Felszólalás adatai

Kedves Képviselőtársaim! Mielőtt az Első és a Második könyvről a mondandómat elkezdeném, hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy csatlakozzak Papcsák képviselő úrhoz. Már ne ijedjenek meg, nem a tekintetben, hogy a teljes kronológiai sort el fogom mondani a XIX. századtól kezdve, hogy mi előzte meg a mostani korszerű polgári törvénykönyvi javaslatot, hanem ha már ma is és a családunk alapján is elmondhatjuk, hogy a magyar azért csak jogásztársadalom és jogásznemzet, valljuk be őszintén, hadd emlékeztessem képviselőtársaimat arra, hogy valóban, az elmúlt évszázadokban egészen kiváló jogásznemzedék és jogászprofesszorok voltak ebben a hazában, de az én számomra talán a legkedvesebb Grosschmid Béni, aki Márai Sándornak és a világhírű Radványi Géza testvér rendezőnek az atyai nagybátyja volt, és akiről Márai Sándor oly szépen beszélt az Egy polgár vallomásaiban.

Azt hiszem, képviselőtársaim, ha Grosschmid professzor úr látná ezt a törvényjavaslatot, vagy mondhatom Zsögöd Béninek, úgy hívták annak idején, ezen a néven publikált, akkor most biztosan büszke lenne arra, és biztos, hogy aláírná, hogy egy valóban igényes XXI. századi törvényjavaslat fekszik itt. Biztos minden képviselőtársam tudja, hogy a professzor úr egyébként 1852-ben Máramaroson született, és 1938-ban Budapesten halt meg. A kolozsvári és a budapesti egyetem tanszékvezető tanára volt, és én megmondom önöknek őszintén, hogy olvastam a kötelmi joggal kapcsolatos fejtegetéseit, és jó néhány kérdésben még ma is egyetértek.

No, e lírai kitérő után, képviselőtársaim, akkor a két alapvető és az Első könyvhöz szeretnék hozzászólni, nevezetesen az Első könyvnél a bevezető rendelkezésekről szeretnék beszélni és az emberről mint jogalanyról. Fideszes képviselőként hadd mondjam, hogy két részletkérdésről, ha lesz időm, szeretnék külön beszélni, az egyik a cselekvőképességgel kapcsolatos szabályok változása, de talán még ennél is fontosabb az úgynevezett sérelemdíj, amely most már egészen más formában kerül bevezetésre, mint a nem vagyoni kártérítés.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Mivel a javaslat által a polgári törvénykönyv kódex jellegű, a hatályos jognál átfogóbb szabályozás megteremtésére épül, az alapelvek jelentősége felértékelődik. Ez a koncepció a magánjogi jogviszonyok nagyobb és teljesebb körét öleli fel, ezért az alapelvek átfogó és megfelelő alkalmazása garancia arra, hogy azok a teljes polgári jog normaanyagát átlényegítsék. A javaslatban szereplő megoldások és a hatályos Ptk.-hoz képest eszközölt változások ezt a célt alkalmasan szolgálják.

A tervezet bevezető rendelkezései az új Ptk. alapelvei, amelyek célja, hogy áthassák a részletszabályozásokat, és hogy a jogalkalmazás, kiemelten a bírói gyakorlat számára segédkezet nyújthassanak. A bevezető rendelkezésekben megfogalmazott alapelvek jogtechnikai jelentősége nem abban áll, hogy eszerint jogviták dőlhessenek el, hiszen az új Ptk. tervezetének elvi alapja, hogy azokat a vonatkozó részletszabályozás szerint kell eldönteni. Azonban a bírói gyakorlat a részletszabályok értelmezését az alapelvek tartalma szerint végzi, ami különösen jelentős iránymutatást jelent olyan esetekben, amelyekben maga a részletszabály enged mérlegelést a jogalkalmazó számára.

A bevezető rendelkezésekben három alapelv került rögzítésre: a jóhiszeműség és a tisztesség elve, az elvárható magatartás elve - és itt a felróhatóság kifejtése - és a joggal való visszaélés tilalma. A bevezető rendelkezések száma az új polgári törvénykönyv tervezetében szűkült a korábbihoz képest. Csak azok az alapelvek kaptak helyet a javaslat bevezető rendelkezései között, amelyek a jogszabály egészére nézve képesek alapelveket rögzíteni.

A javaslat ésszerűsíti és egyben sűríti az alapelvek rendszerét, így például nem nevesíti önállóan a rendeltetésszerű joggyakorlás követelményét, hiszen annak érvényesülése levezethető a jóhiszeműség és a tisztesség elvéből, valamint a joggal való visszaélés tilalmából. A terjedelmi szűkülés emiatt nem jelenti, hogy a magánjogot átfogó alapelvek tartalma elveszne, sőt ellenkezőleg, az áttekinthető szabályozás útján kézzelfoghatóvá válik.

Ésszerű rendező elv érvényesül egyes alapelvek jogszabályok belüli elhelyezkedésének változásában is. Miután a kölcsönös együttműködés követelménye elsősorban a szerződéses viszonyok területén nyer jelentőséget, ezért a javaslat, ellentétben a hatályos szabályokkal, nem az egész polgári jogra vonatkozó alapelvként említi azt a bevezető rendelkezések között, hanem a szerződési jog alapelvei között.

(9.10)

Emellett a javaslat a szerződési jogon kívül is megfogalmaz konkrét normákat is, amelyek a jogalanyok együttműködését erősítik. A tulajdon védelmének és a személy védelmének alapelve szintén nem kerül nevesítésre a bevezető rendelkezések körében, minthogy - alkotmányos alapelvek lévén - az egész jogrendszerben is érvényesülni hivatottak. Ezzel összhangban a Ptk. bevezető rendelkezései között csupán normaismétlés lenne újra megjeleníteni azokat, ehelyett a javaslat konkrét rendelkezései a polgári jog területén - csakúgy, mint más jogszabályok más jogterületen - szereznek érvényt az alkotmányos alapelveknek.

A bevezető rendelkezések ésszerűbb és áttekinthetőbb rendszerének megteremtése által nem sérülnek azok az alapelvek, amelyeknek a magánjogban érvényesülnie kell, ellenkezőleg, a javaslat elkerüli azok felesleges megismétlését, illetőleg megfelelő helyen nevesíti őket, és kellő hangsúlyt fordít a bevezető rendelkezések mellett a részletszabályok útján történő érvényesítésre is.

A törvény célja. A javaslat meghatározza a törvény célját, amely amellett, hogy a Ptk.-hoz hasonló, alkalmas arra, hogy a javaslat kódex jellegét erősítse és átfogja a polgári jogviszonyok alanyainak teljes körét. A javaslat céljának meghatározásával biztosítja, hogy a polgári jogi jogviszonyok alanyainak vagyoni és személyhez fűződő jogait a kódex védje.

Értelmezési alapelv. Az értelmezési alapelv segít abban, hogy elkerülhető legyen az értelmezési szempontok kimerítő felsorolása. A javaslat által megfogalmazott értelmezési alapelv egyik részről garanciát jelent, hogy a konkrét normák alkalmazása ne kerülhessen ellentétbe az alaptörvénnyel és igazodjon a törvény egészének rendeltetéséhez, másrészt az alapelv külön biztosítja, hogy a polgári jogi jogviszonyokat rendező külön jogszabályok értelmezésére is a törvénykönyvvel összhangban kerüljön sor.

A jóhiszeműség és tisztesség elve számos állam magánjogi kódexét és nemzetközi jogegységesítő tervezetet átlényegítő alapvető tétel. Magyarország recepciójának története már az 1928-as magánjogi törvényjavaslatra visszanyúlik. Stabil etikai alapvetése és zsinórmértékként történő alkalmazása mellett ez az elv garantálja, hogy a piacgazdaság magánautonómiára épülő viszonyai között érvényesülhessenek a szociális szempontok.

A javaslat vonatkozó rendelkezéseinek elmélyültsége hangsúlyozható, hiszen a szóban forgó alapelv alatt nevesíti külön a venire contra factum proprium ősi tételét, tiltja az olyan joggyakorlást, amely a jogosult korábbi magatartásába ütközik, amelyben a másik fél okkal bízhatott.

Az elvárhatósági mérce megállapítása a Ptk. alapelvi tételét tartja fenn a javaslatban, amely a bírói gyakorlat útján sikeresen érvényesülő magánjogi alapelv. Ugyanakkor az adott helyzetben általában elvárható magatartás a polgári jogi felelősségben a felróhatóság alapját képezi. A javaslat a kártérítési felelősség általános kimentési klauzulájának zsinórmértékét is fenntartja. Az alapelv tehát egyik részről teljes összhangban áll a javaslat rendelkezéseivel, másrészről felelősség azonban csak akkor keletkezik az adott helyzetben elvárható magatartás követelményének megszegéséből, ha ezt a törvény kifejezetten előírja. Az alapelvvel együtt kerül fenntartásra a nemo suam turpitudinem allegans auditur tétele is, amely szerint felróható magatartására - késedelemre, mulasztásra, szerződésszegésre - senki sem hivatkozhat.

A joggal való visszaélés tilalma. Ez az alapelv az alanyi jogok szabad gyakorlásának lényeges elvi korlátja, amely az alanyi jogok érvényesülését gátolja meg. Rendkívül indokolt, hogy a javaslat alapelvi szinten rendezi a joggal való visszaélés kérdését, hiszen az alanyi jog tartalmától függően a visszaélés jellege meglehetősen különböző lehet egyes esetekben. Ugyanakkor a javaslat szemléletmódja is korszerűbb a hatályos polgári törvénykönyvnél, és azzal ellentétben nem határoz meg a joggal való visszaélés tilalmának fogalmi határait megjelölő tételes és példálózó feltételeket. A javaslat lényegében fenntartja a hatályos jogot, a polgári jogok érvényesítése - ha a törvény másként nem rendelkezik - bírósági útra tartozik.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A Második könyv az emberrel mint jogalannyal foglalkozik. A javaslat az emberre mint jogalanyra vonatkozó szabályokat külön könyvben tárgyalja, míg a jogi személyekre vonatkozó szabályok ezt követően is külön könyvben kaptak helyet. Az elkülönítés tehát a javaslatban élesebb, mint a polgári törvénykönyv hatályos szabályaiban, ahol "A személyek" részen belül külön címekben kerülnek szabályozásra az ember jogalanyiságára és a jogi személyekre vonatkozó szabályok. A javaslat ezzel a megoldással közelebb kerül a magyar magánjogban már Szladits Károly által is élesebben hangsúlyozott elhatároláshoz: "a jogi személlyel az embert mint természetes személyt helyezzük szembe".

Miután az ember jogalanyiságára vonatkozó rendelkezések a kódex valamennyi könyve közötti összhang szempontjából fontosak, a javaslat vonatkozó rendelkezései fogalmilag rendkívül szabatosak. Példának okáért a kiskorúnak gyámja, a nagykorúnak gondnoka van, s e megfontolás mentén a gyám által biztosított a méhmagzat törvényes képviselete is.

A holtnak nyilvánítás szabályait a javaslat lényegében változatlanul hagyja, ugyanakkor amennyiben bebizonyosodik, hogy a holtnak nyilvánítás feltételei nem állnak fent, arra az esetre a javaslat csak a holtnak nyilvánító határozat hatályon kívül helyezéséről rendelkezik. A hatályos Ptk. emellett a határozat alapján beállott jogkövetkezmények semmisségét is kimondja, de a változás ésszerű és időszerű is egyben, hiszen dogmatikai értelemben pontatlan a hatályos szabályozás, ráadásul öröklés esetében értelmezhetetlen is a semmissé nyilvánítás. Az új szabályozásban így a jogkövetkezményeket külön rendelkezések szabályozzák.

A cselekvőképesség szabályozásának elvi alapjai a hatályos joghoz képest változatlanul maradtak, így az mindenkit megillet, akinek a cselekvőképességét a törvény vagy a törvény alapján a bíróság gondnokság alá helyezést elrendelő ítélete nem korlátozza. A javaslat meghatározza a cselekvőképesség létéhez társuló jogi hatást: "aki cselekvőképes, maga köthet szerződést vagy tehet más jognyilatkozatot".

A javaslat nem módosít a kiskorúság miatt cselekvőképességükben érintettekre vonatkozó rendelkezéseken, ugyanakkor a nagykorú, cselekvőképességükben érintett személyekre vonatkozó szabályokban indokolt volt változtatni és pontosítani.

Közelebb hozva a polgári jog rendelkezéseit a nemzetközi egyezmények és az alkotmányos követelmények normáihoz, a javaslat a szükségesség és az arányosság elvének mentén szabályozza a nagykorú személyek cselekvőképességének korlátozását. A cselekvőképesség korlátozása részleges és teljes korlátozás lehet, de a javaslat csak akkor ad lehetőséget a korlátozásra, ha az érintett személy jogainak védelmére a cselekvőképesség részleges korlátozása nem elégséges.

A javaslat ennélfogva irányt mutat a bíróságnak, hogy a hangsúly a célirányos segítségnyújtásra helyeződjön át. Korszerűbb terminológiát használ és beépíti az orvostudomány új eredményeit az új szabályozás koncepciója a cselekvőképesség korlátozásának feltételei esetén, amikor úgynevezett mentális zavart említ, a Ptk. pszichés állapot, szellemi fogyatkozás, szenvedélybetegség fogalmai helyett. A célirányos segítségnyújtás jogpolitikai céljával összhangban áll, hogy szigorodnak a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság alá helyezés feltételei. A javaslat a gondnok felügyeletét és az általa adott számadást részletesebben szabályozza, mint a mostani Ptk. Ennek alapja továbbra is a beszámolási és a számadási kötelezettség.

A javaslat a döntéshozatalukban akadályozott nagykorú személyek számára biztosítja a támogatott döntéshozatal lehetőségét, amelynek alapjai a nemzetközi normák időszerű beépítésén nyugszanak. Ez az új és szükséges jogintézmény, amely az érintett személy cselekvőképességének korlátozása nélkül kínál lehetőséget arra, hogy egyéni szükségleteken alapuló döntésben is segítséget nyújtson.

Itt engedjenek már meg egy lírai kitérőt! Bizonyára sokan olvasták velem együtt a Jogtudományi Közlönyben nem oly régen megjelent azon elmélkedést, amelyben egy rendkívül fiatal és tehetséges, egyetemen oktató "A cselekvőképesség szabályozása az új polgári törvénykönyvben" címmel írt egy tanulmányt. Itt azt fejtegeti hosszan, hogy a vonatkozó nemzetközi egyezményekkel nem biztos, hogy jó, ha a cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezés egyáltalán a polgári törvénykönyvben szerepel. Megmondom őszintén, hogy engem a professzor úr és a most kodifikált szabályok abszolút meggyőztek, és szent meggyőződésem, hogy ennél jobb és korszerűbb megoldás nem születhetett, ami most a cselekvőképességgel kapcsolatosan itt előttünk fekszik.

Üdvözölhető, hogy a javaslat a személyhez fűződő jogok polgári törvénykönyvbeli szóhasználatát az annál kifejezőbb személyiségi jogokra változtatja a vonatkozó rész elnevezésével együtt. Noha a jogi személyekre vonatkozó joganyag külön könyvbe került, ettől a javaslat természetesen rendelkezik a jogi személyek személyhez fűződő jogainak a Harmadik könyvben található utaló szabályával.

Régi adósságot pótol a javaslat azzal, hogy a bírói gyakorlat által már kidolgozott, a közéleti szereplők személyiségi jogainak alacsonyabb védettségére vonatkozó szabályt törvényi szintre emeli, ezzel közelítve a tételes jogot a bírói gyakorlathoz.

Figyelemmel a nemzetközi egyezményekben fellelhető követelményekre, a javaslat kimondja a magánszféra tiszteletben tartásának kötelezettségét - nota bene, ugye. A polgári és politikai jogok egyezségokmányának 17. cikkelye szerint senkit sem lehet alávetni magánéletével, családjával kapcsolatos önkényes beavatkozásnak. Ez a közszereplőkre is vonatkozik - zárójel bezárva. A beavatkozás akkor is sérti a személyiségi jogokat, ha önkényes, indokolatlan és szükségtelen.

A javaslat új szankciót határoz meg a személyiségi jogok megsértésére, a sérelemdíjat, amely lehetővé teszi a nem vagyoni kártérítés megszüntetését, mely jogintézmény jogalkalmazási oldalról nehézkes, elméleti oldalról vitatható. A sérelemdíj rendeltetése kettős: magánjogi büntetés a jogsértésnek és vagyoni elégtétellel történő közvetett kompenzáció.

(9.20)

A sérelemdíj kínálta védelem hatékonyabb a jövőre nézve, hiszen annak megállapításához a bíróságnak nem kell a sértett oldalán bekövetkezett hátrányt kutatnia.

Tisztelt Képviselőtársaim! Üdvözöljük, mi, közszereplők is természetesen külön üdvözöljük a sérelemdíjat, különös tekintettel arra, hogy bár a zsinórmércével is egyetértünk, hogy egy közszereplőnek többet kell kibírni, de az mindannyiunk előtt ismeretes, hogy a polgári törvénykönyvben jelenleg szabályozott nem vagyoni kártérítés intézménye, amely teljesen felesleges bizonyítást kívánt meg a kártérítési összeg meghatározásánál, nevezetesen a régi Alkotmánybíróság által kinullázott szabályt, hogy élete és társadalmi életben való részvétele tartósan és súlyosan megnehezült, mindenki tudja a gyakorlatból, hogy három vagy négy tanút felvonultattunk, hogy egyébként miután ilyen és ilyen megjegyzések történtek, vagy dehonesztáló kifejezések elhangzottak, akkor valóban búskomor lett az illető. Ebből következik azért, hogy igen nehéz volt ennek a bizonyításnak a bíróságnak eleget tenni, illetve hogy megfelelő mértékű nem vagyoni kártérítést szabjon ki.

Ez a sérelemdíj minden tekintetben korszerű és egyértelmű útmutatást ad a bírói gyakorlat számára is, hiszen pontosan meghatározza és kodifikálja a kódex, hogy a sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire, különösen a jogsértés súlyára, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és a környezetére gyakorolt hatására tekintettel állapítja meg, és a sérelemdíjat a bíróság egy összegben határozza meg. Mindannyiunk előtt ismeretes, hogy Magyarország nem Amerika, ez több szempontból rendkívül pozitív, de azért az az összeg, ami eddig meghatározásra került a bírói gyakorlatban - tapasztalatból mondom, itt egészen kis számok voltak, egy-két vagy három-négy millió forint, mondjuk, az MDF-kizártak ügyében egy komolyabb összeg került megállapításra, hárommillió forint, de kérem szépen, az önmagában még nyilvánvalóan nem volt alkalmas a reparációra. Most, amikor valóban súlyos jogsértés következik be bárkinél, abban az esetben igenis lehetősége lesz a bíróságnak a jogszabályváltozás alapján, még egyszer mondom, nem amerikai szintű kártérítési összegre vagy sérelemdíjra gondolok, de mindenképpen az eset összes körülményei alapján egyediesítve olyan komoly sérelemdíjat megállapítani, amely el fogja rettenteni azokat, akik teljesen megalapozatlanul különböző kijelentéseket tesznek, illetve ezzel kapcsolatosan eljárásokat indítanak.

És - képviselőtársaim, itt a helye a reklámnak - még egyszer azt tudom mondani, hogy a különböző vitáknál is nyilvánvaló, hogy ez a sérelemdíj és ez az eszköz, a személyiség, jó hírnév megsértése sokkal hatásosabb fegyver lesz az új polgári törvénykönyv alapján, mint hogy valaki becsületsértésért vagy rágalmazásért magánindítványra tegyen eljárást, különös tekintettel az ezzel kapcsolatos, a bennünket érintő mentelmi jogra. Azt hiszem, hogy ez üdvözölendő, és összességében azt kérem képviselőtársaimtól, hogy a polgári törvénykönyv egészét és koncepcióját a módosító javaslataink egyik oldalon se érintsék, ez az egész úgy, ahogy van, egy kiváló munka, nem szabad ennek a lendületét és koncepcióját megtörni. Azt hiszem, e tekintetben a Ház két oldala között semmilyen vita nincs. Maradjon ez a következő évtizedek, megkockáztatom, a következő ötven év polgári törvénykönyve, amit jó szívvel ajánlok a Ház figyelmébe.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)