Felszólalás adatai

VITÁNYI IVÁN (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha mi, magyarok Európával foglalkozunk, nem elég csak politikai szempontból tennünk. Egész életünk kapcsolódik ehhez a kérdéshez, és az élet nem csak politika.

Mit jelent Európa nekünk és a velünk, közöttünk élő népeknek, körülöttünk élő népeknek? Miben tartozunk Európához, és miben nem?

Abból indulnék ki, amit Michael Lake úr, az Európai Unió volt nagykövete mondott, hogy két dolog van: az egyik az, hogy majd aláírjuk a szerződést, és aláírják ők is, felhúzzák a sorompókat, itt le, ott fel, és csatlakoztunk Európához. A másik dolog, hogy valóban integrálódtunk-e Európa népeihez, valóban elsajátítottuk-e azokat az értékeket, amit Európa jelent.

Abból indulnék ki még pontosabban, amit 12 évvel ezelőtt egy kutatócsoportban megfogalmaztunk. Jó kis kutatócsoport volt ez: Európa Kutatócsoport volt a neve, a Soros Alapítvány pénzén működött a Közművelődési Központban. Tagjai talán nem teljesen ismeretlenek a jelen lévők számára, néhányat felsorolok: Fodor Gábor, Orbán Viktor, Kövér László, Miszlivetz Ferenc, Bába Iván és természetesen Vitányi Iván. Abból indultunk ki, hogy Európának legalább háromféle fogalma létezik. Az egyik a földrajzi fogalom, az itt élő népek természetes közössége. A másik fogalom politikai-gazdasági fogalom, mondjuk, az Európai Unió. A harmadik fogalom azoknak az értékeknek az összessége, amiket Európa a fejlődése során különböző okok folytán kialakított, és csak itt alakított ki.

Ezért nekünk nem pusztán cél, nem pusztán eszköz, még kevésbé pusztán külső cél vagy külső eszköz, hogy Európához tartozzunk, hanem feladat. Mert az, hogy Európa földrajzába, a népek közösségébe tartozunk, magától értetődő és tőlünk elvehetetlen, mert az európai politikai közösségbe a Jóisten segítségével, a magunk segítségével és Európa segítségével, remélhetőleg nemsokára bele fogunk tartozni. Az értékeket azonban - nem a mi hibánkból, nem a mi történelmünk hibáiból, illetve a történelmünk hibáiból, de nem a mi hibáinkból - nem tudtuk egyértelműen elsajátítani.

Miben állnak ezek az értékek? Rövid volna most a felsorolás: a szabad piacgazdaság, a gépekkel közvetített termelés, a demokrácia, mégpedig egy plurális, jogállami, a kisebbségeknek, minden másságnak védelmet nyújtó demokrácia, egy magas rendű, autonóm kultúra és egy olyan jóléti társadalom, amely az ott élő emberek legalább kétharmadának - mondják erre a számítások - nyújt tisztességes életet, megélhetési lehetőséget, emberi munkát és demokráciát. Ezt Európa teremtette meg, ilyen mértékben a történelemben Európában jött létre. Európa teremtett egy humánusabb, türelmesebb és elviselhetőbb világot, és most azzal kell szembenéznünk világtörténelmileg, hogy ezeket az európai értékeket hogyan lehet a világon megvalósítani.

Mi ennek peremén voltunk. Hol a mongol, a török vagy az orosz húzott vissza, hol Európa lökött vissza. Most kerülünk abba a helyzetbe, hogy azt, amit Szent István, Mátyás, Rákóczi és Kossuth akart, azt megvalósíthassuk.

Mi a feladat? Michael Lake úr nemcsak azt mondta, hogy ez a kétféle lehetőség van, hanem azt is mondta, hogy miben különbözünk Európától. Ugyanabban, amit én most már mondtam a magam szavaival, hogy ott egy kétharmados társadalom jött létre, először a történelemben, hogy a társadalom kétharmad részének van tisztességes életlehetősége. Nálunk, Magyarországon azonban sorsunknak ebből a bajából kifolyólag a társadalom kétharmada él veszélyeztetett állapotban, és mindig csak a társadalom egyharmadának jutott az a lehetőség, hogy az európai értékek normái szerint tudjon élni.

Ezért nekünk itt, ebben az országban, akárki legyen, akármilyen pártban, akármilyen gondolkodásban, az a feladata, hogy egy olyan integrálást hajtson végre vagy segítsen elő Európában, amely megőrzi integritásunkat, de amely ennek az integrálásnak a lehetőségeit is kihasználja.

Hogyan történik ez? Nem egyszerre. Idézném Ralph Dahrendorph-ot, aki azt mondta, hogy ennek az integrálásnak a parancsgazdaságból a piacgazdaságba és a parancsuralomból a demokráciába három szakasza van. A politikai - mondta Dahrendorph - hat hónapig tart, a gazdasági hat évig, és akkor kezdődik igazán a hacacáré, mert a társadalmi a kulturális átalakulás hatvan év vagy legalább tizenhat.

Mi történt nálunk? A politikai átalakulás megvalósult hat hónap alatt. Megtörténtek a változások, megalakultak a pártok, megvolt a választás, az összes intézmény létrejött, megalakult a politikai demokrácia. Van még tennivaló, de az intézményrendszer létrejött.

A gazdasági átalakulás megtörtént hat év alatt. Akkor történt meg, amikor úgy 1996-97-ben a Horn-Békesi-Bokros-Medgyessy-kormányzat az országot kirántotta a szakadék széléről, és elindította a szekeret arra az útra, amit Európa útja jelent. Tudom, hogy a szekéren sok mindent kell cserélni. Tudom, hogy az utat ki kell kövezni, de az úton ekkor indultunk el. A gazdasági rendszerváltozás alapjellege lényegében megvalósult. Tudnunk kell, hogy ami akkor történt, a gazdasági átalakulás, csak lehetőség. A lehetőséget ki kell teljesíteni. Ez pedig azt jelenti, hogy a társadalomnak olyan átalakuláson kell keresztülmennie, amelyben az egyharmados társadalmat kétharmados társadalommá tudjuk alakítani. Ez a lehetőség ma is fönnáll.

Ebben a kérdésben természetesen viták vannak a kormánypártok és az ellenzék, legalábbis az ellenzék két pártja között abban a kérdésben, hogy a jelenlegi kormány megtett-e mindent annak érdekében, hogy ez megtörténjen, vagy pedig arra igyekezett, hogy éppen a társadalom egyharmadát, vagy már újabb számítások szerint 20 százalékát helyezze kiváltságos helyzetbe. Mert a mai társadalomban a társadalom legfelső 20 százaléka és a társadalom legalsó 20 százaléka közötti távolság nagyobb, mint tíz évvel ezelőtt, nagyobb, mint húsz évvel ezelőtt, és nagyobb, mint harminc évvel ezelőtt. Ez keserű dolog, amit most nem a kormánynak akarok mondani, magunknak, magyaroknak akarom mondani. (Glattfelder Béla: Vissza a Rákosi-rendszerbe?) Kádár alatt nem úgy volt. (Keller László Glattfelder Bélának: Méltatlan az államtitkári szerepedhez! - Dr. Kóródi Mária Glattfelder Bélának: Jobb lenne, ha tisztelettudóan figyelnél!) Említhetnénk Horthy Miklóst is.

(12.10)

Most az Európai Unió jelentését ebből a szempontból nézve nem méricskélni kívánnám. Azt gondolom, hogy az ott felvetett problémákat - ebben egyetértek Orbán Viktorral, aki hasonlót mondott -, amelyek az európai jelentésben vannak, a magunk problémájának kell tekinteni. (Glattfelder Béla: Húzzuk fel a vasfüggönyt.)

A romakérdés probléma, mert a demokrácia nem ott dől el, amikor a felső 20 százalék demokráciája... - hanem ott dől el, a legkényesebb helyzetben.

Az antiszemitizmus probléma, bár nem az európai jelentés veti fel, hanem az Egyesült Államok nagykövet asszonya. Én magam nem azért szégyellem magam, mert a nagykövet asszony ezt mondta, hanem mert a közéletben jelen van, sőt én magam is az utcán találkoztam ennek a legordenárébb jelenségeivel.

A korrupció probléma. Az agrárium és az egészségügy probléma. Az embert illető valamennyi kérdés, az oktatás, itt ismét az egészségügy, a nyugdíjasok helyzete és a szociális kérdés probléma. Ezekkel nekünk szembe kell néznünk.

Nem azért kell komolyan venni, mert az EU-ból ezt üzenik, hanem azért kell komolyan venni, mert a mi társadalmunk alapvető kérdése, hogy túljussunk a társadalom kettészakadtságán, és megvalósítsunk egy valóságos, egységes, széles körű demokrácián és széles körű jóléten alapuló társadalmat. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)