Felszólalás adatai

ELNÖK: Képviselő úr, készséggel elnézést kérek öntől, nyilván a forgatókönyvbe egy kis hiba csúszott, de az is lehet, hogy én néztem el. Elnézését kérem.

Tisztelt Országgyűlés! A zárószavazásra következő ülésünkön kerül sor.

 

Soron következik a munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Az előterjesztést T/6776. számon, a bizottságok együttes ajánlásait pedig T/6776/10. és 19. számokon kapták kézhez. Az előterjesztő nem kíván most hozzászólni, így következnek a határozathozatalok.

Először az előterjesztő által támogatott módosító javaslatokról határozunk. Ezeket a kiegészítő ajánlás 1., 2., 3., 5. és 7. pontjai tartalmazzák. Ezek elfogadása kizárja az ajánlás 1., 2. és 3. pontjait.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e a támogatott javaslatokat. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 307 igennel, 7 nem ellenében elfogadta a javaslatokat.

Most a további indítványokról döntünk. A kiegészítő ajánlás 4. pontjában az önkormányzati bizottság a törvényjavaslat 22. §-át jogszabály-hivatkozással egészíti ki. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 302 igen, 9 nem szavazattal, 1 tartózkodással elfogadta a javaslatot.

A 4. és 8. pontokban Ivanics István és Rákos Tibor a törvényjavaslat 23., illetve 34. §-aiban létszámadatokat kívánnak megemelni. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 134 igennel, 178 nem ellenében elutasította a javaslatot.

Az 5. pontban Ivanics István és Rákos Tibor a törvényjavaslat 27. §-ában a törvény 75. § (1) bekezdése módosítását javasolják. A kiegészítő ajánlás 6. pontjában Jauernik István és Farkas Imre szintén ezen jogszabályhely megváltoztatását kezdeményezik. Először az ajánlás 5. pontjáról döntünk. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 127 igennel, 185 nem ellenében elutasította a javaslatot.

 

(17.30)

 

Most a kiegészítő ajánlás 6. pontjáról szavazunk. Az önkormányzati bizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 124 igen, 183 nem szavazattal, 2 tartózkodással elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 6. és 7. pontjai alternatívát tartalmaznak a törvényjavaslat 32. § (2) bekezdése módosítására. Először az ajánlás 6. pontjáról határozunk, amelyet Farkas Imre és Jauernik István terjesztettek elő. Az önkormányzati bizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 14 igen, 292 nem szavazattal, 4 tartózkodással elutasította a javaslatot.

Most Farkas Imre és Jauernik István javaslata következik a 7. pont szerint. Az önkormányzati bizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 8 igen, 305 nem szavazattal, 2 tartózkodással elutasította a javaslatot.

Határozathozatalunk végére értünk. Megkérdezem, van-e valakinek tudomása olyan javaslatról, amelyről kellett volna, de nem szavaztunk? (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezőt nem látok. A zárószavazásra a következő heti ülésünkön kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a 2003-tól 2015-ig szóló magyar közlekedéspolitikáról szóló országgyűlési határozati javaslat módosító javaslatainak határozathozatala. Az előterjesztést H/6195. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig H/6195/40., 60. és 63. számokon kapták kézhez. Emlékeztetem önöket, hogy a miniszteri zárszó már elhangzott.

Bejelentem, hogy a kiegészítő ajánlás 18. pontját előterjesztője visszavonta, a kiegészítő ajánlás 8. pontja pedig nem kapta meg a szükséges bizottsági támogatást.

Bejelentem, hogy az ajánlás 3., 5., 11., 14., 20., 22., 26., 31., illetve a kiegészítő ajánlás 1., 3., 7. pontjait, továbbá a II. kiegészítő ajánlás 1., 2. és 3. pontjait az előterjesztő támogatja. Ezek közül a Fidesz képviselőcsoportja külön szavazást kért a II. kiegészítő ajánlás 3. pontjáról. Felhívom figyelmüket, hogy ezek elfogadása kizárja az ajánlás 2. és 17. pontjaiban levő indítványokat.

Most az előterjesztő által támogatott módosító javaslatokról határozunk a külön szavazásra kért indítvány kivételével.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e ezeket. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 308 igen szavazattal, 4 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta a javaslatokat.

A II. kiegészítő ajánlás 3. pontjában a gazdasági bizottság az 1. pont (4) bekezdését új alponttal egészíti ki. A Fidesz kérésére az Országgyűlés külön dönt erről. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 199 igen, 110 nem szavazattal, 2 tartózkodással elfogadta a javaslatot.

Most azokról az indítványokról határozunk, amelyekről az előbbi döntések ismeretében még szavazni lehet. Az ajánlás 1., 29. és 30. pontjaiban Balsay István a határozat címének és egyes rendelkezéseinek módosítását kezdeményezi. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 126 igen, 188 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 4. pontjában Fónagy János és Manninger Jenő a határozati javaslat 1. pont (1) bekezdése 1. alpontjának módosítását javasolják. A gazdasági bizottság támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 123 igen szavazattal, 190 nem ellenében, tartózkodás nélkül elutasította a javaslatot.

A 6. pontban Ivanics Ferenc az 1. pont (1) bekezdés 2. alpontja szövegpontosítását kezdeményezi. A gazdasági bizottság nem támogatja.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 118 igen szavazattal, 198 nem ellenében, tartózkodás nélkül elutasította a javaslatot.

A 7. pontban Balsay István a határozati javaslat 1. pont (1) bekezdés 5. alpontja módosítását kezdeményezi. A javaslat elfogadása kizárja a 8. pontot. A gazdasági bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 124 igen, 192 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elutasította a javaslatot.

Most Tóth István javaslatát teszem fel szavazásra az ajánlás 8. pontja szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés a módosító javaslatot 125 igen, 190 nem szavazattal, tartózkodás nélkül elutasította.

Az ajánlás 9. és a kiegészítő ajánlás 2. pontjában Pap János két változatot terjesztett elő az 1. pont (1) bekezdés új alponttal történő kiegészítésére. Először a kiegészítő ajánlás 2. pontjáról határozunk. A környezetvédelmi bizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 124 igen, 188 nem szavazattal, 3 tartózkodással elutasította a javaslatot.

Most Pap János javaslata következik a 9. pont szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 122 igen, 187 nem szavazattal, 5 tartózkodás mellett elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 10. pontjában Ivanics Ferenc a határozati javaslat 1. pont (1) bekezdését új alponttal egészíti ki. A bizottságok nem támogatják.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 120 igen, 193 nem szavazattal, 2 tartózkodással elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 12. pontjában Ivanics Ferenc a határozati javaslat 1. pont (3) bekezdése 4. alpontja átszerkesztését és kiegészítését javasolja. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 118 igen, 195 nem szavazattal, 1 tartózkodással elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 13. pontjában Balsay István az 1. pont (3) bekezdését új alpontokkal egészíti ki. A javaslat magában foglalja a 15. pontot. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 123 igen szavazattal, 193 nem ellenében, tartózkodás nélkül elutasította a javaslatot.

Most az ajánlás 15. pontjáról döntünk Balsay István javaslata szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 124 igen szavazattal, 192 nem ellenében elutasította a javaslatot.

A kiegészítő ajánlás 4. pontjában Ivanics Ferenc az 1. pont (3) bekezdését új alponttal egészíti ki. Ennek alternatíváját is előterjeszti az ajánlás 16. pontjában. Először a kiegészítő ajánlás 4. pontjáról szavazunk. Az önkormányzati bizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 293 igen, 22 nem szavazattal, 1 tartózkodással elfogadta a javaslatot.

A kiegészítő ajánlás 5. és 12 pontjaiban Ivanics Ferenc a határozati javaslat 1. pontja (4) és (5) bekezdését új alponttal egészíti ki. Az önkormányzati bizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 304 igen szavazattal, 13 nem ellenében elfogadta a javaslatot.

Az ajánlás 18. pontjában Balsay István az 1. pont (4) bekezdésének kiegészítését javasolja. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 128 igen, 186 nem szavazattal, 1 tartózkodással elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 19. pontjában Fónagy János és Kósa Lajos az 1. pont (4) bekezdés 1. alpontjának módosítását kezdeményezi. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 124 igen, 191 nem szavazattal elutasította a javaslatot.

A 21. pontban Ivanics Ferenc az 1. pont (4) bekezdés 3. alpontja módosítását kezdeményezi. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 123 igen, 192 nem szavazattal, 1 tartózkodás mellett elutasította a javaslatot.

 

(17.40)

 

Az ajánlás 23. és 24. pontjai egymás mellett is elfogadható javaslatot tartalmaznak az 1. pont (4) bekezdés 4. alpontjának kiegészítésére. Először Devánszkiné Molnár Katalin és Fogarasiné Deák Valéria javaslatát teszem fel szavazásra a 23. pont szerint. A gazdasági és környezetvédelmi bizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 293 igen, 22 nem, 1 tartózkodás mellett elfogadta a javaslatot.

Most Fónagy János és Manninger Jenő javaslata következik a 24. pont szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 130 igen szavazattal, 184 nem ellenében elutasította a javaslatot.

A kiegészítő ajánlás 6. pontjában Bernáth Ildikó a határozati javaslat 1. pontja (4) bekezdését új alponttal egészíti ki. Ennek alternatívája található az ajánlás 25. és a hozzá kapcsolódó ajánlás 34. pontjában.

Először Bernáth Ildikó javaslatát teszem fel szavazásra a kiegészítő ajánlás 6. pontja szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 126 igen szavazattal, 191 nem ellenében elutasította a javaslatot.

Most Tóth István javaslatát teszem fel szavazásra az ajánlás 25. és 34. pontjai szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 124 igen, 189 nem, 1 tartózkodás mellett elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 27. pontjában Balsay István a határozati javaslat 1. pontja (4) bekezdését új alponttal egészíti ki. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 122 igen szavazattal, 191 nem szavazattal elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 28. és a kiegészítő ajánlás 9., 10. és 11. pontjaiban alternatíva található az 1. pont (4) bekezdésének új alponttal történő kiegészítésére. Először a környezetvédelmi bizottság javaslatát teszem fel szavazásra az ajánlás 28. pontja szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 122 igen, 190 nem, 1 tartózkodás mellett elutasította a javaslatot.

Most Tóth Sándor javaslatát teszem fel szavazásra az ajánlás 9., 10. és 11. pontjai szerint. A gazdasági és környezetvédelmi bizottság támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 122 igen szavazattal, 189 nem szavazattal elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 32. pontjában Ivanics Ferenc az 1. pont (5) bekezdés 2. alpontja módosítását javasolja azzal, hogy a magyar Duna-szakaszon a vízi út és a kikötői alap-infrastruktúra kiépítése legyen a hosszú távú cél. A kiegészítő ajánlás 19. pontjában Pap János a kiépítést és fejlesztést együtt kívánja a tervek között szerepeltetni. E javaslat tehát magában foglalja a 32. pontot.

Most a kiegészítő ajánlás 19. pontjáról határozunk, a bizottságok támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 122 igen szavazattal, 187 nem ellenében elutasította a javaslatot.

Most az ajánlás 32. pontját teszem fel szavazásra. A környezetvédelmi bizottság támogatja, a többi bizottság nem támogatja. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 118 igen szavazattal, 191 nem ellenében elutasította a javaslatot.

A 33. pontban Balsay István az 1. pont (5) bekezdése 7. alpontja kiegészítését kezdeményezi. Ennek alternatívája található a kiegészítő ajánlás 15. és 16. pontjaiban.

Először Kovács Zoltán és Kontrát Károly javaslatát teszem fel szavazásra a kiegészítő ajánlás 16. pontja szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 123 igen, 189 nem, 1 tartózkodás mellett elutasította a javaslatot.

Most Bernáth Ildikó javaslatát teszem fel szavazásra a kiegészítő ajánlás 15. pontja szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 123 igen szavazattal, 191 ellenében elutasította a javaslatot.

Most Balsay István javaslatát teszem fel szavazásra az ajánlás 33. pontja szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 122 igen szavazattal, 188 ellenében elutasította a javaslatot.

A kiegészítő ajánlás 13. pontjában Ivanics Ferenc az 1. pont (5) bekezdését új alponttal egészíti ki. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 121 igen szavazattal, 190 nem ellenében elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 35. és a kiegészítő ajánlás 14. és 17. pontjai alternatívát tartalmaznak a határozati javaslat 1. pontja (5) bekezdésének új alponttal történő kiegészítésére. Először Pap János javaslatát teszem fel szavazásra a kiegészítő ajánlás 17. pontja szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 120 igen szavazattal, 192 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elutasította a javaslatot.

Most Ivanics Ferenc javaslatát teszem fel a kiegészítő ajánlás 14. pontja szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 121 igen szavazattal, 193 nem ellenében elutasította a javaslatot.

Most Ivanics Ferenc javaslatát teszem fel szavazásra az ajánlás 35. pontja szerint. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 122 igen szavazattal, 191 nem ellenében elutasította a javaslatot.

Az ajánlás 36. pontjában Ivanics Ferenc a határozati javaslatot új ponttal kívánja kiegészíteni. A bizottságok nem támogatják. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Az Országgyűlés 115 igen szavazattal, 197 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett elutasította a javaslatot.

Határozathozatalunk végére értünk, a zárószavazásra a jövő heti ülésünkön kerül sor.

 

 

(17.50)

 

 

Tisztelt Országgyűlés! Részletes vitára bocsátásról határozunk. Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, részletes vitára bocsátja-e a mezőgazdasági termékek kereskedelmi többletkészletezésével kapcsolatos intézkedésekről szóló T/8976. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Közbeszólások a kormánypárti padsorokból: Nem működik a gép!)

Kérem, a gépet indítsuk el! Kérem, szavazzanak! Most kérem szavazni! (Szavazás. ‑ Az eredményjelző táblán 185 igen és 1 nem szavazat jelenik meg.) Sokan jelzik, hogy nem jó a gép, a szavazást még egyszer megismételjük. Kérem szépen, nullázzuk le a gépet! Egy kis türelmet kérek!

Kérem szépen, most szavazzon a tisztelt Országgyűlés! (Szavazás. ‑ Az eredményjelző táblán 191 igen szavazat jelenik meg.) Az Országgyűlés határozatképtelen.

Tisztelt Országgyűlés! A Házszabály értelmében nyilvánosságra hozzuk a nem szavazó, illetve a hiányzó képviselők számát.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy miután a frakciók nem tettek… (Az MSZP padsoraiból érkező jelzésre:) Ha két gép nem működött, akkor sincs meg a 194, a kettő kevés hozzá.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy miután a frakciók nem tettek javaslatot bizottsági tagcserékre… (Zaj, közbeszólások.)

Tisztelt Képviselőtársak! Akinek mondanivalója van, nyomja meg a gombot, ügyrendi felszólalásként szót adok neki, a kiabálásokat nem tudom értelmezni.

Tehát miután a frakciók nem tettek javaslatot bizottsági tagcserékre, így ilyen tartalmú döntésre nem kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! A határozathozatalok végére értünk, két perc technikai szünet után folytatjuk munkánkat. (Rövid szünet.)

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az egyes törvények munkaerő-kölcsönzéssel kapcsolatos módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. Simon Gábor és más képviselők önálló indítványát T/8619. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/8619/1‑5. számokon kapták kézhez a képviselők.

Megadom a szót Gúr Nándor képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 15 perces időkeretben.

 

GÚR NÁNDOR (MSZP), a napirendi pont előadója: Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Egy olyan törvénytervezet tárgyalására kerítünk sort, ami a piaci kereslet-kínálat viszonyait sokak szerint befolyásolja. Mégis azt kell mondjam az első mondataim közepette, hogy a munkaerő-kölcsönzés, az a tíz-tizenegynéhány éves gyakorlattal bíró tapasztalás, ami a hátunk mögött van, azt igazolja vissza, hogy alapvetően tényleg az elmúlt tíz-tizen­egynéhány esztendő a piaci igényekhez, a piaci keresletekhez igazodott.

Másik oldalról nézve pedig azt a megállapítást kell tenni, hogy azoknak az embereknek az érintettsége a kölcsönzés vonatkozásában, akik hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetben vannak, nem igazán mutatkozik meg. Ha tehát magyarra akarjuk fordítani a szót, akkor azt lehet mondani, hogy az a munkaerő-piaci helyzet, ami az elmúlt tizenegynéhány évben jellemzi Magyarországot, függetlenül mindenfajta politikai színezettől, azt a sajátosságot hordozza magában, hogy a munkaerő-kölcsönzés tekintetében elsődlegesen azok voltak érintettek, akik nem hátrányos helyzetben, nem munkaügyi regiszterekben töltötték az életük adott részét, hanem kellő piackon­formitással bírtak, kellő munkavállalási készséggel, képességgel, hajlandósággal, tehát olyan sajátossági jegyekkel, amelyek a munkaadók szempontjából fontosak. Persze ilyenek vannak a munkaügyi regiszterekben is, csak az ő helyzetük jóval hátrányosabb, mint az előbb említett rétegé.

Ha a munkaerő-piaci folyamatok változása tekintetében, mondjuk, az elmúlt néhány esztendő történését is górcső alá vesszük, akkor látható az, hogy akár a foglalkoztatás tekintetében, akár a bérek vonatkozásában mértékadó előremozdulások következtek be; az elmúlt két esztendőben a bérek tekintetében mintegy 24 százalékpontos reálbér-növekedés, a foglalkoztatás tekintetében több mint százezer fős foglalkoztatásbővülés. Ha azt akarjuk, hogy azok az emberek, akik ma a munkaügyi regiszterben töltik az életük egy részét, ezek is érintettek legyenek foglalkoztatottként, akkor nyilván ki kell találni olyan konstrukciókat, amelyek vonatkozásában a munkaerő-kölcsönzés lehetősége rájuk is vonatkoztatható.

Ma gyakorlatilag profitorientáltan működik a rendszer, 270-280 cég foglalkozik munkaerő-kölcsönzéssel, alapvetően lokális igényeket kielégítve, de bizonyos értelemben ezen túlnyúlva is, főleg a nagyok, a teljes spektrumot ölelik fel. Körülbelül évente mintegy 30 ezer főnek a kölcsönzésére kerítenek sort, és nagyjából azt lehet mondani, hogy 80-85 százalékpont környékén mozog a részaránya a fizikai állományba sorolhatók körének a kölcsönzés tekintetében. Egy másik sajátosság, hogy főleg a fiatalokat érinti a munkaerő-kölcsönzés. Az ő személyes sajátossági jegyeik úgy néznek ki, hogy ilyen értelemben plasztikusabbak, könnyebben igazodtak azokhoz a változásokhoz, amelyek az elmúlt esztendőkben vagy évtizedben bekövetkeztek.

A munkaerő-kölcsönzés vonatkozásában az igény alapvetően a magas termelésingadozással bíró tevékenységek tekintetében mutatkozik, itt fogható meg, illetve a multinacionális cégek megjelenésével párhuzamosan mérhető volt a kölcsönzés irányában mutatkozó igény. Azt lehet mondani összességében, hogy ez a tevékenység több tízmilliárd forintos árbevétellel párosul. De még egyszer hangsúlyozom: profitorientáltsággal elsődlegesen.

Ennek a törvénytervezetnek, ami egyébként kihatással van más érvényben lévő törvényekre is, az a lényege, hogy a munkaerő-kölcsönzés piacán megjelenhessenek olyan társaságok, közhasznú társaságok, amelyek a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetű emberek kölcsönzésével is szívesen foglalkoznak. Mert a jelenlegi szabályozás keretei között alapvetően a könnyen elhelyezhető munkavállalókkal foglalkoznak a kölcsönzők, és nyilván az ország azon területein, ahol a munkaerőpiac keresleti oldala is megadatik. Nem véletlenszerű, hiszen ők profitorientáltan működnek.

A másik oldalról nézve, amit viszont boncolgatunk, hogy a munkaügyi regiszterekben élő emberek, akik több százezren vannak, lehetőséget kell kapjanak a tekintetben, hogy egy új aktív eszközön keresztül ‑ mert hiszen ez a munkaerő-kölcsönzés a közhasznú társaságokon belül egy új aktív eszközként működhet ‑ ugyanazt a lehetőséget élvezhessék vagy legalább megközelítőleg azt a lehetőséget élvezhessék, mint amit egyébként a profitorientált piac visszaigazol a számunkra.

Ez a fajta közhasznú társaság keretei közötti kölcsönzés nem példa nélküli. Erre a környező országokban is, Ausztriában, de másutt is van példa. Sőt mondhatom, Magyarországon is voltak különféle kísérletek akár a munkaügyi központok tevékenységéhez illesztetten is. Ilyen értelemben nem eretnek az a fajta gondolkodás, hogy elinduljunk ezen az úton, és a szükségszerű törvénymódosításokkal felruházottan megtegyük a megfelelő változtatásokat.

Néhány alapvető törvényt érint a közhasznú társaságoknak a munkaerő-kölcsönzés kapcsán való behozatala. Érinti a munka törvénykönyvét, érinti a '91. évi IV. foglalkoztatási törvényt, ami a munkanélküli-ellátással kapcsolatos, de akár miniszteri rendeleteket is, mert a 6/1996‑os miniszteri rendeletet is érinti, vagy ilyen értelemben érinti a közhasznú szervezetekről szóló törvényt is. Tehát ezek módosításáról természetszerűleg gondoskodni kell. De nem is ez a lényeg, hogy ezeknek a kapcsolódó, ma hatályban lévő törvényeknek a módosításáról gondoskodni kell, hanem az, hogy mi a célja ennek a történetnek.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: ennek a közhasznú társaságok keretei közötti munkaerő-kölcsön­zésnek az a lényege, hogy a hátrányos, a halmozottan hátrányos helyzetben lévők foglalkoztatását segítse elő. Az a lényege, hogy a munkaerőpiacra juttassa azokat az embereket, akik azokkal a sajátossági jegyekkel vagy nem bírnak, vagy kevésbé bírnak, mint a ma munkaerőpiacon lévők.

 

(18.00)

 

Ilyen értelemben tehát, úgymond, egyéni és térségi sorsokat, illetve sajátosságokat is kezel vagy kezelhet. Persze ahhoz természetszerűen képviselői módosító indítványokra van még szükség, hogy ezek a sajátosságok is megmutatkozzanak a törvényen keresztül.

A támogatás alanya természetszerűen a közhasznú társaság lehet, de olyan működési rend keretei között kell ezt megtalálni, ahol a ma meglévő államigazgatási felület kellő gondoskodást biztosít a tekintetben, hogy ne futhasson torz pályára a dolog. Ezért a munkaügyi központok hálózati rendszerével a közhasznú társaságoknak gyakorlatilag megállapodásokat kell kötniük, mielőtt ilyenfajta kölcsönzésre adják a fejüket vagy kísérletet tesznek rá; ez meg kell történjen. A munkaügyi központok pedig jól bejáratott rendszerként funkcionálnak ma Magyar­országon, hiszen tizenegynéhány esztendeje működnek ‑ ismer­jük a működési milyenségüket.

A támogatás módját pedig valami olyan formában kell életre hívni, hogy maga a közhasznú társaság is motivált legyen e vonatkozásban, tehát új, aktív eszközként a bérek, járulékok bizonyos mértékét mindenképpen célszerű nekik juttatni. A másik oldalról pedig a támogatás időtartamát felölelő vagy azt meghaladó kötelezettségek előírásával kell mindezt párosítani, annak érdekében, hogy nyilván haszonnal és hozammal lehessen kiszállni ebből a történetből.

A cél valójában tehát az, hogy az elsődleges munkaerőpiacot illetően csökkenjen azoknak a munkanélkülieknek a száma, akik ma nehezen mozgathatók meg. Ma, ha figyeljük a munkaügyi regiszterek alakulását ‑ a „maö alatt az elmúlt tíz esztendőt kell érteni ‑, akkor azt tapasztaljuk, hogy egyre mélyebb olyan értelemben a probléma, hogy akik hosszabb időn keresztül a munkaügyi regiszterekben lábukat vetették, gyakorlatilag nagyon nehezen tudnak kilábalni. Éppen ezért nem véletlenszerű, hogy új, aktív eszközként a rendszer életbe akarja léptetni a közhasznú társaságokon keresztüli munkaerő-kölcsönzés dolgát.

Azt gondolom, az eredmények és a hatások felvetése elengedhetetlen. Mint említettem, egyrészt a regisztrált, nyilvántartott munkanélküliek számának a csökkenése várható, másrészt bizonyos értelemben ‑ a képzési, személyiségfejlesztési tréningeken való átjutást követően ‑ a munkaerő-piaci sanszok, esélyek növelése utolérhetővé válhat, talán a foglalkoztatási hajlandóság erősödése is mérhetővé válhat; majd nem utolsósorban azok a munkanélküliek, akik ilyen formában a munkaerőpiacra kerülnek, befizetőként jelennek meg, adót fizetnek, hozamot termelnek.

Azt gondolom tehát, hogy összességében az adófizetés, a hozamtermelés mellett a jogszerző időtartam megszerzése, ami adott esetben, bár nem ez a szerencsés állapot, a regiszterbe való újbóli visszatérés lehetőségét is megadja, vagy éppen a másik oldalról, pozitív értelemben, a közhasznú társaság tevékenységén keresztül az időszakos jellegű foglalkoztatás további bővülésével párosulhat ‑ ez mind-mind eredményként fogható fel.

Tehát lényegében ennek a törvényjavaslatnak, amelyet képviselőtársaimmal együtt nyújtottunk be, ez húzódik meg a fókuszában. Ha egy mondattal összegezni kellene, akkor azt mondanám, hogy olyan munkaerő-kölcsönzésről van szó, amely túlnyúlik a profitorientáltságon, és amely gyakorlatilag nem is képzelhető el, csak nonprofit keretek között, azt a célt szolgálva, hogy a munkaügyi regiszterekben lévő, akár pályakezdő, akár bizonyos időtartamot eltöltő munkanélküliek újrafoglalkoztatásának a lehetőségét erősítse meg. Azt gondolom tehát, hogy a kísérlet, a gondolkodás iránya nem rossz.

Éppen ezért tisztelettel arra kérem az ellenzék oldalán ülő képviselőtársaimat is, hogy mindezeknek a megfontolását alapul véve segítsék a törvény elfogadását; a munkaerő-kölcsönzés tekintetében támogassák azt a logikát, amely a közhasznú társaságok keretei között, azon belül segíti a nehéz helyzetben lévő embereknek is a munkaerőpiacra jutását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Megkérdezem, a kormány nevében kíván-e valaki felszólalni öt percben. (Nincs ilyen jelzés.) Nem látok jelentkezőt.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok, valamint a foglalkoztatási bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, 5-5 perces időkeretben.

Megadom a szót Simon Gábornak, a foglalkoztatási bizottság előadójának.

 

SIMON GÁBOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Elnézést kérek, de én úgy emlékszem, hogy mi a többség mellett voltunk, úgyhogy én szeretném a többségi álláspontot képviselni a bizottságban elhangzottakról.

Ebben a hozzászólásomban tulajdonképpen könnyű helyzetben vagyok, hiszen az előttem szóló, az előterjesztőket képviselő Gúr Nándor képviselőtársam sok olyan gondolatot elmondott, ami a bizottsági vitában is szóba került, és ebben a bizottsági vitában jómagam is, más képviselőtársaimmal együtt azt képviseltük, hogy egy, a munka világában fontos módosításról van szó. Az Országgyűlés bizottsága a február 23-ai ülésén tárgyalta ezt a javaslatot, és 12 igen szavazattal, 10 nem ellenében általános vitára alkalmasnak találta.

Magam is azt gondolom, hogy hasznos és fontos lenne, ha a munkaerő-kölcsönzés területén a közhasznú szervezetek is tudnának munkaerő-kölcsönzést folytatni, hiszen sok olyan, a munkaerő-piaci szolgálat környékén meglévő szervezet, társaság van, amely ezen keresztül be tudna kapcsolódni a munkaközvetítésbe, lehetőséget tudna teremteni a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára ahhoz, hogy munkába álljanak, fontos lépést tegyenek a munkaerőpiacra való visszajutásban.

Indokoltnak látjuk, hogy ezen törvényi felhatalmazás alapján nemcsak a profitorientált, hanem a nonprofit szféra szervezetei is élni tudjanak ezzel a lehetőséggel. A közhasznú szervezetek munkaerő-kölcsönzési tevékenysége ebben a pillanatban egy hiányzó láncszem, és ez a törvénymódosítás ezt a hiányzó láncszemet kívánja pótolni. A munkanélküli vagy a munkaügyi központban, vagy egy profitorientált kölcsönző cégnél van jelen pillanatban státusban, a jövőben pedig egy nonprofit szervezet lép be a szereplők közé, tehát a munkavállaló ezután munkaviszonyba kerülhet akár egy közhasznú társasággal is. Beszélt erről Gúr Nándor képviselőtársam, hiszen ez a bizottsági vitában fontos érv volt nekünk, előterjesztőknek ezen javaslat képviseletében. Ma még egy munkanélküli-réteg jelenik meg ebben a rendszerben, ezt a munkanélküli-réteget kívánjuk többek között támogatni, a támogatás révén pedig a munkaerőpiacra visszasegíteni.

Képviselőtársaim, az előttünk lévő törvényjavaslat a munka törvénykönyvét egy bekezdés erejéig módosítja: kiegészítésre kerül azok köre, amely szervezetek a munkaerő-kölcsönzésben részt vehetnek, azt folytathatják. Tudjuk, hogy ez kicsiny módosítása a törvénynek, de úgy gondoljuk, hogy fontos, szükségszerű módosítása, hiszen a humán erőforrás operatív program végrehajtása alapvetően arra támaszkodik, hogy nagymértékű emberi beruházást lehessen végrehajtani, minél szélesebb körben, minél többen tudjanak a foglalkoztatotti körbe bekerülni; és sorolhatnám tovább az érveinket.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy jó szívvel tudjuk támogatni ezt a törvénymódosítást, amelyet a magunk részéről a bizottsági ülésen is képviseltünk.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: A megfogalmazódott kisebbségi vélemény ismertetője Borkó Károly. Megadom a szót.

 

BORKÓ KÁROLY, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A benyújtott javaslat három törvényt kíván módosítani, a munka törvénykönyvét, a foglalkoztatási törvényt és a közhasznú szervezetekről szóló törvényt egyszerre.

Mind a javaslathoz fűzött írásbeli indoklás, mind az előterjesztők szóbeli kiegészítése nagyon szűkszavú volt a bizottsági vitában. Összesen annyit tudtunk meg a szóbeli kiegészítésből, hogy: „A munkaerő-kölcsönzés vonatkozásában a közhasznú szervezetek azt a munkát el tudnák látni, és ez alapján indokolt, hogy a jövőben ezek a szervezetek is törvényi felhatalmazás alapján tudjanak a munkaerő-kölcsönzéssel élni.ö

 

 

(18.10)

 

Nem kaptunk konkrét választ arra a kérdésre, hogy a civil kapcsolatokat megerősítő programjához a törvénymódosítási javaslat hogyan fog illeszkedni. Nem tudjuk, hogy a módosítás milyen hatással lesz a munkaerőpiacra, elsősorban a munkanélküliekre. Nem tudjuk azt sem, hogy hány, már működő közhasznú társaságot érint ez a módosítás; a munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó gazdasági társaságok, szövetkezetek mellett, amelyek saját tőkével, saját kockázatukra működnek, a közhasznú társaságok milyen pénzügyi forrásból fogják a munkaerő-kölcsönzést folytatni.

A javaslat indoklásából mindössze az derül ki, hogy a közhasznú társaságok működése „támogatás nyújtásával képzelhető elö. Úgy gondoljuk, ez meglehetősen kevés. Az viszont nem derül ki, hogy a támogatáshoz szükséges pénzügyi forrást honnan és milyen feltételekkel lehet majd igénybe venni. A törvényjavaslat szerint azok a közhasznú társaságok, illetve azoknak nyújtható támogatás, amely a külön jogszabályban meghatározott létszámú munkanélküli munkaközvetítéssel külön jogszabályban meghatározott időtartamra munkaviszonyt létesít... ‑ az előterjesztők részéről erre vonatkozóan semmilyen érdemi tájékoztatás nem hangzott el, sem a létszámra, sem a munkaviszony időtartamára vonatkozóan. Az is csak az indoklásból derül ki, hogy mindezek szabályozását miniszteri rendelettel kívánják megoldani az előterjesztők. Nem derül ki az sem, hogy az Érdekegyeztető Tanácsban megtárgyalták-e a javaslatot, és ha igen, ott milyen álláspontok alakultak ki.

Összefoglalva, véleményünk szerint a törvényjavaslat megalapozatlan, általános vitára alkalmatlan. A célokkal egyébként egyetértünk, ami megfogalmazódik a törvénymódosításban, de úgy gondoljuk, hogy megvalósításukra nem ez a legjobb megoldás.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Megadom a szót Lénárt Lászlónak, a társadalmi szervezetek bizottsága előadójának. (Jelzésre:) Nincs jelen. Farkas Imre következik, a gazdasági bizottság előadója.

 

FARKAS IMRE, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságban komoly vitát váltott ki az előterjesztés. A javaslattevők a munkanélküliek foglalkoztatása érdekében lehetővé akarják tenni a munkaerő-kölcsönözést a közhasznú társaságok számára is, majd ezt követően állami támogatást kívánnak adni az arra érdemes társaságoknak.

A gazdasági bizottság az előterjesztők által kitűzött célt nemesnek, de a megoldás módját rendkívül kockázatosnak tartotta. Minden felszólaló osztotta az előterjesztők megállapítását, miszerint a munkaerő-kölcsönzők lényegében nyereségesen dolgoznak, kockázat és méltányolható magatartás nélkül, miközben kiszolgálják a kedvező pozícióban működő vállalkozásokat, ugyanakkor a tartós munkanélküliek munkába állását a munkaerő-kölcsönzés jelenlegi formája nem segíti. Eddig tökéletes volt a bizottság tagjai részéről az egyetértés; a továbbiakban ‑ mond­ha­tom, pártállástól függetlenül ‑ fogalmazód­tak meg kételyek, közülük néhányat ismertetnék röviden.

Több képviselőtársam felvetette, hogy sérti a verseny szabadságát a közhasznú szervezet támogatása. Megfogalmazódott, hogy milyen garanciát tud adni az esetleges visszafizetésre vagy más szankcióra tekintettel az alaptőke nélküli közhasznú társaság, vagy célszerű-e szabad utat adni olyan törvénymódosításnak, amit ismeretlen tartalmú miniszterirendelet-módosítás követ. Az is megfogalmazódott, hogy amikor a kormány megtakarításokra törekszik, szabad-e kinyitni olyan csatornát, amely pluszforrásokat igényel, miközben eredménye bizonytalan. Bizonytalannak véltük az eredményt, mert a kölcsönvevők tudni fogják, hogy az államilag támogatott kölcsönbe adó, jelen esetben a közhasznú társaság a partnerük. Erre és a kölcsönözött munkaerőre tekintettel kisebb bért fognak ajánlani, így garantált a veszteség, a kudarc.

Mit javasolt a gazdasági bizottság? Azt javasoltuk, hogy a kormány tekintse át a munkaerő-kölcsönzésre vonatkozó szabályokat, és a törvény fogyatékosságaira tekintettel terjessze elő ésszerű, átfogó módosításait. Például az alábbiak fogalmazódtak meg bennünk a törvénnyel összefüggésben.

Megfontolandónak tartjuk, hogy miért alkalmaz egyre több cég kölcsönzött munkaerőt, és egyre nagyobb cégek is. Megfelel-e a törvényalkotói szándéknak a nem idényjellegű munkavégzés ilyen formában való ellátása? Sokszor a kölcsönvevő a saját székhelyéről vagy a szomszéd településről hordja be az embereket a munkába. Elvárható-e a kölcsönbe adótól a tartós munkanélküliek elhelyezése, a velük való foglalkozás? Úgy gondoljuk, hogy ezeket a kérdéseket át kellene tekinteni a kormánynak vagy az ezzel foglalkozó bizottságnak, képviselőknek, mert a gazdasági bizottság kinyilvánította, hogy a valós problémák valós megoldását támogatjuk, de kételkedünk a most előterjesztett javaslat hasznosságában.

Függetlenül attól, hogy ki fejezte ki aggályát és ki nem, a bizottság végül 12 igen, 1 tartózkodás és 10 nem szavazat mellett általános vitára alkalmasnak tartotta a tervezetet, miközben aggályait fenntartja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a képviselői felszólalások következnek, 10-10 perces időkeretben. Először az írásban előre jelentkezett képviselőknek adom meg a szót. Filló Pál, az MSZP képviselője következik hozzászólásra.

 

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Igen tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném elmondani ‑ és a tíz percet valószínűleg nem fogom kitölteni, lévén egy viszonylag rövid törvényjavaslatról van szó ‑, a képviselőtársaimmal ezt az önálló indítványt azért nyújtottuk be, mert a mindennapi gyakorlat azt bizonyította számunkra, hogy sajnálatos módon azok a tartósan munka nélkül lévő magyar polgárok, akik szeretnének dolgozni, szeretnének elhelyezkedni, egyre növekvő hátrányba kerülnek, és ezt a növekvő hátrányt talán ez a kis javaslatunk, amely nem egy nagy, átfogó változtatást céloz meg, hanem azt teszi lehetővé, hogy a közhasznú szervezetek a jövőben elsősorban a tartósan munka nélkül lévő munkavállalókat, de hozzáteszem, hogy a sérült és hátrányos helyzetben lévő munkavállalókat is megpróbálják ilyen módon is ahhoz segíteni, hogy kitörve egy kicsit abból az apátiából, amit a hosszú időn keresztül tartó munkanélküliség jelent, értelmes munkát tudjanak végezni.

Tehát itt nem is arról van szó, hogy azt kellene mérlegelnünk véleményem szerint a törvényjavaslat vitájában, hogy vajon milyen vetélytársai vagy versenytársai lesznek a közhasznú társaságok a munkaerő-közvetítés vonatkozásában a piaci alapon működő társaságoknak, hiszen nem ugyanaz a merítési alapjuk, nem ugyanarról a munkavállalói körről van szó, és nem nyereségorientált tevékenység formájában fogják ezt a munkát reményeink szerint elvégezni. Tehát itt abszolút egy olyan ügyről van szó, amelyben egyrészt a szakma, tehát a munkanélküliek foglalkoztatásáért elkötelezett szakemberek egyértelműen javasolták számunkra, hogy nyissuk meg ezt a lehetőséget, másrészt pedig, úgy gondolom, a legfontosabb ebben az egész törvényjavaslatban az, hogy ezek a nehéz sorsú munkavállalók esélyt kapjanak arra, hogy ha nem is állandó munkához, hanem csak a közvetítés, a kölcsönzés kapcsán értékteremtő munkához tudjanak jutni. Hiszen ha egyszer már bekerülnek egy-egy céghez, és ott értékteremtő munkát tudnak végezni, akkor egyrészt az emberi önbecsülésük is helyreáll, javul, az esélyük az, hogy ott a közösségbe beilleszkedve őket elfogadják és esetleg meg tudjanak ott gyökerezni, és a későbbiek során akár főállású munkát is tudjanak ott vállalni, ennek az esélyét is meg kellene teremtenünk, én úgy gondolom.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Az én választókerületemben, Erzsébetvárosban is működik olyan közhasznú társaság, amely reményeim szerint a jövőben majd ezt a fajta munkát is el fogja tudni végezni, és amikor velük beszélgettem, akkor bizony az ott dolgozó emberek, illetve a kht. vezetői elmondták, hogy nagyon súlyos problémának látják azt, hogy ilyen módon nem tudnak az embereken segíteni, hiszen meglehetősen korlátozottak a lehetőségeik, nagyon szoros létszámkeretek között dolgoznak, kénytelenek elküldeni a dolgozni akaró munkavállalókat újra és újra munkanélküli-ellátásra, és aztán újból visszavenni őket.

 

(18.20)

 

Tehát én úgy gondolom, hogy egy élő, nagyon fontos problémáról van szó. Természetesen majd meglátjuk, hogy a mindennapos gyakorlatban milyen problémákat fog esetleg ez a dolog felhozni. De én optimista vagyok, és arra kérem igen tisztelt képviselőtársaimat az MSZP-frakció nevében is, hogy ezt a javaslatot támogassuk, adjuk meg a lehetőséget ‑ természetesen korlátozott feltételek mellett ‑ a közhasznú társaságoknak is, hogy a jövőben munkaerő-közvetítéssel tudjanak foglalkozni, pontosan azért, hogy ezeknek a hátrányos, nehéz helyzetben lévő munkavállalóknak is esélyük legyen, hogy legalább ilyen módon és talán rövidebb ideig is, de munkát tudjanak vállalni, vissza tudjanak kerülni a munka világába. Ebben kérem képviselőtársaim támogatását, és természetesen a jobbító szándékú módosító indítványokat az előterjesztőkkel együttesen szívesen be fogjuk fogadni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Hozzászólásra következik Bernáth Ildikó, a Fidesz képviselője. (Jelzésre:) Nincs jelen. Béki Gabriellának, az SZDSZ képviselő asszonyának adom meg a szót.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! A Szabad Demokraták Szövetsége támogatja ezt a benyújtott törvénymódosítást, önálló képviselői kezdeményezést, mert rendkívül fontosnak tartja.

Ez a törvénymódosítás valójában három törvénynek a módosítása, koherens, kerek. Tényleg nagyon egyszerű dologról van szó. A munka törvénykönyve kiegészülne a gazdasági társaságok és szövetkezetek említése mellett a közhasznú társaságokkal, hogy ők is végezhetnek munkaerő-kölcsönzést. A foglalkoztatás elősegítéséről szóló törvény kiegészülne egy olyan új szakasszal, hogy amennyiben közhasznú társaság ilyen munkaerő-kölcsönzést végez, ahhoz támogatás igényelhető. A közhasznú szervezetekről szóló törvény pedig kiegészülne a közhasznú tevékenységek felsorolása mentén ugyancsak ezzel a fogalommal, hogy munkaerő-kölcsönzésről mint közhasznú tevékenységről gondolkodni lehetne, egészen pontosan a 18. típusú tevékenység, ami eddig a munkaerőpiacon hátrányos helyzetű rétegek képzésének, foglalkoztatásának elősegítését tartalmazta, egészülne ki a munkaerő-kölcsönzéssel.

Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy a munkanélküli lét és a piaci helyzet, a piaci verseny között, ha tetszik, használnám azt a kifejezést, hogy egy új, aktív foglalkoztatáspolitikai támogatás formájában létrejönne egy támogatott foglalkoztatási mező, amiről azt gondolom, hogy rendkívül nagy szükség van rá, mert azt tapasztaljuk, hogy a munkanélküliek közül a tartósan munkanélküliek menthetetlenül versenyképtelenekké válnak bizonyos idő alatt, nem tudják a piaci versenyfeltételeket teljesíteni, következésképp rajtuk nem segít az, hogy gazdasági társaságok profit alapon foglalkoznak munkaerő-közvetítéssel, -kölcsönzéssel. Én azt tapasztaltam, hogy a területen az érintettek körében, akik amúgy is közhasznúmunka-szervezéssel foglalkoznak, meglehetősen nagy a várakozás, az igény, készen állnak ennek a típusú tevékenységnek a folytatására, abban a reményben, hogy tényleg tudnak a munkaerőpiacon tartósan kívül rekedt embereken segíteni.

Én annyira természetesnek, egyszerűnek, támogathatónak tartottam ezt a javaslatot, hogy őszintén szólva meglepett az imént, hogy két előadó, a gazdasági bizottság előadója és a foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője annyira kritikus volt. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi végre ez a sok fenntartás? Itt van egy lehetőség, amit ki kellene próbálni, amivel élni kellene. Borkó Károly képviselőtársam azt kérte számon ezen a törvénymódosításon, hogy a legapróbb részletekig nincsen kész, nincsen a kezünkben a rendelet. Miért kellene, hogy a mi kezünkben legyen a rendelet? Nyilvánvalóan meg fog születni, ha a parlament úgy dönt, hogy ez egy jó irány.

Még egyszer hangsúlyozom: a szabad demokraták képviselőcsoportja nevében maximálisan tudom támogatni ezt a törekvést, jeleként annak, hogy a kormány megpróbál odafigyelni erre a rétegre, amennyiben a tárca támogatja ezt a javaslatot. Örömmel látom, hogy államtitkár úr bólogat, remény van rá, hogy támogatja ezt az indítványt, és meg tud születni. Arra kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják újra a kritikai észrevételeiket, különös tekintettel a gazdasági bizottság képviselői, mert aggodalmakat meg lehet ugyan fogalmazni, de ez a javaslat igazából nem szolgál rá arra, hogy akadályokat kellene elé gördíteni bizalmatlanságból kifolyólag. Éppen ezért ‑ még egyszer hangsúlyozom ‑ támogatjuk a javaslatot, és támogatást kérünk hozzá a többi képviselőtől is.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiban.)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Borkó Károly úr, a Fidesz képviselője.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Elnézést, elnök úr, visszavonulnék, majd Balsai képviselő úr után szeretnék szólni. Azt hittem, hogy már lementek az előre bejelentett hozzászólások, elnézést.

 

ELNÖK: A bejelentett hozzászólások lementek, de hozzászólásra következik Balsai István úr, az MDF képviselője.

 

DR. BALSAI ISTVÁN (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kicsit most lelkiismeret-furdalásom van; az imént felszólaló Béki Gabriella képviselő asszony csodálkozását lehet, hogy fokozni fogom. Szóval nem arról van szó ‑ az MDF képviseletében mondom ezt ‑, hogy az előterjesztők szándékát illetően bármilyen kétségeink fölmerülnének ennek az elgondolásnak a jó tartalmát illetően, azonban az mégiscsak elgondolkodtató, hogy ha ilyen jó javaslat a munkaügyi kormányzat részéről is támogatható, akkor vajon miért nem a kormány terjeszti elő ezeket a javaslatokat. Hiszen hallottuk itt a kormánypárti bizottsági előadóktól, hogy a gazdasági bizottságban ‑ függetlenül attól, hogy számszerűen mi volt a bizottság véleménye, természetesen ez kollegialitásként is felfogható ‑ is elhangzottak azok a szempontok, amelyeket nemcsak Borkó Károly fogalmazott meg a mi bizottságunk kisebbségi véleményt formáló képviseletében, vajon ki van-e kellő alapossággal dolgozva ez a javaslat, amikor egy alapvetően profitorientált tevékenységet, munkaerő-kölcsönzést, aminek a piaci szereplők között megvannak az előnyei mind a kölcsönbe adó, mind a kölcsönvevő szempontjai, ezekre most nem akarok kitérni, egy nem piaci, közhasznú, mondjuk ki, költségvetési támogatásra, most mindegy, hogy pályázatok útján, tehát valamilyen formában pénzekhez jutó, mégpedig az adófizetők pénzéhez jutó, ma még nem látható mennyiségű és számú forintnak az elköltésére kerül sor, ha ezt a kormány is átgondolná, vajon mi lenne a véleménye. Nyilván el fogja mondani itt az államtitkár úr.

A bizottsági ülésen jelen volt a tisztviselő, aki azt mondta, hogy elvileg és általában a szándékot támogatják, tehát a kormány mögötte áll. De megkérdezem, hogy egy ilyen jelentős törvényt miért nem terjeszt elő a kormány. Én nem vonom kétségbe az előterjesztő képviselőtársaim megalapozott szakmai hátterét, de három jogágat érint, ha jól értettük a felszólalásokat. Nincs abban az állapotban ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt előterjesztő képviselőtársaim, hogy ezt támogatni lehessen, hiszen fölmerülnek azok a kérdések, amelyeket nem kívánok megismételni: hogyan és mekkora pénzekhez lehet hozzájutni? Vajon, akik majd igénybe veszik ezt a kvázi ingyenes munkaerő-kölcsönzést, tehát a kölcsönvevők között hogyan fognak a közhasznú társaságok válogatni?

Biztosan távol áll az előterjesztők szándékától ez a lehetőség, de nem kerülhetem meg a kérdést, hogy bizonyos értelemben politikai háttere is lehet annak, ha valaki tartósan, állami pénzekből kölcsönbe ad egyébként ingyen ‑ ha jól értem ‑ munkaerőt bizonyos gazdálkodó szervezeteknek. Én azt hiszem, hogy ezeknek a kérdéseknek a tisztázásáig nem tudjuk és nem fogjuk tudni támogatni a javaslatot.

Köszönöm az ezzel kapcsolatos figyelmüket. Ez az MDF álláspontja volt.

 

(18.30)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Halász János úr, a Fidesz képviselője.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Béki Gabriella azt mondta, hogy a kormány odafigyel egy rétegre, és a hozzászólásából, valóban, már-már arra lehetett következtetni, hogy egy kormány-előterjesztést tárgyalunk. A helyzet egészen világosan az, amit Balsai István képviselőtársam is mondott: ezt a kormány nem terjesztette be elébünk, ez egy önálló képviselői indítvány, és az ilyen indítványoknál valóban mindig felmerül, hogy mennyire kidolgozott vagy mennyire átgondolt és mennyire bevezethető ez az indítvány.

Én ezzel most nem kívánok foglalkozni, nem is az én területem, de ha már elhangzott egy olyan mondat, hogy a kormány odafigyel egy rétegre, akkor azért pontosítsuk ezt a mondatot. Ha tényleg így van, hogy a kormány támogatja ezt az előterjesztést, akkor még el is lehet fogadni, de talán a teljes igazság az, hogy a kormány végre odafigyel egy rétegre, és foglalkozik végre valami ilyen dologgal. Ne általánosítsunk, mert nincs miért.

Ugyanakkor ez a törvény foglalkozik a közhasznú szervezetekről szóló törvénnyel is, már a tekintetben, hogy kiegészíti azt a közhasznúsági kategóriát bizonyos értelemben egy tevékenységi formával. És ezt az oldalt, függetlenül a dolog jellegétől, mintegy kiegészítésként, én azért üdvözlöm, mert úgy tartom, hogy a közhasznú szervezetekről szóló törvényben felsorolt közel húsz vagy talán egészen pontosan húsz közhasznúsági kategória átgondolásra, néhol szűkítésre, néhol bővítésre szorul általában is. Tehát ha ehhez hozzányúlunk és hozzányúlnak, azt azért is üdvözlöm, mert ha esetleg lesz ezzel kapcsolatosan más önálló képviselői indítvány, remélem, legalábbis ezt a területét is a kormány majd támogatni fogja.

Köszönöm szépen a figyelmüket.

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Borkó Károly úr, a Fidesz képviselője.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Talán a kisebbségi vélemény előadásakor is lehetett azért érezni, hogy alapvetően nem a célokkal van problémánk. A célokkal, azzal, hogy azokat a társadalmi rétegeket is megpróbáljuk valami módon munkához juttatni, visszajuttatni a munkaerőpiacra, akik most esetleg saját erejükből nem képesek erre, azt gondolom, hogy ezzel maximálisan egyet tudunk érteni. Az én választókerületemben éppen most bocsátottak el a Hajdú-Bét csődje kapcsán 391 embert, ezeknek egy része olyan munkavállaló, aki saját erejéből nagy valószínűséggel nem fog tudni ismételten munkalehetőséghez jutni. Tehát mondom, a célokkal abszolút egyet tudunk érteni.

Azonban azt is tudjuk, hogy a közhasznú társaság mint forma a pályázatoknál ‑ és most itt az uniós csatlakozás kapcsán ez kimondottan aktuális ‑, tehát a közhasznú szervezetek általában előnyben szoktak részesülni más gazdasági, nyereségérdekelt, nyereségorientált vállalkozásokhoz viszonyítva. És itt az az aggályom van nekem ‑ és szeretnék a választókerületemből is példát hozni ‑, hogy vajon azok a szervezetek, amelyek most nyereségérdekeltek, és ezekkel a tevékenységekkel foglalkoznak, hogyan fogják állni a versenyt, nem fognak-e tönkremenni ők is ebben a versenyben, ahol nem egyformák a feltételek.

 

 

(Az elnöki széket Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Itt különböző szabályok szerint versenyeznek a versenyzők, az egyik egy százméteres versenyfutásnál 30-40 méter előnnyel bír, már a start pillanatában. Mondjuk, az én választókerületemben munkaerő-kölcsönzéssel olyan szervezet foglalkozik, amely már maga is ‑ nem akarok itt konkrétan céget megnevezni ‑ támogatott munkahelyteremtés kapcsán kölcsönöz munkaerőt. Akkor ezek fognak tönkremenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ezek a szervezetek, és nem fognak tudni a pályán maradni.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Folytatjuk a kétperces felszólalásokat; Gúr Nándornak adom meg a szót.

 

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A képviselőtársaim által elmondott aggályok közül szeretnék néhányat érinteni. Valójában miről is szól ez a történet? Arról szól, hogy a Munkaerő-piaci Alapot érintően, ami egy fix összeg, tehát fogható forint, a munkaügyi központok hálózatán keresztül egy új aktív eszköz kerül be ennek a problémának a kezelésére. Magyarul: többletforintokat, mint ami a Munkaerő-piaci Alapban a költségvetési törvény kapcsán elfogadásra került, nem emészt fel, a munkaügyi központok belátására van bízva az, hogy a mindenkori munkaerő-piaci helyzetkép figyelembevétele mellett szükségesnek látják-e, olyannak ítélik-e, amely eszköz működtetésén keresztül a halmozottan hátrányos helyzetű embereknek esélyt tudnak adni, mondjuk, nonprofit jellegű munkaerő-kölcsönzés eszközének a működtetésén keresztül. Tehát pluszforintokat nem jelent, azt lehet mondani, hogy látható forintok elköltéséről van szó, és egy új aktív eszköznek a rendszerbe történő iktatásáról van szó.

A másik oldalról: A profitorientáltakat hol sérti vagy hogyan sérti, sérti-e? Egészen más szegmentumot érint meg. Ha megnézzük most, ma azt, hogy a profitorientáltsággal bíró kölcsönző cégek kiket mozgatnak, kiket kölcsönöznek, akkor a legkevésbé találjuk azt, hogy a munkaügyi regiszterekben lévő hátrányos helyzetű ‑ Borkó képviselőtársam tudja a saját munkaügyi regiszterét a megyében ‑ munkanélkülieket érintené. Vagy ha azt akarja mondani a véleményével, hogy nem kell, hagyjuk őket, nem kell őket megmozgatni, ezt a véleményt is lehet formálni. Én úgy gondolom, hogy kell, ehhez kell megtalálni a megfelelő eszközöket, és olyannak tartjuk a közhasznú társaság keretei közötti munkaerő-kölcsönzést.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Farkas Imréé a szó.

 

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Csak egy félreértésről lehet szó, mert amikor a bizottsági véleményt elmondtam, abból nem következett, hogy akadályt akarunk gördíteni, és azt is elmondtam, hogy jó szándékúnak tartjuk ezt az előterjesztést. Mindössze azt látjuk problémának, hogy amikor legelőször néhány éve előjött a munkaerő-kölcsönzés, és ez a munka törvénykönyvébe bele lett fogalmazva, akkor az akkori ellenzék számos kritikát fogalmazott meg azzal kapcsolatban. És úgy gondoljuk, hogy az a munkaerő-kölcsönzési gyakorlat, amelyik ilyen eredményre vezet, mint ami most is folyik, az nem lehet jó.

Ezért mi azt kértük, mostani kormánypárti képviselők és ellenzéki képviselők, hogy vagy e helyett az előterjesztés helyett, vagy ezt megelőzően, vagy ezzel párhuzamosan tekintsük át a munkaerő-kölcsönzésnek a szabályait, és nézzük meg, hogy milyen problémák vannak ott, mert azok mögött kell megkeresni a generális szabályokat, nem pedig egy ilyen kisebb tartalmú megoldás mögött, mint amiről itt szó van. Példaként is elmondtam, hogy az idénymunkát vetettük fel akkor, hogy honnan hordanak be embereket, hogy a munkaerő-közvetítésben miért nem arra helyeződik a hangsúly, hanem most már egy ilyen rendszeres gyakorlattá vált a nagyobb cégeknél is ez a munkaerő-közvetítés. És ebből nagyon jól megélnek emberek, az ezeket használó cégek is nagyon jól elboldogulnak, nyilván valamilyen ok miatt, a hátterét kellene ezeknek a dolgoknak megvizsgálni.

Tehát ezt tartanánk mi fontosnak, és ha mindenre tudjuk a választ, akkor majd előjöhetnek ilyen kisegítő, kiegészítő jellegű szabályok is, de szerintem a fő problémát nem szabad nekünk szem elől téveszteni.

 

ELNÖK: Filló Pálnak adom meg a szót.

 

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Igen tisztelt Elnök Úr! Azzal kezdeném, amivel képviselőtársam befejezte, hogy nekünk nem az volt a célunk, hogy átfogóan módosítsuk, hogy gondoljuk végig a munkaerő-kölcsönzés általános rendszerét, mi azért nyújtottuk be ezt a javaslatot, mert van egy olyan probléma, amit, úgy gondoltuk, meg kell oldani. Ez egy kis szegmens, ez nem érinti az egészet, nem is vizsgáltuk az egésznek a rendszerét, hiszen itt tényleg egy speciális ügyről és speciális munkavállalói, illetve munkanélküli körről van szó.

Éppen ezért természetesen valóban igaza van képviselőtársamnak és mindenkinek, aki azt felveti, hogy jó lenne az egészet. De én most ezt megfordítanám, és azt mondanám mindenkinek, hogy azért ne menjünk el ebbe az irányba, mert ha ebbe az irányba mozdulunk, akkor nagyon sokáig vizsgálódhatunk, és ezek a problémák, amelyekről tudunk konkrétan, és tudnánk érte tenni, jó, kis lépéseket, akkor azok megoldatlanul maradnának, és azt hiszem, hogy ez senkinek sem jó.

(18.40)

 

A másik dolog, amire reagálni szeretnék, tulajdonképpen az, hogy úgy érzem, folyik itt köztünk egy ilyen kis árnyékbokszolás, sokan féltik a jelenleg működő munkaerő-közvetítő vagy munkaerő-kölcsönző cégeket, hogy ők most versenyhátrányba fognak kerülni. Úgy gondolom, hogy ezek az aggályok nem valós aggályok, szó nincs arról, hogy itt a piacon ezrével megjelennek a támogatott munkaerő-kölcsönző cégek, és lenyomják majd a piaci versenyt, és mit tudom én. Nem erről van szó, szeretném még egyszer hangsúlyozni, ez egy új aktív eszköz, úgy gondolom, hogy meg kell nyitnunk a kaput, és akkor majd meglátjuk, hogy ez hogyan és mint fog működni, és egyáltalán milyen célt fogunk tudni vele elérni.

Ugyanakkor természetesen még arról szeretném a tisztelt Házat tájékoztatni, hogy természetesen mielőtt benyújtottuk a javaslatot, képviselőtársainkkal egyeztettünk a tárcával, és nem úgy nyújtottuk be, hogy semmiféle egyeztetés nem történt e tekintetben.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Borkó Károly következik.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb nem volt lehetőségem befejezni, ezért még némi kiegészítést tennék a hozzászólásomhoz. Saját tapasztalatomat szeretném elmondani, ami a választókerületemben zajlik. Kölcsönzött munkaerőt elsősorban a multinacionális cégek vesznek a mi környékünkön igénybe, és ‑ már említettem az előbb is ‑ a kölcsönözött munkaerő is támogatott munkaerő, mert a megváltozott munkaképességűeket foglalkoztató cég kölcsönzi ezeket az embereket.

Nem kell elmondani, hogy ezek a cégek is most éppen milyen problémákkal küszködnek az áfa- és egyéb törvény módosítása kapcsán, ismerjük a problémát. A környéken ‑ az hírlik ‑ igen nehéz helyzetben vannak, és jó esélyük van, ha valami nem változik, és nem segítünk rajtuk, akkor hamarosan csődbe mennek.

Tehát azt gondolom, hogy ennek az önálló képviselői indítványnak a révén, ha ilyen helyzetbe hozzuk őket, hogy még kvázi a közhasznú szervezeteket is rájuk szabadítjuk, akkor abszolút ellehetetlenülnek, és azt a lehetőséget, amit egyik oldalról megteremtettünk azzal, hogy a közhasznú társaságok munkaerőt kölcsönözhetnek, a másik oldalon elvesszük, és már egyébként is támogatott munkahellyel rendelkezők kölcsönzését tesszük lehetetlenné. Tehát mi azt gondoljuk, hogy praktikusabbnak és jobbnak tartanánk, ha annak a rétegnek, amit ez a javaslat megcéloz, ezeknek az embereknek a közhasznú munkákra fordított pénzek kapcsán vagy ezek jelentős növelése kapcsán próbálnánk elsősorban helyben olyan munkalehetőséget teremteni, ahol megtalálnák a számításukat.

Köszönöm szépen a figyelmet.

ELNÖK: Simon Gáboré a szó.

 

SIMON GÁBOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Figyelve a kibontakozó vitát, azon gondolkodtam, hogy vajon az ellenzéki képviselőtársaim közül többen mit védenek, esetleg saját piaci érdekeltségüket vagy érintettségüket, mert ha a célokban egyetértünk, és ha a célokhoz kapcsolódó eszközökről vitázunk, akkor vitázzunk erről a törvényjavaslatról, erről a módosításról, amit előterjesztettünk, hiszen abban nem vitáztunk eddig, hogy itt egy olyan tartós probléma megoldásához kívánunk egy lehetőséget hozzárendelni, amely nem tegnap keletkezett, hanem a munkaerőpiacon lassan a rendszerváltozás óta ott van.

Ma már mindenki hozzászólt ehhez a javaslathoz, olyan is, aki azzal kezdte a hozzászólását, hogy szakmailag nem is érti, ami ide le van írva, mégis kényszerét érezte annak, hogy hozzászóljon. Beszéljünk szakmai nyelven: van egy probléma, a tartós munkanélküliek foglalkoztatását elősegítő aktív munkaerő-piaci eszközök alkalmazása, erre készült egy képviselői módosítás, egy javaslat, amit a kormány, illetve a szaktárca képviselőivel végigbeszéltünk, előzetes hatástanulmányok, előzetes vizsgálatok történtek, amelyek azt mutatták ki, hogy igazából ennek az eszköznek az alkalmazásánál a közhasznú társaság az egyetlenegy olyan szakmailag értelmezhető forma, amely támogatható szervezetként ebbe a foglalkoztatási lehetőségbe bele tud lépni.

Nem tudom, hogy mitől félünk. Vannak virtuális vélelmezéseink, de arról nem beszél senki, hogy valójában mi a problémája ezzel a módosítással, ezzel a javaslattal. Javaslom, hogy erről is beszéljünk majd, ne csak vélelmezésekről, ne csak elgondolásokról, hanem konkrétan arról beszéljünk, ha probléma van, miben szeretnénk változtatni, módosítani, miben tennénk javaslatot, hogy jobb legyen ez a törvénykezdeményezés, hiszen abban egyetértettünk mindannyian, hogy közösen úgy gondoljuk, ez egy jó célt szolgáló javaslat.

Köszönöm szépen, elnök úr.

 

ELNÖK: Béki Gabrielláé a szó.

 

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én szeretnék a közös nevezőhöz visszakanyarodni, mert itt több oldalról is az hangzott el, hogy a célokban egyetértünk. Tényleg el tudom hinni, hogy a célokban egyetértünk, az Unióban is megfogalmazott cél, hogy a szegénység elleni küzdelem leghatékonyabb módja a foglalkoztatás ösztönözése, a foglalkoztatás segítése. Ez egy nagyon speciális eszköz, lehetőség a foglalkoztatás ösztönzéséhez, egy olyan réteget céloz meg, amelyről egyébként az a hosszú távú tapasztalat, hogy a munkaerőpiac lemondott, következésképp jó lenne most azt az induláshoz szükséges bizalmat elővarázsolni.

Itt néhány érv elhangzott. Az egyik a jelenleg munkaerő-kölcsönzéssel foglalkozó cégek miatti aggodalom. Én erről azt feltételezem, hogy ezek a cégek, ugyanúgy, mint ahogy a munkaerőpiac egésze, lemondtak a tartós munkanélküliekről, tehát hogy nem az a célcsoport, amit céloznak, nem azonos, kikerülik egymást. De nyilvánvaló, hogy ezt a tárca vizsgálja, erről érdemes a helyzetet elemezni.

Azt az érvet viszont, hogy miért nem a kormány nyújtotta be, tényleg ilyen mosolyognivalóan gyenge érvnek tartom. Ha egyetértünk a javaslatban, akkor most tegyük túl magunkat ezen a ponton, hogy nem a kormány előterjesztését tárgyaljuk, mert volt néhány szocialista képviselő, aki fürgébb volt, és megelőzte ezt a szándékot.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Gúr Nándor következik.

 

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot szeretnék nagyon röviden érinteni. Az egyik a mai munkaerő-kölcsönzési gyakorlat, ami tényszerű, számokon alapuló, durván 30 ezer főt érintő, és két sajátossági jegye mindenképpen van. Az egyik az, hogy nem a nehéz sorban lévő, nem a halmozottan hátrányos helyzetű sajátossági jegyekkel bíró emberek kölcsönzésére kerül sor, a 30 ezer fő nem belőlük tevődik össze. A másik: alapvetően a kedvező munkaerő-piaci helyzetű térségekben történik többségében a munkaerő-kölcsönzés.

Ilyeténképpen logikailag, azt hiszem, nem is vitatott és nem is vitatható, hogy azt a fajta kölcsönzést, amely a piaci szektor érintettségén kívül esik, hiszen ez kívül esik, a munkanélküliek körét érinti, a halmozottan hátrányos helyzetű embereket, akiket helyzetbe kell hozni ahhoz, hogy egyáltalán a munkaerőpiacon sanszuk, esélyük legyen a foglalkoztatásra, segítsük elő olyan eszközökkel, olyan új aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökkel, amelyek a piaci érdekeket nem sértik, mert más felületen mozognak, más érintettségi körrel bírnak, ilyen értelemben nem teszi tönkre őket. A másik oldalról nézve pedig olyan forintokat használ fel, amelyek felhasználási lehetősége egyébként a Munkaerő-piaci Alapon belül ma is adott. Annyi történik, hogy nem tizenöt vagy tizenhat aktív eszköz működik a Munkaerő-piaci Alapon belül, hanem egy új aktív foglalkoztatáspolitikai eszközzel több, amelyen keresztül ezeknek a halmozottan hátrányos helyzetű embereknek az esélyt adjuk meg arra, hogy a munkaerőpiacra jussanak, és ezáltal a legális foglalkoztatás is bővüljön.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

ELNÖK: Farkas Imréé a szó.

 

FARKAS IMRE (MSZP): Kedves Képviselőtársaim! Nem akarom a vitát generálni, azért mégis úgy gondolom, hogy amikor általános vita kezdődik, akkor lehet arról beszélni, hogy a munkaerő-kölcsönzésnek mik a fogyatékosságai, mert végeredményben abból ered ez a képviselői előterjesztés is.

Azt hiszem, azt is tudni lehet, vagy meg lehet kérdezni, hogy tervezi-e a kormány ennek a problémának a generális szabályozását. Mert ha tervezi, akkor kérdés, hogy ez beleillik-e majd abba a körbe vagy nem illik bele. A gazdasági bizottság ülésén mi ezt megkérdeztük. Először határozott választ kaptunk, hogy nem tervezi mostanában a kormány, később az volt a válasz, hogy talán, ha ez megvalósul, akkor azt követően sor kerülhet a törvénynek valamiféle módosítására. Ezért én mégis azt gondolom, hogy egy általános vitába ez még beleillik.

 

(18.50)

 

A másik, amit szeretnék hangsúlyozni: igenis úgy látom, hogy van verseny azon a piacon, akik a támogatásokat igénybe veszik, és megmondom őszintén, én egy rossz szándékú, rosszízű versenyt látok, mert én úgy látom, hogy a munkáltatók egy bizonyos köre eleve a támogatásra spekulál. Igenis ilyen szándékkal mondanak fel adott embereknek, hogy később támogatott emberként visszaveszik. Igénybe veszik utánuk a maximális támogatást, amikor az időtartam letelt, elküldik az embert, és felveszik a következik munkavállalót ugyanilyen tartalommal.

Ezért vitatkoznék egy kicsit saját magunkkal azon, hogy ez a forma most kell vagy nem. Én úgy látom, hogy az eddigi támogatásokra rengeteg pályázat érkezett be, és sokkal több embert is alkalmaznának, ha a támogatás összege több lenne. Most az összeg nem lesz több, csak végeredményben még egy forma bejön, és az a nagy kérdés, hogy ez a forma jobb lesz-e, mint az eddig alkalmazott formák.

Én ezeket a problémákat látom, és ezért fogalmaztuk meg a bizottságban ezt az álláspontot.

 

ELNÖK: Borkó Károlynak adom meg a szót.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Simon képviselő úr hozzászólása indíttatott engem is arra, hogy én is hozzászóljak. Szeretném visszautasítani először is, hogy itt bármiféle üzleti érdek vagy bármi más motiválna minket abban, hogy ezeket a hozzászólásokat megtegyük. Az a helyzet ‑ és most elmondom a képviselő úrnak, hogy miért látom én aggályosnak ezt a történetet, mondjuk, az én választókerületem kapcsán.

Az én választókerületemben nem az a probléma, hogy munkaerőt kölcsönözzenek, hanem az a probléma, hogy 391 munkahely szűnt meg a Hajdú-Bétnél; az a probléma, hogy a MÁV záhonyi területein 2500 embert foglalkoztatnak, plusz még legalább ennyit a kapcsolt vállalkozások kapcsán, és ha valóban igaz a MÁV-nál az a 10 százalékos létszámleépítés, akkor az azt jelenti, hogy itt 250-500 fő elbocsátására lehet számítani. Azért aggódom, mert a városban van egy olyan cég, ami támogatott munkahelyeket üzemeltet, és akkor mondjuk el nyugodtan, ez a Piramon és a Start Kisvállalat, ez kölcsönöz ott a térségben munkavállalókat, és ha ezekre rászabadítunk még egy előnytelen vagy nem kiegyensúlyozott versenyt, akkor ott megint több száz munkahely kerülhet veszélybe. Ez Kisvárdán fog veszélybe kerülni, és ennek révén az egyébként is meglehetősen súlyos foglalkoztatási helyzetben lévő felső-szabolcsi térségre még most néhány száz munkanélkülit rá fogunk szabadítani.

Tehát ez a probléma, itt nem üzleti érdekekről van szó, ez egy olyan probléma, ami az én konkrét választókerületemben egy élő, napi gond. És nem tudom, mit fogunk kezdeni mondom, a Starttól meg a Piramontól elbocsátott több száz vagy több ezer emberrel, ha ezekre egy ilyen típusú versenyt is rászabadítunk.

Köszönöm a figyelmet.

 

ELNÖK: Gúr Nándor következik.

 

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem akarom túlságosan mélyre vinni a vitát, néhány gondolatot azért még megfogalmaznék az elhangzottakhoz. Farkas Imre képviselőtársam is említette azokat az anomáliákat, amelyek adott esetben joggal említhetők, mondjuk, a Munkaerő-piaci Alapon belül működő, működtetett aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök hatékonyságával kapcsolatosan vagy annak éppen nem a hatékonyságával, hanem a hozamával kapcsolatban. De az a világ legtermészetesebb dolga, azért azt hozzá kell tennünk, hogy nincsenek olyan aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök, amelyek úgy működnek, hogy valamiért támogatásra kerül sor, majd a támogatás lejártát követően kőbe vésett formában gyakorlatilag ugyanaz a helyzetkép alakulna ki vagy maradna változatlan. Például egy tartós munkanélküli bérszubvenciója általában úgy az országban olyan 60 százalékos jóságfokkal működik, magyarul, ez azt jelenti, hogy támogatott 100 emberből 60 azt követően is továbbfoglalkoztatottá válik, mint amikor a támogatások már lejárnak.

Magyarul, még egyszer: ez a támogatási forma új forintokat nem emészt fel, egy olyan kísérlet, ami a halmozottan hátrányos helyzetűeket hozhatja kedvezőbb helyzetbe, és természetszerűleg mérni kell ennek a jóságfokát menet közben, és szükség szerint adott esetben a változtatásokat is, ha kell, bele kell iktatni a rendszerbe.

Egyébként pedig azzal egyetértek, amit Farkas Imre képviselőtársam említett, hogy a kölcsönzésnek, nem a nonprofit, hanem a profitorientált kölcsönzésnek vannak nehézségei, csak példaként említem: mondjuk, az iparűzési adó tekintetében miért kell a kölcsönadónak is és a kölcsönvevőnek is megfizetnie mindezt, vagy a megváltozott munkaképességűek esetén hogy néz ki a támogatás lehetősége, vagy sok mindent lehetne még említeni, ezt is érdemes áttekinteni, de ez túlnyúlik ma azon, mint amit mi képviselői indítványként beterjesztettünk. Még egyszer azt kérem, ezeket mérlegeljék. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Úgy tűnik, a kétperces felszólalások befejeződtek. Csizmár Gábornak adom meg a szót.

 

CSIZMÁR GÁBOR foglalkoztatáspolitikai és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársak! Tekintettel arra, hogy itt a vitában kiderült, hogy igény van a kormány megszólalására, ezért kértem szót, és szeretnék néhány megnyugtató mondatot mondani a vitázó feleknek. Talán mottóként azt is mondhatnám, hogy nem kell minden problémát ma este megoldanunk. Valószínűleg hagyni lehet jövő hétre is, merthogy van elég, és a kormány azért fogadta rokonszenvvel ezt a törvényjavaslatot, mert egy icipici dologban, a munkaerőpiac egészéhez képest egy rendkívül kis dologban egy új lehetőséget teremt. Nem változtatja meg az egész kölcsönzés rendszerét úgy, ahogy van, nem formálja át az egész munkaerőpiacot úgy, ahogy van, hanem egy icike-picike ponton segít a hátrányos helyzetben lévő regisztrált munkanélküliek esélyeinek valamifajta újabb bővítésében.

Egyébiránt a munkaerő-kölcsönzés a modern munkaerőpiacon egyre nagyobb teret hódít. Ebbe én most nem bonyolódnék bele, volt ilyen kérdés arra vonatkozóan, hogy foglalkozunk-e ezzel a kérdéssel. Azt szeretném tájékoztatásul jelezni a tisztelt Országgyűlésnek, hogy a munka törvénykönyve a szociális partnerekkel együttműködve teljes felülvizsgálat alatt áll, most kezdődik meg ez a munka, és a munka törvénykönyve átfogó felülvizsgálata keretében természetesen a munkaerő-kölcsönzés ügyeit is át fogjuk tekinteni, és ide fogjuk hozni a Ház elé a szociális partnerekkel egyeztetett javaslatot.

Hasonlóképpen átfogó felülvizsgálat alatt van a foglalkoztatási törvény, aminek a koncepciója a közeljövőben kerül majd a kormány elé, és természetesen ennek eredményeként az átfogó törvénymódosítás is ide fog kerülni a parlament elé minden létező háttérelemzéssel, tanulmánnyal, ami ehhez szükséges. Tehát szeretném a félreértéseket eloszlatni, itt most nem fogjuk ezt a problémát, az egészet megoldani, de megnyugtatni szeretném képviselőtársaimat, hogy fognak az egésszel átfogóan is találkozni.

Van itt néhány félreértés, amit érdemes tisztázni. Az egyik ez a bizonyos milyen pénz, hogy van ez a támogatott foglalkoztatás. Először is mi azért fogadtuk rokonszenvvel ezt a javaslatot, mert nem írja elő kötelezően, hogy ezt most támogatni kell. Van egy félreértés, nem kell támogatni a foglalkoztatással foglalkozó közhasznú társaságok tevékenységét, csak lehet, és ráadásul a törvényjavaslat azt mondja, hogy elég sok feltételnek meg kell ahhoz felelni, hogy ezt a támogatást megkapja, sőt aki ismeri a támogatási rendszert, pontosan tudja, hogy a támogatást nem cégek kapják, hanem a cégekhez jogcím alapján jut el, olyan jogcím alapján, hogy kit foglalkoztatnak. Tehát nem lehet elmutyizni a dolgot, mert meglehetősen szigorú feltételek vannak a javaslat alapján. Ha ehhez még hozzátesszük azt is, hogy itt is van egy félreértés, hogy a kht.-nak nincs alaptőkéje, dehogy nincs, 3 millió forint ugyanúgy, mint egy kft.-nek, meg kell nézni a szabályokat, elég szigorúak a szabályai. Sőt, még tovább megyek, az az a szervezeti forma, ahonnan nem lehet kivinni a pénzt, az állami pénzt sem lehet kivinni, hanem cél szerinti tevékenységre lehet vagy kell fordítani. Nem lehet magánzsebeket tömni vele, és ebben valóban különbözik a forprofit szervezetektől, vagyis nyomon lehet követni az állami pénz felhasználását, vagyis nem tud átszivárogni magánzsebbe, vagyis a megszerzett, kölcsönzéssel megszerzett bevétellel újra munkaerő-foglalkoz­tatást, -képzést lehet elérni.

Tehát itt félreértés van, ezt szeretném eloszlatni, hogy ez egy szűk pályán enged egy lépést, és azon a szűk pályán, ahol egyébként nem versenytárs a vállalkozási jellegű munkaerő-kölcsönzőkkel, mert a legritkább esetben találkozik támogatott foglalkoztatással.

 

(19.00)

 

De amiben élesen különbözik, az az, hogy míg egy forprofit kölcsönző cég, amikor nincs piac, nem tudja kikölcsönözni a munkavállalót, akkor egy percig sem foglalkozik vele tovább, elköszön tőle, miközben itt egy olyan mozgástér nyílna meg, hogy közben lehetne ezeket a valóban nem feltétlenül az elsődleges munkaerőpiacon rögtön a helyüket megálló embereket képzéssel ahhoz segíteni, hogy később már ne kölcsönzéssel, hanem véglegesen tudjanak elhelyezkedni.

Tehát ez a zsilipelésnek ‑ bocsánat az egyszerű szakkifejezésért ‑ egy lehetőségét teremti meg, szerintem olyan lehetőségét, amit érdemes kihasználni. Úgyhogy nem jelent piaci kihívást a versenyszektorban dolgozó kölcsönzőknek, nagyobb átláthatóságot biztosít. Szó nincs arról, hogy ingyen kölcsönözné a munkaerőt. A foglalkoztatási bizottság néhány percre idelátogató elnöke hozzászólásában azt mondta, hogy majd ingyen fognak kölcsönözni. Szó sincs róla, hogy ingyen kölcsönöznének ezek a közhasznú társaságok. Eszük ágában sincs. Nyilván a képviselő úr, aki természetesen a szakmai ügyekkel néhány perceket foglalkozik, belátogat ide, elmondja a mondanivalóját, és a többi már nem érdekli, nehezen érti ezt meg, de bizonyára majd a jegyzőkönyvet olvasva talán tanulmányozni fogja, hogy hogyan is zajlik ez.

Úgyhogy összességében arra a kérdésre, hogy miért támogatta a kormány, először is szeretném jelezni, hogy a kormány nem féltékeny vagy nem hiú arra, hogy minden jó javaslatot ő terjesszen az Országgyűlés elé. A kormány nagyon szívesen támogat olyan képviselői indítványokat, amelyek a kormányprogram megvalósulását segítik elő, és amelyek valóban a hátrányos helyzetű, a munkaerőpiacon hátrányos helyzetben lévő társadalmi csoportok foglalkoztatását, képzését segítik elő. Örömmel támogattuk a képviselő urakat, hölgyeket ennek az indítványnak a benyújtásában. És ha a módosító indítványok elfogadásával még tökéletesebb lesz, akkor a zárószavazás előtt is örömmel fogjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Két percben kért szót Borkó Károly képviselő úr.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Némileg meg kell védenem Balsai elnök urat, mert nem csupán azok a kifogások merültek fel bennünk, amelyeket itt esetleg ő előadott, de azt gondolom, hogy más oldalról is meg kell nézni ezt a kérdést. Először is azt kellene tisztázni, mindamellett, hogy a jó szándékát ennek az előterjesztésnek nem vitatjuk, mégis, milyen típusú munkaerő az, amit kölcsönözni szoktak. Mondom, személyes tapasztalataimból és ott, Északkelet-Magyar­országon, a Felső-Szabolcs térségében akiket kölcsönözni szoktak munkaerőként, azok általában rugalmas, megbízható, fiatal emberek, akiket valóban elsősorban a multinacionális cégek arra használnak, hogy a munkacsúcsokat, azokat a csúcsokat, amelyeket saját munkaerővel nem győznek, ezeket a munkacsúcsokat szokták lecsapkodni.

Ha azt a társaságot nézzük, amelyet itt a közhasznú társaságok meg tudnak célozni, és esetleg fel tudnak ajánlani munkaerő-kölcsönzésre, akkor, azt gondolom, azok nem ezek a munkavállalók. Az elhangzottakból és a javaslatot tanulmányozva azt gondolom, hogy itt elsősorban azokról a munkaerőpiacról kiszorult emberekről próbálunk gondolkodni és azoknak a sorsán javítani, akik képzetlenek, már sok éve kiszorultak a munkaerőpiacról, esetleg a munkaerejük, a munkaképességük is olyan fokon amortizálódott, ami ezt a rugalmasságot, vagy a hosszan tartó, kitartó munkát nem nagyon teszi lehetővé. Gondolok itt esetleg a képzetlen roma munkavállalókra is.

Mondom, elsősorban ez a társaság nehezen közvetíthető ki, és számomra most meglehetősen felfoghatatlan egyébként, hogy kik azok a munkaadók, akik ilyen munkaerőt akarnak kölcsönözni. Tehát sokkal jobbnak és hasznosabbnak látnánk a közmunkaprogramokat és a közhasznú munkát ebben a vonatkozásban, ha az erre fordított összegeket növelnénk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Halász János következik.

 

HALÁSZ JÁNOS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Csizmár államtitkár úr, talán lehet mondani, hogy hosszasan, mindenesetre nemcsak egy rövid megjegyzés erejéig, úgy tűnt számomra, ostorozta Balsai István képviselő urat, aki az érintett szakbizottság elnöke. Mégpedig jelezte azt, hogy rövid ideig volt itt. Itt volt, elmondta a véleményét, bizonyára más feladatok elszólították. Azért szeretném szóba hozni azt az egyszerű kis tényt, hogy ő legalább itt volt, de például a társadalmi szervezetek kijelölt szocialista előadója, ha jól emlékszem, nem volt jelen a teremben, amikor szólították. Erről államtitkár úr nemes egyszerűséggel elfeledkezett. Csak azért hoztam ezt szóba, hogy legyen teljes a kép, mert Balsai úr legalább itt volt.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Gúr Nándoré a szó két percben.

 

GÚR NÁNDOR (MSZP): Remélem, hogy a mai este utolsó megszólalását teszem a magam részéről. (Filló Pál: Reméljük. ‑ Dr. Horváth János: Még vagyunk néhányan.) De ha kell, akkor természetesen beszélhetünk a dologról.

Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Azért kértem szót, mert Borkó képviselőtársam kétszer is említette a közmunka irányába fordítandó pénzeket, egyebeket. Szeretném a figyelmét felhívni arra, hogy van közcélú, van közhasznú, van közmunka, ezek különböző kategóriák, és a Munkaerő-piaci Alapnak meg van olyan része, ami decentralizált, és van olyan része, ami központosított ilyen értelemben, máshonnan finanszírozódik mindaz, ami közmunka, meg máshonnan finanszírozódik mindaz, ami közhasznú munka például.

Az, amiről mi beszélünk, a munkaerő-kölcsönzés új, aktív foglalkoztatáspolitikai eszközként nyilván a decentralizált pénzekből, tehát a munkaügyi központok kezében lévő forrásokból kerülhet felhasználásra; még egyszer hangsúlyozom, azzal a célzattal, hogy a kölcsönzés a profitorientált kölcsönzés tekintetében legkiváltképp nem érintett közeget, a halmozottan hátrányos helyzetű embereket érintse meg, és ezzel az ő munkaerő-piaci esélyüket segítse. A közmunkaprogramoktól ez nem vesz el egy fillért sem, mert az nem a decentralizált foglalkoztatáspolitikai alap részében húzódik meg, ilyen értelemben azt nem kell félteni.

Másik oldalról azt azért sem kell félteni, mert ez a kormány az elmúlt évben is, 2002-ben is a többszörösét fordította közmunkára, mint az elmúlt időszakban, '98 és 2002 között bármelyik esztendőben az előző kormány.

Köszönöm szépen mindezek mellett a megjegyzését.

 

ELNÖK: Horváth Jánosé a szó.

 

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Többször kezdődnek példázattal hozzászólások, és mivel annyi mindent hallottunk és hallottam itt, engedtessék meg, hogy én is arra a példázatra utaljak, amit valahol hallottam. Egy dakota példázat, ahol az indiánok, amikor szárazság van, és a kertjük kiszáradóban van, akkor az esőtánchoz folyamodnak. És táncolnak, és várják, hogy jön az eső. Amikor nem jön, akkor fogják a vödröt, lemennek a tóhoz, és megöntözik a kertet.

Most, tisztelt Országgyűlés, mi körülbelül itt tartunk. Itt egy órán át az esőért táncoltunk, ahelyett, hogy vettük volna a vödröt. Miért rossz, tisztelt Országgyűlés? Engedtessék meg, ha kicsit faragatlannak is hangzik ez a hasonlat, hogy mondjam, miért tűnik ez nekem így. Azért, tisztelt Ház, mert ilyen szavak és ilyen fogalmak hangzanak el, hogy kipróbálni. Egek ura! Tisztelt Országgyűlés! Törvényt hozunk, hogy valamit kipróbáljunk? És akkor azt is mondjuk a törvényről, hogy nem nagyon lényeges dolog, mert csak ennyi ezer embert érint, és azt is csak talán. A Magyar Országgyűlés nem próbálkozik, legalábbis, ahogy itt emlékszünk, esztendők óta.

Aztán ilyesmik elhangzanak, tisztelt Országgyűlés, hogy fix forintösszegből gazdálkodik a béralap, hogy nincs itt több forintról szó, fix forintról van szó.

 

(19.10)

 

Nagy tévedés! Mert a bér nem valahol egy zsákba vagy vasfazékba lerakott forint, hanem a bér a munka, az elvégzett munka jutalma. Ha több munka végződik, akkor több lesz a bér, nem azért, mert valahol valaki béralapot létesített.

Ezek az ósdi, száz- meg kétszáz éves fogalmak a bérről és a munkáról, azt hinné az ember, hogy elmúltak. És ha elmúltak, akkor nem úgy állunk hozzá, tisztelt Ház, hogy különböző intézményeket hozunk létre, amelyek majd azokat az embereket munkához próbálják vagy segítik juttatni, akik hátrányos körülmények között élnek vagy nehezebben jutnak munkához. Többféle példát hallottunk, ami mindegyik önmagában állhat, és úgy van.

Ha azonban támogatásokat, támogatási intézményeket, institúciókat hozunk létre, ahhoz, hogy a támogatott munkavállalók és a támogatásért folyamodó munkaadók… Egek ura, itt egy támogatási micsodát építünk föl, ami olyan lesz, hogy abban nehéz lesz eligazodni, vagy ha el is igazodunk, olyan sokba kerül, mert hiszen, tisztelt Országgyűlés, tisztelt ország, van egy olyan intézmény, amit úgy hívunk, hogy piac és verseny!

Ki, hol és milyen munkát vállal, és milyen munkához jut, ha olyasmiket termel, aminek értéke van? Ha nincs meg a lehetőség, hogy az a termelés folyjon, aminek értéke van, és amiből bérhez jut a munkavállaló, akkor, tisztelt Országgyűlés, a mi dolgunk itt az, hogy megállapítsuk, megkeressük, hogy mik azok a potenciális lehetőségek, ahol a munkára képes ember munkához jut, és ha valami miatt hátrányosabb helyzetben van, akkor állapítsuk meg azokat a munkaalkalmakat. Például selyemhernyót tenyészteni hátrányos helyzetben lévő emberek is képesek. A selyemhernyóipar, tisztelt Országgyűlés, sok országban igen jelentős. Mire van szükség? Eperfákat ültetni, leszedni, és néhány hónapos munka.

Képviselő Úr! Bodzafáról bodzateát lehet szedni, bodzavirágból gyógyfüveket termelni! Azután sorolhatnék végig száz meg száz olyan természetes tevékenységet, amire megvan a lehetőség az országban. Ha most a vidékfejlesztés és a különböző intézményei a mi Országgyűlésünknek és kormányunknak ezeket keresné meg, és odasegítené és -irányítaná a munkavállalókat, az embereket, a hátrányos helyzetben lévőket, akkor nem ügynökségeket, hanem fát ültetnénk, és azt keresnénk meg, hogy hogy is van az, hogy az itáliai meg a francia vidékeken selyemgubóból selymet termelnek, és van annak a hátrányos helyzetű embernek is munkaalkalma, és van fejlett selyemipar, ami nagy értékű termékeket árul szerte a világban. (Derültség.)

Ha ezen tetszenek mosolyogni, az rendben van, hiszen sokféleképpen kimosolyoghatjuk a valóságot, de ez valóság. Ha nem ezt keressük, akkor az történik velünk, hogy elmulasztjuk ‑ hogy mondjuk ‑ a hajót, a vonatot. Elmegy, a potenciált nem használjuk ki. Sőt, ott tartunk, tisztelt Országgyűlés, hogy nem is azt keressük, hanem másról beszélünk.

Ezért üdvözöltem én Borkó Károly és Farkas Imre képviselő urak hozzászólásait, és ezért lepett meg néhány más hozzászólás, mert ezek a képviselőtársak vagy kifejezetten, vagy egy kicsit sarkosan, de ilyen irányban keresgéltek.

Ezért, tisztelt Ház azt javaslom az előterjesztő képviselő uraknak ‑ mind urak, vagy hölgyek is vannak? ‑ és a kormánynak, hogy ezt az előttünk lévő okmányt ne tekintsük olyasminek, ami törvényjavaslat vagy határozati javaslat. Vigyük haza, tekintsék ‑ ha szabad javasolnom ‑ az előterjesztők házi feladatnak. Azt kérném a Háztól vagy elnök úrtól, vagy mi a procedúra, hogy ez a folyamat ne záródjék le ma. Ezt mondta az államtitkár úr is, hogy ne záródjék le, folytatódjék, mert itt sokkal több házi feladatra van szükség, mint amennyi eddig elvégződött.

Köszönöm a meghallgatást. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

 

ELNÖK: Képviselő úr, hadd tájékoztassam arról, hogy részletes vitára sor kerül még, tehát nem zárul le maga a téma tárgyalása. Az általános vita az, amit ma le kell zárni a napirend szerint. Filló Pálé a szó két percben.

 

FILLÓ PÁL (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Már reménykedtem, hogy nem kell hozzászólnom, de a vita olyan magasságokba emelkedett, hogy kénytelen vagyok az előterjesztő részéről is egypár mondatot elmondani.

Való igaz, és nagyon sajnálom, hogy képviselőtársam meg lett tévesztve, mert ez a javaslat nem a selyemhernyó-tenyésztésről szól, illetve nem azt célozta meg (Nevetve:), hogy a hátrányos helyzetű munkanélküliek a jövőben selyemhernyót tenyésszenek vagy fákat ültessenek. (Dr. Horváth János: Rangjukon aluli?) Nem azért, mert rangjukon aluli, hanem úgy gondolom, hogy ezt nem törvényben kellene szabályozni, hanem rájuk kellene hagyni, hogy az adott területen éppen milyen lehetőségek vannak.

Sajnálom, hogy maga a törvényjavaslat ilyen irányba ment el, és én is nehezen állom meg, hogy ilyen magasságok után visszatérjek (Nevetve:) ‑ elnézést kérek a tisztelt Háztól, az elnök úrtól ‑, nehéz visszatérni a földre ezek után, úgyhogy erre csak azt mondom képviselőtársamnak, hogy mélyen átérzem azokat a problémákat, amiket ön itt elmondott, de sajnos, úgy gondolom, ennek a kis önálló indítványnak a keretein belül ezeket nem nagyon fogjuk tudni megoldani. Igyekszünk, amit tudunk, segíteni, de úgy gondolom, hogy akár a faültetés, akár a selyemhernyó-tenyésztés nem ennek a törvénynek a kompetenciájába tartozik.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Ifjúkoromra emlékezem, és Elvis Presley egy számára: valahogy így adta elő, ahogy a képviselő úr. Úgy tűnik, nincs… ‑ de mégiscsak van kétperces hozzászólás. Borkó Károlyé a szó.

 

BORKÓ KÁROLY (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Mégis komolyságra inteném magunkat, és azt szeretném mondani ‑ és Horváth képviselő úr hozzászólásában is azt láttam visszaigazolni ‑, hogy az a dolog, amiről az előbb beszéltünk ‑, és most Gúr Nándor képviselő úrnak mondom, hogy a közhasznú munkavégzés felkarolása és ennek a sokkal jelentősebb támogatása arra a problémára, amely megoldására ez a mostani módosító javaslat beérkezett, azt gondolom, hogy hasznos lenne.

Teljes mértékben megértem, és nem mosolyognék azokon a dolgokon, amelyeket Horváth képviselő úr elmondott, tehát bizony, ha körbenézünk a településeken, és körbenézünk vagy visszább tekintünk, hogy annak idején, amikor Magyarországon gazdasági válságok voltak, vagy esetleg nagyon sok nincstelen embernek nem volt munkalehetősége, kenyérkereseti lehetősége, bizony, azok a módszerek, amelyeket a képviselő úr elmondott, megoldást jelentettek arra, hogy megélhetéshez jussanak, hogy a családjukat el tudják tartani.

Azt gondolom, hogy ezek a lehetőségek a mostani korszakban is rendelkezésre állhatnának, és szerencsés is lenne egyébként próbálkozni velük. Mert ugyan lehet mosolyogni azon, hogy selyemhernyó-tenyésztésről beszélgetünk itt, de bizony, amikor ez napirenden volt Magyarországon a múlt század elején, akkor az embereknek komoly bevételi forrást és megélhetést jelentett.

Éppen a múltkorában érdeklődtem a Nemzeti Földalapnál afelől, hogy hogyan lehetne a szociális földalapba bevonni azokat a területeket, amelyeket most ajánlottak fel a gazdálkodók az államnak, és azt tapasztaltam, hogy csak a szándék van meg, de konkrét lépések e vonatkozásban nem történtek.

Köszönöm szépen a lehetőséget.

 

(19.20)

 

ELNÖK: Szintén két percre kért szót Gúr Nándor képviselő úr.

 

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, annak ellenére, hogy Filló képviselőtársam kicsit talán más hevülettel fogta meg azt a kérdést, kellő komolysággal ő is úgy gondolja, ahogy Horváth János képviselőtársam mondta, hogy minden olyan kézzel fogható dolog egyébként, ami munkatevékenységet jelenthet és produktumot hívhat életre, emberek számára pedig életteret nyithat, az fontos. Ha selyemhernyóról van szó, akkor selyemhernyó, ha másról, akkor másról, ha bodzáról, akkor bodzáról, tehát teljesen mindegy, a dolog lényege, hogy legyen mit cselekedni, legyen mit tenni annak érdekében, hogy azok az emberek értelmes munkatevékenységet folytassanak.

A másik oldala ennek a dolognak viszont, hogy ilyet folytathassanak, ehhez mi úgy látjuk, hogy elengedhetetlen ennek az intézményrendszernek a bevezetése, hiszen ezekkel az emberekkel a munkaerő-kölcsönzés színterén mások nem kívánnak foglalkozni. A profitszféra, a profitorientált szféra a kölcsönzés tekintetében hanyagul, mondhatni azt, hogy nem vesz tudomást erről a közegről, és nyilván a profitszerzés érdekében abba az irányba nyúl, abba az irányba néz, ahol megfelelő készséggel, sajátosságjegyekkel megáldott emberek sokasága húzódik meg. No de a szociális érzékenység okán, sok minden egyéb más okán célszerű és szükségszerű ebbe az irányba is figyelmet fordítani, és azokra az emberekre is odatekinteni, akik segítség nélkül, támogatás nélkül nem juthatnak hozzá ahhoz, hogy munkatevékenységet folytassanak.

Közmunka, közhasznú, közcélú ‑ erről pedig csak annyit szeretnék mondani, hogy ugyanúgy, ahogy a közmunkára, a közcélúra is milliárdos nagyságrenddel többet fordít ez a kormány, mint a korábbi. Tehát azt gondolom, nem vesz el sehonnan semmit ‑ igen, jól mondtam a számot ‑, nem vesz el sehonnan semmit, hanem új formák keretei között hozzá kíván tenni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

 

ELNÖK: Mivel több felszólaló nem jelentkezett, ezért megkérdezem, kíván-e még valaki felszólalni. Igen, Kékkői Zoltán két percben kért szót.

 

KÉKKŐI ZOLTÁN JÓZSEF (Fidesz): Gondolom, a felszólalásom után Filló Pál képviselő úr tovább fog nevetni és mosolyogni, és akkor az FVM honlapján megjelent címet szeretném felolvasni neki, hogy ez a nevetése tovább folytatódhasson. Ennek a címe: A selyemhernyó-tenyésztés támogatása az Európai Unióban. Egy komoly kiadvány, ha érdekli képviselőtársamat, felolvasom, hogy az európai országokban hogyan áll a selyemhernyó-tenyésztés. Úgy érzem, hogy képviselőtársam, amikor erről beszélt, nem valótlan dolgokat beszélt, arról beszélt, hogy az Unióban ez komoly támogatásban részesül.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Végül megkérdezem, hogy Gúr Nándor képviselő úr mint előterjesztő kíván-e a vitában elhangzottakra válaszolni. Öné a szó.

 

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, nem kívánok különösebb választ foganatosítani; azt hiszem, hogy a kétperceseken keresztül, amit kellett, megbeszéltünk.

Köszönöm szépen.

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. Az általános vitát lezárom. A benyújtott módosító javaslatokra figyelemmel a részletes vitára bocsátásra és magára a részletes vitára a következő ülésünkön kerül sor.

 

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a személyazonosító igazolvánnyal történő utazással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvényjavaslat részletes vitája. Az előterjesztést T/8937. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/8937/8. számon kapták kézhez.

Indítványozom, hogy a benyújtott módosító javaslatok számára tekintettel a részletes vitát egy szakaszban folytassa le az Országgyűlés. Aki ezzel egyetért, kérem, kézfelemeléssel szavazzon! (Szavazás.)

Az Országgyűlés az összevont tárgyalásra tett indítványt elfogadta.

Megnyitom a részletes vitát az ajánlás 1-2-3. pontjaira. Megkérdezem, ki kíván felszólalni öt percben. Füle István képviselő úrnak adom meg a szót.