Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

ARATÓ GERGELY (DK): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mindannyian, akik többé-kevésbé már felnőttként éltük meg 1989-et, azt hiszem, mindannyian emlékszünk arra az érzésre, amikor végre láttuk azt, hogy az utolsó igazán kemény és igazán kegyetlen kommunista diktatúra a szomszédságunkban elkezd repedezni és összedől. Emlékszünk arra az érzésre, ami szerintem akkor minden magyarra jellemző volt, arra az iszonyatos megkönnyebbülésre és boldog érzésre, ami eltöltött mindannyiunkat, amikor azt láttuk, hogy talán egy új történelmi korszak kezdődik.Egy olyan történelmi korszak, amit az az őrült nacionalizmus és mesterséges szembenállás, ami különösen a Ceauşescu-időszak utolsó időszakát jellemezte, amikor embereket fosztottak meg jogaiktól csak azért, mert egyik vagy másik nemzeti kisebbséghez tartoztak, amikor az egész magyar közösséget és nemcsak a magyar közösséget, hanem a német közösséget is folyamatos retorzió és represszió érte, amikor a románokat is sújtó szabadságelvonás és elnyomás a magyar közösséget talán még jobban sújtotta, hogy véget ér ez az időszak.

A határozati javaslat igen méltó módon emlékszik meg arról a szép pillanatáról a történelemnek, amikor, azt gondolom, mindannyian el voltunk telve reményekkel abban, hogy elkezdődhet egy olyan időszak, amit a párbeszéd jellemez, amit az együttműködés jellemez, amiről valóban elnök úr beszélt az előterjesztésében. Azt hiszem, mindannyiunk szívéből beszélt. Azóta sok minden történt. És még egy dolgot hadd tegyek hozzá. Nem volt ebben politikai különbség akkor, abban a pillanatban a baloldal és jobboldal között, a keresztények és az ateisták között, nem volt a baloldalon belül sem. Nagyon sok embert ismertem, akinek iszonyatos megkönnyebbülés volt, baloldali meggyőződésű embert, aki örült annak, hogy végre vége van annak a szörnyűségnek, ami a szemünk előtt történt Romániában.

Azóta nagyon sok minden történt. Sok minden történt a magyar belpolitikában, ami elválaszt minket ebben a kérdésben is, és nagyon sok történt Romániában is, ami elválasztja az akkori szereplőket egymástól, az akkori együttgondolkodókat egymástól. De annak van értéke és értelme, hogy felidézzük azt, hogy volt egyszer egy ilyen pillanat. Hogy ne arról elmélkedjünk, hogy hogyan vált a politika játékszerévé a határon túli magyarság ügye, mert nyilván ezen csak összeveszni tudunk, ezen csak egymásnak feszülni tudunk. Hogy ne arról elmélkedjünk, hogy hogyan játszik össze egymással néha a két ország szélsősége azért, hogy egymást is erősítse. Ne arról elmélkedjünk, hogyan jelennek meg régi rossz reflexek, hanem hogy hitet tegyünk amellett, hogy van egy álmunk Közép-Európáról. Egy olyan európai térségről, amiben kibékíthetőek, feloldhatóak a történelmi ellentétek, ahol senkinek sem kell üldöztetéssel, hátránnyal szembenéznie azért, mert ilyen vagy olyan nemzeti vagy más identitást vállal. Azt fontosnak gondolom, hogy felidézzük ma ezt a pillanatot, hogy felidézze az Országgyűlés ezt a pillanatot. Remélem, hogy meg fogjuk találni a szövegezésben is azokat a megoldásokat, amelyek minden politikai oldal számára megfelelőek. Köszönöm szépen.