Készült: 2024.03.28.20:14:34 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

208. ülésnap (2001.05.11.), 56. felszólalás
Felszólaló Dr. Horváth János (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:59


Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Politikai vitanap a társadalmi kohézióról és a gazdasági elszegényedésről mindig időszerű, most különösen az. S az, hogy ez az esemény Nagy Sándor képviselő úr kezdeményezésére született meg, csak aláhúzza azt, hogy mennyire politikai célra is kívánják ezt a témát használni azok, akik... (Dr. Szanyi Tibor: Politikai vitanapot politikai célokra szoktak felhasználni!) Nem fejezem be a mondatot, hanem úgy mondom tovább (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból.), hogy a jó gazdaságpolitika, tisztelt Ház, a jó társadalompolitika. Tehát amikor a társadalmi kohézió hiányáról van szó - mert hiszen az volt a meghirdetett program címe -, akkor lássuk meg azt, hogy a jó gazdaságpolitika a legjobb diagnózisa és gyógyítója, gyógyszere a társadalmi feszültségeknek. Lehet, hogy fordítva is érvényes, de nem szükségképpen. Ha csak a társadalmi kohézió hiányát pengetjük és az az egyetlen téma, anélkül, hogy tudatában lennénk a gazdasági alapoknak, akkor bizony az a kohézió még kevesebb lesz, akkor inkább feszültségek keletkeznek, mert hiszen a gazdasági egyenlőtlenség a jövedelemelosztás, a vagyonelosztás kérdésében súlyosbíthatja a helyzetet.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy itt megint előkerült a gazdasági háttér, amelyik ide vezetett, és ahogy egyesek - jó néhányan - értelmezik az elszegényedés és a kohézió témáját, bizony azt jelenti, hogy a Magyar Országgyűlés lassan tanul. Még mindig téma, és igazolásként hozódik fel az, hogy az 1995-96-97-es években a gazdasági restrikció alapja volt valamiféle előrehaladásnak.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Én saját vállamat veregettem, amikor ez a beszélgetés itt elhangzott egy órával ezelőtt, hogy mennyire békességre törekvő vagyok, és mennyire visszatartottam önmagamat attól, hogy nyomban ne kérjek szót és igazítsam helyre azt, amit Bauer Tamás képviselő úr és mások már sokszor elmondtak, én pedig sokszor kiigazítottam. De úgy látszik, ez a folyamat még szükséges, és tovább kell menni. Engedtessék meg: nekem nem csupán az a megjegyzésem Bokros Lajos miniszter urat illetően, amit itt reggel Harrach Péter miniszter úr mondott. Nagyon érdekes meglátás, a miniszter úr azt mondta, hogy amikor egy bankárra bízódik a szociálpolitika, akkor baj van. Hát, én ezt úgy egészíteném ki - és bizonyára Harrach miniszter úr nem kifogásolja, hogy én ezt hozzáteszem -, nem is az volt a baj, hogy bankár volt, hiszen ha a világtörténelemben szétnézünk, bizonyára találunk - én magam is tudnék idézni - olyan bankárokat, akik más országokban vagy valahol jó gazdaságpolitikát s a társadalom előrevitelét munkálták.

Bokros Lajossal mint pénzügyminiszterrel az volt a probléma, hogy egy regimentáló kormánypolitika mögé egy elavult gazdaságpolitikai ideológiát racionalizált. Azzal, hogy az a kormány úgy látta, hogy vissza kell fogni a fogyasztást, ami más szóval az életszínvonal csökkenését jelentette, ehhez elméletet tápláltak, ami nem nehéz a közgazdaságtanból, mert volt ezelőtt ötven-nyolcvan évvel egy olyan közgazdasági elmélet, a posztkeynes-i, amelyik azt hitte, hogy az össztermékek, az összkereslet menedzselése révén lehet a gazdasági tevékenységek színvonalát irányítani. S most az volt a meglátása a 90-es évek közepén a kormánynak, hogy ezt csökkenteni kell, erre az eszköz megvolt.

Azonban az a hiba ezzel, hogy lett volna más megoldás is. Nem volt szükség a kereslet csökkenésére! Lehetett volna azt a gazdaságpolitikát választani, ami a kínálat, a megtermelt javak mennyiségét növelte volna. Hogy Magyarországon erre megvolt-e a lehetőség? Hát hányszor és hányféleképpen bizonyítottuk ezt, igen tisztelt képviselőtársaim! (Közbeszólás az ellenzék soraiból: Eddig még nem sikerült!)

A magyar munkaerő, a magyar technológia, a magyar infrastruktúra, itt helyben megvolt, és amikor az a magyar ember, mérnök, munkás elment külföldre, néhány hónapon belül ötször-hatszor olyan magas munkabért kapott. Nem azért, mert a külföldi kapitalista filantropikus magatartástól lett volna vezetve, hanem mert annyit ért a munkája; és a külföldi beruházók pedig eljöttek Magyarországra, és ugyancsak jelentős nyereségre és profitra tettek szert. Tehát megvolt a magyar forrás, a termelőeszközök - csak nem állt össze az alatt a gazdaságpolitika alatt, amit itt azokban az években bevezettek.

Engedtessék meg, hogy egy példát mondjak. Olyasmi ez, mint amikor a juhászlegény, aki úgy gondolja reggel, hogy majd a nyájat legjobb lesz legeltetni a dombtetőn, azonban nem a dombtetőre irányítja őket, hanem először le a lápba és a mocsárba, hogy jól fáradjanak ki, aztán majd akkor legelhetnek a dombtetőn. Hát, szóval Bokros Lajos és a Bokros Lajos-féle gazdaságpolitika először a magyar gazdaságpolitikát visszaszorította, a lehetőségei mögé szorította, hogy aztán majd kiemelkedjen. De hát kiemelkedett volna akkor, ha nyomban elindult volna fölfelé a dombon, mint ahogy az előző példáim már mutatták!

Idő hiányában végül is még annyit szeretnék hozzátenni, tisztelt Ház, a téma gazdaságpolitikai oldalról való megvilágításához, hogy a társadalom szétszakadása persze hogy következhet abból, hogy a jövedelemelosztás és a vagyonelosztás szélesedik. Magyarországon sok statisztikai adat van arra, hogy ez szélesedik.

 

 

(13.10)

 

Azonban, tisztelt Ház, nekünk az is a feladatunk, hogy tudjuk olvasni a számokat. Benne van ezekben a számokban az is, hogy valóban a magas jövedelműek jövedelme, vagyona majdnem exponenciális módon növekszik, viszont az alacsonyabb jövedelműek fizetsége kevésbé határozott rátával. Tehát mindenkinek több a jövedelme, mint nyolc évvel ezelőtt volt, a statisztikai számok szerint, azonban van, akinek sokszorosan nagyobb, és van, akinek csak félszer olyan nagy, mint ezelőtt tíz évvel volt. Tehát az arány, ami az embereket nyugtalanítja, és a szélesedő szakadék a gazdagodók és a kevésbé gazdagodók között, ez az, amivel a gazdaságpolitikának jó szembenézni, és nem pedig teátrikus és elokvens mondatokban azt a látszatot kelteni, hogy minden rosszul megy.

Igenis, az ország növekszik, a gazdasági mutatók ezt bizonyítják, ebből kifolyólag jó úton járunk, ahol pedig nem, arra megvan a lehetőségünk, hogy gyomláljuk azokat, amik nem tartoznak oda. Erre hívom mindnyájunkat, és akkor ez a vitanap nem úgy fog lemenni a történelemben, és nem úgy fog emlékezni rá Nagy Sándor képviselő úr és az egész ország, hogy Nagy Sándor képviselő úr öngólt lőtt.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  56  Következő    Ülésnap adatai