Készült: 2024.03.28.15:23:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

196. ülésnap (2001.03.27.), 28. felszólalás
Felszólaló Dr. Mikola István
Beosztás egészségügyi miniszter
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 12:51


Felszólalások:  Előző  28  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. MIKOLA ISTVÁN egészségügyi miniszter, a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A kormány javaslatára első intézkedései között változtatta meg a Bokros-csomag családokat sanyargató törvényi rendelkezéseit; nekem jutott az a tisztesség, hogy ugyanezt kérjem az Országgyűléstől az egészségügyben oly sok zavart és ésszerűtlenséget okozó-eredményező "ágylábtörvény" kapcsán. Sajnos tisztában kell lennünk azzal, hogy azt az anyagi veszteséget, amit az egészségügy az előző kormányzati ciklusban szenvedett el, nem lehet ugyanilyen gyorsan, ugyanennyi idő alatt orvosolni, ahhoz több évi szívós munkára, egészségbarát kormányra van szükség a következő parlamenti ciklusban is.

Nem dicsérni jöttem ezt a törvényjavaslatot, mivel megteszik ezt helyettem a leginkább érintettek, az önkormányzatok, amelyeknek szövetségei üdvözölték és támogatták a módosítást. Azt prognosztizálom, hogy a maguk módján dicsérni fogják az ellenzéki pártok is. A törvényjavaslat bizottsági vitájában az egészségügyi bizottság szocialista elnöke úgy fogalmazott: "vajúdtak a hegyek és szültek egy egeret". Ezt a kritikát vagy dicséretet büszkén vállalom a XXI. században, amikor egy egérrel hatalmas számítástechnikai rendszereket is lehet mozgatni. (Derültség.)

Ugyanakkor a kritika mögül kihallom a keserű irigységet, hiszen a kormánynak sikerült a kapacitásszabályozás bonyolult kérdéskörét mindösszesen négy törvényi paragrafusban rögzíteni, és ennek ellenére is megfelelni az önkormányzati feladatszabályozás alkotmányos követelményeinek. A kapacitásszabályozás szándékosan ilyen rövid és tömör, mivel az ésszerű, a lakosságot, a betegeket jobban szolgáló egészségügyi struktúrát nem lehet jogi eszközökkel kikényszeríteni. Mi olyan egészségügyi rendszer kialakítására törekszünk, amelyben az állampolgár a lakóhelyéhez minél közelebb, elsősorban a háziorvosától, majd a járóbeteg-ellátás keretében kapja meg az igényelt szolgáltatást, szükség esetén egy lakóhelyhez közeli színvonalas kórházba feküdhet be.

Emellett célunk, hogy az ország bármely pontján lakók azonos eséllyel vehessék igénybe a legmagasabb szintű progresszív ellátást. Ezt az ésszerű struktúrát valódi minőségbiztosítás bevezetésével, differenciált szakmai követelmények, úgynevezett akkreditációs sztenderdek megállapításával és mindenekelőtt a teljesítményfinanszírozás eszközhatékonyságot is figyelembe vevő korszerűsítésével kívánjuk elérni. Ezért kell szakítani a kapacitásszabályozás korábbi bokrosi módszerével, amely a teljesítmények alapján szabályozott egészségügyi rendszert az ágylábak számlálására kényszerítette. Ezzel szemben mi a díjharmonizációval, a kasszák merev határainak lebontásával, hatékony ellenőrzéssel, finanszírozási technológiákkal megteremtjük a feltételeit annak, hogy a teljesítmény szerinti finanszírozás valós információkat közvetítsen a szerkezetátalakítással kapcsolatos döntésekhez.

Ebben a helyzetben a törvényi szintű kapacitásszabályozásnak két feladata van: egyfelől, hogy garantálja a szükséges egészségügyi szakellátási kapacitások fenntartását az önkormányzatok és az állami szervek által; másfelől, hogy ne akadályozza az ésszerű szerkezetátalakítást, szerkezetváltást.

 

 

(9.30)

 

A benyújtott törvényjavaslat mindkét követelményt teljesíti, amikor egyfelől előírja a 2001. január 1-jei normatív módon lekötött kapacitások fenntartását és további finanszírozását, másfelől viszont lehetővé teszi, hogy a fenntartók kihasználatlan kapacitásaikat csökkentsék vagy azokat a szükségleteket jobban kielégítő kapacitásokra cseréljék le, illetve, ha akarják, egymás között át is csoportosítsák ezeket.

A törvénynek nagyon fontos eleme, hogy a lakosság és különösen a legelesettebb rétegek jobb ellátása érdekében rögzíti az új egészségügyi szolgáltatások befogadásának prioritásait, elsődlegességeit. A területi ellátási egyenlőtlenségek mérséklése, speciális, például a fogyatékos gyerekek ellátási igényeinek kielégítése, progresszív, azaz a legmagasabb színvonalú egészségügyi ellátás nyújtása szerepel a kiemelkedő célok között.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt években többször keltett riadalmat egyes egészségügyi intézmények átgondolatlan privatizációja. A törvényjavaslat, meghagyva az önkormányzatok jogát arra, hogy az egészségügyi ellátást vállalkozással kötött szerződés útján nyújtsák, egyértelmű helyzetet teremt, amikor kimondja, hogy az önkormányzat felelős annak az egészségügyi kapacitásnak a fenntartásáért is, amelyet vállalkozással működtet. Következésképpen minden önkormányzatnak alapvető érdeke lesz, hogy csak megfelelő garanciák mellett határozzon egészségügyi ellátás vállalkozásba adásáról. A szintén módosításra kerülő egészségbiztosítási törvény pedig kizárja annak lehetőségét, hogy a finanszírozók tudta nélkül alvállalkozásba, gebinbe adják a kórházak egyes szerkezeti elemeit, részlegeit. A javasolt törvényi szabályok és a készülő végrehajtási rendeletek kizárják a vadprivatizációt, a kimazsolázást, de lehetővé teszik, hogy megfontolt önkormányzati testületi döntéssel elindulhassanak azok az új működtetési formák, amelyek hozzájárulhatnak az egészségügy hatékonyságának növeléséhez.

Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott törvénymódosítási csomaggal a kormány további hat, az egészségügyet érintő törvény kisebb mértékű megváltoztatását is kezdeményezi. A számos módosítás közül csak a lakosságot leginkább érintő, az egészségügyi ellátás színvonalának javulását leginkább szolgáló kormányzati javaslatokat emelem ki.

Miniszteri programomnak a kormány által is támogatott legfontosabb eleme: átfogó népegészségügyi offenzíva indítása a lakosság egészségi állapotának javítása érdekében. Ebben a programban 2010-ig határozunk meg feladatokat, és 2010-ig egy indikátorrendszerrel követve garanciát adunk arra nézve, hogy a népegészségügyi mutatók tekintetében is Európához közelítsünk. Örömmel jelenthetem be, hogy a téma legavatottabb szakembereinek bevonásával tárcánk elkészítette "Az egészséges nemzetért" című, tíz évre szóló programot, melynek tárcaegyeztetése, társadalmi egyeztetése a mai napon megkezdődött. E program végrehajtásának feltétele az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat megerősítése, presztízsének és hatáskörének növelése. Ezt a célt szolgálja az ÁNTSZ-ről szóló törvény módosítása. A fertőző agyhártyagyulladás tavalyi, sorkatonák közötti megjelenése felhívta a figyelmet arra, hogy a fegyveres erők és a rendvédelmi szervek közegészségügyi tevékenysége nem függetlenedhet az ÁNTSZ-től, mivel a járványok nem tisztelik a laktanyák kerítéseit és kapuit. Ennek az ellentmondásnak a megszüntetése érdekében a törvényjavaslat kimondja, hogy a Magyar Honvédség, illetve a Belügyminisztérium egészségügyi szolgálata közegészségügyi feladatait az ÁNTSZ szakmai irányelveinek betartásával és vele együttműködve látja el.

A népegészségügyi helyzet javulása érdekében még fontosabb az a javaslat, miszerint a jövőben a lakossági célzott szűrővizsgálatokat az ÁNTSZ szervezi, felügyeli és hangolja össze. A lakossági szűrővizsgálatok szervezése nagyon igényes, nagyon komoly felkészültséget igénylő, epidemiológiai szaktudományok birtoklását feltételező feladat. Ennek nyomán megszűnik majd az egyes szűrővizsgálatoknál tegnap még megvolt zűrzavar, amikor is lobbicsoportok generálhattak ellenőrizhetetlen és szakmailag indokolatlan vagy nem kellően végiggondolt, nagyon drága szűrővizsgálatokat. Itt szeretném megemlíteni, hogy a betegségmegelőzés és a betegségmegelőzés keretébe tartozó szűrővizsgálatok rendkívül drága részei az egészségügynek, amelyekben csak kellő racionalitással, előretervezettséggel és epidemiológiai felkészültséggel szabad közreműködni. A megkezdett nagy jelentőségű szűrőprogramok természetesen nem állnak le, hanem a jövőben tervszerűen, az érintett lakossági csoportok teljes körű tájékoztatása mellett folytatódnak, és megteremtjük a feltételeit annak, hogy a betegnek bizonyultak, a betegek azonnal megkapják a szükséges orvosi ellátást. Ilyen értelemben tehát a szűrővizsgálati program azonnal átcsatol a megfelelő, adekvát betegellátásra.

Tisztelt Országgyűlés! Az előző Országgyűlés által 1997-ben elfogadott egészségügyi törvény sajnálatos módon két szabályozási tárgya tekintetében nem állta ki az alkotmányossági próbát. Az Alkotmánybíróság 36/2000. számú határozata értelmében alkotmányellenes, hogy a törvény a korlátozottan cselekvőképes betegek jogait a cselekvőképtelenekkel azonos módon határozta meg, továbbá alkotmányos mulasztást követett el az előző Országgyűlés azzal, hogy nem megfelelő garanciákkal szabályozta a pszichiátriai betegekkel szembeni korlátozó intézkedéseket. A kormány által most benyújtott, a pszichiátriai szakmai kollégium által is támogatott javaslat elfogadásával a tisztelt Országgyűlés korrigálhatja a jogelődje által elkövetett alkotmánysértést.

Az egészségügyi törvény kényszerű módosítása egyúttal lehetőséget ad további jobbító javaslatok megtételére is, amelyek például a környezetszennyezés egészségügyi veszélyeinek elhárítását, a biztonságosabb oltóanyag-ellátást szolgálják, illetve lehetővé teszik, hogy a kórboncolásokkal kapcsolatos szigorú szakmai követelményeket végre megállapíthassuk.

A budapesti Nyírő Gyula Kórházban nyilvánosságra került tolerálhatatlan eset hívta fel a figyelmet arra, hogy a boncolást mint az egészségügyi minőségbiztosítás egyik legfontosabb eszközét, hagyományos bástyáját nem szabad háttérbe szorítani. Az egészségügyi kormányzat nem hajlandó bagatellizálni ezt az esetet, és a maga eszközeivel mindent megtesz azért, hogy a betegek halála felett a kórházi vezetés ne tudjon elsiklani, kellő kontrollt gyakorolhasson az intézeten belüli történésekre. Ennek érdekében a kórboncolást április 1-jétől külön finanszírozzuk, és a boncolások gyakoribbá tételét célozza a benyújtott törvénymódosítás is.

Tisztelt Országgyűlés! Ritkán fordul elő, hogy a miniszter egy másik tárca által gondozott törvénymódosítást terjeszt be a parlament elé, én azonban készségesen vállaltam a büntetések és intézkedések végrehajtásáról szóló 1979. évi 11. törvényerejű rendelet kényszergyógykezeléssel kapcsolatos szakmai módosításának parlamenti képviseletét, mivel az új szabályozás a büntetés-végrehajtás területein is az egészségügyi törvény szellemének megfelelő, az emberi jogokat maximálisan figyelembe vevő helyzetet teremt.

Azt tapasztalom általában, hogy az egészségügyet korábban övező síró, egymás vállára boruló hangulat megszűnőben van. A lakosság és a szakma is érzi, hogy az egészségügyben valami megkezdődött - talán egy hosszú távú felemelkedés. Ennek a kormánynak, ennek az Országgyűlésnek fontos kell legyen az egészség ügye. Riadalmat az egészségügy rendezetlensége okán megtollasodottakon kívül csak egyes ellenzéki körök részéről tapasztalok, akik nyilván attól félnek, hogy a gazdasági növekedés, a családpolitika, a felsőoktatás fejlesztése - és még folytathatnám a sort - után a ciklus végére az egészségügy is a kormánykoalíció sikerágazatává válik. Magunk erre törekszünk akkor is, amikor ezt a törvényjavaslatot benyújtjuk. Azon leszünk természetesen, hogy ez így legyen. Az egészségügy rendkívül érzékeny kérdés a polgárság számára, minden jobbítás, amely ezen a területen bekövetkezik, fontos, és szükséges, hogy a kormány és az Országgyűlés is ez irányba elkötelezett legyen.

A kormánypártok mellett arra kérem tisztelettel az ellenzéki pártok képviselőit is, hogy a törvény elfogadásával járuljanak hozzá az egészségügy fejlődéséhez, megújításához.

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

 




Felszólalások:  Előző  28  Következő    Ülésnap adatai