A felszólalás szövege:

Ezzel együtt szeretném, hogyha annak a biztonsági kockázatnak a bezárására valami közös gondolkodás elindulhatna, amiről én beszélek, mert még egyszer mondom, tehát azt, hogyha valaki a fotelből ülve bármelyik kínai tartományban egy magyar ügyvéd megbízásából ezt le tudja zongorázni anélkül, hogy Magyarországra bejönne, ön sem tudja garantálni, képviselő úr, hogy egyébként az 100 százalékban annak a delegációnak a tagja lesz, amellyel ön találkozott, és nem valami olyan ember, akinek itt nincs semmi keresnivalója. Nem beszélve arról, a dolog arról szól, hogy egy európai uniós jogosultságot nyitunk így ki egyébként, és nyilvánvalóan lesz ehhez másoknak is szava.

De ha már egy picit személyeskedett, azért azt mondanám, képviselő úr, hogy kettő embernek nem illik tévednie, amikor leír valamit, ez a törvényhozó és a törvénykező valóban; mint ahogy nem mindegy, hogy ön letelepedést ír-e vagy állampolgárságot egy törvényjavaslatban, úgy nem mindegy, hogy a bíró öt évet vagy kötelet ír az ítéletében.

(20.50)

Tehát szerintem én ezen az úton nem mennék tovább, hogy a másikat minősítsük, mert - hogy mondjam - szerintem ebből most ön nem jön ki jól.

A bank tekintetében pedig nem azt mondjuk, én sem azt mondtam az előbb - konkrét példát mondtam; még egyszer mondom, hogy ízlésünknek nem megfelelő, ahogy be van ez a dolog árazva. Például sokkal ildomosabb lenne azt mondani, hogy hány munkahelyet teremtő beruházást hoz vagy hány milliárd forintnak megfelelő beruházást hoz, de ez is teljesen mindegy. Még egyszer mondom: a legfontosabb kérdés - amin jó lenne, ha gondolkodnának - például az, hogy amikor ez a jóember valóban eljön Magyarországra, legalább akkor - ha már otthonról fotelból elintézte, legalább akkor - köteles legyen valahol a magyar hatóságokkal találkozni, és megbizonyosodjunk arról, hogy ő jött el, nemcsak valakinek a papírjait ideküldték és elintézték. És abból a keretből lépjen ki egy picit, könyörgök, képviselő úr, hogy itt csak kínaiak élhetnek ezzel! Nem, a világ bármely részéről bárki (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) ezzel utána visszaélhet, és azt gondolom, hogy ezt ki kell nekünk tudni valahogy szűrni.

Köszönöm szépen.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Én is nagyon röviden, azzal a témával Tapolczai úrhoz szerettem volna fordulni, amit Lendvai Ildikó képviselőtársam is elmondott. Nem pontosan értettem Tapolczai képviselőtársunk felszólalásának a végét, mert az ajánlási pontok között nem láttam ilyen módosító javaslatot, de lehet, hogy én néztem félre. De azért arról szeretném tájékoztatni, hogy a mai napon, azt nem tudom, hogy az ön szavazatával együtt-e, mert azt nem néztem még meg, de önök a céduladobálások előtti másodpercekben elfogadták azt az alaptörvény-módosítást, ami ezt a kérdést egyszer s mindenkorra elrendezte, képviselő úr.

Tehát ön hiába nyújt be bármit ehhez a törvényhez módosító javaslatként, önök az alaptörvényben bebetonozták, hogy magyarországi lakhellyel rendelkező embereknek személyesen kell elmenniük regisztrálni, ami szerintem úgy, ahogy van, nyilván a legnagyobb disznóság az egészben. (Dr. Papcsák Ferenc: Ez nem így van!) Nyilvánvalóan azért tették bele oda, hogy az Alkotmánybíróság ezt ne tudja kihajigálni belőle, hiszen a magyarországi lakhellyel nem rendelkezőknél teszi lehetővé a levélben regisztrálást, a magyarországi lakhellyel rendelkezőnél nem, legalábbis az egységes szöveg, amit ma elfogadtak, erről tesz tanúbizonyságot.

Márpedig ha ez így van, akkor nemcsak valóban a fogyatékosok irányába tett bármilyen további gesztusa a választójogi törvénynek teljesen álságos és őszintétlen, hanem egyébként teszem hozzá, hogy a nehéz anyagi környezetben élőknek, a vidéken élőknek, a közigazgatás tekintetében rossz helyen vagy rossz településen, távoli településen élők tekintetében is pontosan ugyanolyan korlátozást és fizikai korlátozást fog jelenteni ez a törvényjavaslat, mint a fogyatékkal élőknél vagy az idős, beteg emberek számára.

Gratulálok ehhez a törvényhez önöknek! (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Az alaptörvényi szintű szabályozás, tisztelt képviselőtársaim, nem azt jelenti, hogy amit elfelejtettek beleírni, azt majd beleírhatja valaki valahol máshol, ez egy taxatív, egyértelmű szabályozás. Pontosan abból látszik az a) és b) pont között, hogy az egyiknél engedi a levélben szavazást kimondottan, a másikban nem.

Ha nem tűnt volna föl képviselőtársamnak, az önök eredeti javaslatában két héten keresztül lévő levélben regisztráció még benne volt, majd ebben már nincsen benne, képviselő úr, nem véletlenül nincsen benne, mert egyébként az előbb Dúró Dóra által mondott zárszavakat tudnám csak idézni: a Fidesz éppen maga által gondolt politikai érdeke biztos, hogy nem a fogyatékos emberek érdeke és biztos, hogy nem a rászoruló emberek érdeke.

(23.20)

De milyen nagy szerencse, és tényleg őszinte megtiszteltetés, hogy a kormány részéről maga az igazságügyért felelős minisztérium, a jogalkotásért felelős minisztérium képviselteti magát ezen a vitán, mert szerintem kár lenne tovább, Tapolczai képviselőtársam, a magánvéleményeket megosztani a közzel. Megkérdezném nagy tisztelettel Szabó Erika államtitkár asszonyt, hátha most a vitában előbb is részt kívánna venni, hogy ezt a gordiuszi csomót vágja át, és legyen kedves az Igazságügyi Minisztérium nevében a kormány jogi álláspontját elmondani ebben a kérdésben.

Tehát az alaptörvényben rögzített, mai napon elfogadott a) és b) pont értelmében lehet-e még reménye kormánypárti képviselőtársának abban - és nyilván vele együtt sok-sok százezer vagy millió embernek Magyarországon, köztük akár persze természetesen az ellenzéki pártoknak is -, hogy a levélben való regisztráció a választási eljárásról szóló törvény részletszabályaiban felülírhatja az önök által ma elfogadott alaptörvényi rendelkezést?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! Nekem is volt szerencsém a múltkor ezt a hat és fél, valahányórás, hat és félórás vagy hétórás vitát végigélvezni itt a Házban, annak tekintetében is déj vum van, hogy továbbra sem lehet az államtitkár asszonyt annyira ingerelni, hogy esetleg részt vegyen a szakmai vitában. Ezt is tudomásul vesszük. Egy viszont szintén kezd kísértetiesen hasonlítani, és ezért azt kérem Papcsák képviselőtársamtól, hogy most tegye nyilvánvalóvá, hogy miről beszélt az előbb.

Az általános vita... - és Tapolczai képviselőtársamnak is mondom, kezdjen el izgulni nagyon, hogy holnap az alkotmányügyi bizottság mit fog beadni, egyáltalán szavazhatnak-e még esetleg a fogyatékostársai úgy általában a törvény által (Dr. Molnár Zsolt: Hogy lesz-e még választás!), vagy lesz-e még választás. Képviselőtársam, én itt vitatkoztam önnel is, hogy már a két hét levélben szavazás is fizikai korlátozása ezeknek az embereknek, az idős, rászorult, beteg embereknek és a fogyatékosoknak. Itt téptük a szánkat hat órán keresztül, majd pofátlan módon másnap, mindenféle egyeztetés nélkül bizottsági módosítóval még ezt is eltörölték, amit ma ön megszavazott, képviselő úr! És most megint hagyják, hogy hülyét csináljanak belőlünk, egyébként saját magukból is, képviselőtársaim, akik ott ülnek a kormánypárti oldalon?! Hogy nem tudjuk, hogy holnap reggel az alkotmányügyi bizottság hogyan fogja az egész törvényt átírni?!

Papcsák úr, hány paragrafusa fog módosulni a törvénynek holnap? (Karácsony Gergely: Száz!) Melyik jogintézményekhez fognak hozzányúlni? Mi lesz a módosítás iránya, tartalma és célja? Ha ezeket nem mondják most el nekünk, akkor fogjuk magunkat, és hazamegyünk, mert belőlünk nem fognak bohócot csinálni! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. - Karácsony Gergely tapsol.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Miniszterelnök Úr! Ön a nyolcvanas évek második felében kollégiumi szobatársaival még vállvetve harcolt a diktatúra ellen, a szabadságért, többek között az általános és egyenlő választójogért, a választás szabadságáért. Azóta eltelt több mint két évtized, és sokat változott a világ, de leginkább önök változtak. A haverokból közjogi méltóságok vagy épp teljhatalmú milliárdosok lettek, a Fiatal Demokraták Szövetségéből pedig tekintélyelvű üzleti társaság, mondhatni zrt. lett.

Ön ma már háborút vív az úgynevezett hanyatló nyugati szabad világ ellen, akik nem is olyan régen még nemhogy szövetségesei, de konkrétan segítői voltak az ön és barátai személyes politikai karrierjének, miközben lassan nincs olyan diktatúra a világban, ahol ön személyesen ne járt volna kapcsolatokat építeni, valami különös beteges vonzalmat érezve egyébként a kommunista és posztkommunista diktatúrák iránt. (Felzúdulás és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.) Ön az elmúlt két évben saját kis egypárti rendszerét kezdte el építgetni, ezen fáradozott (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne olvasd, a szemébe nézve mondd!), visszahozva a rendszerváltás előtti diktatúra bűzét (Zaj a kormánypárti padsorokban.), a médiaszabadság korlátozását, az egypárti alkotmányt, az igazságszolgáltatás megszállását, az indoklás nélküli kirúgásokkal és teljhatalmú megyei párttitkárokkal a félelem légkörét, most pedig a regisztrációval a választás szabadságát kívánják korlátozni.

Egyet szögezzünk itt le! Szónokolhatnak bármiről, sem a határon túliak szavazati joga, sem más mondvacsinált hazugságuk nem indokolja a regisztráció bevezetését. Ennek egyetlen oka a Fidesz egyre fogyatkozó szavazóinak relatíve való felértékelése. 2012-ben szemlélve a helyzetet tehát úgy tűnik, hogy önnek a szabadság már nem érték, miniszterelnök úr. Úgy tűnik, hogy egyetlen dolgot tart csak szem előtt: a hatalom és ennek mindenáron való beteges megtartása. (Moraj a kormánypárti padsorokból.)

Miniszterelnök úr, feltette-e már magának a kérdést, mi lesz ennek a vége? Vagy önnek ma már tényleg semmit nem jelent a szabadság?

Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak megerősítette bennünk a miniszterelnök úr, sőt ki is mondta, hogy a '90 előtti rendszerrel egyetlenegy baja volt, hogy nem ön ült Kádár János székében. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Így van! - Taps az MSZP soraiban.) Önnek a párttitkár családi hátterével, a Soros Alapítványon végzett tanulmányútjaival semmilyen erkölcsi oka és lehetősége nincs, hogy engem kioktasson. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások a Fidesz soraiból: Zsivány!) Foglalkozzon a saját kormányában ülő és a frakciójában ülő kommunistákkal és ügynökökkel (Moraj a kormánypárti padsorokból.), miniszterelnök úr! Azokkal foglalkozzon, meg leginkább azzal foglalkozzon, tisztelt miniszterelnök úr, hogy míg az elmúlt két évben ön a kis rendszerét építgette, ma megint arról kell beszélni, hogy százezrekre fagyhalál várhat Magyarországon (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.), bocsánat, százezreket fagyhalál veszélyeztet Magyarországon, hogy milliók élnek nélkülözésben.

(15.40)

Végezetül arra a kérdésre sem válaszolt, hogy mi lesz ennek a vége. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Agyhalál, nem fagyhalál.) Szeretném kérni, miniszterelnök úr, hogy vigyázó tekintetét Olaszország és Silvio Berlusconi volt miniszterelnöktársára vesse. (Taps az MSZP soraiban. - Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Segítsenek! (Szólláth Tibor Zoltánhoz fordul.) Ön az előterjesztők képviselője? (Szólláth Tibor Zoltán: Nem.) Ki van az előterjesztők közül? (Spaller Endre: Én.) Nem hallottam a nevét, elnézést, az előterjesztők között. (Spaller Endre: Csatlakoztam.) Csatlakozott a képviselő úr? Ma? Most az előbb? (Spaller Endre: Csatlakoztam.) Mert elnök úr nem olvasta a nevét? (Spaller Endre: A lényeg, hogy én vagyok az előterjesztő.)

ELNÖK: Na jó, hát ezt nem így fogjuk eldönteni, hogy bekiabálunk. (Derültség, közbeszólások. - Dr. Józsa István: Az elnök meglepődik.) Egy pillanatot kérek. (Moraj.) Igen, főtitkár úr jelzi, hogy megérkezett a bejelentés, Spaller képviselő úr ott van az előterjesztők között. Öné a szó, Harangozó Tamás.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tényleg azért kérdeztem, merthogy kivételesen olyan módosításnak lehetünk a tanúi, amely ugyan nem túl dicső előzmények után, de azt gondolom, talán rendbe rakják ezt a törvényjavaslatot.

A múlt héten itt egy elég éles vita alakult ki az általános vita alatt, amikor szóvá tettük és számon kértük Rogán elnök urat, hogy miért megint az utolsó pillanatban nyújtanak be ilyen törvényjavaslatot egyeztetés nélkül. Kiderült, hogy a kormány sem látta, csak az egyik minisztérium, a Belügyminisztérium véleményét nem láthattuk. Azt látom e javaslat mögött, hogy egyrészt szinte minden egyes dologra, amit a múlt héten kritikaként megfogalmaztunk, válasz született ezen törvényjavaslatban, sőt maga az indoklás majdnem olyan, mintha a múlt heti felszólalásomat olvasnám, de ez legyen az én problémám.

Másrészt a megfogalmazása és a szakmai megoldások tekintetében ugyan nem beszéltem senkivel, mert a BM a mai napig nem szólalt meg ebben az ügyben, de gyanítom, hogy a Belügyminisztérium szakmai kezét láthatjuk ebben a javaslatban, és nagy valószínűséggel a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal néhány szakemberének mégiscsak megengedték, hogy elmondja a véleményét, és javaslatot nyújtson be ehhez a törvényjavaslathoz, ami - higgyék el - igen jót tett ennek a javaslatnak.

Talán megelőzhető lenne ez az egész procedúra, ha Rogán úr és a fideszes képviselőtársaim minimálisan komolyan vennék ezt a parlamentesdit, hogy nem az itt lévő képviselők torkán kell lenyomni egy-egy javaslatot, hanem érdemben meg lehet vitatni, főleg, ha az alapcéllal egyetértünk. Tudniillik azzal, hogy a befektetési céllal ideérkező befektetőknek, vállalkozóknak a magyar nemzetgazdaság tekintetében tudjunk segíteni, tudjunk kivételes eljárást tenni, de olyat, amelyik sem biztonsági, sem nemzetbiztonsági, sem egyéb ilyen kockázatokkal nem jár.

Ez a javaslat egy beismerő vallomás. Az első pontja Rogán úr múlt heti törvényjavaslatának A-tól Z-ig levő szövegét úgy, ahogy van, kiveszi a törvényből. A házszabályszerűségét most nem tenném szóvá, mert végre valami jó irányba mutat. De gyakorlatilag Rogán úr múlt heti törvényjavaslatát tokkal-vonóval kiveszi ebből a törvényből az, amit most ide behoznak, és egyébként egy megfontolt, fokozatos megoldást hoz be helyette, ami azt jelenti, hogy nem nemzeti letelepedési engedélyt fog kapni egy ember úgy, hogy be sem kell jönnie az országba, bemutatkoznia sem kell, csak egy ügyvéd itt elintézi a papírokat. Ez volt az alapjavaslat. Ehelyett, ha jól értjük, azt teszik le önök ide az asztalra, hogy a minimális úti okmányok megléte és egyéb biztonsági tényezők mellett is először csak tartózkodási engedélyt kapnak ezek a vállalkozók, és ha hat hónap után ezzel rendelkeznek, és minden rendben van, kiderül róluk, hogy valóban befektetési céllal vannak az országban, akkor kaphatják meg a teljes nemzeti letelepedési engedélyt.

Ez így teljesen rendben van, szeretném mondani, hogy ugyan a frakciónkkal - mert ez is a gazdasági bizottság mai napon benyújtott módosító javaslata - nem tudtuk átbeszélni, de kifejezetten azt fogom javasolni az MSZP-frakciónak, hogy ha ez így van, és ha jól látjuk ezt az irányt, akkor akár szavazzuk is meg a Rogán Antal által benyújtott törvényt; ami - még egyszer mondom - a címén és a benyújtás dátumán kívül semmiben már nem hasonlít Rogán úr múlt heti törvényjavaslatára.

A továbbiakban szeretném nagy tisztelettel felajánlani - én személy szerint is -, hogy támaszkodjanak az ellenzéki párt képviselőinek tudására, tapasztalataira, tanácsaira, a szakértőink segítségét is bármikor ajánljuk Rogán úrnak, hogyha nem ér rá, de a legegyszerűbb, ha esetleg a saját kormányának a szakértőit megkérdezi, és akkor az ilyen típusú törvényjavaslatok benyújtása úgy, ahogy van, elkerülhető lenne.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

(22.20)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Nem hallottam, hogy reagált volna bárki arra, amit elmondtam, csak annyit biccentsen, Spaller képviselő úr, jól értettem-e a javaslatukat, hogy szakmailag ez van benne. (Spaller Endre jelzésére:) Jó. Akkor a magam részéről a 2. pontnak a saját magam által beadott módosító javaslatát vissza is vonnám ezúttal. Jó? Nyilvánvalóan értelmetlenné teszi.

Köszönöm szépen.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Központi Nyomozó Főügyészség által folytatott, illetve felügyelt, politikusokat is érintő büntetőeljárások kapcsán egyre több olyan nyilatkozat lát napvilágot, miszerint a nyomozó hatóság a gyanúsítottakat fenyegetéssel igyekszik rábírni terhelő vallomások megtételére.

A Központi Nyomozó Főügyészséggel szembeni vádak súlyát jelzi, hogy szóvivőjük, Fazekas Géza is fontosnak tartotta reagálni rájuk. A szóvivő azzal hárította a vádakat, hogy a hatóságok nyomásgyakorlását senki sem tette szóvá, nem tett feljelentést, megjegyezte továbbá, idézem szó szerint: "Van, aki állja a sarat, van, aki nem."

Nos, a mai sajtóhírekből látható, hogy mennyit ér, ha a fenyegetett gyanúsított az ügyészséghez fordul jogvédelemért. A Népszavában megjelent konkrét esetben Waltner Roland, a Központi Nyomozó Főügyészség főügyészhelyettese a feljelentést elutasító határozatában úgy foglalt állást, hogy a gyanúsított kibelezéssel történő megfenyegetése a kényszervallatásnak még csak a gyanúját sem veti fel. Vagyis a főügyészhelyettes szerint a belek kitépésének kilátásba helyezése nem olyan fenyegetés, amely súlyos hátránnyal járna, de legalábbis nem kelthet félelmet a gyanúsítottban. Különösen meghökkentő, hogy Waltner Roland a saját főnökével, Keresztes Imre főügyésszel szembeni bűnpártolás gyanúja miatt tett feljelentést elbírálva jutott erre a következtetésre.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Mi folyik a Központi Nyomozó Főügyészségen? Ön szerint elfogadható-e a KNYF álláspontja, miszerint a gyanúsított kibelezéssel történő megfenyegetése nem veti fel a bűncselekmény gyanúját sem? Véleménye szerint is elfogadható kihallgatási technikának minősül-e az ilyen típusú fenyegetés elhangzása? Legfőbb ügyész úr szerint elfogadható-e, ha a KNYF munkatársai saját tevékenységükkel összefüggésben egymásnak írogatják alá a feljelentést elutasító határozatokat?

Legfőbb ügyész úr szerint mindezek fényében minden rendben folyik-e a Központi Nyomozó Főügyészségen? Várom válaszát.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Valóban, ha most belemennénk a konkrét ügy részleteibe, lehetne néhány dologban cáfolni, vagy legalábbis további kérdéseket feltenni, amit ön most itt elmondott, mert igen jól hangzott. Például azt, hogy hogyan utasíthatják el azt az ügyet, amikor ön mondja, hogy egyébként az alapügy még folyamatban van? De most ebbe nem szeretnék belemenni. Vagy például azt, hogy továbbra sem válaszolt rá, hogy hogyan jön ahhoz a főügyész helyettese, hogy a felettese ellen indított perben ő aláírja ezt. Úgy tudom, hogy ez legalábbis nem etikus, szerintem nem is teljesen törvényes, minimum a Legfőbb Ügyészségnek kellene ilyenkor az eljárást lefolytatnia, nemcsak a panasznál, hanem az alapügynél is.

Egyébként szemmel láthatóan az ügyészség és az ügyészek döntő többsége tisztességesen végzi a dolgát, legfőbb ügyész úr, viszont a Központi Nyomozó Főügyészség tevékenysége folyamán olyan ügyek kerülnek napvilágra, amelyek alkalmasak arra, hogy az egész ügyészségbe vetett társadalmi bizalmat egyébként megrengessék. Nagyon reméljük, hogy a vádak nem igazak, de ha a későbbiek során igen, azokká válnak, bebizonyosodik, hogy igazak, akkor azt gondolom, hogy a következményeinek is legalább olyan súlyosaknak kell lenniük.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Azon nincs semmi meglepő, hogy az állam mindenhatóságában hivő Orbán-kormány a tűzoltóságok működtetése hatékonyabbá tételének egyetlen útját az államosításban látta. A tűzoltóságok szervezetrendszerének egységesítése mellett akár még komoly szakmai érveket is fel lehetett volna vonultatni. Igen, ez az a terület, ahol a leginkább esély lett volna érdemi szakmai viták eredményeként egy kormányokon átívelő program kialakítására.

Számunkra, szocialista politikusok számára nem volt kérdéses, hogy a szükséges modernizációt az évszázados hagyományokkal büszkélkedő és óriási társadalmi presztízzsel rendelkező tűzoltóságok értékeire alapozva kell és lehet végrehajtani, akár önkormányzati, akár állami alapon. Azt hittük, ezen alapelv tekintetében teljes konszenzus van a parlamentben. Azonban megdöbbentő módon idén januártól a meglévő értékekre alapozott modernizáció megindítása helyett a hagyományok elsorvasztásának vagyunk tanúi. Még a tűzoltóság elnevezést is módszeresen törölték. Így lettek a tűzoltó-parancsnokságokból katasztrófavédelmi igazgatóságok, a központi Tűzoltó Múzeumból Katasztrófavédelmi Múzeum, még a tűzoltózenekar is katasztrófavédelmi zenekarrá lett átkeresztelve. Eközben úgy tűnik, hogy az új szabályok lassan ellehetetlenítik az önkéntes tűzoltóságok működését is. A tűzoltóság mint fogalom eltörlésére tett óriási erőfeszítések lassan meghozzák a gyümölcsüket. Ma már a televíziók, rádiók híradásaiban nem a tűzoltók, hanem a katasztrófavédők vonulnak ki a tűzesetekhez.

Az utóbbi hetekben újabb megdöbbentő kormányzati lépések borzolták a tűzoltók kedélyeit. A hagyományos tűzoltó-egyenruhát a rendőrségnél rendszeresített kék uniformisra cserélték, amelyről még a katasztrófavédelem felirat is könnyen eltávolítható. Az egész magyar sajtót bejárják azok a katasztrófavédelem honlapjáról származó fotók, amelyeken az újonc tűzoltók fejükön rohamsisakkal, géppisztollyal és tömegoszlató pajzzsal felfegyverkezve mennek kiképzésre.

Kérdezem a tisztelt államtitkár urat: mit keres fegyver a tűzoltók kezében? Mi szüksége lehet géppisztolyokra azoknak az embereknek, akik életek mentésére esküdtek fel, akiknek hivatása az elemi csapások, balesetek következtében bajba jutottak mentése?

(14.10)

Kérem, adjon tájékoztatást, hogy csak a most felszerelt tűzoltókat vagy a már meglévő állományt is harcászati kiképzésben kívánják-e részesíteni.

Remélem, az államtitkár úr válaszában nem fogja megismételni, hanem éppen ellenkezőleg, elhatárolódik a BM sajtóosztályának médiában megjelent magyarázatától, miszerint a fegyveres kiképzés azért szükséges, mert ezeket az ismereteket a tűzoltók a gyakorlatban is felhasználhatják, hiszen bármikor átvezényelhetik őket például a rendőrséghez.

Kérem az államtitkár urat, hogy a parlament nyilvánosságát felhasználva nyugtassa meg az állományt és az állampolgárokat, hogy nem a tűzoltók átvezénylésével akarják növelni a rendőrség létszámát.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban a kérdésem végén megtisztelő választ kértem. Ezen igényeimből visszaveszek, egyszerűen csak simán választ szeretnék majd legközelebb kérni az államtitkár úrtól. Nemcsak egy szakma és nemcsak egy hivatás becsületéről van itt szó, hanem emberek életéről, államtitkár úr. A kezemben tartom a mai Index-címlapsztorit. Csak azért mutatom, mert az interpellációmat múlt héten adtam be, tehát köze nincsen hozzá, amely beszámol arról, hogy egyébként egy másik kerületből kellett riasztani a tűzoltókat, mert az átalakítás miatt nem értek oda a helyszínre.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy ezekre a kérdésekre önöknek tisztességes szakmai választ kéne végre egyszer adniuk, és még egyszer mondom, hogy nemcsak a tűzoltóállomány és az ott lévő kollégák tekintetében, akik ma már nyílt levelet fogalmaztak meg, hogy vagy a főigazgatójuk megy és tisztességes szakmai irányítást kapnak, vagy ők maguk fogják elhagyni a testületet tömegesen, hanem az itt élő emberek biztonsága tekintetében is szükség van az önök válaszára vagy legalábbis arra, hogy felfogják, hogy nem jófelé mennek a dolgok.

Köszönöm szépen. Nem fogadom el a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Miniszterelnök-helyettes Úr! Orbán Viktor 2009 októberében, a TV2 Mokka című műsorában azt mondta, hogy "a vagyonadó bevezetésének nincsenek meg a feltételei, ráadásul ellenkezik is a terveinkkel, hogy vannak dolgok, amelyeknek a következő kormány idejében nem szabad megtörténniük még egyszer". "Tisztességtelen, hogy az államháztartást kisiklató szocialisták és szabad demokraták most a zömükben ellenzéki vezetésű önkormányzatokra hárítanák az új adónem kivetésének felelősségét" - ezt már Varga Mihály mondta 2007-ben.

Nem tudom, miniszter úr, hogy tájékoztatták-e önt, de például Szekszárdon az ön frakciótársa, Horváth István és a fideszes többség idén július 1-jével vezette be az ingatlanadót. Olvasok egy picit az indoklásból, amit egyébként maga Horváth István fideszes polgármester és képviselő jegyez: "A 2012. évtől azonban a vállalkozók kommunális adójának kiesése, az áfa növekedéséből adódó többletkiadás, valamint az állami normatíva csökkenése minimum 350 millió forintos költségvetési hiányt okoz a város költségvetésében, aminek jelen pillanatban bevételi fedezete nincs." Szeretném tájékoztatni a közvéleményt is, hogy Horváth István az a polgármester, aki egyébként ő maga megszavazta az áfaemelést itt, a fideszes képviselőtársaival, és az önkormányzatok támogatásának csökkentését is a költségvetési törvényben.

Az igazi pofátlanság azonban nem ez, hanem ez a plakát, tisztelt képviselőtársaim. (Felmutatja a plakátot, amelynek szövege: Ingatlanadó? Nem.) Ezek után közpénzből Simicska Lajos mahires hirdetőtábláján Szekszárdon is kirakják ezeket a képeket, ami arról szól, hogy ingatlanadó nem. Nem tudom, nem tudtak volna szólni Simicska társuknak, hogy Szekszárdon ne tegyenek ki ilyen plakátot? Vagy esetleg írják át rajta a szöveget, hogy nem, nem engedünk Horváth Istvánnak és a Fidesznek az ingatlanadó tekintetében? Tisztelettel kérdezem miniszter urat, önök tényleg ennyire lenézik a szekszárdi embereket?

Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm. Miniszter úr, akkor tényleg muszáj tájékoztatnom önt, hogy az önök által az önkormányzatokban kivetett ingatlanadó jóval meghaladja a mértékét, többszöröse annak, amit az előző kormány be kívánt volna egyébként vezetni. Még egyszer szeretném fölhívni miniszter úr figyelmét, nem az a kérdés itt, hogy az ingatlanadóról kell-e beszélnünk vagy nem; kell, lehet. Az a kérdés, hogy önök hülyének nézik az embereket.

Az, hogy az önök frakciója itt megszavazza azt a törvényt, ami lehetővé teszi az ingatlanadót az önkormányzatokban, az, hogy önök itt megszavazzák a forráskivonást az önkormányzatoktól, megszavazzák egyébként az összes többi olyan rendelkezést, mint az áfaemelés, ami lehetetlen helyzetbe hozza az önkormányzatokat, és utána még van képük ilyen plakátot kitenni a városban. (Ismét felmutatja a plakátot.)

Azt szeretném mondani, hogy november 28-án Szekszárdon a Garay térre várunk minden embert, akinek elege van abból, hogy átveri a Fidesz, elege van abból, hogy hülyének nézik a kormány és a szekszárdi városvezetés részéről, egy csendes demonstráció erejéig.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A záró módosítójuk semmilyen érdemi változást nem hozott, az önök által nemsokára elfogadandó választási eljárási törvény egyszerűen támadás a magyar demokrácia alapja ellen (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.), nem más, mint egy kicsinyes és ostoba próbálkozás a választások adminisztratív befolyásolása érdekében.

Az egységes javaslatuk számos ponton ellentétes még a saját alaptörvényükkel is. Aránytalan és szükségtelen korlátozásokat tartalmaz a szavazásban való részvétellel, a tisztességes kampányolással kapcsolatban. Szeretnénk világossá tenni, attól, hogy az alkotmányellenes megoldásokat önök az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiben rögzítették, azok még alkotmányellenesek maradnak. Nem véletlen, hogy nem merik az Alkotmánybírósághoz előzetes normakontrollra küldeni ezt a törvényt.

Önök ráadásul szándékosan hátrányosabb helyzetbe hozzák a határainkon belül élő honfitársainkat. Ezt persze, elnézve azt a csődtömeget, brutális megszorításokat és teljes gazdasági kudarcot, amit kormányzás néven csinálnak, nem is csodáljuk.

Próbálkozásuk nevetségességét mi sem bizonyítja jobban, mint Lázár János záró módosítója, miszerint a mozikban kampányidőszakban tilos lesz kampányfilmet vetíteni. Tehát a kampány 50 napja alatt a mozikban átvészelhetik a kedves állampolgárok a nehéz időszakot, a fennmaradó 1410 napon pedig nyugodtan lehet majd politikai kérdésekkel bombázni őket. Gratulálunk.

A legérdekesebb mégis az, hogy a regisztráció indokolatlanságát éppen a hétvégén a kormány által benyújtott törvényjavaslatuk teszi a napnál is világosabbá. Papírjuk van róla a saját kormányuktól, hogy hazugságon alapul az egész választási rendszerük. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból.) A T/9244. számú törvényjavaslat a Magyary Egyszerűsítési Programról lerakja az alapjait az állampolgárok teljes körű, közhiteles hatósági nyilvántartásának. Eszerint a határon túli magyarok is hivatalból kerülnek be a nyilvántartásba, a kedvezményesen honosítottak éppúgy, mint a világ távolabbi részén élő bármely magyar állampolgár. Bárhogy is szerette volna ennek ellenkezőjét állítani Répássy államtitkár úr a mai bizottsági ülésen, nemhogy eltörlik a lakcímnyilvántartást, ahogy azt Rogán frakcióvezetőjük bejelentette, hanem teljes körűvé teszik azt, tehát maguk hazudtolják meg fő érvüket, hogy a határon túliak miatt kell a regisztráció.

Nincs itt semmi különös indok, tisztelt képviselőtársaim: önök félnek, hogy elveszítik a következő választásokat. Ez rendben van, megdolgoztak érte, minden okuk megvan rá. Ezért - ahogy azt a Fidesztől megszokhattuk -, visszaélve hatalmukkal, saját aktuális politikai céljaikra kívánják használni a parlamenti többségüket. De itt van az önök legnagyobb tragédiája, hiszen pontosan ezért fogják a választók elzavarni önöket, ha lesz regisztráció, akkor úgy. Az MSZP világossá tette, hogy alkalmas és képes is megszervezni a demokratikus ellenzéket, világos alternatívát állítani a jelenlegi hatalommal szemben. (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Mától, tisztelt képviselőtársaim, leegyszerűsödik a mondás: egyszer kell regisztrálni, hogy aztán soha többet ne kelljen.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Felszólalásomat egy idézettel szeretném kezdeni:

"Szeretett úri véreim: a serleg tele. E dicső, gazdag történelmű úri népségtől lakott ország tegnap szerencsésen elérte a legbalkánibbnívót. Az a gyalázatosságában is mulattató komédia, amely ez ország keserves parlamentjében tegnap lefolyt, bele fog kerülni a történelembe. Ilyen megríkató baromság megérésére mégsem voltunk berendezkedve, pedig elkészültünk mi már minden megérhetőre. Néznek bennünket kultúrnépek. Látják képtelenségünket a haladásra, látják, hogy szamojéd erkölcsökkel terpeszkedünk, okvetetlenkedünk Európa közepén, mint egy kis itt felejtett középkor, látják, hogy üresek és könnyűk vagyunk, ha nagyot akarunk csinálni, zsidót ütünk, ha egy kicsit már józanodni kezdünk, rögtön sietünk felkortyantani bizonyos ezeréves múlt kiszínezett dicsőségének édes italából, látják, hogy semmittevők és mihasznák vagyunk, nagy népek sziklavára, a parlament, nekünk csak arra jó, hogy lejárassuk.

(13.30)

Mi lesz ennek a vége, szeretett úri véreim? Mert magam is ősmagyar volnék, és nem handlézsidó, mint ahogy ti címeztek mindenkit, aki különb, mint ti. A vége az lesz, hogy úgy kitessékelnek bennünket innen, mintha itt sem lettünk volna.

Legyünk ez egyszer számítók. Kerekedjünk föl, s menjünk vissza Ázsiába. Ott nem hallunk kellemetlenül igazmondó demokratákat, vadászunk, halászunk, verjük a csöndes hazai kártyajátékot, s elmélkedhetünk ama bizonyos szép ezeréves álomról. Menjünk vissza, szeretett úri véreim. Megöl itt bennünket a betű, a vasút meg ez a sok zsidó, aki folyton ösztökél, hogy menjünk előre. Fel a sallanggal, fringiával, szentelt olvasókkal, kártyákkal, kulacsokkal, agarakkal, versenylovakkal és ősökkel! Menjünk vissza Ázsiába!" Nagyváradi Napló, 1902. január 31. A cikk szerzőjét valószínűleg mindenki ismeri a teremben, úgy hívják, hogy Ady Endre.

Tisztelt Országgyűlés! A tegnapi napon Rogán Antal frakcióvezető úr felszólalása után úgy tűnik, mára a Fidesz is úgy gondolja, hogy a fent említett ázsiai, vagy ahogy önök nevezik, félázsiai irányba nem vezet út. Úgy tűnik, mindenki egyetért abban, hogy a fasizmust csírájában kell elfojtani, és abban is egyetértünk, hogy ennek felelőssége a mindenkori többségi társadalmat terheli. De nem elég szavakban elhatárolódni, tettekre is szükség van; tettekre, elsősorban a kormányzó pártok részéről. Hiszen az elmúlt években több olyan példa volt, amelyben máshogy kellett volna viselkedniük. Ilyen volt, amikor 2006-ban Rogán Antal V. kerületi fideszes polgármesterjelölt és Vona Gábor együttműködési megállapodást írt alá a baloldal legyőzése érdekében, a közös polgármesterjelölt indulása érdekében. Legutóbb ilyen volt, amikor idén június 28-án, a Jobbik kérésére, Mengyi Roland országgyűlési képviselő a Borsod megyei közgyűlés fideszes elnöke olyan javaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében a Jobbik ismét frakciót alakíthatott a miskolci megyeházán.

És ilyen az is, amikor a miniszterelnök egy jobbikos képviselő halálbüntetést visszaállítani kívánó hozzászólására az alábbiakat mondja: "Miközben számos filozófiai megközelítéssel, amiket itt most hallottunk, egyetértek, és szívesen gondolnám egy közös beszélgetésben tovább ezeket a filozófiai tételeket, most csak a tényt szeretném rögzíteni, hogy ne legyen köztünk félreértés." Majd ezek után az Európai Unióra hivatkozott, mint ami miatt nem lehet a halálbüntetést Magyarországon visszaállítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebben az ügyben nincs helye mellébeszélésnek. Rogán Antal frakcióvezető úr tegnapi szavai őszintének tűntek. Én is kint voltam a tüntetésen, bizonyára önök közül is sokan. Ezek után azonban konkrét tettekben is meg kell nyilvánuljanak. Hitelesség kell, kérem, bizonyítsák be, hogy mostantól tényleg másképpen lesz. Tartsák politikai karanténban ezen ordas eszmék képviselőit, felejtsék el a Horthy-kultusz feltámasztását, azon Horthy-időszakét, amikor Európa és a világ szégyenére e falak között a zsidótörvények megszülethettek.

És végre bírják szóra pártelnöküket, a Magyar Köztársaság miniszterelnökét, hogy személyesen ítélje el e szégyenletes mondatokat, és azok képviselőjét! Higgyék el, nemcsak az országnak, de önöknek is csak a javukra válhat. Ami minket illet, az MSZP ebben a kérdésben nem ismer és nem is fogad el mellébeszélést.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Nagy taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Idézet a Népszabadság november 28-ai számából: "A nyomozás kétségkívül koncepciós jelleget öltött", nyilatkozta Zamecsnik Péter ügyvéd a tábornokper elsőrendű vádlottainak jogi képviselője. Szerinte az ügyészek először döntöttek a bűnösség kérdéséről, majd a gyanú alátámasztására utólag próbáltak meg bizonyítékot találni. Úgy véli, az eljárás testközelbe hozta az ötvenes éveket, mert itt is felvetődhet a politikai nyomásgyakorlás szándéka, tehát a büntetőjog politikai célú felhasználása, hiszen a cél az előző kormány támadása lehet.

Idézem az egyik vádlotti vallomást a sok közül: "Tisztelt Bíróság! Be kell vallanom őszintén, hogy 2010. június 23. és november 19. között jó néhányszor beismertem volna bármit, amit el sem követtem, még azt is, hogy pedofil és gyermekgyilkos vagyok. Eszembe jutott, hogy ügyészi kérésre hamis vallomást tegyek június 23-án este a Gyorskocsi utcai fogdában, július 24-én a házassági évfordulómon, augusztus 4-én a lányom születésnapján, szeptemberben, amikor értesültem róla, hogy a cégem ellen felszámolást kezdeményeztek. És eszembe jutott minden reggel és minden délben, és minden este, hogy tegyen elém bármit Mihalik ügyész úr és Waltner ügyész úr, én bizony aláírom. És eszembe jutott leginkább akkor, amikor két fegyőr addig ütött, amíg a fülem vérezni nem kezdett, csak hogy tudjam, hol a helyem és mit kéne tennem. De mert tudtam, hogy az igazság az én oldalamon áll, ezért nem szólaltam meg. Most viszont a bíróság előtt megszólalok, mert hiszek a testület függetlenségében."

Kérdezem ezek után tisztelt legfőbb ügyész urat, egyetért-e azzal, hogy az előzetes letartóztatás nem előrehozott büntetés, és nem szolgálhat a beismerő vallomás kicsikarására. Ha egyetért azzal, hogy a szabadságelvonás pszichikai kényszerként nem megengedett eszköz, tesz-e intézkedéseket ennek érvényesítése érdekében?

Végezetül tisztelettel arra kérem legfőbb ügyész urat, hogy a múltkori azonnali kérdésemre adott reakciójával szemben érdemben és a kérdésemre legyen kedves válaszolni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Ismét üres szakmai frázisokat hallottunk, nem érdemi választ a legfőbb ügyész úrtól. (Zaj.) A tábornokperben eljáró igazságügyi orvosszakértő véleménye, miszerint begyógyszerezve, tudatszűkült állapotban hallgatták ki a gyanúsítottat, a BKV-ügy gyanúsítottjainak egybehangzó vallomásai, a kibelezéssel megfenyegetett rendőrtiszt története mind-mind Zamecsnik ügyvéd úr álláspontját látszik alátámasztani, megerősítik annak gyanúját, hogy az eljárások egy része politikailag motivált. Talán mindenki emlékszik rá, miként hurcolta meg a Központi Nyomozó Főügyészség a választási kampány kellős közepén Molnár Gyulát, Újbuda szocialista polgármesterét, akit időközben egyébként felmentett a Fővárosi Törvényszék első fokon. Feltűnő módon minden súlyos visszás ügyben ugyanaz a néhány ügyész neve merül fel.

Ezeknek a sorra napvilágra kerülő súlyos túlkapásoknak következménye kell hogy legyen, legfőbb ügyész úr. Ha a Központi Nyomozó Főügyészségen ezeknek az ügyeknek nem lesz következménye, az elkövetett jogsértések személy szerint az ön felelősségét fogják jelenteni. (Révész Máriusz: Ne fenyegetőzz!)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés a fülkeforradalmárok kétharmados többségével 2011 tavaszán, 40 órás időkeretet tervezve, kevesebb, mint 38 órás parlamenti tárgyalás után elfogadta Magyarország Alaptörvényét.

Az alaptörvényt akkor és azóta is nagyon sok bírálat érte. Mindenekelőtt az, hogy a kormánypárti kommunikációval szemben az alaptörvény nem lehet valamennyi magyaré, az egész nemzet közösségéé, hiszen nem bírja a társadalom többségének támogatását.

Az alaptörvényre vonatkozó hazai szakmai bírálatok egy része arra vonatkozott, hogy mi az a tartalom, aminek benne kellett volna lenni egy valóban jogállami, a nyugati típusú demokráciákra ténylegesen hasonlító alkotmányban.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Való igaz, probléma a részletekkel is van. A jelenlegi hatalom a szemünk láttára nő torzszülötté. A kormányzat és a parlamenti többség demokratikus működése iránti kétségeimet a ma előttünk fekvő negyedik alaptörvény-módosítás igazolja vissza. Ez a javaslat ugyanis végképp lerombolja a még nyomokban meglévő jogállami kereteket, felrúgja a hatalommegosztás elvét, durván eltorzítja a fékek és ellensúlyok rendszerét. A jogrendszer fundamentumát jelentő alaptörvény-módosítás a hatalmi gőgről, a korlátozhatatlanságról, a gyűlölködésről szól, sőt a kérlelhetetlen bosszúra építkezik.

Ez a módosítás a másként gondolkodás inkvizíciós szellemiségű pusztítására törekszik. Még attól sem riad vissza (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Nem szégyelled magad?), hogy az ellenfelek - értsd ez alatt: aki nincs velünk, az ellenünk van - teljes megsemmisítésének eszközeit is előre is biztosítsa a maga számára, ahogy ezt Gulyás Gergely képviselőtársam indokolásként el is mondta. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Eközben álszent módon egyetértésről, családi szeretetről, boldogulásról, jobb életről beszél, és Benedek Eleket megszégyenítő mesehősök képét festi saját magáról. Mindjárt meg is világítom, mire gondolok.

Nézzük a hatalmi gőgöt! Mi más lehetne egy olyan jogalkotás kiindulópontja, amely azért emel immár sokadszor alkotmányos szintre szabályokat, mert azokat az Alkotmánybíróság megsemmisítette? Fájdalmas sebet ejtett önökön az Alkotmánybíróság 45/2012-es határozata, formai okokból megsemmisítette ugyanis az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek jó részét. De nem csak ezt tette, nem átallotta kijelenteni: a formai alkotmányellenesség pedig egyúttal a jogállam követelményeinek megsértését is jelenti.

Említhetném a családok védelméről szóló törvény rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapításáról és megsemmisítéséről szóló 43/2012-es Ab-határozatot is, vagy a választási regisztráció kudarcát is.

Most mégsem erre szánnám az időt, inkább arra emlékeztetnék, ami a kormánypártokban az igazi pánikot okozhatta. Az Alkotmánybíróság csöndesen megjegyezte ugyanis: elképzelhetők olyan esetek, amelyekben tartalmilag és nem csupán formai, eljárási okokból felülvizsgálhatná akár az alaptörvény módosításait is. Ilyen eset lenne, ha olyan rendelkezéseket emelnének az alaptörvénybe, amelyek már alaptörvény-ellenesnek bizonyultak. Ez a mai módosítás egyik mintapéldája.

Lépni kellett tehát. Bele kellett foglalni a gránitszilárdságú gumialaptörvényükbe az összes olyan szabályt, ami eddig alaptörvény-ellenesnek bizonyult. Képzeljük csak el, hogyan adhatta elő dr. Orbán Viktor ezt a jogi nonszensznek számító csomagot "a zembereket" képviselő, azok érdekében akár nyilván saját vezetőivel is kritikus, rendkívül felkészült fideszes és KDNP-s képviselőtársainak!

Tisztelt Képviselőtársaim! Képzelt riport következik egy közép-európai, kétharmados többségű parlamenti pártszövetség frakcióüléséről. A következő groteszk történet akár meg is történhetett.

Polgártársak! Tűrhetetlen dolgok történtek a nemzeti együttműködés szeretett rendszerével. Az Alkotmánybíróság - nem is értem, miért nem szüntettük még meg - megsemmisítette az átmeneti rendelkezések címén áterőszakolt, burkolt alkotmánymódosításainkat. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Jászai Mari-díjat!) Hiába kapta a Pista hűbérajándékként ezt a posztot, a másik Pistát megfertőzték ezzel a nyugati, bolsevista őrülettel, állandóan valami jogállamiságról papol. (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Te dumálsz?) Ráadásul még azt is le merték írni ezek a szemtelenek, hogy érdemben is bele fognak kotnyeleskedni a nagyok dolgába, ha az alaptörvény-ellenesnek bizonyul. Majd én azt tudom, hogy mi az alaptörvény-ellenes és mi nem, hiszen, kedves polgártársak, az alaptörvény én vagyok. (Közbeszólások.)

Ráadásul ezek a pimasz kis egyetemisták ki mertek jönni tüntetni ellenünk. Zoltán hamar leállította őket, simán a szemükbe hazudott a röghöz kötés ügyében. Ezzel időt nyertünk. Köszi, Zoli! (Közbeszólások, folyamatos zaj.)

Aztán itt vannak ezek az erkölcstelen, gyökér nélküli fiatalok, akik nem hajlandóak a házasság szent intézményében élni. Tűrhetetlen! (Pálffy István közbeszól: Alföldi mellé a Nemzetibe!)

Végül két nagyon komoly ellenfele van még a nemzeti együttműködés rendszerének. (Dr. Répássy Róbert közbeszól: Voltál Balatonőszödön?) Ott vannak ezek az egyetemek például, saját autonómiával, teljes gazdasági és gondolkodási szabadsággal. Nem is értem, hogyan kaphatták meg ezeket a jogokat már a középkorban is. És ott vannak, kedves polgártársak, a legveszélyesebb ellenfeleink, a szocialisták. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.) Lassan néhány százalék különbséget tudunk csak kimutatni a közvélemény-kutatásokban, és sorra nyerték az időközi választásokat is. Ez így tovább nem mehet!

Úgyhogy Tiborék az elmúlt néhány órában összeütötték a megfelelő választ. Nyugodjatok meg, bosszút állunk az ellenforradalmárokon. (Közbeszólások a kormánypárti sorokból.)

Először is elvesszük a nekünk nem tetsző egyházak jogállását. Ez a módosítás 4. cikke.

Aztán értésére adjuk mindenkinek, hogy házasságot kötni pedig kötelező, merthogy az élettársi kapcsolatban élők nehogy azt képzeljék, hogy ők az új magyar rendszer építőkövei lehetnek. Ez az 1. cikk.

Aztán korlátozzuk az Alkotmánybíróság hatásköreit. Ez a 12. cikk. Ekkora helyzetbe nem hozhatjuk őket, elég volt belőlük!

És itt van még a 17. cikk, hogy a Fidesz-KDNP-kormány döntéseit soha az életben ne vizsgálhassa az Alkotmánybíróság.

Ezek után bevezetjük, hogy ha az Alkotmánybíróság vagy az Európai Bíróság döntése úgy látná, hogy alkotmányellenes vagy a közösségi joggal ellentétes a magyar kétharmados jogalkotás, akkor fizessen a magyar. Különadót vetünk ki, hadd tudja meg mindenki, hogy az ország lakosságával fizettetjük meg a jogalkotásunk árát, nehogy már felelősséget vállaljunk bármilyen rossz döntéseinkért! Ez a 17. cikk (2) bekezdése.

Majd a kényszernyugdíjazott bírókat vesszük elő, utána jöhet a felsőoktatási autonómia megnyirbálása (Közbeszólás a kormánypárti sorokból: Ki írta ezt?), a hallgatók röghöz kötése a 6. és 7. cikk szerint. Nesztek!

Végezetül bűnösnek mondjuk ki az MSZP-t, de vigyázni kell. A nevét nem írhatjuk le, hátha elhiszik a népek, hogy feladtuk a baloldal legnagyobb pártjával való leszámolás szándékát. Pedig nem! Eddig preambulumban ócsároltuk őket, mostantól a normaszövegben a helye. Ez a 2. cikk. Persze előtte el kell még intézni, hogy valaki érvénytelenítse Pozsgay Imre, Martonyi János, Hoffmann Rózsa és sokan mások MSZMP-párttagságát meg a mi KISZ-titkárságunkat is.

(9.50)

Nyugalom, polgártársak, rajta vagyunk. Nektek egyetlen dolgotok van: szó nélkül megszavazni a javaslatot. Minden másról majd mi gondoskodunk. De tudjátok, mi lesz azzal, aki nem támogatja.

És így ér véget közép-európai történetünk. Mese nincs, a centrális erőtér hősei (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Szégyelld magad!) tudják, mi a dolguk.

Tisztelt Országgyűlés! Ugyan az alaptörvény megalkotására formálisan rendelkeztek a kétharmados felhatalmazással, annak valódi társadalmi és politikai támogatottsága sosem volt, de legalább ezekre nem is törekedtek. Ezzel az előttünk fekvő alaptörvény-módosítással azonban világossá teszik, hogy az ellenzék és számos hazai és nemzetközi szervezet aggodalmai megalapozottak voltak. Amennyiben a Fidesz-KDNP szavazógépeket meghazudtoló szolgaisággal dolgozó képviselői ezen javaslatot is elfogadják (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), Magyarországon hivatalosan is beköszönt a politikai önkény uralmának időszaka (Közbeszólások a kormánypártok soraiból.), az önkény azon szintje, amely nemhogy a korábban meglévő szabályokat, de a saját maga által felállított szabályrendszert sem tartja be. (Révész Máriusz közbeszól.) Hiszen az Alkotmánybíróság az elmúlt hónapokban már az új, saját maguk által elfogadott alaptörvény felhatalmazása alapján semmisített meg a saját maguk által elfogadott szabályokkal is ellentétes rendelkezéseket.

Világos volt mindenki számára: a kétharmados hatalom egyetlen korlátja maga az Alkotmánybíróság, amely elvi éllel kimondhatja valamely rendelkezés semmisségét, ha tetszik a hatalomnak, ha nem. Az előttünk fekvő javaslat viszont kiirtja a jogállamiság csíráját is, megszégyenítve az Alkotmánybíróságot, szembeköpve minden magyar állampolgárt, aki még hitt a törvény előtti egyenlőségben, abban, hogy mindenkinek egyformán be kell tartania a rá vonatkozó szabályokat; Orbán Viktornak és a Fidesznek nem kell. Ez a javaslat alapjaiban mérgezi meg a társadalmi együttélés legalapvetőbb szabályait. Képzeljük el, mi történne, ha mindenki minden szabályt csak abban az esetben venne figyelembe, amennyiben az számára kedvező. Hogyan hozhatják egyáltalán ezt a szörnyszülöttet ide, a parlament asztalára? Mi lesz a következő? Hol van ennek a vége, képviselőtársaim?!

Navracsics Tibor azt mondta, idézem: "A demokráciát nem a Fidesztől kell félteni. Amíg a Fidesz van kormányon, addig a demokrácia nincs veszélyben, mert a Fidesz 1988-ban a demokrácia létrehozására szerveződött." Ezzel szemben a valóság mégiscsak az, amit Orbán Viktor válaszolt itt nekem a Parlament falai között tavaly novemberben: "Tudja, én a nyolcvanas években nem a diktatúra ellen harcoltam." Tudjuk, miniszterelnök úr, a napnál is világosabb. (Dr. Répássy Róbert: De volt folytatása is!) Csak akkor kár volt az elmúlt 25 évet végighazudozniuk. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból, köztük: Már megint hazudsz! - Szégyelld magad! - Fantasztikus a konszenzusra való törekvésed! - Dr. Répássy Róbert: Kicsit tárgyilagosabban! - Kövér László közbeszól.)

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Múlt pénteken tartotta szokásos évértékelőjét Orbán Viktor. Egyetlen dolog miatt viszonylag nagy jelentősége kellene hogy legyen egy ilyen évértékelésnek: hiszen mégiscsak a miniszterelnöki posztot betöltő politikus beszélt.

Sokan bíztak benne, hogy megtudják, hogyan értékeli a miniszterelnök az elmúlt évet, és mit gondol az eljövendőről. Hát, ezekről pont nem tudtunk meg semmit. Nem is csodáljuk, hiszen nem nagyon találni olyan területet, ahol minimális sikerről be lehetne számolni. Talán az egyetlen kézzelfogható eredmény, amiről hallhattunk, az, hogy 2251 gyermekkel több született, mint 2011-ben. Reméljük, nem úgy gondolták, hogy a kormány tagjainak személyes sikere ez, bár így legalább érthetővé válna, miért nem tudtak az ország helyzetével foglalkozni.

Azt is megtudtuk, hogy húsz év múlva kultúrnemzet és világnemzet leszünk, tisztelt képviselőtársaim.

(13.10)

Bár mi úgy tartjuk, hogy legalább ezer éve kultúrnemzet vagyunk, abban lehet némi igazság, hogy ha a fiatalok elvándorlása így folytatódik, valóban világnemzet leszünk.

Az elkövetkezendő húsz év orbáni vízióját nem kívánom kommentálni. Egy politikus ugyanis akkor szokott a távoli jövőbe révedni, amikor a jelenről és a közeljövőről nincs mit mondania, mert vagy nincs tisztában vele, vagy nagyon is tisztában van vele, és éppen ezért kerüli a témát. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nagyon gyenge.)

Nézzünk inkább néhány alapadatot arról, hogy három év kormányzásuk után miről is kellett volna beszámolnia Orbán Viktornak. Kis táblákra írtam a lényeget, hogy az ország valós helyzetével nyilvánvalóan köszönő viszonyban nem lévő fideszes és KDNP-s képviselőtársaim is meg tudják jegyezni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A miniszterelnök úr sokat beszélt az emberek mindennapi életéről és problémájáról, hát szeretném önöket szembesíteni vele. (Mondandóját az adatokat tartalmazó, egyenként felemelt táblákkal illusztrálja.) A családi adókedvezmény igénybevétele nélkül Magyarország többségének ez jutott 2012-ben: -3,5 százalékos reálbércsökkenés. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Hazudsz!)

A vállalkozások és a mindennapi emberek terheiről önök úgy gondoskodtak - talán még nem felejtették el -, hogy Európa legmagasabb áfáját, 27 százalékos áfát vezettek be, amely a mindennapi életet teszi a lehető legnehezebbé.

A vállalkozások és az emberek mindennapi terheit egyébként 12 darab új adónemmel segítette még a jelenlegi kormány. (Zaj, közbeszólások, moraj a kormánypártok soraiban.)

A gazdaság teljesítménye, amit szintén miniszterelnök úr kifelejtett, 2012-ben most már a KSH szerint is lezárva: -1,5 százalék. Tisztelt képviselőtársaim, ez az önök jó eredménye.

Magyarország versenyképessége alapján - ami döbbenetes - egyetlenegy év alatt a 48. helyről a 60.-ra szorultunk vissza a világranglistán, 12 helyet esve egyetlenegy év alatt.

A felszámolások és végelszámolások száma '13 januárjában 2401 darab. Tisztelt képviselőtársaim, ez sokat elmond a gazdaság helyzetéről: 61 százalékkal több, mint az azt megelőző év januárjában.

Sokat beszélt miniszterelnök úr a sikerek között a közbiztonság sikeréről is, hát nézzük, a Legfőbb Ügyészség legfrissebb statisztikája szerint: 472 236 regisztrált bűncselekmény történt tavaly, ez több mint a 2002 és 2010 közötti időszak bármelyik évében. És ami ennél sokkal rosszabb és brutálisabb, hogy a közrend elleni bűncselekmények száma tavaly egy év alatt 25 százalékkal, a negyedével növekedett meg.

És miniszterelnök úr sokat bűvészkedett a számokkal a közmunkások tekintetében is. Akkor lassan mondom, hogy önök is megjegyezzék: (Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.) tavaly 8 óra közmunkáért nettó 47 ezer forintot adtak az embereknek, idén pedig, miután általánossá tették a 6 órában foglalkoztatottakat... (Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Kérem kormánypárti képviselőtársaimat arra, hogy hallgassák végig.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): ...36 ezer forintból kell megélnie önök szerint a sok százezer közmunkásnak.

És nem beszéltem még az orvosi és nővéri elvándorlásról, a várólisták döbbenetes mértékű meghosszabbodásáról, a közoktatásban uralkodó káoszról, a felsőoktatás kivéreztetéséről vagy az önkormányzatok tarthatatlan helyzetéről. Erre valóban nehéz azt mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy jobban teljesít az ország.

Persze az ország erről nem tehet. Erről kizárólag önök tehetnek. Ennél Magyarország sokkal többet érdemel. Változásra van szükség, határozott irányváltásra, hozzáértésre, nyugalomra, biztonságra és emberségre, tisztelt képviselőtársaim. Egy szóval ezt úgy mondják: kormányváltásra van szükség. (Felzúdulás, derültség, közbekiáltások a kormánypárti padsorokból, köztük: Hazudsz!) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tábornokper néven elhíresült ügy vádlottjaival szemben alkalmazott tűrhetetlen, embertelen és törvénytelen ügyészségi módszerekkel kapcsolatos, 2012. december 10-én elhangzott azonnali kérdésemre a legfőbb ügyész az alábbi választ adta: "Azt gondolom, a törvények pontosan körbeírják, hogy ki, miért és hogyan felel, és ezeket a törvényi rendelkezéseket a hatóságoknak be kell tartaniuk. Ha törvénysértés történik, teljesen egyetértek önnel, mindenki személy szerint felel azért, ahogy az a jogszabályban elő van írva."

(15.30)

Az elsőfokú ítélet múlt héten megszületett, amelyben a bíróság nagyon súlyos megállapításokat tett az ügyészség tevékenységére vonatkozóan. Sajtóbeszámolók szerint a Törvényszék katonai tanácsa csütörtöki ítéletében törvénytelenül megszerzett bizonyítéknak minősítette a hazugsággal kikényszerített vallomást. Az ítéletet hozó háromtagú katonai tanács elnöke indoklásában hosszan kitért arra, hogy az ügyészség milyen hibákat követett el a nyomozás során. A valótlan ígérettel kikényszerített vallomást a demokratikus jogállammal összeegyeztethetetlen módszernek minősítette.

A bíróság egyértelmű indoklása ezek szerint: az ügyészség nemcsak szakmailag hibás, hanem tételesen törvénysértő módszereket alkalmazott a gyanúsítottak megtévesztésére, megfélemlítésére hamis tanúvallomások kicsikarása érdekében.

A múltkor adott válasza tükrében nagyon egyszerű kérdésekre kérnék egyértelmű választ, legfőbb ügyész úr.

1. Cáfolja-e a legfőbb ügyész, hogy az ítélet a Központi Nyomozó Főügyészség szakmailag hibás és törvénytelen munkája miatt végződött így?

2. Ha nem cáfolja, mert nem lehet, akkor milyen következményei lesznek ennek az ügynek?

3. Indult-e fegyelmi eljárás a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője ellen?

4. Indult-e büntetőeljárás az ügyben eljáró ügyészek ellen?

5. Amennyiben a Központi Nyomozó Főügyészség vezetőinek felelőssége megállapításra kerül, kezdeményezik-e a köztársasági érdemrendjétől való megfosztást, és azonnali eltávolítását az ügyészségtől?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Legfőbb ügyész úr, valóban, ha tettenérés esete volt, akkor hogyan született felmentő ítélet? Fusson neki ön is a Btk.-nak meg a Be.-nek még egyszer! (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Én még ki se mondtam, hogy koncepciós per volt, legfőbb ügyész úr, ön már ezzel kezdte. Azt gondolom, ki mint él, úgy ítél. (Közbeszólás a kormánypártok soraiból: Ez az! - Wittner Mária: Igen!)

Legfőbb ügyész úr, a bíróság konkrétan kimondta, hogy nem tudja figyelembe venni az ügyészség által letett bizonyítékokat, mert törvénytelen módon szerezték be őket. Ez például többek között a kudarca az egész ítélkezésnek.

A 11 vádlott szerint, akiket egyébként felmentettek, egyhangúlag elhangzott, hogy nem kértek mást tőlük az önök ügyészei, mint hogy szocialista politikusokra tegyenek terhelő vallomást, és másnap reggel mehetnek. Ehhez képest volt olyan, aki egy évig börtönben volt, legfőbb ügyész úr, és megverték és fenyegették. (Felzúdulás a kormánypártok soraiban.) Ez Magyarországon elképzelhetetlen. Az ügyészség becsületét rondítja az, hogy legalább azonnali hatállyal föl nem mentették még az eljáró ügyészeket. (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Szégyelljék magukat! (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólások ugyanott: Így van! - Dr. Kotász!)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Valóban, az első szó a köszöneté, minden tűzoltónak, rendőrnek, katonának, minden hivatásosnak, aki a mentésben részt vett, minden civilnek és önkéntesnek, akik visszaadták a hitet, hogy Magyarországon az emberek legalább egymásra vigyáznak. Nem ők tehetnek a kialakult káoszról, ők az elmúlt napok valódi hősei.

Orbán Viktor a következőket mondta tavaly: "Valódi sikerágazat a magyarországi katasztrófavédelem, amelynek új rendszerével elkerülhetők lesznek a 2010-es iszapömléshez hasonló katasztrófák. Az állam mostantól nem moshatja kezét, ha a katasztrófavédelemben valami nem működik rendesen."

(13.10)

Márpedig, hölgyeim és uraim, napokkal korábban is jelezték a hivatalos szervek a vihar beköszöntét, ahogy a belügyminiszter is mondta. Megelőző intézkedésnek ehhez képest nyoma sem volt. Csütörtök délután már javában katasztrófahelyzet volt, amikor a Belügyminisztériumban és az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságon a teljes ezért felelős vezérkar egymás között egymást ünnepelte március 15-én, miközben az emberek már az elakadt autóikban ültek. Hölgyeim és Uraim! Buszokat indítottak a semmibe ebben az időszakban, a kamionstopot nem rendelték el időben. A Közút a megelőző napokban-hetekben beszedte a hóelfogókat. Nem volt állampolgári tájékoztatás, még a meglévő kipróbált eszközöket sem használták. Későn hívták a honvédséget, korán küldték haza az osztrák segítséget. Ez alapján az új katasztrófavédelmi szervezet csődöt mondott, vagy maga a rendszer, miniszter úr, vagy annak vezetője. Ha ez volt a hibátlan intézkedés, kérdezem én, mire számíthatnak az emberek, ha valóban baj van. Az állam mostantól nem moshatja kezét... (Közbekiabálások a kormánypártok soraiból: Nem volt baj?) Az állam mostantól nem moshatja kezét - mondta a miniszterelnök úr. (Az elnök csenget.)

Valóban, a vizsgálatokat azért követeljük, hogy derüljön ki, hol volt hiba. A hó lassan elmegy, jöhet az árvíz, jöhetnek a belvizek, miniszter úr. Az emberek érdekében kérjük, hogy vonják le a tanulságot, távolítsák el a felelőtlen vezetőket (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), és készüljenek fel rendesen a katasztrófahelyzetekre.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiban. - Wittner Mária: 2006-ban...)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ma már közhely, hogy a Fidesz program nélkül nyerte meg a 2010-es választásokat. A rendészet azonban azon kevés területek egyike, amelynek vonatkozásában konkrét vállalásokat is tettek. Az Orbán Viktor által benyújtott és a fideszes parlamenti többség által megszavazott kormányprogramban a következő vállalás volt olvasható, idézem: "Mi jó fizetséget fogunk adni a munkájukért. A rendőröknek olyan jövedelemre van szükségük, amely biztonságot jelent számukra. Elfogadhatatlan, hogy a rendőrt egzisztenciális bizonytalanságban tartsa a kormány."

A kormányzati ciklus kezdetén nyilván nem illendő fizetésre és jövedelemre vonatkozó ígéreteket számon kérni. Azonban 2013 márciusában, a kormányzati ciklus utolsó teljes költségvetési évében, az utolsó olyan évben, amikor egy illetményemelésre vonatkozó kormányzati döntés még komolyan vehető, úgy gondolom, indokolt a kérdés: az Orbán-kormány mikor tervezi beváltani megalakulásakor tett ígéretét, mikortól fognak jó fizetést biztosítani a rendészeti dolgozóknak? Mert ugye nem gondolja, államtitkár úr, hogy a 2013-as költségvetés alapján folyósított juttatások jó fizetségnek minősíthetők? Való igaz, hogy a zászlósi és tiszthelyettesi állománynak biztosított bruttó 14 ezer forint illetménykiegészítést, azonban ez vajmi keveset javít azon az összképen, hogy 2010 óta egy fillérrel sem nőtt az illetményalap, lecsökkentették és befagyasztották a kafetériát, a végrehajtó állomány nagy része vesztese az új adórendszernek, sokuk nettó fizetése csak a bérkompenzáció miatt nem csökkent.

Ha komolyan gondolták a nemzeti együttműködés programjában foglaltakat, akkor 2013 márciusában konkrét, kidolgozott tervekkel kell rendelkezniük az illetményemelésre vonatkozóan. Ennek hiányában két lehetséges következtetés adódik, államtitkár úr. Az Orbán-kormány költségvetési és gazdaságpolitikájának kudarca miatt nem képesek illetményt emelni, vagy a jó fizetség ígérete puszta hazugság volt, amit egy percig sem gondoltak komolyan. Kérdezem az államtitkár urat, melyik következtetés a helytálló. Az első esetben illene a kudarcot elismerni és sürgősen változtatni a politikai irányvonalon, míg a második esetben minimum bocsánatkéréssel tartoznak a megvezetett állománynak.

Várom válaszát, államtitkár úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(Az elnöki széket Jakab István, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Hát, államtitkár úr, nem tudom, ön honnan tudja, hogy én milyen tanácsokat adtam vagy mit tettem szóvá annak idején, de egyszer majd biztos elmondja. (Nagy zaj a Fidesz padsoraiból. - Közbekiáltás: Igyekezett!)

Az a helyzet, hogy nem bonyolítottam túl a kérdést, államtitkár úr. Azt kérdeztem öntől: beismerik-e, hogy hazudtak a kormányprogramban és becsapták a teljes rendvédelmi állományt, vagy előáll itt egy konkrét intézkedési tervvel az illetményemelésük tekintetében? Egyre jó volt a válasza: világossá tette, hogy becsapták ezeket az embereket. Bűnbaknak jók voltak, le lehetett őket hazugozni egy törvénnyel (Közbekiáltás a Fidesz padsoraiból: Hazudsz!), ország-világ előtt ingyenélőnek titulálni őket, hergelni ellenük az embereket. Ezt csinálták önök az elmúlt három évben, tisztelt államtitkár úr!

Ezzel szemben mi azt ajánljuk, hogy 2014 után egy új, igazságos illetményrendszer legyen (Felzúdulás, zaj a Fidesz padsoraiból.), új szolgálati nyugdíjrendszer legyen (Az elnök csenget.), és a nyugdíjasoktól elvett nyugdíjjogosultságot adjuk vissza, a 16 százalékos büntetőadót (Közbekiáltások a Fidesz padsoraiból: Mindig hazudtok! Ne hazudj!) szüntessük meg.

Az ön válasza ezzel szemben elfogadhatatlan. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A 2. és a 8. ajánlási ponthoz kívánnék elsősorban hozzászólni. Már a szabályozási tárgykör, maga a probléma megítélésünk szerint is hasonló, mint amit az előbbi felszólalás érintett. Szeretném azonban ezt még világosabban megfogalmazni, hiszen látjuk az eddigi két és fél év történései alapján - ezt bizton állíthatom -, hogy teljesen feleslegesen várjuk, hogy az államtitkár úr érdemben részt vegyen a vitában. A bizottságban ezeket a javaslatokat leszavazták, nyilván majd összegzésként az államtitkár úr megállapítja, hogy a dolgok márpedig úgy vannak, ahogy önök gondolják és mehetünk haza. Ezért inkább a jegyzőkönyv és a minket figyelő érintettek kedvéért szeretném nagyon világosan elmondani, miről van itt szó.

Önök ebben a törvényjavaslatban eleve a magyar rendvédelmi kart úgy hozták létre, mint egy szörnyszülöttet, egyetlenegy célja van ennek a magyar rendvédelmi karnak, az, hogy a meglévő, demokratikusan létrejövő, önkéntes szerveződésen alapuló szakszervezeteket önök egyszerűen zárójelbe tegyék, ellehetetlenítsék, teljesen tönkretegyék. A magyar rendvédelmi kar egy kötelező tagságon alapuló, még egyszer mondom, ilyen szempontból szörnyszülött, aminek egyébként ebben a törvényben még a pénzügyi feltételeit sem hajlandóak biztosítani.

Államtitkár úr, önök e törvényben ötvenvalahány embert bíznak meg azzal, hogy a több mint 70 ezer hivatásosnak az érdekében mint érdekvédelmi szervezet járjanak el, és képviseljék ennek a több mint 70 ezer embernek az érdekét. Eleve nevetséges az egész. Az pedig, ami ebben a törvényben van, az önök gondolkodását a lehető legjobban fejezi ki. A következő van a törvényben: "Az MRK és a fegyveres szerv, vagy a miniszter közötti megállapodás alapján a szerv vagy a miniszter helyiségeket és a tevékenység ellátásához szükséges egyéb eszközöket térítésmentesen biztosíthat." Megállapodás alapján hat-het. Ha a miniszter úr éppen úgy kel fel reggel; vagy az elnök úr, vagy a főtitkár úr, vagy az MRK tagjai éppen jól viselkednek aznap. Ha nem viselkednek jól, akkor nem biztosítja majd sem a munkavégzéshez szükséges erőforrásokat, sem semmi mást. Mert a nemzeti együttműködés rendszere ezt nem tűrheti, ugye, államtitkár úr?! Ez a törvény valóban az önkénynek egy tökéletes kifejezése szintén. Nincs olyan, hogy hat-het, államtitkár úr! Döntsék el, hogy létrehozták-e ezt a szervezetet, megbízzák-e ezt az ötvenvalahány, maroknyi embert, hogy legalább próbáljanak meg küzdeni az állomány jogaiért, és biztosítsák tisztességesen a munkavégzés feltételeit, vagy nem. Az, hogy a miniszter kényére-kedvére bízzák ennek az eldöntését, az egyetlenegyre jó: sakkban tartani, zsarolni, megfélemlíteni az állományt, sakkban tartani, zsarolni és megfélemlíteni az ezzel foglalkozó munkatársakat.

A másik, a 8-as javaslat pedig konkrétan a személyre szóló jogalkotás egyik mintapéldája. Önök azt állítják ebben a javaslatban, hogy egyébként az elnök olyan fontos feladatokat lát el, hogy neki biztosítani kell a teljes körű munkaviszonyt és az ehhez párosuló illetményt és fizetést is. Két választott tisztségviselője van a magyar rendvédelmi karnak a vezetők tekintetében: az elnök és a főtitkár. Ezek közül az elnöknek most mindent megadnak. Annak a főtitkárnak azonban, aki most egyébként személy szerint egy szakszervezeti vezető... - akit önök most visszaküldenek nap mint nap dolgozni a büntetés-végrehajtási intézetbe, és azt üzenik neki, hogy e mellett a munka mellett el kell tudnia látni a 70 ezer ember teljes ügykezelését, az ötvenvalahány választott tisztségviselő teljes infrastrukturális és egyéb munkaellátását. Míg a törvényjavaslatban azt írják le, hogy ha majd ő lemond - és nyilván erre várnak, államtitkár úr -, akkor a következő főtitkárnak már munkaviszonya lesz, és majd az elnök fogja felkérni, teljes munkaidőben ezzel fog foglalkozni, hiszen a saját törvényük indoklása szerint ez egy olyan roppant munka, amit csak főállásban lehet elvégezni. Szégyenletes, államtitkár úr!

Azért nem mondtunk ennél súlyosabb szavakat az általános vitában, mert vártuk, hogy észérvekkel előállnak a módosító javaslataink tekintetében, hogy önmaguk ellentmondását feloldják a tekintetben, hogy ennek a főtitkárnak most miért nem olyan fontos a munkája, mint majd a következőnek lesz, aki nyilván főállásban csinálhatja ezt. Ezt az embert az önök saját játékszabályai szerint választotta meg a jelenlegi 70 ezer rendvédelmis kolléga, az önök szabályai szerint, még egyszer mondom. Az ő munkája miért nem ér egy fabatkát sem önöknek? Ő miért nem kapja meg azt a lehetőséget, hogy tisztességgel kitöltse a ciklusát, és a lehető legjobb tudása szerint lássa el a feladatait? Önök visszaküldik napi szinten dolgozni a büntetés-végrehajtási intézetbe, és azt várják, hogy melyik nap fogja bedobni a törölközőt. Szégyenletes! Tudom, hogy manapság az emberek nagy részét már egyáltalán nem érdekli, láttunk mi már itt annyi névre szóló törvényt, hogy ihaj-csuhaj, nagykövetekre, polgármesterekre, haverokra, mindenkire.

Ez egy apróság! Ez egy apróság ahhoz képest valóban, államtitkár úr. De az elve ugyanaz. Szégyen! Egy konkrét embert akarnak ellehetetleníteni, és magába a törvénybe cinikusan beleírják, hogy ha ő bedobja a törölközőt, a következő, akit már önök választanak és nem az emberek, az majd kaphat főállású fizetést.

Azt gondolom, hogy az egész javaslat bűzlik attól a hozzáállástól, amit önök ezen a területen elgondoltak, és látszik, hogy ha esik, ha fúj, végig is fognak verni. Az az igazság, államtitkár úr, hogy ez a magyar rendvédelmi kar a jelen formájában egy hamvába halt ötlet, és nyilvánvalóan a legfontosabb dolga az kell legyen egy más típusú kormánynak, hogy úgy, ahogy van, beszántsa az első intézkedései között, és visszaadja az embereknek az önrendelkezés jogát, visszaadja a hivatásos kollégáknak is a demokratikus, önkéntes részvételen alapuló szakszervezeti jogokat, mert ez az egész magyar rendvédelmi kar ezekkel az árulkodó szabályokkal együtt semmi más, csak az önök bábszínháza.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Miniszter Úr! Sokan rekedtek a közutakon, pedig a hóvihar nem érkezett váratlanul - mondta ezt ön itt a parlamentben a március 14-én beállt katasztrófahelyzetről adott tájékoztatójában. S valóban, ez a kulcsmondat, miniszter úr, ami számos kérdést felvet. Ha a hóvihar nem érkezett váratlanul, ha az illetékes szervek valóban nyomon követték a napokon át közelítő, Nyugat-Európában már nagy felfordulást okozó vihart, akkor hogyan rekedhetett sok ezer ember az ország útjain?

Miniszter úr múlt heti tájékoztatása szerint a katasztrófavédelem kiválóan helytállt, csak azok a felelőtlen magyar polgárok ne lettek volna, akik útra akartak kelni a hosszú hétvégén. Igen, valóban voltak felelőtlen kamionsofőrök, akik a tomboló időjárás ellenére szabálytalanul előzve próbáltak előrébb jutni. Igen, valóban voltak felelőtlen és türelmetlen autóvezetők, akik a közlekedési és alapvető etikai normákat semmibe véve próbáltak előrejutni a leállósávokban, majd miután ott beragadtak, végképp ellehetetlenítették a mentést. Ők valóban nemcsak áldozatai, hanem előidézői is a kialakult helyzetnek. Azonban álságosnak és hazugnak tartjuk azt a megközelítést, miszerint a hosszú hétvégén családjaikhoz, rokonaikhoz, barátaikhoz igyekvő magyar polgárok tízezrei okolhatók a kialakult helyzetért.

Igen, valóban nem szabadott volna útnak indulni március 14-én, csütörtökön. Azonban merik-e azt állítani, hogy megfelelően tájékoztatták a lakosságot a közelgő veszély mértékéről? Merik-e azt állítani, hogy a meteorológiai szolgálattól a minden havazás előtt elhangzó "ha teheti, ne induljon útnak" figyelmeztetésből a hosszú hétvégére készülő embereknek tudniuk kellett volna, hogy a fél országot teljesen megbénító katasztrófa közeledik? Éppen a katasztrófavédelem feladata lenne, hogy a várható veszélyekre megfelelően felkészítse a lakosságot, jó előre tudatosítsa mindenkiben, hogy baj esetén mi a teendő.

Talán ez a legfőbb tanulsága a mögöttünk álló hosszú hétvégének, hogy e téren bőven akad még tennivaló. Erre azért kérem miniszter urat, hogy a pórul járt autóvezetők felelősségének hangoztatása helyett a hasonló helyzetek elkerülése érdekében a lakosság tájékoztatásának és felkészültségének új módszerein, technikáin dolgozzanak. Például a nemzeti konzultációs kérdőívek helyett olyan kiadványokat juttathatnának el a jogosítvánnyal rendelkezőkhöz, amiben bemutathatnák, miként kell felkészülten útnak indulni ilyen szélsőséges időjárási esetben, illetve mi a teendő, ha mégis bekövetkezett a baj.

A lakosság felkészítésének és a polgári védelem fejlesztésének fontossága alá nem becsülhető, különösen az előttünk álló tavaszi árvizek előtt. Az árvízi veszély kialakulása esetén ugyanis a megelőzés és a mentés helyett már nem lehet majd a folyók mentén élő emberek felelősségéről papolni. Ezért a lakosság felkészítésének elmaradásából eredő problémák jövőbeni elkerülése érdekében közös gondolkodást kérünk a kormánytól és a Magyar Országgyűlés minden képviselőjétől.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Miniszter úr, mi is megköszöntük mindenkinek a munkáját, aki kétségbeesve próbálta menteni a bajba jutott embereket. A mi kérdésünk elsősorban... Bár lehet, hogy nem ugyanazt a műsort nézzük tényleg, én azt kértem a miniszter úrtól, hogy a problémák jövőbeni elkerülése érdekében közös gondolkodást kérünk a kormánytól és a parlamenttől; az ön válaszát valami egészen más kérdésre írták a kollégái nagy valószínűséggel a minisztériumból. Nagyon reméljük, hogy a jelentés, amit ön elkészített, nem a-tól z pontig a Szocialista Párt március 14-ei rendezvényéről fog szólni, hanem esetleg szót ejtene már végre arról is, hogy a szervek miért nem készültek fel erre a katasztrófahelyzetre (Közbeszólások, derültség a kormánypártok soraiban.), és hogy kinek a személyes felelőssége az, ami ebben az ügyben (Zaj. - Az elnök csenget.) történt. (Közbeszólások, zaj. - Az elnök csenget.)

Miniszter úr, a válasza még akkor is elfogadhatatlan, ha a jelentését a mai napig sem az ország, sem az Országgyűlés, sem annak nyilvánossága nem láthatta. Köszönöm szépen. (Közbeszólások a kormánypártok soraiból. - Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy január 1-jén hatályba lépett törvényben továbbképzésre és vizsgára köteleztek minden személy- és vagyonőrt. Bár a magánbiztonsági szektorban dolgozók szakmai felkészültségének emelése önmagában támogatható kormányzati törekvés lenne, azonban a bevezetett intézkedések jelen formájukban inkább pénzbehajtásnak tűnnek.

Aki év végéig nem teljesíti az előírt követelményeket, az 2014. január 1-jétől vagyonőrként nem dolgozhat tovább, elveszítve ezzel állását és megélhetését. Önök év végéig közel 80 ezer vagyonőrt akarnak levizsgáztatni úgy, hogy még a végleges tananyagot sem tették közzé. Nyilvánvaló, hogy a hátralévő néhány hónap alatt ennyi embernek nem lehet érdemi képzést biztosítani. Azonban feltehetően nem is az érdemi képzés a cél, hiszen az előírt 40 órás képzés aligha alkalmas valódi előrelépést jelentő mennyiségű és minőségű ismeret átadására. Ráadásul a vagyonőrök többsége interneten továbbított tananyagokat lesz kénytelen bemagolni, míg a gyakorlati képzés vizsgával együtt sem lesz több két napnál.

Lássuk be, az előírt képzés jelenlegi formájában inkább tekinthető felesleges adminisztrációs tehernek, mint a színvonalas munkavégzést elősegítő intézkedésnek. Mindezért összesen 11 595 forintot fizettetnek a többségében minimálbérért robotoló vagyonőrökkel. Ezt az összeget azoknak is be kell fizetniük, akik az elméleti képzésen részt sem vesznek, csupán az interneten megküldésre kerülő tananyagból készülnek fel.

(14.40)

Kérdezem az államtitkár urat, hogy mire fel fizettetik ki a tanfolyami költségeket azokkal, akiknek lehetőségük sem nyílik az elméleti órákon való személyes részvételre. Ráadásul míg az állami, önkormányzati szolgálatban álló, rendészeti feladatokat ellátó személyek fizetett tanulmányi szabadságot és támogatást kapnak a tanfolyam elvégzésére, addig a vagyonőrökre még a munkából történő kiesés költségeit is áthárítják, a magán biztonsági cégeket ugyanis sem a képzést előíró törvény, sem az új munka törvénykönyve nem kötelezi fizetett szabadidő biztosítására.

Államtitkár Úr! Elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a most bevezetett, a munkavégzés színvonalát nyilvánvalóan alig javító képzés költségeit teljes egészében a vagyonőrökkel fizettetik meg. Szinte borítékolható a káosz, hiszen néhány hónap alatt több tízezer főt érintő, tisztességes továbbképzést nem lehet lebonyolítani.

Ezért felszólítjuk a miniszter urat és az államtitkár urat a tanfolyami díjak felülvizsgálatára, a vizsgakötelezettség teljesítésére előírt, már ma láthatóan tarthatatlan év végi határidő meghosszabbítására, továbbá kötelezzék a munkaadókat fizetett távollét biztosítására legalább a képzés időtartamára.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Államtitkár Úr! Ha ezt alapozta meg hosszú szakmai előkészítő munka, akkor elég nagy baj van, azt gondolom, ebben az országban, és ezen a területen meg pláne.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Május van lassan, április-május, államtitkár úr, a tananyagot nem sikerült a Belügyminisztériumnak megcsinálnia, a tananyagot nem sikerült nyilvánosságra hoznia, ez a nyolcvanezer ember azt se tudja még egyelőre, hogy miből kéne felkészülnie. Azt kértük, hogy a szabadságolást tegyék rendbe, azt kértük, hogy ne hozzák hátrányos helyzetbe ezeket az embereket azokhoz képest, akik egyébként állami szolgálatban állnak, és ugyanígy meg kell tenniük, és azt kértük, hogy a távoktatás ne kerüljön annyiba, mint annak, aki személyesen egy tanórán részt vesz. Nem olyan nagy kérések ezek, államtitkár úr! Kérjük, hogy ezeket javítsák ki.

Végezetül azt kérjük, hogy hosszabbítsák meg a határidőt, mert teljesen elképzelhetetlen, hogy néhány hónap alatt nyolcvanezer ember minőségi oktatását így még meg tudják csinálni.

Válaszát nem tudom elfogadni. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Országgyűlés! Az országos trafikmutyi élő bizonyítéka annak, hogy önök politikai hatalmukat saját maguk, családtagjaik és elvtársaik zsebének megtömésére használják.

Önök nem szabadságharcot vívnak Európával, hanem rablóhadjáratot folytatnak saját népük ellen. (Nyakó István: Úgy van!) A koncot aztán a fideszes klientúra között osztják szét. A trafikmutyi azonban szimbolikusan is Szekszárd szégyene lett, miután kiderült, hogy Horváth István polgármester, a Fidesz országgyűlési képviselője titkos megbeszélésen, lista alapján (Felzúdulás a kormánypártok soraiból.), a helyi fideszes képviselőkkel közösen osztogatta szét az államimonopólium-jogosultságokat. Horváth István először szó szerint tagadta, hogy bármilyen politikai vagy egyéb megbeszélés történt volna, majd amikor a hangfelvételek egyértelműen bizonyították, hogy hazudott, szánalmas mellébeszéléssel próbálta menteni az irháját. A képviselőtársuk megadta az elbírálás szempontjait is, idézem: "Az a lényeg, hogy elkötelezett jobboldalinak kell lenni." Egy helyi vállalkozó hallatán azt kérdezte, hány kopogtatócédulát hozott be. Miniszter úr, ha valami, akkor ez az ügy végleg világossá teszi, hogy a Fidesz milyen úgynevezett értékeket képvisel ma Magyarországon. Horváth István a mai napig a Fidesz tagja, választókerületi vezetője, országgyűlési képviselője és polgármestere.

Kérdezem hát itt, az ország nyilvánossága előtt is: ezek szerint állami monopóliumokkal mutyizni, titkos találkozókon, politikai alapon döntéseket hozni, és minderről ország-világ előtt hazudni, az még megfelel-e a Fideszen belüli morális mércéknek? Önöknek ez még nem erkölcsi kérdés, vagy ezt még a polgári, keresztény erkölcsök szerinti viselkedésnek megfelelőnek tartják?

Csak hogy minden magyar választó tisztában legyen vele, mire számíthat önöktől (Közbeszólás az MSZP soraiból: Tőletek, tőletek!), várom válaszát miniszter úr. (Taps az MSZP soraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Itt a végén egy konkrétumot mondott miniszter úr, az sem volt objektíve igaz. Én megértem a beteges Gyurcsány-fóbiájukat, de tisztelt miniszter úr, önök, a Fidesz az a párt, amelyiknek tagja éveken keresztül családon belüli erőszakot követett el, és nem mondatták le. Az önöké az a párt, amelyiknek az egyik vezetője, Lázár János egyébként bűnözőkkel üzletelt polgármesterként, és nem mondatták le. Az önöké az a párt, ahol Horváth István egy világ szemébe hazudott, és nem mondatták le.

Hosszan lehetne még folytatni a sort, tisztelt miniszter úr, azt gondolom, hogy a Fidesz mára sokkal súlyosabb morális válságba sodorta ezt az országot, mint előtte bármikor volt (Felzúdulás a kormánypártok soraiból.), és ezen már csak egyetlenegy tud érdemben változtatni, ha jövőre az emberek megbüntetik önöket (Felzúdulás a kormánypártok soraiból.), kispadra ültetik, és nem is jutnak addig meghatározó szerephez, amíg ki nem söprik maguk közül ezt a rengeteg erkölcstelen és gátlástalan embert. Tetőtől talpig, miniszter úr, az aljától a tetejéig, mindenhonnan! (Dr. Józsa István: Így van! - Taps az MSZP soraiból.)

(15.10)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz jogalkotási gyakorlatát jól tükröző, meghökkentő terjedelmű és tartalmú, grandiózus salátatörvény fekszik megint előttünk. Mint ahogy az előterjesztői expozéból is nyilvánvalóvá vált, ez a salátatörvény a szabálysértési eljárás részletszabályaitól kezdve a külföldiek munkavállalási feltételein át a tűzvédelmi hatósági feladatokon keresztül egészen a szén-monoxid-érzékelők kötelező felszereléséig igen szerteágazó tárgyú rendelkezéseket tartalmaz. Ezen már külön meg sem lepődünk, azonban még az elmúlt három és fél év fideszes, mondhatni unortodox törvényhozási gyakorlatban is egyedülálló, hogy e törvényjavaslat másfél héttel ezelőtt benyújtott, 53 oldalas eredeti változatát a bizottsági tárgyalások lezárulását követően, minden előzetes jelzés nélkül múlt pénteken visszavonták, és egy új, 126 oldalasra hizlalt változatot nyújtottak be. Ez az eljárás az önök megfontolt, szakszerű jogalkotási gyakorlatának méltó szimbóluma.

Kérdem én: másfél héttel ezelőtt, amikor a törvényjavaslat első változatát benyújtották, még nem voltak vele tisztában, hogy az uniós jognak való megfelelés érdekében a migrációs tárgyú törvények átfogó módosítására van szükség? Valóban nem lehetett látni másfél héttel ezelőtt, hogy nem egy 53, hanem egy 120 oldalas törvény megtárgyalására és elfogadására van szükség még ebben a félévben? Gratulálunk ehhez az alapos munkához! Ez az eljárási forma, ahogy ezeket a törvénymódosító rendelkezéseket tárgyaljuk, még akkor is elfogadhatatlan volna, ha egyébként az előterjesztett javaslatok tartalmilag kifogástalanok lennének, azonban sajnos ez korántsem elmondható. A törvényjavaslat egyik fajsúlyos része a 2011 őszén elfogadott és múlt év áprilisában hatályba lépett szabálysértési törvény átfogó, nagy terjedelmű módosítása. Mint arra képviselőtársaim is emlékezhetnek, az MSZP az új szabálysértési törvény elfogadását a lehető leghatározottabban ellenezte. Már akkor figyelmeztettük a kormánypárti képviselőtársainkat, hogy ezt a törvényt nem szakmai megfontolások, hanem néhány politikai vezető torz társadalomfilozófiája alapján készítették elő, és az ebben a formában nemhogy végszavazásra, de még általános vitára sem alkalmas.

Nem tudhatjuk, hogy valójában kik voltak a törvényjavaslat megszövegezői, de megkockáztatható az a kijelentés, hogy a törvényjavaslat aligha ment végig az államapparátusban szokásos és elengedhetetlenül szükséges egyeztetéseken. Felkészült szakemberek, mint amilyenek a minisztériumban dolgozó kormány-tisztviselői kar tagjai is, ilyen összecsapott, kiforratlan, gyenge színvonalú munkát nem engednek ki a kezükből, ha hagyják őket tisztességesen dolgozni, ezért feltételezhető, hogy az új szabálysértési törvény előkészítéséből nemcsak a szakmai műhelyeket, de még a kormányzati apparátust is jórészt kihagyták.

A 2011 őszén kifejtett álláspontunk helyességét az elmúlt másfél év nyilvánvalóan visszaigazolta. A kormány már egy-két héttel az új szabálysértési törvény 2012. április 15-ei hatálybalépése előtt arra kényszerült, hogy a legnyilvánvalóbb technikai hibákat kiküszöbölje, tehát annak átfogó módosítását kezdeményezte. Alig több mint egy évvel a nagyjavításon átesett törvény hatálybalépése után - szégyenletes módon - ismét a szabálysértési törvény átfogó módosításáról kénytelen tárgyalni az Országgyűlés. Most még inkább érvényes a szabálysértési törvény tavalyi módosítása során tett megállapításunk. Ez, tisztelt képviselőtársaim, a jelenlegi kormányzati struktúra totális csődjének a jele, ami megkérdőjelezi mind az ágazatot felügyelő miniszter, Pintér Sándor, mind a jogalkotásért felelős miniszter, Navracsics Tibor, mind pedig az egész kormányzati munka egészéért az Országgyűlésnek felelős Orbán Viktor alkalmasságát. (Dr. Józsa István: Így van!) Vitathatatlan, hogy az előttünk fekvő javaslat szabálysértési törvényt módosító rendelkezései alapvetően előremutatóak. Különösen üdvözölhető a kártérítésre és a visszafizetésre vonatkozó rendelkezések beépítése, a döntés felülvizsgálatára és a jogorvoslatra vonatkozó szabályok módosítása. Bár a változások előremutatóak, azonban nem orvosolják a szabálysértési törvény általunk korábban erősen kritizált alapvető koncepcionális hibáit.

Mint azt korábban is kifejtettük, a szabálysértési jog eredeti funkciója a kisebb súlyú jogellenes cselekmények szankcionálása; azon cselekményeké, amelyek társadalmi veszélyessége nem éri el azt a szintet, hogy a büntetőjog eszközeivel kelljen közbelépni. A szabálysértések tehát viszonylag egyszerűbb megítélésű, kisebb szankcióval büntetendő cselekmények, ezért a büntetőeljárásnál egyszerűbb, kevesebb garanciával övezett eljárás keretében is elbírálhatók. Az új szabálysértési törvénnyel azonban a kormány kiforgatta a szabálysértési jog logikáját: a szankciók tekintetében a büntetőjogra jellemző szigort vezetett be, miközben nemhogy megtartotta volna az egyszerűbb, kevesebb garanciát biztosító eljárást, hanem lényegesen ki is bővítette az eljáró hatóságok mozgásterét. Így a kormány lényegében visszaélt a szabálysértési jogban rejlő lehetőségekkel, és a büntetőeljárás garanciáinak mellőzésével tette lehetővé az állam hatóságai számára, hogy kényük-kedvük szerint a legkeményebb eszközökkel lépjenek fel akár a legkisebb jogsértésekkel szemben is.

A szabálysértési elzárás alkalmazásának kiterjesztése, a pénzbírságok összegének felemelése, a közérdekű munka büntetés bevezetése mind-mind a hatóságok mozgásterének radikális bővítését szolgálja, anélkül, hogy érdemi garanciát biztosítana a visszaélésszerű jogalkalmazással szemben. Az általános szabálysértési hatósági jogkört ráadásul kivették a helyi társadalmi viszonyokat ismerő jegyzők kezéből, és a jóval kevesebb ismerettel és ebből következően feltehetően jóval kevesebb empátiával rendelkező járási hivatalok hatáskörébe utalták.

Bár az eljárási garanciák tekintetében a most benyújtott módosítás jelent némi előrelépést, azonban az imént vázolt összképet érdemben nem változtatja meg, az új szabálysértési törvénynek ugyanis már a kiindulópontja is elhibázott, éppen ezért javíthatatlan. Az új szabálysértési törvény ugyanis csak egy láncszem azon törvények sorában, amivel az orbáni gazdaságpolitika által kitermelődő, szélsőségesen egyenlőtlen társadalmi szerkezetet próbálják meg stabilizálni. Ez a második világháború előtti módszereket eleveníti fel: az egyenlőtlenségekből, a szegénységből eredő feszültségeket nyers erő alkalmazásával, rendészeti eszközökkel próbálják elfojtani. Ezért érik egymást a büntető törvénykönyv és a szabálysértési törvény módosításai, ezért hat át minden jogszabályt a rendpártiság, a nyers erő, a szigorítás szelleme.

Három év távlatából azonban látható, hogy pusztán a szigorításokkal, a nyers erő politikájával nem lehet érdemi eredményt elérni. A bűnügyi statisztikák folyamatosan romlanak, és az országot járva is egyértelműen látszik, hogy az ígéretekkel és a várakozásokkal ellentétben a magánszemélyek sérelmére elkövetett, tulajdon elleni szabálysértések tekintetében következett be áttörés, sőt az Orbán-kormány alsóbb társadalmi rétegeket sújtó, mélységesen igazságtalan társadalompolitikája és a halmozottan hátrányos helyzetű térségek hanyatlásának elmúlt három évben tapasztalt felgyorsulása sok helyütt soha nem látott mértékben ásta alá a közbiztonságot.

Az MSZP-re és a demokratikus ellenzék erőire vár a feladat, hogy jövőre, a kormányváltást követően megtörje ezeket a káros folyamatokat. Igen, mi is valljuk, hogy a jogsértőkkel szemben határozottan fel kell lépni, a jogszabályok megsértése nem maradhat következmények nélkül. A közbiztonság javítása erőteljes állami beavatkozást kíván meg. Ehhez a jogsértéssel arányos, és igen, a törvényekkel tudatosan és rendszeresen szembehelyezkedők esetében szigorú szankciókat biztosító törvények kellenek, azonban az elmúlt három év világosan bebizonyította, hogy önmagában a szigorú büntetések kilátásba helyezésével még nem lesz jobb a közbiztonság.

Mi olyan társadalompolitikát fogunk folytatni, amely nem generálja, hanem tompítja a társadalmi feszültségeket. Olyan politikát kívánunk folytatni, ami nem kriminalizálja, hanem a gyermekvédelmi ellátórendszerben megfelelően kezeli a fiatalokat. A már közzétett programunkban vállaljuk, hogy húsz év késlekedése után megkezdjük és végigvisszük a rendészet modernizációját. A létszámerő és a feladatok radikális újraelosztásával megerősítjük a végrehajtó állományt, az új szervezeti és szolgálati rend keretei között megháromszorozzuk a területért felelős, a lakossággal közvetlen kapcsolatban álló körzeti megbízotti szolgálat létszámát, és olyan előmeneteli és illetményrendszert vezetünk be, ami végre megbecsüli azokat is, akik járőrként vagy körzeti megbízottként az utcán teljesítenek szolgálatot.

Ezen intézkedések összegeként és nem önmagában a szigorú büntetésektől várhatjuk azt, hogy ha két hét alatt nem is, de néhány éven belül a közbiztonság tekintetében érdemi javulás váljon érzékelhetővé olyan területeken is, ahol a bűnözéstől való félelem ma az egyik legsúlyosabb társadalmi probléma.

A törvényjavaslat migrációs tárgyú rendelkezéseivel összefüggésben is több kritika hozható fel. Azzal összefüggésben komoly kétségeink vannak, hogy a közösségi szálláson, befogadó állomáson eltölthető idő radikális, 18 hónapról 2 hónapra csökkentése valóban az érintettek társadalmi integrációját és az ésszerű költségvetési megtakarítás céljait szolgálja-e. Kiváltképp abban a tekintetben, hogy Pintér miniszter úr a tegnapi meghallgatásán a fideszes többséggel egyetemben az egyik legnagyobb problémaként említette a Magyarországon növekvő illegális migrációs nyomást, és több fideszes képviselő maga is szóvá tette, hogy lassan élhetetlenné válnak olyan települések, amelyek környezetében ilyen befogadó állomások vannak.

(18.30)

Én nagyon kíváncsi lennék arra, hogy a kormány azt hogyan gondolja, hogy ha 18 hónapról 2 hónapra leviszik azt a kötelező időt, amíg egyébként ezek a helyeken el lehet helyezni az ilyen migránsokat, akkor velük utána másnap mi fog történni. Hogyan fognak ők beilleszkedni, hová fognak beilleszkedni? Hová fogják ezeket az embereket, egyébként tömegesen, a kormány részéről az önök megítélése szerint elhelyezni Magyarországon? Vagy mi lesz az ő sorsuk? A mi megítélésünk szerint ezzel a szabállyal minden további más szabály bevezetése nélkül és minden további valódi anyagi ráfordítás nélkül egyszerűen rászabadítják ezeket a külföldi migránsokat a magyar lakosságra.

Összegezve, az imént ismertetett tartalmi kifogásokon túlmenően, az MSZP ezt a salátatörvényt már csak a benyújtás formája és a tárgyalás módja miatt sem tudja támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsol.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Röviden reagálva az államtitkár úr előbbi hozzászólására, szeretném mondani, hogy nekem sajnos vagy hál' istennek nem volt szerencsém személyesen részt venni a világhírű nagy ózdi nemzeti konzultáción, és ebből lehet, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében még bajom is lehet (Dr. Kontrát Károly: Elnök úr...), de arra azért nem válaszolt, államtitkár úr, hogy attól a magyar embereknek miért lesz jobb, ha 2 hónap után külföldi menekülteket nyelvtudás, helyismeret, mindenféle tapasztalat és kapcsolat nélkül önök kiraknak az utcára. Mi fog velük történni, államtitkár úr? Bűncselekmény áldozatai lehetnek, vagy bűncselekmény elkövetői lehetnek; erre nyilvánvalóan az államtitkár úrnak lesz majd lehetősége válaszolni a végén.

Az előterjesztő, illetve az előttem szóló kormánypárti felszólaló már hosszasan ismertette és méltatta a körözési nyilvántartásokról és a körözési eljárás lefolytatásáról szóló javaslatot. A körözési eljárás szabályozásának megújítása mellett felhozott érvekkel az MSZP is egyetért. Egy új, átfogó törvény megalkotásának szükségességét az adatvédelmi jog elmúlt évtizedben lezajlott fejlődése, a jogalkalmazási tapasztalatok és az alapvető jogok biztosa által e tárgykörben múlt hónapban közzétett számos hiányosságra rámutató jelentése is alátámasztja. Az előterjesztő által megfogalmazott megoldások megítélésünk szerint alapvetően előremutatóak és támogathatóak, azonban sajnos a törvényjavaslat tárgyalásakor is szembesülnünk kellett azzal a rossz kormányzati gyakorlattal, hogy az alapvetően támogatható előterjesztésekbe olyan vitatható rendelkezéseket is belecsempésznek, amelyeknek semmi közük az adott témához.

E törvényjavaslat esetében két ilyen elemre szeretném felhívni a figyelmüket. Az egyik egy kormányzati beismerés, persze nem nyílt és őszinte, egyetlen kormányzati szereplő nem mondta ki nyilvánosan, bocsánat, tévedtünk, bocsánat, rosszul számoltunk. Amint arra önök is emlékezhetnek, néhány hete itt, az Országgyűlésben interpellációt intéztem a belügyminiszterhez a személy- és vagyonőrök számára előírt kötelező továbbképzés témájában. Interpellációmban arra hívtam fel a figyelmet, hogy a jelenlegi formájában egyébként erősen kritizálható továbbképzési kötelezettségeket az előírt év végi határidőre képtelenség lesz a mintegy 80 ezer vagyonőrnek teljesítenie úgy, hogy április közepéig még a tananyagot sem hozták nyilvánosságra. Erre tekintettel többek között arra szólítottam fel a belügyminisztert, hogy módosítsák az év végi tarthatatlan határidőt. Természetesen akkor a Belügyminisztérium nem mutatott erre nyitottságot, interpellációmra épp az itt jelen lévő Kontrát Károly államtitkár úr csupán annyit közölt megnyugtatásul, hogy a képzések már elindultak.

Nos, hogy az akkori kormányzati kommunikációval szemben a tervezetthez képest valóban jelentős csúszásban van a továbbképzések megszervezése, éppen az előttünk fekvő törvényjavaslat igazolja.

(19.50)

A törvényjavaslat 46. §-a ugyanis a továbbképzések teljesítésére előírt december végi határidőt öt hónappal, 2014. május 31-éig tolja ki. Ezzel a módosítással legalább annak a veszélye elhárul, hogy év végén vagyonőrök ezreinek kelljen munkahelyük elvesztésétől tartaniuk az átgondolatlan kormányzati intézkedés miatt.

Orbán Viktor dölyfös, arrogáns kormányától már nem várhatjuk, hogy ilyen esetben beismerjék, hogy hibáztak, elszámolták magukat; ehelyett inkább arra bátorítjuk önöket, hogy ha már máshogy nem megy, akkor például a tengeri moszatok életét szabályozó törvényjavaslatba elrejtve, de legyenek kedvesek, korrigálják a vagyonőrök továbbképzését előíró jogszabályok többi anomáliáját is. Biztosítsanak fizetett szabadságot a tanfolyam és a vizsgaidők időtartamára, ne számítsanak fel tanfolyami díjakat azoknak, akik azon részt sem tudnak venni, hanem csak arra kapnak lehetőséget, hogy az interneten közzétett anyagokból készüljenek a vizsgákra.

Persze, ha igazán komolyan gondolnák a magán biztonsági szektor színvonalának emelését, akkor eleve nem ilyen pár órás, az érintett személyek által vegzálásként és pénzbehajtásként megélt továbbképzésről hoznának törvényt. Kormánypárti képviselőtársaim is jól tudják ugyanis, a területet egykori cégtulajdonosként különösen jól ismerő Pintér Sándor belügyminiszter számára pedig bizonyára nem kétséges, hogy valódi eredményeket a személy- és vagyonőrök szakképzési rendszerének megújításával és a tisztességes munkakörülmények megteremtésével lehetne elérni. Elsősorban nem a minimálbérért robotoló vagyonőrökkel szemben, hanem az őket alkalmazó magán biztonsági cégekkel szemben kellene minőségi követelményeket megfogalmazni, és azok betartását kikényszeríteni.

A törvényjavaslat másik figyelemre méltó eleme - aminek szintén semmi köze nincs a körözési nyilvántartásokhoz - a teljes kormány-tisztviselői és kormányzati ügykezelői állomány megbízhatósági vizsgálat alá vonásának megkezdése. Mint emlékezetes, a megbízhatósági vizsgálatról szóló törvénymódosítást még 2010 őszén fogadta el az Országgyűlés fideszes többsége, ami arra adott felhatalmazást a Pintér Sándor által irányított Nemzeti Védelmi Szolgálatnak, hogy a rendészeti dolgozókat eljárásuk során titkosszolgálati eszközökkel megfigyeljék, és az esetleges jogsértésért akár bűncselekmény elkövetésével is provokáljanak.

Sokáig nem kellett várni arra, hogy ismét bebizonyosodjon, hogy minden megszorítás, szigorítás, méltánytalanság, amit az Orbán-kormány a rendészeti dolgozók esetében bevezet, idővel a lakosság széles rétegeit fogja sújtani. Ezt láttuk a korhatár alatti nyugdíjak rendszerének teljes szétverésekor, ami emlékezetes módon a szolgálati nyugdíjrendszer elleni támadással kezdődött. Ez zajlik az egyes szakmák gyakorlóinak korporativista elvek mentén szervezett karokba kényszerítésével, ami a Magyar Rendvédelmi Kar felállításával kezdődött, és mára odáig jutott, hogy a pedagógusokat kényszerítik hasonló szervezetbe.

Ez a helyzet a megbízhatósági vizsgálattal is. Az Orbán-kormány a meglehetősen durva eszköz bevezetését 2010 őszén a rendőri korrupció elleni küzdelem népszerű célkitűzésével igazolta a lakosság előtt, azonban már tavaly nyáron egyértelművé vált, hogy ezt idővel az egész kormány-tisztviselői állományra ki akarják terjeszteni, és erről akkor törvényt is hoztak. Az előttünk fekvő törvényjavaslat megkezdi e szándék gyakorlatba ültetését, amelynek következtében a kormánytisztviselők széles rétege számíthat arra, hogy július 1-jével megbízhatósági vizsgálat és ezzel akár bűncselekménnyel provokálás célpontjává válhat, ráadásul azt sem tudjuk biztosan, hogy hol lesz ennek a folyamatnak a vége. Tegnap a rendészeti dolgozók, ma a kormánytisztviselők kerülnek célpontba; nem tudhatjuk, hogy a jövőben kikkel bővül még a totális ellenőrizhető és provokálható személyek köre.

Ezzel összefüggésben korábban is többször kifejtettük, és most ismételten szeretném leszögezni, hogy a korrupcióval szemben a lehető leghatározottabban fel kell lépni, és a korrupt személyektől mind a rendészeti, mind az államigazgatási szerveknek meg kell válniuk; ez vitán felül áll. Egyetértünk azzal, hogy szükséges a korrupció elleni harc eszköztárának újragondolása és megerősítése, azonban a megbízhatósági vizsgálat jelenlegi formájában történő kiterjesztése teljesen elfogadhatatlan és álszent megoldás. Önök a teljes államigazgatás totális ellenőrzését foglalják törvénybe, kivéve természetesen a milliárdos döntéseket meghozó minisztériumok csúcsán ülő politikai vezetőket, valamint az állami vállalatok fideszes vezetőit.

Múlt év nyarán is elmondtam: képmutató és vérlázító az a javaslat a magyar Közgép társaság időszakában, ahol Orbán Viktor udvaroncai nyerges vontatóval talicskázzák ki a közpénzeket (Derültség a Jobbik padsoraiban. - Mirkóczki Ádám: Ez már költészet.), ahol mára intézményesítették a korrupciót. Döbbenetes, hogy az a Fidesz szorgalmazza a kormánytisztviselők és ügykezelők titkosszolgálati eszközökkel történő megfigyelését, amely az erre hivatott szervek helyett titkos magánmegbeszéléseken maga dönt arról, hogy ki és hol nyithat trafikot, mint ahogy fideszes képviselőtársuk le is bukott ezzel, amelynek elnöke nyíltan arról beszél, hogy ha akarták volna, akkor egyetlen baloldali pályázó sem lett volna a győztesek között. Olyan országban hangzik el ez a javaslat, amely a földmutyitól és a trafikmutyitól hangos, ahol szinte az összes jelentősebb beruházás mondvacsinált okokból közbeszerzés alóli mentesítéssel zajlik, ahol ha a miniszterelnöknek megtetszik egy épület buszozgatás közben, akkor annak elvételéről egyszerűen törvény hozható.

Önök köntörfalazás nélkül, mindenki szeme láttára élnek vissza az államhatalom eszközeivel, és szervezetten nyúlják le az országot, monopolizálják saját kezükbe gazdasági erőforrásait. Ilyen körülmények között, álszent módon, a már amúgy is rettegésben tartott kormánytisztviselők, ügykezelők fokozott ellenőrzésével, megfélemlítésével akarják azt a látszatot kelteni, mintha harcolnának a korrupció ellen. Szégyelljék magukat!

Csak megismételni tudom a múlt év nyarán megtett javaslatunkat. Ha valóban vissza akarják szorítani a korrupciót, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, akkor ne habozzanak, és ne a kormánytisztviselőket vegzálják, hanem a kormány tagjait, és az őket háttérből irányító oligarchákat, valamint az őket kiszolgáló politikai vezetőket tegyék a törvényjavaslat tárgyává.

Összefoglalva: üdvözöljük a körözési nyilvántartásokra és eljárásra vonatkozó szabályok korszerűsítését, helyes irányba tett lépésnek tartjuk, de keveselljük a törvényjavaslatnak a vagyonőrök továbbképzésére vonatkozó rendelkezését, ugyanakkor álszentnek, képmutatónak és ezért elfogadhatatlannak tartjuk a megbízhatósági vizsgálat kiterjesztésére vonatkozó javaslataikat.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Józsa István tapsolva: Bizony! Ki kell adni a körözést.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, különösen megható és valóban példaértékű, hogy az emberek összefogtak és segítettek a bajba jutott társaikon. Köszönet illeti a védekezésben személyesen részt vevő önkénteseket éppúgy, mint a nekik ételt, italt vagy éppen elhelyezést biztosító magánszemélyeket, cégeket.

Az MSZP is igyekezett kivenni a részét az árvízi védekezésből, egyrészt tagjaink, aktivistáink százai vettek részt a gátak megerősítésében, mindenféle PR és egyéb önmutogatás nélkül tették a dolgukat. Másrészt az MSZP politikai szélcsendet biztosított a kormánynak az elmúlt napokban, beszüntetve minden, a kormányt támadó politikai tevékenységet, hogy a védekezésért felelős vezetők is tenni tudják dolgukat, és csak arra kelljen koncentrálniuk.

Végezetül nyomatékosan köszönet illeti a védekezésért felelős hivatásosok ezreit is, akik munkáját nemcsak a rekordmagasságú dunai ár és a folyamatos felhőszakadások, de a miniszterelnök csillapíthatatlan kampányjelenléte is nehezítette. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Közbeszólások ugyanott, köztük: Ülj le! - Kommunista...) Az elmúlt napokban honfitársaink megmutatták, micsoda ereje van az összefogásnak (Dr. Budai Gyula: Te hol voltál?), még egyszer köszönet érte.

És ne feledjék: a Duna déli szakaszán csak most kezdődik a tetőzés, és igencsak nagy veszélyeket rejt még magában az apadás folyamata is. (Wittner Mária: Köszönjük a felvilágosítást! - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem szégyellitek magatokat?)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból. - Soltész Miklós: Gyenge volt!)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A média többször beszámolt a Kecskeméti Sportegyesületet működtető társaság, a KSE Kft. számlázási botrányáról. A sajtóhírek szerint a közel százszázalékos városi tulajdonban lévő kft. három olyan céggel is szerződött reklámcélokra, amelyek ilyesmit nem végeztek. Az önkormányzati vizsgálóbizottság megállapítása szerint két év alatt a három cég összesen 298 millió forintot kapott.

Az ügyben az MSZP Demokrácia Központjának feljelentése alapján indult nyomozás, amit a sajtóhírek szerint a NAV folytat adócsalás és hűtlen kezelés gyanújával. (Zaj, közbeszólások a Fidesz soraiban. - Németh Szilárd István: Micsoda? MSZP Demokrácia Központ? A komcsiknak van Demokrácia Központjuk? - Az elnök csenget.)

ELNÖK: A kormánypárti képviselőktől nyugalmat kérek!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Sorra kerül mindenki, képviselő úr. (Németh Szilárd István: Nehéz ezt elképzelni!) A médiában megjelent információk alapján egyértelműen meghatározható, ki állította ki a fiktív számlákat (Németh Szilárd István: Lenin körút 62!), ki adta oda a készpénzes számla ellenében a pénzt, valamint a városházára benyújtott elszámolások egyértelműen bizonyítják a bűncselekmény tényét.

Mégis úgy tűnik, hogy a botrányba keveredett KSE Kft.-t egykor irányító felügyelő személyeknek nincs mitől tartaniuk.

(14.00)

A kecskeméti cégek gazdálkodásáért felelős alpolgármestert, Szemereyné Pataki Klaudiát a Fidesz néhány hónapja Matolcsy György megüresedett helyére listáról parlamenti mandátumhoz, és ezzel, tudatosan vagy sem, mentelmi joghoz juttatta. Míg a KSE egykori felügyelőbizottságának tagjai pedig, a Népszava információi szerint, KTE Kosárlabda Klub Kft. néven új céget alapítottak, ami átvenné a KSE Kft. szerződéseit, ezzel átmentve annak legértékesebb javait. Mindeközben a rendelkezésre álló nagy számú dokumentum ellenére az elmúlt másfél évben meghökkentő módon nem sikerült befejezni a nyomozást, és szemlátomást egy helyben topog az ügy, holott a NAV-nak igen nagy rutinja van a hasonló, úgynevezett fiktív számlázásos esetek felgöngyölítésében. Ebben az ügyben azonban, úgy tűnik, annyi eredményt sem sikerült elérni, mint amennyit az újságírók eddig már összeraktak.

Kérdezem államtitkár urat, mi az oka az eredménytelenségnek. A nagy mennyiségű bizonyíték ellenére miért nem sikerült máig eredményt elérni a nyomozó hatóságnak? Ugye nem a fideszes érintettség miatt akadozik a nyomozás? No pláne nem Matolcsy úr rokoni kapcsolatai, amelyek a szálban megjelennek? Nyugtasson meg minket, a NAV munkáját nem ez befolyásolta. Kérdezem, mikorra várható az ügy megnyugtató lezárása, mikor lesz a vádemelés.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Én azt állítottam, semmi mást, hogy Szemereyné Pataki Klaudia a kecskeméti cégek gazdálkodásáért felelős alpolgármester volt ebben az időszakban. Igaz vagy nem igaz? Azt állítottam, hogy alpolgármester asszonyt önök azóta mentelmi joggal rendelkező országgyűlési képviselővé választották a Fidesz jóvoltából, miközben ez a nyomozás már folyamatban volt. Igaz vagy nem igaz, államtitkár úr? Én azt állítottam, újságcikkekre is hivatkozva, hogy az a cég, amelyik ezt a cselekményt elkövette, annak személyi összefüggéseiben egy új céget alapítottak, és oda menekítik át a vagyont. Igaz vagy nem igaz, államtitkár úr? Ezekre nyugodtan tudna válaszolni.

És legyen kedves, ne érzékeltesse úgy, minthogyha nekem kéne esetleg a börtöntől félnem amiatt (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Németh Szilárd István: Pedig kéne!), mert ezeket a kérdéseket fel merem tenni.Államtitkár Úr! Van önöknek egy pártelnöke, aki folyamatban lévő bírósági eljárásokba, folyamatban lévő ügyekbe szól bele, sőt utasít és parancsol nap mint nap, ha éppen neki úgy tetszik. Úgyhogy azt a válaszát, hogy ön nem tud nekem folyamatban lévő ügyre válaszolni, nem lehet elfogadni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Ma már köztudott, hogy a trafikjogosultságok jelentős részét fideszes sógor, koma, jó barát kapta, a megduplázott árréssel, lottóval és jégkrémmel még jövedelmezőbbé tett, tuti üzletet. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban.) Hangfelvétel tanúskodik róla, hogy Szekszárdon lényegében a Fidesz frakcióülésén döntötték el a leendő győzteseket.

Legfőbb Ügyész Úr! Minden józanul gondolkodó ember számára egyértelmű, ami történt, az a hivatali visszaélés iskolapéldája. Az ügyészség szerint azonban sem hivatali visszaélésnek, sem befolyással üzérkedésnek még csak gyanúja sem merült fel. Ellenben személyes adattal történő visszaélés gyanúja miatt elrendelték a nyomozást, amiben tudomásom szerint eddig csak egyetlen személyt, a trafikmutyi nyilvánosságra hozatalát felvállaló önkormányzati képviselőt hallgatták ki.

Kérdezem legfőbb ügyész urat, hogy az ön előtt is nyilván ismert hangfelvétel valóban nem veti-e fel a hivatali visszaélés gyanúját sem. Valóban az ügyet feltáró képviselő az egyetlen, akit ebben az ügyben kihallgatásra kell citálni? A hivatali visszaélés és befolyással üzérkedés gyanújának kizárása előtt kihallgatták-e a szekszárdi polgármestert és a hangfelvételen hallható fideszes képviselőket? Vizsgálták-e, hogyan került ki a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumtól és a Nemzeti Dohánykereskedelmi Zrt.-től a pályázók listája, ha kikerült? Ellenőrizték-e, hogy a minisztériumtól, a Dohánykereskedelmi Zrt.-től, a Fidesz országgyűlési frakciójának vezetésétől vagy kitől kapták a helyi fideszes politikusok a listákat? Vizsgálták-e, miként lehetséges, hogy a győztesek névsora a fideszes pártszervezetek döntésének megfelelően alakult?

Várom válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. A konkrét válaszát nem minősítem. Úgy általában azt szeretném megjegyezni, ami a kérdésem címe is volt, legfőbb ügyész úr, hogy a válasza alapján beigazolódni látszik az a gyanú, hogy ön sokkal inkább tekinthető a Fidesz vállalati jogászának, mintsem a Magyar Köztársaság legfőbb ügyészének. (Közbeszólások a Fidesz soraiból: Szégyelld magad! Szégyen!) Molnár Gyula vád alá helyezése, Hunvald-ügy, Sukoró, tábornokper, moszkvai ingatlanügy, amelyekben látványosan összeomlott a vád, és több esetben a bíróság már felmentő ítéletet is hozott, világosan mutatja, hogy az ön irányítása alatt lévő ügyészség és különösen a Központi Nyomozó Főügyészség koncepciós eljárásokat folytat, és szakmailag csapnivaló, sokszor egyenesen a törvénytelenség látszatát keltő ügyészi munka alapján emel vádat. Ezzel szemben még nyomozni sem hajlandóak érdemben a földmutyik ügyében, a trafikmutyik ügyében és a magánnyugdíjvagyon törvénytelen elherdálásában, amelyben feljelentések születtek. (Novák Előd közbeszól.)

Legfőbb Ügyész Úr! Ön is tudja, hogy eljön az idő, amikor önöknek az ezekben az ügyekben eljáró ügyészekkel együtt a törvény előtt ezekről számot kell adnia.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Valóban el kell ismerjük, hogy az árvízi védekezés és a helyreállítási munkák szervezése, kezelése során a kormány jobban teljesített, főleg a márciusi hókáosz tapasztalatainak fényében, ahol a Belügyminisztérium és az OKF is gyakorlatilag megbukott, emberek tízezreit hagyva szó szerint az út szélén.

Miniszter úr, azonban ahhoz képest, hogy ön itt 20 milliárdról beszélt - a kollégája, Bakondi úr több mint 30 milliárdról a sajtóban; ennyi közpénz elköltéséről is szólt -, igen elnagyolt volt az ön beszámolója itt az Országgyűlés előtt. Vannak kérdések, amit vagy önöknek, vagy a következő kormánynak mindenképpen tisztáznia kell. Például azt, hogy mi történt azzal a több mint 466 millió forinttal, amit a magyar emberek az árvízkárosultak megsegítésére adományokban gyűjtöttek össze. Például azt, hogy hogyan használták föl ezt a - tisztázzuk! - 20 vagy 30 milliárd forintot. Voltak-e kifizetések? Megalapozottak voltak-e ezek? Különös módon például érdemes lenne megnézni a szúnyogirtásra elkötött több mint egymilliárd forintot és annak megalapozottságát. Igaz-e, hogy a helyreállítási munkák során kormánytisztviselőket dolgoztattak túlórában, külön javadalmazás nélkül? Mecsér, Dunaszentpál, Dunaszeg termelői, akiknek a földjeit az árvíz következtében, de nem a töltéseken belül öntötte el a víz, mikor kapják meg végre a kártalanításukat?

Miniszter úr, még egyszer mondom: el kell ismerjük, az árvízi védekezés és helyreállítási munkák szervezése és kezelése során jobban teljesített a kormány.

Végezetül az MSZP nevében szeretnék köszönetet mondani a védekezési és helyreállítási munkákban részt vevő minden civilnek és hivatásosnak. A kormánytól pedig várjuk az elhangzott kérdésekre a válaszokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! 2010 júniusában egy interpellációmra adott válaszában az előző kormány bírságolási gyakorlatát kritizálva Kontrát államtitkár úr a következőket vágta a fejemhez, idézem szó szerint: "Önök a rendőrség feladatává a pénzbehajtást, a pénzbeszedést, az emberek megsarcolását tették. Mi ezt megváltoztattuk; ez tűrhetetlen, tarthatatlan, és ezt a politikát teljes egészében megszüntettük."

(14.40)

Az államtitkár úr emlékezetes kioktató felszólalása óta immár három év telt el, ezért itt az idő, hogy megnézzük, mit is jelent ez a megváltozott politika. Míg az előző kormányzati ciklus utolsó teljes évében, 2009-ben 11 milliárd forint folyt be a költségvetésbe az objektív felelősség alapján kiszabott közigazgatási bírságokból, addig önök 2012-ben több mint 16 milliárd forintot szedtek be ezen a jogcímen, amihez további 3,4 milliárd forint, zömében szintén közlekedési szabályszegés miatt kiszabott szabálysértési bírságbevétel járult. Ez a közigazgatási bírságok tekintetében, államtitkár úr, közel 50 százalékos emelkedés.

A kormány által benyújtott zárszámadási javaslatból világosan látható, hogy valójában önök kényszerítették a rendőrséget pénzbehajtó szerepre. 2012-ben annak ellenére sikerült bevételi rekordot felállítaniuk, hogy az elmúlt években az Orbán-kormány dilettáns gazdaságpolitikája miatt csillagos egekbe emelkedő benzinárak következtében érezhetően csökkent a közutak forgalma, miközben éppen az előző kormányzati ciklus intézkedéseinek köszönhetően mindenki által elismerten javult a közlekedési morál. Azonban úgy látszik, önöknek teljesen mindegy, hogy hány autós van az utakon, és ők alapvetően betartják-e a szabályokat vagy sem, a kormány által megkövetelt bevételt mindenképpen behajtatják, bármi is történik.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Kérdezem hát az államtitkár urat: mi ez, ha nem pénzbehajtás, pénzbeszedés, az emberek megsarcolása? Mikor lesz a rendfenntartás és nem a pénzbehajtás a rendőrség elsődleges feladata? Kérem az államtitkár urat, tisztázza: 2010-ben nem mondtak igazat, vagy azóta folyamatosan?

Várom a válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Önt és a fideszes képviselőtársaimat is kénytelen vagyok most szembesíteni az óriási igazmondásával. Idézek egy rendőrségen belüli dokumentumból, mely már a sajtóban is megjelent: "Utasítom kapitányságvezető urat, intézkedjen annak kivizsgálására, hogy a helyszíni bírság átlagösszegének emelését illetően hogyan, illetve miért nem kerültek végrehajtásra, valamint az irányítása alá tartozó állomány az úgynevezett fix bírság esetén a kötelező mértéknél kevesebb összeget 2013. január 1-jét követően szabott-e ki. A helyszíni bírságok átlagösszegének emelkedését a jövőben ismételten elemeztetni, értékeltetni fogom. A jelentésben térjenek ki arra is, hogy a kivizsgálás eredményeként fegyelemi eljárás elrendelésére sor került-e."

Szégyelljék magukat, államtitkár úr, főleg a mostani válasza alapján, amikor itt a valóságtól teljesen elrugaszkodott választ adott - maradjunk ennyiben, hogy ne fogalmazzak durvábban. Ennek eredményeképpen egy év alatt 89 százalékkal nőtt a Hajdú-Bihar megyei, mert arról beszélünk (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), bírságolás az önök utasításának köszönhetően. Nem mondott igazat, és azt kérem a fideszes képviselőtársaimtól, hogy azért, hogy ezt kivizsgálhassuk, ők se asszisztáljanak egy ilyen hazugsághoz, szavazzanak nemmel. (Dr. Józsa István: Így van!)

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Legyen világos: ami itt most a szemünk előtt kibontakozik, az Kövér László víziójának gyakorlati megvalósítása, maga a rendeleti kormányzás. Emlékezetes, hogy tíz évvel ezelőtt az Országgyűlés széles szakmai nyilvánosság bevonásával, nyilvános vita eredményeként alkotta meg a társadalmi bűnmegelőzési stratégiát. Azonban Orbán Viktor kormánya úgy gondolja, hogy e területen sincs helye a partnerségnek, a szakma bevonásának, érvek és ellenérvek ütköztetésének, a nyilvános parlamenti vitának. Orbán Viktor kormányának nincs szüksége okoskodó kriminológusokra, akadékoskodó, minden lében kanál civil szervezetekre és legkevésbé az ellenzéki pártok javaslataira, véleményére, hiszen a Fidesz és a Fidesz-kormány képviseli a maga természetességében a nemzetet, mint azt a kötcsei beszéd óta tudjuk.

Ebből a perspektívából szemlélve valóban semmi szükség az Országgyűlésre, és a rendeleti kormányzás szinte követelmény.

(13.20)

Rendeleti kormányzás esetében pedig a társadalompolitikai stratégiák megalkotására sem az Országgyűlés, hanem a kormány hivatott, így a korábbi Országgyűlés által elfogadott bűnmegelőzési stratégia hatályon kívül helyezésének szándéka is érthető.

Azonban egész más következtetésre jutunk, ha elvetjük a nemzeti együttműködés rendszerének zavaros ideológiáját, és a rendeleti kormányzással szemben a parlamentarizmus és a demokrácia vívmányát tartjuk követendőnek. Ha hiszünk abban, hogy a magyar polgárok közösségének egészét érintő ügyek megvitatásának fóruma a parlament, akkor aligha lehet kétséges, hogy a társadalmi bűnmegelőzés stratégiájáról szóló vitának is itt lenne a helye, hiszen melyik stratégiai dokumentum megalkotása követelné meg jobban a nyilvánosságot, a közös gondolkodást és cselekvést, mint a társadalmi bűnmegelőzés stratégiája. Aki elolvasta az Országgyűlés által 2003-ban nagy többséggel elfogadott dokumentumot, annak nyilvánvaló, hogy a társadalmi bűnmegelőzés a rendészeti és államigazgatási szervek, az önkormányzatok, helyi közösségek, civil szervezetek és maguknak az egyes polgároknak az együttműködését követeli meg.

A bűnmegelőzés szempontjaira minden ágazatban figyelemmel kell lenni, a rendészettől kezdve a gyermek- és családvédelmen át egészen az építészeti és városrendezési döntések meghozataláig. A 2003-as stratégia előkészítői pontosan tisztában voltak azzal, hogy sikeres bűnmegelőzés csak e széles körű együttműködés eredményeként valósítható meg. A tíz évvel ezelőtt elfogadott dokumentum hatályon kívül helyezése és az új, immár kormányhatározati formát öltő stratégia közzétett tervezete arra utal, hogy a Fidesz képtelen elfogadni ezt az alapvető elvi tételt. Mindez nem meglepő, hiszen a partnerség, az együttműködés teljesen idegen a Fidesz és az Orbán-kormány észjárásától, ők csupán a megfélemlítésben, a nyers erő demonstratív alkalmazásában hisznek, és ebből következően minden társadalmi probléma megoldását a rendőrség nyakába akarják varrni. A hajléktalanságból, a zugárusításból, az iskolakerülő gyermekek ügyéből, sőt még a közfoglalkoztatás végrehajtásából eredő ügyeket is mind-mind a rendőrséggel akarják megoldatni.

Emellett az új stratégia tervezete, pontosabban annak következő két évre szóló cselekvési terve a bűnmegelőzést is lényegében kizárólag rendőrségi feladatnak tekinti. Kérem, lássák be, hogy ez a megközelítés totális kudarc, zsákutca. Az elmúlt három év mindezt nyilvánosan igazolja. Az ügyészség nemrég közzétett statisztikái szerint a bűnözés tovább nőtt a kormányváltás óta, miközben a rendőri munka eredményességét jelző mutatók drámaian romlottak, még soha nem volt ilyen magas az eredménytelenül lezárt nyomozások száma, 2012-ben 274 ezer nyomozást zártak le eredménytelenül, ami szomorú történelmi rekord Magyarországon. A helyzet súlyosságára jellemző, hogy a lakosságot leginkább irritáló vagyon elleni bűncselekmények száma annak ellenére tovább növekedett még a statisztikákban is, hogy az új szabálysértési törvény miatt az 50 ezer forintnál kisebb értékű lopások kikerültek a bűnügyi statisztikákból.

Az elmúlt három év kudarcaiból mindenkinek le kell vonni a tanulságot, ebből pedig semmiképpen nem következik a 2003-ban elfogadott társadalmi bűnmegelőzési stratégia hatályon kívül helyezése, épp ellenkezőleg, vissza kell térni a 2003-ban megfogalmazott elvi alapokhoz. Nyilvánvaló, hogy a bűnözés mértékét pusztán rendészeti eszközökkel nem lehet hosszú távon érdemben csökkenteni, a bűnözés kiváltó okainak mérséklésére ugyanis a rendészeti eszközök kevéssé vagy egyáltalán nem alkalmasak. Ez nem a magyar rendőrség hiányossága, erre egyetlen állam rendőrsége sem képes. Ezért a bűnmegelőzés ügyét társadalmasítani kell. Ezt a szemléletet tükrözi a hatályos stratégia elnevezése is: nem rendészeti, rendőrségi, hanem - hangsúlyozom - a társadalmi bűnmegelőzés elősegítését tűzte ki célul tíz évvel ezelőtt.

Azt el tudjuk fogadni, hogy tíz év távlatából indokolt lehet, sőt indokolt is a stratégia áttekintése, az eddigi eredmények és kudarcok értékelése és mindezek alapján a korrekció végrehajtása vagy akár új stratégia megalkotása. Az Orbán-kormánynak azonban eszében sincs ezt a feladatot elvégezni, ehelyett megdöbbentő módon, nemes egyszerűséggel ebben a szűkszavú előterjesztésben az egész stratégiát a szemeteskosárba hajítja. Amit helyette kínál - és itt a közzétett kormányhatározat tervezetére utalunk -, nemhogy stratégiának nem tekinthető, de még taktikai papírnak is gyenge; a jelenlegi bűnügyi helyzetet elemező, értékelő rész színvonala meg sem közelíti a 2003-as dokumentumét, így megalapozott következtetések levonására is csak korlátozottan alkalmas. Óriási ellentmondása a tervezetnek - mint arra korábban is utaltam -, hogy miközben az elvi felvezető részben alapvetően helyesen vázolja a bűnmegelőzés társadalmasításának szükségességét, addig a következő két évre szóló cselekvési terv a bűnmegelőzés szinte kizárólagos letéteményesének a rendőrséget tekinti.

A javasolt megoldásokra egyébként is jellemző az innováció és a komplex szemlélet teljes hiánya; nem ad számot arról, hogyan és miként akarja bevonni a bűnmegelőzési feladatok végrehajtásába a civil szervezeteket. Döbbenetes módon nem számol azzal, hogy a helyi önkormányzatok milyen jelentős szerepet játszhatnának a bűnmegelőzésben. Mindez egyébként jól tükrözi a Fidesz önkormányzatokhoz fűződő viszonyát is.

Jelentős újdonságnak tűnhet, hogy a tervezetben célkitűzésként jelenik meg a közösségi rendészet megteremtése. A minden konkrétumot nélkülöző szövegből azonban egyértelműen kiérezhető, hogy szó sincs valódi paradigmaváltásról, tervben sincs a rendőrség működési mechanizmusainak modernizálása. Meggyőződésem szerint csupán arról van szó, hogy a tervezet készítői ki szeretnék sajátítani a rendészet reformjának programján dolgozó gondolkodók által használt fogalmat, miközben eszükben sincs megújítani a rendőrség valódi működését.

Ezzel szemben az MSZP olyan szervezeti struktúrát és működési modellt vázolt fel programjában, amelynek eredményeképpen megháromszorozható az adott területért felelős, a lakossággal közvetlenül kapcsolatban álló körzeti megbízotti szolgálat létszáma. Ez az, ami meggyőződésünk szerint hosszú távon megteremti a közösségi típusú rendőrség működési feltételeit. A közösségi rendőrség működési modellként történő alkalmazása feltételezi a társadalmi kommunikációt, a helyi szervezetek bevonását a bűnmegelőzés és a bűnüldözés feladatrendszerébe. A helyi rendőr információt ad és kap, a rendőrségi munka eredményei nyilvánosak, a közösség támogatásával eredményesebb lesz a fellépés a társadalmi normák megvédése során. Ez az, aminek a nyomát sem érzékelni a kormány tervezeteiben.

Összegezve: az MSZP a kormány által közzétett tervezetet határozott visszalépésnek tartja a 2003-ban elfogadott dokumentumhoz képest, ezért határozottan ellenezzük a 115/2003. OGY határozat hatályon kívül helyezését ebben a formában.

Biztosíthatunk mindenkit, hogy 2014 tavaszától lesz olyan kormánya Magyarországnak, hogy minden érintett szereplő bevonásával, azokkal partneri együttműködésben képes lesz a társadalmi bűnmegelőzés ügyének valódi előremozdítására.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Ha már itt a sumákolásról volt szó, azért egy mondat, egy kérdés. Nem tudom, azt minek nevezi Rogán Antal, amikor egy itt jelen nem lévő, magát megvédeni nem tudó emberről hangzanak el ilyen mondatok, és hergelik egymást államtitkár úrral. (Felzúdulás a kormánypárti padsorokban. - Németh Szilárd István: Ez az interpellációt nem érinti. - Az elnök csenget.) Ez milyen emberi tulajdonság, milyen jelzővel írható le?

Tisztelt Ház! Köztudomású, hogy a vagyonvédelmi cégek dolgozói a munkavállalók egyik leginkább kizsigerelt, kiszolgáltatott csoportja. Bérminimum alatti fizetések, ki nem adott szabadságok, kifizetetlen túlórák és a bejelentés nélküli foglalkoztatás nagy aránya jellemzi a vagyonvédelmi szektort. Ezen a helyzeten a személy- és vagyonőri tevékenységet szabályozó törvény utóbbi években elfogadott, többszöri módosítása sem változtatott érdemben. Egyetlen, valóban előremutató és az MSZP által is üdvözölt lépés az alvállalkozói láncokat tiltó rendelkezés volt.

Ez a rendelkezés azonban nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Köztudott, hogy a munkaerő-kölcsönzés lehetőségével visszaélve továbbra is kijátsszák a munkajogi szabályokat, mindezt a hatóságok szeme láttára. A Nemzeti Munkaügyi Hivatal maga állapította meg, hogy a vagyonőrök jelentős részét munkaerő-kölcsönző cégek foglalkoztatják, amellyel megtartható a korábbi alvállalkozói jogviszony jelleg, annak minden visszásságával. Így, bár a vagyonőrök a fővállalkozó formaruháját viselik, az ordító szabálytalanságokért mégsem a hatalmas hasznot bezsebelő fővállalkozók, hanem a munkaerő-kölcsönzők viszik el a balhét.

A személy- és vagyonvédelmi kamara számításai szerint minden előírás betartása esetén egy vagyonőr foglalkoztatásának költsége minimum 1186 forint/óra. Ehhez képest a vagyonvédelmi szektorban az átlagos vállalási ár 650 forint, amiből egyenesen következik a munkajogi szabályok totális semmibe vétele, a feketefoglalkoztatás óriási szintje. A legdöbbenetesebb, hogy az állam nemhogy felszámolná, hanem maga is hozzájárul ezen elfogadhatatlan állapotok fenntartásához. Az állami szervek ugyanis számos esetben maguk is a törvényes működést eleve lehetetlenné tévő alacsony árakon kötnek szerződést a vagyonvédelmi cégekkel.

Tisztelt Államtitkár Úr! E problémák korántsem új keletűek; nem az elmúlt három, de még csak nem is az elmúlt nyolc év termékei. Azonban a gazdasági válság és az általános elszegényedés közepette mára olyan súlyúvá váltak, ami azonnali, határozott kormányzati fellépést kíván. Meggyőződésünk, hogy a munkavállalók kiszolgáltatott helyzete csak a vagyonvédelmi szektor radikális újraszabályozásával szüntethető meg. Kérdés, hogy hajlandóak-e szembefordulni a zavaros helyzetből évente milliárdos profitot zsebre vágó cégbirodalmakkal, vagy ezt a feladatot a következő kormányra hagyják majd.

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Ez legalább világos volt, államtitkár úr. Önök a szerencsétlen és kiszolgáltatott munkavállalókkal szemben, a tisztességes és törvényes megélhetéssel szemben egyértelműen állást foglaltak a zavaros viszonyok, a feketefoglalkoztatás és bizonyos cégbirodalmak és oligarchák hatalma mellett ezen a területen. Lelkük rajta, államtitkár úr, de ez legalább így egyértelmű válasz volt, és annak a 150 ezer embernek és családnak is világos válasz volt, akik ezen a területen élnek, ha ezt lehet egyáltalán tisztességesen életnek nevezni.

Az MSZP, ha kormányra kerül jövőre, ezen a területen meg fogja tenni, államtitkár úr (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. - Az elnök csenget.) azokat a lépéseket, amelyeket vagy személyes érdekek miatt (Zaj.)...

ELNÖK: Csendet kérnék!

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): ...vagy egyébként politikai gyávaságból önök most nem mernek megtenni.

Válasza nem elfogadható. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Asszony! Ön nemrégiben levelet írt minden ötödikes és nyolcadikos nebulónak. Engedje meg, hogy válaszul felolvassak egy levelet, amelyet akár egy ötödikes kisgyerek is írhatott volna.

"Kedves Hoffmann Rózsa Néni! A nemzeti hitvallás és az alaptörvény átadása alkalmából írt köszöntőjét megkaptuk. Sosem gondoltam volna ugyan, hogy az iskolában fogok politikus nénitől levelet kapni. Lenne itt azért egy-két dolog, amit nem pontosan értek. Először is, tessék már nekem elmagyarázni, hogy az elmúlt években akkor milyen alkotmány szerint is éltünk. Az sem a magyar emberek alapjogait, érdekeit rögzítette, hanem valamely idegen hatalomét? A közelmúltunk melyik része volt fájdalmas és igazságtalanságokkal terhes? Csak azért kérdezem, mert úgy tudom, hogy a közelmúltban tetszettek önök is kormányozni már egyszer, és ha jól tudom, az önök pártszövetsége is ezen alkotmány keretei között nyerte meg a legutóbbi választást.

A másik kérdésem személyesen önnek szól. Olvasgattam a neten az életrajzát, és valamit nem értek. Az előző rendszerben ön igen fiatalon, 24 évesen a Művelődési Minisztériumban kezdett el dolgozni, 33 évesen gimnáziumi igazgatóhelyettes, később igazgató lett. Ebben az időszakban ön tagja volt a csúnya MSZMP-nek is. Azon csodálkozom, hogy ezekről miért nem mesélt nekünk szívhez szóló levelében. Végezetül, én úgy tudom, hogy ezt az alaptörvényt is ugyanúgy egy párt, illetve pártszövetség fogadta el, a többiek véleményének figyelembevétele nélkül, mint azt a nagyon régi nagyon rosszat. Nem gondolja államtitkár néni ezek után, hogy jobb lenne, ha levélírás helyett inkább azzal foglalkozna, hogy legyen hol a kötelező tornaórát megtartani, vagy hogy ne apunak meg anyunak kelljen behozni a WC-papírt a suliba, hogy ne kelljen nap mint nap a túlmunka és a reménytelenség miatt kisírt szemű tanár nénikkel és tanár bácsikkal találkoznunk?

Utóirat. Azért azt köszönjük, hogy levele végén biztosított minket róla, hogy mi, ötödikesek és nyolcadikosok is magyar emberek vagyunk."

Várom megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen. Azt, hogy a levelet meg kellett írni, mi sem igazolja jobban, államtitkár asszony, hogy ön most sem érti, tényleg nem érti, mi a különbség egy konszenzussal, a nemzet egésze által támogatott módon elfogadott alkotmány és annak megbecsülése a következő generációk által, meg e tákolmány között, amit önök egyetlenegy pártszövetséggel itt a parlamentben elfogadtak. (Lukács Zoltán: Így van!) Kettő: pontosan a rendszerváltás óta, államtitkár asszony, nincs helye ilyen levélnek az iskolákban, nincs helye, objektíve nincs helye semmilyen politikus levélnek a gyerekeinkhez! (Zaj a kormánypártok soraiban.)

De egyetlenegy személyes véleményt engedjen meg, államtitkár asszony. Az ön életrajza a kormany.hu-n, az ön hivatalos önéletrajza 1992-ben kezdődik, és én azt gondolom, hogy akinek az első négy évtized hiányzik a hivatalos önéletrajzából a kormany.hu-n, az szubjektíve sem teheti meg, komoly önbecsülési problémája lehet, de szubjektíve sem teheti meg, hogy (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.) a gyerekeinknek leveleket írogasson.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbbügyész-helyettes Úr! A múlt héten két olyan ügy is volt és két olyan erős mondat, amellyel kapcsolatban szeretném kérni a Legfőbb Ügyészség hivatalos álláspontját is.

Az egyik a Hunvald-Weinek-ügy, ahol a VII. és a XIV. kerületi korábbi polgármestereket hűtlen kezelés vádjával állították bíróság elé a Központi Nyomozó Főügyészség munkatársai, és amelynek vádja alól bűncselekmény hiányában felmentette őket a bíróság. De nemcsak ennyi történt, hanem kifejezetten tudomására hozta a bíróság indoklásában a közvéleménynek és azt gondolom, az ügyészségnek is azt a néhány mondatot, amit most a figyelmébe ajánlok.

Az egyik az, hogy a bíróság nem válhat a politikai bosszúállás eszközévé. A Hunvald és Weinek ártatlanságát kimondó nem jogerős ítélet azért is kudarc a Központi Nyomozó Főügyészségnek, mert a bíró többször felhívta a figyelmet az alapvetően hibás ügyészi logikára. A bíróság az ügyben 46 tanú meghallgatása után jelezte: a kifizetések jogszerűek voltak, a vádlottak megbízásokkal nem lépték át a törvényt, amikor pedig az ügyészség ezt vitatja, tulajdonképpen az önkormányzati törvényt bírálja, amely alapján jelenleg is számos önkormányzat eljár. Ez a vita viszont - idézem - "nem tartozik a bíróságra, a bíróság nem kíván politikai ügyek részese lenni".

Kérdezem egyrészről tehát, hogy hány bírósági ítéletnek kell még kimondania a Központi Nyomozó Főügyészség egyrészt csapnivaló, másrészt gyanúnk szerint politikailag motivált munkáját ahhoz, hogy valamilyen vizsgálat vagy valamilyen következménye végre legyen ennek a Legfőbb Ügyészségen.

A másik nagyon érdekes mondat ma még aktuálisabb. Ezt nem más tette, mint Meggyes Tamás, aki egyébként az ő polgármestersége idején elkövetett gyanús cselekmények alapján a mentelmi joga miatt nem szerepelt abban az eljárásban, aminek a vége iratismertetés és vádemelés lett. Azt mondta, ha ebből mégis ügy lesz, szerinte annak tudható be, hogy a politikai megrendelések nem ismeretlenek az igazságszolgáltatásban.

A mai napon a legfőbb ügyész kikérte Meggyes Tamás mentelmi jogát, annak felfüggesztését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Kérdezem tehát a Legfőbb Ügyészséget, hogy milyen politikai befolyás érte őket, ha érte egyáltalán. Kérem válaszát.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbbügyész-helyettes Úr! Nem velem vitatkozik, egyik mondatot se én tettem, én csak idéztem. Idéztem a bíróságtól, amelyik most már másodszorra mondja azt ki, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség munkáját nem jól végzi. A politikai motivációt se én emlegettem, hanem többek között a bíróság.

Én értem, hogy folyamatban lévő ügy van, akkor nekem az is egy elfogadható válasz, ha ma ön legalább ígéretet tesz arra, hogy a hasonló indoklással lezárt, jogerős bírósági ítélet után lesz következménye a Központi Nyomozó Főügyészségen, személyi következménye is annak, ha ilyen hibákat követnek el akár szakmai vonalon, ha pedig a politikai motiváció bizonyított, akkor nyilván sokkal súlyosabb ügyről van szó.

Meggyes Tamást pedig azért kérdeztem meg - és a személyes véleményüket kérdeztem -, mert azért annak van némi szolid bája, ha egy kormánypárti, kétharmados többségű párt képviselője maga állítja azt, hogy az igazságszolgáltatás politikai befolyásolás alatt áll, főleg, ha őt vádemeléssel kikérik a parlamenttől, ami meg is történt.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A 644., 645., 646. ajánlási számokhoz szeretnék hozzászólni. Természetesen nálunk is van Tolna megyében néhány - nem is kevés - olyan módosító javaslat, ami a 2009-es, fideszes képviselők által benyújtott javaslatok meg nem valósításával szembesíti a jelenleg is parlamenti képviselőtársaimat. Ezeknek egy jó része kerékpárutakról, közvilágításról, csapadékvíz-elvezetésről szól, amelyek nem valósultak meg, de van egy-két olyan, ami, azt gondolom, hogy külön szót is érdemel, hiszen nemcsak a szembesítés részeként érdemes róla beszélni, hanem azért, mert valóban nagy szüksége lenne rá az ott lakó embereknek.

Az egyik ilyen a 6-os számú főút és a 63-as számú főút csomópontja, hiszen mindenki tudja, hogy a 6-os számú főút Magyarország halálútjai közé tartozott az elsők között, mindaddig, amíg az M6-os autópálya meg nem épült az előző ciklusban, de most is rengeteg problémát okoz, rengeteg súlyos baleset, sőt halálos baleset is okozódik ezen a szakaszon. Ennek az egyik kiemelt része, csomópontja a 63-as számú csomópont és a 6-os számú főút csomópontja, ami azóta se került átépítésre az elmúlt években sem, ezzel egyébként komoly veszélyt jelentve a nem kis forgalmat lebonyolító útszakaszon a Szekszárdra érkezők tekintetében, és természetesen a 6-os úton tőlünk dél felé távozó tranzitforgalom tekintetében is.

A másik, ami egy nagyívű javaslata volt annak idején a fideszes képviselőtársaimnak, egy 700 millió forint értékű biogázerőmű Szekszárdon, aminek szintén a nyomát se látjuk, bár azóta hírt sem hallottuk róla. Hogy ez hirtelen felindulásból beadott javaslat volt-e, vagy volt-e bármilyen megalapozottsága, azt nem tudjuk, de ez nyilvánvalóan mind munkahelyteremtés, mind pedig az energiabiztonság tekintetében egy támogatható projekt lenne, ha erre bármilyen szándékot látnánk a kormány részéről.

A harmadik pedig a simontornyai tűzoltóság 300 milliója, ami azóta is megoldásra várna. Azt gondolom, hogy egy ilyen városban ezt a problémát nem a Tamásiban lévő tűzoltóság megerősítésével, hanem mindenféleképpen a városban külön és rendesen felszerelt tűzoltósággal kellene megoldani.

Mindazonáltal leginkább azért kértem szót, mert van itt olyan módosító javaslatom is, amely nem Tolna megyét érinti, hanem alapvetően a Belügyminisztérium tekintetében tenne néhány, azt gondolom, hogy nagyon fontos javaslatot. Az egyik a hétfőn is a parlamentben sebtében elfogadott, és azt gondoljuk, hogy a megoldás tekintetében nagyon rossz választ adó ároktői banda ügyével kapcsolatos problémának az egyik - rendszerszintű és valós - megoldására adna javaslatot, ez pedig a szakértői intézetek tarthatatlan állapota, azon belül is a szakértői intézetek anyagi támogatásának tarthatatlan állapota. Tudniillik ma sincs a költségvetésben ennek külön sora, hanem a Belügyminisztérium fejezetén belül minden évben az dönti el, hogy a BM-en belül erre mennyi pénzt szánnak, nem pedig az Országgyűlés direktben.

Ezért olyan módosító javaslatot nyújtottam be a Ház elé, amely egyértelművé teszi, hogy külön soron szerepel a szakértői intézet, és erre per pillanat az azonnali 240 millió forintos összeg, amely a szakértői intézet vezetője szerint is - és azóta a kormány szerint is egyébként - megoldást tudna adni a legégetőbb problémákra, az szerepel rajta. Az egy onnan el nem vonható, más belügyi területre át nem irányítható összeg lenne, tehát garantálja azt, hogy az ároktőihez hasonló ügy elő se állhasson. Mi azt gondoljuk, hogy ez a jó megoldás, nem pedig az, amikor utólag, kapkodva, a felelősséget a kormány saját magáról elhárítva a hétfőihez hasonló megoldásokat választ. Ezért erre kérnénk a kormányt, hogy ezt fontolja meg, és a javaslatunkat fogadja el.

A másik ilyen, ami a belügyi területet érinti, ez a nemzeti bűnmegelőzési stratégiáról szóló, nemrég a parlamentben tárgyalt anyag elfogadása után okozandó nagy problémát kezeli, hiszen abban a stratégiában arról van szó, hogy legkevesebb 700 millió forintot kell biztosítani a stratégia végrehajtásában, míg az önök által benyújtott költségvetésben erre konkrétan 200 millió forint szerepel ezen a soron. Ezért azt gondoljuk, hogy a kormányzati konzultációk 1,6 milliárd forintos, egyébként azt gondolom, hogy egyértelműen a jövő évi kampányra - igazságtalanul és tisztességtelenül - félretett pénzéből ezt a 200 milliót 500 millióra megemelő összeget biztosítani lehetne.

A harmadik pedig, ami alapvető problémát fog okozni, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök alapvetően nem mondtak igazat, amikor a büntetés-végrehajtási szervezet jövő évi költségvetésének többletforrásairól beszéltek. Elfelejtettek ugyanis arról beszélni, hogy az önök költségvetése egyébként a tavaly megvalósult Varga-csomag alapján a tavalyi bázishoz képest 1,2 milliárd forinttal kevesebbről indította el idén a büntetés-végrehajtás költségvetését, tehát ennyi eleve hiányzik a dologi kiadásokból, és még adnak ugyan pluszforrást a büntetés-végrehajtásnak, ennek szinte a száz százaléka a férőhelyek bővítésére és új börtönök építésére megy el, ami azt is jelenti, hogy újabb férőhelyek, újabb börtönök épülnek, miközben az idei évhez hasonlítva is kevesebb pénzből kell egyébként azokat fenntartani.

Most szólunk előre, nehogy az legyen, hogy egyébként rendkívüli esemény történik, az állomány nem lesz képes a feladatát ellátni - ez a rendkívüli esemény a börtönben nem tud más lenni, mint fogolyszökés, mint zendülés, mint akármilyen más borzalmas, egyébként megrendítő esemény -, és akkor majd behoznak azonnali sürgősséggel egy törvényjavaslatot valamelyik hétfőn, hogy akkor falazzuk be a börtönök ajtaját, mert ez lesz önök szerint a megoldás. Nem, képviselőtársaim, minimum ezt az 1,2 milliárd forintot pótolni kell, de ezzel is még csak azt érnénk el, hogy a tavalyi bázist pótoljuk. Azt gondolom, hogy ezt mindenféleképpen meg kell lépni, és most szólunk előre, hogy a bv működési zavarai így nem lesznek elháríthatók az önök részéről, ha ezt a lépést nem teszik meg.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Akkor az első kétpercesbe belefogva, először is államtitkár úrnak szeretném mondani, hogy már hogy ne lenne jelentősége az elszólásának, államtitkár úr, hiszen, ha egy kormány által megírt és előterjesztett javaslatról lenne szó, akkor minimum, de legalább egy tárcaegyeztetés és némi jogalkotási törvényből adódó hatásvizsgálat és bármi egyeztetés legalább megelőzte volna, és talán nem is ezt látnánk most a parlament előtt, amit látunk.

Ha egy képviselői önálló indítványról van szó, mint ahogy nyilvánvalóan Ágh Péter úr egész hétvégén írta ezt a törvényjavaslatot, és vasárnapra készült el vele, akkor viszont a helyzet más, akkor ide bejövünk, összevissza beszélnek nekünk a bizottsági ülésen délelőtt, majd délután a másik bizottsági ülésen, szó nincs, a kérdésünkre elhangozva sincs szó a kormány részéről vagy az előterjesztő részéről abban a tekintetben, hogy ez átmenti megoldás lenne.

Én például konkrétan ezt kérdeztem meg, mielőtt szavaztunk volna, hogy most csak itt valamit gépészkednek, hogy hirtelen a saját hibájukat kijavítsák, mint az ároktői ügyben, vagy úgy gondolja a kormány, hogy ez egy végleges szuper megoldás, és ezzel a magyar migráció összes problémáját kezelték. Erre nem volt válasz, illetve az volt a válasz, hogy az előterjesztő, illetve a Belügyminisztérium képviselői már mindent elmondtak, és egyetlen szóval nem mondták el azt, amit itt most legalább államtitkár úr elmondott, hogy önök sem gondolják komolyan ezt az egészet, csak most hirtelen valamit kéne kezdeni, hogy ne fagyjanak meg emberek azon rossz döntés miatt, amit egyébként hoztak.

Most kevés az idő, de arról kéne beszélni, hogy miért tartunk itt. Azért tartunk itt, mert idén májusban önök behoztak egy törvényjavaslatot, az egyes rendészeti tárgyú törvények módosításáról szóló javaslatot, ahol egyébként akkor is indokolhatatlanul, 18 hónapról 12 hónapra csökkentették azt az időt, amíg egyáltalán a befogadóállomások ezekkel az emberekkel foglalkoznak, és nyilván innentől kezdve kezdődik a probléma, és majd ha lesz következő lehetőségem, folytatom a gondolatmenetet.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár úrnak is, illetve a mélyen tisztelt előterjesztőnek is mondanám, az, ahol most tartunk - még egyszer mondom -, az a tavaszi törvénymódosításoknak a következménye. Mi akkor módosító javaslatot adtunk be, amelynek az indoklásában szó szerint leírtuk azt, hogy mi fog történni a mi félelmeink és megítélésünk szerint. Ez május 21-én történt, és most ott tartunk, hogy egy vasárnap, hirtelen benyújtott törvényjavaslattal, megint kapkodva kívánják kezelni ezt a helyzetet.

Persze lehet azon viccelődni, hogy lehet-e számítani arra, hogy jön-e a tél, de azért ennél sokkal súlyosabb a kérdés. Nem tudjuk, hogy miért kellett 18 hónapról ilyen radikálisan, 2 hónapra levinni azt az időszakot, amíg egyáltalán a menekültekkel az intézményrendszer foglalkozik; vagy a menedékjogot vagy oltalmat kapott személyeknek a 6 hónapos integrációját is segítendő ellátását miért kellett 60 napra pillanatok alatt levinni. Nem tudjuk továbbá, államtitkár úr, ebből a szövegből nem derül ki, de ha őket fizikai kényszerrel vagy erőszakkal nem tudják bevinni a hajléktalanellátó helyekre, akkor mi értelme lesz ennek a szabálynak? Valóban nagyon komoly közbiztonsági kockázatot fog jelenteni az ő tartózkodásuk, mert még egyszer, sem nyelvismeretük, sem helyismeretük, sem a megélhetésük alapvető feltételei nem biztosítottak.

Tehát lehet, hogy tavasszal valamilyen költségvetési vagy más megfontolásból hozták ezt a szabályt, de meggyőződésünk, hogy az egyetlen jó megoldás, ha egyelőre visszaemelik azt a szabályt, ami több hónapokra a befogadóállomásokon tartja ezeket az embereket, amíg meg nem találják valóban azt a hosszú távú megoldást, ami biztos, hogy nem az lesz, hogy szélnek eresztik őket, az utcára engedik őket, és egyébként közbiztonsági káoszt is okozhatnak vele, s még ezeknek az embereknek az alapvető megélhetését is veszélyeztetik.

Köszönöm szépen.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Folytatva az előzőt, hadd olvassam föl az idén májusban írt javaslatunk indoklását: "Félő, hogy a befogadóállomások, közösségi szállások igénybevételének korlátozása mögött nem integrációs szempontok, hanem pusztán költségvetési megfontolás áll. Nem látjuk biztosítottnak, hogy be fognak tudni illeszkedni azok a menekültek, oltalmazottak, akiket 60 napot követően kitesznek a befogadóállomásról, közösségi szállásról. Ez az intézkedés könnyen vezethet a hajléktalanok számának további emelkedéséhez. Ezért javasoljuk, hogy a törvényjavaslat a ma hatályos szabálynak megfelelő 6 hónapig biztosítsa ezen ellátási forma igénybevételét, nem beszélve arról, hogy idegenrendészeti célból lévő 18 hónapot 2 hónapra leszállító rendelkezés sem kivitelezhető."

Továbbra is az a lényeg, és ezért szeretnék ezen lovagolni, hogy államtitkár úr mondja meg, ha ez az átmeneti megoldás, akkor mi lesz a hosszú távú megoldás. Értjük azt, hogy - szerintünk egyébként teljesen kivitelezhetetlen módon - most a hajléktalanellátó rendszerbe kívánják ezeket az embereket beterelni, de nem látjuk, hogyan. Erőszakkal, fegyverrel? Ha nem, ha meg fog fagyni egy ilyen ember és meg fog halni az ember, akkor milyen törvényjavaslatot fognak legközelebb behozni? Ha olyan bűncselekményt követ el egy ilyen ember, ami akkor nem történt volna meg, ha a befogadószálláson marad, akkor milyen törvényjavaslatot fognak behozni vasárnap vagy hétfőn, vagy kedden, vagy szombaton, vagy bármelyik nap?

Még egy konkrét kérdésem lenne az államtitkár úrhoz, hogy a 2. §-ban van egy ilyen pont, amelyik a "3. § (4a) bekezdésének hatálya alá tartozó személyek átmeneti szállása esetén" fordulatot tartalmazza.

(20.00)

Legyen kedves államtitkár úr vagy az előterjesztő megmondani, hogy ez miről szól, lesz mégiscsak ilyen speciális ellátás, vagy egyébként ezt a mondatot egyszerűen csak elírták. Nagyon szépen kérem, hogy ezekre, ha tudnak, válaszoljanak.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár úr, nem fogok többet szólni, de megpróbálom összefoglalni, vagy valamilyen válaszra rászorítani önt vagy az előterjesztőt ezekben a kérdésekben.

Például abban, hogy felmérték-e, mennyi terhet fog róni a hajléktalanellátó rendszerre ez az egész kérdés. Értjük, hogy délelőtt még huszonvalahány emberről van szó, délután huszonhárom plusz ötről vagy négyről, de nem ez az igazi kérdés, hanem a valódi probléma az - látjuk egyébként mi is, mindenki a parlamentben, és lehetne erről normálisan beszélni -, hogy a migráció növekedése lassan kezelhetetlenné válik Magyarország számára. Mármint annak az üteme mindenképpen. Egyik évről a másikra eddig elképzelhetetlen nagyságú migrációs nyomás van az országon. Azt is értjük, hogy ezt nem lehet megoldani egyik napról a másikra. De hogy azzal az eszközzel, amit önök választottak, nem kezelhető, világosan látszik, mert az egyik problémát kieresztik, és sokkal nagyobb problémát okoznak vele, tudniillik egyébként a saját állampolgáraink életét, testi épségét is veszélyeztethetik ezzel a megoldással, plusz nyilván a menekültek emberi jogairól és az ő emberi méltóságukról nem is beszélve.

Azt szeretném kérni, hogy gondolják át, támogassák a módosító javaslatunkat. Amíg a hosszú távú megoldás - ami lehet, hogy az lesz, ami elhangzott, tehát további befogadóállomásokat kell építeni - meg nem történik, addig emeljék vissza a menekültügyi rendszerbe ezeket az embereket, és emeljék vissza az ellátás időtartamát 12 hónapra, illetve 6 hónapra az oltalmazottaknál, menekülteknél, hogy amíg a hosszú távú megoldást megtaláljuk, ne az utcán lődörögjenek, ne közbiztonsági veszélyt jelentsenek, és ne a hajléktalanellátó rendszert terheljék ezek az emberek a következő időszakban sem. Szerintem egy normális, hosszú távú gondolkodás pedig történjen arról, hogy ezt az óriási migrációs nyomást, ami a következő években is várni fog ránk, hogyan kezelje az ország.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat olyan, mintha nem is az Orbán-kormány nyújtotta volna be, és ez talán a legjelentősebb érdeme, ezt vehetik nyugodtan dicséretnek is. Ugyanis szellemiségében, filozófiájában élesen eltér attól az idejétmúlt, egyoldalú, megtorló büntetőpolitikai szemlélettől, amit a Fidesz-propaganda nap mint nap sulykol.

A törvényjavaslat célja jól láthatóan nem a fideszes propagandagépezet kiszolgálása, hanem egy szakmai alapokon nyugvó, XXI. századi elvárásoknak megfelelő büntetés-végrehajtási kódex megalkotása volt. Ezért az erőfeszítésért elismerés illeti az előkészítésben közreműködő szakembereket, és mint ahogy arra már Bárándy képviselőtársam is rámutatott, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium nagyban támaszkodott az előző kormányzati ciklusban előkészített törvénytervezetekre, szakmai javaslatokra is szemmel láthatóan.

Ez az Orbán-kormány gyakorlatától merőben szokatlan hozzáállás eredménye, hogy egy alapvetően progresszív szemléletű törvényjavaslat került az Országgyűlés elé. Kifejezetten támogatandó, hogy az előterjesztő a visszaélések számának csökkentését és az elítéltek társadalmi reintegrációját tűzte ki célul. A szabadságvesztés végrehajtásának törvényjavaslatban megfogalmazott alapelvei, mint a rugalmasság, a káros hatások minimalizálása vagy az egyéniesítés elve szintén előremutatóak.

Persze, részletekbe menő elemzés esetén számos aggályt és kifogást is meg lehet fogalmazni. Ilyen például, hogy több, az elítélteket súlyosan érintő normatív szabályozást nem jogszabály fog meghatározni, hanem a büntetés-végrehajtás országos parancsnokának szabad belátására lesz bízva. Olyan, a gyakorlati életben nem kis jelentőségű döntésekről van szó, mint például a tartási költségekhez való hozzájárulás összegének vagy az alapmunkadíj mértékének meghatározása.

A rezsimszabályok kialakítása tekintetében sem tartalmaz elégséges szintű keretszabályozást a javaslat, és a felhatalmazó rendelkezések is kiegészítésre szorulnak. Mindezek a hiányosságok azonban akár a parlamenti vita során is módosító javaslatokkal korrigálhatóak lennének, és aligha kérdőjelezik meg a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

Sajnos azonban az új bv. kódex elfogadásának és hatálybalépésének feltételei egyáltalán nem adottak. Egyfelől, mint ahogy azt képviselőtársam már részletesen kifejtette, a szabályozás ebben a formájában jelenleg még csak félkésznek tekinthető. De talán még súlyosabb probléma, hogy nem egyértelmű, valóban elkötelezett-e a kormánytöbbség a büntetés-végrehajtási kódex tényleges bevezetése tekintetében.

Ennek a parlamenti vitának a körülményei is erős kétséget ébresztenek. Ezt a régóra készülő, valóban nagy horderejű kódexet a kormányzati ciklus legvégén nyújtották be, annak tudatában, hogy a megvalósítása minden elemében a következő kormányra marad. Feltehetően nem véletlen, hogy a parlamenti vitát is jól eldugva, tévéidőn kívül, utolsó napirendi pontként tárgyalja a Ház. Ez a tárgyalási mód teljesen méltatlan egy ekkora jelentőségű, egész ágazatot újraszabályozó kódex esetén.

De nemcsak a jogi, politikai, pénzügyi feltételek nem adottak, hanem, ami a legsúlyosabb, az intézményi feltételek is teljességgel hiányoznak. Ez pedig még erős kormányzati elkötelezettség mellett sem orvosolható egyik napról a másikra, márpedig ezen erős eltökéltség tényleges megléte is megkérdőjelezhető.

Az Orbán-kormány programja nem irányozta elő a büntetés-végrehajtás modernizációját, ehelyett megdöbbentő módon a fogvatartottak alacsony számát rótta fel az előző szocialista kormányoknak. A kormányprogram a rendőröknek jó fizetséget ígért, miközben a büntetés-végrehajtás dolgozóiról említést sem tett. Orbán Viktor a rendőröknek tett ígéretét nem tartotta meg, azonban a büntetés-végrehajtás dolgozói pont akkora figyelmet kaptak, mint amennyi a kormányprogramból következik: semmit.

Természetesen nem állítom, hogy az intézményrendszer állapota vagy a bv állománya, mára már valóban tarthatatlanná vált helyzete pusztán egy kormány felelőssége volna. Ebben az ágazatban ugyanis valóban évtizedes elmaradások vannak. Azonban az is tény, hogy az elmúlt három évben az intézményrendszer fejlesztése tekintetében nem történt érdemi előrelépés, annak ellenére sem, hogy az elmúlt években érezhetően elszabadult a bűnözés, amit a Fidesz igazságtalan és végletesen megosztó társadalompolitikája gerjeszt. A folyamatosan növekvő bűnözés és a kormány által folytatott ésszerűtlen büntetőpolitikai következményei a bv területén csapódnak le.

A bv. intézetek zsúfoltsága mára döbbenetes mértéket ért el, ami nemcsak emberiesség szempontból, hanem biztonsági szempontból is igen komoly problémát jelent. Miközben az Orbán-kormány az elmúlt három és fél évben tétlenül szemlélte a folyamatokat, addig most a ciklus végén nagy fejlesztési programot hirdet, és rohamtempóban elfogadja a jogterületet teljesen újraszabályozó törvényt.

Kérdezem tisztelt kormánypárti képviselőtársaimat, önök szerint hihetők-e a most megfogalmazott ígéretek. Hihető-e, hogy három év semmittevés után, éppen a kormányzati ciklus végére teremtődtek meg egy teljesen új bv. törvény hatályba léptetésének feltételei? Hihető-e, hogy a szükséges fejlesztési források 2014-ben rendelkezésre fognak állni, miközben az Orbán-kormány idei megszorító csomagja is 1,2 milliárd forintot vont ki a büntetés-végrehajtás egyszer már elfogadott költségvetéséből?

Azt hiszem, nemcsak az ellenzéki képviselők, hanem minden józanul gondolkodó honfitársunk számára egyértelmű, hogy e választások előtt megfogalmazott ígéretek aligha lehetnek többek puszta ámításnál. A törvényjavaslat például megismétli azokat az egyébként helyes differenciálási szabályokat, amiket a hatályos joganyag is tartalmaz. Eszerint el kell különíteni a férfiakat a nőktől, a fiatalkorúakat a felnőttkorúaktól, a katonákat a civilektől, a dohányzókat a nem dohányzóktól, a fekvőbetegeket az egészségesektől, és természetesen mindezt minden végrehajtási fokozatban külön-külön kell végrehajtani. A törvényjavaslat e rendelkezését csak támogatni lehet, azonban a büntetés-végrehajtási intézetekre jellemző, helyenként 150-200 százalékos zsúfoltság mellett sok esetben képtelenség minden szempontból ennek eleget tenni. A fennálló állapotok tarthatatlanságát jól szemlélteti, hogy sok zárkában még a mellékhelyiség leválasztása sem megoldott, ami azért a XXI. század elején higiéniai szempontból alapvető követelmény lenne.

Persze, nem állítom azt, hogy a törvény megszövegezői ne ismernék a hazai büntetés-végrehajtási intézetek állapotát. A benyújtott javaslaton több helyen érződik a jogos szakmai elvárásoknak, követelményeknek megfelelő szabályozás megalkotásának helyeselhető igénye, és a rideg valóság közötti feszültség. A törvényjavaslat előírja például, hogy az elítélteket legfeljebb egyemeletes ágyon kell elhelyezni. Azonban a következő félmondat azonnal feloldja ezt a szabályt azzal a fordulattal, hogy rendkívül indokolt esetben lehetővé teszi az eltérést.

Szeretném nyomatékosan tudatosítani képviselőtársaimban, hogy a bv. intézetek nagy része ma rendkívüli körülmények között működik. Ma is a rendkívüli indokok és nem a hatályos törvényi rendelkezések szolgálnak magyarázatul arra, hogy miért két- vagy akár háromemeletes ágyakon vannak elhelyezve az elítéltek. Amíg az évtizedes alulfinanszírozásból, a végtelenségig leamortizált intézményrendszerből és az elszabadult bűnözésből eredő, rendkívülinek is nevezhető állapotokban érdemi javulás nem következik be, addig sajnos illúzió pusztán a büntetés-végrehajtás törvényi szabályozásának megújításától eredményeket várni.

Az MSZP álláspontja szerint a büntetés-végrehajtás újraszabályozását megelőzően az Orbán-kormány büntetőpolitikájának alapvető újragondolására van szükség. Követendő iránynak az úgynevezett kettős nyomtávú büntetőpolitika alapvetéseit tartjuk, és az idén márciusban közzétett szakmai programunkban is emellett tettünk hitet. Eszerint a bűnöző életmódot folytató személyekkel szemben szigorú büntetést kell kiszabni, és valóban el kell őket zárni a társadalomtól. Ugyanakkor az alapvetően jogkövető, de egyszeri megbotlásként kisebb súlyú bűncselekményt elkövetők esetében alternatív, nevelő hatású szankciók alkalmazását és a sértettnek, az áldozatnak biztosítandó jóvátétel előírását tartjuk követendő útnak; szemben az Orbán-kormány politikájával, ami esztelen módon, a néhány napos elzárásban látja a kisebb jogsérelmek megfelelő szankcióját.

A büntetőpolitikai szemléletváltás mellett alapvető feltételnek tartjuk a büntetés-végrehajtás intézményrendszerének átfogó modernizációját. Az elmúlt hónapokban a kormány tett lépéseket ennek irányába, azonban, mint ahogy azt már említettem, a választások előtt néhány hónappal több mint kérdéses, mennyire valós ez a kormányzati elkötelezettség.

Nem mehetünk el szó nélkül amellett sem, hogy az új bv. kódex újabb jelentős többletfeladatokat ró a bv. személyi állományára. Kellő felkészülési idő és a feltételek biztosítása mellett ez persze önmagában nem lenne kifogásolható. Azonban a politikának, értve ez alatt a jelenlegi és az előző kormányokat is, igen nagy adóssága van a bv személyi állományának irányában. A rendészeti szervek állománya általában véve is alulfizetett, azonban a büntetés-végrehajtási szervezetben dolgozók bérezése ezen belül is kirívóan alacsony.

(15.30)

Holott a zárt intézeti környezet, a fogvatartottak napi szintű őrzése, felügyelete különösen veszélyes megterhelést jelent. Határozott álláspontunk, hogy ez a feladatokat ténylegesen ellátó végrehajtó állomány tekintetében azonnali és radikális illetményrendezésre van szükség. Ez nem csupán erkölcsi kötelesség, hanem meggyőződésem szerint a bv. intézetek biztonságát szavatoló alapvető követelmény.

Összességében a benyújtott büntetés-végrehajtási törvényt minden hibája ellenére előremutatónak és jó tárgyalási alapnak tartjuk, azonban a hatályba léptetés feltételei jelenleg teljességgel hiányoznak, ennek orvoslása halasztást nem tűrő kormányzati feladat. Ezért is javasoljuk módosító indítványunkban, hogy a minimális alapfeltételek megteremtését követően külön törvény léptesse hatályba ezt a bv. kódexet.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Dr. Bárándy Gergely tapsol.)

DR. HARANGOZÓ TAMÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Miniszterelnök Úr! Először is engedje meg, hogy gratuláljak önnek, el kell ismerni, van valós teljesítmény ön mögött a mai nap, hiszen 25 percen keresztül rezzenéstelen arccal elmondani ezt a beszédet, azt gondolom, kifejezetten nehéz lehetett.

Ugyan azt már tudjuk, személyesen öntől, mi is és az egész ország, hogy főleg kampányban nem szabad odafigyelni arra, amit mond, arra kell csak figyelni, amit csinál, és azt gondoljuk, hogy így van ez az elmúlt négyévi kormányzásával is, engedje meg, hogy mégis a beszédével kapcsolatban is reagáljak egy-két dologra, hiszen volt néhány komoly félretájékoztatás, és néhány dolgot talán ki is hagyott.

Az első például, amit kihagyott, az államadósság és az elleni harcának a végeredménye, miniszterelnök úr, ami úgy néz ki, hogy ezt a harcot csúnyán elbuktuk (Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Nektek semmi közötök hozzá, így van?), sajnos, az egész ország, hiszen nagyobb ma az államadósság, mint 2010-ben volt, amikor átvette a kormányzást, úgy, hogy mindeközben 3000 milliárd forintnyi, 3 millió ember tízéves nyugdíj-megtakarítását vették el és tapsolták el, anélkül, hogy tudnánk, hogy akkor ez a pénz hová tűnt.

Ugyanígy jó lett volna valamit hallani a forintárfolyamról, és nemcsak azért, mert aktuális, miniszterelnök úr, hanem azért, mert a devizahitelezés legnagyobb problémája az, hogy az önök hiteltelen gazdaságpolitikája és hiteltelen politikusai miatt 70 százalékkal nagyobb törlesztőrészletet fizetnek az emberek, azért, mert a forint árfolyama olyan, amilyen 2010-hez képest. Mindenféle különösebb varázslat és törvénymódosítás nélkül, ezt egy hiteles gazdaságpolitikával meg lehetett volna akadályozni. (Dr. Gaudi-Nagy Tamás közbeszólása.)

A pénztárgépek tekintetében, miniszterelnök úr, azt csak személyesen szeretném javasolni önnek, hogy ha egy mód van rá, a parlament falain kívül, az emberek között ezt a témát ne hozza fel. Nem biztos, hogy fel van rá készülve, hogy milyen reakciót vált ki azokból az emberekből, akik ezzel az üggyel konkrétan és személy szerint találkoztak az utóbbi hetekben, hónapokban.

Az adóbevételek tekintetében pedig elfelejtette elmondani, miniszterelnök úr, hogy a rendszerváltás óta a legtöbb adót bevezető kormány az öné, és azt is elfelejtette elmondani, hogy a legtöbb adóbevételre szert tevő kormány is ebben az összefüggésben az öné.

De az ország tragédiája leginkább az, miniszterelnök úr, valóban, amit ön csinál, illetve amit ön nem csinál. Hiszen talán nem az a legnagyobb gond, hogy önök önteltek és erőszakosak, bár kétségtelen, ezzel sem lehet hosszú távon többséget szerezni egy országban. Az igazi gond, azt gondoljuk, az, hogy az önteltségükhöz és erőszakosságukhoz nem párosul a hozzáértés szikrája sem. Ön Matolcsy Györgyre bízta ennek az országnak a gazdaságát, miniszterelnök úr, majd most a forintot - köszönjük, látjuk az eredményét. Ön Hoffmann Rózsára és Pintér Arankára bízta a közoktatás szétverését - köszönjük, hiánytalanul elvégezték a munkát. Ön Torgyán József után már megint ügyvédekre bízta a mezőgazdaságot és a vidék Magyarországát, miniszterelnök úr, és Fazekas Sándor és Budai Gyula után ismét kármentésre lesz szükség ezen a területen. Vagy gondoljunk csak a Szócska Miklós-i értelemben vett egészségügyre, Balog Zoltán és a kultúra kibékíthetetlen kapcsolatára, vagy Lázár János trafikügyi, uniós pénzek fel nem használásában jeleskedő államtitkárára.

Sokan csodálják önt, miniszterelnök úr. Sokan csodálják, hogy hogyan tudta elfoglalni és leépíteni a demokratikus intézményeket, az Alkotmánybíróságot, az Állami Számvevőszéket, a választási szerveket; hogyan süllyesztette a magyar közmédiát egyszerű pártpropaganda-eszközzé; hogyan teszik tönkre a valódi civil szervezeteket; hogy milyen mesterien használták a Magyar Országgyűlést a korrupciós ügyeik legalizálására vagy éppen a nyomozó hatóságokat ezen ügyekhez való falazásra. Én vitatkozom ezekkel az emberekkel, szerintem ebben semmilyen csodálatos dolog nincs vagy éppen mesteri, egyszerűen gátlástalanság kérdése, amit itt láttunk az elmúlt négy évben. Tisztességes demokrata ugyanis akkor sem csinál ilyet, ha erre a jogi lehetősége - hívjuk ezt kétharmados felhatalmazásnak - fennáll, akkor sem, miniszterelnök úr.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, a lényeg, hogy miért is fogják magukat leváltani az emberek április 6-án. A szinte felfoghatatlan mértékű és méretű korrupció, demokratikus játékszabályok felrúgása, a politikai kizárólagosságra való törekedés - legyünk őszinték - ma valóban már sok millió polgártársunkról egyszerűen lepereg Magyarországon. Önök azért alkalmatlanok az ország vezetésére, mert mindezen tettük közben nem jutott idejük, hogy a magyar emberekkel és az ő életükkel foglalkozzanak. Azért vannak bukásra ítélve, mert négyévnyi kétharmados kormányzásuk eredményeként ma Magyarországon minden második ember létbizonytalanságban él; mert másfélmillió ember, másfélmillió honfitársunk nyomorog; mert naponta félmillió gyermek éhezik; mert a középosztályban lévők rettegnek a leszakadástól - és minden okuk meg is van rá, ha önök maradnak kormányon. Mert, miniszterelnök úr, ön Kötcsén világossá tette, hogy ön ilyen világot akar, ahol egy szűk elit korlátlanul gazdagszik és a törvények felett áll; azokról a milliókról pedig, akik képtelenek magukért kiállni és sorsukon önerőből fordítani, ön végleg lemondott, nekik marad a csendes nyomor, az elzárás vagy a külföldre menekülés. Ezért alkalmatlanok és méltatlanok önök úgy, ahogy vannak ennek az országnak a vezetésére, ezért fogják önöket leváltani, mert erővel el lehet venni mindent az emberektől, majdnem mindent - az önbecsülésüket és az önérzetüket biztos, hogy nem. És április 6-a után elfoglalja majd a helyét a negyedik Magyar Köztársaság (Moraj a kormánypárti padsorokban.), amely otthont, biztonságot, megélhetést biztosít majd minden polgárának.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP és az MSZP mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.)