Felszólalás adatai

DR. HARGITAI JÁNOS, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg nekem, hogy szakítsak a hagyománnyal, és az előttem szólóra reagáljak.

Kuncze Gábornak főleg a megszólalása elején a megszólalási stílusa nem adja meg nekem azt a lehetőséget, hogy én is olyan eleganciával és emelkedettséggel reagáljak őrá, mint ahogy, mondjuk, Orbán Viktor szólt az előtte szólókról. (Kuncze Gábor: Parancsolj!) És ha ezt egy bizonyos színvonal alatt tenném, tisztelt Kuncze képviselő úr, akkor a minket hallgató rádióhallgatók és televíziónézők, valószínűleg persze ok nélkül, de könnyen kapcsolatot kereshetnének a szónoklat, a szónok teljesítménye és az alkoholizmus között, míg ha mi alkoholizmust említünk, akkor itt természetesen valamifajta fiskális alkoholizmusról beszélünk, amiről nekem olyan sok élményem nincs. Tehát ezért én nem reagálok önre (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.), viszont a mondandómat nyilvánvalóan az előttem lévő dokumentumokra fogom építeni.

Elsősorban építeni fogok én is - ellenzéki képviselőként ez teljesen természetes - az Állami Számvevőszék véleményére és a költségvetési bizottságban részben már lefolytatott vitára is a költségvetés kapcsán.

Én azt gondolom, hogy akkor, amikor a 2007-es költségvetést megítéljük, először az országról kell valamit mondanunk, mert végül is ezt az országot akarja ez a költségvetés valamilyen irányba elmozdítani; legalábbis ha van ilyen szándéka, akkor az természetesnek lenne tekinthető.

Mi az, amit az ország jelenlegi állapotáról mondhatunk? És itt akár egy 16 éves visszatekintésről is szó lehet. Azt gondolom, az elvitathatatlan, hogy az elmúlt időszakban egy szinte kontrollálatlan privatizáció ment végbe ebben az országban. Ennek eredményeként létrejött egy szűk magyar és egy annál szélesebb külföldi tulajdonosréteg ebben az országban, nagy befolyással, gazdasági és politikai befolyással, ugyanakkor a társadalom elszegényedése, mások leszakadása felgyorsult.

Van egy túlméretezett külföldi tulajdon ebben az országban, ez a pénzügyi és a vállalati szektorra egységesen igaz. Hogy számadatokkal is alátámasszam: ez a külföldi tulajdonú magyar gazdaság állítja elő a bruttó hozzáadott érték 52,7 százalékát és az exportunk 80,82 százalékát. Azt is elmondhatjuk erről a magyar gazdaságon belüli szigetről, hogy nem kellően integrálódott a magyar gazdaság egészébe.

Az elmúlt időszakban a jövedelmek a társadalom 80 százalékának kárára mozdultak el; a felső tízezer felé mozdult el a jövedelemcentralizáció, és ez a többség kárára történt.

A magyar gazdaság ez alatt a 16 év alatt úgy változott és úgy vált nemzetközivé, hogy soha nem volt igazán megragadható pillanat arra, hogy a nemzeti értékeit megtartsa. Az elmúlt időszak kormányainak teljesítményét látva az Antall-kormánynak nyilvánvalóan egészen más dolgai voltak a rendszerváltáskor, és az Orbán-kormányt leszámítva, azt gondolom, erre még érdemi kísérlet sem történt, erre szándék sem volt, hogy ezeket a nemzeti karaktereket fel akarjuk mutatni vagy meg akarjuk őrizni.

Ezért szükség lenne arra, hogy a hazai nagy- és kisvállalkozói kört a költségvetés pozícióin keresztül is erősítsük, és a leszakadó rétegek leszakadását legalább fékezzük. Magyarország egy olyan kicsi ország, amelyik a világgazdaság területét tekintve a világ 0,7 százalékát jelenti, a magyar népesség a világ népességének 0,17 százaléka, exportunk a világ exportjának 0,5 százaléka, a világ GDP-jéből pedig 0,2 százalékkal részesedünk. Ez az a kicsi Magyarország, amely ha integrálódik egy európai globális térbe, azt kellene megvizsgálnunk, hogy az az európai globális tér milyen lehetőséget ad egy költségvetés keretein belül arra, hogy ennek az országnak a sorsán valamelyest is változtassunk.

A kérdés az, hogy milyen alapokat ad ehhez a költségvetés. A kérdést úgy is megfogalmazhatnám, hogy vannak-e a költségvetésnek valamifajta alapjai, van-e a költségvetésnek valamilyen alkotmányos alapja. Erről a költségvetési vita során nem szoktunk beszélni, hanem mindig elmerülünk a részletekben, és részletekről, számokról kezdünk beszélni. Én azonban az alkotmányhoz szeretnék visszanyúlni, mert az alkotmány 19. § (3) bekezdésének c) pontja megteremtené ezeket az alkotmányos alapokat. Ugyanis az alkotmánynak ez a szakasza elvárja az Országgyűléstől, hogy megalkossa az ország társadalmi és gazdasági tervét. Ezzel, tisztelt szocialista képviselők, önök - mondhatnám úgy, hogy önök is - adósak. Az országnak nincsen ilyen alkotmány által elvárt társadalmi-gazdasági alapja, ezért azt is mondhatnám, hogy ez a költségvetés, amiről a későbbiek során beszélni fogok, légüres térben lóg, valahogy a levegőben lóg.

Az alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontja azt is előírja számunkra, hogy az Országgyűlés megalkotja az államháztartás mérlegét, és emellett hagyja jóvá a költségvetést és annak végrehajtását. Tehát ez az az alkotmányos környezet, amiről, ahogy említettem, nem szoktunk beszélni, de ennek a hiánya nehézzé teszi a költségvetés, a mindenkori költségvetés értelmezését, mert a mindenkori költségvetés csak az adott évről szól, még ha vannak esetleg többéves kitekintései is. Nincs beágyazva, nincs a kormánynak egy valamilyenfajta víziója, amit ez a költségvetés szolgálna. Amikor az Állami Számvevőszék elnökének a véleményére fogok utalni, akkor ezekről a kérdésekről majd még részletesebben beszélek.

Persze itt van számunkra viszont valami más, ha nincsenek is alkotmányos fundamentumok. Itt van a konvergenciaprogram, mert ez az örök hivatkozási alap számunkra a 2007-es költségvetési év kapcsán. Ha a konvergenciaprogramot tekintem valamifajta fundamentumnak, amihez igazodnia kell a 2007-es költségvetésnek, akkor azt kell mondanom, hogy ennek a programnak a jogi kritériuma mindenesetre enyhén szólva vitatott. A parlamentben persze ezt alig vitattuk, mert mindössze egy vitanapot szántunk az egész programra. Orbán Viktor beszélt arról, hogy milyen egyeztetések zajlottak, illetve nem zajlottak kormány és ellenzéke között, pedig ez egy kormányokon átnyúló program.

Az Európai Közösség szerződése persze kötelez minket egy konvergenciaprogram benyújtására. Az Európai Közösség szerződéséből az következik, és mindössze az következik, hogy a tagállamok a gazdaságpolitikáikat összehangolják, ezt szolgálja a konvergenciaprogram. A maastrichti kritériumokat, amikről most nem beszélek, kell teljesíteni, de ezen belül nagy-nagy mozgásszabadsága van egy nemzeti gazdaságnak, egy nemzeti kormánynak, és én azt gondolom, hogy ennek az érdemi vizsgálata meg sem történt Magyarországon. Ezért a konvergenciaprogram csak arra jó az én felfogásom szerint, hogy megint kitérjünk az elől, hogy a valóság problémáival igazán szembenézzünk. A konvergenciaprogram csak eltakarja számunkra a problémákat, még hogyha hivatkozási alapot is jelent a jelenlegi kormány számára.

Ezek után, ha a 2007-es költségvetés elemzésére térek rá, ezt abban a szellemben szeretném megtenni, ahogy ezt megtette az Állami Számvevőszék elnöke a költségvetési bizottság ülésén. Mondott néhány dicsérő mondatot, ezt az ott lévő szocialisták félre is értették, és azt mondták, hogy az Állami Számvevőszék az elmúlt időszakban soha ilyen jó véleményt nem tudott megfogalmazni költségvetésről, pedig a sorok között olvasva, vagy ahogy itt elhangzott, Kovács Árpád elnök úr, mint egy igazi diplomata, mindig finoman fogalmaz, de a fogalmazásait érteni lehet, ha valakinek van füle a halláshoz.

Tehát ő azt mondta, hogy dicséretes a könyvelő munkája, mert a könyvelő a költségvetés készítése során tényleg jó munkát végzett; ahogy ő fogalmazott, a számok a helyükön vannak, óvatos tervezés történt. A bevételi tervezést óvatosnak minősítette, még ha vannak is olyan bevételi tervszámok, amelyeknél bizonyos kockázati elemet megfogalmazott.

(12.10)

De az a félretervezés, az a tudatos félretervezés, amely az elmúlt évek költségvetését jellemezte, az elnök úr álláspontja szerint most nem áll fenn. Bevezettünk, ugye, négy új adónemet, persze ezt a nyáron tettük, de hát ez ennek a költségvetésnek szerves része, ami persze nem az egyszerűsítés irányába hat, mint ami kívánatos lenne.

A lakossági fogyasztás alakulása - fogalmazott az Állami Számvevőszék elnöke - kockázatokat rejt. Itt ő arról beszélt, hogy illúzió arra várni, hogy a lakossági fogyasztás növekedése a belső keresletnek valamilyen fajta motorja lehetne. Nyilvánvalóan ez vissza fog esni, hisz százezreket fog megnyomorítani ez a költségvetés. Érdemes arra is odafigyelni, amit ő a költségvetési bizottság ülésén mondott, hogy azért a bevételi tételek közül 80 milliárd az Alkotmánybíróság kezében van ma még. Ebből a 80 milliárdos bevételi tételből már 5 milliárdról döntött a költségvetés számára negatívan, a lakosság számára, a vállalkozók számára pozitívan, mert ezt az 5 milliárdos tételt máris kivette a költségvetésből akkor, amikor a házipénztáradót alkotmányellenesnek mondta ki, és ez még más indítványok kapcsán is bekövetkezhet.

A bevételi oldal 700 milliárd forinttal emelkedett, tisztelt szocialista képviselőtársaim - azért erre a teljesítményre minden évben nem lesznek képesek. Ilyen megszorításokat évenként megtenni nem lehet. Ez valószínűleg egy kivételes év, amikor ezt meg merték lépni. A kiadási tételek növekedése is mintegy 500 milliárd. Ez azt is jelenti, ahogy a Számvevőszék elnöke fogalmazott, hogy ha a kiadások csökkentéséhez a jelenlegi szerkezetben nem képes érdemben hozzányúlni a kormány, akkor megvannak a nagyon erős korlátai. Ezek a számok ezt mindenképp mutatják. Érdemi szerkezetátalakításra a költségvetésen belül pedig szándékot nem látunk, csak a megszorítások politikáját látjuk, persze reformoknak álcázva. Ezekről is szólni fogok.

A könyvelő azért is tisztességesen és jól dolgozott a költségvetés előállítása során, mert minden bizonytalansági tényezővel kalkulált - ilyen jócskán van a költségvetésben -, és ezért egy soha nem látott nagyméretű tartalékot hozott létre. Négy jogcímen vannak különböző tartalékelemek a költségvetésben, és ezek összességében mintegy 200 milliárd forintot jelentenek. Ez nem baj, erre a nagy-nagy bizonytalanságra rá kell készülnie a költségvetésnek. Egy olyan tartalék van, ami újat jelent, ez az úgynevezett fejezeti államháztartási tartalék. Ilyet eddig nem ismertünk a magyar költségvetésben. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy negyedévenként fogja egyes fejezetek költségvetését vizsgálni a kormány, és ha negyedévenként a bevételek teljesültek, és a kiadások se szaladtak el, akkor lehet csak a fejezeti kezelésű tartalékhoz hozzányúlni.

Van logika ebben a tervezésben. Ezt én helyeslem azért is, mert az Európai Unió, érzékelve a magyar költségvetés nagy-nagy gondjait, azt mondhatom, hogy gyámság alá helyezett minket, és félévenként vizsgálni fogja a konvergenciaprogram és a magyar költségvetés teljesülését. Ezt legközelebb, ami előttünk van, április 10-én fogja megtenni. Ezért az az óvatos tervezés vagy a tartalékolás, amit a kormány előírt, számomra logikusnak tűnik. Ami kritikaként fogalmazódik meg a költségvetés kapcsán, és itt újra az Állami Számvevőszék elnökének gondolatait hozom ide; ha a könyvelő jól is dolgozott, de a lehetőségek világát, az ember és a társadalom problémáját, amit ennek a költségvetésnek elő kellene hoznia, mert ezek az igazi és lényegi kérdések, hát ezekkel bizony a költségvetés nem foglalkozik, vagy alig foglalkozik.

Veres János miniszter úr a költségvetési bizottság ülésén azt mondta, hogy négy olyan terület van, amelyet olyannak tekint, ahol valamifajta reformintézkedések történnek. Én most ezekre akarok kitérni. Ezeknek a reformjellegét ugye már eddig is vitattam, és a továbbiakban is ehhez kívánok érveket mondani, hogy ezek mennyire nem tekinthetők reformoknak. Az egészségügyi törvények kapcsán, amelyek itt a költségvetés mellett vannak, és valamilyen szinten megalapozzák költségvetést, gyakorlatilag reform kapcsán a vizitdíjat és a kórházi napidíjat emelte ki. Én azt gondolom, hogy ez reformnak édeskevés, más pedig nem látszik. Ami az egészségügy kapcsán tényleg valamifajta reform lehetne, erre válaszok nincsenek, de a félelmeket már most meg kell fogalmaznunk, az Állami Számvevőszék elnöke erre is kitért.

Ma Magyarországon 400-500 ezer ember van, aki nincs benne a biztosítottak rendszerében, és mégis nyilvánvalóan az egészségbiztosító ma még meglévő áldásaiból részesedik. Ezt azért emelte ki a számvevőszéki elnök úr, bár mást nem tett hozzá e mondataihoz, mert érzékeltette velünk, legalábbis én ezt így akartam érteni, hogy megvan a veszélye annak, hogy politikai konszenzus és politikai döntés nélkül, pénzügyi kényszerek miatt ezek az emberek elveszíthetik - biztos vagyok benne, ebben az elkövetkezendő négy évben el fogják veszíteni - a szociális biztonságukat, mert a kormány, ha még ezt ma nem is mondja ki, holnap másként számol velük, mint ahogy ezt ma teszi. Valószínűleg ezek az emberek ebben a kormányzati ciklusban nem kapnak majd egy idő után teljes körű egészségügyi ellátást. Ennek minden veszélyével együtt, még egyszer mondom, a politika erről a kérdésről a kormány hallgatása miatt még beszélni sem tudott.

A konvergenciaprogram is - amelyet fedőként használunk, és mindent a konvergenciaprogrammal magyarázunk - nyitva hagyja ezeket a kérdéseket, pedig ez egy nagyon súlyos kérdés, összefügg azokkal a kérdésekkel, amelyeket az előttem lévő szónokok már érintettek. Ugyanilyen probléma a nyugdíjrendszer problémája. Lendvai Ildikó mondhatja persze azt, hogy ez egy olyan terület, ahol nem lesznek semmiféle megszorítások, de az Állami Számvevőszék elnöke világosan megmondja, hogy nagy kockázatokat rejt magában a költségvetés számára a nyugdíjrendszer, mert kifizetünk 13 havi nyugdíjat, ez rendben van, de 8 vagy talán 9 hónapra van fedezet. Persze, az állami költségvetés azokon a bizonyos hidakon keresztül megteheti a nyugdíjkassza pótlását, de szembe kell nézni ezzel a gonddal, és láthatólag a szocialista kormány ezeket a gondokat is csak eltakarja, és nem mer szembenézni ezekkel a kérdésekkel. Ez a népesedésproblémával összefüggő sorskérdés, amit többek között a Fidesz elnöke a vezérszónoklatában szóba hozott. Az ezekkel való szembenézés kérdése jelenthetne valamifajta reformot, de ezeket csak takargatják azok, akik most reformernek gondolják magukat.

A közoktatás kérdése: itt is azt gondolom, a reform kimerül a tandíj bevezetésében, még ha ezt a tandíjat esetleg fejlesztési részhozzájárulásnak hívják is, és persze nem tekinthetek el attól, hogy a helyzetemből adódóan a kistelepülésekről vagyok kénytelen gondolkodni - kistelepülésen élek. Mondhatja ezt a költségvetés vagy a mellette lévő közoktatási törvény, hogy megteremti a partneriskola-programot, valójában ez a költségvetés felszámolja a kistelepülések oktatási rendszerét. Ez az elmúlt időszakban már elindult, de a 2007-es költségvetés ezt a folyamatot betetőzi. Tehát partneriskola jelszóként valójában a kistelepülési oktatási rendszer teljes felszámolása zajlik, és ezt ilyen nyíltan ki kell mondani. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

A következő kérdés az ártámogatások kérdése, ami szintén valami reformként volt feltüntetve a költségvetési bizottsági ülésen. Nézzük meg, hogy mi van e mögött a reform mögött. Azt biztosan mondhatjuk, ha számszerűsíteni akarjuk, hogy ebből a rendszerből 150 milliárd forintot vesz ki a 2007-es költségvetés. Tehát az a 150 milliárd, ami tegnap még eljutott az emberekhez, a családokhoz, most nem fog eljutni, 150 milliárddal kevesebb jut a gyógyszertámogatásra, fogyasztói árkiegészítésre és az energiaár-kompenzációra, amelyről oly sokat beszélünk, de hát a részleteit még nem teljesen látjuk. Összességében, még egyszer mondom, 150 milliárd mínuszt jelent a magyar családoknak.

A fogyasztói árkiegészítés - ha megint vidéki fejjel gondolkodom - elmaradása vagy csökkenése a kisfalvakban, a kisvárosokban élőket érinti erőteljesen, mert ezek az emberek mindig kénytelenek a munkahelyükre utazni, és az utazásukat az állam kevésbé fogja támogatni, mint eddig tette. Tehát ezeket az emberek kénytelenek lesznek mélyebben a zsebükbe nyúlni, csak ott már nem fognak mit találni.

Én egy ötödik kérdést is megemlítenék az örök reformkérdések kapcsán, amiről nem beszélt a pénzügyminiszter a költségvetési bizottság ülésén. Én azonban szóba hozom, mert a közszféra reformjáról is örökké szó van, a miniszteri expozéban is szóba került két megközelítésben. Egyrészt valamilyen fajta régiókat épít itt a kormány. Ennek két nappal ezelőtt a Dél-Dunántúlon látható jeleit láttuk. Ez azt jelenti - és valószínűleg minden régióban ez fog bekövetkezni -, hogy minisztériumi delegáltak fogják megjeleníteni a régiókat.

(12.20)

Tehát nem önkormányzati választott vezetők lesznek ezeknek a virtuális régióknak az élén, hanem miniszteri delegáltak, mint ahogy ez történt a Dél-Dunántúlon. A miniszteri delegált utasítható, az a miniszter utasításait hajtja végre, és bármikor elmozdítható, és ezt gondoljuk mi, és ezt hazudjuk Európa felé régiónak.

Az is elég tragikus, ami régióépítés kapcsán történik, amikor a kormányzat - és erre minden lehetősége megvan - közigazgatási funkciókat telepít régiókba, de ahogy ezt teszi, amilyen rendezetlenül teszi, az egyszerűen ma már mindenhol a köznevetség tárgya. A közigazgatási hivatal itt-ott odakerül a régió központjába, más helyen egy kisebb városba kerül; az adóhivatal vagy ott van, vagy nincs ott. Tehát egyszerűen látszik az, hogy a politikai koncon való marakodás és osztozkodás történik régióépítés reformjelszavai mögött. A másik dolog a kistérségi rendszernek az építése, ami ellen bajom nincs, bajom az ellen van, hogy ez is alkotmányellenesen történik, az Állami Számvevőszék elnöke nagyon óvatosan fogalmazott, de érteni lehetett.

Az önkormányzatinak nevezett reform ma úgy zajlik az országban, hogy kétharmados törvényeket és az alkotmányt nem veszi figyelembe a reformer, a kormány. Pénzügyi eszközökkel, pénzügyi kényszerekkel alakítjuk át valamilyen módon az önkormányzati rendszert, ennek minden kockázatával. Az alkotmány 44/A. §-a nincs hatályon kívül helyezve, tisztelt szocialista képviselők, az önkormányzati alapjogokról beszél az alaptörvénynek ez a szakasza. Önök kiüresítik ezeket az önkormányzati alapjogokat, mert elvonnak pénzt a településektől, és ezt a pénzt, amit onnan elvontak, csak akkor hajlandók valamilyen mértékben visszapótolni, hogyha a szerkezetet, a rendszert a települések - úgymond - önként afelé igazítják, amint azt önök elvárnák. Csak ez, ahogy teszik, még egyszer mondom, szent meggyőződésem szerint kikerüli a kétharmados törvényeket, sőt mondhatom azt is, hogy alkotmányellenes, amit tesznek. Ezt egy évvel ezelőtt is megfogalmaztam, és ebből az álláspontomból én nem szeretnék engedni.

Amikor az adótörvények vitája zajlott, akkor a kereszténydemokraták vezérszónokaként azt mondtam, hogy az alkotmány szociális biztonságot is ígér az embereknek, és jó lenne, ha nem csak ígérné. Azt mondtam az adótörvények vitája során, hogy ez a szociális biztonsága százezreknek meg fog inogni, százezrek szociális biztonsága fog eltűnni. Látva a 2007-es költségvetést, látva azt a problémát is, hogy 400-500 ezer ember nem biztosított, látva azt, hogy mi felé megy a rendszer, nincs financiális fedezete annak, hogy ezek az emberek a továbbiakban is, mondjuk, középtávon megkapják az ellátásukat, és ezért kurtítani fogják önök az ellátásukat, ez nemcsak a szociális biztonságukat veszélyezteti, hanem az emberek, milliók szociális biztonságát romba dönti, és ezekkel önöknek kell, tisztelt kormánypárti képviselők, szembenézni.

Azt is mondhatnám összefoglalóan, hogy ebben a költségvetésben nem történik más, sőt mondhatnám azt is, hogy folytatódik a munkajövedelmeknek a tőkejövedelmekké való alakítása. Ezeknek a tőkejövedelmeknek a nagy része elhagyja az országot vállalati nyereség formájában, átárazások formájában, portfóliótőke formájában, és az az egyensúlykergetés, amivel most önök mindent magyarázni akarnak, csak erre jó, hogy ezeket a folyamatokat leplezzék.

Ezért én azt kérem önöktől, tisztelt szocialista képviselők, hogy fontolják meg azokat a javaslatainkat, amit itt a költségvetés kapcsán teszünk, fontolják meg azokat a kérdéseket, amit népszavazás elé akarunk feszíteni, mert ez a folyamat tarthatatlan. De a folyamatot csak önök tudják megállítani, nekünk ellenzékből csak arra van lehetőségünk és erőnk, hogy figyelmeztetjük önöket arra a lehetetlen folyamatra azon a lehetetlen úton, amin önök pár évvel ezelőtt elindultak, hogy ne menjenek tovább, mert - még egyszer mondom - alkotmányos válságba dönthetnek sokakat, százezrekét egész biztos, de valószínű, hogy milliók szociális biztonságát is megingatja ez a költségvetés. Ne hagyjuk, hogy ez így legyen, tisztelt kormánypárti képviselők!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)