Felszólalás adatai

GYAPAY ZOLTÁN (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Józsa képviselőtársam nagyon szép képet festett a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztériumnál tavaly végzett munkáról és az intézmény átalakításáról, vagyis a vízügynek a Környezetvédelmi Minisztériumba való integrálásáról. Az Állami Számvevőszék jelentése a törvénytervezetről azonban mond jó pár dolgot, ami nem egészen ezt a rózsás képet támasztja alá.

Néhányat hadd idézzek: “A minisztérium a helyszíni ellenőrzés befejezéséig nem kapta meg a vízügyi igazgatás vagyonleltárát, azt a GKM nem adta át. A teljes vagyoni megosztásra a 2003. évben a vizsgálat befejezéséig sem került sor. A kormányzati struktúraváltással összefüggésben nem készült a tárcánál belső előírás a felügyeleti rend keretszabályozására. A fejezeti közgazdasági főcsoport az ellenőrzés véleménye szerint nem biztosítja a felügyeleti munka végzéséhez szükséges feltételeket.

(20.30)

Nem történt meg a gazdálkodási folyamatok egységesítése. A fejezeti illetményszámfejtő főosztályon jelenleg párhuzamos futtatás folyik, az illetményszámfejtést továbbra is az intézmények végzik.ö

Vannak itt még megoldandó feladatok; ezek mind idézetek voltak, nem én találtam ki őket, az Állami Számvevőszék ellenőrzése állapította meg ezeket, és azért ezek elég súlyos megállapítások. De ha csak azt nézzük, hogy ezek - mondhatjuk - egyszerű szabályozásbeli párhuzamosságok vagy hiányok, vannak ennél nagyobb problémák is. Szintén idézek: “A kiadások teljesítése a 2002. évi XI. törvény szerinti előirányzathoz képest 126,2 százalék, míg a módosított előirányzathoz képest a teljesítés 73 százalék, a kiadási megtakarítás mintegy 47 milliárd forint.ö Ha valaki csak ezt a 47 milliárd forintot nézi, akkor az olvasható ki belőle, hogy micsoda jó gazdálkodás folyik a minisztériumban, hiszen ilyen megtakarítás van.

Hölgyeim és Uraim! Ez csak játék a számokkal, de ez még mind hagyján, hogy játék a számokkal, ez csupán csalóka dolog, de ha valaki így túltervez 26 százalékkal, azután meg úgy alátervez 27 százalékkal, az bizony inkább a dilettantizmusra jellemző, ami egy kormányzati szervnél még egy ilyen intézmény-, minisztériumátalakítás esetén is elég vad dolog.

Ugyanez a helyzet a bevételek tekintetében is: “A tényleges bevétel az eredeti előirányzathoz képest több mint két és félszeresére nőtt, a módosított előirányzathoz képest a teljesítés 69 százalék, a bevételi lemaradás mintegy 25 milliárd forint.ö Hadd ne idézzem tovább, a túltervezés és az alultervezés valahogy abszolút logikátlan együttműködése folyik.

Esett itt már szó a mai vitában a Szamos és a Tisza folyók romániai eredetű cianidszennyezésével kapcsolatban. Az Állami Számvevőszék jelentése itt egy ezzel kapcsolatos problémát is felvet. A környezetvédelmi alap célelőirányzat rendelkezett arról, hogy erre a romániai eredetű cianidszennyezésre, illetve az azáltal okozott környezeti és természeti károk felmérésének vizsgálati és prevenciós programjára milyen összeget kell fordítani. Ebből az összegből 160 millió forintot nem fordítottak erre a célra.

Hölgyeim és Uraim! A környezetvédelmi alap célelőirányzatban ezt az indokolatlanul megspórolt összeget átforgatták arra, hogy jutalmat lehessen adni a minisztériumban.

“Az átcsoportosítás az igazgatásnál többletfeladatokra történt a közigazgatási államtitkár engedélyével, felügyeleti hatáskörben. A szabálytalanság a beszámoló megítélését nem befolyásolta.ö Ugyan nem befolyásolta, de szabálytalan felhasználás történt államtitkári jóváhagyással.

Lehetne még folytatni itt ezeket: különböző, kimutatott értékleltárral nem alátámasztott, egyedi értékeléseket nem végeztek el, a leltározás nem történt meg, és még sorolhatnánk. Azt hiszem, ennyi bőven elegendő a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium tavalyi zárszámadási végrehajtását figyelembe véve.

Öt percnél járok; egy kicsit más téma: dr. Szabó Zoltán vetette fel egy kétperces hozzászólásában, hogy pótköltségvetésre miért volna szükség, vagy miért nincs szükség. Dr. Kovács Árpádtól, az Állami Számvevőszék elnökétől hallhattuk bizottsági ülések sorozatán, hogy gyakorlatilag az 1996. költségvetési évtől kezdődően van ez a rendszer, hogy a kormány nem nyújt be pótköltségvetést, megcsinálja a dolgát, és a következő évben a zárszámadási törvénynél próbálja meg jóvátenni ezt a mulasztását, amit természetesen a kormánypártok általában rendre jóváhagynak. Szegények, mit is csinálhatnának mást.

De micsoda különbség az - pestiesen szólva -, ha egy kormány a saját parlamenti frakcióival ellentétes dolgokra beszéli rá szegényeket; és micsoda különbség az, ha egy kormány a kormányprogramban és a parlamenti kormánypártok irányvonala alapján történt cselekedeteinek megfelelően végzi azokat az eljárásait, amelyeket azután boldogan jóváhagynak utána a kormánypártok! Ez a Horn- és a Medgyessy-kormányra, úgy tűnik, nem vonatkozik.

Egy apró magánvéleményemet hadd fejtsem ki önöknek gyorsan: időnként előjön, hogy a Horn-kormány idejében a Bokros-csomag önök szerint micsoda csodálatos dolog volt. A Bokros-csomagot a kormány ráerőltette az akkori kormánypártokra, elfogadták, ezzel el is vitték a balhét, gúzsba kötötték a társadalmat, és ha ugyanaz a kormány, amelyik az MSZP-re és az SZDSZ-re ráerőltette a Bokros-csomagot, nem az ellenkezőjét csinálja annak, mint amire rákényszerítette a kormánypárti többségét, akkor ez a társadalom gúzsba kötve nem tudom, hogy hová került volna. A kormány azzal, hogy bevezette ezt a rendszerét, tulajdonképpen jót tett a magyar társadalomnak. Az, hogy az MSZP elvesztette miatta akkor a választást… - azt hiszem, a folyományát minden további nélkül lehet látni. A jövőt nem akarom önöknek megsaccolni.

Hölgyeim és Uraim! Még egypár gondolatot hadd említsek fel a 41. fejezetből, a központi költségvetés kamatelszámolásai, tőkevisszatérülései, az adósság- és követeléskezelési költségeiről szóló fejezetből. Tavaly lettem igazából figyelmes erre a fejezetre. Egy módosító javaslatom kapcsán vettem észre, hogy ez egy nagyon érdekes fejezet, itt milliárdok, sőt tízmilliárdok röpködnek a levegőben egy-egy költségvetésnél és zárszámadásnál. Ha lenne elég percem, akkor untatnám önöket, hogy mi volt az a módosító javaslatom, ahol pár tízmilliót szerettem volna egy alul-, illetve felültervezett kiadási nemnél, de sajnos ez a módosító javaslatom nem jött be, kellett az a 3 milliárd túltervezés a bérhikialapra. Hölgyeim és uraim, ezt hívják úgy, hogy belelöknek a vízbe, utána egy fedezet nélküli 3 milliárddal, magyarul, egy lopott mentőövvel jól fejbe dobnak, és a végén még köszönjem meg, hogy kihúznak a vízből.

De mi ez a 3 milliárd ahhoz képest, amit ebben a zárszámadási törvényben látok! Itt gyönyörű megtakarítások, de óriási túllépések is vannak ebben a fejezetben. Példa: “A devizában fennálló adósság kamatkiadásainak 161 milliárdos előirányzata 135 milliárd forintra teljesült.ö Magyarul: spóroltunk 26 milliárd forintot. Ugyanakkor, ha fordítunk egy oldalt: az államkötvények kamatterhénél pedig elvesztettünk 35-öt. Többet veszítettünk a vámon, mint nyertünk a réven.

Vajon ez miből adódik? Abból adódik, hogy ha megnézzük az Állami Számvevőszék indokolását a megtakarításokhoz, akkor csupa olyanokat találunk, hogy 2001-ben a tervezettnél kisebb devizahitel-felvétel; a forint 2002-ben bekövetkezett felértékelődése; 2001-ben az előirányzott hiteleknek csupán 5 százalékos felvétele; kedvező devizaárfolyam-változások eredménye. Magyarul: az Orbán-kormány, a polgári kormány jó tevékenysége hozta az összes megtakarítást.

Nézzük meg a másik oldalt: mikből adódtak a jóval nagyobb túllépések? Mindegyik valamilyen hiányt finanszírozó államkötvénynél vagy valami hasonlónál adódik elő. Vagyis összegezhetjük azt, hogy a hiányt fedezték ezek az államkötvények, ami jelzi azt is, hogy a gazdaság szereplői és a kisbefektetők nem a gazdaságba forgatják a pénzüket, hanem kvázi beteszik a bankba, államkötvényt vásárolnak belőle. Történt mindez a kormányváltás után.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiban.)