Felszólalás adatai

BORSOS JÓZSEF (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A roma integráció évtizede már több mint két éve elkezdődött, és nagy örömünkre szolgál, hogy most már a stratégiai terv tervezete itt van előttünk. És mivel ez egy stratégiai terv meg általános vita, részletkérdésekkel nem is foglalkoznék, mert alapvető problémák vannak az anyagban.

Legelőször is visszautalnék az SZDSZ szónokára, amikor is nagyon sűrűn és sokat beszélt arról, hogy a sztereotípiák ellen nagyon tiltakoznak, a szegregáció ellen nagyon tiltakoznak, a rasszizmus ellen nagyon tiltakoznak, és egyébként ön is és az anyag is folyamatosan a romákról beszél. Ez egy, az Unióban elfogadott szó, ami mögé az Unió nyilván rakott valamit, de azért mi mégiscsak itt vagyunk, ebben az országban, és ebben az országban nem beszélhetünk általában romáról, romaságról, hanem egy kicsit árnyaltabban kellene ezt megfogni. Hiszen van az önök által romákként, tehát egy egységesen definiált, és ezzel egyébként a sztereotípiát erősítve definiált... - és mivel egységesen kezelt, az egységesség irányába tolt népcsoportról beszélnek, ezzel megint csak a sztereotípiát és a diszkriminációt erősítik. Tehát vannak közöttük olyanok, akik romaként azonosítják magukat, vannak, akik cigányként azonosítják magukat, és van még másik csoport is, amely romungróként azonosítja magát, aztán van még szintó is, tehát nagyon sokan, sokféleképpen vannak, és ráadásul nem is egységesek ők, Magyarországon roma közösségek vannak nagyon eltérő identitással és eltérő kultúrával, tehát jó lenne, hogyha így kezelnénk őket, ilyen irányú módosító javaslatokat is adtunk be, mert így tudjuk egyébként őket is bevonni a saját problémájuk megoldásába is.

A másik kérdés, hogy maga az anyag sem tudja tisztázni azt, hogy azon túl, hogy kikkel is foglalkozunk, mekkora a probléma, hányan is vannak. Merthogy az anyag hivatkozik egy népszámlálási adatra, amelynek az adata messzemenően eltér attól, amit egyébként ilyen szakértő, olyan szakértő, amolyan szakértő más-más számként fogalmaz meg. Tehát erre, én azt gondolom, nagyon oda kellene figyelnünk. Ne saját magunk toljuk bele abba ezt a csoportot, amitől egyébként meg akarjuk állítólag védeni őket!

Itt azért arról is szó van, hogy amikor egy ilyenfajta stratégiai tervet próbálunk megfogalmazni, az elméletileg két fő csapásirányba kellene hogy induljon, s mind a kettő alá lehet bontani még két vagy három alágat. Az egyik az lenne, hogy a többségi társadalom befogadóképességét javítsuk, és ezt bonthatjuk kétfelé: az egyik egy operatív módon megoldható, a diszkriminációs helyzetek ellen való kemény és minél hatékonyabb fellépés, és van egy preventív, egy megelőző ága ennek, ahol viszont az integrációt kellene erősíteni az óvodától egész az egyetemig.

(15.40)

A másik fő csapásirány, amiről kellene beszélni, a hátrányos megkülönböztetésben lévő vagy ilyet elszenvedő csoportok kérdése, ami közé egyébként a romák, a cigányok vagy annak önmagukat vallók is beletartoznak. Nyilván ebben a programban fókuszálni kellene a romákra. Ennek van egy operatív ága, ami a mostani helyzetből fakadó problémák megoldására koncentrálna; mondjuk azt, hogy ez lenne a tűzoltás. Az a baj, hogy ez a most előttünk lévő anyag szinte csak ebbe a részbe tehető be, az előbb említett kettővel nem foglalkozik. S aminek itt még egy megelőző alágnak kellene egy elméleti operatív megoldási javaslatként feltűnnie, annak pedig ennek a hátrányos helyzetnek az újratermelődésének a megakadályozásával kellene foglalkozni. És itt lehetne beszúrni egy harmadik olyan alágat, amely mondjuk arra vonatkozik, hogy a történelmileg elszenvedett hátrányok miatt kimaradtak a földosztásból adott esetben a cigányság képviselői vagy a romák, tehát ami ezeknek a történelmi hátrányoknak a feljavítását jelentik. Tehát elméletileg így nézne ki egy ilyen program. Na, ebből egy, amit nagyjából lefed az előttünk levő. Ha ezen javítanánk, lehet, hogy előbbre tudnánk kerülni.

Sokszor úgy tűnik a leírtakból, mintha - hiszen már két éve elindult ez az évtized - most egy olyanfajta felállásból indulna ki az előterjesztő, hogy mindegy, hogy jól elő van készítve vagy nem jól, de most már tegyünk valamit, mert most már le kell tenni valamit az asztalra. Nem biztos, hogy ez jó közpénzelköltési taktika, pláne nem az eredményesség szempontjából, mert azért itt nagyon sok mindent elő kellene készíteni, és nem látjuk ezt az előkészítést. Ha két éve elindult, és a szöveg, amely előttünk fekszik, pontosan úgy fogalmaz, hogy ennek a programnak az elsődleges célja, hogy felgyorsítsa a romák társadalmi és gazdasági integrációját, akkor nyilván van már valami, amit fel kellene gyorsítani, akár ebben az első két évben tehát valami történt. Ezt az anyagból nem látjuk. Ha erre itt valamiféle utalás lenne, akkor lehet, hogy tudnánk, hogy honnan indulunk, jobban lehetne viszonyítani a célt is, hogy hova akarunk elérni.

Nyilván ez egy más kérdés, hogy míg a "Legyen jobb a gyerekeknek!" című szegénység elleni programot 25 éves távlatba helyezi a kormányzat, ezt a problémát gyorsan, egy évtized alatt meg akarja oldani. Nagyon szurkolok neki, de lehet, hogy reálisabb lenne a kép, ha ezt egy kicsit árnyaltabban tekintenénk.

Az anyagban több helyen megjelenik ilyen, hogy érdekképviselet, a cigányság érdekképviselete. Ezt az anyag nagyon sokszor szinte egybemossa a cigány kisebbségi önkormányzatokkal. Ezt helyre kellene tenni, hiszen egyfajta kulturális tevékenység az, ami fő feladatként nekik szabatott. Az ombudsman jelentéséből is ismerjük, hogy nem igazán szerencsés ez a rendszer, nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Nem látjuk azt az anyagból igazán, hogy kikre szeretnénk igazán rátelepíteni majd ennek a programnak az operatív módon való lefolytatását. Ha rájuk szeretnénk telepíteni, akkor én legalábbis a gyakorlatból azt tapasztalom, hogy nem igazán ők alkalmasak ennek a megoldására. Sok mindent elő kellene készíteni ahhoz, hogy esetleg őket alkalmassá tudjuk tenni. Ezt is lehetne látni, hogy kik ezek, akik erre számíthatók, akikre lehet ezt építeni. Mert ha az eddigi két év eredményét nem nagyon látjuk, akkor igen hirtelen megvilágosodás lenne, ha innentől kezdve ők olyan nagyon jól tudnák ezt az egész kérdést kezelni vagy megoldani. Pontosan ezt rontaná a többségi társadalom részéről, hogyha ezt az ilyen, úgymond, alulról induló és egyébként koncentrálódó képviseletet próbálnánk meg ráerőszakolni egy olyan kisebbségre, amely egyébként eléggé heterogén.

Itt jön be a másik kérdés, hogy nem tudom, ezt végiggondoltuk-e, hogy itt egy anyaország nélküli kisebbségről van szó. Nem látom azokat a különbözőségeket a javaslatban, amellyel próbáljuk a helyzetet kezelni, hogy miben tér el ez attól, amire egyébként az olyan kisebbségekkel is foglalkozó programok mutatnak, akiknek egyébként van anyaországa. Nyilván más a viszony, más az integráció kérdése. Ez sem látszik ebből az anyagból. Módosítókat adtunk be ezekhez a témákhoz, vagyis nyilván azokról a kérdésekről beszélek, amelyekhez módosító javaslatokat nyújtottunk be.

Ha ezeket a kérdéseket tudnánk módosítókkal kezelni, akkor legalábbis elvi szinten lehetne egy kiinduló alap. Aztán majd nyilván elválik az, hogy a kormányzat milyen programot fog kidolgozni; ha nem esik bele abba a hibába, amit az előbb említettem, hogy nem baj, hogy jól vagy rosszul készítjük elő, csak csináljunk már valamit, akkor előre fogunk tudni lépni.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki pártok soraiból.)