Felszólalás adatai

SCHEIRING GÁBOR (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Abban talán egyetértünk, hogy a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete története során talán soha nem játszott olyan fontos szerepet, mint az elmúlt évben. Ennek megfelelően képviselőcsoportunk kiemelt figyelemmel tanulmányozta a szervezet jelentését. A megállapításainkat összegző beszédem első felében a pénzügyi felügyelet válságban játszott szerepéről, illetve az intézmény önértékeléséről ejtenék néhány szót, majd engedjék meg, hogy hozzászólásom második felében néhány konkrét megállapításra is reflektáljak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Alighanem mindannyian egyetértünk abban, hogy 2008. szeptember 15-én a világgazdaság legnagyobb csődjével mindenki számára felfoghatatlan események indultak el világszerte, amelynek eredményeként a második világháború óta először a fejlett világot jellemző gazdasági növekedés negatívba váltott. A globalizáció révén a gazdaság motorját működtető két vérkör, a pénz- és tőkepiacok sokkszerűen reagáltak a hirtelen kialakuló bizalmatlanságra, bizonytalanságra és a korábbi felelőtlen kockázatvállalásra. A következmények helyszínüket tekintve órák, napok alatt átterjedtek Európára és ezen belül Magyarországra is, kiterjedtségükre és hatásukra tekintettel pedig rövid idő alatt a reálgazdaságra is.

A nemzetközi válság kiváltója alighanem a felelőtlen kockázatvállalás volt, amely mögött a mértéktelen profitéhség állt. Nem célja ennek a felszólalásnak, hogy bemutassa a pénz- és tőkepiaci tevékenységek során felmerülő kockázatok kezelésére hivatott megoldásokat. Ugyanakkor engedjék meg, hogy itt hívjam fel a figyelmüket a Ház elé beterjesztett határozati javaslatra a forró pénzeket megsarcoló spekulációs adó előkészítéséről, amely érdemben lenne képes kezelni a pénzügyi buborékgazdaságnak a miniszterelnök úr által is kritizált problémáit.

A válság során legnagyobb bajba került balti államokkal közös vonása a magyar gazdaságnak a pénzügyi globalizációnak való kitettsége, ugyanis a gazdasági növekedést jelentős részben a beáramló külföldi forró pénzekre építettük. Ennek eredményeként a pénzügyi szektor profitja egyre nagyobb részét tette ki a megtermelt jövedelemnek. A pénzügyi szféra jövedelmezősége Magyarországon az elmúlt öt év mindegyikében megközelítette vagy meghaladta az EU átlagának kétszeresét. Csak a példa kedvéért: a mára az UniCredit Bank tulajdonába került Bank of Austria teljes vagyonának 11 százalékát tették ki a közép-európai befektetések, ezzel szemben a teljes profitjának 54 százaléka ebből a régióból származott a 2004. évben.

Hazánkban és a térség néhány más országában is előállt az a helyzet, hogy a gazdaság egyik legdinamikusabban fejlődő ágazatává és domináns szereplőjévé a pénzügyi szektor vált. Emögött a pénzügyi szektor szereplőinek túlzott kockázatvállalása, Kelet-Európában a devizahitelezés gyakorlata és a forró pénzek generálta pénzügyi buborék áll. A bankok és a javukra eljáró hitelközvetítők, amelyeket kivétel nélkül a PSZÁF felügyelt, szabadon, fék nélkül zúdíthatták a magánszektorra a különböző, gyakran teljesen átláthatatlan hitelkonstrukciókat. A pénz- és tőkepiacokat felügyelő szervezeteknek ezt a szituációt kellett kezelniük, felügyelési politikájukat, a felügyelési prioritásaikat ennek a helyzetnek megfelelően kellett kialakítaniuk. A PSZÁF jelentése ennek a feladatnak a megoldásáról kell hogy szóljon, ezt kell tudnunk nyomon követnünk benne.

Tisztelt Képviselőtársaim! A PSZÁF-jelentés szerint a felügyelet is alapvető problémának tartotta az állam és a magánszektor külső eladósodottságának magas szintje miatt kialakult súlyos likviditási sokkot. A problémaelemzés és a PSZÁF működése ugyanakkor sajnos komoly kritikával illethető. Lássuk tehát, hogyan értékeli az adósságválságot jelentésében a felügyelet!

A jelentésből kiderül, hogy az adósságválság mögött a felügyelet a pénzügyi kultúra fejletlenségét látja. Vajmi keveset mond ugyanakkor arról, hogy a pénzügyi rendszer rossz ösztönzői és a szabályozás hiányosságai miatt hogyan alakult ki az egyik oldalon elfogadhatatlan hatalmi koncentráció, a másik oldalon pedig példátlan kiszolgáltatottság. A jelentés minden pontján a már bekövetkezett betegség gyógyítására, tüneti kezelésére koncentrál, de a jövőre nézve nem ad számot olyan lépésekről, amelyek azt akadályoznák meg, hogy hasonlóan kockázatos helyzetek a jövőben létrejöjjenek.

A jelentés 33. oldala szerint átfogó vizsgálat indult a pénzügyi vállalkozások hitelnyújtó tevékenységével kapcsolatban. Tisztelt Képviselőtársaim! A vizsgálat általános megállapítása igen kemény. E vállalkozások által alkalmazott díjszabás átláthatatlan, mértékét tekintve pedig, főként a szerződés felmondása során kivetett díjak esetében, indokolatlanul magas, szankciós jellegű. Ilyen átláthatatlan és szankciós jellegű, etikátlan, törvény által nem tiltott díjakból áll össze az adósságok jelentős része. Ugyanakkor a jelentés adós marad azzal, hogy mit tett, illetve mit kíván tenni a PSZÁF ezen jelenséggel kapcsolatban. Ez a kérdés sajnos nem tűrhet halasztást, ismerve a fizetési nehézségekkel küzdő, sokszor sajnos kilakoltatás előtt álló hitelfelvevők sajnálatosan nagy számát.

Ugyanilyen lezáratlan megállapítás található a devizahitelek havi törlesztőrészletének vizsgálatáról szóló tájékoztatásban is. Ezek szerint a felügyelet 2009 nyarán 12 pénzügyi intézménynél témavizsgálatot indított a devizaalapú hitelezés kapcsán tapasztalt törlesztőrészletek emelkedése tárgyában. A felügyelet vizsgálta, hogy a módosítások a jogszabályi előírásoknak megfelelően történtek-e. A jelentés azonban hallgat arról, hogy mi lett a vizsgálat eredménye, és hogy a PSZÁF tett-e bármilyen lépést a devizahitelek törlesztőrészleteinek esetleges indokolatlan növekedése miatt. A PSZÁF itt mintha az Országgyűléstől várná a saját feladatának elvégzését, arra hivatkozva, hogy időközben elkészültek a magatartási kódex és a hitelintézeti törvény egyoldalú szerződésmódosítására vonatkozó szabályai. Ezek ugyanis csak a jövőre nézve, a hatálybalépésüket követően kötött szerződésekre vonatkozóan oldják meg a problémákat, már amennyiben képesek azokat megoldani.

Hab a tortán, hogy a fogyasztóvédelem másik meghirdetett oldala, a tudatos fogyasztói magatartás ösztönzése még csak említés szintjén sem jelenik meg a jelentésben. Sajnos a jelentés VI. részében, a 2. pont alatti fogyasztóvédelmi tájékoztatóban sem találunk számottevő hírt, amely alátámasztaná, hogy a felügyelet által prioritásként meghatározott fogyasztóvédelmet és azon belül a pénzügyi kultúra fejlesztésében vállalt szerepet meg tudta volna valósítani a felügyelet.

Kérdéseink ezzel kapcsolatban számosak, amelyek közül itt csak egyetlen kérdéscsoportot emelnék ki. Miért nem vette fel a felügyelet az oktatásért felelős tárcával a kapcsolatot? Miért nem szorgalmazza, hogy oktatási tárgyként kerüljön be például a magyar oktatási rendszerbe a pénzügyi ismeretek tantárgy? Miért nem létesített kapcsolatot iskolákkal, pedagógusokkal, hogy közvetlenül tudjon közreműködni egy fenntartható pénzügyeket eredményező pénzügyi kultúra alapjainak lerakásában? Úgy fest sajnos, hogy a felügyelet nem vette komolyan saját célját, a banki fogyasztóvédelmet, a felelős szolgáltatói magatartás előmozdítását.

(22.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! A banki fogyasztóvédelem mellett kérdéseink vannak a PSZÁF-nek a kormányzati bankmentő tevékenységgel kapcsolatos ellenőrzési munkájával is. A jelentés szerint 2009 márciusában három bank részesült állami kölcsönben: az OTP, az FHB és az MFB.

A kölcsön elsődleges célja a külföldi anyabankkal nem rendelkező bankok likviditásának biztosítása volt. Kérdésként merül fel, hogy amennyiben a PSZÁF jól végezte munkáját, hogyan állhatott elő piacvezető banknál az a helyzet, hogy csak állami kölcsönnel lehetett biztosítani likviditását. Szintén felmerül kérdésként, hogy a nagy bankok megmentése közben mit tett a PSZÁF a kkv-szektor hitelezésében bekövetkezett drámai visszaesés, a hitelezési hajlandóság felélesztése érdekében, ami egyébként a bankmentő akciók egyik fő célkitűzése is volt a szerződés alapján.

Különösen érdekes ez azért, mert a jelentés a hitelkockázatok között elsőként említi a hazai gazdasági fejlődés tartósan alacsony szintjét, a fejlődés egyik rugója pedig a hazai kkv-szektor lehetne éppen. Kérdésként merült fel bennünk, hogy síkraszállt-e a felügyelet a kkv-szektor hitelei mögé állítható állami kezesség- és garanciarendszer mellett, amelyek biztosítékként szolgálhatnának a kkv-szektornak nyújtott banki hitelek és így a hitelnyújtók számára.

Láttuk-e az említett felügyeleti szabályozóeszközök között, hogy akár vezetői körlevél, de legalább állásfoglalás szintjén elhangzott volna, hogy az állami garanciák rendszere megérett a felülvizsgálatra, hogy segítségükkel a kockázati felárat csökkentvén olcsóbban juthat hitelhez a kkv-szektor? Végzett-e vizsgálatot a PSZÁF arra nézvést, hogy akár a forinthitelek, akár az idegen devizában nyújtott hitelek kamata a régió egyéb országaiban nyújtott hitelek kamatait miért haladja meg 40-50 százalékkal akár a lakossági, akár a vállalati és azon belül a kkv-szektorban? Sajnos, túl sok kérdés fogalmazódik meg az emberben a PSZÁF jelentését olvasva, és visszatérő gondolat, hogy lehet, hogy nem fektettünk kellő hangsúlyt a válsághelyzetek megelőzésére, legfeljebb azok utólagos kezelésére.

Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Mindezek alapján elmondható, hogy a PSZÁF a vele szemben támasztott elvárásokat még a saját maga által vállalt prioritások tükrében sem tudta maradéktalanul teljesíteni. Ami számszerűsíthető eredmény van, mint például a nemzetközi együttműködés keretében kötött megállapodások esetében, amelyek számukban lenyűgözőek, az elért társadalmi-gazdasági hatás ott sem jelentős.

Mint mondtam, a jelentés gyakorlatilag semmit sem mond arról, hogy a pénzügyi rendszer rossz ösztönzői és a szabályozás hiányosságai miatt hogyan alakult ki az egyik oldalon elfogadhatatlan hatalmi koncentráció, a másik oldalon pedig példátlan kiszolgáltatottság, és hogy a PSZÁF mit kíván tenni ez ellen a pénzügyi kultúra fejlesztésén túl.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanakkor, ha a jövő felé fordulunk, azt hiszem, egyértelmű, hogy a hiányosságokra a PSZÁF - ha tetszik - feltőkésítése jelentheti a megoldást. A felügyeleti szerv önállóságának erősítése, szakmai-munkatársi gárdájának megőrzése és bővítése szükséges ahhoz, hogy a PSZÁF el tudja végezni a rá bízott fontos feladatokat.

Ehhez képest a hírek szerint az Állami Számvevőszékhez hasonlóan a Fidesz-kormány ezzel a trenddel éppen hogy szembemenne, amennyiben a PSZÁF-et is kézi vezérlésre kívánja venni. Ez rendkívül aggályos a nemcsak a magyarországi demokrácia minősége, de a pénzügyi felügyelet hatékonysága szempontjából is. Az LMP a leghatározottabban kiáll a PSZÁF függetlensége, szakmai döntéseinek tiszteletben tartása mellett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy erős és független PSZÁF megteremtése elodázhatatlan feladat. A válság bebizonyította: új célt kell kitűzni a gazdaságok elé. Az eladósodásból finanszírozott fogyasztás, amire a világgazdaság az utóbbi években épült, nemcsak pénzügyileg fenntarthatatlan, hanem ökológiai értelemben is. Olyan fejlődési modellt kell választanunk, és olyan célokat kell megfogalmaznunk, amelyek úgy lehelnek életet a reálgazdaságba, hogy közben nem fokozzák a pénzügyi instabilitást, hozzájárulnak az éghajlatváltozás és a környezeti válság megfékezéséhez.

Egy olyan új piacgazdaság kialakítása a feladat, amelyben kisebbek az egyenlőtlenségek, amelyben a reálgazdaság nem a pénzügyi szféra alárendeltje, amelyben a munkahelyeket biztosító kis- és közepes vállalkozások ugyanúgy hozzáférnek a beruházási forrásokhoz, mint az óriásvállalatok. A pénzügyi felügyeletnek a Nemzetgazdasági Minisztériummal és a Nemzeti Bankkal együtt kellene harcolnia ezekért a célokért, biztosítva, hogy a reálgazdaság töretlenül tudjon fejlődni, míg a pénz- és tőkepiacok tisztességesen, normál profittal, a reálgazdasággal úgymond szimbiózisban tudjanak működni.

Annak érdekében, hogy a törvényhozás megfelelő hátteret biztosítson az eredményes felügyeleti munkához, az LMP egyeztetéseket fog kezdeményezni a felügyelet vezetésével. Ennek eredményeképpen be fogjuk terjeszteni a pénzügyi szféra hatékony ellenőrzéséhez szükséges törvénymódosításokat, melyeket reményeink szerint a kormánytöbbség is támogatni tud majd.

Végezetül: a jelentés elfogadásáról szóló határozati javaslatot az LMP-frakció az említett kritikák ellenére is támogatja. Sokat kell még közösen dolgoznunk ugyanakkor azért, hogy a PSZÁF valóban hatékonyan érvényesíthesse a pénzügyi fenntarthatóság és a tisztességesség szempontjait.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az LMP padsoraiban.)