Felszólalás adatai

DR. BŐHM ANDRÁS (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési törvény önkormányzati fejezetével, ezen belül a fővárosi résszel foglalkozom, hadd mondjam azt, talán természetesen. Fontosnak tartom elmondani, hogy bármilyen viharok tépázzák ezt a várost, én dolgomnak és gondomnak tartom, hogy megpróbáljam az érdekeit védeni, aminek az apropóját az adja, hogy egy olyan költségvetési tárgyalási fejezetben vagyunk most, ahol az eddigi érdekképviseletek befejeződtek valamilyen módon, és most a belső átcsoportosításnak van itt az ideje, különböző ötletek foghatnak helyt. Amire hadd mondjak egy példát. Túl vagyunk rajta, tehát nyugodtan mondhatom, nem panasznak szánom.

Tegnap szavazott a parlament a fővárosi forrásmegosztásról. Hogy tessenek érteni, ennek az eredménye, amit nagy lelkesedéssel a tisztelt Ház, teljes egységben a szabad demokratákon kívül megszavazott, mintegy 2,5 milliárdot sikerült elhelyezni a főváros terhére a fővárosi költségvetésből. Ennek nyilván megvan a maga magyarázata, de még egyszer mondom, most a részletes vitának olyan fázisában vagyunk, hogy bármilyen ötlet előadódhat, ezért szeretném azokat a hangulati elemeket megpróbálni a helyükre tenni, amikkel a sajtóban is találkozunk, politikai és személyes beszélgetések során is találkozunk. Ebben a körben két kérdésről szeretnék beszélni, mert ezt mindenki ismeri, mindenkinek van róla véleménye. Ez a budapesti tömegközlekedésen belül a BKV helyzete, illetve a metró helyzete. Talán a metró helyzete a legfontosabb és a legidőszerűbb.

A költségvetési törvény önkormányzati fejezete azzal indul, hogy az önkormányzati fejlesztések nem csökkennek, sőt van egy viszonylag jelentős szám, 8 százalékot meghaladó bővülés, majd a következő mondat arról tájékoztatja az olvasót, hogy ha természetesen ebből a budapesti fejlesztéseket levonjuk, akkor sokkal alacsonyabb a bővülési összeg. Ez igaz természetesen, és innentől kezdve kell megállni, és józanul egymással megbeszélni, hogy az a fejlesztés miről szól, Budapestről-e vagy az országról, igazak-e azok a kérdésfeltevések, amelyekkel naponta találkozunk a sajtóban, hogy mi a helyzet a metróval valójában. Azt gondolom, ebben a fázisban, közel a költségvetési törvény megszavazásához, helyes, ha egy fővárosi politikus elmondja ezzel kapcsolatban a véleményét, és megpróbál vitába szállni azokkal a feltételezésekkel, amelyek egyre sűrűbben jelennek meg a magyar sajtóban.

Abból kell kiindulni talán ebben a Házban, és ha vannak néhányan, akik hallgatják, helyes, ha abból indulunk ki, hogy a metrófejlesztésre ennek az országnak, ennek a városnak szüksége van. Miről folyik a vita, és hogy néz ki a finanszírozás, hogy valósul meg a metró? Szeretném emlékeztetni tisztelt képviselőtársaimat, hogy a metróberuházást törvény szabályozza. Ennek a törvénynek, túl a műszaki paramétereken, alapvető eleme az, hogy a főváros, ideértve a BKV-t is, és a magyar kormány az európai banktól fölvett hitel törlesztésével valósítja meg ezt a metróberuházást. Ez az elkötelezettség, úgy készkiadásban, mint hiteltörlesztésben, természetesen jelentősen megterheli a magyar államháztartást. Egy ilyen költségvetési vitánál helyes feltenni azt, hogy egyetértünk-e abban, kormánypártok és ellenzék, hogy az országnak elemi érdeke az államháztartás egyensúlyának visszaállítása.

A szavak szintjén persze egyet szoktunk érteni, mert mindenki tudja azt, hogy amennyiben az államháztartási egyensúlyt nem állítjuk helyre, akkor igen rövid belül nem az lesz a kérdés, hogy milyen megszorításokra van szükség, hanem ennél sokkal feketébb dolgok történhetnek ebben az országban. Tehát megelőlegezhetem azt az egyetértést, hogy az egyensúly helyreállítása elemi érdeke az országnak, és azt gondolom, ezzel valamennyi parlamenti párt egyet kell hogy értsen. Mit tesz a főváros ebben a helyzetben? És itt most visszatérünk a metrófinanszírozás kérdéséhez. A metróberuházás a főváros számára megnyugtató a jelenlegi törvényi feltételek között. Tehát semmiféle problémát a metróberuházásnak nem okozna jelenlegi paraméterek végrehajtása, európai bank, magyar kormány, illetve a főváros beruházása.

Igen ám, de úgy a hitelgarancia, mint a közvetlen állami készkiadás, nagyon jelentősen igénybe veszi az államháztartás teljesítőképességét, rontja az egyensúlyt. Ebben a helyzetben lépni kell, és a főváros vállalja magára azt, hogy ebben a helyzetben természetesen elsőbbséget ad az államháztartás igényeinek, és bizonyos feltételekkel hajlandó tárgyalni, megoldani más módon ezt a finanszírozást. És ekkor bejön az az érdek, amiről a sajtó cikkezik, és természetesen az ellenérvek is előkerülnek. Abban az esetben, ha más módon, tehát uniós pályázat útján, a kohéziós alap felhasználásával történik a metró finanszírozása, az további beruházások elől, jelzem, hogy elképzelhetően más budapesti beruházások elől is elveszi a forrásfelületet. Ütközik ez más érdekekkel? Természetesen ütközhet.

Ugyanakkor annak az átgondolását kérem mindazoknak, a sajtó tisztelt képviselőitől is és képviselőtársaimtól is, hogy ez a helyzet a főváros számára nem egy olyan biztos helyzet, mint a korábbi törvény által biztosított, hanem a főváros vállal egy kockázatot, egy rendkívül jól előkészített uniós pályázat igénybevételével, noha ennek amúgy a finanszírozási forrása teljes egészében rendelkezésre állna. Tehát az egymással konkuráló fejlesztési igények nem úgy néznek ki, hogy most megjelenik egy metróberuházás iránti igény, hanem létezik egy törvényben biztosított, mindenféle szerződési feltétellel körülbástyázott fejlesztés, amivel kapcsolatban Budapest főváros, éppen azért, hogy az államháztartási egyensúly javításában közreműködjék, hajlandó egy kockázatosabb megállapodás felé elmenni. Ez elsősorban hangulati kérdés, de fontos hangulati kérdés, mert az ország egyik legjelentősebb beruházásáról van szó.

A másik kérdés, és azért hoztam fel a forrásmegosztással kapcsolatos vitát, mert hallottam egy olyan érvet, hogy miért kell a főváros terhére ezt a forrásmegosztási rendet megváltoztatni. Nem budapesti képviselőtársaim kedvéért csak egy mondat: ez azt szabályozza, hogy a főváros, illetve a kerületek között miként kerüljön felosztásra a bevételek egy része. Az volt az érv, hogy ebben az évben a Fővárosi Önkormányzat több forrást fog kapni, több állami normatívát a BKV tömegközlekedési támogatására. Ez is egy jól hangzó érv, csak amikor valaki ilyen érvet alkalmaz, és ennek következményeit is levonja, helyes, ha tisztában van azzal, hogy mi a helyzet a valóságban.

Úgy Budapesten, mint Európa minden városában a tömegközlekedés veszteséges, súlyosan veszteséges. Ennek az az oka, hogy nem lehet olyan mértékű tarifát, menetdíjat kikötni, ami ezt a veszteséget elhárítaná. Tehát áramot, üzemanyagot, gázolajat fogyasztanak a járművek, a járműveket pótolni, javítani kell s a többi. Kalkulálható fix költségek vannak, amit a menetdíjbevételek nem képesek fedezni. Olyannyira nem, hogy körülbelül 50 százalék az az arány, ami a rezsiköltségekből kiváltódik bevételekkel. Miből lehet ezt pótolni, az új járműbeszerzéseket kiváltani? Közpénzből; részint a Fővárosi Önkormányzat saját forrásaiból, részben állami forrásokból.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Pillanatnyilag azzal az ígért BKV tömegközlekedési támogatással, ami a mostani költségvetés tervezetében szerepel, még mindig fennmarad közel 15 milliárdos veszteség, aminek a megoldása a Fővárosi Önkormányzatra vár. Azt szeretném önöknek elmondani, hogy azzal az érveléssel, hogy több forrást kap az idén a főváros a BKV-hoz, két rendkívül igazságtalan és hozzá nem értő állítás következményeit viseli a város a forrásmegosztással. Az egyik az, és ez az érthetőbb és tisztább, hogy Budapest városának önkormányzati feladatai, a kórházak, a színházak, az utak, a díszkivilágítás, a szociális ellátás, az oktatás és mindaz, amit itt mindannyian ismerünk, szemernyit nem változik.

(15.00)

Tehát ugyanazt a feladatot ugyanolyan költségvetési feltételek között a városnak el kell látnia, függetlenül attól, hogy a BKV finanszírozásában nagyobb vagy valamivel kisebb lyuk tátong. Vagyis a kettő közötti bármiféle logikai összefüggés megteremtése érdemtelen, igazságtalan, és káros döntésnek az eredménye.

A másik, amit szeretnék elmondani, hogy ez az állami normatíva - ahogy mondtam - a veszteségnek még mindig csak egy részét pótolja. Nagyon nagy segítség ez a tömegközlekedésnek és a Budapesten élők nagy többsége részére, akik a tömegközlekedést igénybe veszik. A fennmaradó rész pótlása a város előtt álló feladat. Amennyiben egyéb feladatainak finanszírozásában további veszteségeket okoznak, akkor ezek az egyéb önkormányzati feladatoknál éppúgy hiátust okoznak, mint a budapesti tömegközlekedés fenntartásában.

Ezeknek a gondolatoknak a jegyében kérem a nem annyira Budapest-ellenes, mint inkább hozzá nem értő értékeléseknek a legalább még egyszer való átgondolását.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)