Felszólalás adatai

DR. PÓSÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Hadd mondjam el a tisztelt képviselőtársaimnak, hogy a csúsztatások mesterfokait láthattuk, ugyanis a művészetoktatással kapcsolatosan az volt a parlamenti döntés, és az volt a szakmai álláspont - ez viszont pártállástól függetlenül -, hogy igen, kell minőségi mutató, és az is kell, hogy utána ezeket érvényesítvén, ellenőrizvén ki lehessen szűrni azokat az intézményeket, ahol valóban teljesítmény van és azokat, ahol pedig csak szélhámosság van.

Mi történt, tisztelt képviselőtársaim! Az történt, hogy odáig jutott csak el a dolog, hogy ehhez idő kell. Elmondták a bizottságban mindazok a szervezetek, amelyeket Tatai képviselő úr volt szíves hosszasan felsorolni, hogy összerakták a minősítési kritériumok rendszerét, nem egyszerű dolog ez sem, és most hirtelenjében, még mielőtt sor kerülhetne egyáltalán arra, hogy a művészeti oktatásnak a minősítési folyamata elindulhasson, belevágnak egy nagy ollóval, és utána kidobják az egészet az ablakon. Ez az, ami nagy becsapás, tisztelt képviselőtársaim, ez a becsapás, hogy egyesek dolgoznak, próbálnak értelmesen valamit csinálni, aztán utána kiderül, hogy önök erre az egészre egyáltalán nem kíváncsiak, mert kidobják az ablakon.

Tisztelt képviselőtársaim, ha már itt tartunk, akkor engedtessék meg, hogy elmondjam, a módosító javaslatok között az oktatással kapcsolatosan többek között ilyen természetű módosítót nyújtottunk be, most kapcsolódó módosítót, ami mind a művészeti oktatással kapcsolatos, mind a gyógypedagógiai ellátással, mert önök például még a fogyatékos, gyógypedagógiai ellátásra szoruló gyerekeken is spórolni kívánnak, bőrt nyúznak le róluk, nem is keveset, mert majdnem a felére csökkentik a normatívájukat. (Babák Mihály: Katasztrófa!) Azt hiszem, ez mégiscsak nonszensz, és ugyanezt el lehet mondani a felsőoktatásnál a kis szakokkal kapcsolatban is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi a fontosabb önök szerint? Az, hogy legyenek olyan képzési területek az országban, amelyek kétségtelenül nem vonzanak nagy tömegeket, vagy az, hogy az intézményekben, az egyetemeken, a főiskolákon egy mondvacsinált ideológiával (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) fenntartsunk gazdasági tanácsokat? Azt hiszem, nem kétséges a válasz.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)