Felszólalás adatai

DR. PESTI IMRE (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mielőtt a törvénytervezetről elmélkednék vagy beszélnék, engedjék meg, hogy az előzményekről is szót ejtsek, hogy hogyan született ez a törvény, melyek azok a politikai és gazdasági körülmények, amelyek bennünket most egy picit kényszerítenek ennek a törvénynek az elfogadására.

Emlékezzünk vissza, hogy 2006-ban éppen a konvergenciaprogramban jelölték meg önök azt, hogy az egészségügyből 250 milliárd forintot el kell vonni, és az előző években elhibázott gazdaságpolitika oltárán feláldozták az egészségügyet. Eljutottunk a mai időszakhoz, és látjuk, hova jutott az egészségügy, és most pedig a világgazdasági válságra hivatkozva ismételten jelentős forráskivonás történik az egészségügyből, nominálértékben is közel 100 milliárd forint. Gondolok itt a csökkentett költségvetésre, ami 31 milliárdot, illetve a gyed beemelésére, amely plusz 66 milliárdot visz el az idén.

A kérdés az ebben a törvénytervezetben, hogy egyrészt elfogadható-e az ilyen mérvű forráskivonás, másrészt hogy a meglevő nagyon szűkös keretek között jól gazdálkodunk-e, jól osztjuk-e be azt a pénzt, megfelelő prioritásokat alkalmazunk-e vagy nem. Ha erre gondolunk, akkor arra is gondolni kell, hogy vajon egyfajta szakmai vagy szakmai szempontokon kívüli egyéb szempontok is szerepet játszottak a törvény megalkotásakor. Paul Hellyernek a globális pénzügyi válság túlélésére vonatkozó könyvéből idéznék; a bevezetésben arról beszél, hogy sokan meglepődnének akkor, ha tudnák, hogy a világ legszegényebb országainak nyújtott segély nem más, mint a világ leggazdagabb országainak, illetve üzleti csoportjainak nyújtott támogatás.

Vajon az az IMF-hitel, amelyet most mi kapunk, tartalmaz-e olyan elvárásokat, amely elvárásokban szerepel, hogy nagyon komoly megszorításokat kell hozni a magyar egészségügyben? Rendszeresen azt halljuk, hogy ez nem így van, ettől függetlenül mégis közel 100 milliárd forint kerül most kivonásra.

A törvénytervezetben - Horváth képviselőtársam is említette - van néhány olyan momentum, amely elfogadható, az irányított betegellátási rendszer értékelése, végleges lezárása fontos, annál is inkább, mert az irányított betegellátási rendszerben részt vevők összefogtak, és beperelték a minisztériumot mintegy 3 milliárd forintra, és csak a sors fintora, hogy Kiss Elemér volt államtitkár képviseli az ügyüket. Nyilvánvaló, hogy a végleges lezárás ennek fényében is halaszthatatlan.

(11.20)

A másik kérdés az, hogy mennyire megalapozott mindaz, ami ebben a törvényben szerepel. Kezembe került az Egészségmonitor Kutató és Tanácsadó Kft.-nek egy felmérése, amelyet a nemrég létrehozott Egészségbiztosítási Felügyelet rendelt meg. Ebből két nagyon fontos gondolatot emelnék ki. Azt mondja, hogy a kutatáshoz 2003-as adatokat használtak döntően, mert ekkor készült utoljára országos lakossági felmérés. A népegészségügyi kormányprogramban szerepelt, hogy 2008-ban kellett volna újabb ilyen felmérést végezni, de ez nem történt meg, így a kutató nem tudta megmondani, hogy az elmúlt öt évben romlott vagy javult-e a helyzet Magyarországon. Nem a mi kérésünkre, hanem a Egészségbiztosítási Felügyelet kérésére történt ez a vizsgálat.

S amikor a törvénytervezet megalapozottságáról beszélünk, amikor Mikola István arról beszél, hogy nemcsak az ÁNTSZ által megadott mortalitási-morbiditási anyag, hanem nagyon komoly, részletes szakmai, tudományos vizsgálat szükséges ahhoz, hogy eldöntsük, hová, milyen kapacitásokat kell rendelni, akkor azt kell hogy mondjam, nincs megalapozottság, mert a kormány által elrendelt népegészségügyi program sem rendelkezik valid, megbízható, korrekt, tisztességes adatokkal.

Ha azt vizsgáljuk, hogy milyen prioritások vannak ebben a törvénytervezetben, mi az, amit ki kellene emelni, mi az, amit fontos lenne támogatni, akkor hadd idézzek ennek a kutatásnak az első mondatából: megbetegedés szempontjából az anyagi körülmények, a táplálkozás és az iskolázottság a fontos. A cigányság társadalmi helyzetéről árulkodik, hogy mindenhol rontják a statisztikát. Tehát az elkövetkezendő időszakban várható jelentős gazdasági növekedéscsökkenés, valamint a reálbérek jelentős csökkenése egyértelműen növelni fogja a szegények számát, de nemcsak hogy növelni fogja, hanem a társadalom jelentős lecsúszott része - kapcsolódva a korábbi szegényebb népcsoporthoz - gazdasági életének a romlása egyfajta medikalizációban fog megjelenni. Sokkal nagyobb mérvű lesz az orvoshoz fordulás, ami pluszterhet fog jelenteni az egészségügyben. Magyarország jelentős cigánypopulációja pedig jelentősen rontja a statisztikát, de semmiféle prioritást nem kap, ez a törvénytervezet nem foglalkozik azzal, hogy valamit kezdjen ezzel a társadalmi csoporttal. Úgy tűnik, mintha a cigányság csak négyévente egyszer lenne fontos.

Valamennyiünk előtt zajlik az a szörnyű helyzet, hogy a teljesítményvolumen-korlát milyen várólistákat, milyen ellátási nehézségeket okoz. Mint budapesti képviselő is mondom, megengedhetetlen, hogy november közepén fővárosi kórházak azt közöljék, hogy elfogyott a TVK, és már csak sürgősségi műtéteket tudnak végezni. Tavaly is volt erre példa, és már az idén is jelezték ezt. Azt gondolom, hogy ez megengedhetetlen, mert semmilyen tekintetben nem szolgálja a korrekt, tisztességes, a betegek érdekeit szolgáló ellátást. Tehát a TVK-val mindenképpen tenni kell valamit, emelni kell a szintjét, vagy teljes egészében meg kell szüntetni, mert jelentős mértékben korlátozza a hozzáférést.

Nem foglalkozik a törvény a humán erőforrás kérdésével sem. Szemünk előtt zajlik, hogy az orvosi társadalom meghatározó, szakmailag igen kvalifikált része, akik iskolákat teremtettek vagy az iskolateremtésben részt vevők voltak, folyamatosan hagyják el az országot. 2100 orvos távozott az elmúlt időszakban, de nemcsak ők, hiszen a rezidensekről szóló vizsgálat is azt igazolta, hogy a rezidensek jelentős része, mintegy 60-70 százaléka nem Magyarországon kíván tovább dolgozni. Feltehetik a kérdést, hogy ez riogatás-e vagy valós veszély.

Egy budapesti körzetet szeretnék önöknek bemutatni. Hat évvel ezelőtt kapta meg egy kolléga, és amikor ezt a viszonylag jónak mondható fővárosi körzetet megszerezte, huszonnyolcan jelentkeztek rá. Úgy alakult a kolléga élete, hogy most szeretné eladni, és a legnagyobb meglepetésére senki sem jelentkezik ezért a körzetért. Tehát hat év után a 28 jelentkezőből már egy sincs. Magyarul, ilyen mértékben nem érdeklődnek már a praxisok iránt. A fővárosban - amely mindig közkedvelt hely volt az orvosok számára, szívesen jöttek ide dolgozni - léteznek olyan gyermekpraxisok, amelyekre nem lehet gyerekorvost találni. A XVII. kerületben, az én szűkebb hazámban fordult elő, hogy gyermekorvosi körzeteket kellett összevonni, mert nem találtak gyerekorvost. Rendkívül akut, rendkívül súlyos problémáról van szó, amelynek jócskán érint bennünket az előszele, és az elkövetkező időszakban az alulfinanszírozottság mellett ez lesz a második legnagyobb problémája a magyar egészségügynek. Ezzel sem foglalkozik ez a törvénytervezet.

Mint budapesti képviselőnek mindenképpen meg kell említenem a kórházbezárások eredményét. Az általuk okozott kárt ez a törvény igyekszik enyhíteni, igyekszik megoldást találni. Többször szóba került a Schöpf-Merei. Kökény képviselőtársam elmondta, hogy egy nem jó helyen, szerencsétlen helyen lévő és nem igazán európai viszonyokat biztosító intézetről van szó, amelynek indokolt volt a bezárása. Azt gondolom, hogy két dolgot külön kell választani. Van egy épület, amelyről mondhatjuk azt, hogy nem megfelelő - s ebben nem is vitatkoznék Kökény képviselő úrral -, de azt a szakmai tudást, azt a krízisterhes-gondozást, ami ott kialakult, nem vették át. A krízisterhesek gondozásával kapcsolatos szakmai anyagot nem vették át más osztályok. Az ott lévő PIC-et áthelyezték, és a János Kórházban az valóban megtalálható - tehát úgy tűnik, mintha minden rendben lenne -, de az a fajta krízisterhes-gondozás, amely sok száz, sok ezer csecsemőt mentett meg, nem került átvételre. És ma sincs szakmai elképzelés arra, hogy ezt hogyan pótolják. Nem véletlen, hogy ez ma is megoldatlan.

Nem véletlen, hogy a II. számú Nőgyógyászati Klinika vezetője, Pajor professzor úr az elmúlt időszakban hallatta a hangját, hogy finanszírozási anomáliák és a szűk kapacitások miatt mennyire gond a koraszülött-ellátás. Itt két dologról kell beszélni. A PIC-ágy biztosítva van, de azok számára, akik várható koraszülésbe jutnak, ám nem biztos, hogy PIC-re szükségük van, az in utero elhelyezés nem biztosított. Nagyon nehezen tudják a nőgyógyászok elhelyezni a várhatóan koraszülésbe kerülő kismamákat. Nem megoldott ez a helyzet, nem véletlenül volt a professzor úr felszólalása.

A volumenkapacitásban az is szerencsétlen - s ezt sem oldja meg a törvény -, hogy a szülések esetén kezdetben volt volumenkorlát, később ezt megszüntették, de a megszülető gyermekre vonatkoztatva továbbra is érvényben van a volumenkorlát.

Néhány szót szólnék a Sváb-hegyről. Ott egy egészen különleges allergológiai, pulmonológiai, immunológiai intézet működött. Felszámolták, és azt mondták, hogy meg van oldva. Egyébként sem a jó levegő gyógyít, mondta ezt egy korábbi bölcs miniszter. De rövid idő alatt rájöttek arra - önök is, és ez legyen a becsületükre mondva -, hogy nem megoldott a helyzet, nem volt szerencsés az intézmény bezárása. Közbeszerzést írtak ki azoknak a feladatoknak az ellátására, amelyeket el kellett volna látni, és az ott lévő orvosok egy részéből összeálló magántársaság most vállalkozás formájában, OEP-finanszírozással el is végzi ezt a feladatot, de csak járóbeteg-ellátásban, fekvőbeteg-ellátásban nem. 60 ezer beteget láttak el korábban, 9 ezer fekvőt, 51 ezer járót, ma mindössze 20 ezer járó beteget látnak el, fekvő beteget nem. Nagyon fontos vizsgálatokat nem tudnak elvégezni, bizonyos táplálékprovokációs és egyéb életveszélyes beavatkozásokat a fekvőkapacitás hiánya miatt nem tudnak ellátni. Ez mindenféleképpen minőségromlás! Ez önmagában is alkotmányos probléma. Nem gondoskodtak a sváb-hegyi intézmény, az ott lévő szakmai munka tisztességes elhelyezéséről.

(11.30)

Utoljára pedig az OPNI-ról ejtenék néhány szót. Az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet bezárása nagy vihart kavart, ma sem tudjuk egyébként, mi volt az indoka a bezárásnak. Volt egy olyan korábbi miniszteri ígéret, hogy a szakmai csapatok együtt maradnak.

Ismét megemlítem, hogy büszkék lehessünk: egyébként a Schöpf-Mereit az egész világ ismerte - csak egy pillanatra visszautalnék -, mert arra is büszkék lehetünk, az egész világ ismerte, európai modellként, magyar modellként, Schöpf-Merei modellként ismerték, és a bezárása előtt egy hónappal japánok jártak itt tanulmányozni.

És hogy visszatérjek az OPNI-ra: az pedig olyan stroke-centrumot tudott magáénak, amely Európa ötödik legjobb stroke-centruma volt. Ezt most felszámolták, a szakmai csapat szétment, és át lehet telepíteni egy másik intézetbe, de azt a szakmai csapatot nem lehetett átvinni. És ha majd az lesz a válasz, hogy de, ott vannak, hadd idézzem az ombudsmani jelentést: az egészségügyi miniszter megígérte, hogy a szakmai csapatok együtt maradva dolgozhatnak az új helyükön, azonban ez még ebben a két esetben sem teljesült, amikor valóban egész osztály került át az új helyére. Az ombudsman is azzal ért egyet, hogy ez nem így történt; nem beszélve arról, hogy az addiktológia, a fiatalok akut pszichiátriai ellátása sincs megoldva, további rombolás történt, és ennek a megoldásával sem foglalkozik a törvény.

Orvosként az orvosi esküre hivatkozva, politikusként a parlamenti esküre hivatkozva (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) azt mondhatom, hogy ez a törvény tisztességes erkölcsi meggyőződésből így nem támogatható.

Köszönöm szépen.