Készült: 2024.03.29.06:17:31 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

90. ülésnap (1999.09.30.), 195. felszólalás
Felszólaló Zsikla Győző (FKGP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 16:28


Felszólalások:  Előző  195  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, mélyen tisztelt elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Előzetesen hadd reagáljak Lotz képviselőtársam előző szavaira, ugyanis azt kifogásolja, hogy Glattfelder képviselőtársam miért 25 literes méretben kívánja meghatározni a legnagyobb kannaméretet. Ő elmondta, hogy 20 liter a gyakorlat, és a kannagyárak erre vannak ráállva. Ezzel szemben azért a gyakorlati ismerete szerintem hiányos, mert a valóságban 22 és 23 literesek azok a kannák, amelyekben 20 litert forgalmaznak. Ha 20 literben szabnánk meg a felső határt, és véletlenül egy fél literrel többet töltenek bele a kitöltés során, ami gyakran előfordul - kicsit kevesebb vagy kicsit több a mennyiség -, akkor már komoly büntetéseket kellene a forgalmazónak a szigorú törvény szerint fizetnie.

A hőtágulásra is kell gondolnunk. Ismerjük a fizikát: nem lehet egy edényt csordultig teletenni folyadékkal, mert abban az esetben a hőtágulás következtében esetleg szétfeszül. Ezért szükséges, hogy bizonyos légfedőréteg maradjon, és ezért van az, hogy a 20 litert forgalmazó kannákat 22 vagy 23 literesre méretezik. Ezért szakmailag igenis helyes Glattfelder képviselőtársamnak a 25 literes megjelölése, mert ebbe belefér biztonságos ráhagyással ez a mennyiség, és így a gyakorlatban nem kell a műanyagkannagyártó-gépeket egy-két literrel átállítani, hogy nagyobb kannákat készítsenek. Úgy gondolom, hogy a gyakorlat szempontjából ez a módosító javaslat így helyes.

Az ajánlás 71. pontban saját nevemmel kezdődik a módosító javaslat, és később még 20 képviselőtársam neve van felsorolva, tehát ők is csatlakoznak ahhoz az elgondoláshoz, hogy a borra a jövedéki adó mértéke ne 10 forint legyen, mint ahogy az előterjesztés javasolja, hanem 5 forint. Ezt azzal indokolnám, mint ahogy az általános vitában is céloztam rá, hogy az európai uniós országokban, szinte majdnem valamennyinél - bortermelő országokról beszélek - nulla adókulccsal adóztatják a bort. Ha annak, hogy most jövedéki termékké kell tenni a bort, az az egyik indoka, hogy az európai uniós jogharmonizáció jegyében történjék ez meg, akkor úgy gondolom, hogy az adó nagyságát illetően is itt az idő elkezdeni a jogharmonizációt, hiszen ha tervezzük, hogy lassan már csak két év a csatlakozás, akkor mikor kezdünk el az ottani adómértékhez közelíteni, ha most nem kezdjük el. Mivel a szakmai szervezetek is az 5 forintot javasolják, és a költségvetési kihatása minimális, úgy gondolom, hogy ennek a sok képviselőnek - köztük kormánypárti képviselőknek is - a javaslatát el lehet fogadni, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy 25 százalékos áfa terheli a bort, szemben az uniós országokban lévő átlagosan 17-18 százalékos áfával, akkor megállapíthatjuk, hogy még az 5 forintos adózás mellett is messze magasabb adó sújtja Magyarországon a bort, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, akkor is.

Kékkői Zoltán képviselőtársam beszélt arról, hogy az egyszerűsített adóraktárral rendelkezők is vásárolhatnak - a törvényjavaslat szerint csak 10 százalék mértékben - fajtabővítésre bort. Rámutatott ennek a dilemmájára, amit én szeretnék aláhúzni: ha százalékban van meghatározva - egyszerűsített adóraktáros lehet az is, aki 900 hektoliter bort készít, és aki csak 50 hektoliter bort készít, az is lehet egyszerű adóraktáros -, ha a százalékokat nézzük, nyilván 900 hektoliter esetén sokkal több a százaléka, mint az 50 hektoliternek.

 

(14.10)

(A jegyzői széket Kocsi László foglalja el.)

Tehát igazságtalanság történik a különböző bortermelők részéről. Ha egy 50 hektoliteres bortermelő esetleg 20 százalékban vásárol bort, akkor neki szigorúbb adminisztrációval járó adóraktárt kell kiváltania, holott a 900 hektoliteres bortermelőnek pedig egyszerűsített, egyszerű adóraktár szerint kell végeznie a könyvelését és az adminisztrációt. Gondolom, ebből is világos, hogy ez így nem igazságos. Ezért a képviselőtársam kapcsolódó módosító javaslatot dolgozott ki, amit támogatok, és kérem, hogy a Ház is támogassa azt, hogy ez mennyiségben legyen megállapítva. Tehát azt, hogy 100 hektolitert vagy 140 mázsa szőlőt vásárolhasson minden egyszerűsített adóraktárral rendelkező szőlőtermelő. Ez a határ az ezer hektoliternél 10 százaléknak felel meg, viszont a kevesebb mennyiséggel rendelkezők is igazságosan élhetnek ugyanezzel a joggal. Ez annál is inkább indokolt, hiszen pont akkor van szüksége egy-egy neves borásznak, hogy szőlőt vásároljon a bejáratott piacainak a fenntartására, amikor valamilyen természeti csapás következtében kevesebb szőlő terem a saját gazdaságában. Így ezzel a kapcsolódó módosító indítvánnyal, amit tervezünk beadni, ez lehetségessé válik kevesebb mennyiség esetében is.

Az ajánlás 77. és 78. pontjában Glattfelder képviselőtársammal közösen adtunk be módosító javaslatokat. Ezek arra irányulnak, hogy azoknak a szőlőtermelőknek, akik szőlőt termelnek, de bort nem készítenek, ezen jövedéki törvény következtében kevesebb adminisztrációs kötelezettségük legyen. Tehát ne kelljen nekik hitelesíteni a pincekönyvet a vámhatóságnál, hiszen egy kisebb településen a vámhatóságnak nincsen helyben - nem tudom, minek nevezik - irodája vagy kirendeltsége. Ilyenkor utazni kell nekik, és az üzemanyagok kapcsán ez mindenféleképpen költségekbe kerül. A hegybírót viszont közelebb megtalálják, ezért a hegyközség is hitelesíthesse a pincekönyvet, és az elszámolást - hogy mennyi termett, és kinek árusították azt a szőlőmennyiséget - az év végén postán is beküldhetik a vámhatóságnak. Így a szükséges adatok birtokába jut egyrészt a vámhatóság, másrészt csökkennek a termelők terhei. Úgy vélem, hogy ez jelentős adminisztrációs könnyítés lesz a számukra. Ez fontos kérdés számomra, hiszen legalább tízszer annyi azon szőlőtermelők száma, akik a szőlőt értékesítik, mint azoknak a száma, akik saját szőlőikből bort is készítenek, és később borként értékesítik.

Nagyon reménykedem abban, hogy ha ez a törvény hatályba lép, és a módosító javaslatokkal javítunk rajta, és működni fog, eléri azon célját is, amit meghirdettünk, vagyis ami a felvezetésben szerepel, hogy a borhamisítást vissza fogja szorítani.

Ezzel kapcsolatban nekem voltak kételyeim, hiszen úgy gondolom, hogy ha borhamisításról beszélünk, akkor a vámhatóságnak nem a szőlőt kellene kilóra, mázsára, a mennyiségek tekintetében figyelnie nagyítóval, árgus szemekkel, hiszen nem szőlőből készítik a hamisítványokat, hanem úgy gondolom, hogy például a cukrot kellett volna szigorúbban nyomon követni. Nem értem, mi az oka annak, hogy ez a gondolat végső soron felmerült a tárgyalások során, de mégis elvetélt. A szőlőtermelők nem értik - bármit is mond a vám- és pénzügyőrség vezetése -, hogy nekik a 10-20 vagy 30 mázsa szőlőjükről miért kell kísérőpapír, miért kell szigorúan beszámolni, ugyanakkor látják, hogy az utakon több tonnaszámra szállítják a cukrot, és senki sem figyel rá, senki sem kíváncsi arra, hogy a több ezer tonna cukor hova kerül, és kik használják fel. Ha hamisításról beszélünk, akkor gondolom, logikus volna, hogy a hamisítás alapanyagát kövessük nyomon, tehát akár azokat a természetes savakat, amelyek szükségesek a hamisított borsav emelésére, vagy akár a cukrot - amely alapanyaga ezeknek a hamisítványoknak - kellene szigorúbb elszámolás alá vonni. Ez szerintem egyszerűbb lett volna.

De ha már így történt, remélem, hogy ez is meghozza az eredményét. Mint a kunsági borvidéken élő képviselő és mint szőlőtermelő jómagam is így gondolom, hiszen a borhamisítás elsősorban ennek a vidéknek okozta legtöbb kárt azzal, hogy e vidék hírnevét tönkretette, és ezáltal sok tízezer becsületes termelő megélhetését veszélyezteti. Remélem, hogy a javaslat eléri a célját, és a jövő év folyamán a kunsági borvidék végre visszanyeri régi méltó hírnevét, mint ahogy már most is tudjuk - csak ezt érdekes módon a híradásokban kevesebbet halljuk -, hogy a kunsági borok milyen nemzetközi és hazai borversenyeken érnek el rangos helyezéseket, akár aranyérmeket is, újra hallhatunk majd a soltvadkerti kékfrankos, a kiskőrösi kadarka vagy az izsáki sárfehér kiváló eredményeiről a jövőben.

Aki szakmailag foglalkozik ezzel a kérdéssel, az tudhatja: az aranyhomokon termelt szőlők kapcsán igaz, hogy az őseinket a kényszer hajtotta arra, hogy szőlővel és gyümölccsel foglalkozzanak, mert más kultúrákat nem lehetett gazdaságosan megtermelni a gyenge minőségű talajokon, viszont az ottani homokos talajnak megvan az az előnye, hogy a kvarckristályok jobban visszaverik a fényt, és ugyanazt a hatást érjük el, mint az egyes kiváló bortermő helyeken. Déli fekvést jelent, a hegyvidékeken déli fekvést jelent a szőlőterületek számára, tehát magasabb a szőlőt ért napsugár hatása, és az ezt kiváltó hatásoknak, minőségfokozó hatásoknak nagyobb a súlya. Ezért remélem, hogy ha ennek a hamisítási ügynek a végére végre pontot sikerül tenni, akkor az itteni szőlőtermelők a kemény munkájuk gyümölcsét majd gondtalanul tudják élvezni.

Az ajánlás 95. pontjában szintén Glattfelder képviselőtársammal nyújtottunk be módosító javaslatot. Az a kedvező lehetőség, amely majd a jövőben a borra vonatkozik a letét befizetésének a mentességéről - nevezetesen hogy 500 000 forintnyi jövedéki biztosíték nyújtásáig el kell tekinteni a befizetéstől -, ezt a javaslat ki kívánja terjeszteni a pezsgőre is. Tehát néhány tízezer palack pezsgőt jövedéki biztosíték befizetése nélkül is készíthetnek a bor- és pezsgő-előállítók.

Az ajánlás 132. pontjában nyújtottam be azt a módosítást, amit más formában több képviselőtársam is benyújtott. Most amellett szeretnék érvelni, hogy ezt a módosító javaslatot fogadják el a képviselőtársaim. Ez a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszatérítéséről szól. Ez egyrészt a javasolt túlzott visszatérítési határidőt, a 60 napot is 30 napra csökkentené, valamint a visszatérítés mértékét, a jövedéki adó 65,6 százalékát 80 százalék visszatérítésre emelné fel. A többi javaslathoz képest, úgy gondolom, hogy itt úgy az időpont, mint a nagyság tekintetében is a javaslatomat ajánlhatom elfogadásra. Ez tűnik a legjobbnak. Úgy gondolom, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény törvényi kötelezettséget ír elő arra, hogy ezt a javaslatot a Ház elfogadja.

 

(14.20)

Hiszen kimondja ez a törvény, az agrárium támogatásának a színvonalát az uniós csatlakozások közeledtével az uniós támogatási szinthez közelíteni kell. Ha elfogadjuk a javaslatban szereplő 65,6 százalékot, ez csak azt jelenti, hogy valorizáltuk az előző évi visszatérítés mértékét. Tehát e tekintetben semmilyen emelkedés nem történt. Márpedig az adókedvezmény is a támogatásoknak egy speciális formája. Azt hiszem, ezt nem vitatja senki. Akkor itt a törvény értelmében a valorizálás kevés, tehát törvényes kötelezettségünk, hogy ezen a mértéken felül történjen a visszaigényelhetőség nagysága. Úgy gondolom, ez a 80 százalék méltányos és elfogadható nagyságrend, annál is inkább, mert a mezőgazdasági termelők nem használják például a közutakat olyan mértékben, mint az egyéb üzemanyag-felhasználók, hiszen a gázolajat túlnyomórészt a földeken használják el, tehát nem rongálják a közutakat. Nyilván a közutak fenntartásához szükséges adó-hozzájárulást is ilyen mértékben csökkenteni kell a számukra. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ezen javaslatomat fogadják el.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.




Felszólalások:  Előző  195  Következő    Ülésnap adatai