Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! A jövő évi költségvetés pontosan ott folytatja, ahol az idei abbahagyta. Ez a költségvetés a jövő felélésének a forgatókönyve; ez a költségvetés a bosszú forgatókönyve; ez a költségvetés a cserben hagyás forgatókönyve. A bosszú költségvetése, mert a kormány folytatja az önkormányzatok kivéreztetését és megbüntetését, mindezt politikai alapon. Ebből is látszik, hogy a Fidesz teljesen félreértette az októberi választások eredményét, azt a következtetést vonták le, hogy még inkább ki kell terjeszteni a hatalmukat. De Orbán Viktor ezzel nem az ellenzéki politikusokat bünteti; Orbán Viktor és kormánya ezzel a helyben élőket bünteti, mert nem marad pénz útfelújításra, óvoda- és bölcsődefejlesztésre, bérlakásépítésre, szociális támogatások kifizetésére vagy idősellátásra.

A jövő felélésének a költségvetése, mert továbbra sem néz szembe a klímaválsággal; továbbra sem foglalkozik környezetünk védelmével; továbbra sem fektet az oktatásba elégséges módon; továbbra sem a zöld, válságálló munkahelyek megteremtésével foglalkozik. A mindenkori központi költségvetés világosan és egyértelműen megmutatja, hogy az aktuális kormányoknak milyen társadalomképük van, és megmutatja a kormány viszonyát a felső tízezerhez, megmutatja a viszonyát a középosztályhoz, és megmutatja a viszonyát a rászorulók százezreihez.

A Fidesz az elmúlt tíz évben minden évben tudta emelni a tétet. Az általuk elképzelt ideális társadalomban vannak gazdagok, akiket támogatni kell, és vannak szegények, akiket el lehet felejteni. Sokan sokféleképpen elmondták már, mi a történelmi bűne a kormánynak, de annál világosabban semmi nem mutatja ezt meg, hogy soha Magyarországon ekkora különbség még nem volt szegény és gazdag között, mint ma. Az Orbán-kormány tizedik évében a szegény családba való születés és nevelkedés már eleve determinál, esélytelenség, kilátástalanság és reménytelenség a meghatározó. Ezért marad a jövő évi költségvetés a cserben hagyás költségvetése is.

Tisztelt Országgyűlés! Teljesen egyértelmű, hogy a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság az amúgy is kivéreztetett önkormányzatokat borzasztó helyzetbe hozza: elmaradó adóbevételek, csőd szélén lévő helyi vállalkozások és a járványvédelemmel kapcsolatos döbbenetes kiadások.

(12.10)

És ebben a helyzetben a kormány cserben hagyja az önkormányzatokat, sőt nemcsak cserben hagyja, megszorításokkal bünteti azokat, pedig az önkormányzatok ott állnak a frontvonalban az egészségügyi intézmények után azonnal. Mert megbirkóznak az idősellátással, a köztéri fertőtlenítéssel, elvégzik a védőfelszerelések beszerzését, hatósági karanténok kezelését, és a gyermekétkeztetésről, járóbeteg-ellátásról is mind-mind teljesen jó minőségben gondoskodnak. Ugyanakkor a kérdés az, hogy miért kell hogy emellett a maradék bevételeiket is elveszítsék. De a kérdés valójában és nyilvánvalóan nem az önkormányzatokról szól. Ez a forrásmegvonás azokról a rászorulókról szól, akiknek most különösen nagy szükségük lenne a segítségre a lakóhelyükön. Azokról a kárvallottakról szól, akik egyébként is a saját bőrükön érzik a gondoskodási válságot Magyarországon; azokról a kisvállalkozókról szól, akik, ha nem lenne az önkormányzati segítség, nem tudnák a vállalkozásukat fenntartani, mert a kormány szűk szórásába nem esnek bele adott esetben.

A Fidesz nemzeti egységről beszél, de megint egészen mást tesz, mint amit mond. Ahogy az elmúlt tíz évben, most is csupán hatalmi logika áll minden mögött. Az önkormányzatiság október óta ellenség, amelyet tönkre kell tenni, és nem számít, hogy ennek az árát végül az emberek fizetik meg, akik helyben élnek, és azok az emberek, akik az önkormányzatok segítségére szorulnak. Budapesten megválasztott egyéni országgyűlési képviselőként pontosan tudom, hogy egy sikeres önkormányzat nem ellenség, hanem partner, márpedig ilyen válsághelyzetben különösen fontos, hogy a sikereset ne büntessük, hanem becsüljük meg. Becsüljük meg a ferencvárosi rendkívüli járadékot, a józsefvárosi szociális alapot, a budavári vállalkozástámogatásokat, és még sorolhatnám. De a kormány nem a megbecsülésben hisz, hanem a sarcolásban, a büntetésben.

És eddig egyszer sem hallottunk arról, hogy az önkormányzatok finanszírozását hogyan, milyen formában szeretné rendbe tenni a kormány, vagy legalább hogyan stabilizálná, pedig olyan alapfeladatok ellátásáról beszélünk, mint a rászorulók lakástámogatásai, idősotthonok fenntartása, bölcsődék, óvodák fenntartása, orvosi felszerelések, maszkok beszerzése. A kormány tehát még ilyen válsághelyzetben is azt a rossz modellt követi, amit már egy évtizede folytat: ott segít, ahol nincsenek annyira bajban, és ott büntet, ahol segítségre lenne szükség. Éppen ez a modell az, ami egzisztenciális bizonytalanságban tart több százezer magyar családot, hiszen a Fidesz kormányzása alatt a felső középosztály vagy a felső rétege az országnak úgy-ahogy, de jobban jár, miközben a társadalom 90 százaléka sokkal rosszabbul. Ismétlem, tisztelt képviselőtársaim: a társadalom 90 százaléka, tömegek!

Az új feudális berendezkedés árát megfizettetik a dolgozókkal, a bérből küszködőkkel, a magas, munkát terhelő járulékokon és a magas fogyasztási adókon keresztül. Ezt hívják úgy, hogy perverz újraelosztás. A kormány jövőre is tehernek és nehezéknek bélyegez magyar családokat, mert az ő világképükbe ők nem férnek bele. Nem vesznek tudomást a gyereküket egyedül nevelőkről, a tartós beteg vagy fogyatékkal élő gyereket nevelőkről, az idős rokonaikat otthon ápolókról.

Az új feudális berendezkedés egyik legékesebb bizonyítéka a súlyos lakhatási válság is. Közel egymillió ember él albérletben, bérlakásban, diákok, fiatal családosok, közszolgálatban dolgozók, alacsony jövedelműek, devizahitel miatt lakásukat elvesztők, és a számuk csak nőni fog, hiszen az alacsony bérek miatt a legtöbbjüknek esélye sincs előteremteni az önrészt egy lakáshitelhez. Az általunk javasolt bérlakásalap albérlet-támogatás, lakásépítési áfa csökkentése jövőre is elmarad várhatóan, tovább mélyül majd a lakhatási válság. Mindezek azonban nem meglepőek, hiszen a kormány minden évben szűkíti azok körét, akik jól járnak a költségvetéssel, és egyre bővül azok száma, akiket az út szélén hagy a kormány, akik ott maradnak az egzisztenciális bizonytalanságban. Nekik biztosan nem lesz elég, hogy Orbán Viktor vagy bármelyik kormánytag kiáll, és azt mondja: mi nem hiszünk a munkanélküli-segélyben; pláne úgy, hogy jelen esetben nem is munkanélküli-segélyről, hanem munkavállalási támogatásról kellene hogy beszéljünk.

Felháborító és mélységesen visszataszító, hogy a jövő évi költségvetés számai alapján a kormány lemondott több százezer magyarról, és csak annyit üzen nekik, hogy az éhbérért járó segélyt kapjátok pár hétig, vagy persze mehettek közmunkára, vagy Németh Szilárd toborzóirodájában lehet katonának jelentkezni. Azt csak csöndesen jegyzem meg, hogy az a fizetés, amit egyébként a Németh Szilárd által képviselt Honvédelmi Minisztérium biztosítani tud, nem éri el a magyar nettó átlagbér 50 százalékát sem. Hiába a hangzatos kijelentések, a számokból egyértelműen kiderül, hogy a Fidesz nagy munkahelyvédelmi programja a közmunka és a hadsereg, miközben a munkanélküliség drasztikusan nő. Ráadásul a foglalkoztatási adatok sem mondanak semmit önmagukban, lehet kozmetikázni a foglalkoztatási mutatókat, csakhogy közben tömegek süllyednek szegénységbe. Ma a munkavégzés nem véd meg a szegénységtől, a munkával szerezhető jövedelem nem garantálja a megélhetést, és ez jövőre is így marad. Tökéletes lakmuszpapírja ennek, hogy ma Magyarországon az állam a legrosszabb munkáltató, hiszen azok keresnek a legkevesebbet, akik az államnak dolgoznak. Jelenleg mindenki alulfizetett, aki a humán közszolgáltatásokban dolgozik, a közszféra általános és érdemi, legalább 50 százalékos béremelése a jövő évi költségvetésből is kimarad, pedig a források ott vannak, csak politikai akarat kellene hozzá.

Kiszolgáltatott helyzetben maradnak a kisvállalkozások is, mert a kormány őket is cserben hagyta: gyenge mentőcsomag, elmaradt adókedvezmények, túlbürokratizált működési környezet, miközben a kormány bevallottan gazdasági válságra készül. De tudjuk, hogy kisvállalkozások, családi gazdaságok nélkül nincs erős gazdaság, ez viszont azt üzeni nekünk, hogy a Fidesz-KDNP-szövetség végleg lemondott az erős hazai gazdaság megteremtéséről. Egy gazdaság akkor erős, ha jól működő családi és kisvállalkozásokra épül, a kormány mégsem a kisvállalkozásokkal köt jövőre sem stratégiai partnerséget, hanem multinacionális vállalatokkal.

A koronavírus-járvány egyik legfontosabb tanulsága, hogy az élelem, az energia, a tisztálkodás, a higiénia, a ruházkodás, az építkezés, a lakhatás és a mobilitás terén hazai vagy regionális keretek között kell kielégíteni a keresletet. A magát nemzetinek valló kormánynak tehát valódi patrióta gazdaságpolitikát kellene folytatnia, de nem azt teszi; azért nem, mert a multik markában van. Éppen ennek köszönhető, hogy a vállalkozások által elérhető támogatások jövőre is borzasztóan egyenlőtlenek maradnak. A multiknak kedveznek, a kisvállalkozások pedig nagymértékben kiszorulnak.

Kis túlzással a kormány kétféle vállalkozást támogat jövőre: egyrészt a külföldi nagyvállalatokat, melyeket hatalmas adókedvezményekkel próbál idecsábítani, másrészt a Fidesz elképesztő nagy támogatásokat ad saját gazdasági hátországához tartozó cégeknek. Ők a jövő évi költségvetés nagy nyertesei, és sajnos szinte névre meg tudjuk nevezni őket, elég, ha Mészáros Lőrinc nevét vagy Szíjj úr nevét említem meg, de ez a felsorolás valószínűleg sokkal hosszabb lehetne. A koronavírus-járvány és a válság tehát megmutatta, hogy a gazdaságnak azon részei a stabilak, ahol a hétköznapi, alapvető szükségleti cikkeket gyártják és szolgáltatják. Itt nem csökken a kereslet válság idején sem, viszont itt a legnagyobb a baj, ha a világ túlfelén lévő termelésektől függünk. Éppen ezért van szükség válságálló, rendes bért adó munkahelyekre, de ezeket csak a helyi gazdaságban lehet előteremteni, a multiszektorban nem.

Tisztelt Országgyűlés! A szegénység felszámolásának egyik leghatékonyabb eszköze az esélyteremtő oktatás megteremtése. De ha van harc, amit a Fidesz komolyan vett az elmúlt tíz évben, az az oktatás és közvetetten a magyar fiatalok jövője ellen indított háború. A plakáton lévő ellenségek sokszor váltakoztak, a bankoktól kezdve az államadósságon át, Soros Györgyön keresztül az egyébként a Fidesz által is támogatott brüsszeli vezetésig, de a kormány mindeközben soha nem lankadó lelkesedéssel verte szét a magyar oktatást. Felsorolni is nehéz lenne, hogy hány támadás érte a magyar oktatást az elmúlt években, mert volt itt minden, a forrásmegvonástól kezdve a röghöz kötésen át egészen a tandíjig. Igen, a tandíjig, pedig emlékeim szerint pont önök küzdöttek hangzatos szavakkal a tandíj ellen.

Ma az oktatási rendszer ezer sebből vérzik, az egyik legnagyobb probléma mégis az oktatás szereplőinek méltatlan helyzete. Ma az oktatási rendszerben ugyanis méltatlan helyzetben van a diák, a szülő, de legfőképpen a pedagógus. A költségvetés vesztesei maradnak a pedagógusok. A költségvetés nemhogy az eddigi problémák megoldására nem alkalmas, hanem tovább fogja halmozni a problémákat. Tudjuk, látjuk, értjük: valójában kevesebbet fognak költeni az oktatásra. Valójában semmilyen érdemi előrelépés nem történik, az oktatás marad mostohagyerek; egy olyan mostohagyerek, amelyben megalázó körülmények és bármiféle anyagi megbecsülés, béremelés nélkül kell tanárainknak, oktatóinknak, oktatásban dolgozóinknak nap mint nap megküzdeni, hogy egyáltalán kréta legyen a teremben, hogy ne az iskolaközösségnek kelljen kifesteni az iskolákat, hogy a földrajzórára ne matematikatanár ugorjon be helyettesíteni, mert a fiatalok inkább kivándorolnak, mint hogy pályakezdő pedagógusok legyenek.

(12.20)

Újabb egyetemek kerülnek alapítványi működtetésbe, a kormányzati nyilatkozatok szerint az alapítványi modellváltás rugalmasabb, hatékonyabb munkavégzést jelenthet. Nagy baj, hogy a propagandaminisztériumban, ahol ezt kitalálták, hisznek ebben, hiszen ezeket a kifejezéseket akkor szokták használni, amikor bizonyosan rugalmatlanabb lesz a működés, a hatékony munkavégzés pedig nagyszámú elbocsátásokat is jelenthet. Tudjuk, hogy az alapítványi működéssel az intézmények emelni fogják az egyébként is a rendszer szerves részeként létező tandíjat, és kényük-kedvük szerint határozhatják meg az egyébként is alacsony ösztöndíjak mértékét. Nem meglepő, hiszen az intézményeknek maguknak kell megoldani a finanszírozásukat. A neoliberális gazdaságpolitikát folytató Fidesz azt üzente a magyar egyetemi szférának, hogy éljetek meg a piacról. Nem foglalkoznak azzal, hogy ezzel rengeteg szegény családból származó fiatalt szorítanak ki a felsőoktatásból, nem foglalkoznak azzal, hogy ezzel rengeteg oktató veszítheti el az állását, illetve rengeteg szak és szakirány szűnhet meg, nem foglalkoznak azzal, hogy ezzel a társadalmi esélyegyenlőség egy újabb területen kap hatalmas pofont.

Tisztelt Országgyűlés! A koronavírus-járvány egyértelműen rámutatott arra, hogy a magyar gazdaság nem fenntartható és nem válságálló. Sok tízezer ember vesztette el a munkahelyét és ezzel együtt a jövedelmét is. A járvány arra is felhívta a figyelmet, hogy nem folytathatjuk ott, ahol a járvány előtt abbahagytuk. Orbán Viktor és a kormány néhány héttel az után, hogy még a klímaváltozás tényét is tagadták, az év elején hirtelen kizöldült, sőt azt is megtudtuk, hogy mindig is zöldek voltak. De aztán a nagy zöldre festésnek is befellegzett. A vírus beköszöntével a fenntarthatósági szempontok még kormányzati kommunikációs szinten is teljesen lekerültek a napirendről, annak ellenére, hogy a világ számos országában éppen a válság hatására választják a kormányok a zöld újjáépítést. A mi kormányunk mára teljesen egyértelműen valamiféle bolsevista trükként tekint az egész kérdésre, pedig a 2021-es költségvetésnek a zöld megújulást kellene szolgálnia. A koronavírus-járvány magával hozott egy gazdasági válságot, azonban a gazdasági válság mögött ott tornyosul a klímaválság és az ökológiai válság fenyegetése, tetézve a kibontakozó szociális válsággal.

Fél évvel ezelőtt Orbán Viktor azt mondta, hogy 50 200 milliárd forintba kerülne a klímasemleges gazdaság működésére való átállás 2050-re. A 2021. évi költségvetésben viszont mindössze 35,3 milliárd forintot terveztek erre, s ez kevesebb, mint a miniszterelnök úr által megnevezett összegnek az ezredrésze. Botrányosan és tragikusan kevés. Jut viszont rengeteg pénz a fenntarthatatlan, káros, pazarló, a nemzeti érdekeinket sárba tipró beruházásokra, mint 118 milliárd a paksi bővítésre, 188 milliárd a kínai vasútra, 36 milliárd az autó-motorsport támogatására, 25 milliárd nagyvállalati beruházásokra. Látható tehát, hogy a kormány görcsösen ragaszkodik a paksi beruházáshoz, az évszázad legrosszabb üzletéhez, ami nem is az energiabiztonságról szól, hanem az oroszok könnyen felhasználható pénzéről. Ugyanis teljesen egyértelmű, hogy a Paksi Atomerőmű drága, felesleges és veszélyes, az atomenergia pedig nem a XXI. századról szól. Csak politikai akarat kérdése, hogy Magyarország is átlépe végre a XXI. századba. Ehhez az kell, hogy ne akadályozza a kormány a zöldenergia-termelést, oldja fel a szélturbinák telepítését ellehetetlenítő szabályozását.

Tisztelt Ház! A miniszterelnök szerint egyetlen magyar sincs egyedül. Ez jól nézhet ki egy óriásplakáton, jól nézhet ki a propagandaminisztérium boszorkánykonyhájában, csak annyi köze van a valósághoz, mint kálomista embernek Szűz Máriához: semmi. Mert a kormány cserben hagyja az önkormányzatokat, az egyszülős családokat, a munka nélkül maradtakat, a dolgozókat, a hozzátartozójukat ápolókat, a pedagógusokat, a diákokat, a szülőket, az egészségügyi dolgozókat, a szociális dolgozókat, a közalkalmazottakat, a köztisztviselőket, a kisvállalkozókat, a családi vállalkozásokat. A kormány cserben hagyta a gyermekeink és unokáink jövőjéért aggódó tenni akarókat.

Tisztelt Országgyűlés! Miközben a kormány is bevallottan gazdasági válságra készül, továbbra is azt a neoliberális gazdaságpolitikát folytatja, ami egy ilyen válság esetén a legveszélyesebb és legkártékonyabb. A kormány 2021-ben ott folytatja, ahol abbahagyta. Szándékosan tovább mélyíti a társadalmi különbségeket, a költségvetési forrásokat a zsarolási potenciáljának az eszközévé teszi, miközben torz és perverz újraelosztási rendszert alakít ki. Magyarország Kormánya jövőre sem ott segít, ahol a legnagyobb szükség lenne rá, a kormány jövőre sem érdem- és teljesítményalapon támogat, hanem politikai alapon, a saját hatalmi logikája szerint.

Meggyőződésem, és az LMP határozott álláspontja, hogy teljes szemléletváltásra van szükség. A költségvetés során benyújtandó módosító javaslatainkkal is arra szeretnénk rávilágítani, hogy tényleg nem folytathatjuk ott, ahol abbahagytuk. Alapvetésünk, hogy  mint ahogy a járvány egészségügyi vészhelyzete alatt  a gazdasági válság során is maradjon az ember az első. Lépjünk a társadalmi igazságosság és a fenntartható gazdaság XXI. századi útjára! Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiban.)