlekedés, amiről az előbb beszéltem, éves szinten 328 milliót jelentett, ez két évben már több mint 660 millió; az idegenforgalmi adó 360 millió. És sorolhatnám azokat a tételeket, amelyek összeadják azt a 10 plusz 7 milliárd forintot, amely óriási mértékű szám Szeged város költségvetésében.

Összegezve tehát elmondhatjuk, hogy a jövő évi központi költségvetésben 2021-hez képest 2022-ben érzékelhető többletforrás nincs, egy belső átrendeződés látható. A kormányzati cél világos, és csupán annyi, hogy az önkormányzatok a rábízott feladataikat, az alapfeladataikat, amely módon tudják, azokat el tudják látni, egyébként nagyobb mozgástere ne legyen a következő években sem.

Rá kell azonban arra mutatni, hogy az önkormányzatokat sújtó intézkedések, illetve azok a kormányzati elvonások, amelyek megvalósultak, nagyrészt olyan megoldásokkal valósulnak meg, amelyek közvetve, de mégiscsak lecsapódnak a magyar háztartásokon. A válságkezelés pedig nem lehet sikeres akkor, hogyha az önkormányzatokat a kormány nem partnerként kezeli, és ilyen mértékű elvonásokkal sújtja.

(18.10)

A bajba került állampolgárok ugyanis elsőként fizikailag természetesen az önkormányzatok ajtaján fognak kopogtatni, őket fogják keresni, és ott próbálják a saját sérelmüket valamilyen úton-módon orvosolni. Ezért is van az, hogy Európa számos más országában, de még a világ több országában is a kormányok támogatják az önkormányzatokat, mert pontosan tudják, hogy erre szükség van. Sajnálatos módon Magyarország Kormánya ebben az esetben is, mint sok más esetben azon törpe kisebbség oldalán áll, akik szembemennek ezzel a világszerte uralkodó tendenciával.

A módosító javaslataimra rátérve két blokkban szeretném őket megemlíteni. Az első blokkba a választókerületemen kívüli, elsősorban értelemszerűen az önkormányzati szektorra vonatkozó módosító javaslataim tartoznak, melyeket egyébként már évek óta benyújtok a parlamentben, de a fideszes többség sajnos évek óta leszavazza. Az egyik a gépjárműadóra vonatkozik. Pontosan azért, hogy a kormány ne eseti támogatásokat juttasson a településeknek, ne történjen meg az, ami a tavalyi év végén is megtörtént, hogy elsősorban kormányzati vezetésű települések 1,4 milliárd forintot kapnak, egységesen, egyenlő partnerként kellene kezelni az önkormányzatokat, hogy előrelátható, kiszámítható módon gazdálkodhassanak és fejleszthessenek. Ennek érdekében a kormányzat és az önkormányzatok közötti forrásmegosztás méltányos és észszerű újragondolására van szükség. Azt gondolom, hogy a gépjárműadó tekintetében vissza kellene térni a 2013 előtti trendre, azaz a gépjárműadó-bevétel illesse meg az önkormányzatokat azzal, hogy az önkormányzatok ezt a forrást útfelújításra, illetve fejlesztésre fordíthassák. Önök is pontosan tudják, hogy nemcsak az állami utak, hanem az önkormányzati utak is katasztrofális állapotban. Biztos vagyok benne, hogy a települések helyesen tudnák felosztani ezt a forrást.

A másik tétel, amiről már szintén beszéltem, 2 milliárd forint a vidéki közösségi közlekedés támogatására. Nem kívánom megismételni, már elmondtam az ezzel kapcsolatos aggályaimat. Nem hiszem, hogy költségvetési tételnek kellene lennie, ugyanakkor közel 1 millió embert érint vidéken. Szerintem helye van a következő évi költségvetésben. Kérem a kormányzatot, hogy ebben legyenek partnerek, és gondolkodjanak efelől.

A közvetlen a választókerületemet érintő módosító javaslatok közül az egyik a déli híd megépítésére vonatkozik. Ez szintén több év óta beadott módosító javaslatom, már csak azért is, mert húsz éve van ígéret arra, hogy folyamatában van a déli híd megépítése Szeged városában, amely nemcsak Szegednek fontos, hanem a dél-alföldi régiónak is. A hármas határ közelségével egy komoly gazdasági, kulturális növekedést jelenthetne ennek a hídnak a megépítése. Információim szerint egyébként újabb gyorsforgalmi főúti települési elkerülő csomópont- és hídfejlesztések előkészítésével megállapodás van a kormány és a beruházó Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő között, és ennek része az újszegedi híd megvalósításának az előkészítése. De miután erre való költségvetési sort nem láttam a jövő évi költségvetésben, ezért kérem, hogy ennek előkészítésére a kormány 2 milliárd forintot irányozzon elő, ha már erre vonatkozólag egyébként is van egy megállapodás a kormány és a NIF között, azzal, hogy azt az elképzelést valósítsa meg a NIF a fejlesztés kapcsán, hogy az intermodális csomópont is kialakításra kerül a szegedi vasútállomásnál.

S van egy útfelújítási kérésem is. Mint mondtam, pontosan tudjuk, hogy nagyon rossz állapotban vannak a magyarországi utak. A megyémben is található ilyen, de az állapotát illetően talán a top 10-ben van az az útszakasz, amelyik a legrosszabb, ez pedig nem más, mint a 4302-es út, amely Szegedet és Kübekházát köti össze. Ez egy 10 kilométeres szakasz. Ebből 1 kilométer felújításra került, hátramaradt egy 9,1 kilométeres szakasz. Erre is kérnék 450 millió forintot előirányozni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak, és bízom benne, hogy a módosító javaslataim a kormány részéről nyitott fülekre találnak.