Felszólalás adatai

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Először akkor azzal kezdeném, ami miatt a kétpercest kértem a szünet előtt. Azt szerettem volna megtudni és megkérdezni most már sokadszor Szabó Erikától is és az államtitkár úrtól is, hogy az önök által elképzelt és olyan sokszor elmondott 10,5 százalékos nyugdíjemelés, amit 2001-re jeleznek, ha valami véletlen folytán - és most tényleg nem akarok gonoszkodni - az 51. § (2) a) bekezdésében jelzett mindössze 6 százalékos infláció, tegyük fel, hogy nem annyira rosszul, mint a 2000. évi, de mondjuk, 8 százalék lesz, akkor mennyi lesz a jövő évi nyugdíjemelés? Akkor is marad a 10,5, vagy kettővel emelkedik és 12,5 lesz?

Sajnos hiába tettük föl ezt a kérdést tegnap a társadalombiztosítási fejezet vitájánál, akkor sem kaptunk rá választ, és önök most is erről beszélnek, de miután nincs indítvány, valószínű, hogy a részletes vitában esetleg erre valamilyen formában választ kapunk, de ha lehetne, én szeretnék ma úgy elmenni a Házból, hogy ezt tudjam. És hiszem, hogy azoknak a nyugdíjasoknak - akik hallgatják, akiknek ma oly sokszor elmondták, hogy visszakapnak egy jelentős részt abból, amit elveszítettek 1999-ben - van esélyük erre a 3 százalékos reálnövekedésre; vagy ez már be van kalkulálva, hogy a következő évben, úgy, ahogy ezt tették 2000-ben is, az infláció valójában 2-2,5 százalékkal nagyobb lesz, és akkor azt mondják, hogy de ezt már úgyis megkapták januárban, tehát nem kell pótlólagos kifizetést tenni.

Teszem ezt azért, mert Molnár Róbert kisgazda képviselő úr ma reggel, ma délelőtt televízióadásban arról beszélt, hogy egyszer ötven forintot kaptak a nyugdíjasok. Úgy látszik, hogy a képviselő úrnak elég hiányos ismerete van, és nem vette figyelembe, hogy valójában arról csak azért esett akkor szó és azért volt ilyen kicsi az összeg, mert ilyen kicsi volt az eltérés. De hát ezt a kis összeget sem akarta akkor megtartani az akkori kormány, az akkori parlament, hanem döntött arról, hogy ez kifizetésre kerüljön, még akkor is, ha az akkori ellenzék ezt eléggé kiforgatta.

A továbbiakban szeretnék néhány dologgal foglalkozni, amelyekről ma szó esett, de van olyan, amiről eddig nem sok szó esett. Azért veszem előre az ÁPV Rt.-re vonatkozó kérdéseket, mert előbb-utóbb valaki a szemünkre hányhatná, hogy mi beszéltünk sok dologról és sok témához, sok területre szándékozunk többletforrásokat juttatni, de hol van ennek a fedezete.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelettel ajánlom az önök figyelmébe ennek a költségvetési törvénytervezetnek, ha pontos akarok lenni, azt hiszem, a 10. vagy 11. számú mellékletét - egy pillanat türelmet kérek... (Az iratai között lapoz.) Azt fogják találni, hogy 180,5 milliárd forintot tervez kifizetni az ÁPV Rt.-n keresztül a kormány nagy zsebéből a kormányzat. Hogy milyen tételek vannak ebben a 180,5 milliárdban? Két tétel van, amit el tudnék fogadni. Az egyik, hogy osztalékbefizetés címén 36 milliárd forintot terveztek, ezen kívül az ÁPV Rt.-nek vannak vagyonkezeléssel és a privatizációval összefüggő kiadásai. Ha ezeket itt megnézzük a mellékletben, akkor viszonylag vastagon fog a ceruza, de néhány milliárd forintba belefér.

És mit takar ezen túl ez a 180 milliárd? Vagyonvásárlás 12 milliárd forintért, fejlesztési projektek támogatása 18 milliárd, üzleti befektetések 15 milliárd, tartalékfeltöltés 30 milliárd. Ha megpróbáljuk keresgetni az elég szűkszavú indoklásban, akkor még ilyeneket lehet találni, hogy a befektetésekben a Duna Televízió észak-amerikai sugárzására egy kft. létrehozása, vagy a regionális fejlesztési holdingokba egy 7 milliárd forintot meghaladó befektetés. De vannak olyan csúnya tételek is, mint a Reorg-Apport kötvénykibocsátása 25 milliárd forintért. Tehát azt hiszem, ha ezt így végiglapozgatjuk, végignézzük, akkor teljesen egyértelművé válik, hogy a kormány folytatja az eddigi gyakorlatot, és az ÁPV Rt.-n keresztül egy elég jelentős, tehát sokmilliárdos, 50 milliárdot messze meghaladó összeget próbál meg úgy elkölteni, amire később a parlamentnek semminemű ellenőrzési lehetősége, jogköre nem lesz.

Az indoklásból még hadd emeljek ki ilyeneket: tőkehelyzet-rendezés, válsághelyzetek megszüntetése, reorganizációk. Ezek mind-mind olyanok, amelyek a költségvetés általános tartalékába beleférnének, és közben az általános tartalék aránya - úgy, ahogy ez az eddigi évek gyakorlata volt - abszolút nem csökken, hanem mondhatnánk azt, hogy arányaiban konstans, tehát elég szépen növekszik.

Az tehát a meggyőződésünk, hogy ebből a kiadásból minden további nélkül 90-100 milliárd forintot lehetne lefaragni, és akkor részben már fedezet teremtődik arra, amit Wiener György képviselőtársam elmondott, ami az önkormányzatoknak, vagy amit a tb-költségvetés kapcsán elmondtunk, hogy az egészségügy számára fontos lehet.

(22.00)

Az általam elmondottakat bizonyítva érzem abban, hogy a 2002. évre szóló tervezetben már a kormány is 95 milliárdra megy vissza, de ebben még mindig van 10 milliárd privatizációs tartalékfeltöltés és 20 milliárdot meghaladó beruházások és fejlesztések. Azt hiszem, az időre való tekintettel erről talán nem beszélnék többet, mert ez elegendő; a részletes vitában a módosító javaslataink kapcsán erre visszatérnénk.

A továbbiakban szeretnék kitérni néhány olyan kérdésre, amelyekről sokat vitatkoztunk, de még mindig nem tettünk tisztába dolgokat. A minimálbér kérdése: a miniszterelnök úr is foglalkozott vele, s nagy eredménynek tekintette, hogy ez már bejelenthető, hogy már szerepel a tervben. Igen, csak a gond az, amit nem érzünk a mellékletekből, hogy a minimálbér a többi jövedelemkategóriánál is egyfajta növekedést fog eredményezni, ennek az adóbevételekben, a társadalombiztosítási járulékokban lényeges növekedése lesz.

Amiért mi háborgunk, és amit keresünk a kormányon: azt állítom, hogy a kormány nem sokat tett, azon kívül hogy bejelentette a 40 ezer forintos minimálbért, nem járult hozzá ahhoz, hogy a vállalkozói szférában megteremtse, vagy segítsen megteremteni a feltételeket ahhoz, hogy ezt jó szívvel fogadják ne csak a munkavállalók, akiknél ez némi növekedést jelent, hanem a munkaadók is.

A kormányprogramban vagy a Fidesz választási programjában szerepelt egy drasztikus járulékcsökkentés. Igen, ha ezt megtette volna a kormány, hogy a járulékokat érdemben csökkenti, akkor nemcsak a kicsi, egy-, két-, ötvenfős vállalkozások, hanem a nagy, több száz főt foglalkoztató vállalkozások is vállalkoztak volna arra, hogy a személyi költségeken, a béreken és a járulékokon belül a bérarányt megnöveljék. Tehát a kisebb járulékokkal nem járt volna rosszul a költségvetés sem, viszont valóban megjelenhetett volna egy érdemi bérnövekedés a munkavállalók oldalán. Sajnos, ez nem így történt.

Valahol már előre látom a következő évi dicshimnuszok egyikét, amikor vagy Harrach miniszter úr, vagy maga a miniszterelnök úr hurráhangulatban arról fog beszélni, hogy ötszörösére, tízszeresére növeltük a részmunkaidős foglalkoztatottak számát Magyarországon. Csak arról nem fog senki beszélni, hogy közben mennyivel csökkent a teljes munkaidősök száma. Mert az a meggyőződésem, hogy azok a kisvállalkozások, amelyeknek ezt a hatalmas terhet el kellene viselniük, tömegesen fognak részmunkaidőben alkalmazni munkavállalókat, csak azért, hogy ne kelljen kifizetniük a 40 ezer forintos bruttó bért és annak a közterheit.

A másik ilyen kérdés: a gyerekes családok és a családtámogatás. Délelőtt már hivatkoztam erre, és örültem volna, ha a kormánypárti képviselők közül valaki veszi magának a fáradságot és tényleg megnézi azt a mellékletet, amelyik a funkcionális kiadásokról szól; és megnyugtatott volna engem, hogy én rosszul látom, hogy a családi pótlék és a gyermektámogatás 300 milliárdról 271 milliárdra esik, és onnan is csak 290-re emelkedik. Tehát nem látom azt a növekményt, amelyről szó esett.

De hadd beszéljek arról a tragikomikus helyzetről, amit a miniszterelnök úr személyesen megerősített! Azt idézem, amit ő mondott: a gyereket nevelő családok körülbelül 17 százaléka nem tudja igénybe venni a kedvezményt. És amikor mi ezt korábban elmondtuk az adótörvényeknél, akkor a kormánypárti képviselők mindössze 4-5 százalékról beszéltek. Most a miniszterelnök úr elmondta, hogy 17... (Varga Mihály: Rátok hivatkozva, nem magától mondta!) Bocsánat, ő azt mondta, hogy nézzük meg a statisztikát, mert 17 százalék nem veszi igénybe - szó szerint így mondta.

Sőt - folytatom, államtitkár úr -, azt is elmondta, hogy a Bokros-csomag 9 százaléktól vette ezt el. Csak kedves államtitkár úr, itt arról van szó, hogy a Bokros-csomag, amikor bevezették a rászorultsági elvet, a magas jövedelműeknél, tehát a legfelső decilisben okozott jövedelemcsökkenést. Amit önök most csinálnak, ez az optimizmussal beharangozott családtámogatás, a legszegényebb rétegeknél, az alsó két decilisben okozza ezt a problémát. (Varga Mihály: Csp-t mindenki kap!) Ez természetes, csak (Varga Mihály: Nálatok nem volt az!) én szeretném folytatni.

Amit Turi-Kovács képviselő úr a második vitanapon elmondott, számunkra nem fogadható el, még akkor sem, ha azt mondjuk, hogy igen, a kormányzó többségnek igaza van, legyen adókedvezmény. De adókedvezmény alatt akkor azt kellene értsük, hogy minden gyerek után, függetlenül attól, hogy milyen családban van, magas jövedelmű - netán a miniszterelnök úr családjában van -, vagy egy kezdő pedagógus családjában van, azonos mértékű adókedvezményt tudjon igénybe venni a család. De ez sajnos nem így van! A szórás rendkívül nagy, de erről most már hiába beszélünk.

Elnézést kérek, lapozok - a nyugdíjkérdésre most már nem térnék vissza, mert arról olyan sokat beszéltünk, hogy azt hiszem, teljesen felesleges.

A lakáspolitika: igenis, itt is nagyon szépen vissza lehet élni azokkal az információkkal, hogy hány lakásépítési engedély van; tehát közel 50 százalékkal nőtt az előző évhez viszonyítva. Tisztelt Államtitkár Úr! Ajánlom az ön figyelmébe, hogy szót kellene váltani azokkal a fiatalokkal, akik lakáshoz akarnak jutni, de annyi hitelt se tudnak felvenni a jövedelmük alapján, amennyi egy szobabútorhoz elegendő. Nekik esélyük sincs! Rögtön gondolom, hogy az ön válasza az lesz, hogy menjenek szociális lakásba, és talán vegyék azt igénybe.

Szeretném elmondani, államtitkár úr, hogy miközben a miniszterelnök úr arról beszélt, hogy a címzett és céltámogatásoknál az ellenzéki polgármesterek által vezetett önkormányzatoknak dupla forrást biztosítottak, mint amennyit a kormánypárti polgármesterek esetében, ezt elfogadom. Nincs ilyen statisztikám, de ha látszólag elfogadom, azt mondom, hogy ebben a költségvetésben még annyi más címen van támogatás, ami zömében mind-mind a kormánypárti vezetésű települések felé mozog. Szeretném az ön figyelmébe ajánlani, hogy van itt egy olyan kimutatás, amely szerint egy 2 milliárdos szociálislakás-építési támogatást több mint 90 százalékban csak kormánypárti polgármesterrel bíró települések vehettek igénybe. Azt gondolom, itt is valami probléma van.

Befejezésül még szeretnék visszatérni az egészségügy kérdésére. Igen, ott látjuk a bajt, hogy az egészségügy területén, miközben Gógl miniszter úr nagyon hangzatos programokról beszélt, szerkezetátalakításról, nem történt semmi. Ezért van az a gond, hogy nem tudtak változtatni a finanszírozási rendszeren, nem tudtak változtatni a társadalombiztosítási alrendszer pénzigényén, és ehhez kellett hozzáalakítani a bevételeket is. Pedig egyetértek azzal - és ezt már tegnap is elmondtam annak kapcsán, amit Selmeczi képviselő asszony is volt szíves elmondani -, hogy átalakítás igenis kell, és ez több kormányzati cikluson átívelő dolog. Márpedig ha ezt elfogadjuk, akkor bátorság kellett volna ahhoz, hogy igenis megtegyék azokat az intézkedéseket, amelyekről a miniszter úr beszélt - a sürgősségi betegellátásról, az alapellátás látványos fejlesztéséről -, mert csak ebben az esetben lehetne kiváltani azokat a kórházi ágyakat.

(22.10)

De azt is elmondanám rögtön, hogy az ágykiváltás mellett egy hihetetlenül gyors ütemű technikai fejlesztésre lenne szükség, hogy magasabb színvonalú ellátást tudjunk biztosítani. Ezért van az, hogy mi a szocialista frakcióban az egészségügyet több oldalról szeretnénk megtámogatni a módosító indítványainkban, egyrészt az önkormányzaton keresztül, másrészt az egészségügyi dolgozók bérének javításán keresztül. Az egészségügy technikai, felszereltségi helyzetén való változtatást is mintegy 60 milliárd forinttal gondoljuk támogatni azokból a forrásokból, amelyeket az alternatív költségvetési javaslatunkban be fogunk mutatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)