Készült: 2024.03.28.15:17:35 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

131. ülésnap (2020.05.20.), 134. felszólalás
Felszólaló Molnár Gyula (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:41


Felszólalások:  Előző  134  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

MOLNÁR GYULA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Akkor a KDNP egyetért a Fidesszel. Vártam, arra számítottam, hogy csak egy következő körben kerülök sorra. Engedjék meg, hogy egy picit így távolabból kezdjem azt, amit szeretnék elmondani, és szeretném államtitkár urat megnyugtatni, hogy abszolút támogató hozzászólást szeretnék tenni, tehát nyugodtan dőljön hátra.

(17.00)

Az motoszkált a fejemben, kicsit hallgatva Balczó képviselő urat is, hogy 26-27 esztendővel ezelőtt, amikor az első GSM-szerződéseket megkötötték ’93-94 környékén, 450 megahertzes  ha emlékszik még erre valaki, bár nagyon fiatal itt mindenki , két nagy skandináv cég gyártott telefonokat, 8 kilósak voltak, nagyon komoly darab volt, ki-be kellett venni, és akkor biztosan gondolom, hogy volt valaki, aki azt mondta, annyi idősen, mint én most vagyok, vagy lehet, hogy fiatalabban, hogy én már ezt nem tanulom meg, engem ez már nem érdekel, nekem az a dolog, amit én itt használok, vezetékes telefon meg egyéb dolgok, azok nekem tökéletesen megfelelnek, és elegendőek az életemben. Ezt a fajta új technikát, nem is olyan megbízható, nem is olyan stabil, túlságosan bonyolult, nem akarom használni.

És itt vagyunk, még egyszer mondom, huszonvalahány esztendő telt el, és gyakorlatilag a felnövekvő generációk számára készségszinten szerepel a mindennapokban ennek a használata. Mindig azt szoktam mondani, hogyha ilyen téma szóba jön egy társaságban, hogy nézze meg bárki azt, hogy vane még a telefonjában elmentve valaki úgy, hogy vezetékes telefonon hívja, vagy pedig automatikusan azonnal sokkal inkább a mobilt hívjuk. Vane olyan helyzet annak, akinek van egyébként otthon vezetékes telefonja, hogy felkel a kanapéról, felkel a fotelból, elballag a vezetékes telefonhoz, és azon hív valaki mást?

Nem olyan régen néztem egy filmet egy ifjú társaságban, és azt mondta a film egy adott pillanatában a főszereplő, hogy gyorsan mondd, mert elfogy a tantuszom. Azon gondolkodtam, hogy biztos, hogy van most egy korosztályi generáció, akinek fogalma sincs arról, hogy egyébként mit jelentett az utcai telefonok rendszere, mit jelentett a tantuszért való rohangászás. Azt akarom ezzel csak mondani, hogy miközben tényleg tiszteletreméltó az a dolog, amit itt mindenki elmondott, hogy hogyan, miképpen próbálják ezt szabályozni, valami egészen elképesztően gyors a világ, és az a kérdés, hogy képesek vagyunke eközben az embert, aki ennek az egésznek mégiscsak a felhasználója, és valamilyen módon a kedvezményezettje kell legyen, minden egyes pillanatban megvédeni.

Szeretnék egy politikatörténeti dolgot is megosztani ebben a késői órában a Házzal. ’98-2002 között, amikor a jelenlegi kormány első kormányzati ciklusa volt, akkor még olyan csodák voltak  szeretném mindenkinek mondani , hogy egy ellenzéki és egy kormánypárti képviselő közös indítványokat tehetett, közös dolgokkal előállhatott. És akkor volt egy fiatal kormánypárti képviselő, akivel beszélgetve azt a kezdeményezést tettük 2000 környékén, hogy hozzuk létre az Informatikai és távközlési bizottságot a parlamentben. Ma az ifjú képviselő egyébként miniszter, egy nagyon fontos miniszter  nem akarok neki ártani, de nagyon fontos miniszter. És képzeljék el, hogy ez akkor át tudott menni a Házon. Tehát mindenki megértette ’99-2000 környékén, hogy ez a téma rendkívül fontos.

Az előző napirend kapcsán a fogyasztóvédelemnél is én szóltam hozzá. Tényleg hiszek abban, hogy ha a közbeszéd részévé válik valami, akkor annak van egyfelől nevelő célzata is, meg ugye, van egyfajta kényszerhatása, hogy bizonyos szabályozási dolgok kikényszerítődnek. Az, hogy mi ’99-2000-ben, egyébként akkori viszonyok között többpárti módon az informatikát és a távközlést beemeltük a politikai közbeszédbe, és nagyon-nagyon úttörő módon az első hírközlési törvényt még abban a ciklusban el is fogadtuk, és amit most államtitkár úr mondott, hogy egyetemes szolgáltató mint fogalom, akkor alakultak ki ezek a történetek, a számhordozhatóság kérdése; az, hogy hogyan és miképpen lehet, hogyan és miképpen köteleztük arra a versenytársakat, hogy kénytelenek legyenek együttműködni. Igenis, akkor ez egy nagyon-nagyon komoly politikai akarat és szándék volt, hogy azt a fajta versenyt, ami egyértelműen infrastruktúra-verseny volt abban az időszakban, hogyan és miképpen lehet kanalizálni, hogyan és miképpen lehet azt elérni, hogy lehetőség szerint a fogyasztó számára egyre hozzáférhetőbb, egyre jobb minőségű és egyre olcsóbb legyen, és sokkal inkább menjen át ez a verseny egy olyan irányba, ami már akkor a világ műveltebb felén volt, hogy egy tartalmi típusú, hogy egy szolgáltatási típusú versennyé váljon. Tehát váljon olyanná, hogy hogyan és miképpen tud valaki azzal szerezni saját maga számára előfizetőket, hogy lényegesen jobb színvonalú szolgáltatást ad akár az ügyfélszolgálati részen, akár készülék oldalról, akár minőségben, akár minden egyéb dologban.

Azt gondolom, hogy itt vagyunk 2020 világában, és tényleg azt mondom, hogy nagyon-nagyon gyorsan, nagyon világosan, és azt gondolom, hatékonyan mindazt, amit az Európai Unióval erről ma lehet tudni és használni, ez a törvényjavaslat átvesz. A magunk részéről azt gondoljuk, hogy ezt lehet támogatni, és meg is kell szavazni. Azt szeretném ehhez hozzátenni, hogy arra kell folyamatosan felkészülnünk, hogy azt hisszük, hogy most valamit elrendeztünk, és sokáig rendben vagyunk, azt gondolom, hogy nagyon-nagyon nem így van, mert ez az egész világ iszonyatos tempóval megy. Van az a klasszikus mém, ami kering az interneten, hogy ki az, aki tudja, hogy mikor van a születésnapod, ki az, aki tudja, hogy mit szeretsz, ki az, aki tudja, hogy mit olvastál, ki az, aki tudja, hogy mit szeretnél tenni, kik a rokonaid  az nem a feleséged, nem a barátnőd, hanem az Mark Zuckerberg.

Tehát tényleg így van, hogy hogyan lehet eközben saját magunkat megőrizni, hogyan lehet mindabban, ami egyébként az életünket meghatározza. És örülök ennek, ez a gondolat nem volt a fejemben, de tényleg ezt most így fogom használni, államtitkár úr, ha megengedi, hogy tényleg egy ilyen extra terhelt időszakban, mint az elmúlt hatvanvalahány nap volt, gyakorlatilag a magyar infrastruktúra ezt bírta, pedig nyilvánvalóan valami elképesztően használt volt akár a délelőtti digitális oktatás, akár az otthonlét miatt, akár az egyéb dolgok miatt. Tehát valóban azt gondolom, hogy ezek helyes és jó dolgok, és fel kell készülnünk újabb és újabb ilyen típusú dolgokra.

Tehát az, ami most itt van, még egyszer mondom, fogyasztóvédelmi szempontból, az infrastruktúra, a fejlesztések szempontjából, azt gondolom, hogy helyes irány, és arra kell figyelnünk, hogy ebben az ügyben ne veszítsünk tempót, és ne veszítsünk soha lépést. Tehát ha ez a világ fejlődik, akkor mi is tudjunk vele menni, abból a szempontból, hogy nem a technológia mozgat minket, hanem nekünk kell bizonyos szempontból használni és érteni ezt.

Egy zárójeles dolog, nem akarom ezt a vitát semmiképpen sem kinyitni, de valamikor egyszer valakinek meg kéne szólalni Magyarországon is 5G-ügyben. Azt látjuk, hogy itt egészen fura irányok kezdenek lenni. Most az ember nagyon ráérős idejében olyanokat is megnéz, amiket egyébként normálisan nem szokott vagy továbbpörget. Látom az angliai eseményeket, olvassuk ezt a belga nyilatkozatot. Tehát valamit ebben az ügyben mondanunk kell. Én természetesen nyilvánvalóan mint normális mérnökember, hiszek a technológiában, hiszek abban, hogy ezek az embert szolgálják, és kíváncsi vagyok arra például, nem tudom, hogy erre vane gondolkodás, de ebben az uniós ajánlásban, ami a hatályba léptetéssel együtt van, azért van egy olyan elképzelés, hogy minden EU-s tagállamban legyen legalább egy olyan nagyváros, ahol 2020 végéig valamilyen módon az 5G technológia kísérleti jelleggel legalább, de használható legyen, hogy nálunk ebből a szempontból merrefelé megyünk.

Szóval, nem akarom ezt a vitát kinyitni, államtitkár úr, tényleg csak azért tettem meg, mert elég szűk baráti körben vagyunk itt most e napirend kapcsán, de azért ez jól láthatóan el fogja kezdeni foglalkoztatni a közvéleményt. Egyre több ilyen típusú konteó kezd terjedni az interneten. Tehát nagyon-nagyon fontos lenne, hogy ebből a szempontból egy megnyugtató és egyértelmű, világos mondatot halljunk.

Elnézést kérek, ha kicsit ez személyesebbre sikerült, meg túl sok visszaemlékezés volt benne. Tényleg őszintén mondom azt, hogy rendkívül fontos dolognak tartom, és fontosnak tartom azt is, hogy ebben az ügyben meglegyen a politikai konszenzus Magyarországon. Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  134  Következő    Ülésnap adatai