Készült: 2024.03.29.10:48:36 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

156. ülésnap (2008.09.16.),  19-37. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:10:44


Felszólalások:   15-18   19-37   37-69      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/5949. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/5949/1-5. számokon megkapták a képviselőtársaim, és a honlapon is megismerhetik.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter úrnak, a napirendi pont előadójának, 50 perces időkeretben. A miniszter urat illeti a szó.

DR. DRASKOVICS TIBOR igazságügyi és rendészeti miniszter, a napirendi pont előadója: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az új polgári törvénykönyv Barátai! Vannak kulcsszavak és kulcskifejezések, amelyeket szeretünk. Szeretjük őket, mert azt gondoljuk róluk, hogy tömörségük ellenére is jól kifejeznek egy gondolatot, egy ideát, jól ragadják meg adott esetben egy összetett program lényegét; valamit, amiben hiszünk, amiről másokat meggyőzni szeretnénk. De gyakran megesik, hogy ezeket a szavakat, kifejezéseket olyan rutinszerűen használjuk, hogy tartalmuk szinte elvész, már nem is igazán tudjuk, hogy mit gondoltunk mögötte; közhellyé válnak.

Az expozéban egy ilyen, hitem szerint valamennyiünk számára fontos kifejezés - persze, ha emögé nézünk, egy idea, egy gondolat - köré szeretném szervezni a mondanivalómat. És ez a munka, az új polgári törvénykönyv előkészítése, amelynek elvégzése e parlamenti beszéd apropóját adja, éppen azt a célt szolgálta, hogy ez a bizonyos kifejezés, ez az idea valódi, megélhető, kézzelfogható tartalommal töltődjön fel valamennyiünk, tízmilliónk számára.

Ez a kifejezés a polgárbarát vagy másként: a szolgáltató állam, tisztelt képviselők. Egyike azoknak a céloknak, gondolatoknak, amelyekben - reményem és hitem szerint ebben a bántóan megosztott magyar közéletben is - sokan, meggyőződésem szerint a többség, hiszünk, egyetértünk; azok is, akik pedig éppen az állam szerepéről gondolkodnak nagyon másként: baloldaliak, liberálisok, konzervatívok vagy éppen neokonzervatívok.

Mert ha az állam nagyságában, az állam által ellátandó feladatok meghatározásában van is érdemi vita közöttünk, egyvalamiben azonban - gondolom - egyetértünk. Abban, hogy az állam és a polgár viszonyának változnia kell, és e változás kedvezményezettje nem lehet más, mint maga a polgár. A polgár, aki társat választ magának az életben, aki tulajdona gyarapításán dolgozik, hogy legyen mit szeretteire hagynia, a polgár, aki vállalkozik, munkahelyet teremt, aki a kölcsönös előny, a kölcsönös gyarapodás szándékával, annak reményében szerződik egy másik polgárral vagy annak vállalkozásával.

(9.50)

Neki kell lennie e változás nyertesének: a tisztességgel boldogulni akaró, a teljesítményeire és méltóságára büszke, a jogait bátran érvényesítő polgárnak. Annak és azoknak, akik e pillanatokban is dolgoznak, tanulnak, üzletet kötnek, adnak-vesznek, gyarapodnak, gyarapítani próbálják vagyonukat vagy éppen másokat, nem utolsósorban hazájukat. Akik működésben tartják ezt az országot.

És mi itt, az ország házában, bár sokfélét gondolunk az államról, remélem, mégis közösen tudunk hinni egy olyan államban, amely gyökeresen és az élet minden területén megújítja viszonyát polgáraival. Olyan területeken is, ahol ez a viszony majd' két évtizeddel a rendszerváltás után sem újult meg teljesen. Ami részben nem is csoda: állam és polgárának legalább fél évszázados, de inkább több évszázados, szigorúan egyenlőtlen, atyáskodó viszonyát kell megváltoztatnunk lépésről lépésre, évről évre, hozzáteszem, talán nemzedékről nemzedékre. Egyenrangúvá, partnerré, együttműködő társsá téve őket, államot és polgárt, polgárt és államot.

Hölgyeim és Uraim! Meggyőződésem, hogy Magyarország civil polgárai és Magyarország vállalkozó polgárai új polgári törvénykönyvet érdemelnek. Olyat, amely beteljesíti a rendszerváltást az alapvető társadalmi viszonyok szabályozásában, olyat, amelyet nemcsak hozzáigazítottak sok-sok módosítás révén a demokratikus jogállam és a piacgazdaság követelményeihez, de annak testére szabták. A magánjogi, ahogy ma inkább mondjuk, a polgári jogi jogalkotás története hűen követi a magyar polgári fejlődés megkésettségét, fejlődésének történelmi viharok által kikényszerített ellentmondásos voltát.

Jól jellemzi ezt, hogy sok elvetélt kísérletet követően éppen 1959-ben, egy polgárinak semmiképpen sem nevezhető korszakban születik meg az első civiljogi kódex Magyarországon. Az új polgári törvénykönyv megalkotása tehát meggyőződésem szerint több, mint egy újabb törvény elfogadása. Jelképe a modern, magabiztos, igazán európai Magyarország létrejöttének. Jelképe és bizonyítéka, hogyan kell és lehet a hagyományokra és a tapasztalatokra is építve megújulni és megújítani. A javaslat ugyanis ezt teszi. Megőrzi a magánjog sokszor Rómáig is visszanyúló alapértékeit, intézményeit, és változtat ott, ahol ezt a ma, és hozzáteszem, a holnap igénye megköveteli.

A hatályos szabályozás megőrzendő elemei, a joggyakorlat bevált megoldásai és az új szabályok együttesen teszik szemléletében újjá és egységessé ezt a kódexet. Ez a kódex pedig így - az előkészítők szándéka szerint - jól illeszkedik az Európai Unió jogfejlődésébe is.

Én, aki azt hiszem magamról, hogy kevés ambícióm van a nagy szavak iránt, most mégis szívesen mondom ki: abban, hogy az új polgári jogi kódex 50 év után elkészülhetett, és önöknek köszönhetően javaslatunk szerint 2010 januárjától a hétköznapokban is érvényesítheti majd hatását, benne van Magyarország tágan értelmezett versenyképességének nemcsak záloga, de egyben bizonyítéka is. A megújulás, az alkalmazkodás, a haladás képessége. És mindez nemcsak annak bizonyítéka, hogy ennek a kormánynak az élet, az állami működés minden területére nézve határozott programja volt, és hogy a munka tekintélyes részét a politikai - elnézést a kifejezésért, de talán nem alaptalanul használom - pankráció hátterében minden ellenkező híresztelés és szándék dacára el is végezte, és nem is csak annak bizonysága, hogy - bár ezt sokan vitatják - van világos víziónk az államról, hozzáteszem, a polgárok államáról, hanem ennél többről van szó. Többről, mert nemcsak egy kormány, a kormány teljesítményéről, arról, hogy vállaltuk, elvégeztük, beszéltünk róla, letettük az asztalra, hanem a politikán túli és a politika feletti összefogásról is szól.

Mint sokan tudják, tíz éve kezdődött meg az új magánjogi kódex előkészítése. Ebben a tíz évben több munkacsoportban, szerkesztő- és kodifikációs bizottságban számos kiváló elméleti és gyakorlati szakember, jogtudós, ügyvéd, ügyész, bíró, közjegyző, jogtanácsos dolgozott azon, hogy jogi hagyományainknak megfelelő, de a XXI. század igényeit is kielégítő polgári törvénykönyv jöjjön létre. Ebben a tíz esztendőben - és talán ez jelképes - hat miniszter váltotta egymást az igazságügyi tárca élén. De valamennyien támogatták, támogattuk ezt a folyamatot.

Engedjék meg, hogy ezúton is köszönetet mondjak Vastagh Pálnak, aki elindította ezt a folyamatot, Dávid Ibolyának, Bárándy Péternek, Petrétei Józsefnek és Takács Albertnek, akik pedig folytatták ezt a munkát.

Tisztelt Országgyűlés! Új törvénykönyvre értelemszerűen akkor van szükség, ha az világos értékválasztást képes felmutatni. Olyan értékválasztást, amely egyértelművé teszi, hogy mi az a társadalompolitikai felfogás, ami a jogalkotót irányítja. Ha határozott társadalompolitikai, gazdaságpolitikai mondanivalója van a kódexnek, akkor van értelme újat alkotni. Közel 1200 paragrafus, öt könyvre tagolva. Hatalmas terjedelem, nagy munka. E munka mögött azonban végig ott munkáltak azok az elvek és értékek, amelyekért hitem szerint érdemes volt belevágni ebbe a munkába. Az egyén, az egyén autonómiájának és méltóságának tisztelete. A magántulajdon és általában a tulajdon védelme. A szerződéses szabadság érvényesítése. Az egyenlő felek egyenlő jogai és a gyengébb felek fokozott védelme. A jogbiztonság megerősítése. Ezekre az elvekre és értékekre támaszkodva készült az új polgári törvénykönyv, ezek bázisán alakultak ki azok a célok, amelyeket a javaslat szolgálni kíván.

Melyek ezek, melyek a legfontosabbak? A versenyképességet, a gazdaság eredményesebb működésének célját emelném ki elsőként. A piacgazdaság működésének elősegítése érdekében a törvénykönyv a vállalkozások versenyképességének javítását kívánja támogatni a megújuló polgári jogi szabályozással. E cél elérése érdekében a kódex erősíti a szerződéses szabadság alkotmányos jogának érvényesítését, bővíti a vállalkozások mozgásterét. Ez elsősorban abban jelenik meg, hogy szabályozási szemléletének kiindulópontja, hogy az eltérést nem engedő kógens szabályok megalkotása kizárólag akkor indokolt, ha annak létjogosultsága előzetesen bizonyítást nyer, ha valami olyan közérdek áll fenn, ami miatt nem bízható a felekre, hogy maguk megalkossák kapcsolatuk megbízható szabályozását.

Ennek megfelelően a hatályos jogból a javaslat nem veszi át automatikusan a megszokott kötelező szabályokat. Ez a kritikus, már a hatályos szabályozással szembeni kritikus szemlélet eredményezi azt, hogy számos helyen kikerülnek a javaslatból az indokolatlan korlátozások. Más esetekben pedig a korábbi rendelkezések megmaradnak ugyan, de a felek eltérési lehetőséget kaptak, így ha akarnak, eltérhetnek a törvényi főszabálytól.

Jól példázza ezt a közös tulajdon szabályozása. Változatlanul az a főszabály, hogy valamennyi tulajdonostárs egyhangú határozata kell a rendes gazdálkodás körét meghaladó döntésekhez és a dolog egésze feletti rendelkezési jog gyakorlásához. Vagyis például eladáshoz, megterheléshez.

Az életben rengeteg olyan eset lehetséges azonban, amikor ez több gondot okoz, mint haszonnal jár. A hatályos szabályozásnál nagyobb döntési szabadságot ad ezért a javaslat a tulajdonosoknak akkor, amikor lehetővé teszi, hogy a tulajdonostársak - egyébként itt egyhangúlag - úgy dönthessenek, természetesen megfelelő formai követelmények betartása mellett, hogy bizonyos esetekben eltérnek az egyhangúság követelményétől.

(10.00)

Egy másik példa. A szerződéses szabadság biztosítása érdekében a javaslat főszabályként megszünteti a vételi jog törvényben maximált időhöz kötöttségét. Itt is nagyobb mozgásteret kíván a szerződés alanyainak adni a javaslat.

Ugyancsak mellőzi a javaslat a hatályos szabályozásnak azt az elemét, amely szerint a körülmények megváltozására tekintettel a bíróság mentesítheti a vételi jog kötelezettjét az őt terhelő kötelezettségek alól. Piaci viszonyok között nincs indok arra, hogy a felek által tudatosan létrehozott kötelezettség alól a kötelezett bírósági segédlettel menekülhessen, és ezzel bizonytalanná tegye a jog érvényesülését. A fejlődés irányát jelzi, hogy a tőkepiaci törvény a tőzsdei termékekre vonatkozó opcióval kapcsolatban a bírósági mentesítés lehetőségét már korábban kifejezetten kizárta.

De ebbe a sorba illeszkedik például az az új jogintézmény, ami a szerződésátruházást komplexen, minden elemével együtt teszi lehetővé a jövőben. Jól tudjuk, az üzleti életben erre komoly igény mutatkozott. Hasonlóképpen megnyitja az új törvénykönyv annak a lehetőségét, hogy a szerződésen alapuló haszonélvezeti jogot át lehessen ruházni.

A szerződés alanyainak, egyéneknek, vállalkozásoknak az autonómiáját bővítő rendelkezéseken túl, amelyek meggyőződésünk szerint a versenyképességet szolgálják, a másik kitüntetett cél a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogi pozíciójának erősítése. Az esélyegyenlőség biztosítása, a kiszolgáltatott helyzetben lévő emberek, hozzáteszem, vállalkozások és csoportjaik érdekeinek szem előtt tartása, a laikus fogyasztók és mikrovállalkozások pozíciójának védelme és javítása érdekében a kódex a piacgazdasági vonások mellett, az európai mintákkal egyébként teljes összhangban, a fogyasztóvédelmi és szociális szempontok érvényre juttatását is célul tűzte ki.

Milyen példákat találhatunk erre a javaslatban? Az új törvénykönyv a fogyatékos emberek cselekvőképességének korlátozására irányadó szabályok terén teljes paradigmaváltásra tesz javaslatot. Az előzetes jognyilatkozat és a támogatott döntéshozatal intézményének bevezetésével, a gondnokság szabályainak megújításával a kódex az emberi jogokat a szükséges legkisebb mértékben korlátozó, de az érintettek érdekeit hatékonyan védő új rendszert alakít ki. Arról van tehát szó, hogy azt a kiszolgáltatottságot, amibe ma azok az emberek, akiknek belátási képességük korlátozott, kerülhetnek, hozzáteszem, hatósági döntések nyomán, olyan hatósági döntések nyomán, amelyeknek kereteit persze a törvény határozza meg, nos, ehelyett olyan rendszert szeretnénk kialakítani, ami az egyedi, egyéni körülményekhez jobban igazodóan, nem általában, hanem csak azokra a területekre korlátozva állapít meg cselekvőképtelenséget, helyez gondnokság alá, vagy ad éppen támogatást és segítséget az érintetteknek, ahol az egyéni élethelyzet ezt feltétlenül indokolja.

A támogatott döntéshozatal ebben a körben éppen azt szolgálja, hogy az, akinek belátási képessége korlátozott ugyan, de megfelelő támogatással, információval mégis képes önálló döntések meghozatalára, ne fosszuk meg őt ettől a lehetőségtől, hanem adjunk számára megfelelő segítséget, természetesen hatósági eljárás keretében, ott kijelölt támogató segítségével.

De nézzünk egy másik példát a kiszolgáltatott helyzetben lévők segítésére a gazdaság területéről. Az itt létrejövő ügyletek sajátossága, hogy jellemzően szabványszerződések, blankettaszerződések, standardizált szerződési feltételek érvényesülnek, különösen a tömeges forgalomban úgy, hogy meglehetősen nagy információs aszimmetria érvényesül az eladó, a szolgáltatást nyújtó, illetve a vevő, fogyasztó, a szolgáltatás igénybe vevője között. Alapelv az európai jogfejlődésben, és ezt veszi át a javaslat is, hogy az információs aszimmetria egyik, hátrányosabb oldalán álló szerződési alanyt segíteni, védeni, fokozott védelemben részesíteni kell. Ennek megfelelő új szabályokat tartalmaz a javaslat. Mai Ptk.-nk is tartalmaz már ennek megfelelőt, de például az ügyfelek fokozottabb előzetes tájékoztatására nézve határoz meg új követelményeket, például az általános szerződési feltételek alkalmazási követelményévé válik az, hogy azokat előzetesen az interneten megfelelő határidő mellett közzé kell tenni.

A fogyasztóvédelmi szabályok területén jelentős változás annak az elvi tételnek a rögzítése, hogy fogyasztónak az adott területen, élettípusban, élethelyzetben laikusnak tekinthető ember tekintendő, aki egy hozzá képest jobban felkészült, professzionális szereplővel találkozik, köt vele szerződést. Ha ez az elv érvényesül, akkor ennek nemcsak a magánemberek és a hozzájuk képest nagyon nagy vállalkozások viszonyában kell érvényesülnie, hanem - és ezt teszi a javaslat - a védelmet ki kell terjeszteni az egyesületekre, az alapítványokra, a társasházakra, és hozzáteszem, az egyéni vállalkozókra és mikrovállalkozásokra is. Igen, tisztelt képviselők, mindazokra, akiknek ismerete, felkészültsége szükségképpen korlátozottabb, mint szerződéses partnerüké. Ez igazi segítség lesz például a hazai kisvállalkozásoknak.

Ehhez a célkitűzéshez kapcsolódó utolsó példaként vegyünk egy másik területről egy új szabályt. A törvénykönyv tervezete rögzíti, hogy a személyhez fűződő jog sérelmét jelenti például a mozgássérültek törvényben biztosított jogainak megsértése. Így a törvényben előírt akadálymentesítés jogsértő elmaradása sérelemdíj fizetésével válik majd szankcionálhatóvá. Ez megint hathatós védelem azoknak, akik valamilyen szempontból hátrányos helyzetben vannak, és természetesen ez egyidejűleg többletkötelezettséget ró államra, önkormányzatra, mindazokra, akiknek éppen az akadálymentesítés területén dolguk van.

A harmadik fő célkitűzés az volt, hogy a gyakorlat, a gazdasági élet változásai által igényelt új jogintézmények bekerüljenek a polgári törvénykönyvbe, illetve a meglévők a gyakorlat igényeinek megfelelően korszerűsödjenek. Természetes követelmény volt az új Ptk. kidolgozása során, hogy használjon, használjunk fel mindent, ami bevált, ami akár évezredes, akár néhány évtizedes joggyakorlat, amit jogalkotók, jogalkalmazók egyaránt fontosnak, hasznosnak, beváltnak tekintenek. E mellé kellett beemelni az új jogintézményeket annyiban, amennyiben azok a jogbiztonságot nem sértik, illeszkednek, hozzáteszem, szervesen illeszkednek a Ptk. rendszerébe, de új mozgásformákat teremtenek elsősorban a gazdaság szereplői számára.

Ennek jegyében az egyéni autonómia erősítése érdekében a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó, nemrégiben elfogadott és majd 2009. január 1-jén hatályba lépő új törvényi rendelkezéseket a javaslat beemeli a Ptk. rendszerébe, hiszen a Ptk. immár, hasonlóan egyébként a nemzetközi szokásokhoz, a családjogot is abszorbeálja, megszünteti annak önálló jogági jellegét, megszünteti annak elkülönült szabályozását. Ez a szabályozás - már a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó - egyértelművé teszi, hogy mi vonatkozik a háromféle együttélési kapcsolatban lévőkre, a házastársakra, a bejegyzett élettársakra és az élettársként bejegyzés nélkül együtt élők jogviszonyaira, annak keletkezésére, megszűnésére, vagyoni viszonyaikra és természetesen a kapcsolódó kérdésekre, lakáshasználatra, örökségre.

(10.10)

Ugyanazokat az elveket viszi tovább a javaslat, mint amiket az Országgyűlés által korábban már e tárgyban elfogadott törvény is tartalmaz.

Közismert, hogy az Alkotmánybíróság előtt van éppen az egyik parlamenti párt kezdeményezése nyomán is több indítvány, amely kétségbe vonja ennek az új jogintézménynek az alkotmányosságát. Felvetődött, hogy vajon célszerű, lehetséges-e az új Ptk.-t addig tárgyalni, amíg az Alkotmánybíróság álláspontja ebben a kérdésben nem ismert. A kormány álláspontja ez ügyben világos, és ezt magam is határozottan osztom. Semmi ésszerű indoka nincs annak, hogy az Országgyűlés ne folytassa le az új polgári törvénykönyv vitáját. Bízunk abban, hogy az Alkotmánybíróság döntése ebben a fontos kérdésben hamar, olyan időpontban, amikor az az Országgyűlésben folyó vitában érvényesíthetővé teszi az Alkotmánybíróság döntését, megszületik. Ha pedig ez később történik meg - hiszen az időpont ismeretlen -, akkor a szükséges korrekciót el lehet, el is kell végezni, annál is inkább, hiszen a Ptk. legkorábban javaslatunk szerint csak 2010. január 1-jén lép majd hatályba. Meggyőződésem egyébként, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolatra vonatkozó szabályozás nemcsak alkotmányos, hanem jelentős társadalmi igényt is kielégít.

Az örökbefogadási feltételek újraszabályozása megint csak egy olyan terület, ahol új jogintézményeket, új megoldásokat a gyakorlat igényeinek megfelelően hoz a javaslat. Egyes ügyekben méltányosabb megoldás alkalmazását teszi majd lehetővé. A mai, túl részletező, helyenként kazuisztikus szabályozás helyett kibővíti a jogalkalmazói mérlegelés lehetőségét, leginkább azért, hogy megint csak az egyéni élethelyzetekhez lehessen igazítani a megoldásokat. Így például, ha rokon vagy a szülő házastársa az örökbefogadó, a gyámhatóság a gyermek érdekében eltekinthet a korkülönbségre vonatkozó szabályok alkalmazásától vagy a felkészítő tanfolyamon való részvételtől.

A gazdasági életben ezt a célt, már az új, a gyakorlat által követelt jogintézmények bevezetését szolgálja például a faktoringra és lízingre vonatkozó szabályok beépítése a polgári törvénykönyvbe, megint csak azzal, hogy ezek a szabályok akkor élnek, ha a felek mást, ettől eltérőt nem kívánnak saját szerződéseikben rögzíteni. Egyébként a törvényjavaslatba e tárgyban beépített megoldások éppen az elmúlt évtized szerződéses gyakorlata, jogfejlődése alapján kerültek kialakításra, a legáltalánosabban alkalmazott megoldást vette át a javaslat. Ennyiben ez a jogbiztonságot szolgálja, de megadja a feleknek az autonómia, az eltérés lehetőségét.

Új intézményként került a javaslatba például az első ajánlat joga, amelynek lényege, hogy a tulajdonos kötelezettséget vállalhat arra, hogy ha a tulajdonát a jövőben el akarja adni, akkor először a jogosult számára tesz majd eladási ajánlatot, vagy éppen tőle vár vételi ajánlatot. Ha a jogosult a törvény által megszabott határidőben nem él ezzel a lehetőséggel, akkor természetesen a tulajdonosnak módja van másoktól ajánlatot kérni, illetve másoknak ajánlatot tenni. Használhatják ezt a jogi lehetőséget nemcsak az ingatlantulajdonosok, hanem például egy részvénytársaság részvényesei vagy egy kft. üzletrész-tulajdonosai is.

Hasonlóképpen új mozgásformát kíván teremteni a javaslat azzal, hogy a versenyeztetés általános szabályait beemeli az új Ptk.-ba, magyarán, amikor nem közbeszerzésről vagy más, törvény által szabályozottan bonyolított versenyről van szó, de mégis valaki, jellemzően persze egy vállalkozás, szeretné valamilyen verseny nyomán kiválasztani a számára legelőnyösebb szerződési partnert, akkor ad számára egy mintát, egy sorvezetőt a javaslat. Ettől persze szintén el lehet térni, de segítséget nyújt mindazoknak, akik szeretnék a legjobb szerződési feltételeket egy versenyszituációban a maguk számára kialakítani.

Talán szokatlan a polgári jog kapcsán, de a kiemelt célok között kell említeni, hogy használjuk és kihasználjuk a polgári jog területén is a XXI. század nyújtotta technikai, technológiai lehetőségeket. Itt elsősorban arról van szó, hogy a korszerű informatika által biztosított lehetőségeket felhasználva magas szintű szolgáltatást, könnyű, kényelmes hozzáférést kell biztosítani mindazoknak, akiknek valamilyen közcélú nyilvántartás kell ahhoz, hogy ügyeiket el tudják intézni, szerződéseiket megalapozottan tudják megkötni. Ehhez szükség van helyenként új, közhiteles nyilvántartások kialakítására, illetve a meglévők átalakítására, például az alapítványok nyilvántartása, a házassági vagyonjogi szerződések, az élettársi vagyonjogi szerződések vagy éppen az ingókat terhelő zálogjogi szerződések nyilvántartása kapcsán.

Azt is figyelembe kell vennie a javaslatnak - és tartalmaz is erre vonatkozóan rendelkezést -, hogy a szerződéses kapcsolatokban is egyre inkább terjed, és meggyőződésem szerint kell is terjednie az informatikai megoldások, elektronikus kommunikáció használatának. A polgári jog bármennyire is a hagyományokra épít, nem zárkózhat el ez elől, hanem ellenkezőleg: mozgásformát kell nyújtania ezeknek az igényeknek a kielégítéséhez.

Ezeknek a követelményeknek az érvényesítése konkrétan azt jelenti, hogy biztosítani kell a nyilvántartásokból - az említettekből meg más okból is - az online módon történő lekérdezés lehetőségét, az alapinformációkhoz történő egyszerű és ingyenes hozzáférés lehetőségét. Az alapítványok nyilvántartásba vétele során az elektronikus cégeljárás tapasztalatainak, modelljének felhasználására törekszünk, azoknak a szabályoknak a megalkotására, amik lehetővé teszik, hogy a hagyományos formájú szerződéskötés, kommunikáció során kialakított elvek megfelelő garanciák mellett érvényesülhessenek akkor, ha ugyanezeket a lépéseket elektronikusan teszik meg a felek.

Természetesen a technikai részleteket nem a Ptk. tartalmazza majd. Ezt a rövidesen az Országgyűlés elé kerülő elektronikus közszolgáltatási és elektronikus kézbesítési törvények tartalmazzák, szabályozzák majd. A Ptk., ahogy eddig sem, a jövőben sem áll meg magában, rengeteg kapcsolódó jogszabályt, jogterületet érint. Ahogyan már annak idején, '59-ben is egy Ptké., az életbelépéséről szóló jogszabály rendezte ezeket a kapcsolódásokat, hasonlóra készülünk az új Ptk. kapcsán is.

Ugyanakkor meggyőződésem, hogy az új Ptk. megszületése kényszerítő körülményként ugyan, de esélyt ad, hogy a kapcsolódó jogszabályokban is érdemi felülvizsgálatot, ahol szükséges, deregulációt, új megközelítések, megoldások alkalmazását vigyük véghez. Külön törvény, esetleg törvények rendelkeznek majd ezekről a kapcsolódó jogszabály-módosításokról, és tartalmazzák majd az átmeneti rendelkezéseket, felhatalmazásokat. Ennek a jogszabálynak az előkészítése is az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium szervezésében természetesen megkezdődött, azzal, hogy ezt lezárni csak a Ptk. végleges szövegének megállapítása után lesz lehetséges. Szándékaink szerint tavasszal kerülne az Országgyűlés elé, azért, hogy a megfelelő felkészülési idő ezekben is rendelkezésre álljon.

Hol látunk szükségesnek kapcsolódó jogalkotást? Csak példaként: indokolt a termékszavatossághoz kapcsolódó osztálykereset, a class action részletes szabályainak törvényi rögzítése annak érdekében - és ez megint a modern gazdaság számára jelent majd lehetőséget, illetve a fogyasztók számára védelmet -, hogy a termék- vagy szolgáltatáshibával kapcsolatos tömegperek valamennyi érintettjének egyidejű perben állása nélkül is érdemi eredménnyel lehessen fellépni azokkal szemben, akik termékfelelősségüknek nem tettek eleget.

Másik példaként: a már említett gondnoksághoz kapcsolódó támogató döntéshozatal, előzetes jognyilatkozat kérdésében is további, a Ptk.-n túli jogi szabályozásra is lehetőség, sőt szükség lesz.

(10.20)

Módosítani kell természetesen a polgári perrendtartás bizonyos szabályait, a környezetvédelmi törvényt, a csődjogi szabályozás egyes elemeit.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az eddigiekben a Ptk. alapelveiről és az újrakodifikáció legfontosabb céljairól beszéltünk. Engedjék meg, hogy néhány példa kapcsán áttekintsük azt, vajon kiállja-e a gyakorlat próbáját, várhatóan kiállja-e a gyakorlat próbáját az új törvény, ezek a célok, elvek, követelmények megfelelően érvényesülnek-e a javaslatban.

Talán érdemes - mintegy jogi tanulmányainkra emlékezve - egy-egy eset kapcsán elvégezni ezt a fajta elemzést. Az első ilyen jogesetünk az lehet - és erre már részben utaltam -, hogy mi történik akkor, ha valakinek belátási képessége így vagy úgy, betegség vagy időskor miatt korlátozottá válik. A mai, meglehetősen mechanikus, uniformizált szabályozás helyett éppen az emberi méltóság tisztelete, az egyéni autonómia messzemenő védelme érdekében differenciált és sokféle eltérésre lehetőséget adó szabályozást gondoltunk kialakítani, olyat, ami nemcsak tiszteletben tartja a beteg vagy idős ember méltóságát, nemcsak figyelembe veszi azoknak az érdekeit, akik vele üzleti kapcsolatba, szerződéses kapcsolatba akarnak lépni, de egyidejűleg megfelelő biztosítékokat ad - bírósági eljárásban, szélesebb hatáskört adva a bíróságnak -, támaszkodva egyébként a már 2001-ben bevezetett új szabályokra annak érdekében, hogy senki - egyébként kihasználva a rugalmasabb szabályozás lehetőségét - ne tudjon visszaélni más nehéz helyzetével, belátási képességének korlátozott voltával.

Ennek az új szabályozásnak, gondolatmenetnek a nagyon fontos kifejeződése az, hogy a jövőben a cselekvőképtelenséget a javaslat szerint nem általában az ember tevékenységének valamennyi területére, hanem csak ügycsoportok szerint differenciáltan lehet majd megállapítani, megadva a szabad döntés lehetőségét ott, ahol a belátási képesség fennáll, és korlátozva azt ott, ahol ez a belátási képesség nincsen meg, vagy éppen nagyon korlátozottá vált.

Ennek megfelelően a bíróság senkit sem helyezhet teljes, mindenre kiterjedő, cselekvőképességet kizáró gondnokság alá, hanem csak differenciált módon meghatározott döntései tekintetében, és ennek más területen való megnyilvánulása az, hogy az ilyen bírói döntés nem végleges, egész életre szóló, hanem meghatározott időközönként azt felül kell vizsgálni.

Talán másik példa az elvek, célok érvényesüléséről az lehet, ha megnézzük az adományozásra, alapítványrendelésre vonatkozó szabályok átalakítását. A mai szabályok, tudjuk persze, a nyolcvanas években tapasztalatok és előzmények nélkül - hiszen az ilyenfajta magánkezdeményezésnek a szocializmusban nemigen volt tere - születtek meg. Egy sor olyan korlátozó feltételt tartalmaztak - közcélúság, tartósság - aminek, lássuk be, a gyakorlatban nem igazán volt létjogosultsága. Miért ne lehetne alapítványt rendelni egy meghatározott célra, egy szobor felépítésére, egy beteg gyermek meggyógyítására, és miért kell feltétlenül az alapítványrendelésnek valami teljesen elvont közcélt szolgálnia, miért nem lehet megengedni azt, hogy ez a magánérdeket is kifejezésre juttassa? A bírói gyakorlat láthatóan érdemben kitágította a hatályos Ptk. szabályozását. A javaslat átveszi ezt a jogfejlődést, de ezen még egy kicsit túl is megy, és világosan rögzíti, hogy ezeket a korlátozásokat a jövőben nem kell érvényesíteni, azzal persze, hogy az állam más jogszabályokban - ahogy ezt meg is teszi - fűzhet adójogi és egyéb kedvezményeket akkor, ha például egy alapítvány bizonyos közcélokat szolgál, de ez nem egy polgári jogi, hanem például adózási kérdés.

A harmadik példánk lehetne az emberi méltóságot érő sérelmek esetén a reparáció, a helyreállítás feltételeinek az eddiginél hatékonyabb biztosítása. A mai helyzetben van mód a nem vagyoni kárigények érvényesítésére, de ha belegondolunk, hogyan is történik ez, akkor azt látjuk, hogy bizony a hatályos Ptk. meglehetősen méltánytalan helyzetet teremt, azt követeli ugyanis attól, aki elszenvedett valamilyen sérelmet, hogy bizonyítsa be, mennyi a vagyoni értéke annak a nem vagyoni típusú sérelemnek, ami őt érte. Meglehetősen nehézkes ennek a bizonyítása. A bírói gyakorlat meglehetősen bizonytalan is volt e tekintetben nagyon sokszor, azt hiszem, az esetek többségében nem találta meg az igazán jó módját annak, hogyan lehetne anyagi eszközökkel jóvá tetetni a sérelmet okozóval a tipikus nem vagyoni kárt.

A javaslat - elővéve egyébként egy korábbi, régi fogalmat, a sérelemdíj fogalmát és intézményét - új helyzetet kíván ebben is teremteni. Anélkül teszi majd lehetővé az ilyen jellegű sérelmek anyagi jóvátételét, hogy bizonyítani kellene azt, hogy mennyit is ért, mondjuk, egy szem elvesztése miatti lelki sérülés. Nyilván ez anyagilag nem bizonyítható, a bíróságnak széles körű mérlegelési lehetőséget biztosítva teszi majd lehetővé a kódex, hogy újabb védelmi eszközt adjunk azoknak a kezébe, akiknek a méltóságát valamilyen súlyos sérelem érte.

Ennek kapcsán kell utalnom arra, hogy az emberi méltóság - és hozzáteszem, a közösségek méltóságának - védelme érdekében a javaslat átvette az elmúlt esztendőben született, az Országgyűlés által elfogadott Ptk.-módosítás megoldását. Már a javaslat benyújtását követően született az Alkotmánybíróságnak egy döntése, amely újra kijelölte, pontosította a polgári jogi védelem, eszközrendszer felhasználásának lehetőségeit ebben az esetben, hatályon kívül helyezte az Országgyűlés által korábban elfogadott törvényt. Ennek megfelelően a parlamenti vita során ezt értelemszerűen a javaslatból is ki kell majd emelni. Erre procedurális okokból - hiszen már a parlament előtt volt a kormány javaslata - nem volt módunk a javaslatban, de a parlamenti vitában ez természetesen megtehető. Ez nem akadályozza a törvényjavaslat parlamenti vitáját. Egyébként tájékoztatom önöket, hogy a kormány az elmúlt hét végén benyújtotta az Alkotmánybíróság határozatában megfogalmazott követelményekkel meggyőződésem szerint teljes összhangban álló új javaslatát, amely az úgynevezett gyűlöletbeszéd kapcsán az eddiginél hathatósabb polgári jogi védelmi eszközöket kíván biztosítani.

A polgári jog, mint mindnyájan tudjuk, akik a gyakorlatban is foglalkoztunk, foglalkozunk ezzel, egyszerre szabályoz nagyon bonyolult, átfogó kérdéseket, és a mindennapi élet problémáira is keres, meggyőződésem szerint a legtöbb esetben nyújt is kielégítő választ. De a hatályos törvény bizonyos kérdésekre, bizonyos problémákra nem tudott megnyugtató választ adni. Nos, a javaslat kísérletet tesz legalább ezeknek egy részére új szabályozás alkotásával megnyugtató válaszokat adni. Ilyen például a szomszédjogokra vonatkozó klasszikus, kiérlelt, évszázadok, évezredek alatt kiérlelt szabályozás kiegészítése bizonyos pontokkal, így például azzal, hogy a jogszabályoknak, hatósági határozatoknak megfelelően végrehajtott építéssel is lehet olyan sérelmet okozni például a szomszédoknak, amit bizony kártérítéssel kell reparálni.

(10.30)

A jogszerű károkozó, már abban az értelemben jogszerű, hogy az építés megfelelt a jogszabályoknak és az építési engedélyeknek is, kártérítésre kötelezhető bizonyos esetekben. Hasonlóképpen megerősíti az építtető felelősségét a javaslat akkor, ha a közreműködői, vállalkozói okoztak kárt a szomszédoknak.

Fontos tapasztalat, hogy nagyon sokszor a jog bizony "kárt" is, de legalábbis gondot tud okozni akkor, ha hosszú ideig ragaszkodik olyan kiüresedett, idejétmúlt megoldásokhoz, ami a gyakorlati életben már nem alkalmazható. Jellemző példája ennek a Ptk. "dolog" fogalma, amelyet bizony a rendszerváltás utáni üzleti élet követelményeihez nagyon nehéz volt hozzáigazítani. Gondoljunk például egy kft. üzletrészére vagy éppen egy dematerializált részvényre. Azért kell ezeket a példákat mondani, mert a joggyakorlat a részvény dolog voltát elismerte, a kft.-üzletrész dolog voltát azonban nem. Világosan látható, hogy itt olyan ellentmondás van, amit fel kell oldani. A javaslat ezt megfelelően meg is teszi.

Tovább bővíti a tulajdonosok, szerződést kötők autonómiáját, egyben a gyakorlat igényeinek kíván teret engedni akkor a javaslat, amikor a vételi jog mintájára az eladási jogot is rögzíti akkor, amikor a vételi jog, az opció számára törvényben meghatározott, nagyon merev határidőket a jövőben már nem teszi feltétlenül alkalmazandóvá, megnyitja itt is az eltérés lehetőségét.

Hasonlóképpen idejétmúlt szabályozás, hozzáteszem, nem is érthető, kifejezetten méltánytalan az a szabályozás, ami például a tartásdíjak, életjáradékok esetében 6 hónapban korlátozza az igényérvényesítés határidejét. Különösen a nehéz helyzetben lévők, jogaikat az átlagosnál nehezebben érvényesítők számára teremthet anyagilag is nagyon nehéz helyzetet az, hogy ezért vagy azért kifutván ebből a határidőből nem tudtak hozzájutni ahhoz, ami megilleti őket. Világosan rögzíti az új javaslat, hogy itt az általános ötéves elévülési idővel kell a jövőben számolni.

Ugyanebbe a gondolatkörbe, a gyakorlat támasztotta új igények kielégítésének körébe tartozik az a lehetőség, hogy az új Ptk. megengedné azt, hogy akinek vagyona van, az ezt a vagyont rábízhatja valakire, akinek megfelelő szakértelme van, aki az ő nevében és megbízásából gondoskodik ennek a vagyonnak a működtetéséről, gyarapításáról. Nem egyszerű megbízásról van itt szó, hanem sajátos élethelyzetek megoldásáról. Akkor, amikor például egy gyermek az örökös, aki azonban nyilvánvalóan nem tud ezzel a vagyonnal gazdálkodni, lehetőséget kell adni arra, hogy ne egy hozzá nem értő másik családtag, hanem egy hozzáértő, egy profi kezelje ezt a vagyont. Ugyanakkor lehetőséget kell adni arra is, ha valakinek például egy büntetőeljárás során zár alá vették a vagyonát, ami nyilván megfelelő felügyelet és döntéshozatal hiányában inkább veszít az értékéből, mint gyarapszik, hogy a bíróság által kijelölt profi megbízott vagyonkezelő irányítása alatt akkor is tovább tudjon működni, biztosítsa az alkalmazottak foglalkoztatását, és járuljon hozzá az ország gyarapításához, ha a tulajdonos ezért vagy azért korlátozva van jogaiban.

Van ennek összefüggése egyébként a politikával is. Miért ne lehetne megengedni, hogy valaki, aki olyan pozíciót tölt be, amelyben a gazdasági életben való aktív részvétel vagy jogszabállyal kizárt, vagy erkölcsileg lenne aggályos, egy ilyen bizalmi kézre bízza a vagyon működtetését, és amikor azt az összeférhetetlen pozíciót már nem tölti be, visszavegye tulajdonosi jogait. Minderre az angol trust intézményének értelmes, ésszerű átvételével megoldást kínál az új javaslat.

Megint csak a gyakorlat által feltett kérdésre kíván választ adni az új Ptk. akkor, amikor az öröklési szabályokban új lehetőségeket nyit. Gyakorló jogászok jól tudják, hogy bizony a túlélő házastárs haszonélvezeti joga akkor, ha vannak más örökösök, elsősorban persze gyermekek, nagyon sok gyakorlati problémára vezetett. Ezt is megoldja a javaslat egy új intézmény bevezetésével. És hosszan-hosszan lehetne sorolni ezeket a példákat. Megítélésem szerint a parlamenti vitában jó alkalom lesz ezek részleteit majd kitárgyalni.

Engedjék meg, hogy expozém végén külön szóljak, és köszönettel, hálával szóljak azokról, akik közvetlenül részt vettek az új Ptk. előkészítésében. Itt, az Országgyűlés plénumán szeretnék köszönetet mondani a szerkesztőbizottság tagjainak. Nagyon örülök, hogy jó néhányan közülük helyet foglalnak itt a széksorokban. Elsősorban Vékás Lajosnak, aki vezette a szerkesztőbizottságot, és tagjainak, Boytha Györgynek, Lábady Tamásnak, Petrik Ferencnek, Sárközy Tamásnak, Weiss Emíliának, Zlinszky Jánosnak és a bizottságok tudományos titkárainak, Kisfaludy Andrásnak és Sáriné Simkó Ágnesnek. Köszönetet szeretnék mondani tovább mindazon tudományos szervezeteknek, szakmai szervezeteknek, érdekképviseleteknek, amelyek sok-sok menetben véleményükkel, javaslataikkal segítették az előkészítő munkát.

Az új Ptk. meggyőződésem szerint közös munka, az oly sokszor hiányzó együttműködés és összefogás eredménye. Közös érdem, természetesen nem a kormány érdeme, elfogadása pedig meggyőződésem szerint közös érdek. Azáltal, hogy magánjogi viszonyainkban több szabadságot ad nekünk, polgároknak, jobban alkalmazkodik igényeinkhez, rugalmasabbá, emberszabásúbbá, ha úgy tetszik, polgárbarátabbá teszi Magyarországot, és ezzel érdemben járul hozzá az új Magyarország működéséhez. Óriási munka, közös erőfeszítés gyümölcse ez. Kérem a tisztelt Országgyűlést, hogy ehhez illő méltósággal és alapossággal vitassa meg, a vitát, a megfelelő korrekciót követően pedig fogadja el a javaslatot.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Most a kijelölt bizottságok állásfoglalásainak és az ott megfogalmazódott kisebbségi véleményeknek az ismertetése következik.

Elsőként az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság állásfoglalásának ismertetésére és a bizottságban megfogalmazódott kisebbségi vélemény elhangzására kerül sor. Ezekre 20-20 perces időkeret áll rendelkezésre. Elsőként megadom a szót Szabó Éva képviselő asszonynak, a bizottság előadójának. Képviselő asszony!

DR. SZABÓ ÉVA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Úgy vélem, hogy a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslat, amelynek parlamenti vitáját a mai nappal megkezdtük, a jelen országgyűlési ciklus talán legfontosabb, legnagyobb horderejű törvényjavaslata, de talán a polgári jogviszonyok területén a rendszerváltás óta a legjelentősebb törvényjavaslat. Bátran kijelenthetjük, hogy ha a parlament elfogadja ezt a törvényt, akkor felteszi a koronát a modern polgári Magyarország jogrendszerére.

(10.40)

Az Országgyűlés alkotmányügyi bizottsága mint első helyen kijelölt bizottság szeptember 9-i ülésén tárgyalta a törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát, ahol a kormány álláspontját Draskovics Tibor miniszter úr képviselte. Örülünk, hogy a kormány álláspontját közvetlenül az előterjesztő minisztertől hallhatta a bizottság, és így lehetőség nyílt a bizottsági vitában koncepcionális jellegű kérdések felvetésére és megvitatására is. Azt hiszem, a szokatlanul hosszú, több mint másfél órás bizottsági vita előrevetíti a parlamenti vita várható időtartamát is. Továbbá az, hogy az általános vitára való alkalmasságról szóló döntés során a koncepcionális kérdéseken túlmenően nagyon sok részletszabály is nagyító alá került, jelzi a téma fontosságát, a fokozott érdeklődést.

Miniszter úr bizottsági ülésen elmondott bevezetőjében kiemelte, hogy ez a törvényjavaslat értékeket közvetít, a mainál egyértelműbben juttatja kifejezésre az ember, a polgár autonómiáját, személyiségének és tulajdonának védelmét. Az államot arra a körre szorítja, ahol az állam jelenléte, cselekvése valóban indokolt. A bizottság többsége egyetértett a javaslatban megjelenő értékválasztással, alapelvekkel. A bizottság többségi álláspontja szerint a kódex erősíti a jogbiztonságot azzal, hogy az állampolgárok számára segíti az önkéntes jogkövetést és megkönnyíti az eligazodást a magánjogi szabályok között mindazok számára, akik a jogban járatlanok, továbbá biztosítja az új Ptk. és a hatályos jogrendszer közötti koherenciát.

Az előzőekben felsoroltakat segíti elő az is, hogy egy teljesen más szerkezetű kódexszel állunk szemben, mint a jelenleg hatályos Ptk. A javaslat könyvekre tagolódik, ezáltal könnyebb az eligazodás a több mint ezer paragrafus között. Szerkezete áttekinthető, követhető, logikus felépítésű. Jellemzően elmondható, hogy a kódex átfogja a magánszemélyeknek, a közélet és a vagyoni forgalom professzionális szereplőinek, így az üzleti világnak a magánjogi jogviszonyait. Kimondhatjuk, hogy javítja a vállalkozások versenyképességi feltételeit a megújuló polgári jogi szabályozás nyújtotta eszközök alkalmazásával, javítja a természetes személyek és a mikrovállalkozások esélyegyenlőségi feltételeit is. Azaz egy szociális elemekkel átszőtt, alkotmányosan védett piacgazdaság magánjogi feltételeit teremti meg.

A bizottság tagjai az új Ptk.-t alapvetően szakmai, az ország gazdasági fejlődését, a polgárok életét hosszú távra meghatározó javaslatnak tekintik. A javaslat felhasználja mindazokat a tapasztalatokat, amelyek az elmúlt évtizedekben felhalmozódtak a jogalkalmazásban, és olyan új szabályozási területekkel is kiegészül, amelyeket maga a gazdasági fejlődés hozott. Ilyen például a miniszter úr által is említett faktoring és lízing. Ezeknél a jogintézményeknél a gyakorlatban kialakult és a legáltalánosabban alkalmazott megoldásokat vették alapul.

Nagyon fontos felhívni a figyelmet arra a törekvésre, amely több új jogintézménynél tetten érhető és a régi jogintézmények módosítása kapcsán is fellelhető, hogy a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogi pozícióját egyértelműen erősíti a javaslat. Így például az életjáradéki tartási szerződés alapján eltartottak, baleset esetén járadékot kapó, mozgássérült vagy mentálisan károsodott fogyatékos személyek védelme érdekében módosult a korábbi szabályozás. Itt csak példaként került említésre az elévülés szabályainak módosítása, köztük a járadékszerű követelések kapcsán az a módosítás, amely szerint visszamenőlegesen nemcsak hat hónapra, hanem öt évre lehetne érvényesíteni az életjáradék-, balesetijáradék- és tartásidíj-igényeket.

Egy teljesen új irányt láthatunk a kódex első és második könyvében, akár a cselekvőképességgel kapcsolatban, akár a gondnokság alá helyezési szabályok megújításában, de ugyanígy említhetjük például a szerződésen alapuló haszonélvezeti jog átruházását is. A szabályozást az arányosság, a differenciált megközelítés, a legkevésbé korlátozó alternatíva, a cselekvőképesség védelmének elve figyelembevételével alakították ki. Az előterjesztő által középpontba állított értékekkel, a magánautonómia kiteljesedésével összhangban állónak találjuk és üdvözöljük a végrendeleti végrehajtó jogintézményének beemelését az új Ptk.-ba.

A bizottság többsége a törvényjavaslat általános vitára való alkalmassága kapcsán egyetértett abban, hogy az újraszabályozás szükséges, hisz a Ptk. 1959 és 1990 között is többször módosult, de a rendszerváltás alapvető gazdasági és társadalmi változásai következtében szükségessé váló alapvető rendelkezések módosítása több mint félszázra tehető. A törvényjavaslat benyújtását komoly szakmai előkészítés előzte meg, amely - be kell vallani - nem volt minden esetben vitáktól mentes. Tekintettel azonban arra, hogy az előkészítő munka során a polgári jogi jogviszonyok teljes rendszere felülvizsgálatra került, és a benyújtott javaslat a polgári jogviszonyok csaknem teljes területét felöleli, természetesnek fogadhatjuk el a szakmai viták felmerülését, a különböző álláspontok megjelenését.

A bizottsági ülés során is felmerült a törvénytervezetet előkészítő szakmai bizottság tervezete és az előttünk lévő törvényjavaslat különbözősége a tekintetben, hogy például a gazdasági jog, az ingatlan-nyilvántartásra vonatkozó szabályok, a szellemi alkotások joga, a cselekvőképesség szabályozása eltérő bennük. Mi azonban nem azon folytatnánk a hitvitát, hogy eltérőek-e a szövegek, hanem azt vizsgáljuk, hogy szem előtt tartva azt az igényt, hogy a szabályozás a jogalkalmazókat, a polgárokat kell hogy szolgálja, az ő érdekükben áll-e, az ő javukra szolgál-e a normaszöveg végső megfogalmazása.

A bizottsági ülésen különös vita alakult ki a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos rendelkezésekről. Azonban mind az előterjesztő, mind a bizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői egyetértettek abban, hogy az Alkotmánybíróságnak a hatályos polgári törvénykönyvnek a gyűlöletbeszéddel kapcsolatos módosítása tárgyában hozott júniusi döntése nyomán módosítani szükséges a törvényjavaslat e tárgyú rendelkezéseit, hisz ezeket az előterjesztő az alkotmánybírósági döntés megszületése előtt fogalmazta meg és nyújtotta be az Országgyűlésnek.

A bizottság nagy többsége köszönetét fejezte ki a kormánynak azért, hogy a törvényjavaslatot a nyár elején már benyújtotta, kellő időt hagyott a felkészülésre, lehetővé tette ennek a terjedelmes joganyagnak az alapos áttanulmányozását.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalóan azt mondhatom, hogy mind a szükségesség, mind a célok, a megoldások tekintetében általános vitára alkalmasnak tartotta az alkotmányügyi bizottság a törvényjavaslatot, támogatta a javaslatban megjelenő új jogintézmények bevezetését. A bizottság 17 igen, 13 nem szavazattal a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Salamon László képviselő úrnak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

(10.50)

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alkotmányügyi bizottságban a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a Kereszténydemokrata Néppárt tagjai fogalmaztak meg a többségi állásponttól eltérő véleményt.

Abban teljes volt az egyetértés a bizottságban, hogy időszerű és szükséges egy új polgári törvénykönyv megalkotása, az 1959-es Ptk. felett ugyanis valóban eljárt az idő. Nemcsak arról van szó, hogy az 1959. évi IV. törvény eredeti formájában a diktatúra korszakának terméke volt, ami önmagában különböző okok folytán ma már nem is lenne igazán probléma, a rendszerváltozást követően ugyanis folyamatosan sor került a törvény minden olyan módosítására, amelyet a jogállamiság biztosítása, illetve a magántulajdonára épülő piacgazdaság követelményei szükségessé tettek. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy bár ez a törvény annak idején magán viselte az akkori hatalom politikai megrendelésének jegyeit, de már az eredeti kodifikáció során is sikerült a civilisztika alapjait képező római jogi gyökerekből sok mindent átmenteni.

A rendszerváltozás következtében létrejött új gazdasági és társadalmi viszonyok tükrében azonban ez a Ptk., szűkre szabott szabályozási területe folytán, továbbá szerkezetében, egyes jogintézményeiben, jogi megoldásaiban, helyenként szövegezésében is elavulttá vált. Ezen túlmenően a polgári jogi viszonyok átfogó újraszabályozása jó lehetőséget nyújthat az elmúlt 50 év joggyakorlata során szerzett tapasztalatok újragondolására, a magánjogi viszonyok szabályozásának tökéletesítésére. Véleményünk kialakításánál nem kis mértékben esett latba annak mérlegelése, hogy mennyiben tud az előttünk fekvő javaslat a célkitűzéseknek megfelelni.

A civilisztika területe a jognak az a világa, amely más jogterületekhez képest a leginkább kapcsolódik a régi gyökerekhez. Közhely, de igaz, hogy a polgári jog jogintézményei alapvetően a római jogban gyökereznek. Ezek az intézmények és meghatározó szabályaik legalább másfél ezer éves, de még inkább kétezer éves múltra tekinthetnek vissza. Szabályozásuk, ha egyes részleteket illetően mutatnak is eltéréseket a mai szabályokhoz képest, a jogintézmények karakterét tekintve hosszú időn át formálódott és kikristályosodott, majd történelmi korokon lényegében változatlanul átívelő szabályokként léteztek és működtek. Ez a jogi világ nem tűri a politika vagy a fantázia ötletszerű beavatkozását, kellően meg nem alapozott rögtönzéseit.

Az új polgári törvénykönyv kidolgozása különösen elmélyült és gondos, magas szintű tudományos, szakmai munkát kíván. E nagyívű feladatnak az elvégzésére a Vékás Lajos akadémikus professzor vezette, kiemelkedő tudósokból és bírákból álló bizottság kapott megbízást. Ez a bizottság tíz éven át munkálkodott a törvénytervezeten, tevékenységük több kormány hivatali idején is átívelt. Nem titkoljuk, hogy amikor a kormány által beterjesztett, előttünk fekvő törvényjavaslatot a kezünkbe vettük, számunkra az volt az első kérdés, hogy mennyire felel meg a kormány előterjesztése a nagy tekintélyű kodifikációs bizottság szakértői javaslatának.

Egy: a római jog alapjaira építkező, megkérdőjelezhetetlen szakmai legitimitású törvényjavaslattal szemben azok a törvényhozók, akiknek az ügy természetéből adódóan tudása, ismeretei, tapasztalatai nem versenyezhetnek a törvényjavaslatot kidolgozó szakmai grémium kvalitásaival és lehetőségeivel, csak nagy visszafogottsággal és szerénységgel fogalmazhatják meg észrevételeiket.

A Vékás Lajos vezette kodifikációs bizottság megbízatását a kormány egy évvel ezelőtt minden elfogadható magyarázat nélkül megszüntette. Az előttünk fekvő tervezet végső formáját az igazságügyi tárca alakította ki. Miután a bizottság a tízéves munkájának eredményét ez év tavaszán "A polgári törvénykönyv szakértői javaslata" címmel megjelentette, lehetőségünk nyílt ennek és a kormány javaslatának összevetésére. Ebből egyértelműen látható, hogy a kormány - pestiesen szólva - alaposan beletenyerelt a kodifikációs bizottság munkájába. A törvényjavaslat a kodifikációs bizottság megoldásaitól számos ponton eltér, és a változások meglehetősen lényegesek. Már önmagában is kérdéses, hogy elfogadható-e egy tízéves, kiérlelt munka eredményének ilyenformán történő kezelése és átalakítása.

Összevetve a kodifikációs bizottság szakértői javaslatát a kormány által előterjesztett törvényjavaslattal, komoly aggályok merülnek fel bennünk a kormány javaslatának szakmai legitimációját illetően. Ezért úgy érezzük, indokolatlan a törvényjavaslathoz azzal a szakmai alázattal közelíteni, amely egy teljes értékű szakmai legitimációval rendelkező törvényjavaslatnak kijár.

Külön rá kell mutatnunk, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat a már korábban elfogadott Ptk.-koncepciótól is eltér. Ismeretes, hogy a kormány, mégpedig az MSZP-SZDSZ-többségű Medgyessy-kormány még 2003-ban fogadta el az új polgári törvénykönyv koncepcióját az 1003/2003. (I. 25.) számú kormányhatározattal. A Vékás Lajos vezette kodifikációs bizottság a feladatát az ebben a kormányhatározatban elfogadott koncepció szerint végezte el. Ehhez képest meglehetősen meglepő, hogy a kormány törvényjavaslata ettől a koncepciótól több ponton is eltér. Bár annak idején nem merült fel igény arra, hogy az Országgyűlés a polgári törvénykönyvről kétfordulós vitát folytasson és a koncepcióról maga határozzon, annál inkább indokolt lenne most a koncepcionális kérdésekről lefolytatandó vita megtartása, miután a kormány a törvényjavaslattal a már korábban kialakított koncepciótól eltérő törvényt akar az Országgyűléssel elfogadtatni. Mindenesetre a kormány adós annak magyarázatával, hogy mi tette szükségessé a korábbi koncepció részleges megváltoztatását.

Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban több olyan kérdést érintek, amelyet az alkotmányügyi bizottságban a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselőtársaim és köztük magam is szóba hoztam. Ezek a kérdések részben tisztán kérdésfeltevések anélkül, hogy azok egyben a törvényjavaslat adott érdemi megoldását feltétlenül opponáló vélemények lennének. Megfogalmazódtak ugyanakkor olyan ellenvélemények és fenntartások is részünkről, amelyekkel a törvényjavaslat súlyos fogyatékosságaira és hibáira hívtuk fel a figyelmet, s amely hibák akadályoznak bennünket abban, hogy a törvényjavaslatot jelen formájában támogatni tudjuk. Természetesen a bizottsági ülés keretei nem tették lehetővé, hogy felvetéseink és ellenvéleményeink, ellenvéleményt tartalmazó észrevételeink a teljesség igényével fogalmazódjanak meg. A kisebbségi álláspont előadójaként magamat is tartanom kell a példálózó jellegű megközelítéshez.

Az első kérdésünk a törvényjavaslat szabályozási körébe vont tárgykör terjedelmét érintette. Egyetértünk azzal ugyanis, hogy a polgári törvénykönyvnek a magánjogi viszonyok mind teljesebb körű kodifikációjára kell törekednie. Erre is tekintettel örömmel fogadtuk a törvényjavaslatnak azt a megoldását, hogy a családjog szabályait ismét e törvény keretei közé kívánja beemelni. Kérdés ugyanakkor, hogy mi indokolja a társasági jog szabályozásának kívül maradását. Kétségtelen, hogy ezt a kérdést a koncepció sem döntötte el, és az ügyben ellentétes vélemények is folyamatosan megfogalmazódtak, ugyanakkor európai példákat találunk a társasági jognak a polgári törvénykönyv keretében történő szabályozására.

A törvényjavaslat a szellemi alkotások jogának területét változatlanul külön törvény szabályozásában adja. Ugyanakkor nem teljesen világos a szabályozási terület és a meghozandó polgári jogi kódex kapcsolata. Úgy tűnik, hogy ez a kevés kapocs is, amely a ma hatályos Ptk. és a szellemi alkotások között fennáll, megszüntetésre kerül.

Kérdésként merült fel az is, hogy miért vetette el a kormány a bizottság szakértői javaslatának néhány, a most hatályos jogi megoldásokon túllépő, azon újító nagyon fontos javaslatát. Az alkotmányügyi bizottságban példaként egyrészt a nem tulajdonostól történő tulajdonszerzés témakörét, másrészt öröklési kérdéseket említettünk. A Vékás-féle kodifikációs bizottság a nem tulajdonostól való tulajdonszerzés jogi következményeit illetően a jóhiszemű vevő pozícióját kívánta erősíteni. Nem világosak azok a szempontok, amelyek a kormányt vezették, amikor ezt a javaslatot figyelmen kívül hagyta.

(11.00)

Hasonlóképpen lényeges és megfontolandó változást jelentene a házastárs és a szülő törvényes öröklési viszonyának újragondolása, amelyre a bizottság szakértői anyaga javaslatot tesz. Itt arról volna szó, hogy az új törvény változtasson azon a helyzeten, hogy a hagyatékot leszármazók hiányában - nem ideértve az ági vagyont - egyedül a túlélő házastárs örökölje. Ezzel szemben kétségtelen ellenvéleményként fogalmazódhat meg, hogy a javaslat eltér a magyar öröklési jog hagyományaitól; mindenesetre súlyánál fogva ez a kérdés is átgondolásra érdemes.

Ugyancsak indokolt külön megvizsgálni a leszármazó és a túlélő házastárs öröklési viszonyát, figyelemmel a túlélő házastárs özvegyi jogával kapcsolatos, az elmúlt évtizedek során a gyakorlatban is felmerült kérdésekre.

A törvényjavaslat súlyos hiányosságának tartjuk, hogy nem oldja meg a telekkönyvi joggal kapcsolatosan felmerült kérdéseket. Ez annál inkább is érthetetlen, mert a kormány által elfogadott koncepció kifejezetten rendelkezett arról, hogy az ingatlan-nyilvántartás szabályait a polgári törvénykönyvben kell elhelyezni.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezzel a kérdéssel összefüggésben lehetne megoldani egy, már hosszú ideje sürgető feladatként jelentkező kérdést, a telekkönyvezés bírósági kontroll alá helyezését. Olyan követelményről van szó, amelyben a jogásztársadalom, a szakma szinte teljesen egyöntetű, azonos véleményen van. Az ingatlan-nyilvántartás közhitelességének megerősítése, az erre szolgáló garanciák biztosítása nem halasztható tovább. Mi lehet erre alkalmasabb helyzet és lehetőség, mint az új polgári törvénykönyv megalkotása?

Több kritikus észrevétel merült fel a törvényjavaslatban megjelenő családjogi szabályozással kapcsolatban. Nem értünk egyet azzal, hogy a törvényjavaslat nem tesz említést a házasság és a család védelmének elvéről, és megelégszik ennek csupán az alkotmányban történő megjelenítésével.

Nem értünk egyet azzal sem, hogy ellentétben a hatályos szabályozással, a törvényjavaslat elhagyja a házastársak kötelességeinek köréből a hűség követelményét. Legyen szabad ezzel kapcsolatban utalnom arra, hogy hatályos jogunk jelenleg is jelentőséget tulajdonít ennek a követelménynek, hiszen a hűtlenség köznyelven szólva bontóok lehet, és kihathat a házastársi tartás, sőt még a gyermekelhelyezés elbírálására is. Az apaság vélelmének főszabálya maga is a kölcsönös hűség vélelmén alapul. Leginkább azonban ennek a követelménynek az erkölcsi tartalmát hangsúlyozzuk.

Hiányoljuk, hogy a törvényjavaslat nem vezetné be a több európai országban elfogadott jegyesség intézményét, miközben eltörölné a házasságkötés előtti várakozási idő szabályát.

Nem tudjuk támogatni azt sem, hogy a törvényjavaslat a házasság felbontását a közjegyző hatáskörébe utalja. A törvényjavaslat indokolásában ezzel kapcsolatban szereplő érv, nevezetesen, hogy egyéb vitás kérdés hiányában ezt az egyszerű eljárást lenne indokolt követni, nem meggyőző. A bíróság előtti bontóper sem húzódik el ilyen esetben, egyébként pedig a felek a közjegyző házasságot megszüntető végzésével szemben a törvényjavaslat szerint is bírósághoz fordulhatnának. Számtalan esetben fordul elő az is, hogy az úgynevezett közös megegyezéses bontóperek menet közben vitás ügyekké alakulnak, mert a megegyezés felborul.

Ezek a gyakorlati ellenérvek a törvényjavaslat megoldásával szemben, de azt is hangsúlyozni kell, hogy elvi kérdésnek tartjuk azt, hogy a házasság felbontásának aktusa a bírói hatalmat gyakorló állami szerv, a bíróság kezében maradjon. Ennek megszüntetését, ami nemzetközi összehasonlításban szinte példa nélküli, rossz üzenetnek tartjuk.

A családjogi kérdések közül végül elfogadhatatlan számunkra a bejegyzett élettársi kapcsolat jelenlegi, a törvényjavaslatba is átvett szabályozása. Ezzel kapcsolatos ellenérveinket az ezt a jogintézményt meghonosító, a polgári törvénykönyv korábbi módosítását tartalmazó törvény közelmúltbeli tárgyalása során kifejtettük. Az alkotmányügyi bizottság ülésén ezek taglalására külön nem tértünk ki, és ezért itt sem kívánok erről részletekbe bocsátkozni, csupán emlékeztetőként azt emelem ki, hogy ez az intézmény valójában az azonos neműek számára kíván burkoltan egy, a házassághoz megszólalásig hasonló jogintézményt teremteni, amely alkotmányossági problémákat is felvet. A kérdés alkotmányjogi vonatkozásairól majd később.

Problematikusnak tartjuk a cselekvőképesség szabályozására vonatkozó részeit is a törvényjavaslatnak. Úgy véljük, hogy a javaslatban szereplő szabályozás gyakorlati alkalmazása sok nehézséget és problémát fog okozni.

Nem tudjuk támogatni azt sem, hogy a törvényjavaslat a naturális obligációk, azaz a bírósági úton nem érvényesíthető követelések körét szűkíteni kívánja. Itt egy, a római jogból átvett ősi szabályozás alapvető megváltoztatásáról lenne szó, arról, hogy a törvényjavaslat lehetővé tenné a játékból és fogadásból történő követelések bíróság előtti érvényesítését, amelyre sem most, sem a római korig visszamenőleg nincs és nem is volt lehetőség. A kérdés alapvetően erkölcsi és értéktartalmú, de a jelenlegi, egyben hagyományos szabályozás fenntartása mellett praktikus érvek is szólnak. Képzeljük el azt a képtelen helyzetet, hogy például a kártyajátékokból eredő viták, illetve az ebből eredő követelések bíróság elé lennének vihetők!

A bizottság kisebbségi álláspontjának kialakításában nagy súllyal esett latba két alkotmányossági probléma. Az egyik a már bejegyzett élettársi kapcsolat kérdése. Az ezt intézményesítő, közelmúltban meghozott törvényt, mint ismeretes, az Alkotmánybíróság előtt többen is megtámadták. Az Alkotmánybíróság remélhetőleg mihamarabb dönteni fog az ügyben, mivel a megtámadott törvény 2009. január 1-jén lépne hatályba, és a jogbiztonság követelménye nyilvánvalóan ezelőtti elbírálást indokol. Ha az új Ptk.-t úgy fogadná el az Országgyűlés, hogy abban a bejegyzett élettársi kapcsolat Alkotmánybíróság előtt megtámadott szabályozása benne maradna, a szabályozás alkotmányellenességének megállapítása esetén az a helyzet állna elő, hogy ezt a nagyszabású törvényt mindjárt megalkotása után és egyben hatálybalépése előtt módosítani kellene.

(A jegyzői széket Török Zsolt foglalja el.)

Az persze csak a kisebb probléma, hogy ez pestiesen szólva így nagyon "snassz" lenne, sokkal lényegesebb azonban ennél az, hogy egy magára kicsit is adó országgyűlés nem fogadhat el olyan szabályozást, amelyben ilyen, az alkotmányellenesség gyanúját hordozó megoldás szerepel. Itt tehát nemcsak arról van szó, hogy sokunk számára értékeink iránti elkötelezettségből elfogadhatatlan az egyneműek számára biztosított kvázi házasság megoldása, hanem hogy az Országgyűlés ne menjen bele egy olyan szabályozásba, amely későbbi megváltoztatására az Alkotmánybíróság döntése az Országgyűlés egészét, az egyes képviselők értékválasztására tekintet nélkül esetlegesen kötelezni fogja. Ez a fiaskó egyébként elkerülhető lenne azzal, ha a törvényjavaslat tárgyalásával bevárnánk az Alkotmánybíróság döntését, amint azt Répássy képviselőtársam a bizottság ülésén javasolta.

Amikor azt a kérdést kellett eldöntenünk, hogy a törvényjavaslatot most, jelen állapotában általános vitára alkalmasnak tartjuk-e, akkor ez az alkotmányos probléma minden egyébtől függetlenül elegendő akadály volt ahhoz, hogy erre a kérdésre nemmel válaszoljunk.

A másik alkotmányossági probléma ennél is súlyosabb. A törvényjavaslat az úgynevezett gyűlöletbeszéd szankcionálása érdekében változatlanul azt a szabályozást tartalmazza, amit az Alkotmánybíróság a Ptk. korábbi módosításának normakontrollja eredményeként a közelmúltban alkotmányellenesnek ítélt.

Egyszerűen minősíthetetlen az az attitűd, amely az Alkotmánybíróság említett döntésének semmibevételével a kormány részéről megnyilvánul. Erre nem válasz az, amit felvetésünkre a miniszter úr a bizottsági ülésen elmondott, mármint hogy a törvényjavaslatot előbb nyújtották be az Országgyűlésnek, mielőtt az Alkotmánybíróság a döntését meghozta volna. A Házszabály az új változat benyújtásának lehetővé tételével megoldást kínál az ilyenféle helyzet elkerülésére.

Nyilvánvaló, hogy a kormány oldaláról sem vitatottan alkotmányellenes elemet tartalmazó törvényjavaslatot nem támogathatjuk.

Végül a törvényjavaslat több részletével kapcsolatosan felmerült azon kritikákról kell említést tennem, amely egyes pontokon az előttünk fekvő tervezet fogalomhasználatának pontatlanságára, vitathatóságára, sőt szövegezésének színvonalára vonatkozik. A teljesség igényére itt sem vállalkozhatom, csupán rövid utalásokra szorítkoznék. Ilyen kérdés például a dolog fogalmának korábbitól eltérő meghatározása, a fogyasztói szerződések alkalmazásával kapcsolatos szabályozás, de ilyenek egyes értelmező rendelkezések, vagy a szövegezés színvonalának kritikájára példaként a lízingszerződések és faktoringszerződések szabályozása említhető.

(11.10)

Mondanom sem kell, hogy a törvényjavaslat eme gyengeségeitől a Vékás-féle kodifikáció munkája még mentes volt.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Összegzem a kisebbségi álláspontot: az alkotmányügyi bizottság kisebbségi véleményen levő képviselői tudatában vannak annak, hogy milyen különleges vállalkozás (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az új polgári törvénykönyv megalkotása. Ez a kódex alapvetően kihat jogrendszerünkre, és személyi, valamint vagyoni viszonyainak szabályozásán keresztül döntően befolyásolja az ország polgárainak életét. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ezért nem mindegy, hogy milyen törvénykönyvet alkotunk. Éppen a felelősség súlyát átérezve...

ELNÖK: Köszönjük szépen...

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: ...a megválaszolatlan kérdésekre és a kifogásolható, illetve egyes, elfogadhatatlan megoldásokra tekintettel, külön kiemelve az alkotmányossági problémákat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), jelen állapotában ezt a törvényjavaslatot a bizottság kisebbsége általános vitára nem tartja alkalmasnak, és érdemben sem tudja támogatni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP és az MDF soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kicsit sajnálom, hogy nem fértünk bele a húsz percbe, de úgy tekintettem, mintha kért volna még egy percet, és ezért aztán ezt meg is adtam.

Tisztelt Országgyűlés! Most a további bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetése következik nem húsz, hanem tíz-tíz perces időkeretben. Legelőször megadom a szót Tóth Gyulának, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának. Öné a szó, képviselő úr, parancsoljon!

TÓTH GYULA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a sajátos helyzetben vagyok - ami persze összefügg a jelenlegi politikai viszonyainkkal -, hogy az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság ellenzéki kisebbségi véleményét és kormánypárti kisebbségi véleményét is elmondhatom a tárgyalt törvényjavaslat általános vitájának kezdetén. Ez a kettősség tükröződik abban, hogy az egyik kisebbségi vélemény általános vitára alkalmasnak tartja a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot, a másik kisebbségi vélemény szerint pedig a kormánynak vissza kellene vonnia ezt a törvényjavaslatot. Sajátos helyzetemből következően - ilyen persze volt már a rendszerváltás utáni törvényhozás gyakorlatában többször is, de a mögöttes tartalom minden korábbitól eltérő - mindkét álláspontot van szerencsém ismertetni.

Az ellenzéki kisebbségi véleményt körülíró kérdések között megfogalmazódott, hogy miért volt szükség a kodifikáció már kialakult, majdnem évtizedes menetének megváltoztatására az utolsó időszakban. A korábbi szakmai résztvevőket miért rekesztették ki, amikor - ezt most idézőjelbe kell tennem - a kormánykoalíció mindig azt mondja, hogy szakmai vitát szeretne folytatni? Mit tervez a kormány a szakértők által korábban kiadott könyv megállapításaival? Átvette-e a kormány az Országgyűléshez benyújtott törvényjavaslatban a szerzők észrevételeit? Nem tartja-e szükségesnek a kormány, hogy a törvényjavaslatot visszavonja, és olyan formában terjessze be az Országgyűlés elé újra, amely bír egyfajta széles körű szakmai konszenzust, szakmai legitimációt?

Kérdés hangzott el azzal kapcsolatban is, hogy a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozása során az azonos és különböző nemű emberek esetében egyaránt elismerné a bejegyzett élettársi kapcsolatot. Vihart kavart ez a történet, és éppen emiatt miért nem várta meg a kormány a szabályozással az Alkotmánybíróság döntését?

Annak belátása mellett, hogy a cselekvőképesség szabályozásához körültekintően kell hozzálátnunk, a cselekvőképesség korlátozása, illetve annak a szűkítése is helyes. Miért nem akarja az előterjesztő, hogy a bíróság cselekvőképességet kizáró gondnokság alá helyezhessen nagykorú személyeket? Mi lesz a jövőben azokkal, akiket valóban gondnokság alá kell helyezni?

Mivel a törvényjavaslat megváltoztatja az alapítványok létrehozásának feltételeit, mi lesz a különbség az alapítvány és egy társadalmi szervezet között? Csak az, hogy az alapítvány létrehozásához alapító tőke is kell? Miért nem tehető egységessé a bírói gyakorlat akkor, amikor olyan ellentmondásokkal terhelt a mai eljárási rend, hogy ha egy, már bejegyzett alapítványt elvisznek egy másik bíróságra, egyáltalán nem biztos, hogy ott hiánypótlás nélkül bejegyzik?

E vélemények képviselői szerint tehát a benyújtott törvényjavaslat nem támogatható, egyrészt mert nem vette figyelembe a Vékás Lajos vezette szakértői bizottság észrevételeit, másrészt megítélésük szerint a bizottsági ülésen feltett kérdéseikre sem kaptak választ.

A kormánypárti kisebbségi vélemények is az új polgári törvénykönyv tervezetét elsősorban emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi szempontból közelítették meg. A támogató vélemények képviselői nyolc pontban foglalták össze a törvényjavaslatnak a bizottság feladatköre szempontjából különösen fontos, tervezett rendelkezéseinek nyilván csak egy részét, a kisebbik részét.

Úgy érveltek, ha egy készülő törvényben olyanok fogalmazódnak meg, hogy véget vethet a mai gyakorlatban szinte futószalagszerűen lezajló gondnokság alá helyezési perek gyakorlatának; senkit sem lehetne a törvényjavaslat hatálybalépése után általában és mindenre kiterjedően, véglegesen megfosztani cselekvőképességétől; a belátási képességeiben korlátozott személy autonómiájában csak annyiban lehet korlátozott, amennyiben ez emberi jogainak és érdekeinek védelmében feltétlenül szükséges; a szinte teljes jogfosztást jelentő cselekvőképességet kizáró gondnokság intézményét remélhetően véglegesen felszámolja; a törvényjavaslat nemcsak azokat a személyeket tekinti cselekvőképesnek, akik egyedül képesek döntéseket hozni, hanem azokat is, akik segítséggel képesek saját ügyeikben eljárni; kiküszöböli a mechanikus, orvosi diagnózison alapuló, papírízű, lélektelen szemléletet; a bíróságoknak egyebek mellett behatóan vizsgálni kell, vannak-e az alany környezetében olyan segítségnyújtási formák, amelyek nagy biztonsággal elegendőek helyzete megoldásához, és végül a hivatásos támogató néven bevezetendő jogintézmény létrehozásával azoknak nyújt segítséget, akik nem családban élnek, szociális kapcsolatrendszerrel nem rendelkeznek, pszichés állapotuk vagy szenvedélybetegségük miatt egyes vagyoni, személyi ügyeik intézése során támogatásra szorulnak - márpedig, tisztelt képviselőtársaim, a törvényjavaslatnak a szelleme és a tartalma is ilyen -, akkor az a kormánypárti országgyűlési képviselő, aki az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságnak a tagja, mi mást mondhatna, mint azt, hogy ezt a közel 1200 paragrafust tartalmazó törvénytervezetet támogatni kell.

Hasonló véleményt váltott ki például az is, hogy nagyobb védelmet kapnak a túlélő házastársak, a bejegyzett élettársak, élettársak. Ha ebben a szellemben folytatódik a törvényhozás gyakorlata, akkor remélni lehet, hogy Magyarországon is meghonosodhat az az európai felfogás, amely a gyermek mellett a házastársat is előnyben részesíti az öröklés során, vagy legalábbis a gyermekkel azonos nagyságrendű öröklésre jogosíthatja.

Mivel azonban még Magyarországon nem így gondolkodunk - pedig hát nálunk is előfordul, hogy a szülő elhunytakor a gyermek már rendelkezik valamiféle egzisztenciával -, a jelenlegi javaslat sem helyezi a házastársi öröklést a gyermeki elé, de lehetővé teszi, hogy a túlélő házastárs választhasson a haszonélvezeti jog vagy egy gyermekrész tulajdonának megszerzése között. Ez egyben a röghöz kötöttséget is enyhíti, annyiban mindenképpen, hogy az új házasság nem szünteti meg a túlélő házastársi jogokat.

(11.20)

Közszereplőként valamennyi képviselőtársam tudja, hogy jelenleg akkor is elmarasztalhatja a bíróság a sajtót, ha mindössze pontosan beszámol a politikai szócsatákról. Szócsaták pedig nemcsak voltak, vannak, lesznek is. Az új polgári törvénykönyv tervezete is fenntartja a sajtó-helyreigazítás intézményét, de hatálybalépése után nem lehetne sérelemdíj vagy kártérítés megfizetésére kötelezni a sajtót, ha a nyilvános rendezvényeken elhangzottakról a nyilatkozó pontos megjelölésével, az elhangzottaknak megfelelően, szöveghű idézet formájában tudósít.

Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kormánypárti kisebbsége támogatja a törvényjavaslatot azért is, mert széles körű tematikus egyeztetés volt éveken át számos szervezettel, az Országos Közjegyzői Kamarától a Magyar Helsinki Bizottságig.

Tisztelt Országgyűlés! Végül: az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a T/5949. számon előterjesztett, a polgári törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot 9 igen és 9 nem szavazattal általános vitára nem tartja alkalmasnak.

Elnök úr, köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Először megadom a szót Dér Zsuzsannának, a bizottság előadójának. Parancsoljon, öné a szó, képviselő asszony.

DÉR ZSUZSANNA, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság 2008. szeptember 9-én tárgyalta az új polgári törvénykönyv tervezetét. Mint a bizottság nevéből is kitűnik, a feladatköre rendkívüli módon szerteágazó, ezért az új törvénykönyv több könyvével is kellett, hogy foglalkozzék.

A személyek joga kapcsán a többségi vélemény megfogalmazta, hogy a nagykorú személyek döntéshozatalának támogatása, mint új jogintézmény, mindenféleképpen támogatandó. A szocialista és e tekintetben a liberális többség az értelmi képessége vagy pszichés állapota vagy éppen szenvedélybetegsége miatt önállóan, a károsodás veszélye nélkül eljárni nem tudó nagykorú személy vonatkozásában egy arányos, differenciált, az önálló életvitelhez szükséges, legkevésbé korlátozó támogatás bevezetését mindenképpen üdvözli. Úgy fogalmazott a többség, hogy ez az új jogintézmény lehetőséget ad a károsodott személyek önbizalmának, önbecsülésének visszaszerzésére.

Nagyon fontosnak tartotta a többség azt a tervezett jogszabályt, hogy csak és kizárólag a legszükségesebb esetekben, és csak meghatározott ügycsoport tekintetében kerülhet sor a jövőben a cselekvőképesség korlátozására. Feltehetően ennek a szabályozásnak a révén hosszú távon csökkenni fog a gondnokság alá helyezettek száma. Ezzel kapcsolatban ugyancsak megfogalmazódott, hogy ezeknek a sérült embereknek, akár értelmi képessége vagy pszichés állapota okán sérült embereknek az önbecsüléséhez hozzájárulhat ez az új szabályozás. Fontos garanciális elemként fogalmazta meg a bizottság, hogy legalább ötévenkénti felülvizsgálatra kell hogy sor kerüljön, és a gyámhatóság helyett a jövőben ezt a felülvizsgálatot a bíróság kell hogy elvégezze.

Üdvözölte a szocialista többség mint új jogintézményt az előzetes jognyilatkozat-tételt is. Az a nagykorú személy, aki feltehetően akár betegsége vagy egy olyan időskori leépülés miatt tart attól, hogy a későbbiekben talán elveszíti a józan belátóképességét, közokiratban vagy ügyvéd által ellenjegyzett okiratban előzetesen jognyilatkozatot tehet, a jövőre nézve korlátozhatja a környezete cselekvését. Gondolok itt arra, hogy tiltakozhat az ellen például, hogy gondnokot nevezzenek ki X. személyében, vagy őt szociális intézményben helyezzék el.

A támogatott döntéshozatal a többszörösen sérült, fogyatékossággal élő személyek tekintetében egy rendkívül üdvözlendő új jogintézmény. A cselekvőképességében nem korlátozott, de döntésre szoruló személyek támogatásáról van itt szó. Egy vele bizalmi viszonyban lévő személy segítségével járhat el az ő ügyeiben, meghatározott ügyekben vagy ügycsoportokban. Itt is azt hangsúlyozta a bizottság többsége, hogy ez az új támogató döntéshozatali rendszer a súlyosan sérült, de támogatásra szoruló emberek tekintetében egyfajta garancia, és ugyancsak hozzájárulhat az önbecsülésük visszaszerzéséhez.

Nem egészen a szociális, ifjúsági és családügyi bizottság témája, de tekintettel arra, hogy a szociális gondozás területén egyre több alapítvány vállal szerepet, ezért az alapítványokra vonatkozó támogatás szabályainak módosulásáról is szót váltott a bizottság. Mindenképpen támogatja azt a törekvést, hogy ne legyen szükséges a közérdekű és tartós alapítványi cél, hiszen egy-egy cél viszonylag rövid idő alatt is megvalósulhat, illetve nagyon jónak tartja és támogatandónak a többség, hogy lehetőség nyílik az alapítványi cél módosítására. Ugyanis az alapítványokban nemcsak eszközök és vagyoni elemek találhatók, hanem nagyon sok szellemi tőke, amit egy-egy cél megvalósítása után kár lenne parlagon hagyni.

A családjogi könyv tekintetében a kisebbségi vélemény hangsúlyozta, hogy kodifikációs hiba, hogy a családjogi rész a polgári törvénykönyv részeként került beterjesztésre, hiszen a korábbi családjogi törvény, illetve a jelenleg hatályos családjogi törvény nagyon sok eljárásjogi elemet is tartalmaz, ami idegen egy kódextől, idegen a polgári törvénykönyvtől. Nos, a többség éppen úgy fogalmazott, hogy ez viszont tökéletesen összhangban van azzal a céllal, hogy a polgári törvénykönyv a nem jogvégzett, laikus emberek számára is kezelhető, használható, érthető legyen, ne kelljen minden, az élet során felmerült gond és probléma tekintetében ügyvédhez, jogászhoz fordulni. Mindenképpen jónak tartjuk és rangnak azt, hogy a családjog bekerül a polgári törvénykönyvbe, hiszen azért a törvények közti hierarchiában elfoglalt szerep rendkívül fontos.

Az új szabályozásban a házasság közjegyző általi megszüntetését a többség igenis jónak tartja, hiszen amennyiben a házastársak azt közösen kérik, nincs a házasságból közös kiskorú és nincs eltartásra szoruló gyermek, és a házastársak megegyeztek a lakáshasználat vagy a közös vagyon megosztásában, akkor ezzel az új jogintézménnyel a bíróságok túlterheltsége is csökkenthető. A házassági vagyonjogi szerződés részletes szabályozását is üdvözölte a többség.

A legnagyobb vitát és elsődlegesen ideológiai és erkölcsi alapú vitát a bejegyzett élettársi kapcsolat szabályozása váltotta ki. Úgy fogalmazott egyik ellenzéki képviselőtársam, hogy ez a javaslat a devianciát kívánja törvényi szintre emelni. Úgy gondolom, hogy emiatt feltétlenül szót kell arról váltanunk, hogy ma Magyarországon 44 500 házasságból 24 800 végződik válással. Úgy gondolom, hogy nem szabad deviánsnak bélyegeznünk azokat az embereket, akik közel egymillióan vannak Magyarországon, tehát a lakosság 10 százaléka, akik nem házasságban, de családban élnek, párkapcsolatban, élettársi kapcsolatban. Nem szabad deviánsnak bélyegeznünk azt a 266 ezer gyermeket, akik élettársi kapcsolaton alapuló családban nőnek fel, és talán nem szabadna kirekesztenünk azt a 199 ezer gyermeket, akik 15 év alattiak, és ugyancsak élettársi kapcsolaton alapuló családban nőnek fel.

(11.30)

Hangsúlyoznom kell, hogy a szocialista többség a családot mint alapegységet igenis védi, és egyetért a családjogi könyv azon kiegészítő elveivel, ami nagyon fontos, és nyomatékosan hangsúlyt kell kapjon itt is, hogy védi a családi kapcsolatokat, a gyermek érdekeit, az egyenjogúság elvén alapul, és a méltányosságot, illetve a gyengébb fél védelmét helyezi előtérbe.

Nagyon fontosnak tartjuk azt az új jogintézményt, ami a közvetítői, mediációs eljárásra vonatkozik. Itt a házasság megromlásakor tartjuk rendkívül fontosnak a gyermek érdekében, hogy egy mediátor, egy akár jogász, pszichológus vagy pedagógus közbejöttével próbáljanak a gyermek érdekében megállapodni.

Volt még jó néhány olyan észrevétel a többség részéről az örökbefogadással vagy éppen az öröklési joggal kapcsolatban, amit idő hiányában ismertetni nem tudok. Ezért összegzésként annyit kívánok elmondani, hogy az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság 15 igen szavazattal, 12 nem ellenében a polgári törvénykönyv tervezetét általános vitára alkalmasnak tartja, és a tisztelt Háznak megvitatásra javasolja.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a kisebbségi vélemény ismertetésére kerül sor, így megadom a szót László Tamás képviselő úrnak, hogy ismertesse a kisebbségi véleményt.

LÁSZLÓ TAMÁS, az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Mélyen tisztelt kodifikációs Bizottság! Bizottságunkban a számunkra alapvetően érdekes családjoggal foglalkozó részt vizsgáltuk, hogy az alkalmas-e az általános vitára. Mit jelent az, hogy alkalmas valami valamire? Azt, hogy betölti-e a feladatát, egy kitűzött célt el lehet-e érni általa. Egyáltalán, mi lehet a célja a családról és a házasságról, e két alapvetően organikus intézményről szóló törvénynek, normakódexnek?

Az egyik alapvető cél az ember és világképi visszatükrözése lehet, hiszen ez a törvény alapvetően, lényegi pontjaiban mélyen érinti az emberről alkotott képünket. A miniszter úr által korszakosnak mondott törvénytervezet az önök emberképét mindenképpen tükrözi, de az általunk a következőkben megfogalmazott emberképnek csak elmosódó nyomait, töredékes visszfényét látjuk.

A házasság és a család a kötöttségeinkről szól. Erről szólok elöljáróban. Az ember léte kötöttségek nélkül elképzelhetetlen. Létünket a kapcsolatteremtő képesség és készség, a kötöttség lehetősége és igénye döntően meghatározza. Az ember kötődő lény, aki a kötöttségeiben valósítja meg magát, és nem önmagában. Egész életútját végigkíséri a kötöttség utáni vágy és a tőle való félelem. Élete a kötődés fájdalmas és boldogító tapasztalataiból áll. A kötöttség vágya minden ember pszichikai öröksége, az emberek testi és lelki egymásrautaltságára épül. Az olyan kötöttség, amely megfelel az ember igényének, minden életkorban közös feladatokat, problémát, áldozatot, munkát, önnevelést jelent. Nagy probléma természetesen az, hogy kevés embernek adatik meg a pozitív házassági és családi tapasztalat, és az iskolákban sincs olyan példa, nevelési metódus, amelyik a házasságra, a családra készítene fel.

Annak megállapítása rendkívül fontos, hogy az ember alapvetően kötődő lény, egzisztenciájától elválaszthatatlan a kötöttség, de sokan meg akarnak itt állni, félve az ebből egyébként természetesen fakadó intézményesüléstől. Ezen az alapon utasítják el a házasságot és családot mint intézményeket. Való igaz, hogy erre a két dologra törvények, formatizált gazdasági összefüggések s a többik rakódtak rá korunkban, a házasság és a család gyökere és a lényege ennek ellenére nem intézményjellegű, hanem természetelvű organikus valóság. Sőt, kimondhatjuk azt a házasságról, hogy az minden emberi közösségi kapcsolat ősmintája, minden közösség ebből az érzelmi, szexuális és gazdasági egységből vezethető le.

A kötöttség tartóssága követeli a formákat és a formákat meghatározó intézményeket. Mi az intézmény célja? Az, hogy megvédje az emberi kapcsolatokat a szubjektivizmus és az individualizmus veszélyeitől, segítsen, amikor kell, tehermentesítsen, szabályozza az érintkezés formáit és kötelességeit. Az intézményesítés nem lehet öncélú, hanem a kötöttségek hordozóit, a házasságot és a családot kell szolgálnia.

A kapcsolatok életben maradásához szükség van a kötelékek szabályozására, bizonyos értékek és előzetes normák bemutatására és megfogalmazására, s eligazításra a feladatok, elvárások és követelmények között. Az intézmények az emberi kapcsolatok és kötöttségek nélkülözhetetlen alkotóelemei. A probléma hátterében, hogy a kapcsolatok és kötöttségek intézményesítése szükséges-e, lehetséges-e, és hol vannak ennek a határai, az egyén és a társadalom viszonyának kérdése húzódik meg. Ez a kérdés akörül forog, hogy az egyén autonómiaigénye a közösség utáni vággyal és a közösség elvárásai az egyénnel szemben hogyan egyeztethetők össze.

A megoldás nem az intézmény megszüntetése vagy állandó rombolása, hanem olyan kötöttségek teremtése, amelyben megtapasztalható a kötöttség mint igény és a feladat mint felelősség. Ez azonban már minden kötöttség visszacsatolásának kérdése. A kötöttség titka ember voltunk gyökereit - a szeretet, élet, felelősség, önmagunk elfogadása, közösség -, végső soron a teremtés értelmét érinti. Azt látjuk, hogy az ember legmélyebb vágyai találkoznak ezzel a két alapvetően organikus intézménnyel, a házassággal és a családdal.

A kérdés az, hogy ez a törvénytervezet visszatükrözi-e ezeket a kötöttségről szóló alapvető gondolatokat. Elvárható-e egy törvénytervezettől ez egyáltalán? Úgy gondolom, hogy igen. Ha erre nem vagy csak töredékesen képes, sőt, ha ezzel alapvetően ellentétes világ- és emberképet sugall, akkor ez a szöveg alkalmatlan arra a célra, amelyet a címében kimond, akkor ez a törvény más címet kellett volna kapjon, például azt, hogy házasságtalan és családtalan jog. Mert egy olyan világban is szükség van persze jogra, ahol e két organikus intézmény már felbomlott, és a fennálló rendszer ezt a bomlást segíti elő, de ez egy atomizált és kétségbeesett társadalmat vetít elénk. Ez a törvénytervezet sajnos ilyen már az alapelveinek megfogalmazásában is.

Az, hogy hiányzik az alapelvek közül a házasság alkotmányban lefektetett védelmének a kibontása, tudatos és az egész törvényen végigvonuló döntése az én szabadságát mindenek fölé helyező jogalkotónak. Az a hivatkozás sántít, hogy ez benne van az alkotmányban, ezért itt nem kell megemlíteni. Csak halkan jegyzem meg, a többi alapelv is benne van alkotmányban, itt mégis kifejtve szerepelnek.

Az Alkotmánybíróság 14/1995. számú határozatából csak néhány gondolatot mondok. A házasság intézménye kultúránkban és jogunkban is hagyományosan férfi és nő életközössége. Ez az életközösség tipikusan közös gyermek születését és a családban való felnevelését célozza, amellett, hogy a házastársak kölcsönös gondoskodásban és támogatásban élésének is kerete s a többi. Ez a magyarázata annak, hogy az alkotmány a 15. §-ban együtt említi a védelem két tárgyát: a Magyar Köztársaság védi a házasság és a család intézményét. A törvény az alkotmány szűkszavú megfogalmazásán túl ki kellett volna bontsa ezt a mondatot, hiszen ez a törvény szándéka szerint egy kódex egyben, összesítve mindazt, amit ebben a vonatkozásban a jog megfogalmazhat.

Mit látunk a családjogról szóló könyvben? A modernnek mondott társadalom felbomlása, a társadalom szétesése bontakozik ki a szemünk előtt. Azt mondják önök, hogy a házasság és a család válságban van. Ezzel szemben mi azt mondjuk, hogy nem a házasság és a család van válságban, hanem az ember, az identitásában elbizonytalanodott, céljaiban, rendeltetésében, életszemléletében fájdalmasan individualizálódott ember van válságban. Ez a törvény abban, hogy a különöst emeli általánossá és normává, például a bejegyzett élettársi kapcsolatot a házasság rangjára emeli, a modern kori ember válságát nem enyhíti, hanem ezt emeli törvényi erőre, s ezzel egyszer s mindenkorra rögzíti azt.

Hogy mennyire veszélyes ez a törvény, mutatja egy nekem küldött levél. Egy részletet olvasok belőle.

(11.40)

"Véleményem szerint az európai kultúra, benne természetesen mi is, a törvényalkotás terén elvesztettük a csatát. Olyanok ülnek ott többségben, mármint a törvényhozásokban, olyanokat támogat a mindent a haszon szempontjából néző pénz, akik az életellenes elveket a törvényekbe iktatják. Természetesen amit lehet, meg kell tenni, de nem szabad hiú reményeket táplálni. Ha azt akarom, márpedig azt akarom, hogy ez a nép és tágabban az európaiság megmaradjon, akkor ma azonnal elítélt leszek. A tömeg természetesen tapsolni fog mindenfajta könnyítésnek, és a lángossütő bácsitól kezdve az egyetemi tanárig bezárólag élénken helyeselni fog, minek ez a nagy hercehurca és sok utánajárás, ha már úgyis megromlott a kapcsolat. Ha a fog elromlott, ki kell húzni. Mi viszont csak egyet tehetünk: nősülünk, gyermekeket vállalunk, neveljük őket, és nem válunk, és emellett figyelemmel tartjuk és segítjük egymást, magyarán: közösséget alkotunk."

Miről szól ez az idézet? A nemzet egészséges részének a legyintéséről, aminél fájdalmasabb és súlyosabb dolog törvényhozóval nem történhet. Miniszter úr ezt feltehetően nem is érti, mert önnek, mint ahogyan az alkotmányügyi bizottságban elmondta, ez az egész csak egy jóízű vitatkozási terep, nekünk viszont az életünk. Mindezért és a későbbiekben kifejtendők miatt alkalmatlan ez a házasságtalan és hovatovább családtalan jogról szóló könyv, a polgári törvénykönyv harmadik, a családjogról szóló kötete az általános vitára.

Köszönöm a szót. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megkérdezem, hogy a kulturális és sajtóbizottság állásfoglalását kívánja-e valaki ismertetni. Ha igen, kérem, hogy gombnyomással vagy akár kézfelemeléssel jelezze. (Nincs jelentkező.) Úgy látom, hogy nincs ilyen képviselő.

Akkor viszont megadom a szót Tellér Gyulának, amennyiben a teremben tartózkodik a képviselő úr, aki a kisebbségi véleményt ismertetné a menetrend szerint. (Tellér Gyula nem tartózkodik a teremben.) Úgy látom, hogy ő viszont nincs a teremben. Úgyhogy ennek a bizottságnak a kisebbségi véleményét sem ismerjük meg.

Viszont megadom a szót Frankné dr. Kovács Szilviának, aki a mezőgazdasági bizottság előadója. Képviselő asszony, öné a szó. Parancsoljon!

FRANKNÉ DR. KOVÁCS SZILVIA, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A mezőgazdasági bizottság tegnap tárgyalta a polgári törvénykönyv törvényjavaslatát. Meg kell mondjam, hogy túl nagy vita nem alakult ki, illetőleg azt a megjegyzést megtenném mindenképpen, hogy a szakmai bizottságban én magam is azt vártam, hogy szakmai kérdésekről folyik majd a vita, így például a tulajdonnal való rendelkezés kapcsán, a mezőgazdasági termékértékesítés kapcsán vagy akár a vadkárral vagy a vadászatra jogosultak által okozott kártérítéssel kapcsolatban. De szóba kerülhettek volna a szomszédjogok, a tulajdonnal kapcsolatban lévő jogok és a birtokvédelemmel kapcsolatban felteendő kérdések is. Azonban az ellenzéki képviselők a hozzászólásaik javarészét inkább a családjog, az örökbefogadás körében tették, mint ahogy az eltelt percekben is hallhattuk más bizottságok előadóitól is.

Természetesen a többség alaposan áttanulmányozta a törvényjavaslatot, és ennek megfelelően fogalmazta meg álláspontját, amely mindenképpen egy támogató álláspont. Támogató a tekintetben, amelyeket a törvényjavaslat megfogalmaz, célul tűz ki, megfelelően fogalmazza meg az egyéni autonómiát, a személyiség, a tulajdonjog védelmét, és megfelelően szabályozza az állam mértéktartó feladatát a magánjogi körben.

A törvényjavaslat célját mindenképpen magáénak tudta mondani a többségi álláspont, hiszen a törvényjavaslat erősíti a jogbiztonságot, segíti az önkéntes jogkövetést, javítja a jogban járatlan emberek eligazodását a magánjogi szabályok között, és megfelelő módon javítja a vállalkozások versenyképességi feltételeit is. Kiemelkedő szerepet fogalmaz meg a törvényjavaslat a kiszolgáltatott helyzetben lévő állampolgárok jogi pozíciójának a javítása körében. Már elhangzott bizottsági véleményként, de a mezőgazdasági bizottság többségi véleményeként is meg tudom állapítani, hogy azok a törvényjavaslatban megjelenő előírások, amelyek védik azokat az állampolgárainkat, állampolgárokat, akik kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek bizonyos okok miatt, azt gondolom, hogy ez egy értékválasztást is jelent, és ezt az értéket a bizottság többsége magáénak mondja.

Nagyon fontos, hogy az új jogintézmények bevezetése is megmutatja azt az értékkövetést, amely a kódex, a törvényjavaslat alapelveiben is megfogalmazódik. Új intézményként értékelte és támogatta a bizottság többsége a gondnokság szabályozásának megújítását, a bejegyzett élettársi kapcsolattal felmerülő rendelkezéseket, a szerződésen alapuló haszonélvezeti jog átruházását, az új intézményekként megfogalmazott faktoring és lízing jogintézményeinek szabályait, de ugyanígy fontosnak és nélkülözhetetlennek tartjuk a bizalmi vagyonkezelés szabályait, a végrendeleti végrehajtó és a hagyatéki gondnokság intézményének a létrehozását.

Kiemelten pozitívan értékelte a bizottság, hogy a kor technikai színvonalával felmerülő lehetőségeket maradéktalanul kihasználja az előterjesztő. Ez megjelenik az elektronikus nyilvántartások, az elektronikus bejegyzés, a nyilvántartott adatok elektronikus megismerésének a biztosításában is. Azt mindnyájan tudjuk, hogy nagyon sok idő kell ahhoz, és ez a hatálybalépésig tartó több mint egy év, számításaink szerint legalább egy év lehetőséget ad arra, hogy a kapcsolódó és értelmező rendelkezéseket tartalmazó jogszabályokat a kormányzat elkészítse, illetőleg a szükséges törvényeket a parlament meghozza.

Nagyon fontosnak tartom, hogy ez a törvényjavaslat egyfajta társadalmi megegyezés eredményeként született meg. Ezt a többségi vélemény meg is fogalmazta, hiszen az elmúlt tíz év alkalmat adott a törvény-előkészítési folyamatban résztvevőknek arra, hogy a társadalom legszélesebb köréből gyűjtsék be azokat az észrevételeket, javaslatokat, amelyek segítették e törvényjavaslat elkészülését és ilyen formában történő kodifikációját. Úgy hiszem, hogy mindenki, akár civil szervezetről, akár társadalmi szervezetről, akár állami szervezetről, akár a kódexet előkészítő bizottságokról, azoknak a tagjairól legyen szó, mindenki becsülettel, tisztességgel vett részt ebben a kodifikációs munkában, és így bízhatunk abban, hogy ez a törvényjavaslat megfelelően tükrözi a valós életviszonyokat, lehetőséget ad arra, hogy a jogban járatlan emberek is eligazodjanak a törvény útvesztőiben, hiszen 1179 szakaszról van szó. Nem könnyű ezeket a szabályokat megtalálni, a magunkra vonatkozó szabályokat megtalálni és azokat értelmezni. A kódex szerkezete is segíti a hozzáférhetőséget. S amit a többségi vélemény még megfogalmazott, ami nagyon fontos, és talán a korábbi jogalkotás adós is maradt ezzel, hogy olyan közérthetőségre törekedett a jogalkotó, amely biztosítja azt, hogy a jogban járatlan átlagember is megérti azokat a szabályokat, amelyek egyébként a mindennapjait körbefonják.

Úgy gondolom, hogy ez a törvényjavaslat alkalmas az általános vitára, és ezt nemcsak én gondolom, hanem a bizottság 11:10 arányban általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot. (Taps az MSZP soraiból.)

(11.50)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Az önkormányzati és területfejlesztési bizottságban kisebbségi vélemény is megfogalmazódott. Kérdezem, hogy a többségi véleményt kívánja-e valaki ismertetni az Országgyűlés plenáris ülésén. (Nincs jelzés.) Úgy látom, hogy nincs ilyen képviselő. A kisebbségi véleményt Tilki Attila képviselő úr ismerteti, így megadom önnek a szót.

DR. TILKI ATTILA az önkormányzati és területfejlesztési bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az önkormányzati és területfejlesztési bizottság 2008. szeptember 10-i ülésén 16 igen és 12 tartózkodás szavazati aránnyal általános vitára alkalmasnak tartotta a polgári törvénykönyvről szóló T/5949. számú törvényjavaslatot. A bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt szeretném összegezni.

A magyar jogrendszer egyik alapkövének számít a polgári törvénykönyv, ezért fontos, hogy egy hosszú szakmai előkészítés előzze meg. Olyan munka ez, ahol a politika szempontjainak minél kevésbé szabad teret nyernie. Jól tudjuk, hogy erre a tízéves előkészítő munkára a jogásztársadalom jeles professzorai lettek felkérve, bízva az ő megalapozott és teljes körű szaktudásukban. Ám meglepődve láttuk azt, hogy a kodifikációs munkával megbízott grémium által elkészített anyag és a beterjesztett javaslat között komoly különbségek mutatkoznak meg. Célszerűnek tartottuk volna, ha a bizottsági ülésen az előterjesztő képviselője azt vázolta volna fel, hogy miben különbözik az előterjesztés és a szakmai grémium által letett anyag, hiszen valószínűleg itt szólhat bele, itt szólhatott bele a politika.

Hogyan történhet meg az, hogy hosszú évek munkájával megalkotott szöveget az Országgyűlés elé úgy lehet beterjeszteni, hogy előtte a minisztérium egy kicsit átírja, és saját szájízére formázza? Ha valami, akkor a polgári törvénykönyv ezt nem engedheti meg. Ez nem egy szimpla - ha egyáltalán van ilyen - törvény, hanem a magyar jogrendszer egyik legnagyobb és legbiztosabb pillére. Azt gondolom, hogy ha a kormány a szakma által előterjesztett anyagot ilyen felszínesen kezeli, akkor nekünk sem lehetett más a viszonyunk ehhez az előttünk fekvő törvényjavaslathoz, mintsem hogy általános vitára alkalmatlannak tartjuk.

De nemcsak az előkészülettel kapcsolatban vannak aggályaink. Az előttem szólók már beszéltek arról, hogy a legnagyobb ellenállás az élettársi kapcsolat, a bejegyzett élettársi kapcsolat és a gyűlöletbeszéd törvény szövegébe helyezésének alkotmányos tisztázatlansága körül fogalmazódik meg. Egyetértek azzal, amit Salamon képviselőtársam mondott, hogy önmagában ez is elegendő ok lett volna, hogy általános vitára alkalmatlannak tartsa az önkormányzati bizottság.

Vannak azonban további kérdőjelek is, így például az örökbefogadás új szabályozásának gondolata. Alapjában véve mi is egyet tudunk érteni azzal, hogy egyedülálló ember is fogadhasson örökbe gyermeket, de a rendszerben nem ez a fő probléma. Nem az a gond, hogy nincs elég örökbefogadó, ami miatt szélesíteni kell ezen személyek körét, sokkal inkább az, hogy túlságosan hosszadalmas és bonyolult egy örökbefogadási eljárás. De említhetném a cselekvőképesség korlátozására irányuló szabályok módosítását is, amelyek értelmében csak meghatározott ügycsoport tekintetében kerülhetne sor ilyen intézkedésekre. Aligha hisszük azt, hogy a társadalom valós érdekét szolgálná.

Rendkívül aggályosnak tartjuk azt, hogy az alapítványoknál megszüntették az eddig előírt két kötelező elemet, miszerint alapítványt csak tartós, közérdekű célra lehet rendelni. Úgy érezzük, hogy az előttünk fekvő előterjesztés kisebbségi élethelyzeteket vesz figyelembe. Rendkívül aggályos lehet, önkormányzati szempontból megközelítve a sérelemdíj bevezetése, hiszen ez azt jelentheti, kialakulhat olyan élethelyzet, hogy ha egy önkormányzati intézményben nem valósul meg 2010-ig az akadálymentesítés, akkor az önkormányzatnak sérelemdíjat kell fizetnie. Tudva és ismerve az önkormányzatok anyagi finanszírozását, erre aztán végképp nem lesz fedezet.

Ezenkívül problémásnak tartjuk azt, hogy az általános szerződési feltételek körüli változásoknál, az internetes közzétételnél nem számol az előterjesztő azzal, hogy nem mindenki rendelkezik internettel. Az internetes szokások tekintetében Európában az egyik utolsó állam Magyarország.

Nagyon sok dologról lehetne beszélni még, de mivel ez még az általános vita, a részletes vitában fogjuk inkább kifejteni érveinket. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát elnapolom, folytatására várhatóan következő ülésünkön kerül majd sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a Gazdasági Versenyhivatal 2007. évi tevékenységéről és a versenytörvény alkalmazása során szerzett, a verseny tisztaságának és szabadságának érvényesülésével kapcsolatos tapasztalatokról szóló beszámoló, valamint ennek elfogadásáról szóló, a gazdasági és informatikai bizottság által előterjesztett országgyűlési határozati javaslat együttes általános vitája a lezárásig. A beszámolót J/5632. számon, a határozati javaslatot pedig H/6179. számon kapták kézhez a képviselők. A hatáskörrel rendelkező bizottságok benyújtották ajánlásaikat, amelyek J/5632/1-2. számokon a parlament honlapján elérhetők.

Tisztelt Országgyűlés! Most megadom a szót Nagy Zoltán úrnak, a Gazdasági Versenyhivatal elnökének, a beszámoló előterjesztőjének, 25 perces időkeretben. Elnök úr, öné a szó, parancsoljon!




Felszólalások:   15-18   19-37   37-69      Ülésnap adatai