Készült: 2024.03.28.21:28:44 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

145. ülésnap (2020.07.02.), 172. felszólalás
Felszólaló Ander Balázs (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:23


Felszólalások:  Előző  172  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ANDER BALÁZS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A törvényjavaslatot támogatni fogjuk, viszont nagyon-nagyon súlyos kritikáink vannak, viszont azok az állapotok is nagyon súlyosak, amelyek Magyarországon kialakultak. És most lehet visszamutogatni, elmúlttízévezni, meg elmúltnyolcévezni, meg aztán még visszamenni korábbi időpontokra, és okolni, hibáztatni itt egymást azokért az állapotokért, amelyekkel sok esetben ezekben a közoktatási, köznevelési intézményekben találkozhatnak a pedagógusok, gyerekek, szülők, de ennek nem sok értelme lenne. Ami van, ez az áldatlan állapot sok helyütt, ami tapasztalható, azt meg kell oldani. Azt hiszem, hogy abban még Arató képviselőtársamnak is igaza van, hogy ez az ország érdeke, enélkül itt szebb jövőről álmodozni valóban nem lehetne. A felelősséget sem lehet kenegetni, és egyoldalúan államra, ilyen vagy olyan kormányzatokra tolni. Ez a felelősség, sokszor hangoztattuk, én magam is elmondtam, megosztott. Az államé is, és adott esetben, ha szegregációról, integrációról van szó, akkor a többségi társadalomé is olyanformán, hogy igenis, akik ki akarnak kapaszkodni abból az állapotból, ami senkinek nem jó, akkor a segítő kezet nekünk kötelességünk megadni, és nem visszarugdalni, visszataposni oda ezeket az embereket, ahonnét ők maguk is szabadulnának. Viszont megvan a felelősség a másik oldalon is, hogy így fogalmazzak, bár nem szeretek oldalakról beszélni. Hiszem azt, hogy ez az ország közös országunk kellene hogy legyen, mert enélkül itt felvirágzás nem lesz.

Szóval, a felelősség megvan, ez pedig az, hogy azt az antikultúrát, a kívülállás kultúráját, azt az ellenkultúrát, ami sok esetben bizony a családokon belül generációk óta hagyományozódik, egészen egyszerűen el kell felejteni; sehova nem vezet. Beszélhetnék akkor itt most a bosselmanni családimiliő-tipológiáról és a szociálökonómiai elméletekről, amelyek világosan kimondják, hogy a deviancia terjedésében milyen iszonyatos felelőssége van a családi környezetnek. S bizony a családi környezet meghatározó. Meghatározó, hogy ezek a gyermekek hogyan viszonyulnak az iskolához, a tanárokhoz, az egyetlenegy kitörési lehetőséghez egyébként is, hiszen csak nagyon kevés emberből lehet Való Világ- vagy ilyen-olyan X-Faktor-sztár.

Az iskola lenne a megoldás az ország gondjaira, és itt leszakadó vagy évszázadok óta leszakadt társadalmi csoportok problémáira, bajaira is. Ehhez azonban szükséges az a kulturális szemléletbeli váltás, ami fölismeri azt, hogy az iskola valóban nem ellenség, a tanár nem ellenség, hanem tényleg az egyetlenegy lehetőség. Itt hadd hivatkozzam akkor egy dél-somogyi közéleti cigány emberre, jó ismerősömre, barátomra, Kalányos „iraki” Pistára, aki egy írásában éppen a hivatkozott ügyre vagy ahhoz kapcsolódóan írta, hogy ezek a gyerekek nagyon valószínű, hogy nem a jólneveltség csecsén szocializálódtak. Tehát annak az oktatásszociológiában bevett fogalomnak, a white flightnak a jelensége azért mégiscsak megmagyarázásra szorul.

(15.20)

Ez a magyarázat pedig az, hogy a szülők és maguk a diákok sem érzik sok esetben magukat biztonságban egy-egy ilyen szegregálódott, elgettósodott iskolában. Erre kell megoldást találni. Azt is elmondtuk egyébként, hogy ez a törvényjavaslat egy tüneti kezelés. Ebben, mondjuk, akkor a Nemzeti Pedagógus Karral értünk egyet, hogy csak egy tüneti kezelés, egy tűzoltás lehet, de semmiképpen sem generális, átfogó, mindenre kiterjedő megoldás. Ennél sokkal, sokkal többre lenne szükség.

Azt elismerem a valóság és a normalitás talaján állva, hogy bizony sajnos előfordulhatnak, és tudjuk, vannak olyan iskolák, ahol ez a szakadékszéli állapot bekövetkezett, ahonnét menekíti mindenki a gyermekét, aki csak tudja, és ezek az iskolák bizony szegregálódnak. Aztán itt akkor el lehet azon is gondolkodni, hogy kirekesztésről vagy inkább kirekesztődésről van szó, amikor bizonyos viselkedési mintázatok egészen egyszerűen lehetetlenné teszik az együttélést. És nem szeretnék ebből  ezt is elmondtam, és mindig el fogom mondani  cigány-magyar ügyet csinálni. Ugyanis hiszem azt, hogy az ellentétek már nem magyar és cigány között húzódnak, hanem a cigányságon belül olyanformán, hogy akik integrálódni kívánnak, azok ugyanúgy elmenekítették, mondjuk, ha tudták, Gyöngyöspatáról a gyermekeiket másik iskolába.

Szóval, nagyon-nagyon félelmetes és a jövőt komorra színező folyamatok zajlanak ebben az országban, amire bizony válaszolni kellene, és az a helyzet, hogy ez a törvényjavaslat, még egyszer: általános megoldást nem fog hozni. Azért támogatjuk, mert ha vannak ilyen, pokol tornácára jutott intézmények, márpedig vannak, és a tanárokat se tegyük mindenért felelőssé, még ha sok esetben egyfajta ilyen közhasznú supermannek, übermenschnek is szokták őket képzelni, akik mindenért felelősek integrációtól elkezdve a szaktárgyi tartalmak átadásáig, de valamikor eljutnak a probléma azon pontjára, amikor ki kell mondani, hogy nincsen tovább, és megpróbáltak, bevetettek minden eszközt, de a helyzet a jelenlegi keretek között kezelhetetlen. És hogy mik ezek a jelenlegi keretek, kitöltöttee az adott aktuális kormányzat azokat a kereteket, és megtette mindent annak érdekében, hogy ezek a problémák megoldást nyerjenek, az is egy súlyos kérdés. Véleményünk szerint egyébként nem. Ezt mindig el szoktuk mondani, a költségvetési módosító indítványaink is pontosan azokat az érveket tartalmazzák, amelyek alapján nem követtek el mindent; nem most, korábban sem, hozzáteszem, mert így őszinte akkor a dolog.

Viszont ennek valamikor neki kellene állni, mert fogy az idő. Hölgyek, urak ellenzéki és kormányzati padsorokban, az idő rohamosan fogy, és a leszakadó, szegregálódó térségek egyre csak nőnek. Mondhatjuk azt, hogy az Ormánság elnyelte Dél-Somogyot, ahonnan én jöttem, és terjeszkedik. Szóval, ha szegregációról beszélünk, az összegző módosító 4. pontja  ekörül forgott akkor a Törvényalkotási bizottságban is a vita  akkor olyanformán értelmezhetetlenné válik, hogy egyre nagyobb települések, illetve területek válnak Magyarországon belül spontánmód szegregálódottá. Még egyszer mondom, kereshetjük itt a felelőst, és vagdalhatunk mindenféle jelzőket majd egymás fejéhez, de ettől a helyzet nem fog változni. Ezen kellene javítani.

A támogatásunk annak szól, hogy ha ez a javítás, ez a reparálás, mondjuk, akkor némi időt kíván, mert nyilvánvaló módon egy-egy közösség agyát, a mentális hozzáállását nem lehet megváltoztatni egyik pillanatról a másikra valamiféle varázspálcaütésre, tehát akkor talán az iskolaőrség bevezetése azt az időt megadja majd adott intézménynek, amikor a preventív és konstruktívabb eszközöket is alkalmazva végre valóban eljöhet a kibontakozásnak és a javulásnak az ideje. Ehhez azonban tényleg idő kell, adott esetben hónapok, fél év, egy év, hiszen tudjuk, az olyan jó gyakorlatként tételeződő programok kapcsán, mint amilyen, mondjuk, a hejőkeresztúri és sokszor hivatkozott, valóban követendő iskolamodell, az sem ment egyik napról a másikra.

Ahhoz azonban, hogy a pedagógusok ott adott esetben nyugodtan tudjanak dolgozni, és elkezdődhessen az alkotó, tevékeny nevelő-oktató munka, ahhoz előfordulhat, igen, hogy kell az az iskolaőr, akinek a jelenléte is visszatartó erővel bír majd az olyasféle cselekedetekkel szemben, amelyeket láthattunk a közösségi médiára is feltöltve, és amelyek minden normális embert el kellett hogy borzasszanak, és azt kell hogy mondassák vele: vannak olyan, mindenkire nézve kötelező együttélési normák, amelyeket semmiféle indokkal nem lehet áthágni, és ki kell mondani, hogy ezeket be kell tartani. (Nacsa Lőrinc: Idő!  Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) No, hallom, hallom, kedves Nacsa képviselőtársam, idő van. Lehet, hogy nem tetszett a konstruktív hozzáállásom (Az elnök ismét csenget.), nem tud mivel vitatkozni, sajnálom. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.  Nacsa Lőrinc és Horváth László tapsol.)




Felszólalások:  Előző  172  Következő    Ülésnap adatai