Felszólalás adatai

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Igaza van Tardos képviselőtársamnak, amikor arra hívta fel a figyelmet, hogy nagyon nehéz helyzetben vannak a parlamenti képviselők a 2000. évi zárszámadás tárgyalásakor. Én ezt annyival szeretném megtoldani, hogy különösen nehéz helyzetben van az a képviselő, aki a zárszámadás kapcsán a társadalombiztosítás költségvetésének módosításával is foglalkozni kíván, hiszen a módosítás az állami költségvetésben van, és a tárgyalási rend szerint az előzmények és az összefüggések a külön, önálló számon benyújtott társadalombiztosítási zárszámadásban vannak elrejtve. Ezért miközben ezt a nehézséget szem előtt kell hogy tartsam, kénytelen leszek néhány utalást tenni, annak ismeretében, hogy az nem szorosan ehhez a napirendhez tartozik.

Két témával szeretnék foglalkozni, az állami költségvetés 2000. évi zárszámadásából az egészségügyi fejezettel és a társadalombiztosítás költségvetésének 2001. évre szóló módosításával, amit ugyancsak az állami költségvetésben javasol a kormány.

Szeretném elmondani, hogy a véleményem szerint a jelenlegi kormány működése alatt az egészségügy a működőképességének határára került. Ma már szinte nem lehet különbséget tenni a különböző ellátási formák között abban, hogy melyik van rosszabb helyzetben a másiknál. A választások előtti ígéretek ráomlottak a kormányra, a beváltásukat szolgálni akaró intézkedések nemcsak átgondolatlanok voltak, hanem menet közben megváltoztak koncepcionálisan, és ebben az értelemben egy kormányváltás már lezajlott a kormányon belül. Ez a kormányon belüli kormányváltás, amely egyben az egészségpolitikai irányváltást is jelentette, nem segítette, hanem rontotta az ágazat helyzetét.

Ma már tudjuk, hogy nem működik a praxisjogról szóló áterőszakolt törvény, nem javult az egészségügyi dolgozók bérhelyzete, finanszírozási gondok miatt ellehetetlenülnek a fekvőbeteg-gyógyintézetek, ketyeg a bomba a sürgősségi betegellátásban, a gyógyszertámogatásban, a műszerek pótlásában, és ez utolérhető a költségvetés Egészségügyi Minisztériumot érintő fejezetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Állításaim igazolására, ami a 2000. évet érinti, tisztelettel igénybe veszem a kormány által benyújtott zárszámadást, a fejezeti költségvetés szóbeli indoklását és az egészségügyi bizottságban a kérdéseink megválaszolására vállalkozó egészségügyi minisztériumi tisztségviselő és bizonyos mértékig az Állami Számvevőszék jelen lévő képviselői által elmondottakat.

Az Egészségügyi Minisztérium fejezetében a kormányon belüli kormányváltást megelőzően, a Gógl Árpád miniszter úr által meghirdetett irányok miatt több olyan prioritás fogalmazódott meg, amelyek miatt a már megkezdett ágazati fejlesztési programok megálltak. Az új prioritások között a legfontosabb és a legköltségigényesebb a sürgősségi betegellátás fejlesztése volt. Nem vitatom ennek a kiemelt programnak az indokoltságát, nehezményezem és kritizálom azonban, hogy ennek a programnak nem volt átgondolt végrehajtása, és ennek köszönhető, hogy 2000-ben az ehhez az ágazati programhoz rendelt forrásoknak csaknem fele benne ragadt a költségvetésben.

Nem vigasztalhat bennünket az, hogy a minisztérium tisztségviselői úgy nyilatkoztak, hogy ez a maradvány kötelezettséggel terhelt, mert nem az a kérdés, hogy hány év alatt lehet végrehajtani egy sürgősségi programot, hanem az a kérdés, hogy ha egy kormány úgy tervezte, hogy ennek a programnak a megvalósítására egy adott évben milyen feladatok megvalósítását tervezi és ahhoz milyen forrásokat rendel, akkor ha ezt korrektül végiggondolta, akkor azoknak a forrásoknak felhasználási helye is lett volna. Ezért azt gondolom, hogy a meghirdetett szlogenek mellett nem volt világosan eldöntött feladatvállalás, ezért maradt benn a feladat teljesítéséhez képest ilyen jelentős pénz.

Azt mondtam, hogy a sürgősségi betegellátás fejlesztésének oltárán feláldozott a kormány néhány olyan fontos programot, amelyek a betegellátást segítették volna. Ennek alátámasztására szeretném elmondani, hogy az előirányzatok között megfelezték, mondjuk, a radiológiai eszközpark fejlesztését, mert a miniszter úr úgy gondolta, hogy ez az ágazati célprogram halasztható és később is befejezhető. Ennek az lett az eredménye, hogy fele annyi forrást kívántak biztosítani ennek a fontos programnak a megvalósítására, a végeredménye pedig az lett, hogy megvalósításának forrásai közül 624 millió forint maradt benn a fejezet költségvetésében.

Tanulságos végigmondani a történetet. A 2000. évre jóváhagyott előirányzat 600 millió forint volt, az előző évről áthozott maradvány 700 millió forint volt, felhasználtak 730 millió forintot, és a 2001. évre 624 millió forint maradvány maradt a fejezeti költségvetésben. Tervezte a kormány a fekvőbeteg-ellátás szerkezetátalakítási programját; annyi maradt benn a költségvetésben a tervezett pénzből, hogy több mint a 2001. évre tervezett előirányzat összessége.

A katasztrófa-egészségügyi ellátás feltételeinek javítására 104 millió forint ragadt benn a költségvetésben 2000-ben. A felsőfokú szakirányú képesítésben közel 60 millió forint ragadt benn a költségvetésben.

Az ápolási eszközfejlesztésben több mint 100 millió forint ragadt benn a költségvetésben. A drogbetegellátás feltételeinek javítására 56,3 millió forintot nem költött el a fejezet a tervezetthez képest. Az egészségbiztosítás minőségi feltételeinek javítására közel 50 millió forint ragadt benn a költségvetésben.

(13.40)

Az egészségfejlesztési és mentálhigiénés célokra fordított eszközállományból 2000-ben közel 500 millió forint ragadt benn a költségvetésben, és ez nem véletlen, hanem tervezési, szakmai, vezetési és politikai hiba. Az ágazati minisztérium felelős a hatáskörébe tartozó egészségügyi intézmények működéséért. Az intézményeknek 68,8 százalékát képviseli a társadalombiztosítási alapokból átvett pénzeszközök aránya, a többlet az 1999. évihez 4,9 százalék, a hiány az előző évihez 11,3 százalék.

Panaszolva kommentálja a fejezet az indoklásban, hogy az egyszeri jutalom kifizetéséhez szolgáló pénzek többlete mellett a teljesítményfinanszírozás területén év közben végrehajtott hbcs-verzióváltás a legtöbb esetben kedvezőtlenül hatott a magas költségigényű és gyakran előforduló megbetegedések súlyszámértékére. Ha nincs bennünk elegendő empátia ennek a mondatnak a kimondásakor, az csak azért van, mert a homogén betegségcsoportok értékének a megállapításában érdemi része az Egészségügyi Minisztériumnak van. Ezért, azt gondoljuk, az a hbcs-verzióváltás, amely sújtotta az Egészségügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó egészségügyi intézményeket, ugyanilyen mértékben sújtotta az önkormányzati kórházak működését is. Én úgy gondolom, hogy ez a költségvetés, ha csak ezt a fejezetet nézzük, egy egészségpolitikus számára teljességgel elfogadhatatlan.

És a második rész, röviden indokolva: a Magyar Köztársaság 2001-2002. évi költségvetéséről szóló törvénymódosítás átvezeti az automatizmusokat 2001-re a társadalombiztosítás költségvetésébe; meg sem kísérli azonban, hogy a többletbevételeket és a többletkiadásokat akár csak bázisszinten bemutassa a 2002. évi költségvetésben. A képviselőtársaimnak az a kísérlete, hogy különválasszák a 2001-es és a 2002-es költségvetést a törvényi szinten, nem lehet érvényes, hiszen kétéves költségvetést fogadott el a parlament tavaly decemberben. Mivel azonban a költségvetés-módosításokra kísérletet sem tesz a zárszámadásban a kormány, azzal a helyzettel kell számolnunk, hogy a Magyar Köztársaságnak nincs 2002-es költségvetése, különösen a társadalombiztosítási fejezetre nézve, hiszen sem a bevételi főszámok, sem a kiadási főszámok tekintetében nincs korrekció. És lehet, hogy az államtitkár úr azt mondja, amit a kormánypárti képviselők, hogy 2002 tavaszán beterjeszti a kormány a 2002. évre vonatkozó költségvetés-módosítást, de lehet, hogy ezt már egy következő kormány teszi meg, és őszintén remélem, hogy az nem lehet, hogy 2002 decemberében a zárszámadásban fogja elrendezni azt, amit költségvetés-módosításban meg kellett volna tennie.

Tisztelt Államtitkár Úr! A bizottsági ülésen a képviselőtársaim megpróbálták a kormányt rávenni, hogy mondja meg, mit jelent az a felhatalmazási rész, amelyet a költségvetés-módosításban a 31. § (16) bekezdésében a következő pontban foglalhatunk össze: felhatalmazást kap a kormány arra, hogy rendeletben állapítsa meg az OEP-pel egészségügyi szolgáltatások nyújtására finanszírozási szerződésben álló alapellátási vállalkozások felhalmozási célú kiadásai támogatásának szabályát.

Én tehát újra megkérdezem az államtitkár úrtól vagy bármelyik kormánypárti képviselőtársamtól, aki tudja: mit jelent ez az amortizációs költségek elismeréséről szóló rendelettervezet? Kire vonatkozik, milyen mértékben, és mi a forrása? Abban reménykedem, államtitkár úr, hogy a zárószavazás előtt erre még valakitől választ kapunk.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)