Irományok előző ciklusbeli adatai

Készült: 2024.03.29.08:01:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

225. ülésnap (2001.09.25.), 417. felszólalás
Felszólaló Szabó Sándorné (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:45


Felszólalások:  Előző  417  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

SZABÓ SÁNDORNÉ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottságban és a plenáris ülésen elmondottak alapján azt hiszem, felesleges újból a módosító javaslataink védelmében szót kérnem, de a parlamenti jegyzőkönyv kedvéért és a jövő szolgálatában ezt meg kell tennünk, mert úgy gondoljuk, hogy ez a törvénytervezet nagyon sok ponton nem éri el azt a célt, amit kitűzött maga elé, illetve néha azzal szándékoltan szembemegy, és a szociális ellátottak kérdésében, jogaikat illetően néhol kifejezetten sértő és sérelmes. Sorra venném a módosító indítványokat.

Először a fogyatékos személyek definíciójával kapcsolatosan szeretnék néhány szót szólni. Ez a definíció, amit itt a 2. pontban Béki Gabriella képviselőtársam elővezetett, segítené, egy kicsit árnyaltabbá és plasztikusabbá tenné azt a definíciót, ami az esélyegyenlőségi törvényben - amit még az előző ciklus utolsó munkanapján elfogadtunk - szerepel. Annyiban teszi ezt plasztikussá, hogy "személyes segítségre szorul", tehát nemcsak az eszközhasználatot írja bele a fogyatékos személy definíciójába, hanem ezt egy kicsit bővíti, tágítja. Nagy vita volt ennek kapcsán már az esélyegyenlőségi törvényben is, valamint a bizottsági ülésen, de úgy gondoljuk, hogy az egészségkárosodott emberek köre, illetve azoknak egy része is bekerülhetne ebbe a definícióba. Nagy sajnálatunkra a bizottsági ülésen a kormánytöbbség ezt nem támogatta.

A következő nagy csomag itt az adósságkezelési csomag. Ez a 10., a 11. és a 18. számú módosító indítványa a szocialista frakciónak. Abból indultunk ki e módosító csomag benyújtásánál, hogy ne kelljen megvárni azt, hogy legalább fél éve ne tudjon egy család bizonyos adósságot fizetni, illetve, hogy ez az összeg ne érje el az 50 ezer forintot. Vagy az összeghatár eltörlését, vagy 30 ezer forintra való csökkentését terveztük. Az 50 ezer forint eltörlése, úgy gondoltuk, plasztikusabb és jobban kezelné ezt a problémát; nagyon sok család esetében már háromhavi adósságfelhalmozódás is komoly kezelési gondokat jelenthet.

Ugyanez elhangzott a bizottsági ülésen a kormány részéről jelen lévő főosztályvezető asszonytól is, hogy nem az átmeneti gondokat akarják kezelni, de nagyon sok család esetében már - mondjuk, egy nyugdíjas vagy egy munkanélküli, vagy egy sokgyermekes család esetében - a háromhavi felhalmozódott adósság is komoly gondot jelent, és az önkormányzatok rendelkezésére álló források, segélyek nem biztos, hogy át tudják hidalni ezt a felhalmozódott feszültséget. Az adósságkezelési ellátásban, szolgáltatásban való részvétel, úgy gondoljuk, egyidejűleg ezen összeghatár eltörlésével, illetve az adósságfelhalmozási idő lecsökkentésével már garanciát jelenthetne arra, hogy tényleg kilábalhat ez a család. Azt hiszem, mindazok, akik önkormányzatokban élnek, önkormányzatok felelős vezetői, tudják, hogy miről beszél a mi módosító indítványunk.

A 18. számú módosító javaslatunk egy sajátos helyzetet kezel, éspedig azt - konkrétan például a Győr-Moson-Sopron megyei önkormányzati irodák képviselőivel, munkatársaival való beszélgetésen derült erre fény -, hogy nagyon sok helyütt a lakásfenntartási támogatás feltételei a helyi önkormányzati rendeletben szigorúbbak. Itt két dologról van szó: azt mondja ez a tervezet, hogy ha valaki adósságkezelési szolgáltatást vesz igénybe, akkor tulajdonképpen a lakásfenntartási támogatást automatikusan kell kapnia, de akinek nincsen adóssága, miután a lakásfenntartási szolgáltatás feltételei az önkormányzatnál szigorúbbak, ő nem kap lakásfenntartási támogatást, tehát aki felhalmoz, az előnyben részesül azzal szemben, akinek nincsen adóssága. Ezért úgy gondoltuk, hogy akkor kapja csak meg a lakásfenntartási támogatást az adósságkezelési szolgáltatással egyidejűleg, ha amúgy is megfelel a lakásfenntartási támogatás feltételeinek. Ez részben szűkítés, de úgy gondoljuk, az önkormányzatokban élők számára az egyenlő feltételekkel való rendelkezést biztosítja, és nem igazságtalan azokkal szemben, akiknek nincsen felhalmozott adósságuk.

A következő komoly gond számunkra - és majd képviselőtársaim kiegészítik, nem a teljesség igényével lapozom végig a módosító csomagunkat - az, hogy a szociális intézmények fenntartó tanácsát nevezi meg. Mi azt javasoltuk, hogy ne nevesítse az egyházi fenntartók tanácsát ez a tervezet, mert a plenáris ülés után megkaptuk a háttéranyagát ennek a törvénytervezetnek, és abban szerepelt egy olyan adat, hogy a szociális intézmények fenntartóinak 14,7 százaléka egyházi fenntartó, és az ellátottak 9 százaléka él ilyen intézményekben. Úgy gondoljuk, hogy a nem állami és egyházi fenntartók között ez a különbségtétel indokolatlan, ezért azt javasoljuk, hogy vagy a Béki Gabriella által előterjesztett variáció szerepeljen, miszerint a nem állami fenntartók tanácsa megnevezés jöjjön létre, vagy a mi javaslatunkat tudjuk támogatni, ami a szociális intézmények, fenntartók tanácsát nevesítené. Tehát kitüntetett helyzetbe nem kell ezzel a módosító javaslattal az egyházakat hozni, mert az érintettek töredékét érintően végzik a feladatukat.

Van egy nagyon fontos javaslat, ez a 27. számú javaslatunk, amelyik arról szól, hogy a támogató szolgálatnak együtt kelljen működnie a fogyatékos személyek érdekeinek képviseletére létrejött társadalmi szervezet helyi szervével.

 

(22.00)

 

Ez a módosító javaslatunk arra vonatkozik, hogy a civil szervezeteket igenis be kell kapcsolni ezeknek az intézményeknek az életébe, illetve a felettük való kontroll gyakorlásának lehetőségébe. Az ombudsmani vizsgálat és az ombudsmani ajánlás is felhívta erre a figyelmet, és ezért úgy gondoljuk, hogy javaslatunk tökéletes szinkronban van az ombudsman ajánlásával. Ezért kérjük még most a kormány képviselőjétől, az államtitkár asszonytól, hogy mérlegeljék ezt, és ne a nehézségeit nézzék, hanem azt nézzék, hogy komolyan a civil szervezetek integrálásának egyik eszköze és lehetséges módszere ebben az esetben a támogató szolgálatokhoz a civil szférát bekapcsolni.

A másik, amiről szeretnék itt szólni - általában engedjék meg azt a megjegyzést az egész törvénycsomaggal kapcsolatban, már a plenáris ülésen elmondtam -, hogy mindazt, ami szigorít, azonnal akarja bevezetni, például jövő év január 1-jétől, és mindazt, ami akár a rendszerben dolgozók komfortérzetét javítja, pedig kitolja egy évvel, tehát 2003. január 1-jétől tervezi bevezetni.

Hadd mondjak erre egy konkrét példát! A 49. §, illetve a 49. módosító, ha jól írtam... (Hortobágyi Krisztina: A 69.) Bocsánat, a 69. pont, a kolléganőm segít nekem. Az előterjesztésben a 49., de itt a mi módosító csomagunkban a 69. sorszámot viselő pont azt mondja, hogy a személyi térítési díjon felül a speciális, egyéni gyógyszerszükséglet fedezésére, akár a költőpénz terhére is további hozzájárulás írható elő az ellátott részére. Ezzel mi maximálisan nem értünk egyet, sőt kifejezetten felháborítónak tartjuk, mert úgy gondoljuk, hogy elfogadhatatlan és tűrhetetlen, hogy az amúgy is rossz egészségügyi, illetve szociális helyzetben lévő embertől még a költőpénz terhére anyagi forrásokat várnak.

Azt hiszem, ez a társadalombiztosítás költségvetését, annak a hiányát nem tudja kezelni, és azt hiszem, senki nem gondolja ebben a patinás épületben komolyan és felelősen azt, hogy a gyógyszerkasszát a költőpénz terhére az ellátottaktól beszedett forintok fogják majd helyrebillenteni. Ezért ez az orvos felelőssége, hogy milyen gyógyszereket ír fel, és ne divatból, vagy a tabletta színének megfelelő, vagy a beteg igényének, szóbeli kérésének, hanem a tényleges állapotának megfelelő gyógyszereket írjon fel. Ha viszont az orvos olyanokat ír fel, amire szüksége van a betegnek, akkor ezt kapja meg, de ne a költőpénz terhére. Ebben az egészben még az a bűbájos és kedves, hogy ezt már 2002. január 1-jétől tervezi bevezetni.

Ezzel szemben van egy nagyon fontos dolog, amivel maximálisan egyet tudunk érteni, és amit tudunk támogatni. Ez a 38. javaslatunk, miszerint... - bocsánat, nem a 38. Arról szól ez a javaslat, hogy - ez az eredeti előterjesztés 38. pontjában szerepel - aki bizonyos képzésekben, szakképzésben, továbbképzésben vesz részt, kapjon plusztámogatást, illetve egyhavi juttatást. Ezt viszont 2003-tól tervezi bevezetni az egész javaslat, de azt hiszem, ez a szociális szférában dolgozó, amúgy is alulfizetett és társadalmi presztízsükben nem igazán értékelt emberek számára egy életminőség- és közérzetjavító intézkedésként lenne felfogható. Ezért azt javasoljuk, hogy ezt viszont 2002. január 1-jétől kellene bevezetniük. Ezért mondtam az előbb azt, hogy ami szigorítás, azt jövőre akarja, ami viszont pozitívum, azt a rákövetkező évre szeretné bevezetni.

Az ellátott jogi képviselőjéről csak egy mondatot mondanék, és gondolom, a képviselőtársaim a továbbiakban kiegészítenek. Úgy gondoljuk, ez nem lesz jó helyen a megyei intézménynél, a megyei (Hortobágyi Krisztina: Módszertani!) módszertani intézetnél - köszönöm szépen - nem lesz jó helyen, mert annak ellenére, hogy a bizottsági ülésen kaptuk azt az indoklást, hogy egy-egy intézményrendszernek a megyei módszertani központjához tartozó, a saját intézményrendszerében nem látja el ezt a feladatot. Úgy gondoljuk, sokkal jobb lenne, ha az egy független státusú, akár megbízotti státusú vagy egy máshova telepített független státusú személy lenne.

Röviden a mi csomagunk néhány jelentős részét ezzel szerettem volna indokolni, a továbbiakban lehet, hogy még szót kell kérnem.

 




Felszólalások:  Előző  417  Következő    Ülésnap adatai