Felszólalás adatai

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tavaly november 30-án került sor az európai uniós csatlakozással foglalkozó előző parlamenti vitanapra. Itt világossá vált a MIÉP-nek a másik öt frakciótól eltérő álláspontja, nevezetesen, hogy nem a csatlakozás leghamarabbi időpontját tekinti elsődlegesnek, hanem a legkedvezőbb, vagy ami ennél többet mond: a kedvező feltételek elérését.

Annak, hogy a feltétlen elkötelezettséget nem jelenthettük ki, az az oka, hogy nem látjuk a pontos és világos választ három lényeges kérdésre: milyen szerkezetű Európai Unióba léphetünk be, mikor és milyen feltételekkel? Azt szeretném áttekinteni, hogy az elmúlt egy év alatt mennyiben kerültünk közelebb - vagy távolabb - az ezekre a fontos kérdésekre adandó válaszokhoz.

Milyen Unióba: van-e világos elfogadott jövőkép az integráció formájáról, a nemzetállamok önállóságáról, a föderatív vagy konföderatív jellegről, a döntéshozatal módjáról, az intézményi reformról? A tavaly decemberi nizzai csúcs lett volna hivatott ebben a kérdésben világos döntést hozni. A nyugat-európai sajtóból a következő értékelést olvashattuk e csúcs után: torzó, mini reform, az európai gondolat meghiúsulása, a nagyok hatalmi egyezkedése, a kicsik kiszorítása. Egyet mindenképpen megállapíthatunk: áttörésről nem lehetett beszélni. Magyarország számára nem indokolható, méltánytalan a parlamenti mandátumszám meghatározása.

Hadd idézzek néhány európai uniós politikust az előző kérdésekkel kapcsolatban. Nyilván azoknak a képviselőtársaknak, akik rendszeresen olvassák a Külügyi Hivatal értesítőit, nem mondok újat, de talán csokorba szedve mégis érdekes áttekinteni. Renato Ruggiero olasz külügyminiszter: az Uniónak rendelkezni kell saját alkotmánnyal, amely lehetővé tenné az államok föderációjának létrehozását, a Bizottság elnökét pedig közvetlenül kell megválasztani. Göran Persson svéd miniszterelnök: ami az európai alkotmány kérdését illeti, nem tudja elképzelni a hatáskörök átruházását nemzeti szintről európai szintre a nemzeti parlamentek hozzájárulása nélkül. Pierre Moskovici, Franciaország európai ügyekért felelős minisztere: az európai alkotmány elfogadását szkeptikusan ítélte meg európai nép, európai állam, európai nemzet és európai választókerületek nélkül. A régiók bizottsága elnökének véleménye: alulról építkező Európát kell létrehozni, nem pedig felülről építkezőt, ahogy most a Bizottság működik.

Vagyis nem tisztázódtak ezek a kérdések. Talán felfoghatnánk úgy, hogy ez jó, mert akkor a tagjelölt országok bele tudnak abba szólni majd, hogy milyen lesz ez az európai ház. Nos, a külügyminiszterek informális találkozója az intézményi reformot előkészítő úgynevezett konvent felállításáról a következő döntést hozta: igen, meghallgatják a véleményt, de ezen a tanácskozáson a jövő Európa-szerkezetéről teljes jogú részvétellel a vitában csak a csatlakozási szerződések után vehetünk részt.

A második kérdés, hogy mikor léphetünk be. És azért hadd tegyem hozzá, hogy igen, ha az ország is, az ország lakossága úgy dönt, hogy be akarunk lépni. Jelenleg 60 százalék szavazna így, 40 százalék vagy bizonytalan, vagy nemmel szavazna, olyan egyoldalú tájékoztatás ellenére is, amely úgy vetette föl a kérdést, hogy két lehetőség van: uniós csatlakozás vagy Balkán. Úgy gondolom, meglehetősen sértő és furcsa hallani ezt a pejoratív megnevezést Görögországgal, Romániával és Bulgáriával kapcsolatban.

Néhány adat ezzel kapcsolatban. Szeptember 5-én az Európai Parlament éves vitanapján a bővítésről az álláspont még a következőképpen hangzott: a differenciálás elvét még fokozottabban kell érvényesíteni, nem lehet, hogy késedelmet szenvedjen a csatlakozás. November eleje: big bang, tíz ország egyidejű felvételével. November közepe: szuper big bang, vagy ha tetszik, big bang plusz, 12 ország, benne Romániával és Bulgáriával, 2007-es optimista bővítési ígérvénnyel. Legalább most már a szlogen megkérdőjelezhető, hogy Unió vagy Balkán - Balkánnal együtt.

A ratifikálás kérdése. Ha a kormányok szándéka világossá válik egy bővítésre, azért a ratifikálás kérdése nem olyan egyszerű. És itt nem feltétlenül csak az írországi - a nizzai döntést el nem fogadó - népszavazásra kell gondolnunk, hanem azokra a statisztikákra, amelyek szerint például az Egyesült Királyságban, Franciaországban és Németországban 31 és 36 százalék közötti a bővítést támogatók aránya. Ha ezek a parlamentek népképviseletiek, akkor bizony ez a ratifikálás is időt vehet igénybe.

Mindennek ismeretében a számunkra lényeges, hogy a mi lépéseinket, a jelenleg nemzeti érdek szempontjából hátrányos törvények meghozatalát nem lehet a 2004-es tagsághoz igazítani. Itt egy-két törvénnyel kapcsolatban, bár tudom, hogy csak elméleti a dolog, de mégis fölvetem, hogy a Magyar Köztársaság alkotmányának első mondata meghatározza, hogy ezt az alkotmányt, amely 1989. október 23-ától hatályos, milyen jogállamba való átmenet érdekében alkották meg: többpártrendszert, parlamenti demokráciát és szociális piacgazdaságot megvalósító jogállam - ezt néha elfelejtjük.

Mi értelme van a fejezetlezárási versenyben eminensnek lenni és tárgyalási pozíciókat föladni? Hiszen az EU külügyminiszterek tanácsában is felemlítették az aranyszabályt, amit a külügyminiszter úr is említett: addig egy kérdés sincs véglegesen lezárva, amíg minden kérdés nincs lezárva. Tehát amikor itt a jelentés alpontjairól a Fidesz és az MSZP késhegyre menő vitát folytatnak, akkor egy kicsit úgy érzem, hogy nem a csatlakozás legfontosabb kérdéseiről szólnak. Természetesen - ahogy a miniszterelnök úr is elmondta -, igen, a felkészültségnek nagy szerepe van, de elismerte Csurka Istvánnak azt a fölvetését, hogy bizony alapvető politikai szempontok is szerepet játszanak abban, hogy erre a bővítésre hogyan és mikor kerülhet sor. Lengyelország 2004-es belépését a minap egy gazdasági lap jelezte a Deutsche Bank forrására hivatkozva egy szép diagramban: 10 százalékra teszik a 2004-es belépését; elképzelhetetlennek tartom, hogy Lengyelország nélkül legyen bármilyen elsőkörös bővítés.

A harmadik kérdés: milyen feltételekkel csatlakozhatunk? Nem tudjuk. A legfontosabbak, a mezőgazdasági tárgyalások még el sem kezdődtek. Günter Verheugen a következőket mondta: az EU Bizottság feladata az EU egésze érdekeinek védelme. Eldöntésre váró kérdés, hogy az Európai Bizottság milyen megközelítésben tárgyaljon a mezőgazdaságról, amíg meg nem történik a közös mezőgazdasági politika reformja. Spanyolország mindenképpen a strukturális politika változatlanságát kívánja elérni, megkapta ehhez Olaszország, Portugália, Görögország támogatását. Nyilván védik azt a pozíciójukat, ami az ő támogatási összegüket meg tudja őrizni. Kiderült az "Európai fórum a kohézióról" elnevezésű rendezvényen, a régiók bizottságának elnöke kifejtette: tízszer több támogatási alapra lenne szükség abban az esetben, ha a felvétel, a bővülés megtörténik, 0,45 százalék GDP-arány helyett 5 százalékra. Jelen költségvetési keretek között, mint kijelentette, nem valósítható meg a kohéziós politika.

Vagyis összefoglalva: ezek alapján meg tudjuk ismételni az álláspontunkat. Elsődleges célnak nem a minél hamarabbi csatlakozási időpont elérését tartjuk, hanem az ország számára kedvező feltételek biztosítását. A nemzeti érdekeinkkel egybeeső szabályozásokat vegyük át, a jelenleg hátrányosakkal pedig indokolt várni, tekintettel a csatlakozás beígérthez képest későbbi időpontjára. A belépni szándékozó országok közül az lesz a nyertes, amelyik kemény tárgyalásokkal, egyértelműen kedvező feltételeket tud a maga számára biztosítani. Az esetleges csatlakozásról pedig a végső szót - az előnyök és a hátrányok tárgyilagos ismertetését követően - népszavazásnak kell kimondani.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiban.)

(14.40)