Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. APÁTI ISTVÁN (független): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Maradjunk abban, hogy azért ez a kampány megnyitásának vagy újranyitásának a költségvetése. Az előző felszólalásban is egy kiváló egyéni választókerületi kampánynyitó beszédet hallhattunk.

A Mi Hazánk Mozgalom rendkívüli hiányosságának tartja ennek a költségvetés-tervezetnek a járványszolidaritási adó esélyének elvetését. Egyedüli pártként és egyedüli jobboldali ellenzéki pártként hónapok óta követeljük a járványszolidaritási adó bevezetését, hiszen kétségtelen tény, itt az előző felszólaló a gazdaság újranyitásáról is beszélt, azért lehet ilyen jelzőket használni, mert az elmúlt több mint egy évben pusztító világjárvány rendkívüli, előre nem tervezhető gazdasági nehézségeket okozott.

Ugyanakkor, mint mindennek, ennek a rendkívüli helyzetnek is vanna haszonélvezői. A Mi Hazánk Mozgalom szerint a járvány legnagyobb haszonélvezői közé tartoznak azok a multinacionális techcégek, élükön a Google-lal vagy a Facebookkal, amelyek nemhogy megszenvedték, megsínylették az elmúlt legalább 14 hónapot, hanem elképesztő, nem extra, hanem extrém méretű profitra tettek szert. Tehetik ezt itt Magyarországon vagy adómentesen, vagy rendkívül csekély közteher befizetése mellett.

Úgy gondoljuk, hogy az emberi nyomorúság, a szenvedés és sok ezer vagy sok tízezer magyar ember halála vámszedőinek is tekinthetjük ezeket a cégeket. Minden jogi, erkölcsi alap megvan arra, hogy ezt a Mi Hazánk Mozgalom által követelt járványszolidaritási adót kivessük. Ráadásul ezzel egyszerre tudjuk tehermentesíteni azokat, akik most aránytalanul nagy terhet cipelnek, és próbálunk kimenteni olyan hivatásrendeket, olyan vállalkozásokat, amelyek vagy már tönkrementek, vagy most a kezdődő újranyitás során szembesülnek azzal a helyzettel, különösen a turisztikai vagy a vendéglátó szektorról beszélek, hogy hiába próbálkoznak a túléléssel, már nincsenek munkavállalóik, mert elmentek más szektorba, más szférába, mert tartalékaik nem lévén el kellett helyezkedniük, és nem tudtak várni az újranyitásra, illetőleg a jelenlegi szűkösebb bevételek sem biztosítják a túlélésüket.

Éppen ezért ezt az évi több száz milliárdos nagyságrendű járványszolidaritási adót, ennek a beépítését követeljük, nagyon fontos bevételi lába lehetne a költségvetésnek a Mi Hazánk Mozgalom szerint.

Ugyanakkor értetlenül állunk a kínai egyetem megépítésének terve előtt, amelyet teljes kivetítésében, végösszegét tekintve 500-600 milliárd forintra becsülünk. Nem tartjuk időszerűnek, és semmiféleképpen nem tartjuk szükségesnek. Ennek a forrásnak különösen ezekben a nyomorúságos időkben sokkal jobb helye lenne máshol, ezeket a forrásokat sokkal hatékonyabban lehetne fölhasználni. Úgyhogy a fontossági sorrend megállapítása vagy felállítása, úgy látszik, hogy a budapesti dolgozószobákban vagy a sok esetben elvarázsolt kastélyként funkcionáló Parlament épületében nem megfelelően történt. Úgyhogy szíveskedjenek az ezzel kapcsolatos véleményüket vagy álláspontjukat újragondolni, mert ezzel egyébként a kormánypárti szavazóknak jelentős része nem ért egyet, tehát a saját szavazóik jelentős részével is szembemennek akkor, amikor a kínai egyetem létrehozását mindenáron, erőből keresztül akarják vinni.

A teljesség igénye nélkül hadd említsek meg még néhány súlyos hiányosságot! Nem látja a Mi Hazánk Mozgalom a szociális szféra dolgozói helyzetének érdemi javítására irányuló szándékot. Jól tudjuk, hogy ők az elmúlt több mint egy évtized nagy vesztesei, hiszen hogyha megnézzük a bértáblát, akkor azt látjuk, hogy legjobb esetben talán egy nettó 214 ezer forint körüli fizetés a szociális szférát tekintve, az ottani munkaköri kötelességeket, az ottani stresszterhelést tekintve csekély mértékű, és különösen az elmúlt egy évben bekövetkezett élelmiszerár-robbanás, a létfenntartáshoz szükséges, ha úgy tetszik, hogy egy régebbi fogalmat használjak, a biológiai minimum megteremtéséhez szükséges források szempontjából sokkal nehezebb helyzetbe kerültek a magyar munkavállalók és a magyar családok. Méltatlan, hogy a szociális szféra dolgozói az egyik legnagyobb kárvallottjai ennek a helyzetnek, és annak, hogy igazából nincs megfelelő érdekérvényesítő képességük, nem képesek az akaratukat és a jogos igényeiket megfelelőképpen érvényesíteni.

Mint ahogy a rendvédelmi dolgozók is igen nehéz helyzetben vannak, függetlenül attól, hogy ők kaptak az elmúlt években érdemi és szabad szemmel is jól látható béremelést vagy bérfejlesztést. De ha egy kicsit távolabb megyünk a Parlament épületétől vagy a belvárostól, vagy a belpesti és a belbudai kerületektől, és mondjuk, egy alapos tanulmányutat teszünk, mondjuk, a Jászságban, a keleti megyékben vagy akár a Dél-Dunántúlon, és beszélgetünk a hivatásos állomány tagjaival, akkor bizony azt látjuk, hogy az elmúlt 14 hónapban nem azért maradtak annyian a testületnél, mert annyira elégedettek az elmúlt időszak bérfejlesztéseivel meg a most beharangozott bérfejlesztésekkel  ideértem, beleveszem ebbe az egyszeri, korábbi bruttó 500 ezer forintos juttatást is , hanem azért, mert a rendkívüli helyzetre való tekintettel egész egyszerűen nem szüntethetik meg a szolgálati viszonyukat, tisztelt képviselőtársaim. Tehát egyfajta kényszerből is maradnak rendőrök, nem feltétlenül hivatástudatból és meggyőződésből. Megjegyzem, hogy ez amellett, hogy a napi munkavégzés színvonalát rontja, és demoralizáló hatású, égető szükség lenne a rendőrségtől és más rendvédelmi szervektől való munkaerő-kiáramlás megállítására. Ennek csak és kizárólag költségvetési eszközei lehetnek vagy elsősorban költségvetési eszközei lehetnek.

Örvendetes, hogy a 18-25 év közötti munkavállalók bérterhelése, ha minden igaz, ha közben nem történik valami változás, vagy nem üt be a villám, akkor mondjuk, 2022. január 1-jétől csökken. De nem látjuk a fiatal vállalkozók vagy a vállalkozóvá válás vagy a vállalkozók, különösen a mikrovállalkozók, a kis árbevételű mikrovállalkozók hosszú távú életben maradásának lehetőségét és a vállalkozóvá válás feltételeinek hosszú távú, mondjuk, az első 2-3 működési vagy gazdasági évben a köztehermentesség vagy a jelképes mértékű közteher megfizetésével elősegített vállalkozóvá válás feltételeinek biztosítását. Úgyhogy, a teljesség igénye nélkül, ezer sebből vérzik ez a költségvetési javaslat.

Végül engedjék meg, hogy szűkebb hazámról, Szatmárról és a mátészalkai választókerületről is ejtsek néhány szót, és néhány korábbi ígéretet, köztük miniszterelnöki ígéretet is számonkérjek itt a Ház falai között.

Tisztelt Képviselőtársaim! 2017. május 4-én, tehát valamivel több mint négy évvel ezelőtt Orbán Viktor miniszterelnök úr a csengeri járási tanuszoda átadásakor Csenger népe és a környék lakossága előtt megígérte, hogy az M49-es gyorsforgalmi elkerülő út mellett hamarosan börtön vagy büntetés-végrehajtási intézet is épül Csenger határában.

Ennek röviden az az előzménye, hogy önök még a 2014-18-as ciklusban meghirdettek egy kilenc börtön építését előirányzó fejlesztési programot a heringpénzek kifizetésének megállítása, megakadályozása érdekében, a börtönbiznisz fékezése érdekében, ahol végül is egy külön iparág épült arra, hogy a börtönök túlzsúfoltsága miatti kártérítési perekben milliárdokat veszít a magyar állam.

Csengerben egy ötszáz elítéltet befogadni képes fegyintézet építését tűzték ki célul, kilenc másik intézménnyel együtt.

(14.20)

Aztán később arról lehetett hallani nemhivatalosan, hogy már csak három fog épülni az országban, és nem kilenc, de még ebben is benne van Csenger, majd a következő állapot szerint már csak Csengerben tervezik a börtön megépítését  ez az én kis szülővárosom szempontjából mindig örvendetes , és sokáig biztató jeleket lehetett tapasztalni. Most azonban újabb csend van a börtönépítés ügye körül, amely körülbelül 12 milliárdos nagyságrendet tesz ki, hogy konkrét számokról is beszéljek. Hozzáteszem, hogy nemcsak az ötszáz elítélt fogva tartása és ezzel a börtöntúlzsúfoltság országos szintű enyhítése a fontos, hanem az is, hogy az ország egyik leghátrányosabb helyzetű, legnehezebb helyzetben lévő járásában 250 munkahelyet lenne képes teremteni ez a fegyintézet. Legalább 80 ember korábban otthagyta a munkahelyét, hogy átképezze magát a bv különböző szakterületeire, aztán volt, aki életpályamodellként megkapta, hogy nem éppen a Csenger határában lévő Sopronkőhidára, a keleti határszélről a nyugati határszélre átmehet, és esetleg ott vállalhat munkát, ha bv-területen akar elhelyezkedni, mindezt azért, mert a beruházás folyamatosan csúszik.

Nem látom ebben a költségvetési tervezetben biztosítva a Mátészalkai Kórház legalább jelenlegi ellátási színvonalát biztosító finanszírozási vagy pénzügyi jövőjét. Sajnos, tavaly ősszel felröppent a hír, hogy éppen a Covid miatt a szülészeti és nőgyógyászati részleget bezárják és átalakítják Covid-osztállyá, illetve más országok bezárása is szóba került. Szerencsére ez akkor megalapozatlannak bizonyult, vagy  és ezt tartom valószínűnek  a döntéshozók az utolsó pillanatban meggondolták magukat és visszakoztak. Nos, nemhogy az az alapelvárása az ország ezen állandóan háttérbe szorított térségének, mondjuk, a Nyugat-Dunántúlhoz vagy a fővároshoz képest hátrányos helyzetbe juttatott térségeinek, hogy legalább a mostani színvonalat tartsa meg, hanem alapvető fejlesztések, főleg eszközfejlesztések igazán ráférnének a Mátészalkai Kórházra is.

Úgyhogy ezen nem taxatívan, hanem csak példálózó jelleggel felsorolt hibák és hiányosságok miatt a Mi Hazánk Mozgalom egészen biztosan nem fogja tudni támogatni ezt a benyújtott javaslatot. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.