Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

BANAI PÉTER BENŐ pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ahogy elnök úr mondta, a mai nap vitáiban nagyon sok állítás fogalmazódott meg a jövő évi költségvetésről. Engedjék meg, hogy így a nap vége felé néhány gondolattal járuljak hozzá a költségvetésitörvény-javaslat tárgyalásához.

Minden költségvetésitörvény-javaslatot mint egy fontos gazdaságpolitikai dokumentumot legalább két szempontból lehet értékelni. Az egyik értékelés egy makrogazdasági elemzői értékelés, ahol azt nézzük meg, hogy az a hiányszint, az az adósságszint, amit a kormány megcéloz, az a gazdasági növekedés vagy az a gazdaságpolitikai jelleg, ami például beruházásra, fogyasztásra, netán megtakarításra fókuszál, makrogazdasági szempontból jó, nem jó; jóe a gazdaságpolitikának vagy sem. A másik megközelítés pedig arról szól, hogy a mindennapokban mit jelent az adott költségvetés: növekedneke a bérek, növekedneke a nyugdíjak, csökkene az adó, növekszik a családtámogatás vagy sem? Azt gondolom, hogy mind a kétfajta értékelésnek helye van, és azt gondolom, hogy hosszabb távon egy gazdaságpolitika csak akkor lehet sikeres, ha mind a két aspektusból látunk eredményeket.

De van olyan gazdaságpolitika, ami gazdasági növekedést mutathat, de mondjuk, a foglalkoztatottak száma csökken. Felidézném a magyar gazdaságtörténetből, hogy a 2000-es években volt olyan év, amikor növekedett a gazdaság, de az a mindennapokban nehezen volt érzékelhető. És azt is tudjuk  szintén magyar tapasztalatból is , hogy lehet egy-egy évre nagyon jelentős bérnövekedést  például a közszférában  vagy adócsökkentést végrehajtani. De ha ez fenntarthatatlan módon valósul meg, a hiány és az adósság elszabadulásával, akkor ennek nagyon súlyos következményei vannak.

Engedjék meg, hogy ebből a két aspektusból reagáljak néhány gondolatra, ami elhangzott a mai nap során.

Hiány: Szabó Sándor jegyző úr úgy fogalmazott, hogy az újraindítás módja a hiány növelése. Ezzel maximálisan egyetértek. Pont ez a gazdaságpolitikának az egyik kulcseleme, ahogyan azt Balczó Zoltán képviselő úr is mondta, hogy az anticiklikus gazdaságpolitika jegyében, ha piaci zavarok vannak, akkor az államnak kell belépnie és a keresletet fenntartania. Azt gondolom tehát, hogy az helyénvaló, hogy a munkahelyek védelme érdekében, a bérek megőrzése érde-kében a tavalyi évben nagyobb hiányt értünk el. Emlékezhetünk rá, hogy 2012-2019 között folyamatosan 3 százalék alatt volt a GDP-arányos magyar hiányszint, ennek is köszönhető volt az, hogy tudtunk élni ezzel az anticiklikus gazdaságpolitikai eszközzel. Fölidézném az előző válságot, amikor az akkori kormányzat, ha akart volna, sem tudott volna ezzel élni, hiszen nem volt senki, aki megvegye a magyar állampapírokat. Éppen ezért azt gondolom, hogy igen, a hiány átmeneti fölemelése elfogadható, és annak az eredménye abban csapódott le, hogy a tavalyi évben a magyar gazdaság visszaesése kisebb volt, mint az európai uniós átlag, és abban csapódott le, hogy 4,5-4,6 milliós létszámban a munkahelyeket meg tudtuk őrizni, sőt, aki megőrizte a munkáját, annak a bére is növekedett.

A kérdés az, hogy az adósságot tudjuke csökkenteni, és igen, azt látjuk, hogy tudjuk csökkenteni az adósságrátát. Azzal számolunk, hogy az idei évben is és a következő évben is csökkenhet az adósságráta.

Itt hadd idézzem fel azt, amit Oláh Lajos képviselő úr mondott. Úgy fogalmazott, hogy soha ekkora államadósság nem volt. De igen, sajnos megint a magyar gazdaságtörténetből tudjuk, hogy 2010-ben, a kormányváltás idején nagyobb volt az adósságráta. És annak örülök, hogy a baloldalon is sokan a hiány és az adósság kapcsán szólaltak meg. Tudjuk azt, hogy 2002 és 2010 között minden egyes évben növekedett a magyar adósságráta. Azokban az években is, amikor egyébként Európában konjunktúra volt. És azt is tudjuk, hogy 2011 után, 2019-ig minden egyes évben csökkent az adósságráta, majd most a gazdasági válság miatt az adósságráta is megugrott, de ezt csökkenteni szeretnénk.

Balczó Zoltán képviselő úr úgy fogalmazott, hogy a gazdaságpolitikán változtatni kell. Azért idézem föl a magyar gazdaságpolitikának a múltbeli adatait, legyen szó akár 2010 előtti, akár 2010 utáni időszakról, mert szerintem a gazdaságpolitika eredményességét mégiscsak le lehet mérni a makrogazdasági számokban, és abban is, hogy a mindennapokban ebből az emberek mit érzékeltek.

Itt vissza kell utasítsam azt a megfogalmazást, amit Szilágyi György képviselő úr mondott, még ha nincs is itt, hogy manipulált statisztikák vannak. Ha a kormányzati statisztikának nem hisz a képviselő úr, akkor ajánlom figyelmébe az európai uniós statisztikákat. Az Eurostat honlapján azt fogják látni, hogy a 2010-2020 közötti időszakban az Európai Unió gazdasága kicsivel több mint 10 százalékkal növekedett, a magyar gazdaság tekintetében ez 30 százalék. Ha megnézzük a foglalkoztatottak számát, akkor azt látjuk, hogy míg 2010-ben a magyar foglalkoztatási ráta érdemben alacsonyabb volt, mint az európai uniós átlag, most megfordult ez a helyzet. Ha megnézzük az adósságrátát, akkor tudjuk, hogy 2010-ben a magyar adósságráta érdemben magasabb volt, mint az uniós adósságrátaszint, most megfordult ez a helyzet.

(19.20)

Én azt gondolom, hogy a gazdaságpolitika tehát e tekintetben, a számok tekintetében sikeres, és majd kifejtem azt, hogy a mindennapokban szerintem ez hogyan volt érzékelhető.

Képviselő úr, Balczó képviselő úr arra is felhívta a figyelmet, hogy a gazdaságpolitika eredményeit mindenkihez el kell juttatni, illetve volt egy olyan megfogalmazása a beruházásoknál, hogy csak egy szűk csoportot preferál. Én a 2022-es költségvetés kapcsán azért arra felhívom a figyelmet, hogy ennek a keresletélénkítő és valóban az elmúlt évtized hiányszámaihoz képest nagyobb hiánynak azért az is a része, hogy a 25 év alattiak foglalkoztatását szeretnénk javítani. Ez egy makrogazdasági szempontú megközelítés is, hiszen ebben a korcsoportban alacsonyabb a foglalkoztatási ráta. Azt szeretnénk, hogy a fiatalok kapjanak egy ösztönzést arra, hogy vállaljanak munkát; ha munkát szeretnének vállalni, ennek a lehetőségeit könnyítsük. És igen, ez egy egyén számára is előrelépést jelentő intézkedés, ez egy széles intézkedés, mindenki élhet vele. Ugyanígy, ha úgy tetszik, egy keresletélénkítő intézkedés a 13. havi nyugdíj visszaépítése. Igen, ezzel mindenki nyer, de nézzük az adóoldalt: jövőre is számolunk azzal, hogy 2 százalékponttal csökkennek a munkáltatói terhek, hiszen a szakképzési hozzájárulás kivezetésre kerül  ez a bruttó bérekre rakódott 1,5 százalékos adó , és ezenkívül a szociális hozzájárulási adó kulcsát fél százalékkal csökkentjük. Tehát én arra hívom fel a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy a kormányzati intézkedések széles körű intézkedések, mindenkit érintenek.

Hallottam azokat a véleményeket, amelyek kiemelnek a múltbeli tapasztalatokból, hogy milyen csoportok milyen beruházási támogatásokat kaptak. Itt hadd hívjam föl ismét arra mindenki figyelmét, tavaly a legnagyobb beruházástámogatási program egy normatív jellegű program volt, ahol bárki, aki jelentkezett, és vállalta azt, hogy beruházást hajt végre a munkahely megőrzése mellett, az támogatást kapott. Mindenki, legyen szó az SZDSZ korábbi elnökéről, a volt gazdasági miniszterről, vagy bármilyen más személyről. Tehát én azt gondolom, hogy ez a gazdaságpolitika igenis széles tömegekhez ért el.

Ami a makrogazdasági számokat illeti még, köszönettel vettem, hogy Szabó Sándor jegyző úr úgy fogalmazott, hogy az 5,2 százalékos növekedés megugorható vagy elérhető, ez volt az üzenet, amit képviselő úr mondott. És itt fejezem be az átfogó makrogazdasági számokra vonatkozó észrevételemet, hiszen hogy ha komolyan vesszük azt, hogy az adósságrátát azért hosszabb távon csökkenteni kell, mert az a mindnyájunk által fizetett államadósság, és el kéne kerülni azt a helyzetet, ami bő tíz évvel ezelőtt volt, amikor az adósságráta finanszírozása a mostani kiadási szinthez képest, mondjuk, ezermilliárd forinttal nagyobb kiadást jelentett, hogyha a GDP-arányos számokat összevetem, akkor igen, csökkenteni kell az adósságrátát, és hál’ istennek azt látjuk, hogy az Európai Bizottság jövő évi növekedési előrejelzése 5,5 százalék, a Nemzetközi Valutaalapé pedig 5,9 százalék. Sokszor elhangzottak ezek a számok, de ismét azért mondom el, mert ha nem a kormány előrejelzése valósul meg, és ahogy jegyző úr fogalmazott, ez az 5,2-es növekedés könnyen elérhető, sőt, ne adj’ isten, ezt képviselő úr, jegyző úr nem mondta, de bízzunk abban, hogy még nagyobb lesz a gazdasági növekedés, akkor könnyebb lesz az adósságráta csökkentése, és bizony hosszabb távon ennek a pozitív részét mindnyájan kell hogy tapasztaljuk.

És akkor ezt követően engedjék meg, hogy áttérjek arra, hogy a mindennapokban mit jelentett az a gazdaságpolitika, ami a 2022-es költségvetést is meghatározza. Nagyon sok hozzászólás, talán a legtöbb hozzászólás az önkormányzatokra vonatkozott. Sokszor hallom azt a kifejezést, hogy az önkormányzatokat kivérezteti ez a gazdaságpolitika, a kormány elvon forrásokat, az önkormányzatok a vesztesek. Engedjék meg, hogy azért megint néhány tényszámot mondjak el, ami az önkormányzatok szempontjából mutatja be az eddigi gazdaságpolitikai lépéseket, és világít rá arra, hogy miért olyan javaslatot tettünk le a tisztelt Országgyűlés elé, amiről most tárgyalunk.

Az első dolog az, hogy az önkormányzatoknak, sokszor mondtam, de mégis ismételnem kell, a legfőbb bevétele a helyi iparűzési adó. Ha már uniós számokat és Eurostat-adatokat mondtam, akkor ismétlem azt, amit Varga Mihály miniszter úr az expozéban már elmondott: ha csak a 2013-as növekedési fordulat utáni éveket nézzük, 2014-2019 között, a magyar gazdaság átlagos növekedése 4,1 százalék volt, az európai uniós átlag 2,1. Ez a helyi önkormányzatok számára azt jelentette, hogy az iparűzésiadó-bevételük 50 százalék fölött növekedett. A főváros tekintetében ez még magasabb volt, a fővárosnál ez közel 60 százalék volt.

Ennek köszönhetően az iparűzésiadó-bevételük a 2014-es 103 milliárd forintról 2019-re 164 milliárd forintra növekedett, csak a fővárosnál. Csak a fővárosnál! Most képzeljék el, hogyha a magyar növekedés az uniós átlagszintet érte volna el, hát, akkor ez az éves pluszbevétel nem 60 milliárd, hanem mondjuk, 30 milliárd lett volna, csak a főváros tekintetében. Tehát ennek tükrében érdemes értékelni azt a gazdaságpolitikát, ami például a hipa kkv-kulcsa tekintetében ideiglenesen egyszázalékos felső határt szabott meg. És a kormány ezt a pénzt nem elvonta, szemben itt több elhangzott állítással, hanem a vállalkozásoknál otthagyta, mert az önkormányzatoknak az az érdeke, hogy a magyar gazdaság működjön, és a növekedési pályára mielőbb vissza tudjunk térni, hiszen ismétlem, az önkormányzatok gazdasági helyzetét alapvetően az határozza meg, hogy az ott lakó embereknek vane munkája, ha van munkája, akkor a cég tud iparűzési adót fizetni. Hogyha az embereknek van munkája, akkor elmennek étterembe, fogyasztanak, beruháznak, ebből megint az önkormányzatnak is van bevétele; vagy pedig az az érdeke, hogy hagyjuk a cégeket tönkremenni, és kopogtassanak csak az önkormányzat ajtaján segélyért az illetők.

E tekintetben az osztrák hasonlatot is többször hallottam, hogy Ausztriában segítik az önkormányzatokat. Hadd mondjam el azt, hogy egyrészről az önkormányzati modell Ausztriában teljesen más; Magyarországon az oktatási, egészségügyi, szociális feladatokat döntően az állam látja el. Számos olyan feladatot az állam lát el, amit Ausztriában az önkormányzatok, tehát értelemszerűen a védekezés kapcsán is mások a kiadások. És hogyha már segélyeket említettem, hogy mennyien kopogtattak az önkormányzatok ajtaján, tudjuk, hogy Magyarországon a foglalkoztatást nagyjából sikerült megőrizni azon a szinten, mint a válság előtt volt. A magyar gazdaság visszaesése kisebb volt, mint az uniós átlag. Ausztriában nagyobb volt, sajnos. Ausztriában nagyobb volt!

És hogyha az iparűzésiadó-növekedési összefüggéseket említettem, akkor engedjék meg, hogy az önkormányzatok direkt közvetlen költségvetési támogatásáról szóljak. Egyrészről azt kell látni, hogy a jövő évi költségvetésben az önkormányzatok támogatása 8,6 milliárd forinttal növekszik, a szolidaritási hozzájárulás pedig, amire többen felhívták a figyelmet, Gurmai Zita képviselő asszony többek között, 2022-ben 2021-hez képest csökken. És többen mondták, hogy a 2019-es szinthez képest milyen növekedés van, csak azt sajnos a baloldali hozzászólók elfelejtették mondani, hogy az önkormányzati finanszírozási rendszerben 2020-ról ’21-re volt egy olyan módosítás, hogy a kötelező feladatok finanszírozását megnöveltük, és az önkormányzatok adóerőbeli különbségei miatti újraelosztást pedig növeltük az úgynevezett szolidaritási hozzájárulással. Ennek mi lett az eredménye? Számos önkormányzat pozíciója javult.

Itt vissza kell utasítsam a pártossággal kapcsolatos megállapításokat, hogy ez csak a fideszes önkormányzatoknak tesz jót. Nézzük meg, kérdezzék meg a polgármestereket! Hadd mondjam el, hogy az a 2020-ról ’21-es változtatás, ami továbbfut a ’22-es költségvetésben az önkormányzatok finanszírozásánál, mely önkormányzatoknak a pozícióját javította. Itt csak megyei jogú városokat emelhetek ki, ismétlem, ezek már mostani, tényleges finanszírozási adatok, ellenőrizhetik, 2020-ról ’21-re. A kötelező feladatok finanszírozása és a szolidaritási hozzájárulás változása miatt javult a pénzügyi helyzete Szegednek, Tatabányának, Pécsnek, Hódmezővásárhelynek vagy Érdnek, és rosszabb lett a tényszerű, normatív adatok alapján, amelyeket a költségvetési törvényben szerepeltetünk, Győrnek, Székesfehérvárnak, Kecskemétnek vagy Veszprémnek. Tehát ennyit az önkormányzatok megkülönböztetéséről, ami a rendszerjellegű költségvetési törvényben szereplő finanszírozást illeti, ami, ismétlem, a szolidaritási hozzájárulás tekintetében csökkenő összeget tartalmaz 2022-ben, a támogatásoknál növekvő összeget.

(19.30)

Év végi egyedi juttatások, ezt is többen említették. Megint hadd mondjak tényszerű számokat! Az volt az állítás Ungár Péter képviselő úrtól többek között, hogy csak a kormánypárti vezetésű önkormányzatok kapnak egyedi támogatást. Itt van előttem egy hosszú lista, néhány önkormányzatot hadd említsek: Eger 714,3 millió forint, Miskolc 1 milliárd 159,7 millió forint, Pécs 1 milliárd 981,3 millió forint, ami a Zsolnay-negyed finanszírozásához kapcsolódik, de itt van a listán Szombathely, Siófok vagy Szeged is, és sorolhatnék további önkormányzatokat.

Végül az önkormányzatok tekintetében még egy adatot hadd mondjak! Az meglepett, hogy a Demokratikus Koalíció részéről, Hajdu László képviselő úr részéről hallottam egy olyan hozzászólást, amely arra utalt, hogy talán kár volt a XV. kerülettől adósságot átvállalni. Megjegyzem egyébként, hogy a XV. kerület pénzügyi pozíciója is javult a költségvetési relációban 2020-ról ’21-re. Én azt látom, hogy az önkormányzatok adóssága 2002-től folyamatosan minden évben emelkedett, 1247,5 milliárd forint volt 2010-ben. Tehát az is az önkormányzati finanszírozás részét képezi, hogy a feladatok változásával, a gazdasági növekedés miatti pluszbevételek realizálásával az adósságtól is megmenekültek.

Elismerem, elfogadom azt, hogy az önkormányzatoknak sem volt egyszerű a tavalyi év, de mégis azért kivéreztetésről nem beszélhetünk. Ismét elmondom, hogy 2019 végén az önkormányzatok teljes állampapír- és kereskedelmi banki pénzeszközállománya 1080,5 milliárd forint volt, ez 2020 végén 1048,1 milliárd forintot tett ki. Tehát azt gondolom, hogy ha a koronavírus-járvány súlyos évében, a tavalyi évben, amikor az egész világgazdaság visszaesett, az Európai Unió is visszaesett, és Magyarország gazdasági teljesítménye is csökkent, az önkormányzatoknak összességében sikerült így átvészelni az évet  köszönet illet minden önkormányzatot, aki részt vett a védekezésben , akkor reményünk van arra, hogy a 2022-es év számukra is előrelépést jelenthet.

Közszférabérek. Szó volt az önkormányzatok juttatásairól, a szociális területről, a kulturális területről. Nyilván az a célunk, hogy a gazdasági növekedéssel párhuzamosan a közszférában a bérek növekedhessenek. Én mint hosszú ideje a közszférában dolgozó olyan személy, akinek a családtagjai számos területen dolgoznak a közszférában, tudom, hogy miről beszélnek. És azt is tudom, hogy 2010-hez képest a közszféra, az államháztartás bérjellegű kiadásai 2010-2022 között 2200 milliárd forinttal növekedtek. Tehát 2010-ben ez még 2600 milliárd forint volt, a 2022-es költségvetésben 4800 milliárd forintos számot látok. Tehát ez messze az infláció fölötti növekedési szám.

Abban bízom, hogy ha az a prognózis, amit a jövő évi költségvetési törvényhez a kormányzat hozzácsatolt 2025-ig gazdasági kitekintés tekintetében, megvalósul, akkor lehetőség nyílik majd további béremelésekre a közszférában, amellett, hogy azért ismétlem, a jövő évi költségvetés is főként egészségügyi területen nagyon jelentős béremeléseket tartalmaz. Ezzel, azt gondolom, hogy meg tudjuk cáfolni, vagy meg lehet cáfolni Keresztes László Lóránt frakcióvezető úr egyik állítását, aki úgy fogalmazott, hogy a kormányzat tudatosan alacsonyan tartja a béreket. Az alacsony bérekre Balczó Zoltán képviselő úr is utalt. A jövő évi költségvetési tervezetben a bruttó bérek növekedésénél 7,7 százalékkal számolunk, és a bérek alacsony szintjét azért a termelékenységhez képest kell nézni. Tehát ha a termelékenységgel hasonlítjuk össze a bérszínvonalat, akkor valóban Magyarország versenyképes, ez egy versenyelőnyt jelent. De ez nem azt jelenti, hogy a bérek ne emelkedtek volna.

Nem akarom nagyon hosszú ideig húzni az idejüket, de itt van előttem egy adatsor, tényszámok, mármint ellenőrizhetőek: a nettó reálkeresetek változása 2013-tól 2020-ig végig jelentős pozitív számokat mutat, a legnagyobb érték 2017-ben nettó reálkereset, tehát adó- és inflációkorrigált szám, 10 százalék fölötti béremelkedés. A nettó reálkeresetek 2020-ban a 163 százalékát teszik ki a 2012-es értéknek. Tehát egy érdemi bérfelzárkózás történt az elmúlt években, és azon dolgozunk, hogy ez a következő időszakban is megvalósulhasson.

Nemcsak a bérek emelkedtek, hanem a nyugdíjak is. Varju László, a Költségvetési bizottság elnöke úgy fogalmazott, hogy a nyugdíjasok elszegényednek a kormány miatt. Amennyiben a tisztelt Országgyűlés elfogadja a kormány jövő évi költségvetési javaslatát, akkor nemcsak a nyugdíjak reálértékét tudjuk megőrizni, hanem lehetőség nyílik arra, hogy kétheti nyugdíjat kapjon meg minden nyugdíjas és nyugdíjszerű ellátásban részesült személy, illetve, amennyiben a gazdasági prognózisunk megvalósul, akkor nyugdíjprémium kifizetésére is sor kerülhet.

Itt azért kontrasztos az az időszak, amit most látunk, szemben azzal, amikor baloldali kormányzat volt. Bocsássanak meg, hogy megint ezt mondom, de idéznem kell Keresztes László Lórántot: nem azt kell nézni, mit mondunk, hanem mit teszünk. Ilyen szempontból szerintem beszédes ez a költségvetési javaslat a nyugdíjak tekintetében is.

És az inflációnál többen mondták, hogy a 3 százalékos prognózis talán túlságosan alacsony. Két dolgot hadd jegyezzek meg. Jelenleg a jegybank is 3 százalékos inflációval kalkulál, s természetesen a gazdaságpolitika irányítóinak azért van eszköze arra, hogy az inflációt kordában tartsák. Ez a jegybank alapvető feladata is. De a másik dolog, ami talán biztonságot jelent a nyugdíjasok számára, az az, hogy amennyiben év közben a nyugdíjas inflációs index  nem az átfogó, a nyugdíjas inflációs index  nagyobb értéket mutatna, akkor kiegészítő emelésre kerülhet sor.

Oktatás, egészségügy, ezek olyan területek, ahol szintén növekednek a kiadások.

S ezzel zárom a felszólalásomat: én egyetértek azokkal az észrevételekkel, amelyek arról szólnak, hogy nem minden rózsaszín. Nem volt célunk szerintem semmilyen kormányzati oldalról történő felszólalásnál, akár miniszter úr expozéjára gondolok, akár kormánypárti képviselők hozzászólásaira gondolok, azt sugallni, mintha itt lenne a Kánaán. Természetesen nem erről van szó, számos területen rengeteg feladatunk van.

Mindössze azt akartuk önöknek bemutatni, és ez volt a mostani, talán kissé hosszabb felszólalásomnak a célja, hogy számokkal igazoljam azt, hogy hitünk szerint az a gazdaságpolitika, ami értékelvű, hiszen a munkát és a családokat helyezzük a középpontba, ez összességében egy olyan felzárkózási pályát eredményezett az elmúlt években, ami reményeink szerint a következő évek gazdaságpolitikai folyamatait is jellemezheti, és ha ez megvalósul, akkor lesz még lehetőségünk a most látott problémák kezelésére is. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.