Felszólalás adatai

T. ASZTALOS ILDIKÓ, az SZDSZ képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előttünk lévő T/1955. számú, a növényvédelemről szóló törvényjavaslat tulajdonképpen az emberi élet minőségét és a körülöttünk lévő természetet alapvetően befolyásolhatja, és mint ilyen, természetesen minden állampolgár érdeklődésére számot tarthat, hiszen nap mint nap érintkezhetünk olyan dolgokkal, amelyekről ez a törvénytervezet szól.

A hazai növényvédelem területén az elmúlt években olyan események történtek, amelyek gyors intézkedést kívántak, kívánnak meg. Ezek az események például a tatárszentgyörgyi sáskainvázió, a nyárlőrinci baktériumos tűzelhalás és az egyéb, növények pusztulását okozó járvány. A növényvédelmi törvényjavaslat ezeket az eseményeket tendenciaként fogja fel, és az EU-jogharmonizáción túl, amely természetesen minden törvénytervezet alapvető motivációja, e törvényjavaslat megszületésének is az egyik legfőbb oka.

A növényvédelemről szóló törvényjavaslat szövegét a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium dolgozta ki, így talán érthető, de számomra nem egyértelmű, hogy a környezetvédelmi megfontolások bizonyos tekintetben háttérbe szorulnak a törvény belső logikájában. Mindez azt jelenti, hogy a prioritások között elsősorban a mezőgazdasági termelés piaci kompatibilitását próbálja meg a felmerülő új betegségfajtákkal szemben garantálni.

Magyarországon a növényvédelmi szakapparátus Európában egyedülálló szakmai minőségű, azonban a rendszerváltás óta a mezőgazdaság pénzügyi ráfordításának a lehetőségei növényvédelmi szempontból minimálisra apadtak. Az egy hektár mezőgazdasági területre jutó növényvédőszer-hatóanyagok mennyisége a következő tendenciát mutatja. Az 1988. évben 5,07 kilogramm, az 1990. évben 1,99 kilogramm és az 1998. évben 1,14 kilogramm. Jól érzékelhető a csökkenő tendencia.

Környezetvédelmi szempontból alapvető célnak tekinthető természetesen, hogy a kemikáliákat, a növényvédő szerek felhasználását élőmunka-befektetéssel lehessen pótolni, de kétségtelen, hogy hazánkban nem a biogazdálkodás túlzott térnyerése az, ami ezt a helyzetet létre hozta, hanem a szorító költségmegfontolások miatt alakult ki a növényvédő szer csökkenése a mezőgazdasági termelésben.

A parlament előtt fekvő törvényjavaslat alapvetően két fő területet szabályoz: a növényegészségügyet, valamint a növényvédő szerek engedélyezését és felhasználását. A növényegészségügy - köznapi szóval: növényvédelmi karantén - a magyar mezőgazdaság növénytermesztési biztonságát szolgálja. Alapvető feladata a Magyarországon nem honos károsítók behurcolásának, illetve hazai terjedésének megakadályozása. Közismert példa erre a tűzelhalás elleni védekezés. Európában az utolsó előtti ország voltunk, ahol e kórokozó megjelent, ma már csak Szlovákia mondhatja mentesnek magát. A tűzelhalás első megjelenésétől, 1996-tól eltelt néhány év alatt a magyar növényvédelmi szervezet kiépítette az országos előrejelzési rendszert, megteremtette a kémiai megelőző védekezés lehetőségét, és az agrártárca 1997-től folyamatosan támogatja az államilag elrendelt védekezés költségeit, ami természetesen a szakemberek szerint bővítésre szorul, hiszen egyre több olyan terület van, amelynek gondozása nem megoldott, ennek következményeként közérdekből többször van szükség államilag finanszírozott védekezésre.

Amikor a biológiai folyamatok egy-egy károsító terjedése tekintetében nem állíthatók meg, a szakszerű védekezések tervezése, szervezése jelentős pluszköltségtől kímélheti meg az agrárgazdaságot, a termelőt. Egy-egy károsító behurcolásának megakadályozása vagy sikeres késleltetése a ráfordított költségeknél lényegesen nagyobb eredményt hoz a növénytermesztésben.

A növényvédelmi karantén egy egységes nemzetközi védelmi rendszer. E héten fogadta el a parlament az új módosított FAO növényvédelmi egyezményt, amelynek előírásait már természetesen tartalmazza ez a törvényjavaslat.

A törvényjavaslat másik fontos része a növényvédő szerek forgalomba hozatalának és felhasználásának szabályozása. A nemzetközi gyakorlat - gondolok például a Rajna-programra - azt mutatja, hogy a túlzott kemikáliafelhasználás mind a talajminőséget, mind a vízminőséget akár az ipari szennyezésekkel hasonló mértékben veszélyeztetheti. Kétségtelen tény, hogy az ártámogató rendszerek felerősítése a növényvédelmi kemikáliák támogatásának területén csak akkor támogatható, ha az újonnan megjelenő betegségek kezelését eredményezi.

Véleményem szerint ez a kormányzati elmozdulás nem eredményezheti a termőterületek túlhasználatát és a természeti erőforrások degradációját. Kimondható, hogy bár a kémiai növényvédelem a növénytermelés gazdasági biztonságában nem kérdőjelezhető meg, egyértelmű az európai törekvés a kemikáliákat nélkülöző, környezetbarát termelési fajták elterjesztésében. A törvényjavaslat ezen része is harmonizál az EU-joghoz, bár nem említi a törvénytervezet az 1992. évi, McSally nevével fémjelzett agrárpolitikai reform prioritását élvező területének számító agrárkörnyezet-védelmi rendeletet, ami kimondja: a szabályozás célja a környezet- és a természetvédelem követelményeinek megfelelő gazdálkodási módszerek elterjesztése, környezetbarát termékek előállítása. Véleményem szerint a törvényjavaslatnak ezt az EU-trendet erőteljesebben kellene tükröznie.

A törvényjavaslat kidolgozói a mezőgazdasági növényvédő szer felhasználásának kérdésében, a felelősség tekintetében eddig is túlterhelt jegyzőkre is hangsúlyt helyeznek, illetve a Belügyminisztérium koordináló szerepét hangsúlyozzák. Ezzel szemben a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium hatáskörébe tartozó növényvédelmi állomások, illetve a Környezetvédelmi Minisztérium területileg illetékes felügyeleti szerveinek, felügyelőségeinek szerepe nem eléggé hangsúlyos, nem eléggé erőteljes.

A növényvédelmi törvénytervezet értelemszerűen egy kerettörvény. A szakmai részletek az e törvény felhatalmazása alapján készülő különböző miniszteri rendeletekben lesznek szabályozva. Tény - és több képviselőtársam is elmondta már -, hogy e rendeletek megkívánják majd, hogy kellő összhang legyen a környezetvédelmi tárca, az egészségügyi tárca és a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium között. Hiszen enélkül a rendelettervezetek nem fogják szolgálni azt a célt, amellyel ez a törvényjavaslat megjelöltetett. Nyilván képviselőtársaimhoz hasonlóan mi is figyelemmel és várakozással tekintünk ezen rendeletek felé, és úgy gondoljuk, hogy ezek széles körű megismertetése elengedhetetlen.

A kormányrendeletek megfogalmazása előtt véleményem szerint már a kerettörvény szövegében figyelmet kellett volna fordítani a tudományos kutatások állami támogatásának növelésére ezen a területen is. Újfajta betegségekkel állunk szemben, amelyekre új technológiai, ökológiai, biológiai és kémiai válaszokra van szükség, és nem egyfajta céltalan, sőt káros növényvédőszer-dömpingre. Külföldön már ma is olyan biológiai eljárások léteznek, és további kifejlesztésükön dolgoznak, amelyek természetes módon közömbösítik a kárt okozó anyagokat.

(10.30)

Már most is vannak olyan eredmények, és folynak olyan kutatások, amelyek számos mérgező kémiai anyagot és sok régi, kemény technológiát feleslegessé tesznek. Kibontakozóban van az a biológiai genetika, amely tisztességes magatartást tesz lehetővé a természettel szemben, illetve a természettel együtt.

A magyar kutatóknak lehetőséget kell adni ebben a folyamatban. Lehetőséget kell adni a magyar növénytermesztésnek arra, hogy ezekkel a lehetőségekkel élhessen, ezzel is versenyképessé tudjon válni az Európai Unióban, illetve a világgazdaságban.

A törvénytervezet részletesen szabályozza a hatálya alá tartozó területek ellenőrzési rendjét. Látnunk kell, hogy a növényvédelmi hatóság létszáma a rendszerváltozás óta a felére csökkent, miközben mindannyian tudjuk, hogy az ellenőrzésre váró gazdaságok száma megnőtt, a környezetvédelmi és egyéb előírások pedig jelentősen módosultak. Ezért fontosnak tartom az ország európai uniós csatlakozási tervében megfogalmazott feladatoknak megfelelően a szervezet megerősítését.

A magyar növényvédelem intézményrendszerét a FAO a '70-es, '80-as években modell értékűnek tekintette, a '90-es években végzett FAO-átvilágítás is egyértelműen elismerően szól erről a területről - a magyar növényvédelem szervezettségéről és szakmai előkészültségéről -, de akkor már a technikai felszereltséget korszerűsítendőnek ítélte. Azóta eltelt egypár év, és Magyarországnak az európai uniós csatlakozásig ezt a feladatot mindenképpen föl kell vállalni, tehát a kormányra e tekintetben feladat hárul.

Sajnálom, hogy ezzel a törvénytervezettel együtt nem tárgyaljuk már a több ízben szóba került - Karakas képviselőtársam által is említett, és az előttem szóló Csatári képviselőtársam által is részletesen értékelt és elemzett - magyar növényvédő-mérnöki kamaráról és növényorvosi kamaráról szóló előterjesztést, amelyet - mint ahogy hallották - Csatári képviselőtársam terjesztett be. Ez a szakmai kamara sok kérdésben támogathatná a törvény végrehajtását, a korszerű, hatékony, környezetbarát növényvédelem megvalósulását. Frakciónk mindenképpen szeretné ezen előterjesztést ezzel a törvénytervezettel együtt elfogadni, természetesen külön törvényjavaslatban.

Ma még elmondhatjuk, hogy Magyarország a növényvédelmi szakemberek számát és felkészültségét tekintve a világ élvonalában van, de szeretném fölhívni a tisztelt Ház figyelmét arra, hogy a hozzáértők, szakemberek szerint a középfokú növényvédelmi oktatás folyamatosan sorvad, és a felsőfokú oktatás színvonala is csökken. Enélkül azonban a törvénytervezet megfelelő végrehajtása nem igazából képzelhető el. Tehát az oktatás megerősítése mindenképpen fontos ebben a kontextusban is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Végezetül engedjenek egypár szót szólni - a törvényjavaslat végén található - a törvénytervezet környezeti hatásainak vizsgálatáról. Karakas képviselőtársam ezt megfelelőnek tartotta. Itt ebben a tekintetben nem tudom teljes mértékben osztani képviselőtársam véleményét, mert azt gondolom, hogy egy ilyen fontos és nagyon sok embert - szinte minden embert - érintő kérdésben erőteljesebb, részletesebb hatásvizsgálatra lett volna szükség, akár társadalmi-gazdasági hatásvizsgálatra is, és én ennek a hiányérzetemnek szeretnék hangot is adni.

Mindazonáltal ez a törvénytervezet nézetünk szerint módosító indítványokkal pontosítható. Van egypár része a törvénytervezetnek, amit mi mindenképpen szeretnénk módosítani, de mint ahogy az elmondottakból is kiderül, a törvényjavaslatot az SZDSZ frakciója általános vitára ajánlja a Háznak. A módosító indítványainkkal - illetve, úgy gondolom, ebben a hallottak szerint majdnem minden frakció közre fog működni - egy megfelelő színvonalú és végrehajtásaiban is megfelelő törvényt fog a Ház elfogadni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)