Készült: 2024.03.28.09:52:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

160. ülésnap (2004.08.27.),  199-219. felszólalás
Felszólalás oka Összevont általános és részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 53:03


Felszólalások:   194-198   199-219   219      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Folytatjuk munkánkat.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott Házszabálytól való eltérésnek megfelelően soron következik a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája és a határozathozatalok. Lasztovicza Jenő, Kovács Ferenc és Bánki Erik fideszes képviselők önálló indítványát T/10920. számon, a bizottsági ajánlást pedig T/10920/4. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Lasztovicza Jenő képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, tízperces időkeretben.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Most egy olyan törvény tárgyalását kezdi el a parlament ezen a rendkívüli nyári parlamenti napon, és remélem, hogy a parlament meg is fogja szavazni ezt a törvényt, amely több mint 50 ezer vállalkozót érint, vendéglátó-vállalkozókat, és ez a törvény hátrányosan érinti ezt a közel 50 ezer vállalkozást.

Augusztus 1-jével lépett életbe ez a törvény, amit csak úgy magunk között egyszerűen standolási törvénynek nevezünk, ami nagyon komoly terhet ró erre az ágazatra. Hogyha valaki ismeri, mi az a leltározás, akár egy boltban vagy bármely üzletben, az tudja, hogy minden évben egyszer kötelező leltározni, és az nagyon komoly munka. Sajnos, a vendéglátást az adótörvények elfogadásánál ezzel a kemény munkával áldotta meg a parlament, ami azt jelenti, hogy minden nap műszakonként, műszakzárásonként a jövedéki termékeket tételesen fel kell leltározzák egy szigorúan vezetett nyomtatványon, amelyet a vám- és pénzügyőrség ellenőrizhet és ellenőriz is.

Most képzeljük el azt, hogy ha bemegyünk egy vendéglátóüzletbe a családdal vagy barátokkal vagy külföldi vendégekkel, és napközben megérkezik három-négy egyenruhába öltözött fegyveres pénzügyőr, és elkezd vizsgálódni abban az étteremben, hát nem igazán jó szájízzel tudjuk eltölteni ott a baráti beszélgetésünket, az ebédünket vagy a vacsoránkat. Ilyen példa volt már, ami nagyon kellemetlen helyzetbe hozott vendéglátós üzleteket, és ez óriási anyagi kárral is jár, hiszen azoknak a vendéglátóhelyeknek, ahol ilyen ellenőrzések vannak, és a vendégkörben elterjed, hogy uraim, vámkommandósok voltak a vendéglátóhelyen fegyverrel, be se lehetett menni, ki is alig lehetett jönni, gondolom, ez nem jó reklám ezeknek a vendéglátóüzleteknek.

De hogy mit is okoz ez a törvény? Ez komoly munkaigénnyel bír, hiszen hál' istennek Magyarországon egyre több az olyan vendéglátóegység, étterem, ahol a sokféle égetett szeszen kívül, a sörökön kívül 70-80, akár százféle palackos bort is lehet kapni, különféle évjáratokban, termőhelyenként, fajtánként, akár termelőnként. Mire ezeket a jövedéki termékeket, amelyek különösen ha darabban vannak, felleltározzák minden nap, ez két-három órás munkát is igénybe vesz, lehet, hogy van, ahol kevesebbet. Ennek mindnek van költségigénye, és örülök annak, hogy ma a költségvetési bizottság ülésén Molnár képviselő úr is azt mondta, hogy számoljuk ki, uraim, hogy összességében ez nem egy nyereséges dolog így az állam számára sem, hogy ez a közel 50 ezer vállalkozó - ő csak egy órával számolt minden nap és 2 ezer forintos órabérrel - mekkora költséget jelent magának a vendéglátásnak, szembeállítva azzal, hogy milyen jövedéki, illetve más egyéb adóbevételei lehetnek az államnak.

Ez tehát egy pluszköltség annak a vendéglátószektornak, amely így is túl van adóztatva. Ezek az egységek 26-27-féle adót és járulékot fizetnek be az államkasszába, ráadásul az utóbbi egy-két évben még nehezítettük is itt a parlamenti döntéseinkkel a vendéglátók helyzetét. Csak egy-két példát mondanék: a minőségbiztosítási rendszer bevezetése félmilliótól másfélmillió forintig terjedő pluszkiadást jelentett ezeknek az egységeknek, és ott is minden nap rendesen adminisztrálni kell, hogy bizonyos élelmiszer-ipari termékeket hogyan tárolnak. Az is pluszidő, pluszmunka. Vagy a moslékrendelet néven elhíresült rendelet, amely az ételmaradékok elszállításáról szól, az is évente sok-sok tízezer forint kiadást jelent a vendéglátóhelyeknek. Erre meghoztuk, illetve azt mondhatnánk, hogy a parlamenti többség meghozta a standolás néven elhíresült jövedéki törvény módosítását, amely szintén pluszterheket ró a vendéglátóegységekre. Nem beszélve arról, hogy ha a vám- és pénzügyőrség hibát talál az adminisztrációban, akkor akár 500 ezer forintig is büntetheti ezeket az egységeket.

Mi volt ennek a törvénynek a célja? A törvény célja annak idején, amikor tárgyaltuk már több bizottsági ülésen, a borhamisítás megszüntetése és plusz állami bevételek elérése volt. Úgy gondolom, hogy ezt a célt nem érheti el ezzel az eszközzel az Országgyűlés. Miért nem érheti el?

A vendéglátóhelyeken például a borforgalmazásnak jó, ha a 20 százaléka történik, mert a többi mind boltokban, nagykerekben, szupermarketekben történik, így igazából csak elenyésző hányada jelenik meg a vendéglátóhelyeken; mint ahogy Molnár képviselőtársam azt is kiszámolta, hogy plusz árbevételt nem jelent az államkasszának.

De itt elhangzott az is, hogy egy vendéglátósnak tudni kell kiszűrni a hamis termékeket. Kérdezem én, hány vendéglátós rendelkezik, mondjuk, borász végzettséggel, hogy ki tudja szűrni, melyik a hamis bor, melyik a nem hamis bor, akkor, amikor az Országos Borminősítő Intézetnél sem merik sok esetben rámondani egy ténylegesen hamis borra azt, hogy ez hamis bor?! Akkor egy vendéglátós honnan tudná ezt megmondani, amikor színben, illatban, ízben majdhogynem megfelel az eredetinek? Ráadásul semmiféle laboratóriumi háttérrel nem rendelkeznek a vendéglátósok.

De ez ugyanígy vonatkozik a szeszipari termékekre is, mert a szeszipari tanács képviselői is azt mondták, hogy tudni kell, melyik a hamis, melyik a nem hamis. Kérdezem én, hogy ha többfajta üvegben körtepálinkát teszünk az asztalra, az egyik például csak körte ízű pálinka, mondja meg egy laikus, hogy melyik a hamis, melyik a nem hamis.

Tehát úgy gondolom, hogy ennek a törvénynek a megalkotásánál nagyot hibázott a parlament, mert egy nem életszerű, betarthatatlan törvényt hozott, és ezért örülök annak, hogy több mint féléves huzavona után a parlament újra napirendre tűzte. Remélem, bízom abban, hogy a kormánypárti többség is elfogadja, mert úgy gondolom, teljesen mindegy, hogy ez most Fidesz-indítvány vagy kormánypárti indítvány, de annak jobban örülünk, hogy mi nyújtottuk be, csak azt a késlekedést nem értjük, ami február óta eltelt. Hiszen legelőször február elején nyújtottuk be az idegenforgalmi bizottság elé ennek a törvénynek a módosítását, ahol először képviselőtársaim sem merték megszavazni, de utána megszavazták ennek a törvénynek a parlament elé juttatását. Igaz, hogy a parlament kétszer sem vette napirendre ennek a törvénynek a tárgyalását, de június utolsó parlamenti napján tárgyaltuk, de egy módosító javaslat kapcsán ezt a törvényt nem tudta a parlament elfogadni. Bízom benne, hogy hiába mi, fideszes képviselők írtuk alá ezt a törvényjavaslatot, azért a kormánypárti többség, aki eddig nem értett vele egyet, most meg fogja szavazni, és ezzel meg fogja könnyíteni ennek a több mint 50 ezer vállalkozónak a helyzetét.

(15.00)

A másik hamis állítás, ami itt elhangzott, hogy a borászok is örülnek ezen törvény bevezetésének.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tavasz óta több neves borász keresett meg minket, akik aláírásukkal is igazolták, hogy ez a törvény számukra is káros. Hiszen ha a vendéglátóegységek le fogják szűkíteni a borválasztékukat, az csak azzal járhat, hogy a magyar borászok kevesebbet fognak tudni értékesíteni a magas értékű boraikból, és ezzel ők is kárt szenvednek. De ami a legfontosabb, hogy mi, fogyasztók isszuk ennek a törvénynek a levét, hiszen a vendéglátósok ha lecsökkentik akár az égetett szeszek, akár a sörök vagy a borok választékát egy minimális szintre, az azt jelenti, hogy ha mi elmegyünk egy étterembe, egy presszóba, lényegesen kisebb választékból vásárolhatunk, és nem fogjuk tudni azt a minőséget sem megkapni, amit esetleg megkaphatnánk.

Én azt kérem a tisztelt képviselőktől, hogy a Fidesz javaslatát fogadják el a mai parlamenti napon, azokkal a kiegészítésekkel, módosítókkal, amelyeket szintén fogunk tárgyalni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy a kormány részéről kíván-e valaki ötperces időkeretben felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság ülésén kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Horváth Jánosnak, aki a bizottság álláspontját ismerteti ötperces időkeretben.

DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság ma reggel tárgyalta az előttünk lévő törvényjavaslatot, nevezetesen a jövedéki adókról és jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szólót. Lasztovicza Jenő képviselőtársunk az elmúlt percekben ismertette az Országgyűléssel a témát. A bizottság tárgyalásáról és az ott elhangzott szempontokról, érvekről beszámolni, ez az én tisztem ebben a néhány percben. (Általános zaj.)

Tisztelt Országgyűlés! Nagyon örülnék, ha… Én úgy szoktam csinálni egyetemi tanárként, hogy ha a hallgatóim nem figyelnek oda, megállok. (Derültség, zaj.) Tessék szíves lenni megmondani, meddig álljak csendben - ha nem tetszik kíváncsinak lenni, tessenek leültetni engem.

Nos, a beszámolóm a bizottsági ülésről röviden azt fogja jelenteni önöknek, tisztelt Országgyűlés, hogy az előttünk lévő törvényjavaslat egy olyan törvénynek, olyan intézkedéssorozatnak a korrigálása, amelyik helytelen. Nincs abban különösen nagy szégyen, ha az Országgyűlés tükörbe néz, és azt mondjuk, hogy nincsenek az általunk alkotott törvények kőbe vésve. Szerencsére nincsenek kőbe vésve, és ha valamelyik nem jó, akkor újból csináljuk. Ez egy ilyen eset, tisztelt Országgyűlés.

Nyilván sokan tudjuk, képviselőtársaim, akik járják az országot, emberek azzal a jelenséggel állítanak bennünket szembe, hogy ez a standolás mennyire komplikált. Én most már megtanultam azt, hogy a standolás körülbelül azt jelenti, hogy leltárkészítés. Általában az üzleti világban évenként egyszer készül leltár, de ebben az iparágban naponta. Tessék elképzelni, hogy mi, a magyar törvényhozás olyan törvényt hoztunk, azok a törvények ma a könyvekben ott vannak, és a kormányzat szervei végrehajtatják, ami nem jó, sántikál, téves. Tévedést belátni nem baj. Jobb belátni, mint nem belátni, és korrigálni. (Folyamatos zaj. - Egy hang a karzatról: Csönd legyen! Mi vagyunk itt a nép tudniillik, és ezt látjuk! - Moraj. - Az elnök csenget. - Közbeszólások: Ki kell vezetni!)

Elnök Úr! Az Országgyűlésnek…

ELNÖK: Kedves Képviselőtársam! Tisztelt Országgyűlés! A főtitkár úr munkatársai a szükséges lépéseket megteszik. Az Országgyűlés üléstermében nincs mód és lehetőség a karzatról közbekiabálni. Mindazonáltal tisztelettel kérek mindenkit, hogy kellő figyelemmel és csendben hallgassa a felszólaló képviselőt.

Parancsoljon, képviselő úr!

DR. HORVÁTH JÁNOS, a költségvetési és pénzügyi bizottság előadója: Elnök Úr! Tehát ennek a téves, meglévő törvénynek a helyesbítése nem pártügy, nem egyik vagy másik iparágnak az ügye, az egész nemzetnek, az egész társadalomnak a dolga. A fogyasztók, akik bemennek a vendéglőbe vagy más fogyasztási helyre, továbbá a termelők, továbbá a kereskedők, mindenki számára könnyítés és javítás lesz egy helytelen törvény korrigálása. Erről van szó.

Az a tény megkönnyíti a dolgunkat, tisztelt Országgyűlés, megkönnyíti az egész Országgyűlés dolgát, hogy ebben általános egyetértés van. Kérem az Országgyűlést, hogy szavazzuk meg ezt a javaslatot. Annál is inkább, hogy a kormány ezt a javaslatot támogatta. Még egyszer ismétlem: Lasztovicza Jenő, Kovács Ferenc, Bánki Erik módosító javaslatát a költségvetési bizottságban a kormány támogatta. Végül a bizottság mégis 15:14 arányban vagy valami egészen kicsiny többséggel elvetette. Valahogyan a parlamenti szabályok szerint is a kormányoldali képviselők és a kormány valahogy nem egy hullámhosszon vannak. Segítenénk talán ezt a hullámhossz-kiigazítást ezzel a figyelmeztetésemmel, hogy a kormány támogatja. Kérem szépen, hogy a kormánypárti képviselők is a többi képviselővel együtt szavazzák meg ezt, és javítsuk meg azt, ami megjavítandó.

Köszönöm, tisztelt Ház. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A költségvetési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője Kovács Tibor, a bizottság alelnöke. Szintén ötperces időkeretben megadom a szót a képviselő úrnak.

KOVÁCS TIBOR, a költségvetési és pénzügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Elsőként szeretném a képviselő urat kijavítani, ugyanis ő az előzőekben a bizottság többségi véleményét fogalmazta meg, és a bizottság többsége, szűk többséggel ugyan, de támogatta a javaslatot.

Én viszont szeretném megfogalmazni azokat az aggályokat, amelyeket a törvényjavaslattal kapcsolatban a bizottságban megfogalmaztunk. Egyrészt a törvényjavaslat házszabályszerűsége merült föl, ugyanis gondolják meg, képviselőtársaim, hogy ugyanezen képviselők néhány hónappal ezelőtt egy ugyanilyen tárgyú törvényjavaslatot nyújtottak be az Országgyűlésnek. Ennek a törvényjavaslatnak az általános vitája lezárult itt, a parlamentben, tehát két azonos tárgyú törvényjavaslatot kellene most egy időben tárgyalni az Országgyűlésnek, és a Házszabály úgy fogalmaz ilyen esetben, hogy az előbb benyújtott javaslatnak van elsőbbsége.

Másrészt, amit Lasztovicza képviselő úr elmondott, hogy milyen problémákat vet föl a törvényjavaslat, ezt nem vitatta senki sem, ugyanakkor az eredeti törvényjavaslat benyújtására nem került volna sor, ha a kereskedelemben, a vendéglátásban nem kerülne folyamatosan forgalomba hamisított vagy adózatlan termék. Pontosan ezen anomália megszüntetésére született az a jogszabály, amivel kapcsolatban most ezek az aggályok merültek fel.

Miért jelent problémát az ilyen termékek forgalomba kerülése? Egyrészt természetesen versenyhátrányba kerülnek azok a gazdasági társaságok, amelyek tisztességesen dolgoznak, tisztességesen fizetnek adót, azokkal szemben, akik ezt nem teszik. Másodsorban olyan ellenőrizetlen termékek kerülnek forgalomba, amelyek az egészségre ártalmasak lehetnek, és veszélyeztetik a fogyasztók egészségét. Harmadrészt pedig természetes dolog, a közteherviselés szempontjából sem elfogadható, hogy vannak olyanok, akik az adóelkerülés útját választják, és a költségvetésnek ezáltal jelentős bevételkiesést okoznak.

(15.10)

A korábbi javaslatokban a képviselő urak által megfogalmazódott az, hogy ez a megoldás, amit a törvényjavaslatban benyújtottak, nem ad megoldást erre a problémahalmazra, ezért a korábbi javaslatban javaslatot tettek arra, hogy ez év végéig a kormány dolgozzon ki egy olyan javaslatot, amely valamiféle megoldást jelent a felsorolt problémákra.

Mivel ez a javaslat ilyet nem tartalmaz, ezért a bizottság kisebbsége nem tartotta általános vitára alkalmasnak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselőcsoportok vezérszónokainak felszólalására kerül sor, 10-10 perces időkeretben. Közben kétperces felszólalásokra nem kerül sor.

Elsőként megadom a szót Göndör Istvánnak, az MSZP képviselőcsoportja részéről.

GÖNDÖR ISTVÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosításáról szóló T/10920. számú törvényjavaslatot frakciónk támogatja.

Amikor a jövedéki törvényt módosítottuk, nem az adóbevétel növelése volt a cél, hanem a jó minőségű ellátást, a tisztességes termelőket, szolgáltatókat akartuk támogatni. A hamisítás elleni határozott fellépés vezérelte döntésünket. Beláttuk, hogy az adminisztrációs teher nagyobb, mint az elvárható eredmény, ezért négypárti konszenzus alakult ki, és június 21-én lett volna lehetőségünk arra, hogy ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk. A mai napig nem magyarázható, hogy ellenzéki képviselőtársunk akkor miért akadályozta meg a határozathozatalt. Már rég magunk mögött tudhatnánk ezt a helyzetet.

A továbbiakban szeretném kérni képviselőtársaimat, hogy támogassák azt az indítványt, amelyet képviselőtársaimmal együtt benyújtottam, mert az a meggyőződésünk, hogy itt a probléma nagyobb annál, mint amit leszűkítenek a standolásra. Az a javaslatunk, hogy - egyetértve az előterjesztőkkel - helyezzük hatályon kívül a 110. § (10) bekezdését, de módosítsuk ugyanennek a paragrafusnak a (7) bekezdését a színvonalas, jó minőséget kínáló vendéglátás érdekében.

A bor esetében egyről ötre emeljük a bontott palackban választékonként nyitva tartható mennyiséget - ez a kormány és a vendéglátás képviselői közötti érdekegyeztetés eredménye. Mindannyiunk érdeke a jó minőségű ellátás, ennek érdekében kérem önöket, hogy támogassák ezt az indítványt.

Befejezésül szeretném felhívni a figyelmet arra, amiben hitem szerint a patkó minden oldala érdekelt, hogy a hamisítást, úgy, ahogy Kovács Tibor a kisebbségi véleményében elmondta, minél határozottabban visszaszorítsuk. Ehhez megvan a megfelelő intézet; az ősz folyamán törvényt kell alkotnunk annak érdekében, hogy a hamisításhoz megfelelő szankció is párosuljon.

Még egyszer kérem önöket, hogy a módosítással együtt fogadjuk el a törvényjavaslatot.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Most megadom a szót Kovács Ferencnek, a Fidesz képviselőcsoportja részéről.

KOVÁCS FERENC, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A jövedéki törvény 110. § (10) bekezdése, valamint a 123. § (4) bekezdése hatályon kívül helyezését azért kezdeményeztük képviselőtársaimmal, mert úgy érezzük, ez szükséges ahhoz, hogy megnyerjük a vendéglátó-ipari szakma elismerését abban a tekintetben, hogy hozzá mertünk fogni döntésünk felülbírálatához.

Érveink közül az első, hogy a fenti törvényi szabályozás, amely kötelezővé teszi a standolást, az európai uniós országokban nem létezik, ismeretlen. A jogharmonizáció keretében ennek a felesleges törvényi előírásnak a megszüntetése már a jogharmonizáció érdekében is indokolt.

A hazai vállalkozásokra vonatkozó számviteli törvényben rögzítve van, hogy a vállalkozások évente egyszer kötelesek záróleltárt készíteni. A számviteli törvény nem rendelkezik ez alóli kivételről.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A standolási kötelezettséget elvárni a jövedéki termékek értékesítésének csupán 10 százalékos forgalmát lebonyolító vendéglátásban nagyfokú szakmai ismeret hiányáról tesz bizonyságot.

Számtalan gyakorlati példával tudok szolgálni, és ebből kettőt szeretnék említeni. A törvény betartása szinte lehetetlen ott, ahol szállodai szobai minibárok is tartoznak egy vendéglátó üzlethez.

Szintén lehetetlen a törvény betartása olyan rendezvényeken, ahol többpultos kiszolgálás történik, vagy a rendezvényhelyszínekre történő kitelepüléseken. Más egyéb érvek is bizonyítják, hogy a szakmai hozzá nem értés csúcsa ez a jogszabály. Míg például a vendéglátóhelyeken standolni kell a lezárt palackokban árusított borokat, addig a nagybani kereskedőknél, ahonnan a beszerzés történik, ez nem kötelező, ami nem kötelező a kiskereskedelem más értékesítési helyein sem. Hol itt a logika? A borhamisítást megakadályozni az előállítási helyeken kell. Sajnálatos, hogy a nagy mennyiségű cefrefelfedezések híreit még soha nem követte egy-egy elrettentő ítéletről szóló híradás.

A nagyobb kereskedelmi hálózatok boltjaiban egyre-másra tűnnek fel a százforintos literenkénti áron kínált borok. Az elmúlt napokban az egyik nagykereskedésben műanyag kétliteres flakonokban 200-300 forintos áron gondűző, búfelejtő, dáridó, daloló és hasonló fantázianevű, bornak nevezett italokkal találkoztam. Kíváncsian tanulmányoztam az italok címkéit. Találtam egy-két furcsaságot. Engedjék meg, hogy egy példát említsek. Az egyik palackhegyekben árusított italon a gyártóra és a fajta megjelölésére csak egy szám, a H-0023 szerepelt. Kíváncsi vagyok, a vevők hogyan deríthetik ki, hogy ki termelte, ki palackozta, és nem mellékesen, ez az ital milyen szőlőfajta bora. Az is talány, hogy ezekre miért nem figyelnek fel az erre hivatott szakmai hatóságok.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elgondolkodtató, hogy kinek az érdekét érvényesíti is ez a törvény. A hamisított borok legkönnyebb és legolcsóbb értékesítési módja a kannás borkimérés. Itt a törvény, ki tudja megmondani, milyen megfontolásból, lehetőséget biztosít a 20 literes pontosságú, becslésen nyugvó bevallásra. Egy magánbeszélgetésben megkérdeztem az egyik vámos ismerősömet: mi van, ha egy 20 literes edényben 2 liter bor van, és én azt mondom, hogy ez 18 liter? El kell hogy fogadjam, mint ahogy azt is, ha 18 liter bor van az edényben, és azt mondja a vendéglős, hogy az csak 2 liter - válaszolta.

Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! A standolással járó pluszmunkával kizárólag mennyiségi ellenőrzésre van mód. A hamisított borok kiszűrésére a vendéglátó vállalkozásoknak nincs eszköze és lehetősége. Érzékszervi úton ez lehetetlen, ehhez komoly laboratóriumi háttér szükséges. Az Országos Borminősítési Intézet rendelkezik hazánkban a megfelelő ellenőrzési eszközökkel. Ezért is sajnálatos, hogy a vendéglátó-vállalkozások számára is szakmai garanciát jelentő, OBI által engedélyezett és sorszámmal ellátott zárjegyek használatát a jelenleg kormányzó parlamenti többség megszüntette. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!)

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokszor a legjobb szándékunk ellenére is olyan törvényekhez, olyan törvényi módosításokhoz adjuk nevünket és szavazatunkat, amelyek értelmetlen célok miatt súlyos terheket jelentenek az érintett vállalkozók részére. Ilyen a most napirenden lévő törvény is. Kérem, hogy támogassák törvénymódosítási javaslatunkat, részben a törvényalkotói munka becsülete érdekében is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kis Zoltánnak, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről.

DR. KIS ZOLTÁN, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt év decemberében a jövedéki törvény módosításánál négypárti konszenzus kialakulását véltük felfedezni egy szent cél érdekében, nevezetesen, hogy Magyarországon a vásárló valóban tudja, hogy a borból milyen minőséget vásárol, hogy az a bor valóban látott szőlőt is, és mentsük meg azoknak a tisztességes szőlészeknek és borászoknak a piacot, akiket ezek a kontár, galád - és egyéb jelzőket is használhatnék, hogy milyen - úgynevezett üzletemberek tesznek tönkre.

Akkor egyetértettünk abban, és most egy kicsit csodálkozom Kovács úr felszólalásán, hogy a borhamisítás kiszűrése elsősorban a forgalmazóhelyeken történhet meg, ott érhető tetten az a mennyiség, amelyet valahonnan beszállítottak.

 

(15.20)

 

Lasztovicza képviselő úr felveti a kérdést, honnan állapítható meg, hogy az a bor hamis-e vagy sem. Nagyon egyszerűen megállapítható: ha annak nincs eredetmegjelölése, nincs származási igazolása, és az ára, mondjuk, 60 forint literenként, akkor nagy valószínűséggel nem érzékszervi vizsgálatra, hanem egy rendes VPOP-ellenőrzésre van szükség, és mindjárt tudjuk, hogy az látott-e tőkét valaha vagy sem. Ennek a szabályozásnak a működésére egy hónapot sem adott a parlament, nem tett rá kísérletet, hogy nézzük meg a tapasztalatokat, decemberben a jövedéki törvény módosításánál kíséreljük meg azt a megoldást, azt az optimális megoldást megtalálni, ami a forgalmazókat sem hozza lehetetlen helyzetbe, és garanciát biztosít mind a fogyasztónak, mind pedig a bortermelőnek arra, hogy az áru megfelelő minőségben, megfelelő eredetigazolással és garanciával kerülhessen az asztalra.

Mi körülbelül nyolc éve szorgalmazzuk a szabad demokraták részéről, hogy az úgynevezett kannás bor forgalmazását egyszer s mindenkorra tiltsuk meg; ilyen, hogy kannásbor-forgalmazás a modern államokban nincs. Ezt lehet kiszerelni nagyobb palackokban, lehet kiszerelni lédig kiszerelésben, hordóban, megfelelő átfolyóval és utántöltő ellenőrző rendszerrel, mint ahogy Ausztriában és Németországban oly sok helyen működik. Az a 25 liternek aposztrofált kanna, aminek egyébként a magyar szabványban nehezen találjuk a helyét, mert csak 22 literes szabványminőséget állapít meg, 1999-ben került be a jövedéki törvénybe, amikor mi Lotz Károllyal ketten egy olyan módosító indítványt terjesztettünk elő, hogy a lédigbor-forgalmazásnál az úgynevezett kannás bor a kereskedelmi forgalomból kerüljön ki, és erre egy átmeneti időszakot határoztunk volna meg. Ezt az Országgyűlés egyébként nem értékelte.

Így aztán mindig kényszermegoldásokat keresünk, megpróbáljuk azt a problémát megoldani, ami valamennyiünket nyomaszt - és a bortermelőket kiváltképp -, hogy az egészséges, jó minőségű bornak piacot szerezzünk, a kontárokat szűrjük ki, és nem utolsósorban az eredetigazolás mellett, bizony, ha tetszik, ha nem, a számlaadási kötelezettség is jelenjen meg. Nem véletlen, hogy most a forgalom mennyit emelkedett. Miért emelkedett? Azért emelkedett, mert a számlával igazolt termékek köre nőtt, ugyanis a standolás kisebb mozgásteret adott arra, hogy számla nélkül lehessen értékesíteni a kereskedelmi forgalomban.

Ezért én nagyon örülnék annak, ha a fürdővízzel azért nem menne ki a gyerek is. És kiváltképp értékeljük, hogy egy olyan módosító indítvány azért született, amely ezt a jelenlegi, valóban nehéz helyzetet részben kezeli, de meg nem oldja, ami megfelelő garanciákkal a bontott palackok mennyiségét és az átfolyónak, illetve a mérőrendszernek a kiépítését teszi kötelezővé.

Még egy dolog: miből készül a hamis bor? Különböző savakból készül, és cukorból készül. Most, ha az elszántság olyan nagy, akkor próbáljuk meg az egyébként már tavaly törvénybe került rendelkezést itt az Országgyűlésben kikényszeríteni, nevezetesen, a cukorforgalmazási szabályoknak a megteremtését, hogy az ember ne olvashasson olyan feliratokat - most a település nevét szándékosan nem mondom -, hogy nagybani cukorvásár. Kérem, ezt most, két héttel ezelőtt láttam, most van ideje épp a nagybani cukorvásárnak, mert így nem fog túlzottan elválni a műbor és a természetes bor érési folyamata, körülbelül egyszerre kerülnek majd piacra.

Ha Magyarországon ezt a szabályozást megalkotnánk, és ebben a szabályozásban a bizonyos forgalom feletti cukorvásárlást külön engedélyhez és kontrollhoz kötnénk, akkor a hamis borok kiszűrését már nagymértékben meg tudnánk oldani. Ezért én átmeneti megoldásként úgy értékelem ezt a módosító indítványt, hogy ezt most fogadja el az Országgyűlés, de késő ősszel, a jövedéki, illetve az adótörvények tárgyalásánál térjünk ki arra, hogy ennek a szabályozásnak legyen egy koherenciája a cukorforgalmazással, és akkor talán ezt a rendszert már tudjuk zárni, és mindenki számára megnyugtató megoldást kínálunk.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Font Sándornak, az MDF képviselőcsoportja részéről.

FONT SÁNDOR, az MDF képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a borforgalmazóknak, a borkereskedőknek az érdekei nem esnek egybe a borászok, bortermelők, szőlőtermelők érdekeivel, és innen van az az ellenállás, amely kialakult a napi zárás miatt.

Az az igazság, hogy aki ismeri a jelenlegi valódi forgalmat, az tudja, hogy nemcsak a bor, hanem minden jövedéki termék, tehát a sör és az égetett szeszes italok piacán is minimum 40 százalék számla nélküli forgalmazás és felvásárlás történik szinte az összes nagykereskedelmi és az összes végeladóhelyeken. Gyakorlatilag amikor a terítőkocsi megérkezik, azt kérdezi meg a terítőjárat-szervező, hogy hány százalékát adjam számlával, és hányat számla nélkül. Ez talán elgondolkodtatja mindazokat, akik most nagy vehemenciával mondják, hogy ezt a standolási törvényt el kell törölni. Való igaz, önmagában semmit nem ér, úgy, ahogy fideszes képviselőtársam említette: az alapproblémát önök okozták, amikor a zárjegyet eltörölték a borról, és ezáltal kiszabadították a szellemet a palackból.

Téves az a felfogás, hogy csak kannás borban van hamisított vagy engedély nélkül forgalomba hozott bor. Veres János államtitkár úrnak ma adtam át azt a gyűjteményt, ami az elmúlt másfél hónapban látott napvilágot: az Országos Borminősítő Intézet a hegyközségek finanszírozására és felkérésére általános ellenőrzést tartott a palackozott borok területén, és több mint a 40 százaléka ezeknek a palackozott boroknak a forgalomba hozatali szabályokat nem tartotta be, ezek között a hamisítási, számlanélküliségi és eredetmegjelölési problémák mindegyike megtalálható volt. Sajnálatosan ide süllyedt, ide süllyesztették és süllyesztettük a magyar borászatot.

Ezzel szemben úgy tűnik, hogy nem elégséges csak a napi standolás kérdésének a megvitatása, hanem Magda Sándor elnök úrral, a mezőgazdasági bizottság elnökével és Kis Zoltán képviselőtársammal is egyetértek, hogy sürgősen a szakma összes érintettjének rövid időn belül le kell ülni, és megvitatni akár a kereskedők részéről, akár a szakmai szervezetek, a hegyközség, a borakadémia, a borcéhek részéről és a vámhatóság részéről, a Pénzügyminisztérium részéről, hogy milyen átfogó újraszabályozást kell elérnünk; mert hogy alapjaitól kezdve újra kell szabályozni, az egészen biztos. Miért? Azért, mert például a napokban az önök által is és sokak által kezdeményezett standolási törvény visszavonása közben megjelent az a hír, hogy a hegyközségi nemzeti tanács további egyeztetést igényel, mert önmagában az eltörlés nem lesz elegendő. A Magyar Szeszipari Szövetség a tegnapi, MTI-hez eljuttatott sajtóközleménye szerint egyértelműen jelezte, hogy már ezalatt a majdnem egy hónap alatt jelentős számlázott termékforgalom-növekedés történt, azért, mert ma gyakorlatilag a borászati nagykereskedelmek nem vesznek át már számlázott terméket, csak mintegy fele mértékben.

Ez visszafelé göngyöli, hogy a gazdálkodótól most már származási bizonylat nélkül vásárolják meg a borkereskedők a bort, mert tudják, hogy az ellenőrzés a nullára süllyedt le. Nullára süllyedt le, ugyanis az Országos Borminősítő Intézet sem a saját szándékából végezte ezt a nagyon komoly és követendő ellenőrzést, hanem a hegyközségi nemzeti tanács finanszírozására. Miért? Azért, mert százezer forintba kerül minimum egy bor beminősítése, és az OBI-nak nincs elégséges pénze ahhoz, hogy ezt a minősítést megtegye. Gondolhatnánk, hogy ott van a vám- és pénzügyőrség. Aki a vám- és pénzügyőrség helyzetét pontosan ismeri, jól tudja, hogy a leépítések következtében és a pénzelvonás következtében fizikailag nem működik az az akciószázad, amiből kettő van, és amelyeknek feladata lenne a forgalom ellenőrzése és a szúrópróbaszerű, ilyen értelműen nem engedélyezett szállítmányok kiszűrése.

És amikor ezt egyébként még aktívan tették a vám- és pénzügyőrök - a szándék bennük megvan, az anyagiak viszont nincsenek meg -, akkor az lett az eredménye, hogy a feltárt bor minősítését át kellett nekik küldeni az OBI-hoz beminősítésre, az OBI pedig leszámlázott százezer forintot minden egyes vizsgálatnál a VPOP számlájára. Erre a VPOP azt mondta, hogy ja, kérem, nem bolondultam meg, hogy a saját költségvetésemet azzal csökkentsem, hogy százezer forintokat folyamatosan fizetek minden egyes vizsgálati tétel után az Országos Borminősítő Intézetnek - mert tudni kell, hogy az OBI az FVM költségvetésébe tartozik, a VPOP pedig a Pénzügyminisztérium költségvetésébe tartozik, tehát érdekellentét alakult ki a két szervezet között.

Mi lehetne a megoldás? Egyrészt amit Magda Sándor elnök úrral egyetértve javasoltunk, javasolok: üljünk le a szakmai és hatósági szervezetekkel, beszéljük át a kérdést.

 

(15.30)

Azonban, amire Kis Zoltán is utalt: a lehetőség már megvolt a kormány kezében. 2003-ban ugyanis négypárti egyeztetéssel fogadtuk el, hogy a cukor forgalmazásának a felügyelete a vám- és pénzügyőrséghez tartozik. Ez a jövedéki törvényben benne van.

Még egy nagyon fontos mondat bekerült akkor, a következő: a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium elkészíti a cukorkereskedelem szabályozását. Ezen bukott meg a magyar borásztársadalom, a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nem készítette el, Csillag Istvántól és helyettesétől, államtitkár úrtól számtalanszor kérdeztem, hogy hol tart ma ez a rendelet. Törvény írja elő számukra a kötelezettséget, nem készítették el, holott bemutattuk azt az olasz vagy francia modellt, amelyben a cukorforgalmazás korlátok közé került. Mi az alapja? Az, hogy kiskereskedelmi egységbe csak 1 kilogrammos cukrot lehet megvenni; zsákos vagy ömlesztett mennyiséget kizárólag nagykereskedelmi egységben lehet megvenni, de nem mindenki számára; azok számára, akik előre bejelentkeztek a vám- és pénzügyőrséghez, hogy ők jogszerűen felhasználhatnak nagy mennyiségű cukrot. Ilyenek lehetnek a cukrászok, a szörpgyártók, a csokoládégyártók, és sorolhatnám.

Ők kapnak egy regisztrációs kártyát, egy elektronikus kártyát, ezzel a regisztrációs kártyával mehetnek csak vásárolni. A vásárlás során a vám- és pénzügyőrség a számítógépben való rögzítéskor, a vásárlási rögzítéskor azonnal látja, hogy ki, mekkora tételben vásárolt nagy mennyiségű, tehát 50 kilogramm feletti cukrot, és a vám- és pénzügyőrség kockázatelemzéssel bármikor kimegy, és megnézi, hogy vajon mi történt azzal a februárban vásárolt 400 mázsa cukorral. De hangsúlyozom, ide kell tennem az izocukrot is - szakértők tudják, hogy miről van szó -, és ezzel gyakorlatilag a cukor gyártásától kezdve a végfelhasználásig, a készáruvá válásáig ellenőrizni tudják, hogy vajon a cukorvásárlás felhasználása a célnak megfelelően történt-e.

Ebben a helyzetben nyilvánvaló, hogy nagyon súlyos a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium felelőssége, és javaslom, hogy a most előttünk lévő időszakban, amikor adótörvényekről fogunk majd beszélni, törvényi szinten fogalmazzuk meg mindazt, amit a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium nem volt hajlandó rendeleti szinten ez idáig megfogalmazni.

Önök hallottak róla, hiszen a kormány azonnal lépett, hogy Romániából mérhetetlen mennyiségű cukorimport kezdett beáramolni az országba. A kormány nagyon határozottan, szinte két hét alatt megoldotta a problémát. De nem oldotta meg, hogy a szerb határon továbbra is áramlik be a cukor, nem tudja megoldani, hiszen ezek a cukormennyiségek, mint ahogy a bűnügyi jelentésekből hallható, 90 százalékban hamis alkohol gyártásának az alapját szolgálják. Nehogy azt gondolja valaki, hogy a törkölybeszállítással, ami egy nonszensz és egy végrehajthatatlan rendelet, majd megoldódik a magyarországi borhamisítás kérdése - nem fog. Amíg a cukor, tehát az alapanyag és izocukor kérdését nem rendezzük, addig soha nem fog a szeszes italok hamisítása megoldódni. Nemcsak borhamisításról van szó, hanem az összes égetett szesznek a cukor az alapja, amikor hamis és illegális szeszről beszélek.

Én ezért azzal egyetértek, hogy önmagában a standolási törvény nem válthatja be azt a hozzá fűzött reményt, hogy ezzel megoldható lenne a borhamisítás és hamisbor-forgalmazás kérdése, hiszen ez a standolási törvény eleve nem terjed ki a bornagykereskedőkre, akiknél csomósodik ez az egész ügy, és minden szabályzó alól egyelőre kimaradtak, mert semmilyen elszámolási kötelezettségük nincs. Ezért ma a végeladók naponta ötször fordulnak a bornagykereskedőhöz, ahonnan számla nélkül bármikor ki tudják hozni a terméket, hiszen egy számlázott termékük a hét elején már van, akkor egész héten számlázatlan terméket tudnak forgalmazni.

A helyzet nagyon súlyos, mert most Magyarország, úgy néz ki, egy doppingvétségvádba fog keveredni a nemzetközi közvélemény előtt. Hamarosan Magyarországnak a borhamisítás nemzetközi szintjén való megjelenése fog megtörténni, és nem az alföldi, hanem a villányi, a soproni, a tokaji, az összes neves borvidékünk, a Balaton-mellékiek, az egriek általánosan... - a “magyarok borhamisítókö, ezt a feliratot lehet majd rövid időn belül olvasni a nemzetközi sajtóban, ha hamarosan nem teszünk semmit a kialakult helyzet megakadályozására.

Csak jelzem, a magyar borkészletnek majdnem a fele jelenleg pincében van, a hamisítványok ugyanis kiszorították a valódi bort. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MDF, szórványos taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Kedves Képviselőtársaim! A vezérszónoki felszólalások végére értünk.

Most az egyes képviselői felszólalásokra kerül sor, 8-8 perces időkeretben. Mivel írásban előzetesen senki sem jelentkezett, megkérdezem, kíván-e valaki ezzel a lehetőséggel élni. Molnár Albert képviselő úr kétperces hozzászólási jelentkezését látom. Megadom a szót. (Jelzésre:) Téves gombot nyomott a képviselő úr. (Derültség.) Viszont Karakas János képviselő úr jelentkezését látom. Megadom a szót a képviselő úrnak.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves Frakciótársaim! Mindannyian jól tudjuk, hogy a standolási törvény két paragrafusának megszüntetésével nem oldódnak meg a gondok, mint ahogy itt egynéhányan ki merték mondani a Parlament falai között és azokon túl is. Ebből adódóan továbbra is kérem a kormányzati szerveket, kérem az érdekképviseleteket, hogy amit elkezdtünk két héttel ezelőtt, az egyeztetéseket folytassák, és legyen valamiféle megegyezés.

Tény és való, két nyomon kell elindulni. Az egyik a hamis termékek forgalmazása, a másik rész a számla nélküli forgalom. A hamis termékek forgalmazása szempontjából éppen kérdésként ezért vetettem fel Németh Imre miniszter úrnak, hogy a helyi és az országos borbíráló bizottságokat is aktivizáljuk, és, mondjuk, a helyi borkimérőbe elmenve egy szakértő gárda segítséget tud adni a kocsmárosnak, hogy ennek a bornak a használati értéke milyen, megfelel-e árban. Ne adj isten, azt is el lehet dönteni, hamis-e vagy nem, de ezt meg lehet csinálni országos szinten, akár nagykerek, akár nagykereskedelmi láncok bármelyikénél is.

A másik oldal a számla nélküli forgalmazás kérdése. A szőlőtermelők, borászok jogosan vetik fel, hogy ők kötelesek számítógépes nyilvántartáson szinte minden kilogramm szőlővel elszámolni. Ezt tavaly a költségvetés segítette is, hiszen a hegyközségek az idei évben több mint 200 millió forintot kaphattak számítógépes hálózatfejlesztésre. Kérdezem én, van-e arra lehetőségünk, hogy ezen kereskedelmi egységekbe is vezessük be az elektronikus nyilvántartás, számlázás intézményét, és máris megoldódott az ellenőrzés, nyilvántartás kérdése.

Úgy érzem, ebben lehet olyan megoldást találni költségvetési támogatással is, ami nem jelent nagy terhet egyik fél részére sem, ugyanakkor megoldódik egy nagy probléma, amit jogosan nehezményez akár a Szeszipari Szövetség, akár a sörösök, akár a borosok. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel további hozzászólási szándékot nem jeleznek képviselőtársaim, most megadom a szót Lasztovicza Jenő képviselő úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra, és felkérem egyúttal, hogy ismertesse az előterjesztői állásfoglalását a benyújtott módosító javaslatokról is.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Úgy érzem, hogy a mostani hozzászólások és bizottsági vélemények is azt támasztják alá, hogy az a módosító indítvány vagy az az észrevétel, amit már a Fidesz részéről mi január végén, február elején letettünk az Országgyűlés elé, elérte itt most már a célját.

Igaza van Horváth János képviselőtársamnak, aki azt mondja, még az a szerencse, hogy az általunk alkotott törvények nincsenek kőbe vésve, és ha valamit a kormányzati többség elrontott, és belátja, hogy hibázott, akkor van bátorsága korrigálni ezt a hibát, és ezt nagyon szépen köszönöm. (Moraj az MSZP soraiban.) Itt a mai vitában egy kicsit elkanyarodtunk a standolási törvénytől, a vendéglátósok helyzetétől a borhamisítás kérdésére. Azt hiszem, hogy ezzel tényleg nagyon komolyan kellene foglalkoznia a parlamentnek, mert hamarosan eljön az az idő, amikor az Unió fog ezzel a kérdéssel foglalkozni, hiszen ők a műholdas felvételekről nagyon jól tudják, hogy Magyarországon mennyi termő szőlő van, és ha egy átlag szőlőterméssel szoroznak, és az általunk híresztelt és terjesztett termésmennyiségeket összehasonlítják, akkor ki fog derülni, hogy itt valami nem stimmel.

Font képviselőtársamnak teljes mértékben igaza van a hamisítás kérdésében, de azt gondolom, ha a kormányzat azon is elgondolkodna, hogy ha a szőlő- és borkérdést meg szeretné oldani, akkor nemcsak egy törvénnyel kellene foglalkozni, hanem az élelmiszer-ipari törvénnyel - amely lehetőséget biztosít arra, hogy almabort készítsenek -, a hegyközségi törvénnyel, a jövedéki törvénnyel; össze kellene harmonizálni ezeket a törvényeket.

 

(15.40)

A hamis termékek - ahogy Kovács képviselő úr mondta. Máig is állítom azt, hogy nem a vendéglátósok feladata az, hogy kiszűrjék, hogy mely jövedéki termék hamis vagy nem hamis. Egyszerűen szakmailag nincs kompetenciája a vendéglátósoknak ehhez akkor, amikor az újságok is, a média is jelezte, hogy több szupermarketben megvizsgálták az ott tárolt borokat, és azok közt is találtak, pedig az zárt műanyagpalackos vagy üvegpalackos volt.

Akkor egy vendéglátóstól nem lehet számon kérni, hogy ő ezen a területen otthon legyen, ráadásul akkor, ha számlával vásárolja ezeket a termékeket. (Közbeszólások az MSZP soraiból.)

Kis Zoltán képviselő úr mondta, hogy itt négypárti konszenzus volt. Ez teljesen így igaz, hogy ősszel, amikor ezt a törvényt előkészítették, minden egyes párt képviselője hozzájárult. De amikor kiderült, hogy ez a törvény nem életszerű, és gyakorlatilag több kárt okoz, mint hasznot, akkor egyedül a Fidesz képviselőjének, Kékkői Zoltánnak volt bátorsága, hogy igenis ő felállt a bizottsági ülésen, és azt mondta, hogy hiába szavazott három hónappal azelőtt a törvény mellett, a választókerületében annyian megkeresték, hogy ez egy rossz törvény, módosítani kell, és ő felvállalta azt, hogy módosítja az álláspontját ahhoz, hogy ezt a törvényt meg lehessen alkotni.

Amúgy meg szerintem a kormányzat rosszul döntött akkor, amikor a zárjegyet megszüntette, hiszen végre kézben volt egy olyan adatbázis, amivel a kormány rendelkezhetett volna a hamis borok visszaszorítására, hiszen a hegyközségeknek több mint tízéves adatsora van a szőlőtermő-területről, tulajdonosokról. A VPOP-nak is ott volt már hároméves adatbázisa, amely a zárjegyekkel foglalkozott, hogy mely termelőnek mely fajtából mennyi terméke volt, illetve az Országos Borminősítő Intézetnek is volt egy adatbázisa, amelyiket használni kellett volna ahhoz, hogy igazából nyomon lehessen követni, hol is kell keresni a hamis bor eredetét. De sajnos a kormánypárt megszüntette a zárjegyet, amit szerintem rosszul tett.

Még egyszer visszatérve a standolási törvényre: én úgy gondolom, hogy azokat a módosító indítványokat, amelyekkel a szocialista képviselőcsoport javítja ennek a törvénynek a minőségét, el kell fogadni, támogatni kell. Én bízom benne, hogy így a zárószavazást is meg tudjuk ma egyhangúlag ejteni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Az együttes általános és részletes vitát lezárom.

Most a módosító javaslatokról döntünk. A költségvetési bizottság elkészítette ajánlását, amelyet T/10920/4. számon kaptak kézhez. Az ajánlás mindösszesen két összetartozó pontból áll, amelyet az előterjesztő, a bizottság és a kormány egyaránt támogat. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a módosító javaslatokat a T/10920/4. számú ajánlás 1. és 2. pontjai szerint. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatokat 301 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 4 tartózkodás mellett elfogadta. (Szórványos taps.)

Tisztelt Országgyűlés! Most a zárószavazás következik. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a jövedéki adóról és a jövedéki termékek forgalmazásának különös szabályairól szóló 2003. évi CXXVII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslatot az imént módosított szöveg szerint.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a törvényjavaslatot 305 igen szavazattal, ellenszavazat nélkül, 5 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Az elfogadott napirend-kiegészítésnek és a Házszabálytól való eltérésnek megfelelően most soron következik a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény módosítását kezdeményező törvényjavaslat összevont általános és részletes vitája és a határozathozatalok. Kósa Lajos, Pósán László és Pánczél Károly fideszes képviselők önálló indítványát T/11017. számon, a bizottság ajánlását pedig T/11017/4. számon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Kósa Lajos képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 10 perces időkeretben.




Felszólalások:   194-198   199-219   219      Ülésnap adatai