Felszólalás adatai

VIGH LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyolc óra óta figyelem a vitát, és elhangzott, hogy miről beszélgetünk, és hát egy picit eltértünk a tárgytól néhányszor. Szeretném jelezni, hogy a Magyar Köztársaság 2009. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló törvény általános vitáján vagyunk.

(11.20)

Azt gondolom, hogy ennek ürügyén érdemes egypár szót ejteni arról, hogy mi ennek a törvényjavaslatnak a lényege.

Az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata szerint a költségvetési törvényjavaslatot önállóan kell benyújtani és külön vitát folytatni. Az államháztartásról szóló törvény szerint a kormánynak a költségvetési törvényjavaslat benyújtásakor elő kell terjesztenie azokat a törvénymódosításokat is, amelyek a javasolt előirányzatok megalapozásához szükségesek. A lényeg tehát az, hogy azokat a szabályokat, amelyeket a költségvetés elfogadása esetén meg kell változtatni, most megtegye az Országgyűlés ezen salátatörvény keretében, és lehetőséget biztosítson a költségvetés elfogadására.

Azonban két alapvető ok van, ami miatt úgy gondoljuk, hogy nem lehet támogatni ezt a javaslatot. Egyrészről azért, mert olyan költségvetésnek óhajt alapot nyújtani, ami mára már mindenki számára nyilvánvaló, hogy hamis adatokat, hamis számokat tartalmaz. Maga a pénzügyminiszter ismeri el a költségvetés tervezetéhez benyújtott módosító indítványa által, hogy megdöbbentően magas, nagyságrendileg 500 milliárd forintos megszorító csomagot tartalmaz. Többek között elvesz 90 milliárd forintot a családoktól, elvesz a közalkalmazottaktól és a köztisztviselőktől. Az önkormányzati szférából 150 milliárdot akar elvonni, 120 milliárdot a bérekből, 170 milliárd forintot a társadalombiztosítási rendszerből, és még hosszan lehetne sorolni az elvonásokat.

A másik ok, ami inkább logikai és jogtechnikai kérdés, hogy olyan salátatörvénnyel állunk szemben, amely egy mozdulattal 17 törvényt kíván módosítani; 17 törvényt, kedves képviselőtársaim, ami, úgy szoktuk mondani, még gombócból is sok. Csak néhány példa: a foglalkoztatás elősegítéséről, a munkanélküliek ellátásáról szóló törvény, az államháztartásról, a társadalombiztosításról, a kötelező egészségbiztosításról szóló törvény, a muzeális intézményekről szóló törvény. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy nem csupán többletszabályozásokra kerül sor, hanem a javaslat elfogadásával számtalan hatályon kívül helyezés is történik.

Tisztelt Országgyűlés! Lehet persze hosszasan vitázni arról, hogy egy-egy ágazati törvényt miért és hogyan módosítsunk, de mégiscsak arról kellene beszélni, hogy hogyan jutottunk ide. Hogyan lehet az, hogy Magyarországnak nincs egy elfogadható költségvetési koncepciója? Hogyan fordulhatott elő, hogy éltanulóból utolsók lettünk a térségben? Azt hiszem, hogy 2000-ben az építőiparban, a mezőgazdaságban és minden más szakmában tevékenykedők ugyanúgy dolgoztak, mint most, 2008-ban. Ha ők ugyanúgy tették a dolgukat, mint most, akkor nem ők tehetnek arról, hogy idejutottunk.

Szeretném megjegyezni, Kóka frakcióvezető úr a felszólalásában jelezte, hogy itt azért is gond van, mert az emberek a vizitdíj, a napidíj és a tandíj kapcsán úgy döntöttek, ahogy döntöttek. Nem először fordul elő, hogy kormánypárti képviselők hibáztatják a népet.

A másik gond az, hogy bizonyos szempontból már egy másik földrészhez sorolnak bennünket, Pakisztánhoz. Pakisztán nem ezen a földrészen van, az IMF segítségét ők is kérték. Semelyik európai uniós tagország nem kérte rajtunk kívül. (Végh Tibor: Anglia! Izland!)

Tegnap este hallom a televízióban, hogy a kormány úgy döntött, hogy megsegít bankokat, olyan bankokat segít meg 600 milliárd forinttal, amelyeknek a székhelye Olaszországban, Brüsszelben van (Dr. Szabó Zoltán: Olyan nincs!), és egy-egy fiókja található Magyarországon. Ezeknek a bankoknak a segítségére megy el a magyar adófizetői pénzekből 600 milliárd forint, amelyet majd meg kell termelniük a magyar adófizetőknek, és vissza kell fizetnünk.

Térjünk vissza még a hitelre: ne legyenek kétségeink, nem baráti, jó hozamra adják majd ezeket a pénzeket. Most persze önök, kedves szocialista és liberális képviselőtársaim, azt mondják, hogy ebben a helyzetben nincs más lehetőség. Igen ám, de én azt hiszem, hogy ez a helyzet éppen az önök hatéves kormányzásaképpen alakult így; annak eredményeként, hogy önök mindig megnyugtatták a közvéleményt a korábbi évek költségvetési vitáiban, hogy minden szép és jó, csak ez a gonosz ellenzék akarja megvezetni az országot. Ezekbe a megnyugtató szavakba beletartoznak az elfogadott megalapozó törvények is, azok, amelyek jogszabályi lehetőséget teremtettek a rossz költségvetésnek. És még most sem hajlandóak önkritikát gyakorolni. Most is meg fogják szavazni a törvényt, és úgy tesznek, mintha semmi sem történt volna. Pedig, tisztelt képviselőtársaim, jól látjuk, hogy ez a költségvetés csak a rombolást és az egyre növekvő válságot fogja tovább növelni.

Azt gondolom, lassan be kellene látni, hogy nem értenek a kormányzáshoz. Mindenki Európában pénzt próbál belepumpálni a gazdaságba, a nagy ellátórendszerekbe, mi csak kivenni akarunk innen. Sőt, eddig is innen vettünk ki. Mi lett az eredménye?

Most az államcsőd szélére kerültünk, és még itt sem volt őszinte a miniszterelnök. Nem állt ki és nem mondta az embereknek, hogy nagy a baj, de valahogy majd megoldjuk. Tíz nap leforgása alatt a válság a Magyarországot különösen sújtó tényének tagadásával oda jutott el, hogy már túl is vagyunk ezen. Ez lenne a kiszámítható politika, ami rendbe tenné az országot? Ilyen előzményekkel beterjesztett költségvetés fogja visszahozni a bizalmat? Ahelyett, hogy kiszámítható lépésekkel haladnánk a megoldások felé? Az önök kormánya abban töri a fejét, hogy miként lehetne megfizettetni az emberekkel az elhibázott és elvesztegetett utóbbi hat évet. Nyilván hobbiból teszik, de ezen a szinten ennyi és ilyen tévedés már megbocsáthatatlan.

Nem szükséges a családi pótlék vagy a szociális rendszer, vagy az egészségügyi rendszer felborogatásával olyan reformokat csinálni, amelyeket nem fogad el a társadalom. Persze, tudom, sokaknak önök közül is még ma sem teljesen világos, hogy már lejárt az a bizonyos idő, amikor társadalmi felhatalmazás nélkül lehet véghez vinni dolgokat. Ma már nem lehet az embereket megkerülni, önök mégis ezt teszik.

Most fűnyíróelven elvesznek mindenkitől, majd újabb és újabb áldozatokat követelnek. Kormányozni kellene, tisztelt képviselőtársaim, olyan törvényeket hozni, amelyek beindítják a gazdaságot, olyanokat, amelyek nem szűkítik a társadalmi különbségeket, ami lehetővé teszi az önkormányzatoknak a fejlődést. Ezzel szemben most olyan költségvetést kívánnak megalapozni az előttünk lévő törvényben, amely nem ezt teszi.

Így azt gondolom, nincs semmi értelme arról vitatkozni, hogy ebben a törvényben a közigazgatási szervek ügyintézési határidő-túllépése miatt felmerülő költséget az állam nem fizeti meg. Nem számít, hogy olyan többletfeladatokat adnak ezeknek a hivataloknak, amit szinte lehetetlen elvégezni. Nem számít, hogy az itt dolgozóktól elveszik a 13. havi fizetést. Az sem számít, hogy ezek a büntetések milyen hatással lesznek a hivatalok keretére. A lényeg: a kormány ezért sem vállalja a felelősséget. Pedig megint csak oda tértünk vissza, hogy a hibás törvények okozzák a fennakadásokat ezekben a hivatalokban.

Nem tartom helyes lépésnek, hogy az itt becsületesen dolgozó közalkalmazottakat szembe akarják állítani a társadalommal. Azt sem tartom helyesnek, hogy adott esetben önkormányzati cégek mindenféle adatait végigküldözgetik az egész államapparátuson.

(11.30)

Ezek mellett eltörpül annak a jelentősége, hogy milyen más határidőket tesznek kényelmessé, és mint mondtam, ezek részletszabályok. Van egy mondás, amely így szól: ami nem megy, azt ne erőltessük. Kérem kedves szocialista képviselőtársaimat, hogy ne erőltessék tovább.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz padsoraiban.)