Készült: 2024.03.29.15:31:55 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

179. ülésnap (2008.11.19.), 238. felszólalás
Felszólaló Dr. Vidorné Dr.Szabó Györgyi (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 6:27


Felszólalások:  Előző  238  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VIDORNÉ DR. SZABÓ GYÖRGYI (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Ha létezik élethelyzet, amire azt lehet mondani, hogy az egyik szemem sír, a másik meg nevet, akkor ez számomra tipikusan az.

Sír azért, mert még mindig nem arról szól ez az előttünk fekvő jogszabály, mint amiről szólnia kellene, amelynek érdekében - én immáron hat éve vagyok ebben a Házban - azt gondolom, hat éve nagyon sokszor és sokat szóltam már, és szerettem volna tenni is. Nevezetesen: az, hogy létezik családon belüli erőszak, az ténykérdés; hogy ezt nem lehet, sőt nem szabad eltitkolni, az pedig a másik. És ennek a jelenségnek a borzasztó nagy okát, hogy ez létezhet, abban látom, hogy a társadalmunk hozzáállása ehhez a kérdéshez, az maga egy tragédia. Nem tudjuk, és nem ítéljük el olyan mértékben, mint amilyen veszélyes a társadalomra ez a cselekmény.

És ha azt mondom, hogy számomra is nagyon fontos a család, a családnak - mondjuk így - a szentsége, a család léte, a lényege, akkor máshonnan közelítem meg: ezt a családot kell nekünk megvédeni. De nem úgy, hogy eltakarjuk - ugye, ismerik azt a mondást, hogy nagy a te kötényed, fiam, eltakarja, ami történik a családban -, nem ez a megoldás. Hanem az a megoldás, hogy olyan mértékben ítéljük el társadalmilag, együtt mindannyian azt az embert, aki erre vetemedik, hogy aztán egy életre elmenjen tőle a kedve.

Azt hittem, azt reméltem, és azon dolgoztam mindig, hogy majd egy büntető törvénykönyvbe be tudunk tenni egy olyan szakaszt, ami nevesíti ezt a rettenetes cselekményt, és így mutatja meg, hogy ez mennyire nagyon veszélyes a társadalomra. De hát ez nem történt meg, tanult barátaim, tisztelt jogászok mindig azt mondták, hogy ez így nagyon komplikált, ezzel-azzal-amazzal ütközik, nem tudjuk megcsinálni, na de próbáljuk meg ezt a távoltartás intézményét. Sok szó esett már róla most is, nem kívánom részletezni, a szándék valószínű nemes volt, az eredménye pedig - finoman fogalmazva is - igen csekély. De miért? Mert mire odakerült a sor, hogy ezt az intézményt használjuk a családon belüli erőszakot elszenvedettek érdekében, addigra már megvalósult valamilyen bűncselekmény. Mert meg kellett valósuljon, hiszen így kerülhetett ebbe a büntető szakba.

Akkor hadd térjek át egy zárójellel arra, hogy miért is nevet a szemem: mert most legalább, ebben a jogszabályban meg tudjuk fogni azt, hogy valami megelőző; hogy olyan cselekedetet tudunk csinálni, tudunk számon kérni és tudunk csináltatni a rendőrséggel például, ami megelőzi ezeket a szörnyű bűntetteket és bűncselekményeket, és nemcsak abban a relációban, hogy megelőzhető talán, hogy jó alaposan helybenhagyják a gyermeket, a feleséget, a férjet, az idős embert, hanem azt is, kedves képviselőtársaim, hogy ugye, tudják, hány olyan asszony ül az IMEI-ben például, aki már nem bírta tovább ezt a mérhetetlen gyötrést és erőszakot, és úgy vetett neki véget, hogy ő ragadott kést.

Mindezeket a bűncselekményeket kell hogy megelőzzük. És ha örülök ennek az indítványnak, akkor ez azért van, mert most érzem azt, hogy tudunk adni egy olyan eszközt a társadalom, a rendőrség kezébe, amely képes arra, hogy megelőzze ezeket az elkövetendő bűncselekményeket. És ettől gondolom - és nem szeretném részletezni a szakmai érveket, hiszen majd a részletes vitában ezekre mindenképpen rátérek -, a pozitívumát ebben látom, kedves képviselőtársaim.

Egy dolgot szeretnék még azért kidomborítani. Mint ahogy mindig, ahányszor nekifutottunk ennek a kérdésnek, és igazán eredményesek sosem voltunk, pontosan mindig ott akadt meg, hogy hogyan is állunk ezekkel az alkotmányos jogokkal. Merthogy mindenkinek van alkotmányos joga, a bántalmazónak, a bántalmazottnak, a szomszédnak, az anyának, az apának, és nem tudjuk feloldani, nem tudjuk kezelni azt a problémát, hogy mi van akkor, amikor ezek az alkotmányos jogok összeütköznek. Akkor vajon érzelemből kell nekünk dönteni, hogy ugye, természetesen a bántalmazotté a mi szimpátiánk és védelmünk, vagy akkor tényleg jönnek a jogászok, és azt mondják, hogy alkotmányosan kérem szépen a tulajdonhoz, a lakhatáshoz s a többihez való jog. Hát, kérem szépen, ha ezeket, ezt a kérdést nem tudjuk feloldani, és nem tudjuk kezelni, akkor szabadjon nekem azt megelőlegezni, hogy akkor most sem fogunk semmit sem csinálni. Kardinális kérdésnek, kardinális pontnak tartom ezt a lehetőséget - ezt már Bárándy képviselőtársam is kifejtette -, hogy hogyan is állunk ezzel az elhelyezési kötelezettséggel.

Ha kimondja ez a jogszabály azt, hogy a távol tartottnak valamilyen elhelyezést kell biztosítani, valamilyen elhelyezési kötelezettsége lesz az önkormányzatnak vagy az államnak - mert kinek másnak -, akkor semmit nem tettünk azoknak a bántalmazottaknak az érdekében, akikért szeretnénk tenni. Arra kérem kedves képviselőtársaimat, van idő a részletes vitáig, benyújtottunk valóban nagyon sok és reményeink szerint elfogadható módosítást; kérem önöket, együtt tekintsük át, hogy amikor a részletes vitára sor kerül, akkor ott ezt a nagyon lényeges kérdést is megpróbáljuk mindannyiunk számára megnyugtatóan kezelni.

Nagyon sok érvem, amit szerettem volna mondani, itt elhangzott már, ezért befejezésül csak azt a mondatot mondanám, hogy igen, a prevenció itt is rendkívül fontos; hogy a televízió mit, mikor és hogyan sugároz, nagyon fontos kérdés, és összefügg a családsegítővel, a gyermekjóléti szolgálatokkal, a jelzőrendszerrel.

(18.00)

Tehát ez egy nagyon bonyolult, hosszú és összetett kérdés és sok embert érintő probléma, amit együtt kell megoldani, de ez a probléma megoldásának csak az egyik, bár nagyobbik része. A mi feladatunk és felelősségünk, kedves képviselőtársaim, abban áll, hogy törvényileg meg tudjuk fogalmazni azt a pontot, hogy hol emelhetjük ki a bántalmazót, hogy megelőzzünk nagyobb bajokat. Azt remélem, hogy ebben valóban a Ház minden oldala egyet fog érteni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiból.)




Felszólalások:  Előző  238  Következő    Ülésnap adatai