Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A T/13958-as javaslatot tárgyalja a magyar Országgyűlés, és 26 törvényt 102 paragrafuson keresztül tartalmaz ez a javaslat. Most már nem hétről hétre, hanem azt kell mondani, hogy óráról órára szembetalálkozunk azokkal a törvényjavaslatokkal, amelyek 2022. májustól gyakorlatilag foglyul kívánják ejteni az akkori magyar kormányt. Totálisan a közéletet, a gazdaságot, a közszolgáltatásokat, a pénzügyi rendszert, a közjogi rendszert a kinevezésekkel olyan helyzetbe kívánják hozni, hogy bármikor is egy új kormány gyakorlatilag azon túl nem tud lépni, hogy a saját irodájában toporog. Foglyul ejtik, cellákat építenek, ez a javaslat is az egyik cella. Ezt tudomásul kell vennünk. Amikor az ifjú államtitkár asszony felolvasta ezt a javaslatot, az jutott eszembe, hogy ha most betoppant volna ide Európa bármely országából egy politikus, és végighallgatta volna ezt a rendkívül szép előadást és ezeket a szavakat, amelyek ebből a 102 paragrafusból kitűnnek, különösen a hozzáfűzött indoklást, akkor azt mondta volna, hogy ő egy tapodtat sem megy, ez a világ legmodernebb, legfejlődőbb, leginnovatívabb országa, amely csak létezik, merthogy ebből a javaslatból egyébként teljesen ez tűnik ki. Csakhogy megtanultunk fideszül, és látjuk, hogy amikor egy rendkívül nemes cél, és az Európai Unió a hulladékgazdálkodásra és a környezetvédelemre igencsak érzékeny és rendkívül magas szintű munkát végez, és elvárásokat fogalmaz meg a tagállamokkal szemben, amikor ezen elvek mentén készülnek ezek a javaslatok, lelki szemeim előtt meglátom és meghallom azokat a résztvevőket, akik azt mondják az alkotóknak, hogy no, használjuk fel ezeket a gyönyörű elveket, mondjuk azt a magyar társadalomnak, hogy hoppá, mi olyan csodás hulladékgazdálkodást fogunk megvalósítani, hogy egy darab szemét nem marad hasznosítatlanul, csakhogy tegyétek már meg, legyetek szívesek, hogy a haveri köröknek átjátszandó hulladékgazdálkodási tevékenységet úgy csempésszétek ebbe bele, hogy azért olyan nagy lángja ne legyen ennek a javaslatnak.

Hosszú órákon keresztül lehetne beszélni az ebben a javaslatban lévő szakmai részről, de egyszerűen azért nem teszi meg az ember, mert nem érdemli meg, nem a javaslat, hanem az előterjesztők, meg azok, akik a hátuk mögött állnak. Most gondolják meg! Hatástanulmány nincs. Van a hulladékgazdálkodásnak múltja ebben az országban, van az a múltja, amikor központi hulladékgazdálkodás volt, és állandó problémák uralták ezt a szolgáltatást. Majd letelepítették az önkormányzatokhoz, mondván  ahogy Molnár Gyula képviselőtársunk mondta , hogy helyben mégiscsak jobban látják az adott vezetők, hogy a közterületeken rend vane vagy sem, elviszike a hulladékot vagy sem, illetőleg a polgárok is sokkal inkább meg tudták oldani ezt a kérdést, ha nehézségeik akadtak, a helyi irodákban vagy a helyi szolgáltató képviselőjénél. Most mi történik? Visszaviszi állami szintre, megint egy óriási tehetetlenségi erőt teremt erre az amúgy is elég mostoha szakterületre, mert az országunkban ez elég mostoha szakterület, úgy, hogy egyébként fogalmunk nincs, hogy mit várhatunk ettől a szolgáltatótól, majd pedig hogyha éppen az aktuális szolgáltató úgy érzi, hogy mégsem tudott ő olyan jó üzletet ebből kihozni, féléves felmondás után még szabadulhat is tőle. Hát mindenki tudja, hogy egy országos hulladékgyűjtési rendszert nem lehet ennyi idő alatt újraépíteni, arról nem beszélve, hogy az ilyen típusú szolgáltatók azért nem állnak sorban ebben az országban, mert az egész gazdasági élet tőkeerőforrását pár emberhez koncentrálták a költségvetésből származó pénzek közbeszerzések útján való elfolyatásával  és akkor az európai uniós pénzekről még nem is beszéltünk, és a túlárazásokról sem.

Azt tudom tehát mondani, tisztelt képviselőtársam, tisztelt képviselőtársaim és tisztelt államtitkár asszony, hogy rendkívül gyönyörű a cél, gyönyörű a megfogalmazás, csakhogy ebben a Házban mindenki tudja a 65 képviselő közül, akik itt ülnek az ellenzéki oldalon, hogy ez az egész egy gyönyörűen becsomagolt üzlet átjátszása.

Miről beszél a javaslat? Körforgásos gazdaság. Igen. Egy normális, józanul gondolkodó ember, különösen a technológiai fejlődés azon szintjén, ahol azért már a 90-es évektől vagyunk, azt mondaná, hogy igen, kérem szépen, nagyon jó, hogy végre erről tetszenek gondolkozni, kár, hogy nem harminc-negyven évvel ezelőtt tetszettek kezdeni, merthogy akkor nem szeméthegyeket építenénk még mindig, mert míg Ausztria a szeméttel fűt már igen régóta, addig mi még mindig szeméthegyeket építünk, ugye, és egészen megdöbbentő az, hogy európai uniós tagországként uniós tagságunk 17. évében még mindig arról beszélünk, hogy hogyan lehetne megvalósítani a körforgásos gazdaságot, és hogy lehetne minden egyes darab szemetet visszaintegrálni a gazdasági életbe úgy, hogy ne a környezetünket szennyezzük, és ne szeméthegyeket építsünk.

Ugye, mit mond? A szemetet tekintsük másodnyersanyagnak! Hát, már elég régóta az! Hát, már elég régóta másodnyersanyag, csak milyen érdekes, hogy törekvések azért voltak némileg az újrahasznosítási ipar felépítésére, felfejlesztésére az országban, de valahogy mindig dilettánsok kavarodtak oda, abba a közegbe, ahol ezt fel lehetett volna építeni. És egyébként az Orbán-kormány tizedik évében tesznek ide elénk egy ilyen javaslatot? Miért nem a másodikban, legkésőbb a harmadikban? Vagy azért, kérem szépen, mert ez az üzlet is kell valakinek? Hát, sokkal egyszerűbb lenne, államtitkár asszony, mondja már meg a főnökeinek, hogy ne égessék magát itt, hanem küldjék el azzal a felhatalmazással, kérem szépen, én nem szeretek hazudni, az én szüleim nem erre neveltek, én márpedig nem fogom a parlamenti képviselőknek azt mondani, hogy ez a javaslat nem más, mint egy gyönyörűséges európai uniós elváráscsomagnak a megvalósítása. És amit az elején mondtam: aki idetoppan ma, és ezt a javaslatot meglátja, az azt hiszi, hogy egy modern országba érkezett, ahol a környezetvédelmi szemlélet a politikai közösségben általános, ahol végre meg akarják valósítani azt, hogy ne szeméthegyek uralják az országot. És azért egy dolgot nem tetszett elmondani, és ebben a javaslatban sincs meg, és sehol nem beszélünk ebben a Házban arról, hogy a magyar társadalom szemléletét is meg kellene változtatni, mert úton-útfélen, bokorról bokorra ott van az az irdatlan mennyiségű illegálisan letett hulladék.

(16.30)

Nincs a kormányzatnak semmi, de semmifajta törekvése arra, hogy ezt a lakossági szemléletet megváltoztassa. Ne csak bírságokat és büntetéseket, olyan motivációs rendszert dolgozzon ki, hogy rájöjjön az az ember, aki a hulladékát a közösség területeire pakolja ki, rájöjjön arra, hogy tulajdonképpen ő saját magának okoz kárt, mert a saját környezetét, a saját maga egészségét rombolja azzal, hogy a földbe beszivárognak a káros anyagok a szemétből kioldva.

Tehát én azt szeretném kérni a tisztelt kormányzattól, hogy ha már az üzletet meg akarja csinálni, vallja be! De hogyha esetleg valamit akar is tenni a magyar társadalomért a hulladékgazdálkodás vonatkozásában, akkor egyrészről hagyja ott azt, ahol eddig is volt, szervezzék azok az emberek, akik a közelében vannak a lakosságnak, természetesen azt is azzal a szemlélettel, hogy a körforgásos gazdaságot erősítse. Egyébként pedig tessenek már idehozni azt a javaslatot is, amiről tudnánk beszélni és örömmel megszavazni, hogy hogyan lehetne a magyar lakosság hulladékgazdálkodási szemléletét végre egy európai és környezetvédő szemléletté alakítani. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiban.)