Felszólalás adatai

HERÉNYI KÁROLY, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Előttünk fekszik a Gazdasági Versenyhivatal 2004. esztendei beszámolója. Most már hosszú évek óta ennek az évente visszatérő napirendi pontnak az előadója vagyok a Magyar Demokrata Fórum részéről, és mint ez idáig minden alkalommal, most is azzal szeretném a mondandómat kezdeni, hogy a hivatal tevékenysége dicséretes, tehát ebben az átalakuló világban kitűnően látja el feladatát.

Az átalakuló világ különösen tetten érhető az előző esztendőben, hiszen az előző esztendőben lettünk az Európai Unió teljes jogú tagjai, ami azt jelenti, hogy bármennyire is készültünk erre a változásra, azért ez jelentős környezeti hatással - gazdasági és egyéb vonatkozásban - bíró esztendő volt.

A tapasztalat az, hogy a magyar gazdaság, a magyar gazdaság szereplőinek sokasága erre a versenyre többé-kevésbé felkészült. Az a jogi háttér, amelynek alapján a gazdasági tevékenységet folytatni kell és folytatni illik, szintén azt mutatja, hogy nem maradtunk le Európától, és a Versenyhivatal ebben az új helyzetben is kitűnően megállta a helyét.

Azért ne gondoljuk, hogy minden rendben van, de én kettéválasztanám a mondandómat. A beszámoló egyik része a hivatal tevékenységéről szól. A hivatal tevékenységével alapvetően nem lehet gond, és ahogy mondtam, dicséretes. Két olyan megjegyzésem lesz a későbbiekben, aminek mégis lehet kritikai éle vagy kritikai tartalma, de sokkal izgalmasabb és sokkal érdekesebb, hogy a jelentésből levonható tanulságok hogy hasznosulnak, mondjuk, a Magyar Országgyűlés a jogalkotási vagy jogváltoztató, -módosító eljárásai során azokat mennyire veszi figyelembe.

A csatlakozás több visszásságot, a szakmai szolgáltatások, közlekedési szervezetek és feladatok szabályozása terén a versenypiac fejlődését jelentősen fékező keresleti oldali inaktivitás nehézkességet - ilyen például az áram- és a gázpiac, hitelintézeti piac -, illetve a magyar gazdaság súlyos versenyképességi hiányosságait láttatta még élesebb fényben, például az export-import arányok viszonyában a hazai vállalkozások veszteséges működése, a munkanélküliség emelkedése, a mezőgazdasági termékek piacán pozícióvesztés megvalósulása, még a hasonlóan támogatott közép-kelet-európai versenytársakhoz képest is.

Tehát addig, amíg a jogi háttér, addig, amíg a hivatal működése kifogástalan volt, azért azt láthatjuk, hogy a tudatban, a gondolkodásban és az ebből adódó megvalósulás még sok kívánnivalót hagy maga után. A beszámoló versenyképességgel és versenypártolással foglalkozó részei, a javaslatok hangsúlyosan igazolják, hogy a Magyar Demokrata Fórum jól döntött, amikor aláírta azt a hárompárti nyilatkozatot, amelynek az országgyűlési határozati javaslata most éppen előttünk fekszik, hiszen azt hiszem, hogy ez lesz a dolog végkimenetele, amely a magyar gazdaság tízéves fejlődésének elvi alapjait igyekezett lerakni; nagy szükség van erre úgy a gazdaság, mint a döntéshozók részéről.

A versenyre való törekvés a beszámoló alapján még nem sajátja a magyar gazdaságnak. A verseny erősödése igazából azokon a területeken volt tapasztalható, ahol a külföldi szereplők - például a fapados légitársaságok, a lapkiadók, a hipermarketláncok vagy a közúti fuvarozók - kezdeményezései jelentek meg. A belső indíttatás még a hitelintézeti piacon sem jelent meg. Ennek okait a beszámoló jól érzékelteti, a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálja ugyanakkor az energiaszektor-beli piacnyitás eredményeinek elmaradását és a jelzálog-hitelezési piacot. Az eredmények Országgyűlés elé tárása… - és az Országgyűlés tapasztalatok levonása vonatkozásában feladatokat kap, és remélem, hogy ezeket meg fogja oldani.

Néhány versenybéli lomhaság - csak jelezve - történik meg; ilyen a vasút, az egészségügyi ellátórendszer és egyes szolgáltatások. A teendők, a szabályozási gondok, esetenként a bekövetkezett károk és a felelősök nem lelhetők fel a beszámolóban. 2004-ben a Gazdasági Versenyhivatal nagyon helyesen folytatta versenyfelügyeleti szigorának erősítését. Ennek során a gazdaság és a politika olyan szent teheneihez is hozzányúlt, mint az autópálya- és a magasépítés vállalkozásainak rendje, finanszírozása és szervezetei, a közpénzek elköltésében elharapódzott versenykorlátozás, a költségvetés extraprofitkénti megcsapolása. Az autópálya-építési piac 110 milliárd forintos közpénzszeletének felosztására irányuló kartellmegállapodás több mint 7 milliárd forintos szankciója a közpénzek és a verseny védelmében olyan figyelmeztetés, amely remélhetően hosszú távon hat.

Az előző napirendi pontban a Közbeszerzések Tanácsa beszámolóját tárgyaltuk meg. Hasonló témák vetődtek föl ott is, mint itt. Mind a két esetben meg kell jegyezni, hogy a korrupció, a visszaélések megszüntethetők, de sem az előbb említett tanács, sem a Gazdasági Versenyhivatal nem fogja tudni eredményesen megtenni, ha az a jogi környezet, amelynek ezeket szankcionálni kellene, ezt nem teszi meg. Addig, amíg a tetten ért törvénysértők nem részesülnek olyan bírósági szankciókban vagy eljárás eredményeként olyan büntetésekben, amelyek visszatartják őket, addig csak remény az, hogy ez a tevékenység meg fog szűnni. Az meg kérdésként vetődik föl, hogy azok a társaságok, amelyek tetten érettettek például kartellügyben, addig, amíg hosszú évek múlva valami bírósági döntés nem keletkezik, szabadon vehettek részt a többi versenyben, és semmiféle akadályozó és kizáró okként nem jelenik meg az, hogy egy előző eljárás során a Gazdasági Versenyhivatal igen komoly kifogásokat emelt a tevékenységükkel kapcsolatban.

A Gazdasági Versenyhivatal 2004-ben 187 versenyfelügyeleti eljárást folytatott. Ez némi emelkedést mutat, hiszen 2003-ban csak 172-t folytatott le, 186 versenytanácsi határozatot hozott. A határozatok közül 63 a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásával volt kapcsolatos, 121 antitröszt-, versenykorlátozás-, versenyhez kötött korlátozás jellegű volt, 2 pedig mindkét típus vonásait tartalmazta. 71 eljáráskérelemre 115 eljárás hivatalból indult. A Gazdasági Versenyhivatal bírságkiszabása évről évre hozzávetőlegesen kétszeresére növekvő, 2002-ben 444,15 millió forint volt, 2003-ban 792,4 millió, 2004-ben a bírság összege azonban jelentősen, 8 milliárd 888,9 millió forintra nőtt, ebből azonban egy autópálya-kartellhez kötődő bírság tett ki több mint 7 milliárd forintot.

Valószínűtlen, hogy a versenyszabályok betartása romlik ilyen ütemben. A változás megítélésünk szerint inkább a versenyfelügyelet erősödését és jobb, illetve eredményesebb szakmai munkáját jelzi, hiszen idáig is jó volt. Látni kell ugyanakkor a fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásáért kiszabott 321,45 millió forint, az erőfölénnyel való visszaélésért kirótt 165 millió forint nagyon csekély azokhoz a károkhoz képest, amelyek a versenytörvények napi megsértése miatt a fogyasztókat és az államháztartást érik.

(14.00)

A Gazdasági Versenyhivatal piacgazdaságon belüli feladatai az éves tevékenységben folyamatosan alakulnak, csiszolódnak. Az intézmény ismertsége a Tárki szerint 320 pont, ott magas, ahol kell: az államháztartás és a vállalkozások körében. A magánemberek keveset tudnak még a Gazdasági Versenyhivatalról, és amit tudnak, az is viszonylag pontatlan, és kevés az egzakt ismeretük. Jelzi ezt, hogy 2004-ben 2003-hoz képest csak 2 százalékkal több bejelentés érkezett, és azok száma is igen csekély volt. A döntően magánszemélyektől beérkezett jelentések közel 85 százalékát utasította el jogerősen a Versenyhivatal, mivel azok nem a versenytörvény tárgyi hatálya alá tartoznak. Kérdés, hogy a szolgáltató állam koncepciójának jegyében kívánatos-e a Gazdasági Versenyhivatal lehetőségeinek minél szélesebb körű “reklámozásaö, vagy alapvetően a központi szabályozás, a közpénzfelhasználás és a jelentős gazdálkodó szervezetek közötti verseny fejlesztésére és felügyeletére kell koncentrálni a Gazdasági Versenyhivatal erejét.

A fogyasztói döntések tisztességtelen befolyásolásának tilalmába ütköző, maradék bejelentésen alapuló 60 ügy országos szinten nagyon kevés, mégis nagy a jelentősége: a lakosság széles köreit érintő, így közérdeket sértő, versenykorlátozó jelenségekre képes a figyelmet irányítani, például a Versenyhivatal által folyamatosan ostorozott hírközlési szolgáltatók piaci magatartása említhető. A Gazdasági Versenyhivatal folyamatosan fejti ki tevékenységét a lakosság jobb közérzete érdekében az egészségmarketingen belül a gyógyszerekkel és gyógyszernek nem minősülő gyógyhatású szerekkel kapcsolatos tájékoztatási anomáliáktól kezdve az élelmiszer-kiegészítők valótlan tulajdonságállításán át az egyes élelmiszerek szédelgő feldicséréséig, a fogyasztók megtévesztésének változatlan gyakorlatával szemben.

Itt kell egyetlenegy kritikai megjegyzést tennem a másik mellett a Versenyhivatal tevékenységével kapcsolatban. A gyógyszerpiac liberalizálása, azt hiszem, konzervatív gazdaságpolitikai szemlélettel nehezen értelmezhető és nehezen fogadható el, ugyanis itt egy rendkívül speciális piacról van szó. Erre a piacra az jellemző, ha tisztességesen végzi a munkáját, és az egészségügy eredményesen végzi a munkáját, akkor tulajdonképpen abban érdekelt, hogy minél kevesebb terméket adjon el, hiszen ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság egészségügyi állapota javul és jobb, tehát ez egy nagyon speciális piac. Ráadásul az ellátási kötelezettség, ami a gyógyszertárakra vonatkozik, olyan értelemben kizárja a verseny lehetőségét, hogy amennyiben valamelyik kisebb településen lévő patika a kisebb forgalom okán olyan helyzetbe kerül, hogy működése veszélybe kerül, akkor ott az ellátás biztonsága kerül veszélybe, ami nyilván nem célja, és nem akarja azt senki, hogy ez így legyen. Azt gondolom tehát, hogy ez az egyik olyan terület, ahol talán a Gazdasági Versenyhivatal tevékenysége liberálisabb a Magyar Demokrata Fórum konzervatív gazdaságpolitikájánál vagy felfogásánál - ennyi kritikát engedjenek meg.

Ma még csak érezni lehet - és ez már egy másik piac -, hogy a vezetékes távbeszélő-szolgáltatási piac miként olvad össze a mobilszolgáltatások, a vezetékes műsorelosztó-szolgáltatások piacával, a szolgáltatók a különböző technikai, de azonos eredményű hangszolgáltatás terén miként válnak egymás versenytársaivá; ez jó. A folyamat állandó elemzése Magyarország versenyképességében kiemelt szerepű, infokommunikációs képességeink alakulása a monitoring, a beavatkozási igények időbeni jelzése miatt elengedhetetlen. Ennek érdekében a beszámolóból kiolvasható időnkénti feszültséget és pengeváltásokat meg kell szüntetni a GVH és az NHH között, hiszen e terület is közös feladata és felelőssége mind a két intézménynek. A közúti áru- és személyszállítási piacon a versenykorlátozás az EU-csatlakozással visszaszorult. Versenyképességi kérdés, hogy ezen a piacon milyen piaci szereplők lesznek jelen, a magyar vállalkozások megerősödhetnek-e vagy kiszorulnak.

Mivel az idő erősen fogy, még egy dologra szeretném felhívni a figyelmet. A versenyképesség, amely rendkívül fontos dolog, és a verseny tisztasága nagyban függ attól, hogy milyen az a törvényi háttér, ahol a versenynek folynia kell, kifogásolja a Versenyhivatal jelentésében, hogy van néhány olyan iparág, ahol bizonyos vállalási árak minimumát meghatározzák szakmai szervezetek. Mi azt gondoljuk, hogy ez a kifogás talán átgondolandó és nem kellően megalapozott, hiszen itt a versenyben tetten érhető esetenként olyan magatartás, amely a versenypozíciót, mondjuk, adó-eltitkolási tevékenység eredményeképpen képes javítani. A kontárok, a nem megalapozott szakmai háttérrel végzett munka ellen tehát ezek kitűnően védő eszközök, ha minimál vállalási árat határoznak meg, mert ha ilyet nem tesznek, akkor a piacon megjelennek olyan szereplők, és nagyon nehéz helyzetbe hozzák a jogkövető magatartást, az adót tisztességgel befizető vállalkozásokat, akik szakmai igényesség okán a tevékenységet egyszerűen nem tudják olcsóbban elvállalni, viszont a minőségük kifogástalan és garantált. Ezen a területen talán érdemes lenne a Versenyhivatal álláspontját megváltoztatni; az Országgyűlésnek viszont abban lenne szerepe, hogy a gazdaság szereplői olyan törvényi háttér mentén munkálkodjanak, amely preferálja, jutalmazza a tisztességes piaci magatartást, és ezen belül a jogkövető magatartást.

Ma olyanok a magyar törvények, az adótörvények és azok szankciói, hogy egyes vállalkozási formákban kifizetődőbb a rendszeren kívül maradni, hiszen a tetten érés és az utána megfizetendő büntetés kisebb, mintha a rendszeren belül folyamatos adófizetéssel végezné a munkáját, de ez már végképp nem a Versenyhivatal tevékenységét érintő, viszont a körülményeket érintő folyamat és feladat.

Csak a Mécs Imre képviselő úr hozzászólásában elhangzott mondatra szeretnék reagálni. A közjegyzők helyzete egy másik olyan pont, ahol hatósági tevékenységet folytatnak, tehát a közjegyzők az állam által meghatározott, telepített jogosítványok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hozzájuk delegált jogok alapján végzik hatósági tevékenységüket. Nagyon nehéz ezt versenypiaci feltételek mentén teljesíteni.

A kritikai észrevételek ellenére a Magyar Demokrata Fórum támogatja a hivatal jelentésének, beszámolójának Országgyűlés általi elfogadását, és minden jót, további sikeres tevékenységet kíván a hivatal minden dolgozója számára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az MDF padsoraiban.)