Készült: 2024.03.29.09:28:48 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

80. ülésnap (1999.06.21.), 156. felszólalás
Felszólaló Dr. Vastagh Pál (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:59


Felszólalások:  Előző  156  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VASTAGH PÁL (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tisztelt Biztos Asszony! És innentől kezdve zavarba jövök, mert ha azt mondom, hogy tisztelt biztos urak, akkor nem biztos, hogy mindenkiben ugyanaz a hangulat keletkezik, mint ami egy ilyen beszámoló vitájánál elengedhetetlenül szükséges. (Derültség.)

Úgy látszik, hogy az intézmény meggyökeresedésével párhuzamosan a magyar nyelv még nem találta meg azokat a megfelelő formákat, amiket az ombudsman magyarra való átültetése során kerestünk, ami méltóképpen fejezi ki az önök feladatát és funkcióját az alkotmányos visszásságok föltárásában és az emberi jogok védelmében. De biztos meg fogjuk találni még ezt a tökéletes, kevésbé nehézkes formulát.

Harmadszor tárgyalja az Országgyűlés az önök beszámolóját, és ez óhatatlanul azt a veszélyt is felidézi, hogy a megszokottság lesz úrrá rajtunk. Meggyőződésem, határozott véleményem, hogy nincs helye semmiféle parlamenti rutinnak. Ezt a beszámolót - pontosabban: beszámolókat - másképpen kell a képviselőknek is megközelíteniük, elemezniük, mint a talán megszokott, sok-sok beszámoló tárgyalásakor kialakult formákat.

Azért ez a véleményem, mert ez a beszámoló, pontosabban a biztosi parlamenti beszámoló a leghatékonyabb, leghatásosabb fegyvere az ombudsmannak az egész intézményre vonatkozó, kialakult európai szabályozásban. Ez azért a leghatásosabb fegyver, mert itt a parlamenti nyilvánosság lehetőségeit használhatja fel arra, hogy rávilágítson azokra a visszásságokra, amelyek a beszámolási időszakban jellemzően kialakultak az országban; és a parlamenti nyilvánosság felhasználásával és segítségével tud szólni az országgyűlési biztos a szélesebb társadalmi nyilvánossághoz is.

 

(20.00)

Ezen a ponton én egy kritikai észrevételt kívánok tenni, mégpedig a vita időpontjára vonatkozóan. Ez az időpont, amelyet a napirend tárgyalására a Ház vezetése megjelölt, véleményem szerint nem alkalmas arra, hogy a szélesebb társadalmi nyilvánosság, azok az emberek, akik panasszal, kérelemmel fordultak az ombudsmanhoz, most megfelelő tájékoztatást kapjanak mindarról, ami 1998-ban az ombudsmanok tevékenységét jellemezte. Szerencsésebb lett volna egy olyan időpontot találni, amikor a sajtó, a média segítségével szélesebb társadalmi közvélemény kísérhette volna figyelemmel, követhette volna nyomon ezt a vitát.

Elhangzott már az is, hogy ez a beszámoló tükörképet nyújt: a közigazgatás, a kormányzat, az egész állam tevékenysége jelenik meg ebben a tükörben a maga nyersességében, a maga valóságában. De többet is jelent ez a beszámoló, mert e mögött a beszámoló mögött tükröződik az ország helyzete, tükröződnek a közállapotok és a közhangulat legfontosabb vonásai, hiszen az a közel tízezer ügy, panasz, amelyet 1998-ban önök megpróbáltak elintézni - és ahogy a beszámolóban rögzítették, mintegy 90 százalékban sikerült is ezeket a panaszokat elintézniük -, és az a 30 ezer ügy, ami az intézmény működése óta megfordult önöknél, tükrözi az emberek kiszolgáltatottságát, az emberek létproblémáit, ezekben tükröződnek a visszaélések és tükröződnek a visszásságok. És nagyon nagy felelősség e mögé a közel 30 ezer ügy mögé gondolni, hogy mennyi gyötrelem, probléma, fájdalom, tehetetlenség van ezek mögött az ügyek mögött, és az önök segítségével ezek az emberek valamilyen feloldás lehetőségét kapták meg problémáik, sokszor kilátástalannak tűnő problémáik megoldásában.

Az ügyek csoportosítása is árulkodik közállapotainkról, és csak egyet szeretnék kiemelni most ebből, bizonyos értelemben jellemzőként, azt, hogy az önök statisztikája szerint a beérkező panaszok 13 százaléka a büntetőeljárással foglalkozik, pontosabban a büntetőeljárás nyomozati szakával. Ezt a tényt én egy más összefüggésben is szeretném értékelni, és felhívni a törvényalkotás és a kormány figyelmét arra, hogy lassan-lassan kaotikus helyzet alakul ki a büntetőeljárás terén, és az újabb elképzelések, amelyek még egy későbbi időpontban kívánják hatályba léptetni a múlt év márciusában elfogadott új büntetőeljárási kódexet, ezt a helyzetet tovább ronthatják.

Ugyanis az új büntetőeljárási kódex egyik alapkategóriája vagy alapfilozófiája az volt, hogy éppen a nyomozati szakaszban kell az ügyészség szerepét megerősíteni, amivel kapcsolatosan egyébként a panaszok önökhöz érkeznek, és ezzel is szűkíteni lehet azokat a visszaéléseket vagy visszásságokat, amelyek a nyomozati szakaszban ma még ezek szerint meglehetősen szép számmal tapasztalhatók. De hasonló a megállapításuk a lefoglalással kapcsolatban, az iratbetekintéssel kapcsolatban. Tehát az a véleményünk, hogy a büntetőeljárás normáinak áttekinthetősége és követhetősége a jogalkalmazók szempontjából is fontos követelménye a jogbiztonságnak, és ebből a szempontból kiindulva kell dönteni arról, hogy mikor milyen részét és hogyan kívánják hatályba léptetni a már elfogadott büntetőeljárási kódexnek.

Hasonlóképpen érdekes és tanulságos volt számomra, hogy az önök vizsgálódásaiban nagyon sarkalatos irányt és markáns irányvonalat jelentett két olyan társadalmi csoport helyzetének elemzése, mint a fegyveres és rendvédelmi szerveknél dolgozók és a gyermekek helyzete, a velük kapcsolatos visszásságok. Mindkét társadalmi csoport helyzeténél fogva potenciális alanya a visszásságoknak és adott esetben a visszaéléseknek, hiszen az első esetben a szigorúan hierarchizált viszonyok látszólag stabilak, de lehetőséget teremtenek éppen arra, hogy az emberi jogok érvényesülése terén visszásságok forduljanak elő nagyobb számban. A gyermekek is társadalmi helyzetüknél fogva válhatnak ilyen visszásságok alanyaivá, és éppen ezért üdvözölendő az, hogy önök erre a két társadalmi csoportra az átlagosnál is nagyobb figyelmet fordítottak. Személyesen is nagyra értékelem mindazt, amit a büntetés-végrehajtás vizsgálata során a büntetés-végrehajtás személyi állományának helyzetével kapcsolatban önök megállapítottak.

Új eleme munkájuknak - és az a véleményem, hogy ez az intézmény meggyökeresedésének egyik legbiztosabb jele - az a tény, hogy 1998 már nagyon sokat hozott a tekintetben, hogy munkájukon keresztül a tevékenységük dogmatikai, elméleti alapjai stabilizálódtak, világosabbá váltak, megszilárdultak, és ez nemcsak az ombudsmani intézmény számára fontos fejlemény, hanem a jogbiztonság egésze szempontjából, a jogalkalmazók szempontjából is kiemelkedő jelentőségű, hiszen az állampolgári jogok biztosára is vonatkozik a jogbiztonság követelménye, neki is kiszámíthatónak kell lenni, és ez a jogalkalmazók számára fontos eligazítási pontot jelent.

Annak idején a törvényalkotó meglehetősen tágan fogalmazott, amikor az alkotmányos visszásságot írta körül, és utalt arra a törvény indokolásában, hogy ennek részletes kimunkálása majd önökre, az önök gyakorlatára vár, és ez a gyakorlat, úgy látszik, nagyon jó irányban fejlődik, és elsősorban a diszkrecionális jogkörben hozott hatósági határozatok megítélése szempontjából hozott nagyon fontos pilléreket és szempontokat. Azokat az alkotmányos követelményeket vagy korlátokat sikerült pontosan meghatározniuk, amelyek jelentős hozzájárulást adnak a jogállam egész működési rendjéhez és működési gyakorlatához. Ez már egy olyan fontos elméleti hozzájárulása az intézménynek a jogállami fejlődésünkhöz, amely nyilvánvalóan az intézmény meggyökeresedésének és egyre tökéletesebb működésének a jele.

Szeretnék én is szólni néhány mondatot az ajánlásokról. Szinte mindenkinél a mai hozzászólások kötelező kelléke volt az erőszakos bűncselekmények áldozatainak kárenyhítéséről szóló ajánlás sorsa, amely most már másodszor szerepel az ajánlások között. A helyzet számomra egy kicsit érthetetlen, mert az erre vonatkozó törvényjavaslat normaszövegét hagytuk ott a kormányváltáskor az Igazságügyi Minisztériumban, és az azóta eltelt időszak hosszúnak tűnik, hiszen ez a törvényjavaslat részleteiben is kimunkált, használható, vitára alkalmas volt, ezeket önökkel annak idején egyeztettük, javaslataikat a törvényjavaslat normaszövegében szerepeltettük.

Most úgy tudom, hogy az egész problematika az igazságügyi tárcától átkerült a Belügyminisztériumhoz - erről egyébként szó esett az alkotmányügyi bizottság ülésén is -, ami elképzelhető, hogy újabb késedelemmel jár a javaslat tárgyalhatóságát illetően. Tehát sürgősen és határozottan ennek a törvényjavaslatnak a Ház elé bocsátásában a kormánynak intézkednie kell, az államtitkár úr erre vonatkozóan adott tájékoztatást a Háznak, reméljük, hogy ez a második félév jogalkotási programjában ide kerül elénk.

De többet kell tennie az Országgyűlésnek saját magának is annak érdekében, hogy az ajánlások Országgyűlésen belüli sorsa, nyomon követése rendszeressé váljon, ehhez megfelelő mechanizmus alakuljon ki. Aki áttekinti az ajánlások szerkezetét, az láthatja, hogy itt nemcsak törvényjavaslatokról van szó, hanem számtalan olyan egyedi ügyről, olyan javaslatról, amely esetében nemcsak annak kellene lennie az erre vonatkozó gyakorlatnak, hogy évente egyszer, amikor az önök beszámolóját tárgyalja az Országgyűlés, akkor kerülnek szóba, hanem folyamatosan a bizottságok nyomon kísérhetnék, hogy mi történik ezekkel az ajánlásokkal, hogyan alakul ezek sorsa, van-e szükség parlamenti fellépésre.

 

(20.10)

Végezetül el kívánom mondani, hogy a szocialista képviselőcsoport álláspontja szerint a magyar jogvédő intézmények rendszerében az állampolgári jogok, a nemzetiségi jogok, az adatvédelem intézménye megszilárdult, meggyökeresedett. Annak idején sokan kétséggel figyelték - és nem véletlenül -, hogy az intézményre vonatkozó kodifikáció majdnem három-négy esztendőn keresztül zajlott itt a Ház falai között, sok kétség, sok ellentmondás jelent meg a vitákban, de meggyőződésem, hogy az intézmények tevékenysége azokat igazolta, akik sürgették az intézmény létrehozását.

Álláspontunk szerint nincs szükség hatásköri változtatásokra, nincs szükség hatásköri szűkítésre, már csak abból a társadalmi tényből kiindulva sem, hogy még nagyon sokáig Magyarországon is, mint ahogy másutt is, lesznek hátrányos helyzetben az állampolgárok a hatósággal, a szolgáltató intézményekkel kapcsolatosan, és fokozottabb védelmet és fokozottabb garanciákat kell hogy biztosítson számukra a szabályozás.

Végezetül a beszámolót a szocialista képviselőcsoport nevében a Háznak elfogadásra ajánlom. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)




Felszólalások:  Előző  156  Következő    Ülésnap adatai