Készült: 2024.03.29.14:39:59 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

14. ülésnap (2010.06.14.), 313. felszólalás
Felszólaló Pősze Lajos (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:00


Felszólalások:  Előző  313  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

PŐSZE LAJOS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársak! Egy kicsit sajnálom, hogy ezt a mai vitát a tartalomra vonatkozó törvény nélkül bonyolítjuk le. Ugyanis ennek az egész médiavitának, ami most itt hirtelen kialakul majd a következő egy-két napban, számomra ez legalább annyira fontos vagy még fontosabb része, mint az az intézményi vita, az az intézményi problémakör, amihez most itt hozzászóltak a tisztelt képviselőtársak. Majd fogok én is erről beszélni, el fogom mondani, hogy miért nem szimpatikus, sőt miért nem jó ez az intézményi struktúra. De a fő probléma, állítom, a tartalomra vonatkozó szabályozásban és törvényben lesz, mert ott van a prérikutya elásva.

Ott érzem a legnagyobb, nem támadásokat, mert nem szeretnék itt hatásvadász szavakat használni, de ott érzem a sajtószabadság sérülését, ott érzem azt, hogy az internet világába hogyan fog ez a törvény behatolni, ott érzem azt, hogy szemben Pálffy képviselőtársammal, mégsincsenek védve az újságírók, még sincsen a titoktartás biztosítva, és nem sorolom tovább. Tehát rengeteg olyan dolog van, ami miatt azt kell mondjam, hogy talán nem is véletlen, hogy ennek a törvénynek a vitájától most eltekintünk, vagy ezt kérte az előterjesztő.

Térjünk vissza azonban arra, ami itt most előttünk van. Előttünk van egy intézményi reform a média területén. Szögezzük le, hogy ami idáig volt, nagyon rossz volt. Mindenki tudja, hogy a Rádióban, a Televízióban, kisebb mértékben a Távirati Irodában, de a Duna Televízióban is a nagy kuratóriumok, ahová a társadalmi szervezeteket sorsoltuk be, plusz a pártdelegáltak olyan csiki-csuki helyzeteket idézhettek elő mind a tartalomban, mind az adott médium gazdálkodásában, hogy gyakorlatilag évekre meg tudták bénítani egy-egy ilyen szervezetnek a működését. Most arról nem is beszélek, hogy közismert volt az is, hogy a különböző párt- és nem párt- és lobbimutyik valóban a közpénz elherdálásához vezettek, ahogy itt erről már szó volt. Szögezzük le, hogy azért volt ez rossz, mert volt 4 nagy kuratórium, volt 4 pártkuratórium, volt 4 felügyelőbizottság. Ez 12 olyan testület, amely egy idő után olyan átláthatatlan lobbierőt és lobbihalmazt képezett, amelyet már sem a parlament, sem a pártok nem tudtak átlátni és irányítani. Nem véletlen, hogy nem sikerült a médiatörvényt azóta sem módosítani.

Azonban az a struktúra, amit most ajánl ez a törvényjavaslat, nem jó. Kérem szépen, megmondom, miért nem jó. Azért nem jó jogilag, mert az Alkotmánybíróság is kimondta már azt, érvényes alkotmánybírósági határozat van rá, hogy nem megengedhető az, hogy a pártok összességének is akár csak bármilyen dominanciája legyen a médiára. Ebben a kérdésben, kérem, az Alkotmánybíróság már állást foglalt. Ehhez képest ez a mostani struktúra, a mostani előterjesztés, mondjuk meg őszintén, miről szól. Ez arról szól, hogy ma Magyarországon a koalíció vagy annak vezetője ad absurdum azt is elő tudja írni személy szerint, hogy egy magánember honlapján milyen információk szerepeljenek. Mert ha végigkövetjük azt a döntési mechanizmust, azt a kompetenciautat, ami benne van ebben a törvényjavaslatban, akkor világosan kiderül belőle, hogy ez egy rendkívül centralizált, rendkívül direkt és kézi vezérlésű médiatörvény lesz.

(21.10)

Kérem szépen, nem akarom felsorolni azokat az intézményeket, amelyeket majd ha önök elolvassák a törvénytervezetet, maguk is látni fogják, de szerintem még nagyon sokan nem olvasták el. Most, hogy hidegebb van, most már érdemesebb elővenni, én 37 fokban néztem át. A médiatanács, a hírközlési összevont intézet, a közszolgálati kuratórium mind-mind úgy van megalkotva, hogy biztos, hogy még véletlenül sem lehet más, csak az, amit a koalíció vagy a koalíció vezetője akar.

És ez nem jó. Higgyék el, nem azért nem jó, mert most éppen mi vagyunk ellenzékben, hanem azért nem jó, mert a sajtószabadság kérdése ma az egyik legnagyobb nemzeti kincs, amivel bárki rendelkezhet. A sajtószabadság egy érték, az a GDP része. Százalékban mérhető az, hogy a sajtószabadság hány százalékot tesz hozzá egy ország növekedéséhez. Amelyik országban nincs sajtószabadság, az az ország hátrányba kerül más országokhoz képest. Nekem is nagyon kellemetlen, amikor ilyen-olyan indulati elemektől vezérelve megjelennek förmedvények egy-egy újságban, de inkább legyen ez, mint hogy bárhogy is csorbítsuk a sajtószabadságot; és majd erre vissza fogok térni, mert ez a kérdés nincs rendbe téve, főleg, hogy most nem tudjuk igazából tárgyalni, hiszen nincs beterjesztve a tartalomtörvény vagy vitára előadva.

Szeretném megjegyezni még az intézményi struktúra kapcsán, hogy a kiválasztás - és akkor beszéljünk konkrétan - mind a médiatanácsban, mind a közszolgálati kuratóriumban, ahol a fontos döntések eldőlnek, az ellenzék úgymond két-két embert tud delegálni - de nem ugyanúgy ám, kérem! Az egyik esetben listásan, a másik esetben meg egyénileg. Nem ugyanaz, kérem!

A médiatanácsnál megengedőbb a törvény, mert azt mondja, hogy listásan kell megválasztani a négy embert, az elnököt leszámítva, mert az elnököt delegálja a koalíció. A listánál könnyebb becsempészni az ellenzéknek olyan embereket, akiket esetleg nem látna szívesen a koalíció. De amikor a közszolgálati médiumról vagy kuratóriumról van szó, ott egyénenként szavazunk, ott ad absurdum nem feltételezem ezt, de nem zárom ki, nem lehet kizárni ennek a lehetőségét. Az előterjesztés szerint egyesével ki lehet szavazni azokat, akiket mondjuk, nem akar a koalíció, mert ott nem listásan szavazunk az egészre. Tehát vannak ebben még olyan dolgok, amelyek okáról, indítékáról érdemes volna beszélnünk.

Világosan beszélnünk kell arról is, hogy az új struktúrában a négy médiát, MTI, Duna TV, közszolgálati Televízió, Rádió, egy-egy részvénytársaság jelleggel vezérigazgató fogja működtetni, irányítani, akit azonban nemcsak kinevezhetnek ezek a testületek, hanem bármikor vissza is vonhatják a megbízást, bármikor felmenthetik. Nincsen semmilyen különösebb védelem kikötve ezekre a vezetőkre. Magyarán mondva ez azt jelenti, hogy ezek a testületek, a médiatanács, illetve a közszolgálati kuratórium, gyakorlatilag bármikor felmenthet egy vezérigazgatót, a Duna Televízió vezérigazgatóját, ha éppenséggel nem tetszik neki, hogy ez a műsor megy vagy nem megy. Ide is sokkal több védelem kellett volna, intézményi szinten is ezekben a törvényekben, nem beszélve a tartalomszolgáltatásra vonatkozó törvényről, amelyre azonban majd még vissza kell térnünk.

Tehát összességében az intézményi struktúra egy teljesen nyilvánvaló, teljesen kézi vezérelt médiarendszert vezényel, és azért kellett volna nekünk a tartalommal együtt látni ezt a törvénytervezetet, mert nem mindegy, hogy ez az intézményrendszer mit csinál. Hát ennek a tevékenysége valamilyen intézményi, illetve médiatartalom-rendszerre vonatkozik! Ezek az intézmények fognak dönteni abban, hogy például egy internettel mi legyen, hogy egy országban feltöltött vagy egy külső országban feltöltött és itt csak letöltött tartalmat vizsgáljunk. Rengeteg olyan lényeges kérdés van, amely sokkal fontosabb, higgyék el nekem, hogy most egy kicsit magához akarja a hatalmat ragadni a koalíció. Egye fene azt a plusz egy főt, amit minden testületbe berak, csak maradjon meg a véleményszabadság!

Az alkotmánynál én igenis megmaradnék a véleménynyilvánítás szabadsága mellett, mert az lényegesen tágabb az én értelmezésemben, de itt nagy nevű jogászok vannak, akik ezt majd nyilván jobban meg fogják világítani. Ez sokkal tágabb értelmű, mint a szólásszabadság, hiszen véleményt nyilvánítani sokkal többféleképpen lehet, a performance-tól kezdve minden egyéb más módszerrel; a szólásszabadságnak már maga az értelmezése, a hangzása is egy kicsit szűkítő, mint ahogy szűkítő az alkotmánymódosításnál javasolt demokratikus közvélemény. Hát mit kell azon érteni, hogy demokratikus közvélemény? Ki fogja azt eldönteni? (Közbeszólás a Jobbik soraiból.) Pontosan erről van szó! Itt már a jogászlobbi beindult mögöttem, hogy ez kevés, amit én mondok, de ezt majd külön felszólalásban elmondják.

Szeretnék még egy apróságról beszélni, a kilenc évről. Értem én, hogy minél jobban be kellene betonozni a koalíció saját embereit, de nem biztos, hogy ez a kilenc év kellene. A hat év is elég volna, higgyék el. Változnak az idők, és benne változunk mi is, ahogy mondja a mondás. Kérem szépen, egy ilyen felgyorsult világban, ahol fogalmunk sincs arról, hogy öt év múlva milyen médiaviszonyok lesznek, higgyék el, hogy ember meg nem mondja ma azt, hogy öt év múlva ilyen technikai fejlődés mellett milyen telekommunikációs, információs áramlások lesznek. Ilyen viszonyok között felelőtlenség kilenc évre egy intézményt bebetonozni, nem beszélve arról, hogy kockázat is van benne, óriási kockázat, hiszen bármilyen összefonódás, legyen az korrupció, legyen az szakmai alkalmatlanság korrigálása, szinte lehetetlenné válik.

Engedjenek meg nekem még egy dolgot az alkotmánymódosítás kapcsán, ez pedig a monopólium elleni fellépés hiánya. Nagyon hiányolom, mert véleményszabadságot, de szólásszabadságot is - de maradjunk a véleménynél, mert nekem ez a véleménynyilvánítás jobban tetszik - akkor lehet garantálni, ha azt is kimondjuk az alkotmány szintjén, hogy nem engedjük meg a véleménymonopóliumokat, és mivel ez nincs kimondva, holott a korábbiban volt erre célzás, kérem szépen, ezt én visszalépésnek érzem egyrészt, másrészt pedig ha erről nem mondunk semmit, akkor a telekommunikációs piaci törvényeket, illetve versenytörvényeket lehet csak elfogadni, abból lehet kiindulni. Vagyis ha nem mondunk semmit a kereszttulajdonlásokról, nem mondunk semmit arról, hogy milyen monopóliumellenes elvárásaink vannak, akkor ergo ezzel azt írjuk alá, hogy minden igaz a médiára, ami a telekommunikációs piacra most a verseny szempontjából igaz. Ezt végig kell gondolni, hogy ezt akarjuk-e vagy nem, jó-e ez a médiára vagy nem jó a médiára.

Szeretnék még egyszer utalni arra, hogy ez az intézményrendszer nem önmagáért van. Ez az intézményrendszer, azt is megkockáztatom, hogy nem a Rádió és a Televízió területén néz szembe a legnagyobb kihívásokkal. Tehát ne is azt nézzük majd, hogy ó, persze most milyen jó, mert megvan az ilyen kuratórium, olyan kuratórium, és akkor irányítják a Televíziót. A Televíziót, a Rádiót húsz éve irányítják már, óriási rutin és praxis van ebben. A legnagyobb kihívás, amit ez a törvény, ez a törvénycsomag jelent, az az internet világa. Az internetet beemeli ebbe a szabályozott világba, úgy, hogy közben nem tisztázott az, hogy milyen internettartalmakra milyen ellenőrzési jog, milyen szankcionálás érvényes, és mindnyájan tudjuk, hogy ez a jövő, az interneten továbbított kommunikáció a jövő.

Ezért én azt javaslom, azt gondolom, hogy erről a kérdésről vitatkozzunk még, beszéljünk még, nem csak azért, mert amikor legutoljára '96-ban médiatörvényt csináltunk, akkor 90 százalékkal fogadta el a parlament, egyedül a kisgazdák nem szavazták meg, mert mindenki azt akarta, hogy lehetőleg konszenzusra jussunk. Nem kell feltétlenül konszenzusra jutnunk, de erről még beszéljünk, mert így a médiatartalom nélkül is ez az intézményi struktúrára és alkotmánymódosításra vonatkozó törvényjavaslat, legalábbis az én szerény első átolvasásom és véleményem szerint, és gondolom, ezt részben osztja a pártom is, meglehetősen aggályos, hogy finoman fogalmazzak.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik és az LMP padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  313  Következő    Ülésnap adatai