A felszólalás szövege:

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az év végén az ember általában számot vet, és elgondolkodik azon, hogy idén milyen jó és rossz dolgok történtek vele. A 2020. év Magyarországot ért legnagyobb bajsága egyértelműen a koronavírus-járvány. A nyugdíjasoktól kezdve a középkorú munkavállalókon át az ifjú sportolókig már több mint 254 ezer honfitársunk fertőződött meg, és közel 6 ezer ember halt meg. Az elmúlt napokban hagyott itt minket Balázs Fecó Kossuth-díjas zenész, aki büszkén hirdette, hogy a Ferencvárosi Torna Club szurkolója; 69 éves volt. Meghalt Tóth Ferenc korábbi kosárlabdázó, országgyűlési képviselő, aki a Paks FC lelkes drukkere volt; 70 évesen hagyott itt minket. Meghalt Laczkó Mihály, a Magyar Labdarúgó Szövetség korábbi elnöke, aki a hírek szerint az unokáitól kapta el a vírust; ő 85 éves volt. Meghalt Imrő János, a Magyar Labdarúgó Szövetség korábbi alelnöke; 61 éves volt. Meghalt Gróz János, a strandkézilabda-válogatott korábbi szövetségi kapitánya, aki mindössze 49 éves volt. Ez az elmúlt néhány nap szörnyű veszteséglistája a sportból. Isten nyugosztalja őket!

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokakkal szemben én nem állítom, hogy hazánk miniszterelnöke a felelős ezekért a tragikus eseményekért, e megannyi remek ember haláláért. Arról, hogy vírus van, nem ő tehet.

Arról azonban, hogy becsapta a magyar embereket, viszont tehet. Azt állította: mindenki megnyugodhat, ha elkapja ezt a betegséget, meg fogjuk gyógyítani. De ez nem vált valóra, hiszen meghalt Balázs Fecó, meghalt Tóth Ferenc, meghalt Laczkó Mihály, meghalt Imrő János, meghalt Gróz János, és velük együtt már 6 ezer honfitársunk, köztük somogyi nagymamák, nagypapák, feleségek, férjek, barátok, kollégák. Miniszterelnök úr tehát hamis biztonságérzetet keltve, tudatosan hazudott nekünk, vagy ezen a területen is a Takács Mihály-tudású és -jellemű emberek tanácsaira hallgatva nyilatkozott.

(15.40)

A koronavírus-járvány következtében sokan haltak meg, akiknek nem kellett volna, és sokaknak ment tönkre az élete, akik tisztességesen és rengeteget dolgoztak. Ha pedig a Fidesz-kormány nem segít az önhibájukon kívül bajba került embereken, akkor nekik már késő lesz, amikor vége az utolsó dalnak is.

És akkor az emberek fel fogják tenni a kérdést: mit műveltek önök védekezés címén? Mit műveltek önök a sorosozás mögé bújva? A választási törvény átírása fontosabb, mint a magyar emberek sorsa? És ezeket pedig már én kérdezem: megvárják, amíg önök ellen fordulnak a magyar emberek, vagy elkezdik végre azt csinálni, amire megválasztották önöket? Elkezdenek végre érdemben segíteni, vagy feláldoznak minket a hatalom oltárán?

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy az összes politikus okulására folytassam Balázs Fecó dalszövegét: „Amikor vége az utolsó dalnak is / És a varázslat szétfoszlott már, / Mi lesz veled, egyedül hagy a zajos tömeg, / Sebzett vagy, és te sem tudod, hol a helyed.” Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik és a DK soraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! 2018 májusa óta vagyok országgyűlési képviselő, és azóta már több mint száz alkalommal volt abban a megtisztelő és egyben felemelő érzésben részem, hogy felszólalhattam itt a parlamentben. Az idei év során is számos kérdést tettem föl az emberek képviseletében, az embereket érintő témákban, amelyekből, ha megengedik, most néhányat fel is idéznék. A marcali kórházzal kapcsolatban arra voltam kíváncsi, hogy mikor fognak megvalósulni Móring József Attila ígéretei, a mentőhelikopter-leszálló, a sürgősségi centrum CT-berendezéssel és az önálló kórház. És ha már megvalósul az önálló kórház, mit is fog jelenteni ez a gyakorlatban? Színvonalasabb lesze az egészségügyi ellátás Marcaliban?

Azt is megkérdeztem, hogy a korábbi ígéretek és döntések ellenére miért nem újították fel a 68-as utat teljeskörűen. És egyáltalán hogy fordulhat az elő, hogy a minisztériumban megépültnek tekintenek egy olyan projektet, amely valójában nem épült meg?

A bicikliutakkal kapcsolatban is számos kérdést tettem fel; például azt, hogy a szintén korábbi ígéretekkel ellentétesen miért nem épült meg a Budapestet a Balatonnal összekötő bicikliút, miért nem tették biztonságosabbá a balatoni bringakört, és miért nem épült meg az ahhoz szervesen kapcsolódó, Mesztegnyőt Balatonmáriafürdővel összekötő kerékpárút sem.

(18.50)

És ha már építkezések, arra is kíváncsi voltam, hogy a minisztérium szerint vajon MotoGP-pálya építésére a Sávoly külterületén lévő, mezőgazdaságra már alkalmatlanná tett terület vagy a Hajdúnánás közelében fekvő több száz hektár termőföld leaszfaltozása jelent észszerű megoldást.

Mivel ezekre a kérdésekre nem kaptam választ, ezért arra gondoltam, hogy leegyszerűsítem a kérdéseimet, és megkönnyítem a válaszadó dolgát eldöntendő kérdések feltevésével, azzal, hogy egyszerűbb legyen csak egy igent vagy nemet válaszolniuk.

Miniszterelnök urat kérdeztem arról, hogy támogatjae azt, hogy a társasági adót a látványsportágak mellett az állami egészségügyi intézményeknek is fel lehessen ajánlani. Igen vagy nem?

Miniszterhelyettes úrtól pedig azt akartam megtudni, hogy lesze több orvos Marcaliban, csökkenneke a várólisták, újraindítjáke a szülészet-nőgyógyászatot, újraindítjáke a gyermekosztályt, lesze végre CT. Igen vagy nem?

Államtitkár asszonytól arra voltam kíváncsi, hogy szerinte sportszakmailag indokolte a magyar adófizetők pénzéből a horvát labdarúgókat támogatni, és hogy idén is, az eddigi szokásnak megfelelően, vajon fognake utalni ezermillió forintot a Nogometni Klub Osijek számlájára. Igen vagy nem?

Államtitkár úrtól pedig azt kérdeztem, hogy hajlandóake 2021 folyamán teljeskörűen felújítani a 68-as utat; hajlandóake betartani a korábbi ígéreteiket, a több százezer ember közlekedését biztosító kerékpárutakat megépíteni, felújítani; hajlandóake az M7-est háromsávosra bővíteni, és kormányzati segítséggel befejezike a sávolyi MotoGP-pályát, a Balatonringet.

Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, engedjék meg, hogy most önökhöz forduljak, és önöknek tegyek fel egy kérdést. Önök szerint kaptam ezekre választ? Nem, nem kaptam. És tudják, nem az a baj, hogy nekem nem adtak választ, a baj az, hogy az embereknek nem adtak választ, mert semmibe veszik őket. De másfél év múlva, a szavazófülkék magányában a most megsértett emberek majd eldöntik, hogy akarnake a jövőben is ezekből a pökhendi válaszokból. Igen vagy nem?

Hát, ez lesz itt a kérdés, és az emberek, köztük megannyi büszke somogyi polgár majd válaszolni fog rájuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, az idei év folyamán számos honfitársunknak köszöntük meg az áldozatos munkáját, és engedjék meg, hogy én most megköszönjem annak a mintegy 90 ezer, közfoglalkoztatásban dolgozó honfitársunknak, akiknek áldozatos munkájával a településeink szépek, rendezettek, csodálatosak. Igen, tudják, ők azok az emberek, akik a kezük munkájával például tavasszal, a tavaszi szélben kertet ásnak és virágot ültetnek a közterületeinken, nyáron, a rekkenő hőségben kaszálják a füvet az utak mentén, ősszel, nemritkán zuhogó esőben és sárban a leveleket gyűjtik össze, télen pedig hóban és fagyban, igen, a havat, ha leesik, eltakarítják az utakról, a járdákról és a buszmegállókból, hogy a helyi lakosok tudjanak közlekedni, és mindemellett egyébként számos hasznos és értékteremtő munkát végeznek. Somogyországban például az elmúlt időben térkövet gyártottak, zöldségeket termesztettek, savanyítottak, illetőleg számos kézműves terméket állítottak elő.

Tudják, hogy ezek az emberek napi nyolc órát dolgoznak, és a hó végén mennyi pénzt kapnak? 54 ezer forintot.

(15.30)

Igen, jól hallották, tisztelt képviselőtársaim, 54 ezer forintért dolgoznak ezek az emberek. Ez igazságtalan, megalázó és méltatlan. Igazságtalan azért, mert ha arra törekszünk, hogy Európában, az Európai Unióban az egyenlő munkáért egyenlő bér járjon, akkor talán először Magyarországnak kellene példát mutatnia ebben. De ez az 54 ezer forintnyi közfoglalkoztatotti bér a magyar minimálbér fele, és az országos átlagbérnek mindössze egyötöde. Ez tényleg, azt kell mondjam, hogy igazságtalan. És megalázó is, hiszen hogyan gondoljuk azt, hogy 54 ezer forintból valaki tisztességesen meg tud élni, és tisztességesen föl tudja nevelni a gyermekeit?

Engedjék meg, hogy megosszam önökkel Bogdán György, sávolyi közfoglalkoztatott szavait, aki felnyitotta a szemem, hogy tulajdonképpen ő nem is 54 ezer forintot keres, hanem mindösszesen 31 ezer forintot. Hogy hogyan lehetséges ez? Kérem szépen, úgy, hogy 22 800 forintot ő szerinte akkor is megkap, ha nem csinál semmit, a foglalkoztatást helyettesítő támogatás jogcímén. Tehát 31 ezer forintért dolgozik napi nyolc órát. Úgy gondolom, hogy ez tényleg megalázó. És nem utolsósorban méltatlan is. Méltatlan azért, mert köztudott, hogy a közfoglalkoztatásban dolgozók döntő többsége Fidesz-szavazó.

És mit csinált a Fidesz-kormány az elmúlt években? Miközben Magyarországon nőttek a bérek, és a nyugdíjakat is legalább az infláció mértékében emelték, a közfoglalkoztatotti bér évek óta változatlan, 54 ezer forint, egy forinttal sem emelték. Pedig ők nem kérnek mást: tisztességes munkáért tisztességes bért.

És én most az ő kérésüket, az ő hangjukat csatornázom be, és bízom benne, hogy önök is itt meg fogják hallani, és a jövőben elgondolkoznak azon, hogy első lépésként legalább az infláció mértékével emeljék ezt a juttatást. És természetesen a jövőben is mindent meg kell tenni azért, hogy ezek az emberek el tudjanak helyezkedni a munkaerőpiacon, ehhez a segítséget meg kell adni, de ugyanakkor be kell látnunk, hogy sajnos vannak az országnak olyan részei  többek között Somogyországban is , ahol erre nincsen lehetőségük.

Úgyhogy végezetül még egyszer nagy tisztelettel megköszönöm a közel 90 ezer közfoglalkoztatott áldozatos munkáját, áldozatos tevékenységét, és mindenkinek áldott, békés karácsonyt és egy sikerekben és legfőképpen egészségben gazdag boldog új esztendőt kívánok! Elnök úr, köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az utóbbi években sajnálattal és egyben megdöbbenéssel tapasztaljuk, hogy a politika benyomul olyan társadalmi terekbe, ahova nem volna szabad. Politikusok veszik át az irányítást civil szervezetek, szakmai szervezetek, érdekképviseleti szervezetek fölött, és sajnálatos módon a sport világa sem kivétel. Általában jelentős állami támogatásból is gazdálkodó, nagy múltú sportklubok és sportszövetségek irányítását látják el politikához köthető személyek. Ez nem szolgálja a magyar sport érdekeit, ezért mi azt mondjuk, hogy politikára szüksége van a magyar sportnak, de a politikusra nincs. Miért nincs? Hát, például azért, mert sportot csinálni egy önálló szakma. Orvosnak sem állnak be a politikusok. De legyünk őszinték: ha egy közéleti szereplő, egy országgyűlési képviselő vezet egy sportegyesületet, vajon mennyi ideje és mennyi energiája jut annak lelkiismerettel, az ügyes-bajos dolgainak az elintézésére és a bonyolítására? Aztán az egészséges verseny szellemével is teljességgel ellentétes az, hogyha egy sportszervezet vezetője politikusi minőségében dönt az általa vezetett sportszervezet támogatásáról, vagy éppen  most tessék figyelni!  az ellenfelei, versenytársai nem támogatásáról.Továbbmegyek. A helyi önkormányzatokról szóló törvény szerint „nem folytatható olyan tevékenység, amely a képviselői feladatok ellátásához szükséges közbizalmat megingatja”. Nos, hát nemrég tapasztaltuk, hogy milyen lesújtó következményei vannak annak, amikor egy országgyűlési képviselő egy sportszövetség elnökeként milliárdos adósságba hajszolja azt a szervezetet. Hát, hogyha valami, akkor ez nyilvánvalóan megingatja a közbizalmat a képviselők iránt.

A politikusok megjelenésével a politikai konfliktusok is megjelennek a sport világában. A sport ezáltal nem a békéhez vezető híd lesz, hanem éppen ellenkezőleg, politikai harcszíntér. És hogy ez mennyire így van, ezt már több helyen nemzetközileg is felismerték. Montenegróban a sporttörvény  a korábbi negatív tapasztalatok alapján  például összeférhetetlennek tartja és kifejezetten tiltja a politikusok szerepvállalását a sportban.

És ha már a nemzetközi sportélet területére eveztünk, a nemzetközi sport világában egész egyszerűen nem értik, hogy magyar sportklubokat, magyar sportszövetségeket miért pártpolitikusok képviselnek, és miért nem megfelelő sportmúlttal rendelkező profi és hozzáértő sportvezetők. Végezetül, de nem utolsósorban, rendkívül rossz az üzenete annak is, amikor egy különböző politikai világnézetű emberekből, sportolókból, szurkolókból álló sportolói közösséget pártpolitikusok, azaz megosztó személyiségek vezetnek.

Mindezekre tekintettel határozati javaslatot fogunk benyújtani annak érdekében, hogy köztársasági elnök, miniszterelnök, országgyűlési képviselő, polgármester, önkormányzati képviselő, megyei önkormányzat képviselő-testületének tagja, valamint állami és önkormányzati tulajdonban lévő vállalat vezetője, vezető tisztségviselője ne lehessen a jövőben sportszervezet elnöke, illetőleg elnökségi tagja.

Tisztelt Képviselőtársaim!

Én bízom benne, hogy fogják tudni önök támogatni ezt a javaslatot, mert  mint említettem  politikára szüksége van a sportnak, de a politikusra nincs. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarországon a szőlő-bor ágazatban a szükséges fejlesztések termelői szinten nehezen megvalósíthatók egyrészt a magas beruházási költségek, másrészt a saját források hiánya miatt. A külföldi sikeres borvidékeken  és most már egyébként részben a tokaji borvidéken is  a termelés döntő hányada közösségi alapokon valósul meg. Hogyan? Közösségi beszerzési rendszert alakítanak ki, amivel csökkentik a költségeket, korszerűbb borászati technológiák elérésével lehetővé teszik a nagyobb hozzáadott értékű termékek előállítását, és ezáltal növelik a jövedelmezőképességet. Az ültetvények műveléséhez gépi szolgáltatást biztosítanak, nem kell tehát minden termelőnek saját magának méregdrága gépeket vásárolni.

Somogyországban viszont más a helyzet. A 90-es évek közepén, a BB privatizálása után 1600 család életét keserítette meg az üzemnek ez a sajnálatos felszámolása. A balatonboglári borvidék 3200 hektáron megtermelt szőlőjének 70 százalékát azóta nem helyben dolgozzák fel. Az utóbbi években egyes pályázati pénzen felhizlalt nagytestű borászatok, gazdasági erőfölényükkel visszaélve, mélyen az önköltségi ár alatt vásárolták fel a szőlőt, és ezzel veszteséges gazdálkodásra kényszerítették a szőlőtermesztőket. Nem véletlen, hogy sokan azóta be is fejezték a szőlőtermesztést.

A probléma lehetséges megoldásaként javasoltam Nagy István agrárminiszter úrnak egy új, korszerű, a helyi termelői csoportok tulajdonában lévő, közösségi szőlőfeldolgozó üzem megépítését. A miniszter úr válaszában arról biztosított, hogy a tárca a balatonboglári borvidéken minden széles körű termelői összefogással jelentkező beruházási projektet szívesen megvizsgál és segít.

Hát, akkor most, sportnyelven mondva, visszadobom a labdát a miniszter úrnak, mert a balatonboglári pinceszövetkezet vezetésével a gazdák egy termelői összefogáson alapuló, közösségi szőlőfeldolgozó üzemet szeretnének az M7-es autópálya közelében létesíteni, amely egyébként kiszolgálná a Balaton környéki négy borvidék termelőit is. Az előzetes igényfelmérés során összesen 1200 hektáron gazdálkodó szőlőtermelő tett nyilatkozatot csatlakozási szándékáról egy nyugat-európai típusú pinceszövetkezethez. Az elképzelést korábban támogatta az agrárkamara Somogy megyei elnöke is, s mint kiderült, a közösségi szőlőfeldolgozó üzem tervei több tízmillió forintból el is készültek, de valamiért mégsem építették meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! A pinceszövetkezeti modell Nyugat-Európában évtizedek óta sikeresen működik. A tokaji tapasztalatok pedig azt mutatják, hogy a termelők a közösségi tulajdonban lévő szőlőfeldolgozó által évente egy hektárra vetítve 500-800 ezer forint összegű megtakarítást érnek el. Ez példaértékű teljesítmény. A kormány segítségével a tokaj-hegyaljai szőlőfeldolgozó 8,2 milliárd forintból épült meg.

Úgy tűnik, a beruházás beváltotta a hozzáfűzött reményeket.

Tisztelettel jelzem, hogy a balatoni szőlősgazdák széles körű összefogásával jelentkező beruházás igénye már megszületett. A kérdés csak az, hogy ők mikor számíthatnak a kormányzat segítségére. Várjuk megtisztelő válaszukat, és köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Önök közül hányan gondolkodtak már el azon, miért van az, hogy alig-alig látunk az utcákon fogyatékkal élő embereket?

(18.30)

Nyugat-Európában vagy éppen az Egyesült Államokban viszont jóval gyakrabban találkozhatunk velük, pedig arányaiban itthon sincs kevesebb fogyatékkal élő ember, csak nem tudnak vagy nem mernek úgy részt venni a mindennapokban, mint nyugat-európai vagy amerikai sorstársaik. Hazánkban még mindig nem része a nevelésnek, a szocializációs folyamatnak, hogy tudjunk természetesen együtt élni, együttérezni fogyatékos honfitársainkkal.

Történelmi lépésnek tartom ezért, hogy 2017-ben az Országgyűlés február 22-ét a magyar parasport napjává nyilvánította. 1970-ben ugyanis pontosan ezen a napon alakult meg az első hazai parasport-egyesület, szervezet, a Mozgásgátoltak Halassy Olivér Sport Clubja. És hogy ki is volt Halassy Olivér? Sokunk példaképe, aki úszóként és vízilabdázóként is elképesztően sikeres pályafutást tudhatott magáénak, akinek fiatalon egy baleset következtében amputálni kellett a lábfejét, és így nyert Európa-bajnokságokat és olimpiai bajnokságokat is. Mindig csodálattal tekintek azokra a fantasztikus sportemberekre, akik fogyatékosságukkal együtt élve mutatnak példát a sportpályákon, többek között Pásztory Dóra, Vereczkei Zsolt, Gurisatti Gyula sikerei is ámulatba ejtettek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mi dolgunk, hogy olyan jogi környezetet, olyan feltételrendszert, speciális sportinfrastruktúrát hozzunk létre, hogy a mozogni vágyó, fogyatékkal élő honfitársaink rendszeresen tudjanak sportolni. Feladatunk a parasportolók megbecsülése is, ami pozitív üzenet minden fogyatékkal élő polgártársunk számára. Beszéljünk tehát a parasportról, és a köznevelés rendszerében váljon természetessé annak elfogadása! Ahogy a magyar parasport napja hirdeti, fogyatékosnak lenni nem jelenti azt, vesztesnek lenni.

Olimpiai bajnokként tudom, hogy a kitartó munkával lehet igazán győzni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt években számos alkalommal hívtam fel a figyelmét a marcali kórház kálváriájára. Örülök, hogy talán ennek is köszönhetően végre kilátásba helyezték a kórház önállóságának visszaadását. Sajnálattal tapasztaljuk azonban, hogy a kórház az ígérettel ellentétben november 1-jén nem lett önálló, sőt azóta is ezer szállal kötődik a kaposvári kórházhoz.Tisztelt Államtitkár Úr! Az emberek türelme elfogyott. Nem kívánjuk tovább hallgatni a hitegetést, mert hallottuk ezt már eleget, és nem fogjuk tétlenül nézni szeretett kórházunk szisztematikus leépítését sem. Ezért aláírásgyűjtést kezdeményeztünk, amit egészen addig folytatunk, amíg önök itt, Budapesten nem teljesítik a kéréseinket, az önállóság visszaadását, a várólisták csökkentését, az önök által korábban megszüntetett szülészet-nőgyógyászat és a gyermekosztály újraindítását, valamint a Móring József Attila által immár hét éve megígért CT-beszerzést.

Addig pedig tisztelettel kérdezem államtitkár urat, hogy miért nem lett önálló a marcali kórház november 1-jén és az azóta eltelt 4 hónapban sem. És ha majd önálló lesz a marcali kórház, milyen téren lesz várható, hogy jobb lesz az egészségügyi ellátás színvonala, milyen téren lesz majd jobb az ott élőknek? Államtitkár úr, végül mit üzen a Marcali és a Fonyódi járásban élő, több tízezer büszke somogyi polgárnak, mindazoknak, akik a marcali kórházba járnak gyógyulni? Teljesítik a kéréseinket? Igen, vagy nem? Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fiúgyermekeket nevelő barátaim kérdezik tőlem, minek kezdjen el a gyerek focizni, ha a külföldiek miatt úgysem fog játszani az első osztályban. Persze, erre mondom én, hogy a sport szeretete, a mozgásgazdag életmód, a sport szemléletformáló ereje a fontos és nem pedig az első osztály, de valójában nekem mindig ez utóbbi volt a legfontosabb, és e nélkül a szemlélet nélkül nem lehettem, nem lehettünk volna olimpiai bajnokok.És persze azt is tudjuk, hogy a sport rengeteg lemondással jár, és még rengeteg lemondás árán sem lesz mindenkiből első osztályú játékos. És mint azt láthatjuk, a labdarúgók többségéből nem is lesz.

(16.30)

De miért van ez így? Hiszen az elmúlt tíz évben  az adófizetőknek hála  rengeteg helyen újult meg a sportinfrastruktúra; több mint 700 új labdarúgópályát adtak át az országban, és 148 ezerrel több futballista lett Magyarországon, mint azt megelőzően volt. Közben a rendesen megfizetett edzők a legmodernebb edzéseszközökkel képezhetik a fiataljainkat.

A körülmények tehát kiválóak a minőségi utánpótlás-neveléshez hazánkban, de az eredmények mégsem látszanak. Tíz év alatt ugyanis már fel kellett volna nőnie egy generációnak, amelyik elárasztja Európa topcsapatait, de legalábbis a magyar NB I-et. És paradox módon mi történt? Soha ilyen kevés magyar fiatal tehetség nem játszott az első osztályban, mint napjainkban.

Idén januárban például a Kisvárda-MOL Fehérvár FC mérkőzést elkezdő 22 játékosból mindössze kettő volt magyar. A tavalyi szezonban  tessék figyelni!  a játékidő 42 százalékát kapták meg külföldi játékosok az NB I-ben. A taorendszer haszonélvezői, az U17 és U23 közötti magyar fiatalok pedig a teljes játékidő mindössze 17 százalékát. Minek kezdjen tehát egy fiúgyermek focizni Kisvárdán, Fehérváron, Felcsúton vagy éppen a Ferencvárosban, ha a külföldiek miatt úgysem lehet odaférni az első csapathoz? Mondjuk, Kisvárdán az ukránok miatt még az U17-be is nehezen. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kell ahhoz szakembernek lenni, hogy világosan lássuk: a külföldiek elveszik a magyar tehetségek elől a helyet.

Az MLSZ hosszú évek óta küzd azzal, hogy kevés néző jár az egyébként remek stadionjainkba. De őszintén  és most tisztelet a kivételnek , ki kíváncsi a gyenge képességű külföldiekre? Az én javaslatom tehát a következő. Magyar közpénzt magyar gyermekek, magyar tehetségek minőségi képzésére! Sem sportszakmailag, sem gazdaságilag nem indokolt ugyanis az adófizetők pénzét külföldi labdarúgók képzésére költeni. Érdekeltté kell tenni tehát a klubokat, az akadémiákat a minőségi játékosnevelésben, a fiatalok menedzselésében, amihez egyébként az is hozzátartozik, hogy időről időre játék- és bizonyítási lehetőséget kapnak a felnőtt csapatban.

Aki pedig ezt nem hajlandó megtenni, és inkább külföldi játékosokat igazol, szíve joga. De akkor ne is pályázzon több száz millió taoforintokra, amit utánpótlás-nevelésre, utánpótlásképzésre szánunk! Jelenleg ugyanis úgy kapnak milliárdos nagyságrendben közpénzt a képzőközpontok, hogy nincsenek elvárások. Pedig az utánpótlás-nevelő munka értéke mérhető, mégpedig annak alapján, hogy milyen szintű csapatokba adják el a kinevelt játékosokat. Az elmúlt évek tapasztalata azt mutatja, hogy a magyar fiatalok többségének nemcsak az európai élmezőny elérhetetlen, hanem sajnos még a magyar NB I is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az erős futballnemzetek már régóta tudják, hogy az utánpótlás-nevelés a sikerek kulcsa. Jól képzett edzők egységes terv alapján nevelnek olyan játékosokat, akik már egészen fiatalon megállják a helyüket Európa élvonalába tartozó bajnokságokban.

Ez lenne tehát a cél Magyarországon is. A jó hír pedig az, hogy az ehhez szükséges eszközök többsége már rendelkezésünkre áll. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Magyarország Kormánya az elmúlt években számos alkalommal osztotta meg velünk, hogy Magyarország erősödik, a magyar gazdaság teljesítménye felfelé ívelő pályán van, és azt is hallhattuk, hogy évről évre nő az átlagkereset Magyarországon. Ezt hallva egyébként ennek szívből örülünk, még akkor is, ha ezek átlagos adatok, és nyilvánvalóan a Központi Statisztikai Hivatal számításai alapján történnek. Ezekben a számításokban egyébként benne van az a kör, aki az elmúlt tíz évben, mit mondjak, kisgömböc módjára kebelezte be a közvagyont. De akik most arra számítanak, hogy a felszólalásomat egy jóízű mészároslőrincezéssel fogom folytatni, azt ki kell hogy ábrándítsam, nem ezekről az újsütetű oligarchákról kívánok beszélni, hanem a somogyi szegény emberekről. Azokról az emberekről, azokról a nyugdíjas, kisnyugdíjas nagyszülőkről, gyermekeiket egyedül nevelő nőkről, illetőleg munkanélküli vagy 54 ezer forintért közmunkázó férfiakról, akiknek tél végén már a tűzifa megvásárlása is számottevő problémát okoz. Itt, Budapesten el sem hinnék egyébként, hogy milyen mostoha körülmények között élnek emberek a XXI. században.

Éppen ezért, mivel én tudom és nap mint nap közöttük járok, az ő problémáikon segítve, a Jobbik Magyarországért Mozgalom támogatásával felajánlottam, hogy a kéthelyi, somogyszentpáli erdőmből kitermelt fával kedveskedem a rászorulóknak, és kértem, hogy közösségi oldalamon osszák meg az üzenetüket, és azt, hogy miért is van nagy szükségük erre a segítségre. Ha megengedik, képviselőtársaim, felolvasnám most és idézném ezeket.

Mária azt írta, hogy „Harmadik éve nyugdíjas vagyok, sajnos még soha nem sikerült kispórolnom a téli tüzelőm árát a nyugdíjamból.” Tibor pedig úgy fogalmazott: „Szeretnék én is kérni egy kis fát. Dolgozni dolgozom, havi 54 ezret kapok, de az mire elég?”

(16.20)

Elvira: „Öt kiskorú gyermeket nevelek egyedül. Jelenleg gyesen vagyok. Szeretném kérni a képviselő úr segítségét.”

Feri így fogalmazott: „Dolgozom a hivatalnál, havi 36 ezer forintot kapok, a többit elviszi a végrehajtó. Ebből nem tudok megélni, és tüzelőre sem futja belőle.”

Mónika azt írta: „Azért fordultam önhöz, mert bár dolgozom, de sajnos másfél havonta fát kell vennem, és ilyenkor a számláim befizetése marad el.”

Róbert: „Feleségemmel mindketten munkanélküliek vagyunk jelenleg. Három gyermekünk van. Szeretnénk fát igényelni.”

Viktória: „Egyedül nevelem egyéves kislányomat, és 37 ezerből”  jól hallották!  „tartom fenn magunkat. Sajnos anyagi hátterem nem biztosítja, hogy én tűzifát vegyek.”

Anasztázia pedig azt írta: „Sajnos nem várt kiadások miatt kértük a segítséget. Van egy 7 hónapos kislányom, együtt élünk anyósomékkal, egy házban, és négy helyen fűtünk.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Amivel tudtam, lehetőségeimhez mérten segítettem, de jó volna azt elérni itt Magyarországon és Somogyországban, Európa közepén, hogy végre érdemi munkahelyeken tudjanak dolgozni az emberek, tisztességes munkáért tisztességes bér járjon, és egy tisztességben ledolgozott élet után pedig tisztességes nyugdíjat kapjanak a nehéz sorsú honfitársaink. Jó lenne az is, hogy itt Budapesten ne csak statisztikai adatok alapján láttatnák a magyar valóságot. Éppen ezért kérem az önök segítségét abban, hogy mindenhol a jövőben jólétet és szabadságot teremtsünk minden magyarnak, ezért küzdjünk, ezért dolgozzunk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a függetlenek soraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Igen.

ELNÖK: Öné a szó, képviselő úr.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A sport világában nagyon sokan, így édesanyám, édesapám és én magam is a TF-en, a Testnevelési Egyetemen szereztem diplomát. Naivan azt gondoltuk, hogy a közel százéves múltra visszatekintő TF nem lesz áldozata az önök erőszakos politikájának, de tudomásom szerint éppen ma tartanak szenátusi ülést arról, hogy a Testnevelési Egyetem is egy alapítvány által fenntartott intézménnyé alakuljon át. Kérem szépen, nyilvánvalóan azért, mert önöktől erre vonatkozóan kaptak egy  idézőjelben tessék érteni  visszautasíthatatlan ajánlatot. És amennyiben ez megtörténik, úgy a gyermekeinket tanító testnevelőket és edzőket képző intézményt a miniszter úr által kinevezett, a Fideszhez hű komiszárok fogják irányítani, olyan emberek, akiket egy kormányváltást követően sem lehet visszahívni majd a pozíciójukból. De miért is? Mert nincsenek megelégedve a TF-en folyó munkával? Vagy egyszerűen csak le akarják nyúlni az egyetem tetemes vagyonát úgy, hogy azt egy alapítványba mentik át?

Tisztelettel kérdezem államtitkár urat: milyen szakmai és/vagy kultúrpolitikai elvárásoknak nem tud megfelelni a Mocsai Lajos által vezetett Testnevelési Egyetem?

Megjelenike a szakmaiság majd a TF-et fenntartó alapítványban, igen vagy nem, például a Magyar Testnevelő Tanárok Országos Egyesülete, a sportági szövetségek és a TF-en oktatók képviselői által?

Tisztelt Államtitkár Úr! Kérem, legalább a TF oktatóit, hallgatóit tisztelje meg egy korrekt válasszal, ha már engem olimpiai bajnokként nem szokott. Várjuk válaszát. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szokták volt mondani, hogy Magyarország a tízmillió futballszakember országa. Nem állítom, hogy értek a focihoz, én csupán szeretem a labdarúgást, és van némi tapasztalatom az élsport terén. Az ugyanakkor ténykérdés, hogy soha ilyen kevés fiatal tehetséges magyar labdarúgó nem játszott az első osztályban, mint az elmúlt években. Hogy lehet ez, amikor az elmúlt tíz évben több száz milliárd forintnyi taopénzt költöttünk ezeknek a játékosoknak a nevelésére, képzésére? Úgyhogy mindenféleképpen érdemesnek tartom, hogy ezzel a kérdéssel foglalkozzunk, egy kicsit mélyebbre lássunk, jobban a mélyére tekintsünk a dolgoknak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Óriási sikerként könyvelhetjük el, hogy a nemzeti tizenegy újra kvalifikálta magát az Európa-bajnokságra. Joggal gondolhatnánk, hogy ez az eredmény már a tao által finanszírozott labdarúgóutánpótlás-nevelő műhelyek szakmai munkájának köszönhető. Ám a helyzet az, hogy a szerb egyesületek több játékost adnak a jelenlegi válogatottnak, mint a Fradi, az Újpest, a Felcsút és a Kisvárda összesen. Egy pécsi doktorandusz kolléga kutatása alapján megnéztük, hogy mégis mely csapatoknak lehetünk hálásak az Európa-bajnoki szereplést kivívó játékosokért. No, hát lássuk akkor! Nikolićot és Könyvest teljesen, Holendert részben Szerbiának köszönhetjük. Nego francia, Orban német, és rajtuk kívül Szalai Attila, Szalai Ádám, Kecskés Ákos és Szoboszlai Dominik sem a magyar utánpótlásrendszer gyümölcsei, hiszen jórészt külföldön nevelkedtek. Kilenc olyan játékos van tehát a keretben, akik így vagy úgy, de nem a magyar utánpótlás-nevelő műhelyek által lettek nagyszerű labdarúgók.

Ugyanakkor hogyan teljesítettek a magyar klubok? Az MTK-hoz köthető Gulácsi, Bese és Schäfer. Elévülhetetlen érdemei vannak a Honvédnak Botka, Holender, Baráth és Gazdag válogatottságában. Ezenkívül egy-egy vidéki bázis, mint a Pécs, a Debrecen, a Paks, a Győr és a Fehérvár járult hozzá egy-két játékossal a sikerhez. Ami viszont rendkívül szomorú, hogy utánpótlás-nevelés tekintetében biztosan nem bázisa a magyar válogatottnak a Ferencváros és az Újpest. És hiába lett államilag elismert akadémia a kisvárdai, eddig egyetlenegy játékossal sem örvendeztette meg a nemzeti csapatot. És hiába ment el nagyjából 70 milliárd forint a felcsúti akadémiára, csak Kleinheisler és Sallai fordult meg náluk, de azért erős túlzás lenne elsősorban hozzájuk kötni e két játékost.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ott tartunk, hogy bár az elmúlt tíz évben több száz milliárdnyi taoforinttal támogatták a magyar adófizetők a hazai labdarúgók képzését, mégis javarészt a fiatalon külföldre került és/vagy honosított játékosokon múlik a magyar válogatott eredményessége. A magyar futball jelenkori legnagyobb sikere sokkal inkább köszönhető tehát Szerbiának, Németországnak, Olaszországnak, Franciaországnak, mint a Felcsútnak, a Kisvárdának, az Újpestnek vagy éppen a Ferencvárosnak.

(23.10)

És akkor, ugye, még sokkal finomabban fogalmaztam, mint a válogatott csapatkapitánya, Szalai Ádám, mert ő korábban így jellemezte a honi viszonyokat, idézem: „20 éve nem neveltünk egyetlenegy darab tehetséget sem! 20 éve elvárunk valamit, és egyszerűen nincs miből építkeznünk. Nincsenek kinevelve játékosok, nincsenek olyan szintű edzőink, akik európai szinten valamit is tudnának, vagy valamit is láttak volna.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mindezekre tekintettel felmerül a kérdés: rendben van ez így? Ennyi támogatás dacára miért nincs miből, kiből építkeznünk? Miért nincsenek olyan szintű edzőink, akik európai szinten valamit is tudnának? És egyáltalán, ki ellenőrzi az utánpótlás-nevelésre elköltött taomilliárdok hasznosulását? Milyen szakmai munka folyik az akadémiákon? Nos, a 10 millió futballszakember országában ezekre a kérdésekre szeretnénk mihamarabb választ kapni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a megtisztelő lehetőséget, elnök úr. A miniszterelnök úrtól szeretnék majd választ kapni.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fonyódligeten járva a gyermektábor lezárt kapuján a következő tájékoztatás olvasható: „Felhívjuk szíves figyelmüket, hogy a strandszakasz nem üzemel, a balatoni fürdés lehetősége nem biztosított.” Nos, a felhívás második részén nincsen semmi meglepő, hiszen bevallom férfiasan, így április elején én sem érzek csillapíthatatlan vágyat, hogy beugorjak a tizenegynéhány fokos magyar tengerbe, az viszont annál inkább érdekes, hogyan lehet, hogy 2018 óta a gyermektáborban nem táboroztatnak gyerekeket.

Mi is történik Fonyódligeten? Nos, a Fidesz-kormány nemesnek nem mondható egyszerűséggel öt évvel ezelőtt ezt a páratlan szépségű, 1,5 kilométer hosszú balatoni partszakasszal bíró közművesített ingatlant, amely egyébként sportkomplexummal is rendelkezik, egyszerűen ingyen átadta egy alapítvány tulajdonába; egy olyan alapítványnak, amelyet 2013-ban alapítottak, éppen ezért számottevő gyakorlattal nem bírhattak a gyermektáboroztatás terén, viszont sokkal inkább látható az, hogy a kuratórium tagjai több szálon is köthetőek a jelenlegi kormánypártokhoz.

Itt van például Hornyák Tibor úr, aki arról vált ismertté  most tessék figyelni! , hogy napi 110 ezer forintért bérelt úszómedencés házat. Tehát még egyszer mondom: nem havi, hanem napi 110 ezer forintért bérelt magának úszómedencés házat. A somogyi emberek felfogása szerint azért ez a fajta urizáló életmód és a hátrányos helyzetű gyermekek üdültetése finoman fogalmazva sem összeegyeztethető.

Felmerül hát a kérdés, hogy miből engedhette meg magának ezt a luxuséletmódot Hornyák Tibor és a kuratórium egyes tagjai. Hát, vajon abból a 13,5 milliárdból, amit az Európai Unió és a magyar adófizetők adtak össze ennek az alapítványnak gyermekek üdültetésére, amely pénzből egyébként, mint említettem, 2018 óta egy darab gyermek sem üdülhetett Fonyódligeten?

Mi is zajlik most Fonyódligeten, és ha nem gyermekek zsivajától hangos, akkor mitől is hangos ez a tábor? Hát, kérem szépen, munkagépek zajától hangos: fákat vágtak ki, vizesblokkokat dózeroltak el, faházakat takarítottak el az ingatlanról. Nem fogják kitalálni, hogy kinek a cégei dolgoznak ott! Mészáros Lőrinc cégei. Mészáros Lőrinc a fél Balaton-partot már kisgömböc módjára felvásárló oligarcha és társai, nem kell bemutatni egyébként, mindezt közel 5 milliárd forint jó magyar adófizetői pénzből teszik.

Röviden összefoglalva, csak hogy mindenki számára világos legyen, mi is történt: egy 17,5 milliárd forint értékű állami tulajdont, egy nemzeti vagyont a Fidesz-kormány ingyen átad egy Fideszhez köthető alapítványnak, 5 milliárd forint közpénzből ezt felújítják, egyébként szintén közpénzből, nem kevés 13,5 milliárd forintból lehetőséget kap hátrányos helyzetű gyermekek üdültetésére, ezzel szemben gyerekek nem üdülnek ott már évek óta. És hab a tortán mindennek tetejébe: információim szerint 5-15 év múlva ez az alapítvány szabadon rendelkezhet ezzel az ingatlannal, ami azt is jelentheti, hogy akár értékesítheti, akár pedig más célra is hasznosíthatja a korábbi úttörőtábort, a korábbi Somogy megyei gyermektábort. Ez felháborító, ezt mi nem fogjuk hagyni!

Szeretnénk azt is tudni, hogy mikor lesz végre gyermekek táboroztatására alkalmas a fonyódligeti gyermektábor, ki a felelőse a csúszásnak. Az ígéretek ellenére hogy lehet, hogy valószínűleg idén sem nyaralhatnak ott hátrányos helyzetű gyermekek? Illetőleg azt is szeretnénk tudni, hogy ki a felelős azért, hogy Fonyód város önkormányzata és számos somogyi embernek munkát és megélhetést adó helyi vállalkozás most már évek óta jelentős bevételtől esik el a gyermektábor zárva tartása miatt. Ezekre a kérdésekre is szeretnénk választ kapni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki sorokból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A közel százéves múltra visszatekintő mesztegnyői kisvasút a somogyi családok és a hozzánk látogatók körében is igen népszerű. Nem véletlenül, hiszen hazánk egyik leghangulatosabb kisvasútja, 9 kilométeren át zakatol egy idilli, csodaszép környezetben, egy tájvédelmi körzeten át. És valószínűleg erre is tekintettel 2019-ben a Fidesz-kormány bejelentette, hogy azonnali támogatásban részesítik a mesztegnyői kisvasutat, mert, idézem: „A kormány folyamatosan támogatja a természetjáráshoz kapcsolódó turisztikai attrakciók, kisvasutak rendbetételét és megújítását.”

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kérdés az, ha a kormányzati, egyébként nemes és értékelendő szándék megvan, valamint a fejlesztéshez szükséges forrás is rendelkezésre áll, akkor 2019 óta miért nem tették már rendbe ezt a vasutat? A kisvasúton egyébként a személyszállítás a koronavírus-járvány berobbanása óta szünetel. Ezen idő alatt egyébként már el is kezdhették volna a munkálatokat, ez azonban a mai napig nem történt meg.

A mesztegnyői kisvasút üzemeltetését szüneteltető állami erdészet, a SEFAG Zrt. honlapján pedig a következő tájékoztatást olvashatjuk: „Jelenleg előkészítés, illetve tervezés alatt áll a vasúti pályaszerkezet felújítását célzó beruházás.” Hallották? Előkészítés alatt áll, és még csak tervezés alatt áll, és azt sem lehet tudni, hogy egyáltalán mikor fognak hozzá ehhez a fejlesztéshez.

Az állami tulajdonú cég közben váratlanul elbocsátotta a kisvasúton dolgozókat. Tették mindezt egy gazdasági válság idején, amikor rendkívül nehéz újra elhelyezkedni, új munkát találni, különösen azoknak az embereknek, akik a nyugdíjazás előtt állnak. Mi lesz most velük? És egyébként pontosan ezek az emberek voltak azok, akik rendszeresen karbantartották ezt a vasúti vonalat. Egyszerűen nem igaz az a hír, hogy a kisvasút balesetveszélyessé vált volna. És azt is szeretném megemlíteni, hogy az utasszám 2013 óta folyamatosan növekedett, az elmúlt években pedig megduplázódott.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A somogyi emberek képviseletében újra meg kell kérdeznem, 2019 óta miért nem kezdték el a felújítást, és egyáltalán mikor fogják befejezni azt, mikor fogunk tudni újra utazni ezen a csodálatos útvonalon ezzel a csodálatos mesztegnyői kisvasúttal. És amíg erre a kérdésre nem kapunk világos és egyértelmű választ, addig joggal gondolhatjuk, hogy a mesztegnyői kisvasút a mesztegnyői bicikliút sorsára fog jutni, aminek kiépítését a Fidesz-kormány évek óta ígéri, de még el sem kezdték.

De maradjunk a vasúti példánál, rosszabb eset is van, mégpedig a Balatonszentgyörgy-Somogyszob vagy a Balatonfenyves-Táska vasútvonal. Az előbbin 2009, az utóbbin 2002 óta szünetel a személyszállítás, és azóta már a síneket is elhordták. De ha ez bekövetkezik, az méltatlan lenne Somogyországhoz, és méltatlan lenne annak ékéhez, a mesztegnyői kisvasúthoz. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Úr! Mivel a kérdésem személyesen a miniszterelnök úrhoz szól, ezért személyesen kérném majd tőle a választ. Köszönöm.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Bizonyára tudják, hogy néhány évvel ezelőtt Mészáros Lőrinc cégei felújították a dél-balatoni vasútvonalat. Látva a korábbi gázszerelő vállalkozó hihetetlen ütemű és mértékű vagyongyarapodását, ő bizonyára jól profitált a több mint 72 milliárd forintos beruházásból. De mennyit profitáltak a somogyi polgárok és a balatoni ingatlantulajdonosok? Hát, nem sokat.

A vasút közlekedése csendesebb lett ugyan, de a menetidő számottevően nem csökkent. Pedig ez is fontos lett volna, mint ahogyan az is, hogy rendszeresen tudják használni az emberek ezt a vasutat. A vasútvonal megújult, a vonatok is közlekednek rajta, csak éppen nemigen állnak meg Balatonmáriafürdőn. Hogyan lehetséges ez, amikor a két máriai megállóhelyre csak eddig 512 millió forintot költöttek el? Azért csak eddig, mert a máriahullámtelepi megálló felújítását a mai napig nem sikerült befejezni, az állomás épülete továbbra is használhatatlan.

Hiába költöttek tehát a mi pénzünkből százmilliókat, a somogyi embereknek nem lett jobb. Az a probléma, hogy a Balatonmáriafürdőn és Balatonkeresztúron tartózkodók, amennyiben Budapest irányába akarnak vonattal utazni, azt napjában egyetlenegyszer tehetik meg. Azt is csupán hajnalban 4 óra 51 perckor. Ez elképesztő. Felújítottak egy vasútvonalat, de nem lehet A-ból B-be eljutni. Ha valaki például Fonyódra akar elmenni gimnáziumba vagy akár balatonboglári munkahelyére, akkor hajnalban kell indulnia. Vagy az ellenkező irányba kell indulnia, ott pedig várakoznia, átszállnia, ami egész egyszerűen nonszensz.

Ebből is látszik, hogy hiába költöttek a mi pénzünkből százmilliókat, a somogyiaknak nem lett jobb. Az új menetrend kialakítását követően a máriaiak panasszal is fordultak az állami tulajdonú MÁV-hoz. De nem történt pozitív változás. A cég tájékoztatása szerint a főszezonon kívül  most tessék figyelni!  kevés az utas, és olyan feszes a menetrend, hogy nem fér bele még egy megállás. No, de kérdezem én: a főszezonban bele fog férni, amikor a menetrend még feszesebb lesz?

A helyzet abszurditásán túl, hogy a nemrég méregdrágán felújított állomásokon nem áll meg a vonat, egy fontos dolgot mindenképpen tisztázni kell. Ne gondolják azt, hogy ez egy csupán néhány száz fős település néhány lakosának problémája! Balatonkeresztúrral együtt több tízezer ingatlantulajdonost és több tízezer embert érint ez a probléma, ez a paradox helyzet, akik nem csupán a szezonban, hanem már most is időszakosan a térségben vannak. Álljon meg a menet! Szép dolog a vasút népszerűsítése, de ennek alapvető feltétele, hogy a vonat is megálljon. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Ön decemberben azt mondta, hogy a tao sikertörténet, és hogy nincsen sport álmok nélkül. Aztán márciusban szembejött a rémisztő valóság: a hazai megrendezésű Európa-bajnokságon az U21-es labdarúgó-válogatottunk nulla ponttal, három vereséggel, 2:11-es gólkülönbséggel esett ki, pedig az elmúlt tíz évben az adófizetők pénzéből több száz milliárd forintot költöttünk arra, hogy a fiatalokat megtanítsák focizni. Ennek eredménye, mint láthatjuk  sportszakmai eredményt mondok , nulla, illetve 2:11. A taopénzek felhasználása tehát nem sikertörténet, hanem rémtörténet.

Az NB I.-ben ma már 60 százalékban külföldiek játszanak, ők veszik el a helyet a magyar tehetségek elől, és ön még azt is megengedi, hogy évi 500 millió forint bevételig kedvezményesen adózzanak. Nos hát, a „nagy pénz, kis foci” jelenség irritálja a magyar embereket, és sajnos, miniszterelnök úr, azt kell mondanom önnek, hogy a Takács Mihály-féle tanácsadói önt becsapják, a magyar embereket pedig meglopják; mert ha ez nem így lenne, ha ez nem így lenne, akkor jutna pénz például gyermekosztályra a marcali kórházban és a megígért CT-készülékre is  igaz, Móring képviselő úr?

Tisztelettel kérdezem miniszterelnök urat, ön elégedett a labdarúgóklubok utánpótlás-nevelő teljesítményével? Igen vagy nem? És amennyiben nem, hajlandóe felelősségre vonni azokat, akik eltékozolták eredménytelenül az adófizetők milliárdjait? Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Tisztelt Miniszterelnök Úr! Azért engedje meg, hogy megköszönjem a fáradozásait a sport, a sportélet iránt, függetlenül attól, hogy most a sportági szakszövetségre hárítja ezt a feladatot. A magyar adófizetők kiemelten támogatják a sportot, de tegyük világossá azt is, hogy a sok pénz nem segítette a labdarúgást, hanem éppen ellenkezőleg, megrontotta azt. Miniszterelnök úr, félő, hogy minden igyekezete ellenére ki fog alakulni egy labdarúgást szerető társadalomból egy labdarúgást megvető társadalom. Miniszterelnök úr, ha nem változtat ezen a rendszeren, ha nem vonja felelősségre a tékozló fiúkat, ha nem vonja felelősségre azokat, akik  ahogy ön fogalmazott  a sportolókban nem a fantasztikus tehetséget látják, hanem csupán a pénzszerzés lehetőségét, akkor, kérem szépen, vége a magyar sportnak, összeomlik. (Dr. Gyüre Csaba: És ki a felelős?) És ki ezért a felelős?  ezt kérdezem én. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Kérdezem én, hajlandóe változtatni, vagy ezt majd az új kormánytól várhatják el? Higgye el, ez nem fog elmaradni. Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nálam alapvetés, hogy az országgyűlési képviselő van az emberekért, nem pedig fordítva, az emberek vannak az országgyűlési képviselőért. Fontosnak tartom, hogy a nép hangja folyamatosan megjelenjen az Országgyűlésben. A közösségi oldalamon ezért nemrégiben arra voltam kíváncsi, hogy a magyar emberek milyen kérdéseket tennének föl a Fidesz-kormány tagjainak, amennyiben erre lehetőségük nyílna. Rengeteg kérdés érkezett, és engedjék meg, hogy ezek közül most néhányat feltegyek.

Éva azt kérdezi önöktől, hogy mikor magyarok százai halnak naponta, senki nem gondolt arra, hogy a hajdúnánási MotoGP-pályára szánt milliárdokból inkább emberéleteket mentsenek. Én ezt azzal egészíteném ki, hogy ha már MotoGP, akkor Sávoly. A Balatonringet kell befejezni. A Hajdúnánásra szánt pénz töredékéből lehetne ezt a projektet befejezni, a különbözetből pedig az egészségügyre is lehetne fordítani, például a marcali kórházban a gyermekosztályra, vagy éppen a megígért CT-készülék beszerzésére.

Zoltánt az érdekelné, hogy miért kellett közvetítő cégen keresztül megvenni a kínai vakcinát, és miért kerül többe, mint amennyit az EU fizetett a Pfizer vakcináért.

Valéria arra szeretne választ kapni, hogy tehették, hogy a pandémia legnehezebb heteiben kényszerítették választásra az egészségügyi dolgozókat.

(20.20)

Szintén egy Éva nevű hölgy azt üzeni önöknek, hogy „a digitális oktatás kritikán aluli, lefagy a rendszer”. A kérdése pedig így szól: „Ahol három gyermek van, hogy oldják meg? Gondolja a kormány, hogy mindenki tud venni számítógépet?” Sajnos az az igazság, hogy nem mindenki teheti meg, hogy számítógépet vásároljon ma Magyarországon, ami egy eléggé szomorú állapot.

Egy szintén Zoltán nevű úr pedig azt kérdezi: „Miért teszik tönkre az embereket? Miért hagyják a bankoknak, a behajtóknak és egyéb senkiháziaknak elvenni azt, amit többszörösen kifizettek?” Gondolva itt többek között a devizahitelesekre, akik a bankoktól fölvett hitelnek sokszor már a többszörösét visszafizették, mégis most a végrehajtók által gyakorlatilag bármelyik pillanatban utcára kerülhetnek.

Pirinek több kérdése lenne, többek között az, hogy „Mennyi embert akarnak még elűzni az országból? És mikor lesz az, hogy nem tesznek megkülönböztetést a családok között? Hiszen család az az édesanya is, aki egyedül nevel egy, kettő vagy több gyermeket.” Ez valóban így van, tisztelt képviselőtársaim, sajnos rengeteg somogyi édesanya is férfitámasz nélkül, egyedül neveli gyermekeit.

Krisztina kérdése úgy hangzik: „Meddig gondolják, hogy az ország működésképtelenségét el tudják titkolni a jól felépített hazugságaikkal? Például a sorozosással, a migránsozással, a brüsszelezéssel vagy újabban az oltásellenesség mantrájával.”

Mihály arra kíváncsi, hogy mi van azzal a mondattal, hogy ha az euró 300 forint fölé emelkedne, akkor az aktuális miniszterelnöknek le kell mondania. Hát, igen, mit is mondott Orbán Viktor miniszterelnök úr 2004-ben? „Gyenge forintot csak gyenge emberek akarhatnak.” Akkor vajon most milyen emberek akarhatják a mostani nagyon gyenge forintot?

Rita azt szeretné tudni, hogy miniszterelnök úr miért nem áll ki egy vitára az ellenzéki jelölttel, pedig ezt a vitát biztosan sokan figyelemmel kísérnék.

Adél pedig egy olyan egyszerű kérdésre szeretne választ kapni, hogy „Meddig akarnak még lopni, hazudni?”. Valóban, az ígéretek betartása alapvető elvárás lenne egy országgyűlési képviselőtől.

Folytathatnám tovább a kérdések sorát, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, de befejezem ezzel. Ádám kérdezi: „Mikor fognak a magyar emberek kérdéseire válaszolni?”  csak mert nem látok a kormányzat részéről kijelölt válaszadót. De én a jövőben is fel fogom tenni az általam képviselt honfitársaim kérdéseit, ezt megígérhetem önöknek. Elnök úr, köszönöm, hogy meghallgattak.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mi a probléma a Testnevelési Egyetemmel? Mert valami probléma van, hiszen azt kell látnunk, hogy a TF-ben  amely egy közel százéves múltra visszatekintő felsőoktatási intézmény; leánykori nevén mondom, hogy TF  valami nem stimmel, hiszen a vidéki egyetemekhez hasonlóan most egy modellváltáson esett át, egy új struktúrában fog működni a jövőben. Nem értjük, hogy erre mi szükség van. A sportszakzsargon szerint egy nyerő csapaton ne változtassunk.

Most pedig egy komoly változás történt. S vajon a korábbi kiváló kézilabda szövetségi kapitány, Mocsai Lajos rektor úr által vezetett intézményben az oktatási színvonallal van a probléma, vagy a TF infrastrukturális hátterével van a probléma, vagy az ott oktató tanárokkal, a korábban ott oktató, illetőleg jelenleg tanító professzorokkal, mint például Fekete Bélával, Eckschmiedt Sándorral, Dubecz Józseffel, Pavlik Gáborral, vagy éppen Muszbek Mihállyal, Dénes Ferenccel, akik nekem is tanáraim voltak, és akik megnehezítették a diploma megszerzését? Én büszke vagyok arra, hogy TF-es diák lehettem, büszke vagyok arra, hogy az édesanyám és az édesapám nyomdokaiba lépve két diplomát is szerezhettem ott. Ki merem jelenteni, hogy ez egy európai szintű, európai hírű egyetem.

S most azt látjuk, hogy a fideszes Országgyűlés, a fideszes politikusok, kiegészülve két, Fidesszel közeli kapcsolatot ápoló független képviselővel, megszavazták azt a modellváltást, melynek eredményeként a TF a Fidesz-kormány egy minisztere által kinevezett, a Fidesszel jó kapcsolatot ápoló személyek által irányított vagyonkezelő alapítvány irányítása alá kerül. Ez természetesen hozza magával azt is, hogy a TF tulajdonában lévő 18 darab ingatlant, melyek értéke több tíz milliárd forintra becsülhető  most az ingóságokról nem is beszélek , bármelyik pillanatban értékesíthetik. Úgy gondolom, megengedhetetlen, hogy a közpénzt, a közvagyont ilyen módon privatizálják ki.

De legalább annyira megengedhetetlen az, ha figyelembe vesszük azt, hogy a Testnevelési Egyetem alapvetően egy testnevelőtanár-képző intézmény. Itt a testnevelő tanárok mellett még edzőket, zömében sportmenedzsereket és sportpszichológusokat képeznek, azokat a szakembereket, akik majd a gyermekeinket, az unokáinkat fogják nevelni, mindezt kellő lelkiismerettel, kellő felkészültséggel, alázattal és szakmaisággal, de nem mindegy, hogy ezt milyen világnézettel fogják tenni. Azt gondoljuk, az, hogy a TF kikerült az állami kontroll alól, egy óriási hiba, hiszen a tanárképzés, az edzőképzés mindenféleképpen állami kontroll alatt kell hogy maradjon a jövőben.

Rendkívül gyanús az is, hogy a TF jelenlegi vezetősége, a szenátus 2 tartózkodó szavazat mellett kérte föl  ez a hivatalos verzió  Palkovics miniszter urat a modellváltásra, illetőleg az Országgyűlést a törvény megszavazására, pont az a szenátus, amelyik most ily módon korlátozódik az intézmény vezetésében. Nagyon furcsa mindez, mert akkor felmerül a kérdés, hogy ezek szerint ezek az emberek a saját munkájukkal nem voltak megelégedve.

Tehát felmerül a kérdés, hogy mi a probléma a TF-fel, miért kellett változtatni, miért volt szükség erre a modellváltásra. Rendkívül gyanús, hogy ezek szerint a Fidesz-kormánytól kaphattak egy visszautasíthatatlan ajánlatot a TF vezetői. Vagy egész egyszerűen csak arról van szó, hogy a Fidesz készül a 2022-es bukására, és a hatalmát kívánja ily módon átmenteni, s a hozzá hű személyeket ily módon kistafírozni, hogy ez aztán a gyermekeink és az unokáink rovására menjen? Mert ha tényleg ez a valódi oka, az egy szégyen, és azt mi nem fogjuk hagyni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmúlt időszakban, különösen a második világháború, valamint az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában, mint tudjuk, jelentős mennyiségű, közokiratnak minősülő dokumentum került magánszemélyek tulajdonába, illetőleg birtokába. Ezek nagyobb része a közfeladatot ellátó szervektől került ki, esetileg azonban felbukkannak levéltárból származó iratok is.

A levéltárügy rendezéséről szóló 1947. évi XXI. törvénycikk előírásaira figyelemmel a hatálybalépést követően maradandó értékű közokiratnak a közfeladatot ellátó szervtől magántulajdonba kerülésére elvileg nem volt lehetőség. A pártállami diktatúra kiépülése, majd az 1956-os forradalom és szabadságharc időszakában ugyanakkor számos esetben történt meg jóhiszemű iratmentés, amelynek következtében közokiratok kerültek magánszemélyek birtokába és tulajdonába. Ezen iratok visszaszármaztatása a történelmi események folytán nem valósult meg. Az előttünk fekvő T/15982. számú törvénymódosító javaslat ezeknek az iratoknak a forgalomképessé tételét, a bejelentési kötelezettséggel együtt az említett iratok állam számára láthatóvá válását szolgálja.

Közokirat magántulajdonba kerülésére 1957. január 1-jét követően csak rendkívül speciális esetben kerülhetett sor, így ott a jogszerű tulajdonszerzés bizonyításának terhe a közokirat tulajdonosát terheli. Tehát jelen javaslat arra irányul, hogy megnyugtatóan rendezzük azon közokiratok jogi helyzetét, amelyek az idők során a közfeladatot ellátó szervtől vagy az államtól elszármaztak és magánszemélyek birtokába, tulajdonába kerültek, és ahogy az előterjesztő úr, Kósa Lajos képviselőtársam fogalmazott, ezek ne a feketepiacon cseréljenek gazdát.

Mint tudjuk, a közokirat lehet közfeladatot ellátó szerv tulajdonában, lehet állami tulajdonban vagy lehet a fentiektől eltérő bármely más szerv vagy személy tulajdonában is, ha azokon jogszerűen tulajdont szerzett.

(9.30)

Ezek az úgynevezett elszármazott közokiratok, melyek adattartalmának, ha azok maradandó értékűnek minősülnek, az utókor számára történő megőrzése és kutathatósága állami prioritás. Ezzel maximálisan egyetértek. Erre tekintettel ezen elszármazott közokiratok esetében a javaslat rögzíti az állam elővásárlási jogát.

A javaslat továbbá ösztönzőket fogalmaz meg a tulajdonosok felé az elszármazott közokiratoknak a Magyar Nemzeti Levéltárnál történő bejelentése érdekében, amit a tulajdonos az irat közirati minőségének megállapításával összefüggő hatósági eljárás keretében tehet meg. A bejelentést követően a Magyar Nemzeti Levéltár az elszármazott közokiratra vételi ajánlattal élhet, és ha a tulajdonos nem kívánja eladni a közokiratot, akkor a maradandó értékű elszármazott közokiratokat a levéltár a tulajdonosnak visszaadja azt követően, hogy azokat digitalizálja és nyilvántartásba vette, ezzel biztosítva azok fennmaradását a jövő nemzedékei számára.

A nyilvántartásban szereplő közokiratok a törvény erejénél fogva védettek, és az irat tulajdonosának változásbejelentési kötelezettsége van a nyilvántartott adatok vonatkozásában. A javaslat szerint közokirat-védelmi bírság szabható ki, ha az elszármazott közokirat tulajdonosa a Magyar Nemzeti Levéltár felé fennálló bejelentési kötelezettségének nem tesz eleget.

Most fordulnék egy kérdéssel Fekete Péter államtitkár úrhoz. Azon túl, államtitkár úr, hogy majd reményeim szerint elfogadja az Országgyűlés ezt a javaslatot  én magam is a Jobbik-frakció támogatását fogom kérni , azon túl, hogy ez majd megjelenik a Magyar Közlönyben, a magyar kormány terveze, ahogy említettem, az ösztönzők mellett figyelemfelhívó programot vagy kampányt annak érdekében, hogy az így magánszemélyeknél lévő közokiratok vonatkozásában mi a kötelezettségük és milyen szankciókra számíthatnak, ha ezt elmulasztják. Ez egy nagyon fontos változás, és szerintem mindannyiunk közös érdeke, hogy a társadalom széles köréhez eljusson, hiszen ez a törvénymódosítás akkor éri el az eredeti célját, ha ebből kialakul egy nagyon pozitív gyakorlat.

Ehhez kapcsolódóan pedig Kósa Lajos képviselőtársamhoz fordulnék egy kérdéssel. Úgy fogalmazott az előterjesztésben, hogy jelentős számban lehetnek ilyen dokumentumok. Ennél konkrétabban, nagyságrendileg meg tudjuke becsülni, hogy mi lehetett az a jelentős szám, amikor ezt a javaslatot benyújtották? Erről kaphatunke esetleg bővebb információt, hogy alátámasszuk azt az igényt, ami a javaslat alapján felmerül, ha az Országgyűlés a vita lefolytatását követően reményeim szerint majd elfogadja ezt a javaslatot? Konkrétan a korábbi évek tapasztalataiból kiindulva mekkora lehet, milyen számban lehetnek maradandó értékűnek minősülő elszármazott közokiratok magánszemélyek tulajdonában?

Ezekre a kérdésekre szeretnék választ kapni. Köszönöm szépen a figyelmet, és ahogy említettem, a Jobbik-frakció támogatását fogom kérni. (Taps.)

DR. STEINMETZ ÁDÁM, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő T/15988. számú törvénymódosító javaslat alapján a közfeladat-ellátó szerv jogszabály-előkészítéssel összefüggő feladatának majd az integrált jogalkotási rendszeren keresztül kell eleget tennie. Ez az integrált jogalkotási rendszer  rövidítve IJR  több alrendszerből áll. Ilyen a GovLex, ami a kormányzati előkészítő munkát támogatja, ilyen a LocLex, ami az önkormányzati munkát fogja segíteni, valamint az országgyűlési képviselőtársaim által is ismert és használt rendszer, a ParLex, amelyet a törvénymódosító javaslatok, illetve határozati javaslatok benyújtásakor is használunk.

(10.20)

Ami újdonságot jelent, hogy a Nemzeti Jogszabálytárral összhangban lesz a rendszer, így sokkal egyszerűbb lesz megszövegezni például egy törvényjavaslatot. Ez a rendszer tehát a jogalkotók munkáját nagymértékben megkönnyíti, mert egy minőségibb jogalkotás lehetőségét teremti meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ahhoz, hogy az állam jól működjön, fontos kritérium, hogy a jogszabályok egységes szerkezetbe illeszkedjenek, közérthetőek legyenek, és mindenki számára világosak és ismertek legyenek, mivel az önkéntes jogkövetés csak így biztosított.

A javaslat ezenkívül tartalmaz jogtechnikai pontosításokat is, amivel szintén egyet lehet érteni.

Ezenkívül itt a törvénymódosító javaslat  ahogy az előttem szólók is nagyon helyesen említették  arról is rendelkezik, hogy a Nemzeti Kulturális Tanács tagja legyen a jövőben a Nemzeti Kulturális Alap alelnöke is. Én ezt a módosítást is támogathatónak tartom, ezért összességében azt tudom önöknek mondani, hogy a T/15988. számú törvénymódosító javaslat támogatását fogom javasolni a Jobbik-frakciónak. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

DR. STEINMETZ ÁDÁM (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Marcali híres katonaváros, amire büszkék vagyunk, és azokra a volt katonákra is, akik a városban telepedtek le és alapítottak családot. Éppen ezért fájó és szomorú, hogy a korábban 1500 katonának otthont adó Petőfi Sándor laktanyát immár 20 éve hagyják pusztulni.

Az értékes állami vagyon hasznosítása azért szükséges, mert ahol van munka, ott lesz megélhetés és fejlődés is. Móring József Attila fideszes képviselő három éve, éppen a választások előtt azt mondta, hogy a laktanyát hadiüzemmé kellene átalakítani, amely 200-220 embernek adna munkát. Nem véletlenül mondta, mert választásokat akart nyerni. És tudják, hogy mi történt azóta? Semmi! Semmi, pedig azzal, ha a laktanyát átalakítanánk, ahogy említettem, lenne munka, lenne megélhetés, és a terület 2003 óta nem is áll a honvédelmi tárca tulajdonában, mint az kiderült. Jövőre a képviselő úr mit fog majd ígérni a választóknak? De mindegy is, mert úgysem fognak neki hinni.

Én azért tisztelettel kérdezem államtitkár urat: miért nem valósult meg a Móring József Attila által három éve megígért, 200-220 embernek munkát adó honvédségi üzem Marcaliban? Miért nem segíti a Fidesz-kormány a képviselő úr ígéreteinek valóra váltását? És most, hogy az is kiderült, hogy nem Marcaliban, hanem Kaposváron fognak harckocsikat gyártani, tisztelettel kérdezem, hogy milyen konkrét terveik vannak a külső laktanyával kapcsolatban. Várjuk megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)