Készült: 2024.03.29.12:13:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

265. ülésnap (2005.11.14.),  417-445. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita lefolytatása
Felszólalás ideje 1:17:37


Felszólalások:   395-417   417-445   445-446      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, kérdezem államtitkár urat, kíván-e szólni. (Jelzésre:) Nem.

Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Nemzeti Kulturális Alapprogramról szóló 1993. évi XXIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Az előterjesztést T/17967. számon, a kulturális bizottság ajánlását pedig T/17967/1. számon kapták kézhez.

Megadom a szót Vass Lajos államtitkár úrnak, a napirendi pont előadójának.

DR. VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! 1993-ban jelentős szellemi erők összefogásával jött létre a Nemzeti Kulturális Alap, a korszerű kultúrafinanszírozás intézménye. Az azóta eltelt időszak tanulságai alapján megállapítható, hogy az NKA beváltotta a hozzá fűzött reményeket. A hazai kultúrafinanszírozás nélkülözhetetlen eszközévé vált.

1999-ben azonban megszűnt az NKA pénzügyi önállósága, és nemzeti kulturális alapprogram néven a kulturális tárca egyik fejezeti előirányzatává vált. Ez a körülmény folyamatos nehézségeket jelentett és jelent ma is a pályáztatás megtervezésében, a támogatások folyamatos folyósításában, a hosszabb távú programok kijelölésében. Mindezek az ellentmondások, továbbá az alapprogram előtt álló növekvő kultúrpolitikai feladatok, ugyanakkor a kultúrafinanszírozásban az állam szerepének a piacgazdasági környezetre figyelemmel történő korszerűsítése szükségessé teszik az alapprogram elkülönített pénzügyi alapként történő működésének visszaállítását.

Az alapprogrammá minősítés óta eltelt időben szerzett tapasztalatok alapján elmondható, hogy az alapprogram működéséhez törvényben is garantált függetlenséget elkülönített állami pénzalapként sokkal hatékonyabban tudná őrizni a különböző adminisztrációs befolyásokkal szemben. Például hosszú távú programok támogatása, előfinanszírozás, gördülő pályáztatás, a miniszteri keret mértéke vagy az elvonások megakadályozása területén és tekintetében.

Az előadó-művészeti terület döntően évad időviszonylatban működik. A művészek állandó vagy alkalmi szerződtetése is az esetek döntő hányadában évadhoz kötött. A produkciók bemutatása vagy felújítása, az előadás-sorozatok évadokra készülnek. A programok jelentős részét az érintettek pályázatok útján kapott támogatásokból tudják megvalósítani. A legnagyobb kultúrafinanszírozó alapprogram elkülönített állami pénzalapként jobban tudná a fenti ellentmondásokat kezelni fejezeti kezelésű előirányzatként.

Az előadó-művészeti területen igény van arra, hogy neves külföldi művészek hazai fellépésével színesítsék programjaikat. A nemzetközi hírnevű művészek programjai azonban általában évekre előre ismertek, hazai meghívás lekötéséhez több évre előre történő kötelezettségvállalás szükséges. Ehhez a felhatalmazás elkülönített állami pénzalapból megadható, ellentétben a mai gyakorlattal. Az új technológia fejlődése, illetve a tudatos fejlesztés hosszú távú, kiszámítható, stabil finanszírozási forrást igényel, amelyhez nemzetgazdasági érdek is fűződik. Az alap ezt a finanszírozási szerepet képes lesz betölteni.

Az épített kulturális örökség területén adódó feladatok általában hosszabb távú pénzügyi kötelezettségvállalást igényelnek. A költségvetési vita alól kivont alap ezt az igényt kiszámíthatóbbá, tervszerűbbé tudja tenni. A szakmai érvek mellett nem hanyagolható el, hogy a gazdálkodó szervek bizalma nagyobb az elkülönített állami pénzalappal szemben, mint a költségvetés egyéb alrendszereivel. Amíg az alapprogram alapként működött, voltak önkéntes befizetések. Fejezeti kezelésű előirányzatként ilyen befizetés nem volt. Az alap révén a kultúra önfinanszírozási képessége javul.

A törvény főbb elemei a következők. Az alapprogramból Nemzeti Kulturális Alappá - a továbbiakban alapként használjuk - való átalakulás kimondása.

A másik: a tervezet az államháztartási törvény szabályaival összhangban megfogalmazza, hogy az elkülönített állami pénzalap felett a rendelkezési jogot a nemzeti kulturális örökség minisztere gyakorolja.

A harmadik ilyen elem, hogy a tervezet pontosítja a bizottság és a kollégiumok létrejöttének körülményeit.

A negyedik: a tervezet rögzíti, hogy a bizottság határozatai a kollégiumok számára kötelező erővel bírnak, megerősítve ezzel is a bizottság elvi irányító, koncipiáló tevékenységének hatékonyságát.

A következő: az alapból történő kötelezettségvállalásokat, a stratégiai, hosszabb távra biztonságot nyújtó döntések alkalmazhatósága miatt, a tárgyévet követő harmadik év végéig javasolja a törvény meghosszabbítani.

 

(0.50)

Az alapból teljesíthető kiadásoknál a tervezet megszünteti az eddigi harmadik személyek felé való támogatás jogszabályi tilalmát. Ez lehetőséget teremt arra, hogy a jövőben egyes támogatási döntések decentralizáltan szülessenek meg. A tervezet rögzíti pontosítva a bevételek felhasználási jogcímeit, illetve tilalmát.

Végezetül kiemelendő, hogy a tervezet az előzőekben vázolt változtatásokkal összhangban pontosítja a felhatalmazó rendelkezést a gyakorlati tapasztalatok által megkívánt módon. Az állami kultúratámogatás jövőbeni útja a rendelkezésre álló egyes pénzügyi források feletti döntések decentralizálása és a normativitás újragondolása, lehetőség szerinti kiszélesítése. Az EU-források csak marginális mértékben járulnak hozzá a hazai kultúra szükségleteihez. A kulturális kormányzat azonban lényegesen javíthatja a kulturális élet szereplőinek esélyeit az uniós együttműködési lehetőségekért vívott versengésben.

Az állami kulturális finanszírozás bizonyítottan bevált intézményét meg kell őrizni, feladatát a fenti szempontok figyelembevételével megerősíteni, finanszírozási lehetőségeit a kulturális szféra igényeinek megfelelően rugalmasabbá kell tenni. Ennek az elvárásnak egyik lényeges kritériuma az alapprogramnak mint fejezeti kezelésű előirányzatnak nemzeti kulturális alappá, azaz elkülönített állami pénzalappá való át-, visszaalakítása.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Most a kulturális bizottság többségi és kisebbségi véleményének megfogalmazására kerül sor. Fedor Vilmosnak adom meg a szót.

FEDOR VILMOS, a kulturális és sajtóbizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. A kulturális és sajtóbizottság 2005. november 8-i ülésén tárgyalta meg a nemzeti kulturális alapprogramról szóló ’93. évi XXIII. törvény módosítására benyújtott T/17967. számú törvényjavaslatot. A bizottság kormánypárti tagjai üdvözlik azt a politikai szándékot, amely az alapprogramot újra alapként kívánja működtetni, ezzel is megteremtve annak pénzügyi függetlenségét. Így a kultúrafinanszírozás a kiszámíthatóságát, a stabilitását nyeri vissza.

A bizottság többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a javaslatot. Köszönöm.

ELNÖK: A kisebbségi véleményt Erdős Norbert fogalmazza meg.

ERDŐS NORBERT, a kulturális és sajtóbizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kulturális és sajtóbizottság megtárgyalta a nemzeti kulturális alapprogramról szóló törvényt módosító javaslatot. Mielőtt felvázolnám a kifogásainkat, szeretnék emlékeztetni rá, hogy néhány hónapja a kultúrával foglalkozó civil szervezetek és szakmai közösségek tömege tiltakozott a miniszternél amiatt, hogy az ő megkérdezésük, a velük való érdemi egyeztetés nélkül és ilyen formában akarják átalakítani a nemzeti kulturális alapprogramot.

Az előterjesztők nem vonták be a szakmai szervezeteket, amelyek nem kapták meg időben ezt a törvénytervezetet, szöveget, hogy arról véleményt tudjanak mondani; legalábbis nem nevezném érdemi egyeztetésnek azt az e-mailen történő felületes tájékoztatást, amiről a bizottsági ülésen hallhattunk. Mindannyian tudjuk, hogy amikor már az Országgyűlés elé kerül egy tervezet, lényegesen nehezebb érdemben változtatni, mintha előzetesen, a benyújtás előtt történik a vélemény kikérése.

Az is érthetetlen számunkra, hogy miért csak most került elénk ez a javaslat. A Magyar Szocialista Párt választási programjában szerepelt 2002 tavaszán, hogy “módosítani kell a nemzeti kulturális alapprogramról szóló törvénytö. Több mint három év kellett tehát ahhoz, hogy ezt az anyagot az Országgyűlés elé hozzák. De ha már 2002-ben is benne volt a kormányprogramban, mért nem lehetett ezt egyeztetni egészen a mostani benyújtásig? Szeretnénk választ kapni ezekre a kérdésekre.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénymódosítás három lényeges ponton hoz változásokat megítélésünk szerint. Az első az a kívánalom, hogy a nemzeti kulturális alapprogram újra mint alap működjön. Ezzel nincs semmi vitánk. Szeretném megjegyezni, hogy az Állami Számvevőszék is leszögezte, és önök is utaltak rá korábban, hogy tulajdonképpen 1999 óta, az előző nagyobb módosítás óta az alapszerű működést megtartotta az alapprogram.

A második elem az összeférhetetlenség kérdése, melyet különösen meg kellett volna és meg kellene vitatni a szakmai szervezetekkel azért, mert elsősorban őket érinti. Jelenleg is főleg a kis létszámú szakmákban nagyon fontos, hogy tisztában legyünk azzal, születhet-e szakmai döntés például egy levéltári kollégiumban anélkül, hogy levéltárosok, szakemberek üljenek ott. Azokat a véleményeket, amelyeket e tekintetben kapunk a szakmai szervezetektől, igenis fontolja meg komolyan a kormányoldal!

A harmadik elemnél a főbizottság vagy a bizottság és a kuratóriumok kinevezési gyakorlata kapcsán olyan mérvű jelentős átalakításra készülnek a beterjesztők, ami elfogadhatatlan. A változás teljesen ellentmond annak, hogy az a kuratóriumok önállóságát és a szakmai jelleget erősítené; éppen ellenkezőleg, ugyanis jelenleg, amikor a miniszter az állandó szakmai kollégiumokat nevezi ki, akkor oda a tagok felét saját hatáskörében kinevezheti, másik felét pedig az érintett szakmai szervezetek jelölik, és azt kell kinevezni a miniszternek.

Önök most arra készülnek, hogy a miniszter az állandó szakmai kollégiumok tagjainak felét saját hatáskörben, másik felét pedig az érintett szakmai szervezetek javaslata alapján, de saját választása szerint bízza meg. Ez bizony nem teljesen ugyanaz. Miért kell ezt a mondatot megváltoztatni, kérdezhetnénk. Ez elfogadhatatlan, és itt érhető tetten az, hogy miért nem egyeztettek önök a szervezetekkel a benyújtás előtt. Azért, mert éppen e szervezetek egy fontos, demokratikus jogát vonják el.

Tisztelt Országgyűlés! A törvénymódosítási javaslatot az elmondott indokok miatt általános vitára nem tartjuk alkalmasnak. Köszönöm, hogy meghallgattak.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most az írásban előre jelentkezett képviselők felszólalása következik. Elsőként Fedor Vilmosnak adom meg a szót.

FEDOR VILMOS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés a megszűnt Kulturális Alap jogutódjaként ’93-ban hozta létre a Nemzeti Kulturális Alapot XXIII. törvényszám alatt. Megalapításának elsődleges célja az volt, hogy a hazai kulturális élet egyik legfőbb pénzügyi támasza legyen, a nemzeti és egyetemes értékek létrehozásának, megőrzésének, valamint a határon túli terjesztésének támogatása révén. Az elmúlt években nem kevesebbszer, mint nyolc alkalommal módosította ezt a törvényt az Országgyűlés, ez lesz most a 9. alkalom.

Mindez idő alatt a Nemzeti Kulturális Alap megőrizte önállóságát, az elkülönített állami pénzalapok 1995-ben életbe léptetett megszüntetése, illetve összevonása után is. Így volt ez egészen 1998-ig, amikor az előző kormány a ’99. évi költségvetéséről szóló ’98. évi XC. törvény részeként a központi költségvetés előirányzatainak megalapozását szolgáló rendelkezések és törvénymódosítások között sort kerített a Nemzeti Kulturális Alapról szóló törvény újabb módosítására. Ebben rögzítette, hogy az NKA megvalósítását a központi költségvetés elkülönített fejezeti kezelésű előirányzata szolgálja, amellyel a miniszter a törvény előírásai szerint rendelkezik.

Az NKA új neve nemzeti kulturális alapprogram lett, és ez nemcsak névváltozást jelentett. 1999-ben nyilvánvalóvá vált, hogy az NKA szervezeti felépítését is hozzá kell igazítani ahhoz, hogy az alap megszűnt, és helyébe a miniszter rendelkezése alatt álló fejezeti kezelésű költségvetési előirányzat lépett.

Tehát míg korábban az NKA működéséért a miniszter felelőssége csak közvetett volt, addig az új helyzetben a minisztert közvetlen felelősség terhelte az alapprogram működtetéséért, forrásainak rendeltetésszerű felhasználásáért.

Az 1999. évi CXXV. törvény, amely a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szólt, tovább módosította most már az alapprogramot, tudniillik az alapprogram rendelkezésére álló eszközökből elkülönített miniszteri keret mértékét az addigi szabályozás nem határolta be, ezért a törvény arra irányult, hogy az éves előirányzat 50 százalékban maximálja a miniszter által közvetlenül felhasználható forrást.

 

(1.00)

A törvény az alapprogram elvi irányítását végző bizottság létszámát és hatáskörét is bővítette, az addigi 10 fő helyett 12 főből álló testület jött létre, és a jövőben a szakmai kollégiumok által kiírt pályázatokat felülvizsgálhatta, dönthetett a pályázatok kiírásáról és elbírálásáról is. Emellett megteremtette a lehetőséget ad hoc kollégiumok létrehozására.

Tisztelt Ház! Erdős Norbert képviselő úr felszólalásában jelezte, hogy az elmúlt években a most működő kormány miért nem módosította ezt a törvényt, hiszen választási ígéretei között, illetőleg a kormányprogramban szerepeltette. Nos, azt kell hogy mondjam, hogy ez az állítás nem igaz, hiszen a kormány módosította. Nézzük, hogyan: a 2002. évi LXII. törvényben, amely a Magyar Köztársaság 2003. évi költségvetéséről szólt, a miniszteri keretet 25 százalékra csökkentette, illetve a szakmai kollégiumoknak a miniszter saját hatáskörében felkért tagjai megbízásánál figyelembe vette a társadalmi szervezetek véleményét, ezzel biztosítva a nemzeti kulturális alapprogram társadalmasítását és szakmaiságát, ami szerepelt a kormányprogramban.

Ugyanez a törvénymódosítás fogalmazta meg, hogy az államháztartás működése ésszerűsítésének keretében lehetővé teszi a minisztériumok és egyéb központi költségvetési szervek számára a kulturális célú pályázataiknak az NKA pályáztatási technológiájának megfelelő és annak felhasználásával történő lebonyolítását.

2004-ben a CXXXV. törvény, amely a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szólt, szintén módosította a törvényt. Ennek egy bekezdése az alapprogram teljesíthető kiadások célját pontosította azzal, hogy a működési költségeken túl a pályázatkezelés során felmerülő költségek fedezetét is biztosította, valamint egy további bekezdés elfogadásával szélesítette a pályázatot benyújtók körét is. Így történhetett meg először, hogy nem zárta ki a pályázati rendszerből az egyéni vállalkozásokat.

A jelenlegi módosítás során tovább finomodnak a kollégiumokba való delegálás szabályai, de különösen két elem az, amit hangsúlyosnak tart a szocialista frakció, nevezetesen, hogy ez az első olyan módosítás, amely konkrét szabályokat fogalmaz meg az összeférhetetlenség szabályozására, valamint az alappá alakítással már nemcsak alapszerű működést biztosít, hanem ténylegesen elkülönült pénzügyi alapot hoz létre.

Összefoglalva: a tárgyalt törvénymódosítás azt segíti, hogy a magyar kultúra támogatásában olyan pályázati rendszer jöjjön létre, mely minden szereplő, pályázó és bíráló számára egyaránt elfogadható új, átlátható, kiszámítható és számon kérhető rendszert teremt. A szocialista frakció ezért támogatja a törvény módosítását.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Garamvölgyi György képviselő úr következik.

GARAMVÖLGYI GYÖRGY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Fedor Képviselő Úr! Nyilván, ha szakemberek körében ülnénk, akkor ön is más hangsúlyokat használna, hiszen azt hiszem, hogy a szakmának gyökeresen más a véleménye, mint ami itt elhangzott az ön szájából.

Képviselőtársaim, azt hiszem, mindig furcsa az, ha egy szabályozó jellegű törvény, mint ami most előttünk fekszik, a ciklus végén kerül a Ház elé. Így a kulturális alapprogram alappá változtatása sem több mint pótcselekvés, hogy a valós szándékról elterelődjön a figyelem. Ez a valós szándék véleményünk szerint a centralizáció, ez a centralizáció pedig szemben áll a szakma elemi érdekével, az önigazgatással.

És itt jön az elterelés: az alappá alakítás nem hoz érdemi önállóságnövelést, hiszen az NKA alapprogramként is alapszerűen működött, ahogy az Állami Számvevőszék is írta, és Erdős Norbert képviselőtársam is utalt rá. Sokkal inkább érinti a szakmai kollégiumok önállóságát. A kurátorokat a miniszter választhatja ki a szervezetek jelöltjeiből; tehát addig nem választ, míg számára nem megfelelő jelölés történik. Az embernek ilyenkor mindig hátsó gondolatai támadnak.

Ha a kollégium rossz döntést hoz, a tanács felülbírálhatja. Vajon nem kezdődik-e el a sugdolózás, előzetes instruálás, háttéralkuk megkötése? Sajnos, az eddigi történések bizalmatlanná tesznek minket, gondoljunk a Fedor képviselőtársunk által is említett PR-szagú döntésre a ciklus elején, amikor a miniszteri keret 50 százalékról 25 százalékra csökkent. Bár ezt az 50 százalékos keretet sosem használta fel a polgári kormány minisztere, az utolsó időben 36-37 százalékos volt a költés. A 25 százalékra csökkenéssel együtt a minisztériumi intézmények, amelyek költségvetésének egészét akkor sem és most sem tartalmazza a központi büdzsé, a miniszter helyett a szakkuratóriumoktól kell hogy pénzt kuncsorogjanak. Vajon ez, képviselőtársam, a fenntartói felelősség? Dehogy, sokkal inkább egy bunkósbot, mellyel lehet ütni az előző kormány gyakorlatát és a jelenlegi intézményeket.

Ugyanilyen bizonytalanná és bizalmatlanná tesz minket az összeomló és jogilag bizonytalan állami költségvetés. Az önkormányzatok mozgástere egyre inkább szűkül. Nyilván a fenntartók először az úgynevezett önként vállalt feladatokon spórolnak - színházak, folyóiratok, kulturális konferenciák. Ezek elmaradása, elszegényedése nem jelentkezik azonnali problémaként. Ez a folyamat évek óta tart.

Helyes vagy nem helyes, az NKA komplementer funkciókkal is bír a kulturális alapfeladatok finanszírozásában. Amíg az önkormányzati rendszer és finanszírozás nincs újragondolva, kockázatos és végiggondolatlan a változtatás. Ráadásul a tervezett egyeztetések, az előzetes konzultációk, amelyek alig voltak vagy kis számban voltak, elutasítják az NKA-törvény ilyen irányú módosítását.

Képviselőtársaim, azt hiszem, hasonló cipőbe léptünk, mint amikor Vadász János kollégánkat megbízták a közszolgálati törvény megalkotásával. Önök akkor ezt reálisan mérlegelték, és nem engedték a parlament elé terjeszteni. Kérem, hogy vonják vissza ezt a törvénymódosítást.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Pető Ivánnak adom meg a szót.

DR. PETŐ IVÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Azt a kritikát elfogadom, hogy jobb lett volna, ha hamarabb történik meg az alapprogram alappá történő visszaalakítása, de Erdős képviselő úr kérdésére, bár nem vagyok hivatott, megpróbálok válaszolni. Mindannyian tudjuk, hogy a pénzügyi, közgazdasági ráció és a kultúra szempontjai nem mindig esnek egybe. Az előző kormány minden elkülönített alapot, így a Kulturális Alapot, az Útalapot is megszüntette közgazdasági megfontolásokból. Mind a kettő hátrányos volt, az Útalap is hiányzik szerintem, és ennek az utak látják a kárát, nincs egy elkülönített alap, amely a nem autópálya jellegű utak fenntartását, karbantartását biztosítaná. És van hátránya, igenis van hátránya annak, hogy nem alapként, hanem alapprogramként működött az elmúlt időszakban ez a kultúra szempontjából alapvető forrás.

Rövidre fogva a mondandót: akármennyire is később született meg ez a javaslat, mint az szerencsés lett volna, jó, hogy most itt van előttünk, és ezért ezt érzem a javaslat legfontosabb elemének. Ráadásul úgy tűnik, minden kritikai megnyilatkozással együtt is, hogy abban egyetértés van a parlamentben, hogy helyes visszaállítani azt, hogy ez egy elkülönített állami alap legyen, ne fordulhasson elő, hogy betagolódik egy minisztérium költségvetésébe, a minisztériumi költségvetés minden pulzálását követve.

Nem szorítkozik ugyanakkor a módosítás az alapprogram alappá történő visszaállítására. A szükséges és talán időnként valóban elkerülhetetlen korrekciókon túlmenően is bekerültek a javaslatba olyasmik, amelyek az eredeti célokkal nem egyeznek. Ugyanakkor ellenzéki képviselőtársaim feltételezésével szemben - ismerve a kormánypárti javaslatokat - határozottan állíthatom, hogy nem a kormánypártok politikai szándéka a kurátorok vagy bizottsági tagok felülről való kinevezésének a biztosítása. Az MSZP is és én magam által jegyezve az SZDSZ is benyújtottunk olyan módosító javaslatokat, amelyek az eddigi rendszert kívánják fenntartani, indokolatlannak látnánk azt, hogy egy lehet, hogy jó szándékú, lehet, hogy bürokratikus megfontolású vagy esetleg tájékozatlanságból adódó - mindegy - szövegváltoztatás következményeként az a látszat alakuljon ki, hogy a miniszter kívánja az összes döntő embert kinevezni.

 

(1.10)

Tehát van ilyen módosító javaslat, nemcsak ellenzéki - ha van ellenzéki -, hanem kormánypárti, ha nem tévedek, kétfajta is.

Egyetértek azzal a kritikával is - nyilván a részletekben nem mindenben fogunk egyetérteni -, hogy fontos eleme a javaslatnak az összeférhetetlenségi próbálkozás. Más területeken, filmkuratóriumi ügyekben sokszor esett szó a kulturális bizottságban is arról, hogy milyen fontos elem lenne, de aki valamennyire ismeri a Nemzeti Kulturális Alap vagy alapprogram működését, tudja, viszonylag kis szakmáknál, viszonylag kevés embert foglalkoztató területeknél valóban előállhatnak olyan helyzetek, amikor vagy formálisan, vagy ténylegesen, de nem formálisan összeférhetetlenség áll elő, és te segítesz nekem, én segítek neked alapon egymásnak szavaznak meg támogatásokat. Ezért a javaslatnak azt a törekvését, hogy összeférhetetlenségi szabályokat állapítson meg az eddigieken túlmenően, támogatni tudom.

Az más kérdés, hogy bizonyos finomságokat figyelembe kell venni. Nemcsak az előttem szóló képviselőtársam vagy valamelyik előttem szóló képviselőtársam által felvetett problémára utalok, hogy vannak olyan kis szakmák, amelyeknél, ha nagyon szigorúan a leírt javaslat szempontjait vennénk figyelembe, akkor senki nem képviselhetné a szakmákat a kuratóriumban, hanem azt is érdemes figyelembe venni, hogy vannak nagy, átfogó szakmai szervezetek, amelyeknek tulajdonképpen közvetlenül vagy közvetve mindenki, aki egy adott területen működik, valamilyen módon érintettje. Gondolok itt például a Pen Klubra, amelynek minden íróember valamilyen módon tagja vagy közvetett érdekeltje. Nyilvánvalóan nehéz elképzelni a Pen Klub támogatásáról szóló olyan döntést, amelyikben az irodalomban tevékenykedő emberek nem vesznek részt. De lehetne más hasonló példát említeni: a Kiadók és Könyvterjesztők Egyesületének valamilyen módon való támogatásáról is nehéz lenne az írással foglalkozó emberek nélkül dönteni. Tehát ez a szabály finomítható, ez ügyben is nyújtottam be módosító javaslatot.

Még egy terület van, ahol érdemes megfontolni változtatást. Itt is szóba került ez az ügy, ez a ténylegesen létező miniszteri keret ügye. Itt most nem akarok a kormányok közötti különbségek ügyébe belemenni, de tény az, hogy a miniszter rendelkezésére ma 25 százalék áll, aminek mindenféle előnye van. Végül is állami jellegű forrásból osztják el a pénzt valamilyen módon; minden kormánynak, ha nem is azonos módon, létezik állami jellegű kultúrpolitikája, a miniszter lehetősége, hogy ezt az állami kultúrpolitikát a miniszteri kereten keresztül is megpróbálja megjeleníteni; ugyanakkor olyan felelősséget ró a miniszterre, ami szerintem indokolatlan.

Épp a minap hallottam a rádióban egy olyan műsort, amelyben úgy beszéltek erről a 25 százalékos keretről, mintha ez mindennek a finanszírozására alkalmas lenne. Magyarul: szerencsésebbnek látnánk, legalábbis az SZDSZ-frakció a jelenlegi helyzetben, hogy ha van egy jól strukturált intézményrendszer szakkuratóriumokkal, a szakma által delegált képviselőkkel, akkor a pénznek még nagyobb hányadát ezen a rendszeren keresztül kellene véleményünk szerint elosztani, és így benyújtunk egy olyan módosító javaslatot is, amely 25 százalékról 10 százalékra vinné le a miniszteri keretet. Az eredeti céloknak megfelelően tényleg azt a lehetőséget meghagyva, hogy korrekciókat a miniszter végrehajtson, de ne ő határozza meg, legalábbis ne ő dominálja ennek a pénznek, a Nemzeti Kulturális Alap pénzeinek az elosztását. Ebben nyilván lesznek érdemi viták, és jogos ellenérvek is felhozhatóak, ismerve azonban a helyzetet, ezt a 10 százalékot a jelen körülmények között megvalósíthatónak és szerencsésnek gondolnám.

Összefoglalva: tehát helyes a javaslat, hogy alapprogramból alappá alakul át az intézmény. Nem helyes a javaslatnak az a része, amelyről beszéltem, amely a miniszter kezébe tenné le a szakmai érdekképviseletek jelöltjei közüli kiválasztást, ezt meg kell hagyni a szakmák kezében. Figyelembe kell venni, hogy a miniszternek van delegálási lehetősége, és nem marad képviselet nélkül a kuratóriumokban. Erre építve lehet az összeférhetetlenségi szabályokat enyhíteni, hiszen feltételezhető, hogy a miniszter által delegáltak a kuratóriumokban képesek az esetleges szakmai összefonódások hátrányait felügyelni és kiküszöbölni. Végül, de nem utolsósorban lehet változtatni, a három évvel ezelőttiekhez képest tovább szűkítve a miniszteri keretet, és még többet bízni a kuratóriumokra.

Mindezek ismeretében és remélve a módosítások elfogadását, a javaslatot támogatjuk. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre Halász Jánosé a szó.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szó esett itt arról kormánypárti képviselők részéről, hogy a Nemzeti Kulturális Alap, illetve alapprogram kapcsán a bajok 1999-ben kezdődtek, amikor alapból alapprogrammá vált.

Ez a helyzet azért nem ilyen egyszerű, képviselőtársaim. Azért sem ilyen egyszerű, mert az Állami Számvevőszék is megállapította, hogy alapszerűen működött 1999 után is ez az egész ügy alapprogramként, ráadásul minden évben, 1999-től egészen 2004-ig gyakorlatilag az összes tervezett kulturális járulék befolyt, az alapprogramhoz került és elosztásra kerülhetett. Az első év, amikor pénzügyi problémák jelentkeztek amiatt, hogy alapprogrammá vált ez az egész ügy, ez 2004-ben volt, akkor már önök kormányoztak. Ezt ne hallgassák el, kérem szépen!

Abban az évben, 2004-ben történt meg az, hogy csak valamivel több mint 80 százaléka folyt be a tervezett összegnek. Több mint 1 milliárd forint, ahogyan a kimutatások mondják, ennyivel kevesebb járulék folyt be a tervezettnél az alapprogramhoz. Ez 2004-ben volt. 2005, az idei az az év, amikor olyan maradványképzési kötelezettséget rónak az alapprogramra, éppen önök, az önök minisztere, aki beterjeszt most egy javaslatot, hogy ez legyen alap, és ne lehessen hozzányúlni, olyan maradványképzést tesz, amely elfogadhatatlan, hiszen több mint 1 milliárd forinttal többet ró maradványként erre a területre, mint amennyi maradvány korában volt. Tehát éppen a saját kormányuktól kell önöknek megvédeniük ezt az ügyet. De ha őszinte lenne a szándékuk, amikor alapprogramból alappá változtatják ezt a kérdést, akkor ezt már tavaly megtehették volna, és lefoghatták volna a miniszterük kezét, akkor nem sérült volna a magyar kultúra ügye úgy, ahogyan most az önök kormánya ezt az egész területet sértette.

ELNÖK: Erdős Norberté a szó.

ERDŐS NORBERT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretnék néhány problémáról részletesebben szót ejteni, mint azt a kisebbségi vélemény elmondása során tettem.

Elhangzott már, pusztán abból a tényből, hogy a nemzeti kulturális alapprogram a jövőben az 1999 előtti időkhöz hasonlóan ismét alapként fog működni, nincs kifogásolnivaló. Utaltam már rá, hogy a lényeget érintően a polgári kormány működése alatt sem volt ez másként. Az Állami Számvevőszék is ezen a véleményen van, tehát ilyen módon pénzelvétel nem történt, a kollégiumokba senki nem nyúlt bele, ment minden tovább, a szakma saját magát igazgathatta ily módon.

Szeretném azonban mindenki figyelmébe ajánlani, hogy azzal még nem oldódik meg a Nemzeti Kulturális Alap finanszírozási problémaköre, hogy alapprogramból alappá válik. A kultúra állami finanszírozásának egészét kellene újragondolni, és azon belül a Nemzeti Kulturális Alap kérdéskörét is. A javaslat semmit nem beszél arról, hogyan fog működni az a rengeteg önkormányzati fenntartású intézmény, amelyek a nemzeti kulturális alapprogram pályáztatási rendszerében egyéb híján jelen vannak, és együtt pályáznak kulturális civil szervezetekkel, közösségekkel.

(1.20)

Jelenleg ezek a különböző típusú szervezetek versenyeznek ugyanolyan pénzekért. Ezeket a gondokat kellene orvosolni. Nem beszélve arról, hogy ha már tavaly úgy döntenek, hogy az alapprogramot visszaállítják alappá, és azt a nagy pénzügyi sérthetetlenséget akkor így felállítják, akkor nem tudott volna elvonni most a kormány ebből az alapprogramból több mint 4 milliárd forintot.

Azt is el kell mondani itt, hogy ha azzal jár az alapprogramból alappá állítás, hogy közben a szakmai szervezetek delegálási jogát csorbítják, akkor ezt nem lehet önfeledten ünnepelni. Miért nem ment enélkül? - kérdezhetnénk. Persze elég sok jel azt mutatja, hogy azért nincs minden a helyén a nemzeti kulturális alapprogramnál, ilyen a maradványképzésnek nevezett visszatartás, meg az odaígért pénzek visszafogása és át nem utalása, aminek következtében a kulturális intézmények, egyesületek nem tudnak gazdálkodni. Szeretném újra hangsúlyozni, hogy a javaslat csorbítani akarja a szakmai szervezetek jogait, az állandó szakmai kollégiumok tagjainak felét saját hatáskörben, másik felét pedig csak a szervezetek meghallgatása után bízza meg a miniszter, tehát nem a szervezetek küldik. Így szerepel a szövegben. Az indoklásban csak annyi van, hogy az ideiglenes kollégiumok tagjainak kinevezésénél szűkül a miniszter jogköre.

A részletes indoklásban véleményem szerint ezt a sokkal fontosabb, nem az ideiglenes kollégiumokra, hanem az állandó szakmai kollégiumokra vonatkozó módosítást is indokolni kellett volna. Ha szót vesztegetnek az ideiglenes kollégiumok kapcsán a miniszter delegálási jogkörének szűkítésére, jó lett volna, ha a részletes indoklásban írnak arról is, hogy az egyébként sokkal fontosabb állandó kollégiumok tekintetében ezt a jogkört durván csorbítják, csorbítani akarják.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Halmai Gáborné következik.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselőtársaim! Elég sokan vagyunk még a teremben e késői órán, mert fontos ez a téma, amiről beszélünk, és fontos az is, az a történet, amely itt elhangzott többször a teremben; az 1993 óta működő nemzeti alapprogramnak ki-ki felvillantotta előnyeit, hátrányait, és a történésekből egy-egy kormányhoz kötötte, hogy éppen abban az évben milyen irányba mentek el a folyamatok.

Hadd idézzek először két számot, ami miatt azt gondolom, hogy a változtatásra szükség van. 1993-ban, amikor elindult a program, az első teljes évben az NKA teljes összbevétele 850 millió forint volt, amelyre akkor 4 ezer pályázat érkezett. A tavalyi évben, az utolsó lezárt évben 14 889 pályázat érkezett, és 8,5 milliárd forint volt ebben az alapban. Ha csak ezt tekintenénk is, mondhatnánk azt, hogy nemcsak hogy egy nagyon fontos témára jött létre a Nemzeti Kulturális Alap, hanem valóban kiteljesedett.

Annak idején a kulturális járulék kimondottan ennek az alapnak a feltöltésére szolgált, tehát nem közvetlenül a költségvetésből a bevételek után odaadott összeg volt, hanem erre a célra egy bevételi forrást jelölt meg az akkori kormányzat. Ennek a bevételi forrásnak éppen ezért a külön alapon való kezelése egy fontos tény volt, amely mellé járult az is, hogy ez akkor még Európában szinte egyedülálló rendszert alakított ki, azaz egy társadalmi elosztást, amelyben a szakmai szervezetek, az érdekképviseletek részt tudtak venni.

Volt itt néhány fontos esemény, amelyet többen is emlegettek, az egyik az alapnak alapprogrammá válása, és persze ki-ki a saját érveit sorakoztatta föl emellett. Azt mondanám, nemcsak az a lényege, hogy függetlenül az államháztartástól és függetlenül attól, hogy milyen kormányzat van, nem lehet belenyúlni ebbe az alapba, de tudjuk, hogy ha kötődik a költségvetési évhez, akkor úgy, ahogy államtitkár úr mondta, nem tud évadokhoz igazodni, ha kötődik a költségvetési évhez, akkor nem tud hosszabb távú, akár két-három éves programokat finanszírozni, nem tud előfinanszírozni. Tehát azon túl, hogy van egy önállósága, számtalan praktikus okból is jó az, ha nem alapprogramként, hanem alapként működik.

Ez egy ’99-es esemény volt, de én hadd mondjak egy jó eseményt is a 2000. évből, amely szintén még az előző kormányhoz kötődött. Akkor került ki a járulékköteles körből a közösségi művelődési szolgáltatás. Történt ez két ok miatt. Az egyik az volt, hogy akkor ennek a szakmai besorolása, az SZJ-száma nem volt pontos, de ennél sokkal lényegesebb, hogy miért történt ez a módosítás. Azért történt, hogy azok a szervezetek és a bennük működő művészeti és alkotó közösségek, akiknek a számára létrejött ez az alap, ne legyenek ők azok, akik ebbe az alapba befizetnek, hiszen ők azok, akik elsősorban a szolgáltatás oldalát nyújtották akkor és nyújtják ma is.

Nagyon fontos tehát ennek az új módosításnak az a része is, amikor azt mondja, hogy pontosítja a törvényt aszerint, hogy a kulturális járulék alapját ma hogyan tudjuk bővíteni, például most az új törvény szerint az szja-törvény hatálya alá tartozó egyéni vállalkozók, valamint önálló tevékenységet végző magánszemélyek esetében is lehetővé teszi azt, hogy a kulturális járulékot itt meg tudjuk állapítani, merthogy új feladatok is vannak. Éppen az előző évben a műemlékvédelmi törvény új szabályozást tett lehetővé, és megígérte azt, hogy a későbbiekben más törvényekben, a kapcsolódó szabályozásokban is lehetőséget ad arra, hogy például erre a célra, a műemlékvédelem céljaira is történhessenek felajánlások. Az is elhangzott már itt ebben a teremben, hogy talán az alapprogramnak és az alapnak nem is csak az a lényege, ami eddig elhangzott, hanem az is, hogy legyen mód és legyen szándék arra, hogy az állami forrásokon túl külsős befizetések is történhessenek az alap számlájára, mert ezek is azt a kört bővítik, azt az anyagi lehetőséget szaporítják, amely később a kulturális szféra rendelkezésére áll. Ha alapként működik a program, akkor lehetősége van arra, hogy az önálló számláján ott levő pénzeket úgynevezett banki ügyletekbe bevigye, és az ebből származó pluszbevétel is az alapot szaporítsa. Ezeket a lehetőségeket megteremtette.

Nagyon fontos tehát, amint az előbbiekben mondtam, hogy az immáron önálló alapnak meglegyenek a lehetőségei az előfinanszírozásra, a gördülő pályáztatásra, az évad-finanszírozásokra. Új elem az is, hogy most már támogathatók lesznek kiemelkedő szakmai teljesítmények és díjak, azaz az alap továbbadhatja a forrást, és azt mondhatja, hogy olyan szakmai szervezetek, amelyek meghatározóak a kultúra területén, ebből a forrásból akár díjat alapíthassanak vagy kiemelkedő művészeti és alkotótevékenységet jutalmazhassanak.

Megint csak azért fontos ez, mert amikor a Nemzeti Kulturális Alapról beszélünk, akkor arról is beszélnünk kell, hogy az egész kultúrafinanszírozásnak kell hogy egy újfajta átgondolása megtörténjen. Hogy ez ebben a stratégiában vagy ennek az ügynek a kapcsán történik - azt gondolom, minden ügynek a kapcsán fontos, hogy átnézzük azt, a kultúra finanszírozásában hányféle szereplő létezik. Nemcsak Vitányi Iván mondta el azt az egyik bizottsági ülésen a kulturális stratégia kapcsán, hogy nagyon sokféle kulturális stratégia van, hiszen rendelkezik kulturális stratégiával az állam, de rendelkezhet ma már a vállalkozói szféra, rendelkezhetnek az önkormányzatok, rendelkezhetnek az egyházak vagy maguk a civil szerveződések, ugyanilyen sokszínűnek kell lenni nemcsak a stratégiának, hanem a támogatási lehetőségeknek is.

Meg kell teremteni tehát minden eszközzel annak a hátterét, hogy kialakuljon egy újfajta kulturális mecenatúra, hogy kialakuljon egy olyan réteg, aki elfogadja azt, hogy mindazok, akik a kulturális termékek által gazdagodnak és a tevékenységük ide kapcsolható, fizessék meg, kulturális járulék formájában teremtsenek egy olyan alapot, amely aztán visszafordítható a kultúrára. Azt gondolom, hogy ha ez a cél az, ami elsőként van előttünk, akkor jól fogunk dönteni.

Arról a vitáról pedig, amely itt kialakult a képviselőtársak között, hogy mennyire fontos, hogy a kuratóriumok önállóak legyenek, mennyire fontos az, hogy a kuratóriumok társadalmasított módon, ugyanakkor az összeférhetetlenségeket kiküszöbölve tudjanak dönteni, igen, az én véleményem is az, hogy meg kell valahol találni azt, hogy a jó szakterületek kiváló szakemberei ott legyenek a kuratóriumokban, ugyanakkor közvetlenül a saját érdekeltségi körükben ne történhessen meg semmiféle részrehajlás, semmiféle pénzosztás.

 

(1.30)

 

Biztosan kitalálható ennek a módja akár módosító javaslatokkal, pontosító javaslatokkal is, ilyenek a mi frakciónkban is vannak szép számmal.

Szintén a stratégiához tartozik az - és itt a képviselőtársak emlegették -, hogy a törvény akarta szabályozni pontosan az új kuratóriumok számát, összetételét, hogy milyen kuratóriumok alakuljanak ki. Én azt gondolom, törvényszerű újragondolni azt, hogy a megváltozott körülmények között akár csak a kultúra digitális terjedését tekintjük, vagy az archiválás különböző módjait - hiszen az elmúlt időszakban ezekről beszéltünk -, ezekre is nyílhassanak meg új források, át kell tekinteni a kollégiumok szerkezetét.

Egyébként abban egyetértek képviselőtársaimmal, hogy ezt közösen kell tenni az érdekeltekkel, azokkal a szervezetekkel, amelyek ezen a területen dolgoznak, élik mindennapjaikat, és nagyon pontos információik lehetnek arról, hogy szükség van-e változtatásra vagy nem. Tekinthetjük akár közös eredménynek is azt, hogy amikor ezen a nyáron ezekre a problémákra fény derült, akkor ezeknek a szabályozása, átgondolása nem ebben a törvényi keretben történik, hanem megindult egy olyanfajta egyeztetés, amelynek részesei a meghatározó országos kulturális szervezetek, és reméljük, hogy az ő egyetértésükkel, egy közös szándékkal alakul ki majd a stratégiának megfelelő, új szerkezet is.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Balogh Miklósé a szó. (Jelzésre:) A szó az övé, de ő nincs a teremben. Lezsák Sándor következik.

LEZSÁK SÁNDOR (független): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Államtitkár Úr! Az elmúlt években nagyon sok panasz hangzott el a nemzeti kulturális alapprogram működésével kapcsolatosan. Ez az előterjesztés nem segít azokon a panaszokon, amelyeknek az a közös mondanivalójuk, hogy a pályázatok nyerési esélyeit egyértelműen meghatározza politikai rokonszenvük és ideológiai hovatartozásuk.

Az előterjesztés egyik legfontosabb eleme az, hogy visszatér az 1999. előtti szabályozáshoz, s rögzíti, hogy a nemzeti kulturális alapprogram mint elkülönített állami pénzalap felett a rendelkezési jogot a nemzeti kulturális örökség minisztere gyakorolja, s a felhasználásáért is ő felel. Nem vitatom a miniszter felelősségét a neki tetsző kultúrpolitika támogatásáért, amennyiben ugyanez a miniszter ellenzéki pozícióban is tiszteletben tartja saját korábbi jogkörét.

Miért ne lehetne a nemzeti kulturális alapprogram működtetésének a gyakorlata ugyanolyan a jövőben is, azaz nem értéksemleges, mint jelenleg? Ha lehet egy kormányzatnak saját gazdaságpolitikája, akkor miért ne lehetne saját kultúrpolitikája? Mindezt elfogadom, de ebben az esetben bővebb szerepet kell szánni az értéksemleges állami támogatásoknak, s kevesebb szerepet kell kapniuk az olyan politikafüggő pályázati rendszereknek, ahogyan ma a nemzeti kulturális alapprogram működik. Szükségtelen álságosan megjátszani a pártsemleges pályázati értékeléseket, hiszen köztudottan nem ez történik. Nyíltan vállalnia kell minden kormánynak a kultúrpolitikáját, aminek az irányultságát a hozzáértők amúgy is meghatározhatják a nyertes pályázatok elemzéséből.

Be kell látnunk 12 év tapasztalata alapján, hogy ez az alapprogram szükséges, de messze nem elégséges formája a kultúra és művelődés támogatásának. Az esetlegesen megítélt vagy többnyire elérhetetlen pályázati források mellett biztosan tervezhető, állami forrásokra is szükségük van a kulturális intézményeknek. Programot kell készítenünk a kulturális feladatokat ellátó művelődési intézmények önkormányzati finanszírozást megkerülő, normatív állami támogatására, továbbá az egyes szakfeladatok, például olvasókörök, amatőr művészeti csoportok, néptáncosok, kórusok, színjátszó csoportok teljesítménytől függő, állami támogatására is. A kultúrával foglalkozó szakmai körök már hosszabb idő óta szorgalmazzák az Európai Unióban jól bevált - francia vagy belga kulturális intézményeket támogató - gyakorlatnak a bevezetését, vagy éppen a dán és német népfőiskolai intézményrendszer nagyobb súlyát a kultúrpolitikában, s a jelenleg nem kielégítően működő pályázati rendszer jelentőségének a csökkentését.

Összegezve: ebben a formában - az egyeztetések elmaradása miatt is - nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Van kétperces hozzászólásra jelentkező is. Halmai Gábornénak adom meg a szót.

HALMAI GÁBORNÉ (MSZP): Köszönöm szépen. Csak egyetlen ok miatt: Lezsák Sándor képviselő úr azt mondta, hogy nem értéksemlegesek a döntések. Én azt gondolom, hogy értékelvű döntéseknek kell születni, és pártsemlegeseknek, hogy nagyon pontosak legyünk, hiszen az értékek támogatása a cél. Azzal pedig nagyon egyetértek - magam is említettem -, hogy magának a struktúrának az átalakítása is szükséges, mert az úgy praktikusan nem teljesen igaz, hogy azt mondjuk, hogy semmilyen más forrás nincsen a kulturális területre, mert azért a közelítően 100 milliárd forint, ami összességében a terület rendelkezésére áll, egy komoly forrás, de azt valóban újra kell gondolni, hogy milyen automatizmusok mentén történik ez.

Én magam jártam Franciaországban, és megnéztem az ottani modellt, sőt, összehasonlítottuk itthoniakkal. Ők onnan úgy látták, hogy a mi támogatási rendszerünk sokszínű, de náluk sokkal praktikusabb formák is vannak, mert nagyon pontos, lehatárolt szerződések vannak abban, hogy mi az önkormányzatok feladata állami támogatás nélkül is, amelyeket helyben vállalnak, mik a szakmai szervezetek feladatai, mik az állami források feladatai, mint ahogy nálunk is egyébként jelen pillanatban az én tudásom szerint is két ilyen országos, nagy alap áll a kulturális szervezetek támogatása rendelkezésére, az egyik az itt tárgyalt kulturális alap, a másik pedig a nemzeti civil alapprogram, ami szintén megnyitott - ha nem is nagyon nagy mennyiségben - lehetőséget a kulturális civil szervezetek irányába is. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Halász János a következő felszólaló.

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A kormány 2005 októberében nyújtotta be ezt a javaslatot, ami most előttünk van. Most, a ciklus vége felé kerül az Országgyűlés elé ez a dolog, ami azért is meglepő, mert már - ahogy itt elhangzott - a szocialisták 2002-es választási programja, majd pedig a Medgyessy-kabinet kormányprogramja is tartalmazta a nemzeti kulturális alapprogramról szóló önálló módosítás ígéretét.

Három év késlekedés és tétlenkedés után úgy tűnik tehát, hogy váratlanul felgyorsulnak az események, ezért úgy gondolom, hogy a tisztánlátás érdekében érdemes röviden áttekinteni, mi történt az elmúlt fél évben, az elmúlt néhány hónapban, hetekben, és milyen közvetlen előzmények után nyújtotta be a kormány az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Először is: a kulturális szférát sújtó idei, 2005. augusztusi, több mint 26 milliárdos maradványképzési kötelezettség az NKA számára 4,1 milliárdos elvonást, illetve maradványképzési kötelezettséget jelent. Ha figyelembe vesszük, hogy az NKA tavaly 3,1 milliárd forint maradvánnyal rendelkezett, máris szembetűnő és méltánytalan az a plusz 1 milliárd forintos többlet, amely idén a katasztrofális kormányzati intézkedések következtében az alapprogramot terheli. Mindez pedig óhatatlanul maga után vonta, hogy az NKA az idén jó időre felfüggesztette a pályázati pénzek kifizetését, illetve jelenleg megkísérli azok kifizetésének átütemezését a jövő évre. Ezenkívül sok nyertes pályázóval még szerződést sem kötöttek.

Másodszor: 2005. szeptember elején 17 művészeti egyesület és szövetség tiltakozott a kultúrát sújtó kormányzati elvonások ellen, valamint a nemzeti kulturális alapprogram átalakítása miatt Bozóki András miniszter úrnál. Nem sokkal ezután, 2005. szeptember 7-én 40 művészeti szervezet emelte fel szavát az éves működési költségek és a megítélt pályázati pénzek visszatartása, valamint az NKA tervezett átalakítása ellen. Idézem: “A kultúra támogatásának összeomlásával fenyegető állapotban a nemzeti kulturális alapprogram ésszerűtlen átalakítása folyik, a művészeti területek szervezeteinek megkérdezése nélkül, véleményük kihagyásával.ö - írták a tiltakozó szervezetek Gyurcsány Ferenc miniszterelnöknek.

(1.40)

Ugyancsak egyet nem értését fejezte ki a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete, amely az átalakítást nem egyszerűen sérelmesnek, hanem egyenesen elfogadhatatlannak és tűrhetetlennek minősítette.

Bozóki András és Harsányi László szeptember közepén fogadta az imént említett tizenhét közművelődési és népművészeti amatőr szervezet vezetőjét, és ígéretet tettek arra, hogy az NKA-átalakítás részleteinek kidolgozásába a többi művészeti szervezet mellett őket is be fogják vonni. Hogy ez az egyeztetés miként fog végbemenni, arról azonban a kulturális és sajtóbizottság szeptember 27-ei ülésén sem lehetett érdemi felvilágosítást kapni Harsányi Lászlótól, a nemzeti kulturális alapprogram elnökétől.

Eközben 2005. szeptember 25-én benyújtotta lemondását Várkonyi György, az NKA Képzőművészeti Kollégiumának elnöke, akinek nyílt levele jól illusztrálja a kialakult helyzetet: “Az NKA 2005 első felében megítélt támogatásaival kapcsolatos szerződéskötések és az esedékes kifizetések befagyasztása jóval több, mint botrány, a háttérben meghúzódó indok pedig közönséges költségvetési szemfényvesztés. A dolog nem intézhető el azzal, hogy az átmeneti kényszerintézkedések fokozatos feloldása után majd megnyugszanak a kedélyek, a kár ugyanis jóvátehetetlen, mert a magyar kultúrafinanszírozás legerősebb bástyájába vetett bizalom rendült meg azokban a pályázókban - intézményekben, egyesületekben és magánszemélyekben -, akik lehetetlen helyzetbe kerültek, hisz előfinanszírozásra nincs módjuk, programjaikat viszont meghirdették, külföldi partnereiket beugratták.ö

Összefoglalóan elmondhatjuk, a kulturális élet területén kialakult katasztrofális pénzügyi helyzet és a szakmai szervezetekkel való egyeztetés szinte tökéletes hiánya miatt a törvénymódosítás körüli hercehurcát már eleve meglehetősen vegyes érzelmekkel fogadta a szakmai közvélemény.

Nézzük azonban magát a törvényjavaslatot, annak főbb pontjait. Az alapprogramnak alappá történő visszaalakítása önmagában nem adna különösebb vitára okot, legfeljebb annyit érdemes megjegyezni - ahogy itt már el is hangzott -, hogy az Állami Számvevőszék jelentése szerint a jogszabályi háttér 1999-2004 között is fenntartotta az alapprogram alapszerű működését. Ezt a megállapítást egyébként a most napirendre tűzött törvénymódosítás általános indoklása is megerősíti: “Az NKA ugyanakkor a mai napig rendelkezik azokkal a feltételekkel, amelyeket az államháztartásra vonatkozó jogszabályok írnak elő az elkülönített állami pénzalap létrehozására.ö Még egyszer szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy az NKA működése és pénzügyi stabilitása először a Gyurcsány-kormány alatt került veszélybe.

A következő pont, amiről fontos szót ejteni, az összeférhetetlenség szabályozása - ahogy itt is hallottuk -, itt azonban ismét fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy a tárca ezen a ponton is elmulasztotta a szakmai szervezetekkel való érdemi egyeztetést. Mint ahogy nyilvánvalóan elmulasztották az egyeztetést olyan fontos módosítási javaslat esetében is, mint az állandó szakmai kollégiumok tagjainak kinevezését szabályozó szakasz. A most benyújtott törvénymódosítás szerint ugyanis a miniszter az állandó szakmai kollégiumok tagjainak a felét saját hatáskörben, másik felét az érintett szakmai szervezetek javaslata alapján bízza meg, a jelenleg érvényben lévő szabályozás viszont még így rendelkezik: “A miniszter a szakmai kollégiumok felét saját hatáskörében kéri fel a szakmai, illetve a társadalmi szervezetek véleményének meghallgatása után, másik felét pedig az érintett szakmai, illetve társadalmi szervezetek küldik.ö

A gyakorlatban ez eddig is úgy nézett ki, hogy a szakkollégiumok egyik felét a szakmai szervezetek delegálták, másik felét pedig az ő jelöltjeik közül választotta ki a miniszter. Nem nehéz tehát észrevenni a mostani módosítási javaslatban, mert mégiscsak erről tárgyalunk, ez van itt előttünk, és az önök minisztere ezt írta alá és ezt nyújtotta be, hogy a szakmai önállóságot kívánja a javaslattal igen jelentős mértékben szigorítani, erodálni. Ez a törvényjavaslat ezt eredményezi. Ha most lesznek módosító indítványok, amiket már benyújtottunk, és amikre a bizottsági általános vitában felhívtuk a figyelmet, és önök ugyanezt benyújtják és támogatják, azt üdvözlöm, de akkor sem történt egyeztetés a szakmai szervezetekkel. Miért nem lehetett ezt a helyzetet megkerülni?

Egyébként a törvény módosítását végigolvasva nyilvánvaló, a kormány másképpen beszél, és másképpen cselekszik. Itt van előttünk a bizonyíték: három és fél év alatt nem voltak képesek átfogó elemzést készíteni a kultúrafinanszírozás hazai helyzetéről, és nem tudott a kormány ezzel kapcsolatban világos és egyértelmű stratégiát megfogalmazni. Képtelen volt a kormány végiggondolni, mi tartozik az állam, a kulturális költségvetés feladatai közé, és mi az, ami a nemzeti kulturális alapprogram pályázatai révén valósítandó meg. Az NKA szerepének újragondolása, noha elkerülhetetlennek látszik, de mindez csak a kultúrafinanszírozás teljes rendszerének áttekintésével történhet. A költségvetési intézmények költségvetési támogatása ugyanis továbbra is megoldatlan. Nincsenek pontosan végiggondolva az állami és önkormányzati szerepvállalás határai, ami nélkül az NKA működésében jelentkező egyre nyilvánvalóbb pénzügyi gondok sem oldhatók meg hosszú távon.

Az eddigieket figyelembe véve tehát a pénzügyi önállóság visszaállítása - ha ez így marad, ahogy önök akarják, ahogy beterjesztették - immár csak technikai megoldássá degradálódik, míg a törvénymódosításban elrejtett valódi tartalmi kérdések - mindenekelőtt a kormányzati befolyás egyértelmű növekedése - rávilágít a kultúrafinanszírozás válságára, az állami szerepvállalás visszaszorulására, a koncepció és a stratégia teljes hiányára, ha csak nem tekinthetjük koncepciónak az NKA szakmai önállóságának szűkítését.

Mire gondolok, amikor azt mondom, hogy centralizálnak? A törvénymódosítás - ha ebben a formában fogadják önök el - a mindenkori miniszter hatáskörét valójában jelentősen növeli, és az NKA-t az aktuális kultúrpolitikai szándékok végrehajtójává fokozza le. A centralizáció erősödéséhez járul az, hogy az eddig 12 főből álló bizottság létszámát a törvényjavaslat immár nem határozza meg, s új elemként jelenik meg az is, hogy a bizottság által hozott döntések a kollégiumi testületek számára kötelező erejűek lesznek. Azt gondolom, ez egyértelmű centralizáció, ami elfogadhatatlan.

És látni kell, hogy az állami és az önkormányzati források nyilvánvaló csökkenése miatt az NKA is egyre inkább kénytelen részt vállalni az intézmények finanszírozásában, sőt ki kell mondanunk - ahogy itt szó is volt róla -, egyre nagyobb szerepe van abban, hogy a költségvetési intézmények egyáltalán el tudják látni alapfeladataikat. Sőt, a szocialista kormány a kulturális területre jutó költségvetési források szűkítésével párhuzamosan további feladatokat akar átruházni az NKA-ra, ahogy erről Benedek András államtitkár úr is nyilatkozott a kulturális bizottság ülésén.

Mindez már érthetővé teszi, miért is van szükség a miniszteri hatáskör növelésére, a döntési folyamatok centralizációjára és általában az NKA-nak a szakmai szervezetek önkormányzatán alapuló működésének fokozatos felszámolására. A kormány természetesen elindulhat ezen az úton is, figyelmen kívül hagyva a szakmai szervezetek tiltakozását, de akkor tegye ezt a célkitűzést világossá és egyértelművé, s ne beszéljen álságos és szemforgató módon az NKA autonómiájának visszaállításáról.

Ez a javaslat számunkra elfogadhatatlan, ezért most is azt kérjük, hogy ezt a törvénymódosító javaslatot vonják vissza, szüneteltessük a tárgyalását, és kellő átgondolás és a szakmai szervezetekkel történő érdemi egyeztetés után folytassuk a vitát, vagy terjesszék újra ide a Ház elé.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Még egy jelentkezőt látok a monitoron. Kiss Attila képviselő úr!

KISS ATTILA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti kulturális alapprogramról szóló törvény módosításának szándéka a szocialisták részéről régi keletű, ez a 619 ígéret közül valamelyik volt a korábbi években. Most előttünk van a törvényjavaslat, illetve a módosítás, és elsősorban örülnünk kell, hiszen sajnos a kulturális terület nem büszkélkedhet igazán komoly eredményekkel. Nem is csoda, hiszen az elmúlt időszakban, valamivel több mint három év alatt három miniszter dolgozott a kormánynál, és előfordult olyan is, hogy az egyik miniszter az előző miniszter egyébként pozitívnak, jó kezdeményezésnek indult javaslatát vagy valamilyen bejelentését a következő évben negligálta, megszüntette. Például a múzeumi programra - amit még talán Hiller miniszter úr hirdetett meg - szánt összeget, amit annak idején megterveztek, a következő miniszter, Bozóki András jelenlegi miniszter úr tizedére vagy századára csökkentette le.

Ezek után valóban azt mondhatjuk, örülünk, hogy van egy kezdeményezés, amit a kormány talán megpróbál végigvinni, hiszen tudjuk - ahogy beszéltünk is róla -, hogy nagyon kevés kulturális kezdeményezése ment végig a kormánynak. De sajnos azt is el kell mondanunk, hogy ez egy álságos javaslat, hiszen egyrészt garantálja, hogy az alapprogramból alap lesz, tehát nem egy költségvetési sor lesz, így nem fogják érinteni az olyan zárolások, amelyeknek az elmúlt időszakban tanúi voltunk, amikor is több mint 4 milliárd forintot zároltak azoktól az emberektől, azoktól a szervezetektől, akik áldoztak a magyar kultúrára.

(1.50)

Ez jó, mármint hogy a tervezet szerint ez meg fog szűnni, ugyanakkor az Állami Számvevőszék, ahogy többen is utaltak rá a képviselőtársaim, megállapította, hogy az elmúlt időszakban, 1999-től már jórészt alapként működött ez a rendszer, tehát igazából nagyon komoly változtatás ezen a területen sem fog történni.

Egy olyan dolog viszont azért mindenképpen fontos, illetve dicsérendő, amire a kormány, a jelenlegi kormány rájött: rájött arra, hogy csak úgy képes megvédeni a nemzeti kulturális alapprogramot - vagy ha alap lesz, akkor az alapot - Gyurcsány Ferenctől, ha kiveszi a kezéből ezt a területet az összeggel együtt természetesen. Ezzel egyet kell értenünk, mármint azzal, hogy Gyurcsány Ferenctől el kell ezt venni, nehogy a különböző száz lépések és egyéb nagy bejelentések során eltűnjön a nemzeti kulturális... (Halász János: Száz hosszúlépés!), száz hosszúlépés vagy valamilyen más program során eltűnjön a nemzeti kulturális alapprogram egyik napról a másikra, ezért ezt a részét támogatni tudjuk a kezdeményezésnek.

Ugyanakkor azért is álságos ez a törvényjavaslat, mert úgy tesz, mintha a nemzeti kulturális alapprogram önállóságát növelné, közben - amint azt Halász képviselőtársam is említette - növeli a szocialista kormány befolyását a döntésekben, hiszen egy antidemokratikus törekvést is látunk ezek között a sorok között. A képviselők vagy tapasztalatlanságból, vagy valami más okból úgy akarják a demokratikus döntéshozatalt a kormány hatalma alá gyűrni, mintha semmi probléma nem lenne ezzel. Úgy akarják a demokratikus döntéseket lecserélni, ahogy az öregecskedő feleségeket ezek szerint.

Ebben a javaslatban az is végtelenül álságos, ahogy önök csorbítani akarják a szakmai szervezetek jogait. A törvényjavaslat indokolásában meg sem említik, hogy el akarják venni a szervezetek delegálási jogát, de az bezzeg igenis olvasható, hogy az ideiglenes kollégiumok tagjainak kinevezésénél szűkül a miniszter jogköre. Nem lett volna tisztességesebb, bátrabb dolog, ha legalább a részletes indokolásban ezt a sokkal fontosabb, nem az ideiglenes kollégiumokra, hanem az állandó szakmai kollégiumokra vonatkozó módosítást is indokolják? Önök komolyan azt hitték, hogy ha a szövegben meg sem említik, talán nem veszik majd észre a szakértők, a szakmai közösségek? Önök nemcsak tisztességtelenül jártak el, hanem tökéletesen látható a tapasztalatlanságuk is. Az álságos magatartásukat mutatja, hogy nem mertek egyeztetni a szervezetekkel.

Végül egy levelet szeretnék fölolvasni, egy levélrészletet egészen pontosan, amit öt szakmai szervezet juttatott el a miniszter úrhoz, Bozóki András még mindig miniszter úrhoz, és hozzánk is, országgyűlési képviselőkhöz is eljuttatták ez a levelet. Néhány idézet:

“Miniszter Úr! 2005. szeptember 16-án volt alkalmunk az önnel való személyes konzultációra, ahol örömmel nyugtáztuk kijelentését, miszerint a nemzeti kulturális alapprogrammal kapcsolatos törvénymódosító javaslat csupán az alappá történő visszaalakítást tartalmazza, más lényegi változtatást nem tartalmaz.ö

“Miniszter Úr! Sajnálattal kell tájékoztassuk önt arról, hogy a szeptemberi értekezleten elhangzott ígérettel szemben a népművészeti szakmai szervezetekkel sem történt egyeztetés a nemzeti kulturális alapprogram átalakításával kapcsolatban. Sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a nemzeti kulturális alapprogrammal kapcsolatos törvénymódosító javaslatba az alap működését érintő lényegi változtatások kerültek.ö

Ezek után valóban meg kell említenünk, hogy érthetetlen számunkra, hogy ha három évig nem volt fontos ezt a törvényjavaslatot behozni, most miért kell behozni - Garamvölgyi képviselőtársam utalt rá, hogy érdekes, hogy az utolsó fél évben, néhány hónapban akarja a kormány ezt behozni. Azt kérem én is, képviselőtársaimhoz hasonlóan, hogy szüneteltessék a tárgyalását ennek az anyagnak. Amíg a szakmai szervezetekkel nem történik valódi egyeztetés, addig mi ezt nem tudjuk semmilyen módon támogatni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban. - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Bravó!)

ELNÖK: Mivel több felszólaló nincs, megkérdezem az államtitkár urat, kíván-e szólni. (Jelzésre:) Öné a szó.

DR. VASS LAJOS, a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának államtitkára: Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Urak! Én úgy gondolom, hogy jó, hogy megszületett ez a törvényjavaslat, törvénytervezet. Az NKA-t megalakulásától kezdve ismerem, sok tekintetben a kultúra különböző szegmenseiben dolgoztam, és mindig pályázóként, vagy szerettem, vagy kevésbé szerettem azt az NKA-t, ahogy működött, vagy azt a szakmai kollégiumot.

’98 és 2002 között a színházi szakmai kollégiumnak voltam az egyik tagja, tehát belülről is megismerhettem ennek a működését. Volt sok jó, hasznos eleme, és volt rengeteg korrigálandó eleme, és most együtt mondom mint kuratóriumi tag, szakmai kollégiumi tag és mint pályázó, hogy nagyon sok hasznos és nagyon sok javítanivaló dolgot tapasztaltam ez alatt az idő alatt.

Azt hiszem, azt senki nem vitatja, abban biztosan valamennyien egyetértünk, hogy nagyon jó, hogy létrejött egy ilyen alap vagy alapprogram. Szeretnénk valamennyien, ha a lehető legigazságosabban, a legdemokratikusabban támogatnák a jól meghirdetett pályázatok alapján, szakmai értékrendet maguk előtt tartva a kurátorok, a szakmai kollégiumok tagjai, hogy ki milyen mértékben érdemes a támogatásra.

Nagyon fontos szerintem az, amit említettem, hogy jól megfogalmazott, jól körülírt pályázat és demokratikus, tiszta, szakmai értékrenden alapuló döntés. Én azt hiszem, hogy ez a legfontosabb célja ennek a törvényjavaslatnak is, hogy ezeket a hiányosságokat kiküszöbölje, és a meglévő értékeket, eredményeket erősítse. Lehet, hogy nem teljesen tökéletes, lehet, hogy szükséges lesz több területen korrigálni - igyekszünk figyelembe venni, megfontolni azokat a javaslatokat, amit elmondott Pető Iván, amit az MSZP képviselői fogalmaztak meg, vagy éppen az ellenzék képviselői.

A szándék biztosan csak az és kizárólag az, hogy a lehető legtöbb pénz demokratikusan, szakmai alapokra helyezve a civil szervezeteknek, az önkormányzatok különböző kulturális szegmenseinek minél nagyobb mértékben legyen juttatva. Én nem szeretnék külön belemenni egyik kérdéskörbe sem, de azt hiszem, hogy a szándék tisztességét nem szabad elvitatni. Lehet, hogy későinek tartják ezt a törvénytervezetet, illetve ennek a benyújtását, de be lett nyújtva.

Egy dolgot szeretnék csak megemlíteni, hogy kevés a költségvetés vagy nem, és hogy mit finanszíroz az NKA a különböző intézményi működésből vagy mit nem. Tények: 2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának a költségvetése 78 milliárd forint volt, akkor még az egyházi terület is oda tartozott, ugyanúgy, mint ma. Plusz ezen belül egy tízmilliárd forintos összeg volt a Nemzeti Színház felépítésére, megjelölve ott egy önálló fejezeti soron. Ha most ezt a tízmilliárdot leszedjük a 78 milliárdból, akkor az 68 milliárd egyházzal együtt; ma a tervezet, amit önök is ismernek, szintén egyházi területtel együtt, 101 milliárd 900 millió forint. (Halász János: ...82 volt!) Ez azt jelenti, hogy körülbelül 50 százalékkal több 2002-höz képest a kulturális minisztérium költségvetése, mint 2002-ben volt. Én úgy gondolom, hogy ez eredmény.

Sokkal több mindent lehetne 150 milliárdból vagy 200 milliárdból támogatni, mint amit szeretnénk. Biztosan önök is szerettek volna sokkal több mindent támogatni, de mégis, a törvény 50 százalékot adott a miniszternek mint lehetőséget. Ez már az ő joga volt, hogy mit használ föl, mint ahogy Halász képviselő úr említette, hogy az utóbbi évben talán 36-37 százalékot használt föl ebből. (Halász János: 1,2 milliárdot, ti meg 2,4-et!) Igen, de a bevétel is több volt, tehát nagyobb volt a bevételi összeg. Tehát 75 százalék egyértelműen szakmai alapon, nem a miniszter döntése alapján, ami nem mondom, hogy nem lehet szakmai, de nem a miniszter döntése alapján lett odaítélve.

 

(2.00)

Ha most csak a számokat mondom, azt gondolom, a számok mindenképpen azt bizonyítják, hogy több, 50 százalékkal több a kulturális minisztérium költségvetése 2005-ben vagy 2006-ra tervezve, mint ami 2002-ben volt. Több a járulékbevétel, hála istennek, most az ideit is nézzük, 9 milliárd 600 millió forint. Ebből 25 százalékot ítél oda a miniszter. Igaz, hogy az összösszeg természetesen nagyobb. De az is nagyobb, ami kimegy a szakmai kollégiumok döntése alapján.

Azt kérem a továbbiakban is, hogy ami eredmény, amit úgy gondolnak, hogy fontos, azt azért emeljék ki és támogassák, amit pedig mi gondolunk támogatandónak az önök javaslatai alapján, azt mindenképpen megfontoljuk, és meglátjuk, hogy ebből mi sikeredik.

Köszönöm, hogy véleményt nyilvánítottak és meghallgattak. (Taps.)

ELNÖK: Az általános vitát lezárom. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára későbbi ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Most a napirend utáni felszólalások következnek.

A mai napon napirendi utáni felszólalásra jelentkezett Schmidt Ferenc képviselő úr, Fidesz: “Az első polgári miniszterelnök méltatásaö címmel.




Felszólalások:   395-417   417-445   445-446      Ülésnap adatai