Készült: 2024.03.29.15:42:20 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

94. ülésnap (2019.11.19.), 52. felszólalás
Felszólaló Mesterházy Attila (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:01


Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MESTERHÁZY ATTILA (MSZP): Nagyon szépen köszönöm. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Szerintem a tao egy jó kezdeményezés. Szerintem a tao egy olyan kezdeményezés, amely szolgálja a magyar sport érdekeit, de rögtön hozzá kell tegyem, hogy pont ezért vigyázni kellene rá. Ugyanis ezek a hozzászólások azt mutatják itt a Házban, minden egyes ilyen törvényjavaslat-módosításnál vagy éppen a beterjesztésnél itt voltam a vitában, és ez a projekt vagy ez a törvény jól mutatja azt, hogy hogyan lesz egy jó, hasznos kezdeményezésből, ami konkrétan nemzeti konszenzust élvezett a Házban, olyan projekt, amit beleng a korrupció, amelyről az ellenzéknek teljesen más véleménye van látható módon, mint a kormánypártnak.

Azt gondolom, hogy ez az önök felelőssége, hiszen számos olyan beruházást lehet említeni, amiről Szilágyi képviselőtársam vagy mások is beszéltek, amelyek teljesen világosan felesleges beruházások, nem szolgálják a magyar sport érdekét. Bizonyos lobbiérdekeket szolgálnak. Lehet, hogy ez egyéni képviselői lobbiérdek, hogy nagyon rosszabbat ne feltételezzek, és vannak persze olyan esetek is  amikor a felcsúti akadémiáról beszélünk , ami világos és egyértelmű: a miniszterelnöki hobbit szolgálja, és a kedvenc focicsapatának kiszolgálását szolgálja.

Ez szerintem nem lenne megengedhető egyébként egy ilyen nemzeti sporthagyományokkal rendelkező országban, mert pont azoktól veszik el adott esetben ezt a lehetőséget vagy ennek a támogatását, akikről szól: a magyar gyerekektől, a magyar sportoló közönségtől, a versenysportolóktól, az élsportolóktól, akik nemzeti büszkeséget okoznak az ebben a hazában élő minden magyar polgárnak. Éppen ezért mondom, hogy vigyázni kellene rá. Államtitkár asszonynak is és a képviselőtársaimnak is nagyobb önmérsékletet kellene tanúsítani, amikor ki tudják lobbizni a lówellnesst vagy mi a csudát, akkor szólni kéne, hogy te, ne, ne; légy szíves, ne csináld már ezt, mert ezzel lejáratod az összes többi értelmes taoberuházást adott esetben! Nem kell Kisvárdára értelemszerűen 3 milliárd forintért teniszakadémia. Lehet, hogy Budapestre kellene egyébként, nem tudom, de hogy Kisvárdára nem kell, az egészen biztos.

Azt gondolom, hogy ezzel a taóval elég sok probléma lett itt az elmúlt időszakban. Az egyik az átláthatóság, hiszen amiről Varju képviselőtársam beszélt, az világosan arról szól, hogy az átláthatóság, és a másik probléma, hogy a nyilvánossággal világosan problémái vannak ennek a rendszernek, miközben nem lehetne, hiszen közpénzről beszélünk. Arról beszélünk, hogy az adóbefizetésről, ami bemenne a költségvetésbe, lemond a magyar költségvetés. Ez tehát egy közpénz. A rendszernek az lenne a lényege, hogy átlátható, nyilvános és ezáltal ellenőrizhető mindenki számára, nemcsak az országgyűlési képviselők számára, hanem az állampolgárok vagy éppen a sportban ott lévő szakemberek vagy sportolók számára is.

A másik: a szakmaiság és az esélyegyenlőség, ez a másik két dolog. A szakmaiság valóban megvalósulhat a sportági szakszövetségek sportágfejlesztési programjai által, de érdemes lenne még egy követelményt ide beiktatni, hogy az sem mindegy azért, hogy 20 kilométerenként tanuszoda épül adott esetben vagy jégkorongpálya, vagy vane ott szükség abban a térségben adott esetben multifunkcionális sportcsarnokra vagy bármilyen más sportlétesítményre. Tehát ennek a sportinfrastruktúrának a fejlesztését igenis az érintett minisztériumnak vagy államtitkárságnak felügyelnie kéne szakmai szempontok alapján. Ha valahol már van bőség ilyen tanuszodából, akkor ne legyen még három tanuszoda ott a környéken, hiszen úgysem tudják a fenntartását finanszírozni. Az esélyegyenlőség vagy éppen az igazságosság elve pedig olyan szempontból kellene hogy megvalósuljon, hogy ott történjen sportfejlesztés vagy sportinfrastruktúra-fejlesztés, ahol erre szükség van, és megfelelő prioritások szakmai, társadalompolitikai, egészségpolitikai prioritások alapján; nem ott, ahol az erősebb kutya tud családot alapítani, hogy udvariasan fogalmazzak. Tehát nem ott, ahol erősebb a képviselő és ezért tud lówellnesst csinálni meg még toronyórát láncostul is taoberuházásból.

Én azt kérném, azt javasolnám, hogy pont azért, hogy ezt az eszközt meg tudjuk tartani egy nemzeti konszenzus alapjaként, érdemes lenne, hogy azokat, akik visszaélnek, akik kihasználják, visszaélnek ezekkel a lehetőségekkel, azokat zárják ki ebből, és legyen ebben elég politikai bátorság önökben pont a magyar sport érdekében, hogy ezeket a haszonlesőket kizárják, hiszen ezek tönkreteszik ezt az egyébként helyes és jó kezdeményezést.

(12.00)

Az, hogy nem kell önrész, ha úgy lenne, ahogy Bánki Erik mondta, hogy a kisebb települések esetében, amelyeknek esélyük nincs adott esetben 30 százalékos önrészt előállítani, ha rájuk vonatkozna csak, akkor azt gondolom, hogy ez egy teljesen racionális elképzelés. Hozzáteszem, volt arra már korábban példa, hogy nem 100 százalékos támogatás, de mondjuk, 90 százalékos támogatás volt a sportban, és a 10 százalék önrészt elfogadtuk abban, hogy mondjuk, akár társadalmi munkával vagy egyéb mással kiválthatták az önkormányzatok. Ez azért volt fontos, mert ahova semmilyen erőfeszítést nem kell hogy tegyenek, hát ott bizony néha előfordul az, hogy nem megfelelően használják fel a forrásokat, nem megfelelően állnak hozzá egy-egy beruházáshoz adott esetben. Tehát ott, ahol mégiscsak kell elköteleződnie valakinek valamilyen formában, akár a saját munkájával egy ilyen projekt esetében, azért nagyobb az odafigyelés, és a hatékonyságra vagy a pazarlás megszüntetésére is talán jobban odafigyelnek, mint ha ajándékba kapnak az államtól 100 százalék forrást.

Az meg, hogy milliárdos sportlétesítményeket 100 százalékban lehessen államilag finanszírozni, valóban bizony megkérdőjelezhető, hogy ez így helyes-e, és szükségese ilyen szempontból a 100 százalékos támogatási intenzitás. Tehát értelemszerűen lehetett volna törvényileg különbséget tenni a különböző sportberuházások között.

A másik: szerintem is stadionból már van elég ebben az országban. Ha újabb és újabb stadionok fognak épülni a taoforrásokból, akkor egészen biztosan egyre kisebb lesz a társadalmi támogatottsága ennek a programnak, és egyre többször fogják összehasonlítani a CT-készülékekkel meg a lélegeztető berendezésekkel meg a mentőautókkal meg az oktatással meg a kultúrával meg a Fesztiválzenekarral ezt a mostani taotámogatást.

Tehát ha világosan azt látják az emberek, hogy értelmetlen forrásokra használják föl, még akkor is, hogyha egy csomó hasznos és jó kezdeményezésre is fölhasználják, akkor bizony ennek a sporttámogatási eszköznek a hitelessége, a legitimitása jelentős mértékben csökkenni fog, és ezért, még egyszer mondanám, önök a felelősek, az önök kezében van az eszköz, amivel tenni lehet ez ellen.

Az teljesen világos, hogy Magyarországon  és erről Varga képviselőtársam is beszélt  több tornateremre van szükség, hiszen korábban nagy örömmel jelentette be a kormányzat a mindennapos testnevelést, ami valóban egy hasznos eszköz lehetne. Hozzátenném, akkor, ha közben azért az órák száma csökkenne, mert amikor hét-nyolc óra van adott esetben, hiába abból az egyik a testnevelés, ettől még megterheli a gyerekeket. De a másik ilyen, és ez inkább a fontosabb, hogy ha ezt a mindennapos testnevelést egyébként az iskola folyosóján föl-le rohangálva kell eltölteni a gyerekeknek, akkor egészen biztosan ez azért levon az értékéből viszonylag sokat.

Tehát, magyarul, bizony tudom, hogy volt tornaterem-építési program, de amikor ekkora forrásokról beszélünk, akkor talán érdemes lenne, ha azért ezekre a kérdésekre, ezekre a projektekre még több forrást biztosítanánk, mint ahogy adott esetben a multifunkcionális sportcsarnokokra vagy a tanuszodákra vagy éppen valóban a kistelepülések sportinfrastruktúrájának a fejlesztésére is lenne értelme több pénzt fordítani.

Tehát ami a lényeg, hogy nem stadiont kell építeni, hanem sok más olyan sportcélú ingatlanfejlesztés van, amire igenis kell és érdemes lenne forrásokat fordítani, nemcsak az élsport miatt, hanem azért is, mert ezekben az ingatlanokban tipikusan természetesen tömegsport és szabadidősport-célú tevékenység is folyik.

Van egy konkrétum, amit kérdeznék államtitkár asszonytól vagy az előterjesztőtől, nekem mindegy, csak ha valaki meg tudná válaszolni, azt megköszönném. A törvény 1. §-ában van egy változtatás, és nem pontosan értem ennek a változtatásnak az indokát.

Ez a 4d) pont, amely arról szól, hogy a (4) bekezdésben foglaltaktól eltérően a támogatási igazolások összértéke, s a többi, s a többi. Itt egyetlenegy szó változás van, ha jól emlékszem, a korábbi törvényhez képest, mégpedig az, hogy „korábban sportcélú ingatlanra irányuló tárgyieszköz-beruházás értéke”, így szerepelt a törvényben, most pedig úgy szerepel, hogy „ingatlanra irányuló tárgyieszköz-beruházás”. Mi az oka annak, hogy a „sportcélú” kikerül az „ingatlan” elől? Biztos van ennek oka, vagy ha véletlenül valaki csak a delete gombot ütötte meg, akkor érdemes javítani, mert ha nem sportcélú, akkor bármilyen ingatlanberuházásra igaz ez. Tehát ha székházat akar magának építeni valamelyik sportegyesület vagy sportági szakszövetség, akkor székházat is építhet ezekből a forrásokból, ami viszont valóban kevésbé szolgálja a sportolni vágyó magyarság igényeit. Tehát erre kérnék egy választ, hogy miért kerül ki a „sportcélú” az „ingatlan” elől.

Még egy kérdést érdekes lenne tisztázni. Önök nekifutottak egy jelentős csökkentésnek a taoforrások tekintetében, hiszen az első hír az volt, hogy 50 milliárdra csökkentik ennek a felső határát, aztán nem sokra rá hirtelen, talán egypár héten belül 125 milliárdra visszaemelték, ami magasabb, mint a korábban bármikor felhasználható taoösszeg, hiszen körülbelül 100 milliárd környékén volt az átlaga évenként ennek a felhasználó összegnek. Miért csökkentették 50 milliárdra, államtitkár asszony, ha rá három hétre fölemelték 125 milliárdra? Tehát magyarul, nem értem ezt a kapkodást ezzel a kezdeményezéssel kapcsolatban.

Annyit hadd mondjak el az ügy érdekében, hogy szerintem nem szabad összehasonlítani vagy szembeállítani a kultúrát a sporttal, hiszen a kultúra része a sport. Nem az a gond, hogy van taós sporttámogatás, hanem az a gond, hogy nincs a kulturális területen taotámogatás. Nem az a gond, hogyha van forrás a sport területén, hanem az a gond, ha a kultúra területén nincs forrás, és ha értékes kezdeményezéseket, projekteket nem támogatunk a kultúra területén, vagy pont azért nem kapnak forrásokat, mert megszüntették ezt a taotámogatást.

Én arra biztatnám az ellenzéket, hogy szerintem adjunk be egy javaslatot, ami a kulturális taóval kapcsolatos, és kíváncsian várjuk, hogy a kormányzó többség támogatását meg lehete szerezni ehhez, hiszen akkor lehetne a forrásokat is bővíteni.

A másik. Azt úgy magunknak mondanám így ellenzéki képviselőként is, hogy amikor tömegsportról meg szabadidősportról beszélünk, azért a tömegsport és a szabadidősport szervezése nagyon sok esetben az egyesületek keretében zajlik, tehát pont azokban az egyesületekben, ahol egyébként a versenysport meg az élsport is történik. Tehát én egy picit óvatosabban bánnék azzal a kritikával, amikor arról beszélünk, hogy tulajdonképpen mindent költsünk csak szabadidősportra meg tömegsportra, mert egészen biztosan ezzel is téves pályára lépnénk.

Tehát összességében én annyit szeretnék mondani magunknak kicsit önkorlátozás vagy önkritika gyanánt, hogy nem kell kiönteni a fürdővízzel együtt a gyereket is, de az egészen biztos a másik oldalról, hogy a hasztalan, értelmetlen, korrupciógyanús beruházásoknak pedig véget kell vetni a taofinanszírozás tekintetében, mert tönkretesznek egy olyan jó eszközt, aminek egyébként mindenki örült korábban. Természetesen a sportban is örülnek ezeknek a forrásoknak, de természetesen ők is látják, a sportolók, az egyesületi vezetők, sportági vezetők is pontosan látják ennek a taorendszernek a pozitív oldalát, de a negatív oldalát is.

Én kérem önöket, hogy ha ránk már nem is hallgatnak, akkor esetleg hallgassanak rájuk, bár néha azt tapasztalom, hogy attól való félelemben vagy félelemtől, hogy akkor elvesztik a forrásokat, azért nem biztos, hogy őszintén mondják el önöknek, hogy hol milyen problémákat és visszaéléseket látnak a taorendszerben, márpedig vannak visszaélések, mint ahogy azt kell hogy mondjam, hogy sajnos a kultúra területén is voltak visszaélések, és ezeket a visszaéléseket ki kell szűrni, pontosan azért, hogy egy értékes eszközt meg tudjunk menteni a magyar sport vagy akár a magyar kultúra számára is.

Tehát összességében azt kell hogy mondjam önöknek, hogy vigyázzanak erre az eszközre, próbálják megteremteni újra a nemzeti konszenzusát ennek a területnek, és ne úgy nézzen ki egy ellenzéki képviselő számára ez, hogy a sport területén, ahol viszonylag sok jobboldali beállítottságú ember van és sok támogatójuk van önöknek, ott mindent szabad, a kultúra területén meg adott esetben, ahol egy kicsit talán nagyobb a kritika az önök irányába a műfajból is fakadóan, hiszen sokkal kísérletezőbb, liberálisabb és más kreativitást igénylő területről van szó, ott meg mintha büntetni akarnák ezt a szektort. Ez semmiféleképpen nem jó. Köszönöm szépen, elnök úr, a figyelmet. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

(12.10)




Felszólalások:  Előző  52  Következő    Ülésnap adatai