A felszólalás szövege:

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is tisztázzuk, hogy ez a költségvetés-tervezet a biztonságos növekedés költségvetése, mint amit már jó néhány területről próbáltunk éreztetni, mind a bennünket figyelő nézőkkel, hallgatókkal és rádióhallgatókkal, mind pedig az ellenzékkel, aki eddig ezt nem érezte meg, legalábbis a hozzászólásaik alapján úgy látom.Ezért engedjék meg, hogy a költségvetés egy részterületéről, a mezőgazdaságról hadd beszéljek, és azon keresztül is érzékeltessem, hogy miért merem ezt mondani, hogy a biztonságos növekedés költségvetése. A mezőgazdaság az a terület, amelyről elfeledkeztek 2010 előtt elődeink, amelyről úgy gondolták, hogy elégséges néhány téeszalapú tőkés nagybirtokrendszert létrehozni  ezt ők létre is hozták a privatizáció következtében -, majd pedig a többiek otthon egy kicsit gereblyézgessenek, egy kicsit horolgassanak, kapálgassanak, permetezgessenek; az bőven elég, ha mezőgazdaságból élőknek nevezzük őket.

2010-nek kellett ahhoz eljönni, hogy a kormány stratégiai ágazattá minősítse a mezőgazdaságot. Azt vélelmezte  és most már nyugodtan mondhatjuk az eltelt nyolc év alapján, hogy helyesen -, hogy több rejlik, több erő, több potenciál rejlik ebben a mezőgazdaságban, mint amennyit elődeink erről gondoltak, és ezt hála istennek, be is bizonyítottuk. Aki ismeri a költségvetés számait és a magyar gazdaság teljesítőképességének számait az elmúlt nyolc évben, az pontosan tudja, hogy két év kivételével, ami rendkívül súlyos környezeti károk miatt vetette vissza a mezőgazdaságot, az összes többi évben senkitől nem várt mértékben segítette a magyar gazdaság növekedését, a GDP-hez hozzáadott arány része senki által meg nem jósolt mértékű lett.

Ezek az adatok természetesen a részadatokban is visszatükröződtek, ami a mezőgazdaság egyes ágazatainak a teljesítményét jelentette, az exportképességét. Az egyenlege, amely rendkívül magas, pozitív szaldóval zár évről évre, és természetesen azt a technológiai fejlődést sem lebecsülve és letagadva, amely az Európai Unió mezőgazdasági alapjaiból került finanszírozásra, és látjuk, hogy akár a jelenleg is zajló, de már döntő mértékben a lezárása felé közelgő vidékfejlesztési támogatásoknál igen jelentős számú gazdálkodói pályázat érkezik, és hála istennek, nagyon magas számú szintén a nyertesek száma. Soha ennyi, ekkora összegre nem pályázhattak gazdálkodók, mint az elmúlt időszakban, de tegyük hozzá: ezek általában 50 százalékos pályázatok, tehát soha ennyi saját erőt, azaz még további 50 százalékot magyar gazdák nem tettek hozzá a beruházásaik megvalósításához.

Tehát az, amiről beszélek, hogy a biztonságos növekedés költségvetése, ezt a növekedést, amit itt az elmúlt nyolc évben bemutatott tényszerű adatokkal a mezőgazdaság, ezt szeretné biztosítani és folytatni. És miért merem azt mondani, hogy biztosítani és folytatni? Azért, mert aki megnézte a részadatait ennek a költségvetés-tervezetnek a mezőgazdaságra vonatkozólag, az ebből ezt kiolvashatja.

Nem véletlen, hogy nagy vitát eddig nem is hallhattunk, kritikai élű vitát nem is hallhattunk a mezőgazdaságról, hiszen amellett, hogy a kormány szerkezete, illetve a minisztériumok struktúrája átrendeződött, és egyet itt hadd említsek meg, amiben érintett az Agrárminisztérium is, a teljes vidékfejlesztési államtitkárság visszakerül  most már költségvetési szinten is  a jövő évtől az Agrárminisztériumhoz. Ugyanakkor egy hulladékgazdálkodási, -kezelési terület elkerül az Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz, és ha ezeket a nagy átmozgásokat lezárjuk, és akkor nézzük meg a költségvetés beltartalmi részét, akkor izgalmas, hogy meddig jutottunk, és milyen lehetőségeket kínál a jövő évi, a 2019-es költségvetés. Ebben nyugodtan mondhatjuk, hogy összegészében egy jelentős stabilizálás és jelentős költségvetésiösszeg-növekedés is kiolvasható a summa számból. Ezen belül az egyes területekre hadd térjek most ki.

Sok vita van mindig az intézmények működtetéséről. Itt sokat hallhattunk az egészségügyi és oktatási intézmények működtetéséről. Hadd jelezzem, hogy a mezőgazdasági tárcához tartozó intézményeknél 5,5 milliárd forintos bővüléssel számolunk. Három nagy intézménycsoportot, illetve négyet hadd említsek meg, nem részletezve a munkájukat, de ezekkel találkoznak a hétköznapi emberek is, mint a Nemzeti Élelmiszer-biztonsági Hatóság, a Nébih feladata. Nincs olyan nap, hogy különféle élelmiszer-biztonsági hatósági eljárási munka folytán ne kapnánk híradást az ő tevékenységükről, amely döntő mértékben a lakosság biztonságát szolgálja, az élelmiszer minőségének a biztonságát felügyeli.

De ilyen nagy terület a nemzetipark-igazgatóságok, a génmegőrzés, amelyben hadd legyünk büszkék, hogy nem sok ország rendelkezik olyan genetikai génállománnyal, őrzött, osztályozott és pontosan tudott szaporítóanyag-génállománnyal, mint Magyarország. Ne értsék félre, ez nem a mi kormányunk, ez az elődeink 30-40-50 évre, sőt 100 évre visszanyúló kutatási munkájának az eredménye. De mi ezt nem hagyjuk veszni, hanem további őrzést és az elvégzett feladatok biztosítását szeretnénk tudni ezzel a költségvetési támogatással. És nem mellékes az a nemzeti agrárinnovációs intézményi rendszer, amely a fejlesztés, a kutatások területére tartogat jelentős összegeket.

Nagyon speciális egy-két agrár-célelőirányzat, amely konkretizált feladatokhoz kapcsolódik, itt is egy jelentős összegnövekedés van, most 5,7 milliárd forintos összeggel kerül beállításra. Itt három területet hadd említsek meg: klasszikusan az AMC, az Agrár Marketing Centrum feladatainak, a Nemzeti Agrárkamara feladatainak és a tokaji borvidék feladatainak ellátására és kutatásainak az ellátására, valamint a zártkerti programokra gondolok. Ez egy új program, de közismert, sok lakos érintett a zártkerti ingatlanok kezelésének ügyében, a zártkerti rendszer felszabadításának, kivezetésének a programjáról van szó. Erre külön célelőirányzatot jelöl meg a költségvetés.

Amely már testközelből érinti a gazdálkodókat, az döntő többségében a nemzeti agrártámogatások célelőirányzatában van. Tudják, ez az a terület, amely olyan összegeket juttat pályázat vagy támogatás formájában a gazdálkodókhoz, amely gazdálkodási területet nem vagy csak nagyon alacsony szinten finanszírozza az Európa Unió közvetlen agrártámogatási rendszere. Ez egy nagyon jelentős összeg, több mint 78 milliárd forint áll az idén, bocsánat, majd jövőre is rendelkezésre. Az idén is egyébként ilyen nagyságrendű összeg állt rendelkezésre.

Hadd említsem meg az érintett szereplőket, mint a szarvasmarha-tartók, a tejelőállítók, a juh- és kecsketartók, a dohánytermesztők, ugyanakkor mint említettem, olyan területek, amelyek nincsenek abszolút támogatva az európai uniós központi mezőgazdasági alapból, ez a baromfi-, a szárnyasállat-tartó terület és a sertéstartók. Ez egy külön hazai program keretében még intenzívebben támogatott terület, hiszen azt gondoljuk, hogy a sertésállomány nagyságát folyamatosan kell növelnünk. Ez a vita elvezet addig, hogy a növénytermesztés súlya nagyobb lett 2004-es csatlakozásunk után, mint az állattenyésztés súlya a magyar mezőgazdaságban.

Egy egyensúly-visszabillentés felé próbáljuk az állattenyésztést vinni, ami vesztese lett a csatlakozásnak. Én most nem megyek bele abba, hogy miért és ki miatt lett vesztese sajnos az állattenyésztési ágazat az Európai Unióhoz való csatlakozásnak. És hadd mondjak itt konkrét összehasonlító adatokat is, hogy milyen fontos területekre saját nemzeti költségvetésünkből biztosítunk forrásokat a mezőgazdaság területén. Az összehasonlításnál mindig megjegyzem, hogy 2010-ben hogy állt ez, csak hogy érzékeltessük, mi volt az a fejlődés, ami megtörtént 2010-től ezen ágazatok finanszírozásában.

(13.30)

Az állatbetegségek megelőzése és felszámolása rendkívül fontos, hiszen ebben nem vagyunk állandóan a topon, egyszerűen letiltják a magyar élelmiszer exportját arra érzékeny országok területére. Nem véletlen, hogy itt több mint 10 milliárdos összeg áll rendelkezésre. Akkor itt hozzáteszek egy 2010-es adatot, akkor 4,5 milliárd forintot hagytak ránk elődeink az utolsó általuk készített költségvetésben. Tehát több mint dupláztuk a jövő évi költségvetésben az állati betegségek megelőzésére és felszámolására juttatandó pénzt, forrást.

Ugyanilyen speciális terület az állati hullák biztonságos elszállításának kérdésköre. Rendkívül veszélyes, fertőző területről van szó egy elhullás esetén. 2019-ben 3,6 milliárd forint, 2010-ben 1 milliárd forint állt erre rendelkezésre.

A mezei őrszolgálat kisebb terület, de itt tudjuk, hogy a terménylopás megakadályozásában, sok-sok bűncselekmény feltárásában is segítenek a mezei őrszolgálatot végzők. Minden tiszteletünk az övék. Valamikor 2010-ben 500 millió forintot hagyományozott ránk az előző kormány, most 900 millió forinttal támogatjuk munkájukat.

Hasonlóan hadd említsem meg, hogy a csekély összegű, úgynevezett de minimis támogatásoknál kibővítettük azon területek körét, ahol a gazdálkodók ennek részesei lehetnek. Úgy hívják, hogy de minimis, csekély összegű támogatás, de ez nem olyan csekély összegű támogatás azoknak a gazdálkodóknak, akik ebben érintettek. Csak felsorolás jelleggel: a szárított takarmányt előállítók, fűszerpaprika-termelők, nyúltenyészetek, szőlő-gyümölcs ültetvények tulajdonosai, akik gázolaj-felhasználásban részesülnek, s a többi. Oda a mindenkori, az Unió által engedélyezett nagyságrendű de minimis támogatást megadjuk.

A nemzeti agrárkárenyhítés rendszerében új szintet léptünk. Nem csak azért, mert egyszerűsítettük a gazdálkodók ügyintézését a káresemények bekövetkezésekor és a káreseményi szint mértékét lejjebb szállítottuk, magyarul kisebb kárnál is lehet már kárenyhítésért folyamodni. Kibővítettük az érintettek számát, a valamikori alig 2 millió hektár terültről most már 3,7 millió hektár terület védettségét jelenthetjük be.

Ezt megerősítettük egy jégkárenyhítő rendszerrel, ami az idén az első próbáját jelen pillanatokban is végzi. A beruházás uniós pénzből került finanszírozásra, az üzemeltetés viszont a Nemzeti Agrárkárenyhítési Alapból kerül finanszírozásra. Ezt azért hangsúlyozom, mert egyetlenegy európai ország még nem próbálta ki, hogy lefedi az egész országot egy jégkárenyhítő rendszerrel. Ezt mi megtettük, közel ezer ezüst-jodid-párologtató állomást építettünk ki 10 négyzetkilométeres, négyzetrácsszerű pontokban. Ennek a működtetését 1,5 milliárd forint összegre becsüljük. A gazdálkodóknak ehhez semmit nem kell betenniük, sőt a magyar állampolgároknak sem, akiknek lehet, hogy autóját, a ház tetejét fogja megvédeni ez a jégkárenyhítő rendszer. Hiszen a kárenyhítési alapból próbáljuk meg az idei évben üzemeltetni, és a későbbiekben is, mintegy 1,5 milliárd forinttal.

Engedjék meg, hogy három, apróságnak tűnő területre hadd térjek ki, de rendkívül nagy az érintettsége ennek a három területnek, még ha a pénzügyi finanszírozása nem is olyan nagy. Melyek ezek? Az egyik a tanyafejlesztési program. Nekem azért fontos, mert Bács-Kiskun megyében és a dél-alföldi megyékben jellemzően nagy a tanyás települések száma és a tanyán élők száma. Kezdeményezője, a törvény benyújtója és a program kidolgozója voltam, amikor megindítottuk ezt, 1,2 milliárd forint áll rendelkezésre kizárólag életvitelszerűen a tanyán élőknek. Nagyon speciális területekre lehet pályázni ebből a pénzösszegből, tanyai gazdálkodás megújítására, élelmiszer-feldolgozó kisüzem kialakítására, az ott élők életminőségének, életmódjának javítására, bekötő utak létesítésére, energiaellátási, vízellátási rendszer kiépítésére. Rendkívül népszerű. Öröm látni, amikor egy-egy agrárkiállításon olyan tanyasi gazdálkodóktól látunk és kapunk élelmiszert, ami az ő kezük munkája által, tanyasi körülmények között került előállításra.

Hadd említsek meg két magyar sikerprogramot, legalábbis az oktatás területén. Az egyik az „Igyál tejet!” program. Hogy itt érzékeltessem, miről van szó, jelenleg a tervezetben, és ez 2018-ban is így volt, nagyságrendileg 4,3 milliárd forintot szeretnénk erre a területre adni. 2010-ben ezt mindösszesen 400 millió forinttal támogatta az akkor leköszönő kormány. Több mint tízszeresére növeljük az „Igyál tejet!” program pénzügyi alapját. Ebből aztán érthető, hogy az ellátott gyermekek számát sikerült megnövelni, akik így ingyenesen juthatnak biztonsággal minden nap friss tejhez.

Hasonló társprogram az Iskolagyümölcs-program, ami a magyar gazdáknak is sokat segít, legyünk őszinték. Hiszen a gyermekek friss gyümölccsel való ellátása az igazi cél, de ezt magyar gazdáktól, magyar termelőktől vásárolja fel a rendszer, és így terítjük le az 1-6. osztályosok mindegyikéhez. Ez 2,3 milliárd forintos támogatásban részesül, hogy működjön a program. Elődeink mindösszesen 260 millió forintot gondoltak ennek az Iskolagyümölcs-programnak a finanszírozására.

Nos, az előbb említett adatokkal és a magyar mezőgazdaság dinamikus fejlődéséről bemutatott adatokkal együttesen változatlanul mondom, hogy ez a költségvetés a mezőgazdaság számára is biztosítja a biztonságos növekedés lehetőségét. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem gondoltam magamról, hogy hallgatva ezeket az ellenzéki felszólalásokat, egyszer elkezdem visszasírni Gőgös Zoltánt ide a parlament ellenzéki soraiba. Vele 2002 óta elég sokat vitatkoztunk kérdésekben, de ő legalább értett bizonyos területekhez, különösen a nagyüzemi szántóföldi növénytermesztés és állattartás területéhez. Habár nem azt gondoltuk irányadónak, amit ő képviselt ebben, de azt a területet legalább hitelesen tudta elmondani. A most hallott ellenzéki felszólalások kapcsán  ne értse félre Vadai Ágnes képviselő asszony, nem szeretnénk megsérteni nőiességében, amire utalt, hogy mi majd abban is fogjuk sértegetni  azért tisztázzunk egy-két dolgot!

A Mezőgazdasági bizottságban négy ellenzéki képviselői helyből hármat a Jobbiknak adtak oda, egyet az LMP-nek. Tehát nem képviselteti magát jelenleg a Mezőgazdasági bizottságban a DK, az MSZP és az Együtt. (Arató Gergely: Erről beszélt az MSZP-s képviselő!) Utólag delegáltak parlamenti képviselői joguknál fogva tanácskozói joggal, tehát nem szavazati, hanem tanácskozói joggal rendelkező tagokat, azonban ezzel a joggal Vadai Ágnes még egyetlenegyszer sem élt az elmúlt közel nyolc hónap alatt. Egyetlenegy albizottsági ülésen vett részt, amelynek a tartalma neki nem tetszett.

Mi több, amikor meghallgattuk a Magyar Államkincstár és a vidékfejlesztési államtitkárság első számú vezetőit, hogy hol tart a vidékfejlesztési pályázat, mire várunk még, milyen lehetőségekre, és mi az eddigi tapasztalat, erre a képviselő asszony azt mondta, hogy ez egy lágy hangú, nem érdemi beszélgetés volt. (Dr. Vadai Ágnes közbeszólása.)

De érdekes módon az ellenzéknek nem volt olyan kérdése, amelyre ne válaszolt volna ott a két első számú vezető. Ők is azt mondták, hogy tulajdonképpen nagyon korrekt tájékoztatás volt, ilyen korrekt, őszinte tájékoztatást régen kaptak, és szeretnék, ha ez továbbra is megvalósulna. Amíg én a Mezőgazdasági bizottságot vezetni fogom, ez meg fog valósulni.

Minden évben, de ha az ellenzék kérte, akkor sűrűbben is, megtartottuk ezt a tanácskozást, ezért Vadai Ágnes érdemi hozzászólását nem tudom méltányolni (Arató Gergely: Ki kérte?), mert a mezőgazdasághoz tartozó tartalmi kérdések közül valójában egyetlenegyet sem tudott érdemileg kifejteni. Köszönöm szépen. (Arató Gergely: Nem szempont, hogy neked mi okoz örömet!)

FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az államtitkár úr által ismertetett törvényjavaslat egy ’93 óta élő állattenyésztési törvény aktualizálását jelenti, 26 év után nyúlunk ehhez a területhez, valamint egy EU-jogharmonizációs kötelezettségnek próbálunk eleget tenni; a tenyészállatok szaporítóanyagainak felhasználásáról és egyéb rendelkezésekről 2016-ban született meg egy EU-s jogszabály, amelyet a tagállamoknak harmonizálni kell. Többek között ezt a célt szolgálja a benyújtott törvénytervezet. Nyilvánvaló, hogy olyan célokat fogalmazunk meg az állattenyésztési törvényben, amely az állatgenetikai erőforrások védelmére irányul, emellett viszont szeretnénk, hogy a biodiverzitás fenntartható legyen, megvalósítható legyen az agrártermelés célja, és biztosítható legyen a termelés folytonossága, annak folyamata. Ez egy összetett feladat, ennek érdekében, hogy mindezeket a célokat meg tudjuk valósítani, iránymutatások, előírások, tiltások szerepelnek az előterjesztésben. Ahogy az államtitkár úr is említette, komoly előkészületek történtek, szokásunknak megfelelően az állattenyésztő szervezetek, a védett és őshonos állatokat fenntartó szervezetek bevonásával történt az előterjesztés megvalósítása. Természetesen elképzelhető, hogy apró részletekben még pontosítani kell, de úgy gondoljuk, és ha a híreket figyelték, tudják, hogy nem volt olyan felszólaló érintett állattenyésztő, őshonos állatokat tartó, aki ezzel az irányvonallal ne értene egyet. Tehát úgy gondoljuk, hogy az érintettek körében is befogadásra fog kerülni, amennyiben a parlament is elfogadja az előterjesztést.

Hadd hívjam fel a figyelmet az 1. § (2) és (3) bekezdésére. Így szól a (2) bekezdés: „Mezőgazdasági célból géntechnológiával módosított állatfajtát előállítani tilos.” A (3) bekezdés is nagyon fontos, úgy gondolom, a magyar mezőgazdaság és állattartás szempontjából: „Állatot klónozni  ha törvény eltérően nem rendelkezik  tilos.” Ezt a két bekezdést azért emeltem ki külön, mert közismert, hogy Magyarország 2006 óta élen jár abban, hogy a GMO-s, genetikailag módosított növényi szervek szaporítóanyagait nem használhatjuk fel, nem folytathatunk ilyen növénytermesztést.

Ennek a sikerei most már elég szépen látszódnak, hiszen abszolút bizonysággal tudjuk garantálni, hogy az itt termelt növényfajták ilyenek. Tehát akik ezt vásárolják, nagyon nagy exportőrök vagyunk, ezt a bizonyosságot kérik, sőt most már egyre többen kérik, mert a lakosok, a fogyasztók döntő többségükben GMO-mentes élelmiszert szeretnének fogyasztani. Ezt a trendet látjuk. Tehát egy rendkívül fontos döntés volt, hogy a növénytermesztés területén ezt a tiltást megtettük.

Itt megerősítésre kerül, hogy mezőgazdasági célból géntechnológiával módosított állatfajt előállítani tilos. Ez a társa ennek a magyar álláspontnak. Hadd említsem meg, hogy van egy problémánk. Ugyan Magyarországon tilos a GMO-s növénytermesztés, de ilyen termékek importja nem tilos, nem tehetjük meg az áruk szabad áramlása elvének megsértése nélkül, hogy ezt tiltanánk. Nem is tiltjuk, nem tilos, tehát GMO-s növényt, szaporítóanyagot, takarmányozási célú anyagokat be lehet hozni, és vannak, akik ezt fel is használják.

Ennek az a következménye, hogy ha a Magyarországon nevelt állatok GMO-s takarmányt fogyasztanak, akkor az ebből készült feldolgozott húskészítmények nem jelölhetők GMO-mentesnek. Most már negyedik vagy ötödik éve az Agrárminisztérium a Fidesz-KDNP-frakció nagy támogatásával azt tűzte ki célul, hogy a GMO-s import takarmányanyagot kiváltjuk Magyarországon termelt, nagymértékben fehérjeigényű takarmányanyagokra.

Mondhatnám azt, hogy a kezdő lépések megtörténtek. Nagy meglepetéseket tartogatott ez a programunk. Csak hogy megjegyezzem: felfuttattuk a szója magyarországi termesztését külön támogatással, mert a szója lenne az egyik legjobban felhasználható növényi fehérje az állatok etetésére. Ugyanakkor olyan jól sikerült ez a programunk, mert GMO-mentes szóját állítunk elő Magyarországon, a világban már alig állít elő valaki GMO-mentes szóját, hogy 30 százalékkal drágábban lehet eladni a világpiacon. Ennek az lett az eredménye, hogy a teljes, Magyarországon termelt GMO-mentes szóját exportálták a termelők, tehát nem Magyarországon került felhasználásra állatok etetésére.

Mondhatnám azt, hogy az egyik oldalon ez nagy siker, de szembekerültünk egy másik feladattal, amit meg kell oldanunk. Ha ez sikerülne, hogy a Magyarországon felnevelt állatokat GMO-mentes takarmánnyal etetnénk, akkor a világon mi lennénk az első olyan ország, amely mind a növénytermesztésben igazolhatja a GMO-mentességet, mind az állattenyésztésben, és ezek után az állatokból feldolgozott élelmiszerek kapcsán is igazolhatnánk a GMO-mentességet.

Ez egy olyan piaci pozíció, amelyet egyelőre még semelyik más ország nem ért el.

(15.20)

Ezt azért elemeztem talán mélyebben is ki a törvény egyéb részeihez képest, mert egy csendes mondat az, hogy mezőgazdasági célból géntechnológiával állatfajtát előállítani tilos. Amúgy is óriási viták, etikai és morális vita zajlik ekörül. De mi pontosan az ellentettjét akarjuk. Nemhogy ilyen állatfajtát nem szeretnénk előállítani, hanem még etetni sem szeretnénk GMO-s takarmánnyal a magyarországi hagyományos módon nevelt állatokat. S természetesen itt kapcsolódik ehhez az őshonos állatfajtáink nevelése. Külön genetikai szétválasztási, kutatási programok vannak. Például a Kiskunsági Nemzeti Park területén szürkemarha- és bivalyállományokkal rendkívül kecsegtető adatok vannak, nagyon szép fizikai adottságú területek vannak, hogy ezek az őshonos állataink ezt a területet éljék, és ott ezeket a genetikai fejlesztéseket megvalósítsuk. A törvény többek között pontosan ezeknek a genetikai szaporítóanyagoknak a kezeléséről, használatáról, védelméről szól.

Én úgy gondolom a Fidesz-frakció nevében, hogy a törvénytervezet összességében mindazokat a célokat teljesíti, amiket fontosnak tartunk a magyarországi állattenyésztés további magas színvonala és a világon egyre inkább értékelt magyar állattenyésztés szempontjából. Az állatgenetikai erőforrásokat szeretnénk megerősíteni, az állati szaporítóanyagok használatának tisztázását, ha kell, tiltását és engedélyezését, hogy milyen módozatban tehetik ezt meg mindazok, akik ilyen területen dolgoznak és vállalkoznak. S nyilvánvaló, hogy a tenyésztési munkát és a tenyésztői szervezetek munkáját is szeretnénk elősegíteni. Erre utalnak további javaslatok, mondatok, törvényi szövegezések, amelyek, mint említettem, az érintett tenyésztői szervezetek bevonásával készültek.

Ezért úgy gondolom, nyugodt szívvel ajánlhatjuk és támogathatjuk a kormány és az Agrárminisztérium előterjesztését, és azt majd meg szeretnénk szavazni. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr, Államtitkár Asszony! Hadd utaljak, reflektáljak nagyon röviden csak két előttem megszólalóra. Gréczy Zsolt kormányt minősítő gondolatai szerintem nem lesznek valósak, tartok tőle, hogy a történelem másképp fogja megítélni az Orbán-kormány eddigi három ciklusát, sőt a negyediket is, a ’98-tól számítottat is, mint ahogy ön most mondta, hogy ennél talán gyengébb teljesítményű kormányt nem látott még itt az utóbbi időkben.

(13.30)

Én emlékszem ilyenre persze, éppen az ön által is segített kormány volt az. Ezt a vitát itt lezárva, bízzuk ezt a történészekre. (Gréczy Zsolt közbeszólása.) Szerintem valószínű, hogy ilyen növekményt és ilyen produktumot nem sok utánunk következő kormány fog produkálni, mint amit eddig már produkált ez a kormány. Maradjunk egyelőre ennyiben!

Székely Sándor képviselőtársam pedig a gyermekvállalási hajlandóságot, kedvet és a születendő gyermekek számát kritizálta. Mindenki vegyen részt ebben, amennyire tud, amennyire ereje és lehetősége megengedi, amikor ő még abban a korban van, amikor ezt megtehetné. Egy gyermek nagy dolog, de legyen kettő, három, netán több. Akik ezt megtehetik, megtehettük, odaálltunk akkor, amikor kellett.

(A távozni készülő Székely Sándor felé:) Mellesleg, képviselőtársam  most gyorsan mondom, mert látom, éppen el akar menni , hogy az öntözés milyen helyzetben van Magyarországon a szárazsági helyzetben. Csak szeretném jelezni, hogy bizony elkerülte a figyelmét az a 17 milliárd forint, ami 2020-tól minden évben rendelkezésre fog állni a mezőgazdaság számára  amiről bővebben is szeretnék majd beszélni, most csak őneki mondom, mert látom, hogy menőfélben van , tehát hogy egy 170 milliárdos öntözésfejlesztési program indul el, épp a jövő évtől kezdődően.

Visszatérve most már a mezőgazdasági témához, amelyhez kapcsolódóan a felszólalásomat kértem, és tudom, hogy túl nagy vitát nem fog kiváltani, ezt már látom tavaly, tavalyelőtt óta, miután a jelenlegi ciklusban a Mezőgazdasági bizottságban négy ellenzéki helyen az ötfrakciós ellenzék mindösszesen kettő frakciója van jelen, a Jobbik három képviselővel volt, most már csak kettővel maradt, egy kiválás is történt, az LMP egy főt delegált, és nem vesz részt valamiért az MSZP, a DK és a Párbeszéd, nem is jelöltek a Mezőgazdasági bizottságba még tagokat sem. Ilyen nem volt, amióta ismerem a Mezőgazdasági bizottság történetét, hogy valamelyik frakció, ha tehette volna, akkor ne delegált volna ide bizottsági tagot. Aztán csodálkoznak, hogy miért vannak olyan eredmények, például egy globális eredményt hadd mondjak, hogy a Fidesz vidéken mindig erősebb; ez egy elég egyértelműen kimutatható szám. Szóval, érdemes odafigyelni a mezőgazdaságra, ajánlom mindenkinek, mert a mezőgazdaság egy nagyon érdekes, bár sokak által, itt különösen az ellenzékre figyelek, lekezelt terület.

Ez a mezőgazdaság egy apró kis tevékenységet végez: élelmiszert termel, és az emberek meg olyanok, hogy élelmiszert fogyasztanak. Így aztán nyugodtan elmondhatjuk, hogy az a 7-8 milliárdnyi ember, aki most a Földön én, nem tudja kikerülni a mezőgazdaság hatását, mert az az ágazat élelmiszert termel, az emberek meg élelmiszert fogyasztanak, iszonyú nagy a függőségi helyzete tehát mindenkinek. Éppen ezért nem mindegy, hogy ki hogyan viszonyul a mezőgazdasághoz.

2010-ben stratégiai ágazatnak lett minősítve a mezőgazdaság. Ezt akkor bagatellizálta az ellenzék, hogy ez csak egy ilyen hírlapi kacsa, semmi jelentősége nincs. Mi ettől persze többet gondoltunk, és ezek az eredmények meg is jöttek, annak ellenére, hogy nem volt olyan év, amikor itt minden költségvetés alkalmával elszidták az ellenzéki oldalról, hogy mi katasztrófába sodortuk ezt az egész mezőgazdasági ágazatot.

Sokat vitatkoztam akkor még Gőgös Zoltán képviselő úrral. Na, ővele még lehetett vitatkozni. Ő legalább értett egy területhez, és olyan 60-70 százalékban meg is értettük egymást, 30-40 százalékban vitatkoztunk, mert genetikailag másképp gondoltuk ezt az egész mezőgazdasági fejlesztést. (Bencsik János, Jobbik: Az mit jelent, hogy genetikailag?)

Mostanra eljutottunk odáig, hogy az ellenzék csak annyit mond a mezőgazdaságról, hogy ez nem jó, válsághelyzet van, s a többi. 2010 óta ezt minden alkalommal elmondták, és felteszem azt az indirekt kérdést, hogy amennyiben igaza lett volna az ellenzéknek, akkor ma már ez a mezőgazdaságunk rég tönkrement volna. Ha igaza lett volna, de nem lett igaza. Olyannyira nem lett igaza, hogy 2010-2018 között például a kibocsátás, a mezőgazdasági termelésnövekedés, jövedelmezőség tekintetében, egy össz-számot ha megengedik, hogy mondjak, a növénytermesztésnél 65 százalékos ez a növekedés 2010 óta, az állattenyésztésnél 58 százalékos. Tehát egy folyamatos, tendenciózus növekedést látunk a mezőgazdaság minden területén. Nem azt mondom, hogy ágazati apró problémák időnként nem ütik fel a fejüket. Ez sajnos benne van a mezőgazdaságban, mert az olyan, hogy van egy madárinfluenza, ami megtizedeli időnként az országunk egyik részének a baromfitartó állományát; amíg nem volt a jégeső-elhárító rendszerünk, egy súlyos, az egész országot nagy területen érintő jégprobléma; vagy netán egy olyan száraz időszak, ami kétszer is volt sajnálatos módon az elmúlt nyolc évben. És ez a két év volt az, a 2010-es évek elejéről beszélek, amikor nem tudtunk, a mezőgazdaság nem tudott egy komoly testet hozzátenni a GDP egyébként elég tartós növekedéséhez. Akkor egyébként a GDP-nk negatív is volt abban az évben.

Tehát azt most már kijelenthetjük, hogy a mezőgazdaság nagyon markánsan a GDP-növekedés egyik támasztéka lett. Ezt 2010 előtt senki nem merte volna elképzelni. Nem is tett rá kísérletet, hogy tegyen érte valamit. Perifériás ágazgatnak gondolta, hogy akkor jó, ezek ott csendben maradnak, vidéken vannak, nincs velük baj, éldegéljenek egy kicsit, és akkor rendben van, ennyi a mezőgazdaság. Mi azért ennél többet láttunk, és hála istennek, az eredmények minket igazoltak.

Ebben a költségvetésben, úgy, ahogy Varga Mihály pénzügyminiszter úr tegnap mondta, a legnagyobb feladatunk, hogy az elért eredményeket megvédjük, és ahol lehet, ott még a növekedést tovább forszírozzuk. A költségvetés, hála istennek, biztosítja az elért eredmények megvédését, azokét az eredményekét, amelyeket most megemlítettem, és ebből a költségvetésből kiolvasható a további növekedés lehetősége is.

Hadd említsek meg egy területet, a vidékfejlesztést, például a „Magyar falu” program keretében, amely most már ténylegesen számszerűsíti az 5000 fő alatti, tehát nyilvánvalóan a vidéket legjobban érintő településeknek a fejlődési, fejlesztési lehetőségeit. És itt hadd említsem meg  a most már elment Székely képviselőtársunkra újra utalva , hogy 17 milliárd forint évente az öntözést szolgálja kizárólag, és ettől azt várjuk, hogy néhány év múlva mintegy 100 ezer hektárral bővülhet az öntözhető területek mennyisége. Hozzáteszem, a felszíni vizek öntözésére gondolunk, ezt nagyon határozottan, markánsan szeretnénk kijelenteni, hiszen vízfogadó ország vagyunk, vízbőséggel megáldott ország vagyunk, már csak gazdálkodni kellene vele tudni. Ez még nem sikerül minden pillanatban. Ez azt jelenti, hogy akkor van vizünk, amikor nem kellene, és akkor nincs vizünk, amikor kellene, de amikor van vizünk, akkor kiengedjük az országból, amikor nincs vizünk, akkor viszont nem tudjuk biztosítani a vizet az igénylő ágazatoknak, netán a mezőgazdaságnak.

És engedjék meg, hogy egy szakmapolitikai kérdést itt előhúzzak, amely a magyar mezőgazdaságnak egy nagyon izgalmas kihívását oldhatja meg, a GMO-mentességre szeretnék utalni. 2004-2006 környékén iszonyú nagy vita folyt itt a parlamentben arról, hogy kimondhatjuke azt, hogy Magyarországon csak GMO-mentes növénytermesztést akarunk. Ez akkor még nem volt általános az EU-ban, még akkor Franciaország és Németország is megengedte a növények GMO-s szaporítóanyaggal való termesztését.

Mi akkor, Ausztriával vállvetve, azt mondtuk, hogy ezt nem lehet. Komoly eljárások indultak ellenünk, az áru szabad áramlásának megsértésével és mindennel vádolták Magyarországot. Kihevertük, kibírtuk. Az EU bizottságai végül megadták az engedményeket. Szóval, Magyarországon több évtized óta most már GMO-mentes növénytermesztés folyik. Ez nekünk egy nagyon erős oldalunk. Különösen az exportteljesítményünkben fontos, hiszen igazolni tudjuk, hogy csak GMO-mentes búza, kukorica, és minden más fajtában, amiben egyáltalán szóba kerülhet a GMO-kérdés, abban mentesek vagyunk.

De nem így van ez az állattenyésztésnél, mert az állattenyésztésnél az abrakozás, az állatok etetése a fehérjeszükségletük kielégítésére döntő mértékben GMO-s szójával történik, azért, mert az állatok takarmányozásához nagyon nagy mennyiségű fehérje kell, és a szójabab az egyedüli, amely nagyon koncentráltan tartalmaz nagy mennyiségű fehérjét, és ezt a nagy mennyiségű szóját Európában nem tudják megtermelni, nemcsak mi, magyarok, de egész Európának ez egy jellegzetessége. Ezért Dél-Amerikából, Brazíliából, Argentínából importálnak félelmetes mennyiségű szóját. Viszont tudni kell, hogy ott meg csak GMO-szójákat termesztenek. Nagyon minimális mennyiségben termesztenek nem GMO-szóját, azt aranyáron próbálják értékesíteni, de takarmányozásra GMO-szóját hoz be egész Európa, így a magyar állattenyésztők egy része is.

Néhány évvel ezelőtt elindítottunk egy programot, hogy ha most már a növénytermesztésben tisztáztuk, hogy csak GMO-mentes növénytermesztést folytatunk, amiről most már megismertek bennünket egész Európában és már a világon is, akkor próbáljuk meg azt elérni, hogy Magyarországon GMO-mentes takarmánnyal etetjük az állatokat, mert ennek az a lényege, hogy a belőlük feldolgozott húskészítményekre is innentől kezdve rá lehetne írni, hogy ezek a feldolgozott húskészítmények is GMO-mentesek.

(13.40)

Ez a program elindult. Magyarországon a szójatermesztésre külön a nemzeti forrásokból nagyon komoly támogatás került megítélésre, és mondhatnám azt, hogy az eredmény sikeres. A déli országrész határain termeszthető a szója: víz- és hőigényes növényről van szó, Somogy, Baranya és Bács-Kiskun déli részén tudnak ilyet termeszteni, nagyon komoly területi növekményekről látunk eredményeket. Azonban történt egy apró kis buktató, amire nem gondoltunk: arra, hogy ha Magyarországon igazoltan GMO-mentes szóját termelünk, erre olyan mértékű kereslet támadt Európában, hogy a legnevesebb svájci és német élelmiszer-előállító cégek kivásárolják most Magyarországról az összes GMO-mentes szójánkat, a világpiaci árhoz képest 30-40 százalékos felárral lehet eladni a magyar szóját. Az lett a következménye, hogy épp a magyar állatoknak nem jutott ebből a Magyarországon termelt GMO-mentes szójából.

Ezért aztán az Agrárminisztérium most további, igen jelentős kutatási területeket nyitott meg, hogy milyen más, nagy fehérjetartalmú növények termesztésével próbáljuk meg a szója mellett az állatok takarmányozását biztosítani. Ha ez sikerül, hogy a magyarországi állatok GMO-mentes takarmányokkal kerülnek majd felnevelésre, akkor, mint említettem, mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben minden végtermékre ráírhatjuk, hogy GMO-mentes. Megjegyzem, ilyet a világon még egyetlenegy ország sem tudott produkálni  még mi sem, de úgy látszik, hogy mi vagyunk a legközelebb ahhoz, hogy majdan ezt megtegyük.

Nos, ennek az útnak a biztosítását is benne látjuk ebben a költségvetésben. Nem kérdéses, hogy a mezőgazdaság részéről ezt a költségvetést támogatni szeretnénk.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az egyszerű és jó szándékú törvénytervezet egész érdekes útra viszi el a gondolatokat. Én magam is a vezérszónokok általi felszólalás következtében gondoltam úgy, hogy egy-két kitekintésre, amire többen terelték a szót, hadd reflektáljak, annak igaz vagy igaztalan, általam vélt tartalmát hadd kommentáljam. Az eredeti előterjesztéssel, azt hiszem, mindannyian, vagy legalábbis, ha jól érzékelem, döntő többségében egyetértünk. Magyarország nem használja ki azt az adottságát, amit egy vízfogadó ország kihasználhatna, ez az öntözésben rejlő adottság, és természetesen ennek megfelelően bánni a vízkészleteinkkel. Igenis, a magyar mezőgazdaság további növekedési potenciálját elősegítheti, hogy semmi mást nem teszünk, csak azt a rendelkezésünkre álló 200 ezer hektár területet, amelyet elméletileg tudnánk öntözni, de manapság csak 100 ezer hektárt öntözünk, visszahódítanánk, és a 200 ezer hektár kiépített öntözési technológiával rendelkező területet újra ilyen technológiával használnánk és öntözhetnénk. Netán nagyobb léptékű, merész gondolat, de akkor ezt a területet még úgy is megduplázhatnánk, közel 400 ezer hektárra mehetnénk, hogy ezzel nem veszélyeztetünk semmilyen, a jövő generációra nézve káros vízbázismérséklést, netán vízfogyást. Ez egyszerűen a Kárpát-medencei adottságainkból következik. Persze pontosan tudjuk, hogy már Európa egyes déli országaiban is vízkorlátozásokat vezetnek be, mert nem tudják ellátni az adott nagyvárosok fogyasztóit, és persze ez elvezet egy másik gondhoz, hogy miért koncentrálódnak manapság az emberek a nagyvárosokba, és miért egyre nehezebb fenntartani a megélhetésüket  akár csak a víz, szennyvíz, közlekedés és egyéb mindennapi problémák láttán , ezt a vitát most nem nyitnám ki, de Magyarországon is érezhető egy ilyen tendencia. Tény, hogy a dél-európai országok egyes tartományaiban  Görögországra, Olaszországra és Spanyolországra, különösen Spanyolországra gondolok  most már nyaranta óriási probléma a lakosok ivóvízzel való ellátása. Ennek a szellemisége ma már áthatja az Európai Parlament egész testületi körét, előkészítői körét is, és egyre szigorúbb, a víz felhasználása elleni indítványok sorával bombázza azokat, akik még netán most is a vízzel való gazdálkodásba beleértik az öntözést is. Ilyenek vagyunk mi itt, Magyarországon is. Különösen a 2019-ben újonnan alakult Európai Parlamentben látom a zöldek megerősödését, akik most már az ivóvíz ivásán kívül minden más vízfogyasztást pazarlásnak minősítenek, és ezt iszonyú erővel viszik át az egyes testületeken.

Nagyon szeretném kérni az itt lévő, parlamenti képviselettel rendelkező MSZP-, DK- és jobbikos frakciókat, hogy az ezzel kapcsolatos nézetüket, amelyet most itt szerintem pozitívan és érthetően fejtettek ki, ugyanilyen szellemiségben legyenek szívesek az európai uniós parlamenti képviselőik is majd esetleg kifejteni, és ne dőljenek be annak az új szemléletnek, hogy minden csepp vízért kár, ami nem a víz emberi fogyasztására alkalmas területen kerül felhasználásra. Azért merem ezt mondani, mert ismerjék meg Magyarország adottságait. Persze értem én Schmuck Erzsébetet, és majd külön reagálni szeretnék azokra az aggályokra, amelyek a víz eloszlását, annak szélsőséges mivoltát illetik, hogy egyszer túl sok a víz, egyszer meg túl kevés, tehát az eloszlással egyre nagyobb a problémánk. A vízmennyiséggel egyelőre még nincs nagy problémánk; az más dolog, hogy nem vagyunk képesek megtartani a nagyvizet, ami aztán kellene három-négy hónappal később. Erre majd külön, úgy érzem, oda kell figyelni. De kérem, a most parlamenti képviselettel nem rendelkező, de látom, az új szövetségben a Momentum képviselőivel elég szoros kapcsolatot ápolnak a jelenlegi ellenzéki képviselők, legyenek majd szívesek figyelmeztetni a Momentum EU-képviselőit is, akik nagyon hajlamosak ezen zöldterületet túlértékelve eljutni ara a következtetésre, hogy az emberek által való vízfogyasztáson kívül minden más vízfogyasztás gyakorlatilag pazarlás  és ezt a szellemiséget kezdik, mondom, az Európai Unió Parlamentjében elővenni , hogy ezt ne tegyék, inkább ismerjék meg a valóságot.

Schmuck Erzsébet  aki messze túlmutatott a gondolatában a mai törvény által jelzett kereteken  némelyik aggodalmával hadd értsek egyet, de vitatkozzak az ebből levont következtetéssel!

(13.20)

Látjuk, a világ merrefelé tart az aggódás tekintetében, és hogy a vízkészletekért lehet, hogy öldöklő küzdelem fog elindulni, ez könnyen lehet, hogy már Afrikában valahol meg is indult. Aki figyeli Kína Afrikában történt beruházásainak stratégiai irányvonalát, az esetleg érzékelheti, hogy milyen gondokkal küzd egy többmilliárdos ország az ő nemzetéhez tartozó emberiség fenntartásának problémájával, és ezért más területeken keres élelmiszerbázisokat és vízbázisokat. Ezt ő most Afrikában látja. Jó lesz majd megvédenünk nekünk azt a vízbázisunkat másoktól, itt a migrációt is említem, akik majd esetleg veszélyeztetik a magyarországi életünket.

De tisztázzunk néhány szakmai kérdést! Schmuck Erzsébet azt mondja, hogy lassan fejezzük be és vezessük ki a talajforgatással való mezőgazdasági művelést. Ez egy izgalmas kérdés, mondhatnám: újvilági kérdés. Mi láttunk ilyet Farkas Sándor képviselőtársammal 2009-ben Amerikában, amikor meghívott bennünket a Magyarországra akkreditált amerikai nagykövet asszony és az ottani mezőgazdasági államtitkárság, az akkori kormány államtitkársága, és bemutatták a talajforgatás nélküli növénytermesztést. Ezt egyetlenegy ok miatt tették, magyarul: ekét már régóta nem használtak. Ezt azért tehették meg, mert GMO-s növényeknél elérték azt, hogy például a kukorica vetését úgy tették  szóját és kukoricát, csak ezt a kettő növényt termesztették, Iowáról, a legnagyobb mezőgazdasági termelést bemutató államról beszélek , hogy egy egyszerű hántással elvetették a kukoricát, és amikor nőtt fel a gaz, a gaz gyorsabban nőtt fel, már kijött a kis kukorica is, de az ikszedik generációs GMO-növényben glifozáttűrővé alakították át a kukoricát GMO-s megoldással, és totális gyomirtóval permetezik le repülőről az egész területet. Ezzel minden zöld növényt kiirtottak, kivéve azt a rafinált kis kukoricát, amit a negyedikgenerációs eljárással már glifozáttűrővé tettek. És ennek következtében bemutatták, hogy itt már nem kell talajforgatásos technológiát alkalmazni. Ez igaz, de ilyen áron ezt mi nem kérnénk, hogy esetleg így meglegyen, oldva a talajforgatás nélküli művelést.

Én még emlékszem a történelmi tanulmányaimra, hogy a faeke feltalálása elég komoly előrelépés volt a mezőgazdasági termelésben, és utána a fém- és a mai nagyon modern és rafinált ekék, boronák alkalmazása. Tartok tőle, hogy lehet fenntartható módon növénytermesztést végezni, és lehetséges esetleg talajforgatás-mentesen is ezt végezni, de hogy ekkor nem tudjuk ellátni az emberiséget élelmiszerrel, ebben egészen biztos vagyok.

Tehát ezt el kell gondolni, hogy akkor mivel lássuk el az emberiséget, milyen élelmiszerpótlással, vagy pedig milyen áron lássuk el az emberiséget, magyarul, mennyibe fognak kerülni az alapvető élelmiszereink, amiket szántóföldi növények útján termelünk. A kalászosok, a kukorica- és a szójafélék mennyibe fognak kerülni, ha a mai 6-8 tonnás magyarországi hektáronkénti kukorica-átlagtermés majd 1-2 tonnás lesz, de nem nálunk, hanem netán az egész világon ilyen lenne. A szántásnál nincs mese, ott a gyomnövények elleni küzdelmet végezzük el a szántással, és egy talajlazítást is végzünk, és ennek a kettőnek a hiánya egész komoly problémát okoz az egy hektáron való esetleges termés elérése érdekében.

És meglepő módon, most a hét végén Czerván Györggyel Finnországban voltunk a mezőgazdasági bizottságok elnökeinek ülésén, Finnország a jelenlegi elnök az EU-ban, és a KAP-támogatási rendszer jövőbeniségéről és a klímaváltozásról volt a második nagy területi beszélgetés: bizony ott az OECD egyik szakembere meg az ENSZ-nek a FAO élelmezésügyi szakembere gyakorlatilag most már bűnözőként állította be a mezőgazdaságot, mert állítják, hogy a legnagyobb üvegházhatásért és hőmérséklet-növekedésért a mezőgazdaság a felelős. Ezt ők már tényként kezelik.

Ezen mi természetesen megdöbbentünk, mert én ugyanakkor megnéztem egy érdekes szembesítő adatot, hogy tényleg mi vagyunk, akik a legnagyobb zöldfelületen gazdálkodunk, a szén-dioxid-bevonás és oxigénkibocsátás területén, mert a mezőgazdasági növények közben ezt végzik. Én persze tudom, hogy van emellett traktorok által kibocsátott mindenféle, meg a szállítás. A szállítás? Olyan globális méretekben kötünk most Kanadával, Dél-Amerikával, az ASEAN-országokkal európai uniós szerződést, hogy a világ minden pontjáról összevissza szállítjuk az árukat, mindenféle vám nélkül, errefelé megy a világ. Tehát az egyik oldalon egy félelmetes, nagy globalista erő uralja azt a területet, amelyik a mezőgazdasági alaptermelés, hogy ezt eljuttatom ebbe és ebbe a pontba, és elhiszem, hogy van egy olyan töredéke, amelyik üvegházhatású gázok termeléséhez is kötődik, és ott mikrohelyen a mezőgazdaság sajnálatos módon hozzájárul a klímaváltozáshoz, de utána ötször annyi nemkívánatos kibocsátást teszünk, amikor ezeket tengerjáró hajókon vagy repülőkön elszállítjuk a világ egyik pontjából a másikba.

És akkor megnéztem egy kereskedelmi adatot, 2018., ez egy lezárt év, repülés. Megdöntötte a világ, szóval, mi emberek itt a Földön, az egy napon belüli repülések számát, tehát hogy hány repülő repült egy napon belül  nagyon nehezen tudom ezt kifejezni, és elnézést kérek. A lényeg, hogy ez 2018 júniusában következett be, tessenek megnézni, több mint 202 ezer repülő repült 2018 júniusában egy napon. Ez világcsúcs, azóta se repült ennyi, de akkor ennyi repült, egyetlen egy napon 202 ezer repülő. Ezen belül volt egy óra hossza, egy délutáni óra hossza, amikor 19 ezer repülő volt fent a levegőben egyszerre. És ebben az évben, 2018-ban, több mint 4 milliárd repülőutasa volt ezeknek a repülőknek. Akkor tényleg a mezőgazdaság a legnagyobb bűnöző itt a Földünk hőmérséklet-emelkedésének a problémájában? Tehát nézzük már meg, hogy tényleg a helyes lábon állunk-e, amikor elkezdjük ezt a problémát feszegetni, és ebből most éppen a mezőgazdaságnak kellene visszavonulni a talajforgatásos mezőgazdasági művelés esetleges befejeztével?

Én ebben nem nagyon hiszek, és egyelőre nem találok magyarázatot arra, hogy ki volt az, és miért érdeke, hogy a mezőgazdaságot kvázi bűnözőként kell beállítani ebben a problémakörben. És netán aki még öntözésre használja a vizet, na, az meg a fő bűnöző  most egy ilyen irányultságot látok a világ zöldjei körében, és nagyon kérem, hogy ezt kellő óvatossággal és inkább valódi szakismeretek tudásával így kezeljük le, vagy netán utasítsuk el.

És még egy apróság, ha még van időm. Vadai Ágnes, New York Times. Elolvastam azt a cikket  ezt vissza kell utasítani. Tehát a cikk azt sugallja, azt állítja, hogy Magyarországon rafinált bűnbandák gengszter módon csapolják meg az Európai Unió földalapú támogatásának a rendszerét. (Közbeszólás a Jobbik padsoraiból: Így van.) Ezt sugallja a cikk.

Tisztázzuk: aki egy percet is eltöltött a mezőgazdaságban, az pontosan tudja, hogy egy kemény, GPS-alapú, négyzetméterre lebontott hálóval nézik meg, hogy melyik földterület után lehet egyáltán igényelni földet, és aki túligényli, azt már nyesik is le, büntetés, visszafizetés és a többi. (Dr. Vadai Ágnes közbeszól.) Önöknek természetesen lehet azzal gondjuk, hogy akihez eljut ez a támogatás, az miért szerzett annyi földet, miért volt neki, vagy most miért szerveződött részvénytársaságba, kft.-be, és miért van neki most is 6-8 ezer vagy 10 ezer hektárja művelés alatt, ezt önök vitathatják.

Persze, én szeretem megnézni, hogy mi volt 2010 előtt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), a tsz-alapú tőkés nagybirtokrendszer kiépítése, amit önök tettek, akkor is volt ilyen, de tény, hogy ma az Európai Uniótól jogtalanul nem tudnak lehívni pénzt, csak a megművelt földterületek után és az állatállományuk után. Tehát bűnözőként beállítani ezeket a termelőket nem lehet (Az elnök csenget.), mert ha igaz lenne, akkor már rég eljárás indult volna ellenük, ezért ezt visszautasítom. Köszönöm a türelmet. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Megpróbálom nem gerjeszteni tovább a vitát, mert eltérünk már az eredeti nagyon jó törvénytervezettől, de azért tisztázzunk valamit. Valóban, egy ilyen vita nem folyt még le, hogy „merre tovább, emberiség?”, és lehet, hogy ezt nem ennek a törvénynek a keretében kellene megtenni, de egy alapvető helyzetet jó, ha mindenki tud: a mezőgazdaság élelmiszert állít elő, tehát nincs olyan ember a világon, aki ne lenne ennek a hatása alatt, mert az emberek meg élelmiszert fogyasztanak, és kész. Na már most, a kérdés az, hogy mindezt mennyiért tesszük. A kereskedelem és minden egyéb erő arra ösztönöz bennünket, termelőket, hogy ezt minél olcsóbban tegyük meg, és olcsó, de minőségi élelmiszerrel lássuk el Földünk nyolcmilliárdnyi emberét. Ez nem fog menni, hogy egyik oldalon a hatékonyságot a végtelenségig sajtolják, és ösztönzik a mezőgazdasági termelőket erre a relatíve egy egységnyi, hektárnyi területen való minél nagyobb hatékonysággal előállított élelmiszer-termelésre, de még a minőséget is tartsuk, a másik oldalon pedig védjük meg a környezetünket, a természetet, és ne zsigereljük ki a Földünket, a mikrobiológiára figyeljünk oda, a fajfenntartásra és minden egyébre.

Ez a vita már olyan messzire vezet, hogy valóban nem ennek a törvénynek a keretei között van, úgy látom, erről elég magas szinten más világszervezetek kezdtek el érdemben vitatkozni. Köszönöm.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Tisztázzunk néhány kérdést! Most a koronavírussal kapcsolatosan az ellenzék, látom, teljesen megzavarodott. Egyszer azt hiányolja, hogy miért nem fog majd működni a parlament, ha rendkívüli felhatalmazást kap a kormány a koronavírussal kapcsolatosan, aztán amikor azt látja, hogy működik a parlament, akkor meg azt kérdezi, hogy miért hozunk be szakmai törvényeket ilyen vészterhes időszakban. (Z. Kárpát Dániel: Ha van egy jól felkészült miniszter, ne rontsd már a színvonalat, légy szíves!  Közbeszólások az ellenzéki padsorokban.)

(12.20)

Ha valaki meghallgatta volna Nagy István miniszter úr januári megszólalásában, egy sajtótájékoztató keretében a minisztérium tervezett jogalkotási szándékát, és azt végigolvasta volna számtalan médiumon keresztül, amely közölte, az pontosan láthatta volna, hogy ennél még sokkal több is van a miniszter úr tarsolyában, hogy milyen törvényeket szeretne behozni, és tartok tőle, hogy még egy-kettő be fog jönni. Tehát attól, hogy a koronavírussal kapcsolatosan a kormány teszi a véleményem szerint helyes tennivalóit, még a parlament az éppen szükséges jogalkotásokat el kell hogy végezze. Aki megnézte a mai és a holnapi napnak a szakmai előterjesztéseit, az láthatta, hogy mi egyébként tesszük a dolgunkat. Egyszerűen nem értem, hogy miért kellett erre rácsodálkozni, és olyan felhangot adni, hogy a koronavírus árnyékában aljas, leplezett módon hozza most be a minisztérium csak azért ezeket a törvényeket, hogy na, most biztos el lehet sütni egy-két olyan dolgot, amit egyébként normál esetben nem lehetne. (Z. Kárpát Dániel: Na, köszönjük szépen!) Szó sincs ilyenről, egyetlenegy pontjában sem állja meg a helyét az ellenzék ez irányú vádaskodása.

Mellesleg megjegyzem, hogy ennek a benyújtott törvényjavaslatnak véleményem szerint a legfontosabb része messze nem az, amiről itt az ellenzéki képviselőtársaim beszéltek, erre majd külön kitérek, hanem mégiscsak a most már közel 30 éve rendezetlen, kiadatlan részaránytulajdonok ügye, a tulajdonosok kártalanítása. Aki egy picit is mezőgazdasági területen jártas, az pontosan tudja, hogy ennek a súlya mit jelent.

Megjegyzem, hogy 2018 óta, a jelenlegi parlamenti ciklusban a Mezőgazdasági bizottságba, amelynek elnöke vagyok, az MSZP, a DK és a Párbeszéd még tagokat sem delegált, tehát nincs képviselője, parlamenti bizottsági tag képviselője az MSZP-nek, a DK-nak és a Párbeszédnek; ott egyébként a Jobbiknak, az LMP-nek és a függetleneknek van jelenleg képviselője. Ezek után nem csoda, hogy az itt felszólalók, utalok itt az MSZP-re, a DK-ra és a Párbeszédre, olyan légből kapott elképzeléseket mondanak, amelyeknek halvány köze nincs a gyakorló valósághoz nyilvánvalóan, hiszen nincs is közük a magyar mezőgazdaság hétköznapi életéhez, ebből következően mindannyian politikai támadást intéztek ehhez a törvényjavaslathoz.

Visszakanyarodva a részarány-tulajdonosok kártalanításának ütemére, legalább abban segítsünk az érintetteknek, hogy én most röviden elmondanom, mi fog velük történni, ha ez a törvény életbe lép; márpedig szerintünk ez meg fog történni.

2021. január 1-jén akinek kiadatlan részaránytulajdona van, és ezt ő majd tudja igazolni, akkor kezdeményezheti az ingatlanügyi hatóságnál, hogy részére a törvényben meghatározott ellenértékben a térítés megtörténjen. Hozzáteszem és hangsúlyozom, hogy kezdeményeznie kell, tehát nem automatikusan fog az eljárás megindulni  ez olvasható a jogszabályban , és mint említettem, ezt az ingatlanügyi hatóságnál kell megtennie.

A kérelmező egyébként lehet a személyes alany, de egyben a jogutód is, amennyiben természetesen a különféle elhalálozás utáni procedúrákon ezt átvezették. Az ingatlanügyi hatóság majd fog dönteni a kártalanításra való jogosultság kérdésében, hogy valóban az érintett személy jogosulte a kártalanítás összegére, és természetesen egyéb feladata is lesz majd a részaránytulajdonának a törlésénél a téesz különlapján, és ennek végeztével természetesen a kártalanítás kifizetése meg fog történni, mégpedig az ingatlanügyi hatósági eljárás keretében. Ezt mindazoknak szerettem volna elmondani, akiket tényleg érint majd a most vitatott és remélem, elfogadott törvény, és hogy akiknek harminc éve nem sikerült ezt rendezni, most miért gondoljuk azt, hogy ezen a módon ezt rendezni tudják.

Hadd említsek meg egy nagyon apró részt  önök esetleg tudják, hogy a szőlő, a bor és a pálinka kérdésével különösen szeretettel foglalkozom, annak az albizottságnak az elnöke is vagyok , hogy végre itt is tisztázzuk és rendezzük a mostani benyújtott tervezetben: a hegyközségi törvény lesz az irányadó és az abban mutatott elővásárlási és eljárási sorrend akkor, amikor szőlőkataszterbe sorolt területek vásárlásánál az elővásárlási sorrendet kell megállapítani. Ott különleges helyzet van, és előnyt kell hogy élvezzenek a szőlőtulajdonosok, a szomszédok, és hadd ne soroljam, nem pedig az úgynevezett kívülről jött és egyéb jogcímeken elővásárlási lehetőséget szerzők; őket hátrébb kell nyilvánvalóan sorolni. Végre ezt tisztázza a törvény, hogy a hegyközségi törvényben irányadó sorrendiséget kell innentől kezdve majd figyelembe venni, hogy mindenki számára ez legyen egyértelmű.

Itt sok támadás érte a törvénytervezetet és a kormány eddigi munkáját abban a tekintetben, hogy kérem szépen, most szólunk, hogy az önkormányzatoknak milyen kedvezménnyel szeretnénk állami földet adni, ha netán ők erre igényt tartanának, bezzeg eddig mit csináltunk. Akkor ezekre a kérdésekre szeretnék válaszolni: a szociális földprogram keretében, 2012-től hozom ezeket az adatokat, 135 hektár került 6 önkormányzat kezelésébe; 2012 és 2014 között 1606 hektár került 202 önkormányzat vagyonkezelésébe; 2015 és 2019 között 1581 hektár került 151 önkormányzat vagyonkezelésébe. Miről beszélnek? Magyarul: mindenki, aki kért, és rámutatott arra az állami ingatlanra, hogy nekik az kell, azt ők megkapták, összesen 3322 hektár került így vagyonkezelésbe 359 önkormányzathoz. Megjegyzem, hogy ebből még 113 önkormányzat térítésmentes tulajdonba is kapott termőföldet.

Ugyanakkor ez a törvény most az önkormányzatoknak egy nagyon nagy lehetőséget ad a további földhasználatra, ugyanis kiveszi őket az eddig szokásos versenyeztetési eljárásból, hiszen az önkormányzatoknak kvázi nincs pozíciója, amikor a gazdákkal, a szomszédos, a helyben lakó, az állattartó, a biotermesztő és egyéb sorrendiségekkel rendelkező gazdálkodókkal kellene az önkormányzatnak netán versenyezni. Ezért, nagyon helyesen véleményem szerint, az önkormányzatok kivételre kerülnek a versenyeztetésből, és így közvetlenül a sokat citált eljárás alapján az önkormányzatok termőföldhöz juthatnak.

Egyszerűen nem értem azt a vádaskodást, hogy miért szorítja a jelenlegi jogszabály háttérbe az önkormányzatokat, hiszen aki elolvasta a részletes leírást, láthatja, és egyébként az indokló részletben külön, egész tisztán leírva került megfogalmazásra, hogy milyen különleges, jobb helyzet teremtődik az önkormányzatoknak a továbbiakban termőföldvásárlásra, valamint az úgynevezett beruházási célú földterületek vásárlására. Sok esetben ez van, hiszen nemzetközi vagy hazai pályázatokon szeretnének beruházást végezni, ehhez földterület kell nekik, és itt engedményként nem kell nekik az ötéves művelési fenntartási kötelezettséget vállalni. Aki egy picit is jártas a földügyekben, az pontosan tudja, mit jelent az, hogy ha termőföldet vásárolok, ötéves művelési fenntartási kötelezettségem van, hoppá, de ha építeni szeretnék rá, és azért szeretnék vásárolni, akkor is kell? Ez a megszorítás nagyban hátráltatta az eddigi tulajdonszerzést az önkormányzatoknál, így ez a feltétel is törölve lesz, éppen cáfolva az ellenzéknek azt a vádját, hogy az önkormányzatok milyen hátrányos helyzetbe kerülnek ezzel a benyújtott földügyi és egyéb törvénykezéssel kapcsolatosan.

És itt akkor térjünk rá egy izgalmas kérdésre, a mintagazdaságok kérdésére. Ezt mint az ördög, úgy emlegeti az összes ellenzéki képviselő, mint akik olyan tulajdont szereztek, ami törvénytelen lett volna, és most a törvénytelen tulajdonszerzés mellett még külön kedvezményeket szeretne ez a törvényi felhatalmazás adni nekik  körülbelül ezt a képet festették le a mintagazdaságokról.

Csak a Jobbik képviselőitől hallottam, nagyon helyesen egyébként, hogy hogyan is állnak ezek a mintagazdaságok, kik is ott a tulajdonosok, és mit is csinálnak. Ebben legyünk akkor őszinték! Kérem szépen, ma a mintagazdaságok sorában a Szomor Biogazdaságot megemlítették, és sajnálom, hogy sokan nem ismerhetik ennek a gazdálkodásnak a valódi mibenlétét, de megjegyzem, hogy legyen szerencséjük oda elmenni, szétnézni, és megtapasztalni, hogy milyen munkát végeznek a Szomor mintagazdaságban, örömtelit: a magyarországi szürkemarha-állomány legnagyobb része, a bivalytenyésztés, a mangalica, a magyarországi lábasjószágok összes őshonos fajtájának a mentése és tenyésztése.

(12.30)

És mindezek mellett  meglepő módon  ma már nem a Hortobágyon számolják meg az átvonuló vadmadarakat ősszel, hanem ennek a mintagazdaságnak a területén. 20-25-tel is többet képesek megszámolni egy évadban, mint eddig a Hortobágy, amely mindig is csúcstartó volt.

Szóval, akkor a Szomor-mintagazdaság is egy ilyen sötét ló? Ne fessék az ördögöt a falra! Én tudom, hogy önöknek mi fáj, vagy mi az érzékeny: kettő ilyen mintagazdaságot hadd említsek meg, a Bólyi és a Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-t. Ez egyébként a Bonafarm-csoporthoz tartozik; mondhatnánk, hogy egyetlenegy tulajdonosa van, tehát egy tulajdonosi körről beszélek.

De tisztázzuk ennek a két mintagazdaságnak a fizikai helyét és előéletét! Ezek a gazdaságok nem most mintagazdaságok, hanem több mint száz éve mintagazdaságok. Teljesen mindegy volt, hogy kommunizmus volt itt vagy azelőtt császárság, magyar királyság és bármi, amilyen államformák voltak, ezek a gazdaságok akkor is mintagazdaságok voltak, csak akkor a tulajdonosai a főhercegektől, a báróktól, a császári résztulajdonosokon keresztül tették ezeket mintagazdasággá Dalmandon és Bólyon. És nem kérdéses, hogy valamilyen módon sikerült átmenteni a történelemnek ezt a mintagazdasági szerepét, és ma ezekben a mintagazdaságokban nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy ott a génállomány megőrzésétől kezdve az a rendkívül nagy biztonságú élelmiszer-termelés továbbra is megvalósuljon, amiért önök itt többek között aggódtak, hogy vane élelmiszerkészletünk a jelenlegi helyzetben. Van; nemcsak e miatt a két gazdaság miatt, ez mintagazdaság, ez a csúcsa a termelésnek, hanem az összes többi gazdálkodó miatt létezik ez a bizonyítottan nagy termelési képességünk.

És akkor nevesítsük a további mintagazdaságokat is: Állami Ménesgazdaság Szilvásvárad, Bábolna Nemzeti Ménesbirtok és a Nemzeti Ménesbirtok és Tangazdaság Zrt. Békés megyében. Három, száz százalékban állami tulajdonú gazdaságról van szó. Akkor kik is itt a patás ördögök ezekben a mintagazdaságokban? Akiknek egyébként valóban feloldja a törvény a birtokszerzési korlátot. Nem mindenkinek oldja föl, csak a mintagazdaságoknak. És azon kivételes helyzetben, életszerű helyzetben, akik netán örökölnek és cserével jutnak földhöz, itt kerül feloldásra. De ez egy minimális feloldási korlát, tisztázzuk, csak erre a helyzetre igaz, és a későbbiekre nem igaz, ha még akarna venni termőföldet valaki (Dr. Vadai Ágnes: Szomor Dezső, Fidesz.), aki már túllógott mondjuk, öröklés jogcíme miatt a 300 hektáron (Dr. Vadai Ágnes: Csányi Sándor.), akkor venni nem vehet mindaddig, amíg 300 hektár alá nem csökken le a termőterülete. Ezt mindenki tudja, aki egy picit is ismeri egyébként a földforgalmi törvény idevonatkozó szabályait. Aki persze nem ismeri, az kelthet félelmet és igazságtalan vádat a magyar kormány ellen, hogy itt most nyakra-főre feloldjuk a 300 hektáros korlátok határait. Ez nem igaz. (Z. Kárpát Dániel: Sanyi, nyugodj meg, jól csináljátok!)

Remélem, hogy erőteljesen figyelték Vadai Ágnes felszólalását, amikor az egyházakkal kapcsolatos birtokátadás vagy egyébként egyáltalán támogatás kérdéséről szó volt. A felszólalásból nyilvánvalóan sütött az egyházak elleni gyűlölet. Ez a DK eleme, esszenciája, mondhatnám, és minden befogadott egyház tagjának és vezetőjének egy figyelemre méltó felszólalásnak ajánlom, mert egyszer majd lesz olyan, mikor már nem Fidesz-KDNP lesz a kormányon (Dr. Vadai Ágnes: Nagyon hamar!), önök itt öreg hölgyek, mi meg öreg urak leszünk majd, majd valamikor, egyszer a történelem így fogja hozni (Dr. Vadai Ágnes: Kikérem magamnak!), tudomásul kell venni (Dr. Vadai Ágnes: Két év múlva nem leszek öreg hölgy! Kikérem magamnak!  Derültség az ellenzék soraiban.), de akkor viszont mindenkinek jusson eszébe, hogy milyen világ fog majd következni az egyházak szempontjából és az egyházakkal való együttműködés szempontjából.

Mindennek az antiklerikális megszólalásnak az ellensúlyozására úgy szeretném befejezni beszédemet, hogy királyoknak királya, uraknak ura. Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem tudom, mi érintette olyan érzékenyen az ellenzéki képviselőket, hiszen csupa praktikus technikai dolgokról beszéltem, mint például a részarány-tulajdonosok elmaradt kárpótlásáról vagy az önkormányzatok földhasználathoz való jutásáról, és tisztáztam az én álláspontom szerint a mintagazdaság kérdését. De attól a ténytől nem tudok eltekinteni, hogy az MSZP-nek, a DK-nak és a Párbeszédnek nincs parlamenti képviselője a bizottságunkban, ezért azt állítom, hogy egyre távolabb kerülnek a vidék magyarságának a problémájától, ezért aztán mindenféle nem megalapozott felszólalásokkal próbálják politikai oldalon sarokba szorítani a kormányt. Ez nehéz lesz. Z. Kárpát Dániel, aki most éppen kiment, azt mondta, hogy változtassunk, dobjuk ki az eddigi rendszerünket, amit felépítettünk, és térjünk új alapokra. Nem is tudom idézni az általa mondott, szerintem frázisok sorozatát. Tisztázzuk, hogy az a kormányzás, amely 2010 óta elkezdődött, a mezőgazdaságban európai szinten is az egyik legnagyobb fejlesztést, fejlődést okozta. Aki ezt nem hiszi, az legyen szíves, olvassa el minden évben a bizottságunk által tárgyalt agrárjelentést, s akinek van ideje, az a jövő héten, mához egy hét múlva kedden jöjjön el a bizottságunk nyílt ülésére, és hallgassa meg a 2019. évi mezőgazdasági agrárjelentést. Igen szép számok olvashatók újra benne. Nem tudom, hogy mit kellene kidobni, amit Z. Kárpát Dániel kér. Azt a fejlődő ágazatot, amely a magyar GDP egyik sarkalatos alapköve lett, dobjuk ki? Nem értem ezt a felszólalást. Annak természetesen örülök, hogy mindenki ráirányítja a figyelmet, hogy vásároljunk magyar árut; én ennek drukkolok.

Nem igaz az, hogy a munkaerőhiány akadályozza a jelenlegi mezőgazdasági termelést, hiszen az esetlegesen külföldiek által eddig megvalósított árutermelés, legyen az spárgaszedés, majd a most következő szamócaszedés, amiben valóban volt sok a külföldi munkaerő, de jelenleg a spárgaszedés egy az egyben lebonyolításra került hazai munkaerő által. Magyarul, a felszabaduló és sajnálatos módon a koronavírus-járvány következtében felszabaduló munkaerő azonnal megtalálta a helyét. S akinek még ilyen gondja van, az forduljon a magyarországi cigány önkormányzatok szövetségéhez, amely rendkívül nagy számú, tettre kész munkaerőt fog tudni ajánlani, és azonnal mennek oda dolgozni, ahol munkaerőhiány van. Jelenleg a mezőgazdasági kézi munkaerőhiányról beszélek. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)

FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Abban bizonyára mindenki egyetért a jelenlévők közül, hogy egy nagy adósságot szeretne a kormány, az Agrárminisztérium megoldani, pótolni, amikor az osztatlan közös tulajdonok szétírására tesz javaslatot. 1993 vége felé, ’94 elején még az Antall-Boross-kormány alatt, törvény felhatalmazása alapján indulhatott ez a folyamat, gyorsítva az akkori privatizáció lezajlását, majd ripsz-ropsz a Horn-kormány gyorsította és az elvártnál nagyobb területen hajtotta végre az osztatlan közösök rendszerének megalkotását. Az alaphelyzetet még fokozta persze a hagyatékolás, elhalálozás következtében az örökösöknek juttatott osztatlan közösök rendszere is. Így került sor arra ma már ismerten, hogy mindösszesen 2,4 millió hektár és 3,5 millió tulajdonos valamilyen oknál fogva érintett az osztatlan közös földtulajdonok rendszerében.

A törvény mindvégig lehetőséget adott arra, hogy az érintettek kezdeményezzék az osztatlan közös megszüntetését, de ez egy rendkívül bürokratikus akadályt is jelentett egyben a számukra, és különösen akkor volt nehéz, ha az osztatlan közös egyik tulajdonosa ellenállt az elképzelésnek, ráadásul kihasználta az adott időszak törvényi lehetőségeit fellebbezésre, alá nem írásra, fel nem lelhetőségre, okirat át nem vételére és minden egyéb olyan magatartásformára, amely ellehetetlenítette a szétírás szándékát erősítő tagok részéről ezt az akaratot.

A kormány megindította már 2010-11-ben, hogy kezdjük el, legalább mintaprogramok keretében egy-egy megye egy-egy járásában az osztatlan közös tulajdon megszüntetését. Röviden: ez az úgynevezett OKTM-program, amelyet miniszter úr is részletesen taglalt. Nagyon lényeges ennek az állapota, hiszen ez egy hatósági eljárás keretében zajlik. Itt minden létező jogszabály, amely a tulajdonhoz köthető elemeket használhatja, fellebbezés és minden egyéb, valamint egyáltalán a hatóság mozgástere, a helyszín beazonosítása, a tulajdonosok egyetértése, egyet nem értése, kiszorítása és a közös egyezség, és ha ez nincs, végső soron a sorsolás, mindez nagy nehézségeket jelentett. De ennek ellenére látszik, hogy olyan nagy a szándék az osztatlan közös szétírására, hogy még így is, ezen nehézkes körülmények között, amiben az OKTM működni kényszerült, több mint 170 ezer tulajdonos most már az napjainkig, akik valamilyen formában, de végigvitték ezt a nagyon nehézkes folyamatot, és tulajdonukhoz kimért, most már jegyzett, sarokkal rendelkező tulajdonukhoz jutottak.

Igen, ez az OKTM-program nem terjed ki az erdőre. Ez nagyon nagy vita is volt házon belül általában, hogy az erdők művelése, amit egy egységes szerkezetben szeretünk látni, okoze sérülést az erdők művelésében, ha az erdőkre vonatkoztatva is az osztatlan közös szétírása, tulajdonba juttatása megtörténhet. Az egyértelmű álláspont e törvény alapján is, hogy nem, az egységes erdőtörvény és minden egyéb törvény garantálja, hogy azzal, hogy a tulajdonos most már tudja, melyik rész az övé, azzal az erdők művelése, a természetvédelem nem károsulhat.

Említettem természetesen, hogy ennek az OKTM-programnak a sarkalatos hátránya, hogy hosszadalmas volt. Az aktuális törvények ilyenek, nagyon bonyolulttá teszik a szándék végrehajtását. Nem terjedt ki az összes ingatlanra, mint ahogy említettem, az erdőkre, nem rendezte tisztán, hogy a maradék ingatlanokkal mi történjen az osztatlan közösön belül. Most erre is javaslatot tesz az előterjesztés. Ezen túl kényszerközösségek is jöttek létre az OKTM-program keretében végül is.

Ezek a szétírás ellen ható tényezők ugyancsak hátráltatták az eddig működő programot, hiszen a program, a mostani benyújtott törvénytervezet is külön foglalkozik vele, hogy sok esetben a személy és lakcím nem beazonosítható egy tulajdoni lap esetében. Sok esetben a hagyatéki eljárás nincs befejezve, sok esetben külföldi a tulajdonos, sok esetben elhalálozott a bejegyzett tulajdonos, és vannak élő tulajdonosok, akik a részarányuk, a tulajdoni részük kicsinysége miatt egyszerűen hanyagul állnak hozzá, nem érdekli őket, hogy a többség mit szeretne tenni, nem vesz részt a folyamatokban. Ezzel a hanyag magatartásformával gátolta a többség, a gazdálkodásban érdekelt társakat, hogy a tulajdont írják szét, és mindenkinek egyértelmű legyen, hogy melyik az a földterület, amelyiken ő gazdálkodhat.

Nyugodtan elmondhatjuk, hogy a magyar mezőgazdaság fejlődésének egyik gátja most már, ez egészen bizonyos, ez a nagyarányú, az előbb már általam említett, 2,4 millió hektárban érintett osztatlan közösök rendszere. Gondoljuk el, hogy ilyen területre ki merne hosszabb távon beruházni, hitelt felvenni, és még sorolhatnám azokat a gazdaságfejlesztő lépéseket, amelyektől eltántorítja a tulajdonost maga az osztatlan közös tulajdoni rendszere.

Itt jön az a javaslat, amely azt mondja, hogy legyen elégséges az 50 százalék plusz 1 tulajdoni arány az osztatlan közös szétírásának elindításához; értesítsük ki az összes érintett tulajdonost. Legyen kényszerítő, inspiráló erő, hogy jó lesz részt venni ebben az egyezségben, egyezkedésben, mert az 50 százalék plusz 1 eldöntheti a folyamat teljes egészét és talán azt is, hogy melyik földrész kié lesz és hova kerülnek kijelölésre a maradék földrészek azoknak, akik nem vesznek részt a folyamatban, és majd esetleg nem a kedve szerinti földrészlet az, amelyet ő végül meg fog kapni.

Tehát inspiráló hatású a törvény arra, hogy akik eddig ódzkodtak ettől, hanyag magatartást tanúsítottak, azok legyenek szívesek, vegyenek részt, mert rosszabbul járhatnak, ha nem vesznek részt. Ez egyértelmű, hiszen a folyamat azt mondja, hogy lesz egy úgynevezett osztóprogram, amely a jelzett ingatlan teljes egészét megmutatja és gyakorlatilag a kezdeményező tulajdonostársak ügyvédi segédlettel, felügyelettel elkezdhetik a fizikai megosztását ennek a területnek. Itt jön életbe a 90 napos változásbejelentési tiltás és minden egyéb védő intézkedések természetesen. De a folyamat innentől kezdve az 50 százalék plusz 1 tulajdonosi birtoklók kezébe kerül, és nyilvánvaló, hogy e folyamatban érdemes a következőkben részt venni.

A törvénytervezet természetesen kitér arra is, hogy mi van azokkal, akiket ez továbbra sem érdekel, meg olyan kicsi a területük, hogy már nem szabadna azon mezőgazdasági művelést folytatni: szőlő-gyümölcs esetében a 3 ezer négyzetméter alatti szántóföld, rét-legelőnél az 1 hektár alatti területek. Ilyen esetben inspirálja őket a törvényjavaslat arra, hogy az osztandó területen belül a tulajdonosok egymás között éljenek az adásvételi, birtokátadási lehetőséggel, és esetleg így szabaduljon meg a nagyon kis tulajdoni résszel rendelkező ettől a területtől.

(13.40)

S ha ebben nincs egyezség, akkor jön az az elképzelés, hogy a tulajdonosok többsége, akik igenis művelni szeretnék a területet, és valószínűleg kezdeményezték a szétírást, magához válthatja a kisebb területeket, és nyilvánvaló, hogy egy értékbecslés útján megállapított áron ezt ki kell fizetni az érintett kis földdel rendelkező tulajdonosnak.

És természetesen létezhetnek olyan extrém esetek, amikor semmilyen módon nem jutnak egyezségre, nemcsak azért, mert olyan eleve elaprózott területről van szó, amit nem szabadna már továbbosztani  ekkor talán jó lenne, ha egy tulajdonoshoz kerülne a terület , de bizony létezhet olyan, hogy sem a tulajdonosi egyezség, sem pedig a tulajdonostárs általi pénzbeli megváltás nem jutott dűlőre, nem jutottak dűlőre ezzel a technikával sem. Itt nincs mese, akkor az állam tulajdonába kell hogy kerüljön ez a terület az előbb említett megváltással, és majd az állam rendezi annak a sorsát. Nyilvánvaló, hogy fel fogja ajánlani a település környezetében élő gazdálkodóknak, hiszen a legfőbb cél, hogy ne maradjon megműveletlen terület. Ne maradjon olyan bizonytalan terület, amelyről tudjuk, hogy a tulajdonosa nem igényel földalapú támogatást, de azért valakik használják, mert tudják arról a területről, hogy az a tulajdonos egyébként ezzel a területtel nem foglalkozik, tehát akkor én ezt is használhatom, és rendezetlen és nem feltárt használói viszonyok alakulnak ki ilyen területen. Ez nem lehet célja senkinek sem. Nyilvánvaló, hogy ezt is rendezni fogja ez a törvénytervezet.

(A jegyzői székben Gelencsér Attilát dr. Vinnai Győző váltja fel.)

Izgalmas terület, hogy az osztandó földterületen belül megengedie a törvénytervezet, hogy egymással megegyezve, az addigi tulajdoni arányokat módosítsák. Azaz valaki elad, más meg vesz tőle; ez házon belül, az osztandó területen belül történik. De itt jönnek azok a korlátozó intézkedések, amire miniszter úr is utalt, hogy ilyen házon belüli tulajdonrész-módosulás csak akkor történhet meg, ha már legalább három éve ott tulajdonnal rendelkezik a tulajdoni többséget szerezni szándékozó.

És itt van egy felmentés, hogy nem kell földművesnek lennie annak, aki esetleg úgy dönt, hogy öröklés vagy bármi útján ő szerzett tulajdont, de elindul a nagyobb tulajdon szerzése felé. Nem kérdéses, hogy ezzel a felmentéssel az osztatlan közös megszüntetését segítő akaratot szándékozik bevezetni a törvény előterjesztője.

Azt gondolom, hogy az eddigi osztatlan közös földtulajdonok szétírására tett kísérletek közül a jelen tudásunk szerint ez az egyik leghatékonyabb módszer, amely a sok-sok tulajdonost érintő törvény figyelembevételével egyáltalán felvetésre, bevezetésre kerülhet. Bízom benne, hogy ennek az esetleges módosításokkal csiszolt változata, majd életbe lépése után beigazolódik a sok-sok jelentkezőn keresztül, hogy igen, ezt a programot érdemes volt megindítani és ez a félelmetesen nagy szám  3,5 millió érintett tulajdonos, 2,4 millió hektár  rohamtempóban, nagy számban csökkenni fog.

„…királyok Királya és uraknak Ura…” Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egy olyan területhez szeretnék hozzászólni, amiről nem állítom, hogy nagy vitát fog kiváltani jelen lévő képviselőtársaim körében, ez a mezőgazdaság, főleg azért, mert a korábban ismertetett adatok alapján láthatjuk, hogy 2010 óta  most már nyugodtan mondhatjuk, mert ismert ez az adat is  európai szinten is az egyik legnagyobb növekedést érte el a magyar mezőgazdaság a 2010-2019-es időszakban. Ez nem azt jelenti, hogy egy-egy ágazatnak nem adódik néha nehézsége, így például az állattenyésztésnél a tavalyi év óta a sertéspestis megjelenése, vagy az idei tél végével a madárinfluenza okoz nagyon kellemetlen perceket az e területen dolgozó gazdálkodóknak, de rendszerszintű gond a magyar mezőgazdaságban, nyugodtan mondhatjuk, hogy nincs, és az elmúlt tíz évben nem volt.

(16.30)

Ennek az eredménye az, hogy az ágazat a 2010-ben elkezdett tudatos nemzetstratégiai ágazattá való fejlesztése révén több mint 50 százalékos exportnövekedést ért el, a jövedelmezősége pedig a növénytermesztésnél több mint 67 százalékos, az állattenyésztésnél pedig több mint 60 százalékos eredményt ért el ezen időszak alatt. S hozzá kell tenni, a baloldal ilyenkor mindig azt mondja, hogy na, jó, jó, de hát az európai uniós források is kellettek ehhez. Nem kérdéses, kellettek, csak azokat jól kellett tudni felhasználni, nagyon célirányosan kellett a hasznosulásukat biztosítani.

De legyünk őszinték, hogy e nagy tömegű uniós forrás mellett a hazai források is jelentősek, hiszen közismert, hogy az Európai Unió néhány agrárágazatot nem támogat, ezt a szabad versenyre bízza, és bizonyos korlátok között a nemzeti költségvetésből engedi meg ezek támogatását. Hadd említsek itt is adatokat. 2010-ben ilyen, az Unió által nem támogatott terület például a baromfi-, a sertés- és az állategészségügyi terület. A baromfiágazat támogatása 2010-ben 4 milliárd forint, 2019-ben pedig 15 milliárd forint, a sertéságazat támogatására 2010-ben 6 milliárd forint, 2019-ben 22 milliárd volt, az állategészségügy támogatása pedig a 2010-es 4,5 milliárdról 14 milliárdra nőtt, és ezek az összegek továbbra is szerepelnek a 2021-es költségvetésben.

Itt visszatérek az EU 2013-2020-as pénzügyi támogatási időszakára, amikor 1300 milliárd forint állt a vidékfejlesztési program rendelkezésére. Gyakorlatilag egy kifutó, lecsengő programról van szó, amelynek az egyik legfőbb ismérve, hogy szinte biztos, hogy a teljes összeg lehívásra fog kerülni a magyar gazdálkodók részéről. Ez azt jelenti, hogy 1300 milliárd forint EU-s támogatás érkezett a gazdálkodókhoz, de rögtön tegyük hozzá  az irigyeket itt szeretném tájékoztatni , hogy ugyanekkora forrást kellett a gazdáknak a saját zsebükből hozzátenni, mert ezek a vidékfejlesztési támogatások általában 50 százalékos intenzitásúak. Ez azt jelenti, hogy e hét év alatt mintegy 2700 milliárd forint befektetés valósult meg, és részben valósul meg most is az utolsó évek viszonylatában a mezőgazdaságban. Az elmúlt időszakban ez 180 ezer kérelmet jelentett, tehát igen intenzív volt. Rendkívül széles, közel negyven területre lehetett pályázni. Nem volt olyan terület, amelyet ne mozdított volna meg a pályáztatás lehetősége. Nem kérdéses, hogy a felhasznált források döntő többsége beruházási célú, ezáltal vagy vidéki munkaerő-megtartó képességet jelentett, vagy pedig egyben munkahelyteremtő lehetőséget is magában hordozott.

S hadd említsem meg, mert szinte már nem beszélünk róla, a 27 százalékos élelmiszeráfát. Amíg ennyi volt az élelmiszeráfa, addig nap mint nap elmondta a baloldali ellenzék, hogy borzasztó, tarthatatlan, feketegazdaság, nem bírják megfizetni a nyugdíjasok az ilyen magas áfával terhelt élelmiszereket, s a többi s a többi s a többi. 2014 óta folyamatosan elindult a legtipikusabb alapvető élelmiszerek áfacsökkentése. Azért mondom, hogy emlékezzünk erre is, mert a szidást könnyen kapja a kormány, de amikor valamit pozitívan teljesít a társadalom érdekében, akkor az a legritkább, hogy valaki azt mondja, ezt viszont jól csinálta a kormány és egyetértünk vele. Így aztán a sertés, a baromfi, a szarvasmarha, a juh, a kecske, a hal, a friss tej és a tojás áfája 27 százalékról 5 százalékra került lecsökkentésre, természetesen annak minden hozamával.

A magyar mezőgazdaság stratégiai kérdése, hogy GMO-mentes növénytermesztést szeretnénk a továbbiakban is vinni. Aki ezzel a területtel foglalkozik, az tudja, hogy nemcsak a növénytermesztést, hanem az állatok etetésére szolgáló takarmányokat is GMO-mentessé szeretnénk tenni.

Ez már egy sokkal izgalmasabb kérdés. Ezt ma még nem tudjuk megtenni. A fehérjenövényekből importra szorulunk, és ezek mind GMO-sak, különösen a szójabab. Ezt döntő többségében Dél-Amerikából importáljuk, és sajnos GMO-s termék, ezért nem minden állati végtermékre, feldolgozott élelmiszerre lehet ráírni, hogy GMO-mentes, mert amely állatokat GMO-s takarmánnyal etettek, ott ez a minősítés értelemszerűen nem szerepelhet. Ugyanakkor a teljes magyar köztermesztésbe került gabonafélék és takarmányfélék, amit Magyarországon termeltek, már mind GMO-mentesek az ismert magyarországi tiltás miatt. E tekintetben az elsők között voltunk Európában, és ma már tendencia, hogy ezt továbbra is megtartsuk.

Egy nagyon komoly agrárkárenyhítési rendszer került kidolgozásra, amelynek az egyik lábaként néhány év óta egy jégkárokat enyhítő, illetve elhárító rendszer is beüzemelésre került. Ilyen kondíciókkal tud ma a magyar mezőgazdaság dolgozni.

S mondjuk meg őszintén, hogy a koronavírus-járvány megérkezése előtt nem volt és nem lehetett más célunk, mint ezt a növekedési ütemet elvárni, hiszen kiderült, hogy Magyarország általános gazdasági növekedéséhez  amiről tudjuk, hogy az utóbbi két-három évben 4-5 százalékos mértékű volt  a mezőgazdaság a maga testével elég rendesen odaállt, odatette magát, és eredményeket adott hozzá ehhez a magyar gazdasági növekedéshez. Nem kérdéses, hogy ezt a területet is érintette a járvány; különösen a turizmushoz, vendéglátáshoz kapcsolódó élelmiszer-beszállítás, a bor-, alkoholfogyasztás, amely tipikusan ezekhez a területekhez kapcsolódik, ott komoly veszteségek vannak.

Az agrárkormányzat, mint minden más ágazati kormányzat és minisztérium azonnal megtette az intézkedéseket. Itt is az egyes ágazati szereplőknek a nagyon kedvezményes bérkompenzációt, adókompenzációt, illetve a különféle felvett hitelekhez járuló kedvezményeket, a garanciális elemekhez járuló költségcsökkentéseket tudta segítségül nyújtani.

A most benyújtott és a jövő évre szóló költségvetésben természetesen nagyon széles az a repertoár, amiről az agrárkormányzatnak gondoskodnia kell, az agrároktatástól a kutatáson át a marketingig nagyon sok-sok területről. Hadd említsek meg megint egy olyan szakaszt, amelyben a hazai források mellé tétele lesz a döntő, az, hogy saját zsebből, nemzeti forrásból milyen támogatást tudunk nyújtani azoknak az ágazati szereplőknek, akik uniós forráshoz nem juthatnak hozzá, mert ilyen az EU szabályozása, és jó néhány ilyen terület van. Ezért aztán továbbra is számíthatnak a tejtermelő gazdálkodók, a szarvasmarha-, juh-, kecsketartók a tejtermelés további támogatására. A baromfitartók és a sertéstartók a legnagyobb hazai forrástámogatásban részesülhetnek. Ez évek óta így van. Ennek a két állattenyésztő ágazatnak az EU-szabályok szerint tilos az EU-s támogatása, csak az EU által engedélyezett, korlátok közé szorított nemzeti támogatása lehetséges.

Kirívóan fontos az állatbetegségek megelőzésére, netán felszámolására fordított hazai forrású támogatás. Említettem a sertéspestis és a madárinfluenza megjelenését. Ez a magyar állategészségügyi és kormányzati rendszertől teljesen függetlenül sajnos beimportált betegségfajta, melynek következtében általában az exportkészítményeinket tiltják le az erre érzékeny országok területein. Nagyon nagy küzdelmet folytatunk, hogy bebizonyítsuk, hogy kordában tartjuk ezeket a betegségeket, izoláltuk, lokalizáltuk, és a nem fertőzött területekről  ezt több helyen sikerült elérni  továbbra is megindítható legyen az exportkiszállítás.

Ugyanilyen hazai forrásokkal, de az előzőekhez képest kisebb összegű a mezei őrszolgálat támogatása. Nagyobb összeg a de minimis alapú támogatások. Itt a különféle termékek termeléséhez nyújtandó támogatások  például fűszerpaprika, szárított takarmányok termelése, nyúltenyésztés, a szőlő-gyümölcs ágazatban a gázolaj jövedéki adójának a visszatérítése  mind-mind az úgynevezett de minimis típusú támogatások keretében kerülnek a gazdálkodókhoz.

(16.40)

Egy új, kellemetlen betegség is elérte Magyarországot a szőlőtermesztés területén, a szőlő aranyszínű sárgaságát okozó és az ültetvény kihalásához vezető betegség, amely a déli, mediterrán országokból áramlik felfelé, Délnyugat-Magyarországon izolálták sajnos ezt a betegséget. Nagyon nagy erőkkel próbálja az agrárkormányzat elérni ennek a felszámolását, természetesen erre is létrehozott egy elkülönített pénzalapot.

Az állattenyésztési támogatások minden országnak egy külön nagy fejezete, nekünk is. Közismert, hogy 2004, az Unióba való belépésünk óta az agráregyensúly az állattenyésztés rovására a növénytermesztés felé billent el, és azóta nagyon nagy erőkkel próbáljuk a visszabillentést, az egyensúlyban tartást és a növekedést elérni. Hozzáteszem, hogy ez egy minden országra jellemző tendencia, nem magyar betegségről van szó ez esetben. Ennek következtében az, hogy az állattenyésztést támogassuk, elvezet a feldolgozóipar, az élelmiszer-feldolgozó ipar támogatásához, amely az egyik legnagyobb nyertese volt egyébként az előbb már említett vidékfejlesztési programnak, és ehhez a különféle magyar kiegészítő támogatások is nagyban hozzájárultak.

Az előbb említett források támogatása mellett egész jelentős az úgynevezett pénzügyi támogatás kérdésköre, hiszen itt egy kezességvállalási, egy könnyített hitelhez jutási támogatást is átvállalt az agrárkormányzat, ami különféle kamattámogatások és minden hitelfelvételhez járuló költségnek a támogatása a Széchenyi-hitelkártyán keresztül; nem sorolom fel itt az MNB és az Eximbank által indított támogatásformákat, a Magyar Fejlesztési Bank által indított támogatási formákat, amelyek bizonyos költségekkel járnak a gazdálkodók részére a hitelfelvétel esetében. Ezekhez az agrárkormányzat gyakorlatilag egy olyan támogatást nyújt, amely ezeket a költségeket lenullázza vagy minimális összegűvé teszi.

Sokat beszéltünk arról, hogy jó bornak is kell a cégér. Állítjuk, hogy az Agrármarketing Centrum továbbra is vezető szerepet kell hogy betöltsön az agrártermékek, az élelmiszerek promotálásában. A legjobb promóció maga a minőség. Állítjuk, hogy a magyar agrártermékek világszínvonalúak, az egyik legjobb minőségűek, és ehhez kell egy honfiúi öntudat is, hogy legyünk szívesek magyar élelmiszert vásárolni, amivel félelmetes dinamikát tudunk adni a magyar mezőgazdaságnak.

Mi úgy látjuk, hogy az agrárkormányzat jól célozta meg, hogy ebben a nehéz válsághelyzetben milyen eszközökkel lehet az eddig elért eredményeket megtartani, de ennél optimistábbak vagyunk, hiszen az agrárágazat egy nagyon speciális ágazat, itt, kérem szépen, élelmiszert termelünk, az emberiség pedig élelmiszert fogyaszt. Magyarul, azt szerettem volna ezzel mondani, hogy nincs olyan földlakó, aki ki tudná vonni magát az agrárágazat alól, merthogy az ágazat élelmiszert termel, az emberek pedig élelmiszert fogyasztanak. Ennek megfelelően  hála istennek, a természet az idén tavasszal a vírus ellenére ugyanúgy beindította az agrártermelést  a kormányzat láthatólag nagyon bizakodó számokkal a jövő évre egy felfutó, további növekedést prognosztizál, és ehhez a pénzügyi alapokat megteremtette.

Úgyhogy én jó szívvel ajánlom mindazoknak, akik figyelemmel kísérik az agrárium életét, hogy ezt a költségvetést támogassák majd.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nemcsak a megszólítás miatt, hanem már az előzőekben ellenzéki képviselőtársaink több helyen teátrális jelenettel, kizárólag a pálinkával kapcsolatos véleményüket mondták itt el, mintha az adótörvénynek ez lenne a legsúlyosabb kérdése. Ebből látszik, hogy abszolút nem értik, hogy a társadalommal kapcsolatosan nem ez a legsúlyosabb kérdés, hanem azok, amelyek ebben a rendkívül nagy kedvezményeket adják úgy, ahogy ezt a kormány előterjesztőjétől és a kormánypártok vezérszónokaitól hallottuk. Ezeket én nem ismétlem meg, de azokat a tévedéseket és teljesen félreértelmezett gondolatokat, amiket a pálinkával kapcsolatban teátrálisan elmondanak, azokat visszautasítom. Leginkább azért, mert nem az összes forgalomba hozott pálinkának a jövedéki adója mentesül, hanem kizárólag a kereskedelmi forgalomba nem hozható, otthonfőzésnél és a bérfőzésnél, bérfőzetés keretében előállított pálinkákról van szó.

Megjegyzem, az otthonfőzésnél eddig is egy rendkívül minimális adótartalom volt, mondhatnám azt, hogy nulla, észre nem vehető mértékű volt, de volt neki, és a bérfőzött pálinkáknál pedig a mindenkori jövedéki adómérték fele, 50 százaléka volt eddig is a bérfőzetett szeszadó mértéke. Ez az Unióval való küzdelem egyik oka volt 2004-ben, hogy elfogadták az 50 százalékos mértéket.

Az Unióban rendkívül heves vita folyik, hogy mi legyen a szlovén, az osztrák, a magyar, a cseh, a szlovák és a Romániában otthon főzött pálinkák adómértékével. Ebben rendet vágott most az EU, és azt mondta, hogy ezekre nulla az adó mértéke. Tetszenek érteni? Nem a palackos, kereskedelmi forgalomba hozott termékeknek! Azoknak elég jelentős az adómértéke, a jövedékiadó-mértéke, meg áfa, meg népegészségügyi termékadó is sújtja ezt, ha majd meg tetszenek figyelni az összes rárakódó terhelést. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Folytatni fogom egy másik kétperces igénylésével.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen. Messze nem fogom kimeríteni a normál hozzászólás időkeretét, csak ezeket a súlyos tévedéseket, amelyeket itt képviselőtársam mondott, szeretném visszautasítani és tisztázni. Vagyunk azért, akik ennél jobban, sokkal jobban értjük, hogy mi a pálinka helyzete Magyarországon, és olyan állításokat nem tennék, hogy a magánfőzésben és a bérfőzésben előállított pálinkák, amelyek most nulla adózásúak lesznek majd, utána hogyan kerülhetnek kereskedelmi forgalomba. Nem kerülhetnek kereskedelmi forgalomba, sőt tisztázta azt is a szabályrendszer, hogy mennyi lehet az egy fő által lefőzhető mennyiség. Ezek nagyon korlátos és nagyon szigorúan ellenőrzött területek.

Az más kérdés, hogy mindig vannak gazemberek, akik kijátsszák ezt a helyzetet, ez sajnálatos ténykérdés, a NAV-nak erről elég súlyos felderítési adatai vannak, de ez nem azt jelenti, hogy rendszer- és üzemszinten most valaki nulla adóval főz pálinkát, és utána megjelenik ez kereskedelmi forgalomban. Ez a legsúlyosabb jövedéki visszaélés, aminek olyan halmazati büntetései vannak, amelyeket az így elfogott, elkapott személy elég nagy vagyoni értékkel kénytelen lesz ellentételezni majd a NAV által kiszabott büntetés miatt.

Tehát ne vizionáljunk olyat, ami nem lehet, pontosabban: aki kijátssza a törvényt, annak lehet, de annak egy rendkívül nagy fenyegetettség áll emögött, ha ő ki akarja játszani. Az adórendszer a főzhető mennyiségnél pedig rendkívül szigorú szabályok között engedi csak meg azt, hogy mely magánszemélynek lehet egyáltalán főzése, hova kell azt bejelenteni, és mennyi lehet ez a mennyiség.

Nagyon szépen kérem, különítse el, hogy van az otthon főzött pálinka, a bérfőzött pálinka és a kereskedelmi forgalomban lévő pálinka! Látom, ez önnek sem sikerült minden tekintetben, ezért összemossa ezeket, és a nulla adókulccsal most majd megengedett  amit az Európai Unió enged meg és nem a magyar kormány találmánya, hogy ezt is tisztázzuk  pálinkát direkt fenyegetettségképpen előhozza, hogy ez versenykonkurenciája lesz a szabadpiacon majd a szabadpiaci és normál adókulccsal terhelt pálinkáknak; ez nem lehet normális körülmények között. Az, hogy gazemberek ezt kijátsszák, sajnos lehetséges, mint mindennel, hogy nem ötvennel tetszik menni lakott területen, hanem hetvennel, ilyen van, viselje a következményeit. Most is lehet ilyen, van is, és az adóhatóság számos ilyen esetet derít fel. Sajnos, azt kell mondanom, hogy nem eleget, mert azt is látjuk, hogy nem eleget derít fel néhány helyen a visszaélések tekintetében.

Ami pedig azt a tévedését illeti, hogy Magyarországon 12,4 liter a tisztaszesz-fogyasztás, nagyon szépen kérem, tessék elolvasni a statisztikai adatnak minden mondatát! Egy országra vonatkoztatva az éves tisztaszesz-fogyasztást úgy számolják ki, ez egy statisztikai eljárási rend, hogy az összes elfogyasztott alkoholmennyiséget, sör, bor, pálinka, égetett szesz és a többi, átszámítják úgynevezett tisztaszesz-fokra, 100 százalékos alkoholfokra (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), és így minden országnak megmutatják, hogy őszerintük mennyi vajon minden országban az egy főre jutó lakosnak az úgynevezett tisztaszesz-fogyasztása. Ez 12 liter környékén van Magyarországon (Dr. Varga-Damm Andrea közbeszól.), de jelzem, hogy ebben benne van az összes magyarországi bornak, sörnek, pálinkának, égetett szesznek és minden egyéb kutyafülének, minden alkoholos üdítőitalnak is az elfogyasztása, ami ezek után át lett számítva tisztaalkohol-fokra, egy liter 100 százalékos alkoholfokra.

Tehát ön ne állítson olyat, hogy Magyarországon 12 liter pálinkát iszik meg egy átlagos személy, ezt állította a felszólalásában (Dr. Varga-Damm Andrea: Akkor miért…), a csecsemőtől kezdve a legidősebbig  ez nem igaz. Az igaz, hogy 12,4 liter a legutolsó, a 2015-ös alapján a tiszta szeszre átszámított magyarországi alkoholfogyasztás egy főre vonatkoztatva, de ebben, hála istennek, benne van az a bormennyiség, amit itt Magyarországon termelünk meg. Képzelje el, hogy a bor esetében Magyarországon 23 liter az egy főre jutó borfogyasztás, a bortermelő országoknál ez 42-46 liter, Franciaországban, Olaszországban és Spanyolországban, tehát még nagyon alatta vagyunk ennek. De ez az alkoholfogyasztás is benne van, csak tisztaszesz-fokra át van számítva.

Ebben kérném sokkal precízebben nyilatkozni itt a parlamentben, mert a minket esetleg nézőket, hallgatókat és a leiratot olvasó laikusokat teljesen félre tetszik vezetni az ön hiányos tudása miatt. Köszönöm szépen.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak röviden összefoglalva: mindenki előtt ismert a határozati javaslat lényege, amelyben a magyar állattenyésztőknek szeretnénk tisztelegni azzal, hogy szeptember 29-ét, Szent Mihály napját az állattenyésztők napjává szeretnénk minősíttetni. Gyakorlatilag ellentmondó vitára, felvetésre nem került sor az elhangzott általános vita és az október 14-én lezajlott részletes vita alatt; a Mezőgazdasági bizottságban történt ez. Nem volt a Mezőgazdasági bizottságban elfogadott módosító indítvány, és gyakorlatilag az ott nyilatkozó frakciók tagjai is támogatták ezt az indítványt. Én itt meg szeretném köszönni nekik is ezt az előterjesztést, és bízom abban, hogy jövőre, szeptember 29-én, Szent Mihály napján egyrészt egy vírusmentes, másrészt egy igazi, az ő méltatásukra alkalmat adó ünnepnapon vehetünk majd részt. Köszönöm szépen. (Taps.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Igen, köszönöm szépen, és valóban nem a bizottság elnökeként szólalok most itt meg, hiszen nem volt a benyújtott indítványhoz elfogadott módosító indítvány a 2020. október 14-én tartott ülésünk alkalmával. Hozzáteszem, hogy általában a bizottság tagjai és ahogy figyeltem, a parlamentben ülő képviselőtársaink részéről is, önmagában az a cél, hogy az erdélyi kopókat mentsük meg, és adjunk inspiratív lehetőséget a tulajdonosoknak a tovább tenyésztésre, általában elfogadott tény volt, aztán itt a mély…  a vadászatok, a vadterelési és a kutyákat veszélyeztető vadászatok felé is elindult a vita, talán olyan környezetben, ahol éppen nem biztos, hogy a legfelkentebbek voltunk ennek a kérdéskörnek a megvitatására, de a jó szándék egyértelmű volt mindenki részéről. Én magam tiszta lelkiismerettel támogatom ezt az előterjesztést, és a frakciónk is ezt jelezte, hiszen ezzel egy lehetőséget adunk annak, hogy az erdélyi kopók újra esetleg nagyobb számban kerüljenek évente törzskönyvezésre, azaz legyen motiváló annak a nagyon kevés erdélyikopó-tartónak, aki még ezzel az ősi fajtával foglalkozik, és lássanak benne fantáziát. Nem akarok én statisztikai adatokkal élcelődni, de aki ismeri, hogy milyen kutyafajták törzskönyvezése történik meg ma Magyarországon és ez hány ezres darabszám a hobbikutyák tekintetében, az viszont tudja, hogy ez messze nem a kilenc őshonos magyar kutyafajta közül kerül ki, hanem inkább hobbi- és luxuskutyák azok, amelyek aztán esetleg egy szoba sarkában vagy egy belterületi lakásban élik majd le az életüket. Hát, az erdélyi kopó nem ilyen, azt nem erre teremtette a Jóisten, és a genetikája sem ilyen, úgyhogy teljes mértékben azt gondoljuk, hogy jogos ez a felvetés, amelyben a vadászati alkalmat is engedélyezzük az erdélyi kopóknak. Köszönöm szépen.

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Laikusként hallgattam itt végig ezt a közel két óra hosszás vitát, mert majd a bortörvényre szeretnék teljes tudásommal reflektálni, de voltam 16 évig önkormányzati képviselő, amikor még a településünk megbízásából szolgáltatták, szolgáltattuk a helybeni hulladék elszállítását. Aztán most egy több mint száz települést magában foglaló rendszer az, amely jelenleg településemen és környezetében, Bács és Csongrád megyében szolgáltat. Aztán természetesen valamilyen szinten van információm az Unió elvárásairól az egyes tagországok felé, hogy mit is kell tenni a klímaváltozás megállítására, csökkentésére, visszaszorítására, a szén-dioxid-gázok és üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, egyáltalán a környezetünk védelmére és egyáltalán a zöldítés folyamatára.Hogy a zöldítést említsem meg, az Agrárminisztérium szép csendesen  akik nem vették észre, azoknak csendesen, akik észrevették, azoknak talán feltűnő  egy országfásítási programot indított ugyanennek a koncepciónak a jegyében, csak azt az Agrárminisztérium teszi elég nagy erővel. Sőt, minden született gyermek után tíz fa elültetésére is kerül sor, így aztán minden megyében lesz egy több tíz hektáros „született gyermekek erdeje” is, ami szintén itt a zöldgondolkodást erősíti meg.

(17.10)

Aztán a mostani vitában, egyszerűen azt kell mondanom, régi képviselőtársaim, Molnár Gyula, Varju László vezérszónoklatai, akikkel valamikor régebben kezdtük a képviselőséget, sajnálatos módon arra irányultak, mert fogalmuk nincs, mi ez az előterjesztett törvény, hogy szidják a kormányt, mert valami központosítást akar csinálni. Ezt kellett megállapítanom. Kész, lenyúlás, Fidesz-mutyi. Ez a felszólalásaik lényege. A jobbikos Nunkovics Tibornak halvány fogalma nincs, a felszólalása alapján, hogy mi ez a törvény. Ennyi lózungot vezérszónoktól én még nem hallottam. Potocskáné Kőrösi Anita már jobban megfogta a lényeget, látszik, hogy valamilyen szinten legalább próbálta beleélni magát abba, hogy mi van jelenleg, és mit tervez a kormány ezzel az elképzeléssel.

Tehát tisztázzuk, a hulladékgazdálkodásnak van néhány, mindenki által elfogadott alapeszméje! Például az, hogy az a legjobb hulladék, amelyik nem keletkezik. Utána jön a következő: ha már keletkezett, azzal csináljunk valamit. Na, de mit? Ekkor jön a racionális gazdálkodás, hogy kezdjük szelektálni, visszagyűjteni, újrafeldolgozni, és ennek is legyen lényege, hogy minél kevesebb kerüljön vegyes depós helyre, hulladéklerakóba. Mindegyik európai uniós ország, meg talán mások is, Magyarország is arra törekszik, hogy ezt a logikát próbálja megvalósítani, több-kevesebb sikerrel. Az azonban egyértelmű az államtitkár asszony által elmondott számok alapján, hogy a javulás és a siker útján haladunk. Lehet beszélgetni, hogy ezek a százalékos mértékek, amelyek 10-15 évvel ezelőtt voltak a depóban elhelyezett szemétnagyság tekintetében, hogyan csökkentek mára megfelelő mértékre vagy arra a mértékre, amit hallottunk. Hogy ez elegendő vagy nem, hogyan sikerült egyáltalán bevezetni Magyarországon a szelektív hulladékok válogatását konyhai, háztartási szinten, és hogy utána ezzel mit kell csinálni, ezen is lehet vitatkozni. Lehet vitatkozni, hogy ez elégséges vagy nem, de tény az, hogy előrébb mentünk.

Kiderült aztán 2010-11-ben, hogy olyan cégek lavíroznak ezen a piacon, amire Molnár Gyula utalást tett. Na, nem, még messze nem a nápolyi és szicíliai szemétmaffiáról van szó, de néhányan a vegyes zavarosban elkezdtek halászni. Ekkor jött az a kormányzati döntés, hogy köztulajdonú legyen ez az egész rendszer, próbáljuk megtisztítani ezt a környezetet, maximum a megbízottak lehetnek még a magánvállalkozáshoz kapcsolódók, akik a szemétszállítás egyes műveleteit végzik, de a rendszer legyen köztulajdonú. Akkor jön az a kérdés, hogy rendben van, most már próbáljuk a felnövekvő generációnak azt az életformát adni, hogy minél kevesebb hulladék keletkezzen, próbáljuk azt az életérzést adni, hogy nem jó az, ha az utak mentén tömegével szemetet látunk, szervezünk rá akciókat, de te már ne legyél szemétdobáló, és ha valaki eldobálta, szánd rá az idődet arra, hogy kimész, és egy akció keretében felszeded. Mert nincs mese: valakinek csak fel kell szedni!

Most az államigazgatási szervek azt a nagyon komoly feladatot kapták, a MÁV, erdőgazdaságok, közútkezelők, hogy ezt tegyék meg a saját hatáskörükben. Nincs más ugyanis, aki ezt megtenné. A felnövekvő generáció már ne legyen önkéntes szemétdobáló, hanem inkább a környezetet védő. Ez egy folyamat, nincs mese, ezt nem lehet egyik pillanatról a másikra megtenni, de ezen az úton haladunk. Én megértem a 2016-os környezetben történt változást, a kukaholding létrejöttét és annak minden negatív tapasztalatát. Ne gondolják, hogy ezt a kormánypárton, frakción belül szó nélkül hagytuk! Természetesen mi is láttuk, hogy egyszer csak megjelenik két évre visszamenő számla, és nem értettük, hogy ez miért történt. Nem ezt vártuk, ne értsék félre! Most egyébként már rendeződtek a sorok, ezt mindenki tudja. De a folyamat onnantól kezdve, hogy egy hatalmas szemétdombot próbálunk szétszedni, és azt szétválogatva, az abból még felhasználható elemeket újra feldolgozva legalább a feldolgozás szintjére eljuttatni, ez egyértelmű.

Önök azt mondják, hogy ez a beterjesztés gyalázatos, mert az önkormányzatoktól jogot, vagyont vesz el, s a többi. Csakhogy az eddigi rendszer bebizonyította, eljutottunk odáig, hogy most már van egy tudatformálás, kezdjük szelektíven szétszedni a hulladékot úgy, hogy ebben az erőforrást találjuk meg, ne a szemetet. Próbáljuk ezt most már eljuttatni egy feldolgozóhelyre is, vagyis olyan helyre, ahol szétválogatják, tehát ahol ott van egységesen a különféle szelektíven gyűjtött hulladék.

És akkor eljött a roppant nagy kérdés: ezzel mit kell csinálni? Amikor három évvel ezelőtt Kína letiltotta, hogy az Európai Unióból műanyagot hozzanak be, akkor az egész Európai Unió őrjöngésbe kezdett, az Unió összes országa. Önök ezt pontosan tudják. Schmuck Erzsébet egyedül az, aki láthatóan pontosan tudta ennek a törvénynek a hátterét. Én beleéltem magam az ön helyzetébe, képviselő asszony. A benyújtott törvény számtalan pontja ugyanis az ön követeléseiben megjelenik, önnek pedig most mégis azt kellett mondani, hogy ezt nem támogatjuk. Kitért az elől ügyesen, ehhez gratulálok, hogy szedjük szét, mert vannak jó elemei a törvénynek, meg vannak nemkívánatosak, de lennének jó elemei, amelyeket önök elfogadnak. Hiszen az ön által is sokszor követelt körforgásos, ciklikus gazdasági rendszer benne van, és akkor innentől nagyon nehéz, hogy ez ellen szólok, közben én is ezt követeltem végig.

Megértem Szél Bernadettet és a magát zöldnek hirdető LMP-t  Bernadett most már mint a Momentum arca jelenik meg, ahogy hallottam, itt a parlamentben , a magukat zöldnek hirdető ellenzéki szervezetek jönnek, hogy ők komolyan elolvasták, de szerintem két személy olvasta el komolyan, ez Szél Bernadett és Schmuck Erzsébet volt. Ők megértették, hogy hoppá, itt baj van, amit mi gondoltunk és követeltünk, azt most a kormány meg fogja csinálni. Ez az igazi problémájuk önöknek. Az összes többi, hogy lesznek akkor itt megint NER-lovagok, meg koncentrálás, majd kiválasztjuk, hogy ki lesz az újabb győztes, ez mind maszlag. De közben elmondták, hogy csak 70 milliárd forint a lakosságtól beszedett szemétszállítási díj, és 120-130 milliárd forintba kerül. Magyarul: 50 milliárd forint éves hiány van. Na, várjunk! Akkor ez a meggazdagodás útját jelenti a koncesszornak? Azért tisztázzuk már! Itt egy rendkívül nagy mínusz van, önök meg azt állítják, hogy ezen fog meggazdagodni valaki. Itt valami a matek útján nem jön össze egyelőre.

Természetes, hogy a feladatot el kell végezni. De kanyarodjunk vissza oda, hogy az önkormányzatoknál jó helyen van-e. Mondom, ez egy fejlődés folyamata volt, 10-20 év folyamata volt az, hogy most eljutottunk odáig, addig a kérdésig, hogy ha ezt a szemétszállítást és szétválogatást elvégezzük, most már a válogatóüzemekben darabokra, fajtákra szét tudjuk szedni, akkor ezzel mit csináljunk. Mert ezzel az önkormányzat semmit, a 3 ezer önkormányzat semmit nem fog tudni csinálni, ha nincs egységbe rendezve. Na, és akkor tessék mondani, hogy az így szétválogatott, most már erőforrásanyaggal és nem hulladékkal, mit tegyünk. Ez a válasz, a benyújtott törvény arra, hogy hogyan kellene országos szinten valakinek rendet tenni, hogy ne csak a szemétszállítással foglalatoskodjunk és a fizikai dolgokkal  hogy jön a kukásautó vagy nem jön, kitetteme a sárgát, meg a zöld, és a nem tudom, milyen kukát, és azt elvittéke , hanem azzal is, hogy ha tényleg eljutottunk erre a szintre, szét tudjuk válogatni és vannak erőforrásanyagaink, na, ezzel országos rendszerszinten mit csináljunk. Ezzel eddig senki nem foglalkozott.

Egy szomorú példát mondok. Nagyon modern szemétszállító, válogatóüzemeknek ott vannak az erőforrásaik, magyarul a szétválogatott hulladék, de nincs, akinek odaadja, eladja, hogy feldolgozza. Képzeljék el, ma ezt ugyanúgy vegyes szemétként kell tovább deponálnia, mert nem tud a szétválogatott, erőforrásnak tűnő hulladékkal mit csinálni. Mert ehhez kicsik. Megtette, amit kellett, de nincs hozzá az a nagy rendszer, amely összefogná, hogy kérem szépen, találjuk már ki, hogy ezzel a most már erőforrásnak tekinthető szelektív hulladékkal ki mit fog majd tenni. Az Unió ösztönöz arra, hogy saját anyagából újra feldolgozott terméket kell létrehozni, hogy a műanyagokból például saját anyagú újra feldolgozott termékek legyenek. Aki ismeri, Schmuck Erzsébet pontosan ismeri ezeket a követelményeket, pontosan kiolvassa ebből, hogy aha, most efelé el fogunk indulni, úgy látszik.

Persze, mondom, lehet kritizálni a módját ennek az egésznek, de azért azt hadd említsem meg, hogy az italcsomagoló-anyagoknak a törvénytervezetben javasolt betétdíjas és visszagyűjthető rendszerét néhány országban már láttuk ugyan, de ilyen egységes koherenciában még egyik ország sem tette meg. Horvátországban a sörösüvegeket és üvegalapú italpalackokat betétdíjazzák. Nincs is eldobott üveg, egyetlenegy darab sem, mindenki visszaviszi. Svédországban már a műanyag, PET jellegű palackokra is betétdíj van.

(17.20)

És akkor most gondoljuk el azt, amit az előterjesztés és a szándék tartalmaz, hogy bárhol veszem meg a csomagolóanyagot  és ebben benne lesznek az úgynevezett sörösdobozok, tehát a fém italdobozok, ez borzasztó nagy mennyiség, ma már a söröknek a 80 százalékát ilyenekben adják el, és nem üveg formájában, hogy megjegyezzem, szóval, borzasztó nagy mennyiség , ezeket betétdíjasként bármelyik gyűjtőponton, tehát ABC áruházak és kiskereskedő boltoknál kötelesek lesznek visszavenni, függetlenül attól, hogy hol vettem. És minden településen lesz egy olyan pont, ahol a klasszikus hulladékommal nem tudok mit csinálni, könyvvel meg ruhával, meg netán építési hulladékkal egy kisebb átalakítás után. Mert nem elég csak azt mondani, hogy ne szemeteljünk, de arra is választ kell adnia a kormánynak és az előterjesztésnek, hogy jó, jó, nem szeretnék szemetelni, de mit csináljak ezekkel a termékekkel ott a lakásomban. És ez az előterjesztés kísérletet tesz arra, hogy erre válaszoljon, ahogy az előterjesztésben az államtitkár asszonytól hallható volt. És ha ezt így végiggondoljuk, akkor merem azt mondani, persze önök mindenfélét mondanak: 2022, kormányváltás meg „önöknek erre nem lesz idejük” és a többi, ezt ismerem, ez politikai szöveg, voltam én is ellenzéki, tehát tudom körülbelül, hogy mi ilyenkor a kommunikáció a sajátjaink felé, de gondoljuk el, ha netán ez sikerül. Egy kicsit drukkoljunk annak, hogy igen, ez megvalósítható lesz; hogy Magyarországon nem szeméthulladékokat látunk itt-ott, hogy elindultunk a fásítási programmal az Agrárminisztérium részéről; hogy meghoztuk már azt a törvényt  remélem, figyelték , hogy az egyszer használatos műanyagokat hogyan vezetjük ki a szolgáltatási rendszerből; hogy most egy illegális hulladéklerakó rendszer felszámolását egy fényképezés útján kezdeményezhetjük; hogy ilyen szolgáltatási programok vannak.

Ezt azért mégiscsak valakinek értékelni kellene, hogy ilyenek történtek közben, és most megjön az egészet lefogó, koherenciába tevő kormányzati előterjesztés. Nem egyszerű, és önök azt mondják, hogy fenekestül felforgatja az eddigi rendszert. Mondhatnánk azt, hogy ha ekkora változtatást kell tenni, ami most már indokolt, akkor úgy néz ki, hogy ahhoz egy rendkívül nagy törvénynek…  önök ezt sok törvény megnyitása miatt negatívnak érzékelik, de az a helyzet, hogy ha valamelyik törvény ehhez nem kerül megnyitásra, akkor nem lesz koherens. Ezért kellett annyi törvényt megnyitni, amiről önök azt mondják, hogy ez kár volt, és nem így kellett volna szervezni.

Úgyhogy én kérném szépen azt, hogy most vonatkoztassunk el a politikai üzenetektől, amelyekben önök zseniálisak a maguk módján, nézzük már meg ténylegesen azt, amit Szél Bernadett meg Schmuck Erzsébet kiolvasott ebből a rendszerből: hogy ez akár működőképes is lehet. És tételezzük fel, hogy 4-5 év múlva még mindannyian itt leszünk a parlamentben, ki-ki a maga ellenzéki vagy kormánypárti oldalán, és térjünk majd vissza rá 4-5 év múlva, hogy mit is alkottunk most meg, és kinek lett igaza ebben a kérdésben. Én annak drukkolok, hogy önök ugyanígy itt legyenek, mint én. Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

FONT SÁNDOR (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Még a legelső körben a vezérszónoki felszólalásnál két témát hadd említsek meg, amelyben egyrészt hiányolták, hogy nagyon messze lesz majd a működtető cég a helyi lakostól, de jelzem, mint ahogy említettem most is, a környezetemben több mint 150 település hulladékbegyűjtését végzi már most egy cég, önkormányzati tulajdonú, tehát köztulajdonú. Itt Nunkovics Tibornak elég komoly fogalmi zavarai vannak, úgy látom, hogy mire vonatkozik a köztulajdoni kötelezettség. Ezért mondtam, hogy nem olvasta el a törvényt, és nem is érti, hogy miről van szó. Ezt változatlanul állítom. De visszakanyarodnék az eredeti gondolathoz. Jelenleg is egészen közel vannak a lakosokhoz, mert minden településen ügyfélfogadási idő van kijelölve. Mindenki pontosan tudja, hogy ha valami gondja van a szemétszállítással, akkor nem az agytröszthöz és a csúcshoz kell elmenni, hanem ügyfélfogadási időre be kell menni a szolgáltató irodájába. Kihelyezett ügyfélfogadási idők vannak minden településen. Tehát ezt már kitalálták, hogyan kell a kapcsolatot tartani a lakosokkal.

Még egy, amire itt többször utalnak, az önkormányzati vagyon. Egyesek einstandolást, meg nem tudom, miket mondtak. Tisztázzuk: ezek a nagyon nagy beruházások, amelyek az utóbbi tíz-tizenöt évben végrehajtásra kerültek, ezek százszázalékos európai uniós támogatással kerültek megvalósításra. És emellett volt, hogy önkormányzatok  mert van ilyen  saját vagyont is beletettek, mert még jobbnak látták, hogy így működjön.

Ott pedig, egyértelmű, hogy kötelező lesz az elszámolás, és valódi piaci áron, sőt azt merem mondani, hogy még annál tisztességesebb ajánlatot tenni a minisztériumnak az önkormányzatok felé, amelynek ilyen kimutatható vagyoneleme bent van. De ezt a vagyonelemet, amiről önök beszélnek, a szétválogatóüzemekről és a begyűjtőkocsikról és minden egyébről, ezek százszázalékos uniós pénzből kerültek megvásárlásra, és ezt az önkormányzatok pénzügy-technikailag jóváírással kapták meg mint vagyonelemet. Ezek kerülhetnek most esetlegesen a nagy rendszer működtetésébe. Vagyonvesztés nem történik az önkormányzatoknál.

FONT SÁNDOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy ikonikus törvényről van szó, mint ahogy államtitkár úr is említette. 2004-ben nevesítettük ezt a törvényt; itt vagyunk néhányan, akik részt vettünk annak is a vitáján. 2003 decemberében indult el a vita, és 2004 tavaszán zárult le, amikor elfogadtuk. És tulajdonképpen a szakmának egy olyan alaptörvényét fogadtuk el, amely aztán 2009-ben került csak módosításra, akkor az európai uniós szabályok változása miatt. Egy ténylegesen komolyabb változás 2012-ben következett be. És talán ez az az időpont, amikor egy benyújtott indítványt mint mezőgazdasági bizottsági elnök nem engedtem tárgysorozatba venni, mert nem volt leegyeztetve az akkori szakmai képviselet minden tagjával. Ezt követően egy több hónapos szakmai képviseleti egyeztetés és a hegyközségi tanácsok vezetésével történő egyeztetés után kialakult a mostani, élő bortörvény. És 2012 óta tartjuk azt a gyakorlatot, hogy nincs olyan lényegi módosulása a bortörvénynek, amelyben ne vennének részt egyeztetés útján a szakmai szervezetek csúcsképviselői, leginkább a Hegyközségek Nemzeti Tanácsára gondolok, és az országos lefedettséggel rendelkező szőlészeti-borászati civil szervezetek. Most is így történt, ahogy államtitkár úr is utalást tett rá, közel fél évig már kint volt, olvashatták a Hegyközségek Nemzeti Tanácsához tartozó szervezetek helyi tagjai, a hegyközségek, hogy mire készülünk, miért gondoljuk azt, hogy módosítani kellene a 2004-es alap-bortörvényt. Ebben indokként több ok elhangzott. Hadd jegyezzem meg, hogy egyrészt az elektronizáció világa már annyira felgyorsult 2004 óta, hogy illik ezt is lekövetni, erre komoly utalás és javaslat történik a törvényben, de hadd jegyezzem meg a 2016-os általános közigazgatási rendtartásról szóló törvény módosítását, hiszen egy államigazgatási rendbe is be kell illesztenünk a mostani, újrafogalmazott bortörvényt. Aki figyelte az előterjesztést, az látja, hogy a mostani tervezet megszünteti a 2004-es bortörvényt, tehát egy teljesen új bortörvény datálódik a parlamenti elfogadása után.

A törvénynek új a struktúrája, a szerkezete. Csak a legszükségesebb szabályokat fogja ezután törvény ezen a magas szinten szabályozni, és ami lehet  és a rugalmasságot, gyorsaságot megköveteli időnként , alacsonyabb szintű kormány- vagy pedig miniszteri szintű rendeletekbe kerül majd. Tehát sok része már nem lesz megtalálható az eddigi bortörvénynek a most megfogalmazott bortörvényben.

Nem kérdéses, hogy a jogalkotó mindig célt keres, hogy jó, jó, de akkor mit szeretnénk elvárni majd a most megfogalmazott törvénytől. Ebben, nyugodtan mondhatom, hogy az ágazati szereplőkkel egyetértve elfogadható célokat tűzött ki a kormány.

(19.40)

Egy jelentős adminisztrációs tehercsökkentést szeretnénk ezzel elérni, és mint ahogy utalást tettem rá, a mai digitalizáció szintjével, az e-pincekönyv megjelenésével egy olyan adminisztrációt, amelyben kiszűrjük a duplikációt, a felesleges adatközléseket, amelyet akár a Statisztikai Hivatal, a vámhatóság, maga a HNT rendszere igényelt, és egységes felületről lehet majd bárkinek lekérni, illetve felölteni az érintett adatokat. Ezzel természetesen egyes eljárások ügyintézési idejének a csökkentését is el szeretnénk érni. Például a bor forgalomba helyezésének az ügyintézési ideje elég macerás a jelenlegi rendszerben, és ennek kötött államigazgatási ideje van. Ezt az időszakot is a most megfogalmazott tervezettel szeretnénk csökkenteni.

És nem kérdéses, hogy úgy gondoljuk, hogy a bor is megérdemli azt a védettséget, a földrajzi árujelzővel ellátott termékek védelmét, amit sok termék esetében megtettünk. Most itt nevesítjük, hogy ki legyen az ügygondnoka ennek a védelem figyelésének, és szankcionálja a tervezet, hogy aki visszaél ezen védelemmel és nem a megfelelő módon használja, ott milyen retorziók következhetnek be.

És tegyük hozzá, hogy rendkívül sokat tettünk a magyar borászat átláthatósága érdekében. De tudjuk, hogy nincs olyan gazdasági tevékenység, ahol időnként valakik ne spekulálnának éppen egy joghézaggal vagy éppen egy lankadó hatósági figyelemmel, és visszaélésekre kerül sor. Ezért ez a rendszer az átláthatóságot is nagyban növeli.

Közismert, hogy Magyarország időnként kitett nagy mennyiségű, főleg Olaszországból származó lédig importbornak, és az azzal kapcsolatos forgalomba hozatali szabályok, a megjelenése a terméknek mindig vita tárgyát képezték. Bár hozzáteszem, hogy éppen talán 2012 óta az általam említett, akkori bortörvény utolsó nagy módosítását követően és a Hegyközségi Nemzeti Tanács markáns fellépése következtében a mintegy 400-500 ezer hektoliteres éves lédig borimport Olaszországból néhány tízezer hektoliterre csökkent le az utóbbi időben. Magyarul a magyar bornak tere nyílt idehaza és az exportpiacokon is.

És hadd utaljak a változások sorára a továbbiakban is, hiszen a szőlőfelvásárlás rendje is és ennek az ügyviteli kezelése is meg fog változni. Az eddigi szokásoktól eltérően a szőlő felvásárlója egy felvásárlási jeggyel fogja majd igazolni az átvételt, amelyen majd fel kell neki tüntetni triviális adatokat, mint például a súlyt, a behozott szőlő mennyiségének a súlyát, annak a mustfokát. És itt, a mustfoknál hadd említsem meg, hogy az utóbbi időben egy kellemetlen jelenséget, a mustfokkal való manipulálást is ki kell szűrni, és ez a rendszer kiszűrheti, hiszen kötelező lesz majd az epincekönyv létrejöttével úgynevezett online kapcsolatot létesíteni egy adatbázissal, amely online adatbázisba a felvásárolt szőlő mustfokának megmérése után automatikusan továbbítódni fog az adat, tehát itt is az átláthatóságot és a tisztességes borászatok védelmét szeretné a törvény ellátni.

Megjegyzem, hogy több okmány megszűnését is kezdeményezi a jelenlegi bortörvény, és egyben a megszűnés nem jelenti azt, hogy az ellenőrizhetőség, a származás bizonyítottsága netán majd csorbát szenvedne, sőt, épp az előbb utaltam rá, hogy ez még inkább nyomon követhető lesz. és nem lesz manipulálható utólagosan és papír alapon, mint ahogy esetenként sajnos a felderítő hatóság ezt bemutatta. Néhányan ezt megtették.

Így meg fog szűnni a jelenleg ismert szőlőszármazási bizonylat, meg fog szűnni a készletigazolás céljából kiadott borszármazási bizonylat, meg fog szűnni a más borászati üzemekbe átszállítás céljából kiadott borszármazási bizonylat, és meg fog szűnni a forgalomba hozatali engedély is. Mindezeket felváltja és leegyszerűsíti két hangsúlyos okirat. Egy, az első, úgynevezett seprős újborra kiadott származási bizonylat, majd pedig egy úgynevezett végső forgalomba hozatal céljából kiadott származási bizonylat. Ezt ma a szakma az úgynevezett C-típusú származási bizonyítványként ismeri.

De mint említettem, ezeknek a bizonylatoknak a megszűnése egyben azt az adminisztrációs teherkönnyítést fogja jelenteni, amely megfogalmazódott a törvény benyújtásakor célként, másrészt pedig az elektronizációs rendszer következtében az ellenőrizhetőség és a bor eredete, magyarul, hogy milyen szőlőfajtából, melyik területről származik, ez az újonnan bevezetett, úgynevezett kibővített felvásárlási jeggyel mindenképpen bizonyítható lesz. Hiszen ezen a felvásárlási jegyen az egyszer már említett súly és mustfok mellett a szőlő származási helyét, azaz területét behatároló igazolószámot, helyrajzi számot is fel kell majd tüntetni. Ez felírásra kerül az e-pincekönyvbe, amely így automatikusan a hegybírói nyilvántartásba kerül, tehát triviális lesz, hogy melyik kész bornak melyik szőlőmennyiség és honnan származó szőlőmennyiség az alapanyaga.

A törvény a továbbiakban hoz egy olyan új helyzetet, hogy a forgalomba hozatali eljárás egy nagyon komoly leegyszerűsítést tesz lehetővé az elektronizáláson keresztül. Nem akarom itt részletezni a jelenlegi eljáró szabályozás rendjét és papírmunkáját, hogy amikor valaki jelenleg forgalomba szeretne hozni bort, ezt hogyan indítja meg borászati hatóságok, minősítések és mindenfelé, és hogyan kap végül engedélyt és teheti azt meg, hogy na, akkor most már kiajánlhatom a nagy- és kiskereskedők számára ezt a terméket.

Egy rendkívül leegyszerűsített verzió fog következni. Gyakorlatilag megszűnik a forgalomba hozatali engedély, és csak egy bejelentés lesz ehelyett, viszont a forgalomba hozatal négy nagyon markáns feltételhez lesz kötve. Ez gyakorlatilag az úgynevezett végső vagy C-típusú származási bizonylat; másodikként a borászati hatóságok által tételenként kiadott forgalomba hozatali azonosító; harmadikként a kémiai összetételre vonatkozó analitikai vizsgálat; és negyedikként  ha ezt egyébként a helyi termelői közösségek, magyarul a hegyközség kéri  egy érzékszervi vizsgálatot is kérhetnek. Ezt majd mindegyik hegyközség eldönti, hogy kérie az analitikai vizsgálat mellett az érzékszervi vizsgálat feltételét is a forgalomba hozatalhoz. És tegyük hozzá, hogy az adatszolgáltatások elektronizálása további tehercsökkentést jelent a borászatoknak.

Hadd említsem meg külön Tokaj kérdését. Pontosan tudjuk, és látom Hörcsik Richárd képviselőtársamat, elnök urat, hogy ugrásra készen áll, hogy a térség képviselőjeként részletesebben is kifejtse gondolatait, de természetesen most is Tokaj kérdését a bortörvénynek külön kell kezelni, nincs mese. Itt egy több évszázados zárt borvidékről van szó, amit a világ és mi, magyarok is természetesen külön tartunk számon. Ennek megfelelően speciális szabályok vonatkoznak a tokaji szőlészetre és borászatra, minden területre, ami a lehatárolást illeti, ami a borkülönlegességek listájának készítési használatát illeti, a palackozásra vonatkozó különleges szabályokat illeti, annak megfelelően, ami rangja és becsülete Tokajnak van.

Én gyakorló szőlőtermelőként egy apró aggályomat hadd fejezzem ki, amin nem tudok változtatni, nem tudom módosító indítvánnyal sem jobbá tenni. Ez a 2021. augusztus 1-jei hatálybalépés; pontosabban a törvény hamarabb hatályba fog lépni, de augusztus 1-je mindig a fordulónapja az új borpiaci évnek. Itt másképp számítódnak az évek érthető módon, egy kertészeti termékről van szó. Addigra kell a teljes magyar szőlészet-borászat társadalmát fölkészíteni egy jelentős elektronikai és adminisztratív átállásra. És augusztus elseje rendkívül közel van a szüret megkezdésének az időpontjához. A korai szőlőfajtákat bizony  az irsai olivérre hadd utaljak  augusztus második hetén már szedni szoktuk, sőt volt olyan, amikor augusztus első hetén szedtük, két évvel ezelőtt.

Azt kérem majd az államtitkár úrtól és a kormányzattól és a Hegyközségi Nemzeti Tanáccsal együttesen, hogy rendkívül nagy erővel készítsük fel a szőlészeteket, borászatokat és a hegybírókat és a hegyközségi szervezeteket.

(19.50)

S természetesen azt az informatikai hátteret, akiknek majd meg kell alkotniuk ezt az e-pincekönyv-rendszert, hogy nehogy valamilyen nagyon komoly akadályokba ütközzenek a pincészetek és a gazdálkodók augusztus második hetén, amikor a fizikai és biológiai érés következtében el kell hogy induljon a szüret. Azok nem fognak várni majd ott programozókra, meg mindenkire, hogy még kijavítsák ezt vagy azt a hibát. A szőlő meg fog indulni a pincékbe befelé, és nehogy ott valami bökkenő legyen, mert az esetleg komoly felzúdulást hozhat majd a szőlőtermelők részéről.

Nekem ez az egyetlenegy aggályom, de nem tudok mit tenni, hiszen, mint említettem, a borpiaci év mindig augusztus 1-jétől a következő év július 31-éig tart. Így lesz most is, csak legyünk figyelemmel az esetlegesen felmerülő akadályokra. Természetesen a Fidesz-frakció támogatni szeretné ezt a bortörvénytervezetet. Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)