Felszólalás adatai

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz, Veszprém megye, 6. vk.): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Bizottság! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azokkal az alapelvekkel, amelyek az elektronikus információszabadságról szóló törvényjavaslatban bent vannak - nevezetesen: bárki számára hozzáférhetőek legyenek ezek a jogszabályok, mindezt ingyenesen valósítsa meg, gyorsabban elérkezzenek a jogszabályok a címzettekhez, és biztonságosabb legyen ez a rendszer -, azt gondolom, mindenki egyetért, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség is.

Azonban ennek a törvényjavaslatnak, amelyik azzal próbálkozik, hogy ezeket az alapelveket megvalósítsa, azt gondoljuk, hogy csak elméletben sikerül ezeket az elképzeléseket megvalósítani, a gyakorlatban nem. Melyek azok az elvek, észrevételek, kitételek, amelyek alapján azt gondoljuk, hogy ez így van? Ahogy elhangzott itt, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság tegnap tárgyalta első alkalommal ezt a törvényjavaslatot, és ott is már számos kérdést, kritikát fogalmaztunk meg az előterjesztő felé.

Az első ilyen konkrét kritikánk, hogy a jelenlegi törvényjavaslat félmegoldásokra törekszik. Az egyik ilyen félmegoldás az, amely alapján az elektronikus formának nevezett Magyar Közlöny-változat nem más, mint a Magyar Közlöny nyomdai változatának elektronizált formája, ami egy pdf-formátumot jelent. A tényleges számítógép-használók és a tényleges felhasználók tudják azonnal, hogy mi a különbség egy elektronikus, úgynevezett on-line változat, egy szöveg elektronikus on-line változata és egy nyomdai változat pdf-formája között. A két szövegformátum további más célokra, hasznosság alapján való felhasználási módokra történő alkalmazása között óriási különbség rejlik: a pdf-formátum nem alkalmas másra, csupán arra, hogy olvassák, megnézzék, hogy a számítógépen lehessen elolvasni, és ne papírformátumban, ne újságformátumban. Azt gondoljuk, hogy ebben az esetben, ha a kormányzatnak valóban az a szándéka, hogy innentől kezdve ebbe az irányba vonuljon el vagy tegye át a hangsúlyokat, akkor nem szabad már az első alkalommal ezzel a félmegoldással próbálkozni.

A másik az - ahogy itt elhangzik -, hogy a jelenlegi törvényjavaslat súlyponti áthelyezést valósítana meg, amely szerint azt mondja, hogy innentől kezdve az elektronikus formában elért változat lesz az eredeti változat, az, ami a kormányzati portálon elérhető lesz, és minden más egyéb forma, annak nyomtatott változata vagy akár - teszem hozzá - a kormányzati portálról kinyomtatásra kerülő forma is már csak valamilyen másolat lehet, semmi más és semmi több.

A törvényjavaslat szövegszerűsége alapján úgy tűnik, a kormányzati szándék az, hogy egyébként a hangsúlyeltolódás mellett fenntartaná a Magyar Közlöny nyomdai formában, papírformátumban történő megjelenítésének kötelezettségét is. Csakhogy szintén a tegnapi bizottsági ülésen kiderült - elképzelhető, hogy ez így lesz -, a jelenlegi jogszabálytervezet azt mondja, hogy csak bizonyos feltételek, egy másik jogszabályban meghatározott feltételek megvalósulása esetén fogják a papír alapú változatot is forgalomba helyezni. A kérdésemre válaszolva a kormány képviselője elmondta, ez a másik jogszabály azt írja elő, hogy 800-1000 előfizetője legyen még a papír alapú formátumnak, ebből kivéve a kormányzati, önkormányzati, államigazgatási szervektől érkező megrendeléseket. Tisztelt képviselőtársaim, mi lesz akkor, ha ennek a számnak egyébként a piac majd nem tud megfelelni, majd csak 700 előfizetői megrendelés lesz ebben az esetben? Akkor a jó szándék ellenére, amely kormányzati szándék azt jelentené, hogy egyébként megtartja a két változatot, csak máshova teszi a hangsúlyt, mégsem tud megvalósulni ez az elképzelés. Ezt nagyon veszélyes részének tartom a jelenlegi törvényjavaslatnak.

A harmadik forma, ami miatt azt gondolom, hogy a jelenlegi kormányzati elképzelés félmegoldásokra törekszik, az az, hogy konkrétan és tényszerűen azt tartalmazza a jelenlegi jogszabálytervezet, hogy a kormányzati portálra csak 1998. január 1-jéig visszamenőleg kerülnek fel a jogszabályok pdf-formátumban. Kérdezem én, hogy és mi van a többivel. Miért állapítunk meg mi egy új jogszabály alapján egy ilyen felemás helyzetet? Örülünk annak, hogy innentől kezdve bárki interneten, állítólag térítésmentesen hozzájuthat ezekhez a formátumokhoz, aztán kiderül, hogy mégsem, mert csak 1998. január 1-jéig visszamenőleg. Olyan furcsa helyzetet teremtünk ezáltal, hogy a felét itt is el tudjuk érni - nem tudom, hogy a fele-e ez, de csak 1998-ig visszamenőleg -, de aki egyébként bármit össze akar hasonlítani valamivel, az rögtön nem tudja már a teljes szolgáltatást igénybe venni, hiszen akkor mégiscsak szükség van a Magyar Közlöny nyomtatott formáira, mégiscsak több helyről tudja beszerezni ezt az információt. Az én elképzelésem szerint ez kevesebb, mint félmegoldás. Egyébként ebben az esetben nemcsak a ténylegesen a téma iránt érdeklődők figyelmét osztja meg és akadályozza azt, hogy ez ilyen felhasználásban teljes legyen, hanem egyébként is félmegoldást eredményez.

Ahogy a bizottsági vitában is elmondtam, az én meglátásom szerint nem valósul meg az ingyenesség semmilyen formában az állampolgárok számára, ugyanis nem igaz az az állítás, hogy eddig is csak a nagyvárosok boltjaiban, újságárusoknál, kifejezetten a közlönyöket árusító újságárusoknál vehették igénybe az érdeklődő állampolgárok akár a Magyar Közlönyben leírt információkat, akár más határozatok esetében. A tényleges, vagy talán azt gondolom, hogy a többségi felhasználás a könyvtáraknál, kisebb településeken, gyűjtemények esetében letett papír alapú formátumot használta.

Ha a kormányzati elképzelés ilyen formában életbe lép, ez azt jelenti, hogy innentől kezdve továbbra is fennmarad a fizetős szolgáltatás e tekintetben, nincs lehetősége arra egy állampolgárnak, hogy egy könyvtárban ingyenesen hozzájusson ehhez a szolgáltatáshoz. Erre is rákérdeztem, hiszen szerintem nem teljesen egyértelmű szabályozási forma az, ami a jelenlegi törvényjavaslatban van. Abból ki tudom olvasni azt, hogy innentől kezdve - főleg a korábbi változathoz képest megemelt toldalékszavak betételével azt sugallja nekem - bárki valóban ingyenesen hozzáférhet ehhez. Tehát ha elmegy egy könyvtárba, vagy ahogy itt elhangzott, akár egy okmányirodai szolgáltatást igénybe vesz, és ott azt mondja, hogy kérem szépen, én az illetéktörvény jelenleg hatályos változatával szeretnék megismerkedni, akkor ott neki biztosítják ezt a lehetőséget. Azt mondja, hogy jó, köszönöm szépen, akkor én ezt szeretném elvinni magammal, mert a jelenlegi jogszabályi változás lehetővé teszi, hogy én ingyenesen és térítésmentesen hozzájussak; ez az egyik szélsőséges formája. Egyébként a jelenlegi szabályozás, ami ebben a törvényjavaslatban bent van, csak kiegészítésekkel teszi rendbe ezt a helyzetet, hogy mégsem így van az ingyenesség.

De mondok egy másik példát is. Az én meglátásom szerint, akinek van internet-hozzáférése, már az sem ingyenes szolgáltatás, hiszen ma Magyarországon nem lehet ingyenesen internet-hozzáféréshez jutni, és nem igaz az sem, hogy olyan nagy terjedelmű lenne Magyarországon már az internet elterjedése. Persze, az emberek jelentős többsége használja az internetet, de nem otthon, hanem a munkahelyén. Nem tudom, mennyire örülnének a következő időszakban a munkahelyi vezetők annak, hogy a törvényjavaslat lehetővé teszi azt, hogy egyébként ingyenesen, a kormányzati portál látogatásával böngésszük azt, hogy éppen milyen új jogszabályok lépnek életbe Magyarországon.

Még egy dolog van, amit Pettkó képviselőtársam is említett, ez a bizonyos időgép használata. A jelenlegi törvényjavaslat azt mondja, a kormányzat arra vállal kötelezettséget, hogy a hatályos jogszabályok megtekintése hozzáférhető legyen ezen a kormányzati portálon.

(15.00)

Amikor ezt vitattuk, hogy lehet, hogy nem ez a legjobb megoldás, mert előfordulhatnak más esetek is, hiszen jó lenne a törvényt egészében látni, mely szerint korábban milyen jellemzői voltak, és esetlegesen a későbbiek során már látható módon milyen változások lesznek, akkor azt a félígéret-jellegű szándékot véltem felismerni a kormányzat képviselőjének szavaiból, hogy az elképzelhető, hogy egy jövőbe mutató időgép majd megjelenik. Tehát az állampolgár a jelenleg hatályost látja, és azt, hogy már megszavazott formában a parlament milyen döntéseket hozott, hogy a következő időszakban a hatálybalépéseket figyelembe véve majd milyen jogszabályi változások lesznek bizonyos törvényekben.

Nos, az én meglátásom szerint ez szintén egy félmegoldás. Amikor egy állampolgár, felismerve azt a lehetőséget, hogy módja van arra, hogy betekintsen a jogszabályokba, és azt megpróbálja önállóan értelmezni, akkor két dolgot tehet. Azt, hogy neki olyan problémája van, hogy jelen pillanatban számára milyen jogszabályi előírások vannak, de általában az állampolgárok valami múltban történt cselekményük alapján szeretnének információhoz jutni; tehát amikor az adott pillanatban ővele történt valami, éppen rá vonatkozóan milyen jogszabályok voltak érvényben. Erre nincs lehetősége, és nem is kaptunk ígéretet a tekintetben - legalább is első körben nem -, hogy ebben valamilyen változás történt volna.

Mindezt összefoglalva nyugodtan elmondhatom, hogy azok az alapelvek, amelyeket megirányoz ez a törvényjavaslat, elfogadhatók és mindenki által támogathatók lennének akkor, ha ezek az alapelvek ezen törvényjavaslat életbelépése után a gyakorlatban is megvalósulnának, de ahogyan elmondtam többször is, sajnos csak félmegoldásokat tapasztalunk ezzel kapcsolatban.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps a Fidesz padsoraiban.)