Készült: 2024.03.29.08:49:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

21. ülésnap (2010.07.05.), 284. felszólalás
Felszólaló Dr. Harangozó Tamás (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:27


Felszólalások:  Előző  284  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt hetekben számos alkalommal kritizáltuk itt, az Országház falai között azt a fideszes gyakorlatot, hogy a nagy jelentőségű törvényjavaslatokat nem a kormány nyújtja be, hanem egyéni képviselői indítványként kerülnek az Országgyűlés napirendjére.

Azt feltételeztük, hogy a kormánypárti képviselők mögé bújva akarja kijátszani a kormány a jogszabály-előkészítésre vonatkozó szabályokat. Mára be kell látnunk, hogy ebben tévedtünk. A kormány ugyanis, kétharmados parlamenti támogatással a háta mögött, nem bíbelődik azzal, hogy jogi kiskapukat keresve szabaduljon ez irányú kötelezettségeitől. Országgyűlési képviselőként azt már megszokhattuk, hogy az érdemi tárgyalásra a kormányoldal sem időt, sem lehetőséget nem hagy.

E törvényjavaslat előkészítése során azonban a kormány még a saját ügyrendjét sem tartotta be a jelek szerint. A törvényjavaslat indokolásában nyomát sem látjuk annak, hogy felmérték volna a tervezett szabályozás várható költségvetési, társadalmi, gazdasági hatásait. Semmi nyomát nem találjuk annak sem, hogy a törvényjavaslat benyújtását megelőzte volna a szakmai és társadalmi szervezetekkel, a tudomány képviselőivel folytatott bármiféle egyeztetés. Úgy tűnik, a kormány sem az OIT-nak, sem a bírósági vezetőknek, sem a rendőrség illetékeseinek nem biztosított megfelelő időt a tervezetek érdemi áttanulmányozására.

Vajon ők is két napot kaptak-e álláspontjuk kialakítására, mint az Országgyűlés képviselői?

Az elektronikus információs szabadságról szóló törvény előírja, hogy a jogszabály-tervezeteket a minisztériumok honlapján közzé kell tenni. Az Orbán-kormány megalakulása óta a Belügyminisztérium honlapján ilyent nem tettek közzé, de a jogalkotásért felelős Navracsics Tibor vezette minisztérium honlapján sem nagyon találhatunk közzétett tervezeteket. Minden jel arra utal, hogy még a közigazgatási egyeztetést sem folytatták le érdemben a pénteken benyújtott törvényjavaslatok esetében.

Kérdem én: hogyan akar a kormány rendet tenni ebben az országban, ha még a saját háza táján sem tud rendet tartani? Hogyan várja el a kormány az állampolgároktól az önkéntes jogkövetést, ha még maga sem tartja be saját határozatait? Mikor kezdődik meg végre az érdemi jogalkotási munka a minisztériumokban? Mikor zökken végre vissza a kormányzati és a parlamenti munka a normális kerékvágásba?

A jogszabály-előkészítés és a jogalkotási eljárás szétzilálása, a parlamenti viták ellehetetlenítése és a parlament szavazógéppé degradálása azért különösen megdöbbentő, mert nemcsak etikátlan, jogszerűtlen, de még politikai szempontból is teljesen kontraproduktív. Önök bizalmat és példátlanul nagy felhatalmazást kaptak a választópolgároktól. E biztos parlamenti többséggel a hátuk mögött érthetetlen, hová ez a kapkodás.

Miért ígérnek olyan blődségeket, hogy két hét alatt rendet tesznek az ezer problémával sújtott, halmozottan hátrányos helyzetű településeken? Miért akarják minden egyeztetés nélkül két nap alatt keresztülerőszakolni a parlamenten azt a törvényjavaslatot, ami a biztonságérzetet valóban romboló problémákra akar megoldást találni?

Kétharmaddal a hátuk mögött bármit el tudnak fogadtatni a parlamentben. Akkor miért nem engedik meg maguknak azt a luxust, hogy meghallgassák az ellenzéket, hogy meghallgassák a szakmát? Ennyire félnek az alig egyharmados ellenzéküktől? Vagy ennyire zsigerből elutasítanak minden vitát, nem tűrnek semmiféle ellentmondást?

Ez a mentalitás különösen sajnálatos ennek a törvénynek az esetében. A semmiféle elrettentő erővel nem bíró három csapás törvény is a "Hogyan teszünk két hét alatt rendet?" show-műsor után ugyanis a kormány a törvényjavaslat benyújtásával végre a bajok valódi okainak kezelésére próbál koncentrálni. A biztonságérzet romlását, különösen a kistelepüléseken, ugyanis nem a súlyos bűncselekmények, hanem rendszerint a kisebb súlyú vagyoni cselekmények rombolják. Őszintén bevallhatjuk, hogy ennek kezelésében még akad bőven tennivaló. Szemlátomást a kormány e feladatoknak akar nekifogni, ami mindenképpen üdvözlendő. A problémát felismerve már a Bajnai-kormány is nyújtott be törvényjavaslatot, ami a rendőrség kötelességévé tette a tulajdon elleni szabálysértések felderítésében való közreműködést. Örömmel látjuk, hogy bár a javaslatot a Fidesz akkor nem támogatta, azonban a kormány e javaslata a megoldást továbbra is megtartja.

Tehát a szabálysértési jog továbbfejlesztésének szándéka és a tulajdon elleni szabálysértésekkel szembeni hatékonyabb fellépés lehetőségeinek kidolgozása támogatandó kormányzati szándék. Sajnos, azonban az egyeztetéseket nélkülöző rohammunkának a helyes szándék ellenére is összecsapott és összességében aligha elfogadható törvényjavaslat lett a végeredménye.

A javulást a kormány e területen is a szankciók sokszor ésszerűtlen növelésében látja. Súlyosabb szankció, nagyobb elrettentés, ez a képlet régóta ismert, és mindenki által érthető, sokra azonban nem megyünk vele. Ha ilyen egyszerű kérdés lenne a közbiztonság szavatolása, akkor nem lenne olyan ország a Földön, ahol a bűnözés problémát jelent. Sajnos, a megoldások azonban nem ilyen egyszerűek.

A törvényjavaslat az eddigi szabályozáshoz képest sokkal több szabálysértést fenyeget elzárással. Látni kell azonban, hogy az elkövetők elzárásra ítélése önmagában semmit nem old meg, viszont az adófizetőknek rengeteg pénzébe kerül. Az egzisztenciális okokból szabálysértést elkövetőket nyilván nem rettenti el, ha 60 napra ellátást kapnak, és fedél kerül a fejük fölé. Az elzárás elég rövid idő ahhoz, hogy visszatartó ereje legyen, viszont éppen elég ahhoz, hogy a fogva tartott a bűnözést illetően jelentős ismereteket szerezzen társaitól. Be kell látnunk, hogy a bűnözést számos társadalmi tényező befolyásolja. Egy érdemi eredményt csak akkor lehet elérni, ha a reménytelenül tengődő tömegek számára biztosítani tudjuk a tisztességes megélhetés lehetőségét.

Ami a fiatalkorúak elzárását illeti, ezt hadd tudjuk be a kapkodásnak és a kormányzati fejetlenségnek. Az érintettek, vagyis a 14 és 18 év közötti fiatalok ugyanis tankötelesek, helyük az iskolapadban van. Ha ez mégsem így történik, az elsősorban a szülők és a társadalom felelőssége. Nyilvánvaló, hogy a törvényjavaslat megfogalmazói nem gondoltak arra, hogyan kezelhető, ha egy fiatal, mondjuk, egy bolti lopás miatt 30 napra kiesik az iskolából, mert éppen elzárás büntetését tölti. Ha a fiatalkorút kiemeljük az iskolapadból, azzal biztosan nem segítjük beilleszkedése nehézségeinek a kezelését. E kifogással szemben nem érv, hogy a bűncselekményeket elkövető fiatalokat is megfosztják személyes szabadságuktól, és ezt eddig még senki nem kifogásolta.

Felhívnám a figyelmüket arra, hogy a fiatalkorúak szabadságvesztésre ítélése a büntető törvénykönyvben is csak kivételes eszköz, ha az intézkedés, a tipikusan javítóintézeti nevelés alkalmazása nem elegendő.

(A szabadságvesztés a szabálysértési eljárásnál lényegesen hosszabb időtartamú.)

SF/Lezsák-Földesi-Nyakó/ (Harangozó Tamás)/VA

(21.40)

A szabadságvesztés a szabálysértési eljárásnál rendszerint lényegesen hosszabb időtartamú, aminek keretei között a tankötelezettség teljesítése a fogva tartott fiatal számára megszervezhető. Ugyanez egy-két hetes elzárás esetében igen nehezen lesz kivitelezhető. Látható, hogy a törvényjavaslat előkészítői a következményekkel egyáltalán nem számoltak.

E szabályozás hosszú távon borzasztóan súlyos anomáliákhoz fog vezetni, ha figyelembe vesszük azt a szabályt, hogy fiatalkorúval szemben pénzbírságot csak akkor lehet kiszabni, ha önálló keresete vagy megfelelő vagyona van, vagyis ha gazdag szülő gyermeke lop a boltban, akkor ő megúszhatja pénzbírsággal, míg a szegény családból származókat a BV-intézetekbe csukják. Ennek eredménye az iskolai kimaradás, a stigmatizáció, ami még valószínűbbé teszi a nemkívánatos bűnözői karrier elindulását, aminek végső állomása a három csapás törvény által lebegtetett életfogytiglani büntetés.

Persze értjük, hogy ez egyszerűbb és jobban eladható megoldás a bűnözés sújtotta településeken, mint egy hatékonyan működő gyermek- és ifjúságvédelmi rendszer megteremtése. Egyszerűbb két nap alatt módosítani a szabálysértési törvényt és a büntető törvénykönyvet, mint szívós munkával kiemelni a gyermekeket a mélyszegénységből, a nyomorból. Inkább már most bezárják őket, csakhogy elkerüljék a valós társadalmi problémákkal való szembenézést. Félek tőle, hogy a törvényjavaslat egyúttal előrevetíti az Orbán-kormány gyermekvédelmi politikáját is.

De a kapkodás eredménye nem csak itt érhető tetten a törvényjavaslatban. A kormány a rendőrségi törvényben akarja rögzíteni, hogy a tulajdon elleni szabálysértés tárgyi bizonyítási eszközeinek felkutatása és biztosítása céljából a rendőr hatósági határozat nélkül léphet be magánlakásba. Ez azért meglepő, mert határozat nélkül még bűncselekmény gyanúja esetén sem tartható házkutatás. Érthető és támogatható a szabálysértések felderítési rátájának növelése érdekében a házkutatás lehetővé tétele, ennek alapjait azonban megfelelő eljárási garanciákkal megítélésünk szerint a szabálysértési és nem a rendőrségi törvényben kell megjeleníteni.

Szintén furcsa jogérzékre vall az előterjesztőnek az a javaslata, hogy az elkövetés helyétől távol az elkövetést követő 48 órával későbbi elfogást is tettenérésnek minősíti a törvényjavaslat.

További problémát jelent, hogy a törvényjavaslat csupán nyolc nap felkészülést biztosít a bíróságoknak és rendőrségeknek az új szabályok alkalmazására. Kérdezem a kormányt, hogy biztosíthatók-e a végrehajtás feltételei ennyi idő alatt. Két-három héten belül fel tudnak-e készülni a bírósági titkárok az új feladataikra? Hogyan lesz kezelhető a bíróságokra zúduló évi 80-100 ezer új ügy? A tervezett új feladatok ellátására biztosított-e a kormány új státusokat, költségvetési többlettámogatást a bíróságnak és a rendőrségnek?

Összességében elmondható: örülünk annak, hogy a hetek óta tartó szimbolikus politizálás után a kormány végre elkezdett azzal foglalkozni, amiért megválasztották, vagyis az érdemi problémák kezelésével. Sajnálatos azonban, hogy a kapkodva előkészített törvényjavaslat legtöbb rendelkezése átgondolatlan, sok tekintetben pedig kifejezetten nemkívánatos hatásokkal járhat, így a jelenlegi formájában biztosan nem támogatható.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  284  Következő    Ülésnap adatai