Felszólalás adatai

CSIZMÁR GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy jól induló vita kezd szétfelé tartani, és azt gondolom, hogy nem ártana esetleg visszatérnünk az eredeti kerékvágásba.

A roma integráció évtizede programjáról beszélünk, a stratégiáról beszélünk. Itt van egy fontos szó, az integráció, ami sok mindent elmond. A matematikában az integrált szabály egy függvény alatti összes pont halmazát jelenti, vagyis egy sajátos összegzésről van szó. A társadalom minden tagjának, csoportjának összegzéséről, együtt-tartásáról van szó, amikor integrációról beszélünk. Nem asszimilációról, nem megfelelőségről, nem hasonulásról beszélünk, hanem integrációról beszélünk, és ez egy kulcskérdés, mert ez nem azt jelenti - Gyenesei István képviselő úrral és másokkal egyetértve -, hogy többségi és kisebbségi alapon el lehet dönteni kérdéseket, mert relatív a többség, kisebbség, attól függ, hogy milyen bontásban nézzük. Attól függ, milyen méretben nézzük, ki fog derülni, hogy a kisebbség bizonyos helyeken többség, és fordítva. Ezért nagyon óvatosan kell a tekintetben gondolkodni, hogy ki dönt és miről dönt, és nagyon óvatosan kell használni a fogalmakat is.

Ezért felhívom Borsos József képviselő úr figyelmét, hogy azt eldönteni egyoldalúan, hogy ki mire alkalmas, az nagyon veszélyes pálya, hogy vajon egy szervezet, egy önkormányzat alkalmas-e valaminek az önszabályozására vagy sem. Az egy nagyon veszélyes pálya, hogy ha ezt elkezdjük kívülről megmondani.

Óvatosságra szeretnék inteni e tekintetben, és inkább egy olyan logikát szeretnék visszahozni a vitában, amely összefog, amely valóban integrál, amely igyekszik a szempontokat összeilleszteni, amely összeilleszkedést, összecsiszolódást jelent inkább, mintsem hogy megmerevedett álláspontok egyszerű matematikai vagy többségi alapon való eldöntését.

Erről szól ez a program, egy összeilleszkedési program, és akkor egyetértek jó néhány képviselőtársammal, aki azt mondja, hogy itt viszont belép a többségi társadalom nagyobb felelőssége. Erről szól ez a program, ezért is tettük az asztalra.

Azt mondjuk tehát, hogy van négy olyan terület, és persze sok minden más van, mert ha én ellenzéki képviselő lennék, biztosan elkezdeném lajstromozni, hogy és még mi minden nincs benne ebben a programban, de ahhoz, hogy koncentráltan, hogy a feladatokat jól hierarchizáltan rakjuk össze, ahhoz meg kell fogalmazni prioritásokat. Ezért azt mondjuk, hogy négy kulcskérdés van, amely a hazai roma lakosság jövője szempontjából elemi fontosságú ügy: az oktatás, a foglalkoztatás, a lakhatás és az egészség. Ez a négy kérdés, hogy egészséges, hosszú életű legyen, hogy legyen olyan képzettsége, amivel a munkaerőpiacon el tud helyezkedni, így aztán legyen munkája, és nyilván legyen olyan jövedelme, amivel önálló egzisztenciát, lakhatási körülményeket tud teremteni.

Erről szól ez a program. Azt gondoljuk, hogy erre kell elsősorban koncentrálni, és persze három szempontot mindig is figyelembe kell venni minden egyes feladat eldöntésénél: nevezetesen, hogy minden egyes intézkedésünk, cselekvésünk a szegénység ellen hasson, a szegénység legyőzését szolgálja, hogy minden egyes intézkedésünk a diszkrimináció szűkítését, megszüntetését szolgálja, és minden egyes lépésünk az esélyek közelítését szolgálja. Mert igenis, van diszkrimináció, igenis, van nagyon nagy különbség az esélyek között, roma és nem roma között Magyarországon, ugyanakkor viszont nem lehet különválasztani, hogy van roma szegénység meg szerb meg szlovák meg magyar szegénység. A szegénység az szegénység, akármilyen etnikumban vagy nemzetiségben élőkről van szó.

Úgy gondolom, hogy ez a négy legfontosabb terület és ez a három speciális szempont - mondják horizontális szempontnak - keretbe foglalhatja a tennivalókat. Persze emellett még rengeteg tennivaló van, de ez az, ami vonatkozási pontként, egyfajta integrációs függvényként összehozhatja azokat a tennivalókat, amelyeket nemcsak a kormánynak kell elvégeznie, hanem az önkormányzatoknak, a munkáltatóknak, civileknek, egyházaknak, sok mindenkinek, merthogy ez egyedül nem megy, ez biztos, a régi nóta szerint.

Miben különbözik ez a program más perspektíváktól, stratégiáktól és korábbi hasonló kormányzati programoktól? Kettőben mindenképpen. Egyrészt a konkrét feladatok mellé odatesz mutatókat, indikátorokat, szaknyelven szólva, mert azt mondja, hogy meg kell néznünk, vizsgálnunk kell, hogy melyek azok a mutatók, amelyek a feladat ellátása, a program végrehajtása során változnak, és ezt mérni is kell. Ez a második, hogy mérni, monitorozni egyfelől belül, egyfelől pedig külső ellenőrzés eredményeként, merthogy akkor ér valamit egy ilyen program, ha mérhető eredményeket érhetünk el, hogy láthatóvá, láttathatóvá lehet tenni. Ebben különbözik, és azt gondolom, emiatt is van az, hogy sokan támogatták. Merthogy nem könnyű jól célozni a feladatokat, és ebben szeretnék sokakkal egyetérteni a vitában, hiszen Magyarországon a legutóbbi népszámláláskor 190 ezer környékén vallották magukat romának, miközben mindannyian tudjuk, hogy körülbelül 600 ezer állampolgártársunk tartozik a roma lakosság körébe. Ennek bizonyára oka van, ezt bizonyára elemezni kell, de mivel szenzitív adatról van szó, és teljesen joggal olyan adatról van szó, amit önmaga dönthet el az illető, ezért nekünk a feladatokat úgy kell eltalálni, úgy kell koncentrálni, hogy valóban el is találja az illetőket, ezért is készítünk elő a 35 leghátrányosabb helyzetű kistérségre egy programot, ami nagy valószínűséggel eltalálja a roma lakosság döntő többségét, külön 140 milliárdos kerettel. Ezért tekintjük a "biztos kezdet" programnak is bázisául azokat a településeket, térségeket, ahol nagyon nagy valószínűséggel leginkább a roma lakosságot lehet megtalálni, és számukra segítséget nyújtani.

Úgy látom, van több képviselőtársunk, aki hezitál a program támogatása vagy bírálata tekintetében. Az általános vita első részében egy külföldi tartózkodásom miatt nem tudtam jelen lenni, de megnéztem a jegyzőkönyvet. Azt láttam, hogy Farkas Flórián képviselőtársunk sem nagyon tudja eldönteni, hogy most bírálja vagy támogassa a programot, mert egyszer már támogatta írásban (Farkas Flórián: Támogatom.), de elég súlyos kritikákat is megfogalmazott. Ugyanez volt Pettkó András felszólalásában, hogy megfogalmazott bizonyos kritikákat, majd a végén mondta, hogy egyébként pedig támogatja a javaslatot.

Erre szeretnék mindenkit biztatni, hogy a hezitálásból döntsön inkább a támogatás felé, a biztos támogatás felé. Két okom van rá, ami miatt ezt mondom: egyrészt azért, mert úgy látom, hogy a hosszú vita után a gyermekesélyprogram tekintetében is az elmúlt héten sikerült egy csaknem egyhangú döntést hozni a tennivalókról, összeillesztettük a szempontokat, sikerült megtennünk ezt. Bár Pettkó András türelmetlen, mert egy hét után már eredményeket vár, pedig most jelent meg a Magyar Közlönyben, de megértem természetesen, mégiscsak az a fontos, hogy együtt akarjuk azt, amit akarunk. Ez esetben is bízom benne, hogy közösen fogjuk tudni kialakítani a végső szöveget.

A másik pedig, hogy nagyon sok érintett támogatta. A Roma Integrációs Tanács kétszer is tárgyalván, támogatta, a legnagyobb roma civil szervezetek és a legrégebben működők, a vezetőik aláírásukkal is támogatták ezt az integrációs programot, és az a roma civil szervezeti ernyő, amelyik az integrációs tanács környékén működik, csaknem húsz civil szervezet közreműködésével, az is támogatásáról biztosította ezt a programot.

(16.00)

Utoljára pedig szeretném azokat a rossz érzéseket eloszlatni, hogy ez egy megkésett tervezés lenne. Bizonyára Borsos képviselő úr és mások nem figyeltek oda arra a tényre, hogy Magyarországon 2004 és 2006 között volt már egy operatív program arra, hogy a romaintegráció megvalósuljon, erről el is számoltunk egyébként. Ezért aztán mondhatnám, a 2005-ös kezdetű roma integráció évtizedet már megelőztük egy évvel, ezért van az, hogy a 2004-2006 közötti időszakba nem belenyúlva, hanem azt folytatva tervezzük meg a következő esztendő tennivalóit.

Köszönöm szépen a képviselőtársak közreműködését az eddigi vitában is és a módosító indítványokat is, bizonyára nagyon hasznos és értékes programot fogunk elfogadni.

Köszönöm a figyelmet, köszönöm, elnök úr, a lehetőséget. (Taps a kormánypárti padsorokból.)