Készült: 2024.03.28.20:14:30 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
7 14 2018.06.11. 5:05  13-18

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Tisztelt Országgyűlés! A napokban jelent meg az a sajtóhír, miszerint a Fidesz már készül az Alaptörvény nyolcadik módosítására, amivel az önkormányzati választások időpontját kívánja a gránitszilárdságú jogszabályunkban újból módosítani. Így a 2013. április 1-jétől hatályos 35. cikk (2) bekezdése, ami alapján a helyi önkormányzati képviselők és polgármesterek választását az azt megelőző általános helyhatósági választást követő ötödik év októberében kell megtartani, módosulna oly módon, hogy a jövőre esedékes európai parlamenti választásokkal egy időben lehessen megtartani az önkormányzati választásokat is.Túl azon, hogy a változtatás egyetlen észszerű indoka, azaz, hogy némiképp spórolni lehetne a voksolások lebonyolítási költségein, nyilván csak és kizárólag pártpolitikai szempontok szerint lehetnének mérvadóak a kormányzat számára. (Sic!)

(13.40)

A költséghatékonyságra való hivatkozás egyébként megmosolyogtató, mert ha csak azt nézzük, hogy a Miniszterelnökség Várba költözésének szobánkénti 4 milliárd forintos ára  már ha a miniszterelnök úr dolgozószobáit vesszük alapul  elég jelentős, akkor ennyiből egy országos népszavazás költségét jelentős részben akár fedezni is lehetne.

A kormányzat pártpolitikai érvei sokkal inkább nyilvánvalóak. A választásokat kizárólag logisztikai kérdésnek tekintő Fidesz vezérkara szerint a magyar társadalom legfőbb mozgatórugója a félelem és a megfélemlítés, és ennek a településvezetők is egyszerre tárgyai és alanyai. Ezzel összefüggésben mindenképpen szólni kell arról is, ami a valódi üzenete ennek az alaptörvény-módosításnak. Ezek szerint az alkotmányos alapelveink bármikor felülírhatóak, megkérdőjelezhetőek, az önkormányzati választások előrehozatala fél évvel pedig azt jelentené ugyanis, hogy minden helyhatóságot jóval a mandátumának lejárta előtt feloszlatnának, így azok a ciklusprogramjaikban vállalt feladataikat nyilván nem vagy csak részlegesen tudnák elvégezni.

Egyértelmű, hogy ezáltal nem a kormányhű, tehát anyagilag jóval nehezebb helyzetben lévő települések vezetői kerülnének…  bocsánat, anyagilag jóval nehezebb helyzetben lévő települések vezetői kerülnének mindinkább kiszolgáltatott helyzetbe. Függetlenül attól, hogy cáfolni igyekeznének vagy sem ezt a sajtóhírt, tudjuk, nem ez az első eset, amikor arról értesülhetünk, hogy a kormányzat durván át kívánná alakítani az önkormányzati rendszert.

Bizonyára hallottak arról a korábbi sajtóhírről, hogy egy, a kormányzat által indítványozott választójogi reform értelmében az ötezer fő alatti települések sem polgármestert, sem képviselőket nem választhatnának már 2019-ben. Noha önök ezt is tagadták  vagy tagadnák  még az országgyűlési választásokat megelőzően, de tudjuk, hogy az a folyamat már jó ideje zajlik, ami a magyar önkormányzatiság, illetve az ezeréves településhálózatunk felszámolását célozza. (Dr. Rétvári Bence: Lejárt lemez!) Nyilvánvaló ugyanis, hogy ezen célok elérése érdekében nem rendezi a kormányzat központilag a hivatali köztisztviselők bérét, ezért csökken a feladatfinanszírozásban nyújtott támogatások értéke. Ezért központosítják az adminisztrációt, lásd az ASP-rendszer bevezetése, ezért lesz a Magyar Államkincstár minden település számlavezető bankja, és egyértelmű az is, hogy az államigazgatási közszolgáltatások mellett az úgynevezett humán közszolgáltatások  az egészségügy, az oktatás, a szociális ellátórendszer  járásközponti önkormányzatokba történő tervezett integrálása azt a szándékot vetíti előre, hogy véglegesen megszüntessék a kisebb települések életképességét. Ennek az elképzelésnek a történelmi előzményei Rákosi és Kádár tanácsrendszere után a szélsőségesen liberális Bajnai Gordon 2010-es programjában jelentek meg, így most az ő örökségüket viszi tovább szolga módon a Fidesz.

Ezzel szemben a Jobbik a 3200 település megerősítésében látja nemzeti identitásunk és önvédelmünk (Derültség a kormánypártok soraiból.), továbbá önrendelkezésünk, valamint fenntartható jövőnk biztosítékát, és ebben az értékteremtő munkában a helyben választott településvezetők kulcsfontosságú szereplők. A Jobbik célja az élhető és éltető vidék megteremtése és egy olyan Magyarország, ahol minden honfitársunk, szülessen az ország bármelyik táján is, egyaránt otthon érezheti magát. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
9 262 2018.06.18. 11:18  257-270

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr! Az előttünk fekvő törvényjavaslat nem egy új keletű dolog, hiszen egy nagyobbacska törvénycsomagot, ami az Otrt., a Balaton-törvény és az agglomerációs törvény összevonásáról, valamint a településkép-védelmi törvény negyedik módosításáról és az építési törvénynek most már az n plusz egyedik változtatásáról szólt volna, a kormányzat még a tavalyi év decemberében nyújtotta be. Annak a tárgyalására nem kerülhetett sor, csak egy ötpárti egyeztetés volt ebben az ügyben. Ez a jogszabályhely, amely a magasházakra, a toronyházakra vonatkozott volna, már akkor benne volt, de akkor ezt még egy lakonikus egyszerűségű egy mondattal elintézték. Úgy szólt ez a mondat  ha szabad, ebből az eredeti törvényjavaslatból olvasnám fel , hogy beépítésre szánt és beépítésre nem szánt területen toronyház nem helyezhető el. Ez a mondat hézagmentesen lezárja egész Magyarország területét, tehát nincs olyan területe egyetlen magyarországi önkormányzatnak sem, amely nem egyik vagy másik csoportba lenne besorolva. Tehát nyugodtan mondhatták volna, hogy toronyházat nem lehet építeni Magyarországon, de önök előtte még gondosan definiálták, hogy mit jelentene a toronyház fogalma.

Most megütközéssel és meglepődéssel hallottam államtitkár úrtól, hogy ön mint előterjesztő, saját magát felülírva egy, az eredeti törvénynél még hosszabb módosító indítványt adott be. Most egy kicsit tanácstalan is vagyok, elnök úr, hogy tulajdonképpen miről is beszéljünk, mert az egy eléggé furcsa műfaj volt, amit az államtitkár úr előadott számunkra, hogy egyszerre mint a tárgy előadója, valamint opponense is beszélt. De azért én maradnék a tárgynál, tehát a törvényjavaslatnál, mert hiszen az ön által előterjesztett módosító indítvány egy valójában teljesen új történet sok tekintetben.

Szóval, ott még nem 90 méterről beszéltünk, hanem az eredeti törvényjavaslat szerint csak 65 méterről. Egyébként pedig olyan nincs, hogy központi tervtanács, nyilvánvalóan a mindenkori településnek, adott esetben, mivel most a Fővárosi Önkormányzatról beszélünk, nyilván annak a tervtanácsáról lehet szó. Annak egy véleményezése mondhatja ki, hogy megépülhete adott esetben egy 90 méter magas építmény Magyarországon vagy sem. Illetve szintén az eredeti törvényjavaslat szerint az ezen törvény hatálybalépését követően indult eljárásokban, valamint a hatálybalépést megelőzően indult eljárásokban nem lehet majd engedélyezni toronyház építését, azon kívül pedig, ha már végleges építési engedély kiadásra került. Gyakorlatilag megint csak azt kell mondjam, hogy minden esetre, ami eszünkbe juthat, kivéve akkor, ha már az építési napló megnyitásra került.

Most térjünk rá arra, hogy valójában miről is szól ez az egész törvényjavaslat. Tudjuk, hogy a Kopaszi-gáton a Garancsiék megvettek az Eximbank segítségével 16,5 milliárd forintért egy elég nagy területet, ahol összességében eredetileg 30-40 ezer ember lakhatását tették volna lehetővé, és ezen beépítési elképzelésnek az egyik épülete lett volna ez a 120 méter magas épület, amit egyébként az UNESCO maga is megkifogásolt nálunk. Felhívta a Fővárosi Önkormányzat és a Közgyűlés figyelmét, hogy ne módosítsák, illetve ha már módosították, akkor vonják vissza a városrendezési szabályzatnak azt az elképzelését, miszerint itt ilyen magasságú épületet el lehessen helyezni.

Ha már ön igazodási pontokat mondott, és beszédének az első körülbelül kilenc percében az elmúlt kétezer év építéstörténetét adta itt elő nekünk rendkívül színes módon, akkor mondjuk el, hogy önök igazodási pontnak tartották a Gellérthegyet, amihez képest csak 10 méterrel lett volna kevesebb ez az épület. Eddig a 96 méteres kupoláról, illetve annak a csúcsáról beszélhettünk, a Szent István-bazilikáról beszélhettünk mint elég jelentős épületről Magyarországon, Budapesten, és most lett volna egy közel Gellérthegy nagyságú épület. De azt is elmondta az UNESCO, hogy eléggé sérülékeny az a status quo, ami a világörökségi látványt, illetve annak a védelmét jelenti, tehát felhívta az illetékesek figyelmét arra, hogy ebből a szabályozásból jó lenne mihamarább kivonulni.

(19.30)

Na most, nyugodtan leszűkíthetjük ennek a törvénynek a hatáskörét egyetlenegy cégre, egyetlenegy cégcsoportra, nevezetesen Orbán Viktor kötélbarátjára, Garancsira. Valamint azt is mondjuk el azért, hogy időközben belépett a képbe a MOL is 2017 vége felé, akik azt mondták, hogy ők maguk építenék meg ezt a bizonyos toronyházat. De azt elképzelhetőnek tartották, hogy a Market lenne a kivitelező. Tehát ilyen értelemben nem került volna ki Garancsi a képből.

Önök azt tételezik föl, az eredeti törvényjavaslatban olvasom, hogy abban az esetben, ha megnyitásra került már az építési napló, akkor viszont kártalanítás illetné meg a tulajdonost. Na most, azt se ártana tisztázni, hogy mit nevezünk az építési napló megnyitásának egészen pontosan. Ha az adatokat feltöltötték már? Ha a szereplő körök leosztásra kerültek? Vagy ha már átadták a munkaterületet hivatalosan? Ezen törvény hatályba léptetését önök június 30-ra tolták ki.

Tehát kérdés, én egyedi építési hatósági ügyekbe nem láthatok bele, tehát pontosan nem tudom, hogy ezen MOL-székháznak most éppen hol tart az engedélyezése, nagyon kérem, hogy erre konkrétan válaszoljon nekünk, hogy ezek szerint megnyitottáke már az építési naplót ezen ügy kapcsán. Mert azért jó lenne tudni, hogy tulajdonképpen miről is beszélünk mint kártalanításról. Azt mondják, arról lehet hallani, hogy 1 millió forintos négyzetméterárak lesznek itt ezen székházépületben, és 83 ezer bruttó négyzetmétert akarnának beépíteni.

Ha csak ezt veszem alapul, a kártalanítás összege igen sok milliárd forint lesz, tisztelt államtitkár úr; még akkor is, ha egyébként a kormányzat magához vonja a kártalanítás összegének meghatározásával kapcsolatos előírásokat, illetve azt, hogy ki az, aki megállapíthatja, hogy mennyi a valódi kár értéke. Mindazonáltal sok tíz milliárd is elképzelhető, hogy itt felmerülhet, tehát egy jelentős költségvetési összeg is. Kérem, hogy még mielőtt a költségvetési törvény vitájába belekezdünk, azért ezt tisztázzuk itt, a Ház előtt, mert adott esetben akkor azt is el kell mondani, hogy mely forrásokból fogják majd elvonni ezt az iszonyatosan nagy összeget.

Aztán az ön módosító indítványa arról szól, hogy nem is 65 méter, elnézést kérünk, hanem 90 méter. Lehet, hogy ezt a matekot önök már elvégezték, és kiderült, hogy reménytelenül sok lenne az a kártalanítás, amit ki kéne fizetni adott esetben a MOL-nak? Vagy miről szól ez a történet valójában? Nem beszélve arról, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű esetekben, ahogy ön is mondta, ettől is el lehetne térni. Tehát valójában akkor kivonulnak ebből az egész történetből, és rögtön, amint benyújtották, már puhítják föl az egész jogszabályt.

Azt gondolom, hogy az, ami elfogadható lenne mind városképvédelmi szempontból itt, Budapesten, de egész Magyarországon, az az, hogy a hagyományainkat tiszteljük, és kimondjuk, hogy így alakult Budapest városszerkezete, így alakult a városszövet, vannak ugyan magas épületek, de jellemzően ez a Hungária körúton kívüli területre esik, tehát még a központi városképet, a Duna-parti látványt annyira nem zavarja be. Noha egyébként ott is vannak olyan épületek, amelyek már a világörökségi védelem elbírálásakor kérdőjelessé tették az egész megítélését, és sok kritikát kaptak. De hogy most még beleépítsünk vagy hagyjuk, hogy bármilyen módon ez az épület felépítésre kerüljön ott, a Kopaszi-gáton, és ez a gyönyörű szép látvány egyszer s mindenkorra eltűnjön, ez szerintem nem tartható, nem elfogadható.

Jelzem egyébként, hogy amikor annak az ötpárti értekezletnek ezen pontjához érkeztünk volna, és én rákérdeztem konkrétan, hogy akkor mi lesz a Garancsi-féle toronyházzal, mert a lehetőség akkor még adva volt, hogy építsenek ilyen nagy toronyházat, akkor azt mondták, hogy majd lássam meg, hogy mi a Miniszterelnökség hozzáállása ehhez a kérdéshez. Akkor most megláthattam, önök visszavesznek 65 méterig, de utána még lehet 90, vagy 90-nél is több lehet adott esetben, ha nemzetgazdasági szempontból olyan nagyságrendű, olyan fontos, olyan szép az az épület. Ja, bocs, nem is annyira szép, mert ha megnézzük azokat a bizonyos látványterveket, amik a Foster-irodától kikerültek már, hát, azt gondolom, hogy legalábbis tájidegennek lehet nevezni, finoman szólva.

Úgyhogy egyetlenegy módot vagy egyetlenegy pontot tudunk ebben az egész törvényjavaslatban támogatni, hogy tehát, még egyszer: Magyarország területén se a beépítésre kijelölt, se pedig a beépítésre nem kijelölt területeken nem állhat toronyház. Ez az egyetlen normális és észszerű hozzáállás, amit mi el tudunk fogadni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 112 2018.06.28. 12:37  1-134

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Urak! Tisztelt fideszes Képviselőtársam! Amikor költségvetés tervezéséhez kezdünk, akkor jó tisztázni néhány alapfogalmat saját magunk számára is, mondjuk, például a tekintetben, hogy mit nevezünk önkormányzatiságnak, mi számunkra az, ami az önkormányzatiság fogalmát takarja, mert csak ilyen elvi tisztázás alapján lehet aztán olyan költségvetést csinálni, ami kellően igazságos  ahogy itt az előbb is elhangzott -, mindenre kiterjed, és valóban mindenkinek segít az ország képességei és lehetőségei szerint. Én azt gondolom, hogy az önkormányzatiság fogalma alatt elsősorban és leginkább a gazdálkodási szabadságot, illetve az önrendelkezési szabadságot kell érteni. Nyilván ez ki kell hogy egészüljön az önfenntartás és az önvédelem képességével is.

(18.30)

De most elsősorban erről a gazdálkodási szabadságról és az önrendelkezési szabadságról szeretnék önöknek szólni, legelőször is az önrendelkezés képességéről, illetve szabadságáról.

Ez alapvetően a működési támogatásokra és a fejlesztési támogatásokra terjed ki, ha a költségvetés szempontjából nézzük ezt a kérdést, méghozzá olyan értelemben, hogy hogyan tudják kötelező feladataikat ellátni az önkormányzatok azon feladatfinanszírozási rendszerben, amelyet számukra most a kormányzat biztosít. Muszáj kihangsúlyozni, hogy kötelező feladatellátásról van szó, tehát nem gondolom, hogy itt nagyon nagy luxuskiadásokról és felesleges, pazarló beruházásokról és működésről beszélünk, amikor alapvető kérdéseket említünk.

Elsősorban, mivel a költségvetés alapvetően számunkra emberekről szól, ezért a személyi jellegű költségekről hadd szóljak rögtön. Az önkormányzati hivatalok működésének támogatása évek óta ugyanazon a szinten van. Ez azt jelenti, hogy 4 580 000 forint éves szinten, de a dologi kiadásokkal együtt, és ez főre lebontva. Tudjuk, hogy ez már vajmi keveset jelent csak az önkormányzati hivatalok valódi működtetésének a biztosítására, amellett persze, hozzáteszem, hogy az elismert köztisztviselői létszám szintén évek óta változatlan.

Tudjuk, hogy ez a létszámkorlát, illetve az ehhez jutó bértámogatás, ami a működési támogatáson keresztül valósul meg, messze nem elegendő ahhoz képest, hogy adott esetben kistelepülések esetén is mennyi feladat hárul egy-egy munkatársra, és hogy mennyi valóban felelős feladatot kell neki ellátnia, még akkor is, hogyha tudom, a polgármesteri hivatalok létesítésének a létszámkorlátja 2000 fő jelenleg, de aztán isten tudja, hogy milyen magasra akarják önök ezt emelni majd, de akkor is a közös önkormányzati hivatalokban, ha sok településsel is kell foglalkozni, annál több és nehezebb és felelősségteljesebb a munka. Tehát az elismert köztisztviselői létszám emelését is indítványozni szeretnénk, mindamellett, hogy magát a köztisztviselői illetményalapot is illene most már.

2008 óta befagyasztott formában, amióta az IMF-paktumot önök megkötötték, illetve az önök nagykoalíciós elődje, az MSZP, de ezt a bizonyos IMF-paktumot önök is fenntartják azóta is, noha elvileg már az IMF-et régen kikergettük az országból, és visszafizettük minden adósságunkat, nemcsak feléjük, hanem az Európai Unió felé is. Ennek ellenére ez sem változik, és ezt is javasoljuk most, talán meglepő lesz, hogyha azt mondom, hogy 60 ezer forintra a 38 650-et felemelni. Nem gondolnám, hogy ez egy olyan földtől elrugaszkodott és lehetetlen kérés, amit egyébként ne tudnának önök teljesíteni, hiszen ha megnézzük azt a köztisztviselői bértáblát, ami szerint a szorzószámok, illetve az illetményalap szorzatával kijön az, hogy mennyit keres egy-egy köztisztviselő a ledolgozott évei után, illetve a beosztásához képest, akkor azt kell hogy lássuk, hogy a garantált bérminimum most már sok esetben magasabb, mint ez a bizonyos 38 650-es alaphoz járó fizetés.

Elképesztőnek tartom azt a megoldást, amit önök javasolnak, tehát hogy legyen egy ilyen kiegyenlítő bérrendezési alap 11 milliárd forinttal, ami a szegényebb önkormányzatokat segítené a nagyobb települések kárára, úgy, hogy szolidaritási hozzájárulást emelnek. Tehát, magyarul, többet vonnak el az úgynevezett gazdagabb településektől, és ezt az alapot ezáltal feltöltve majd kisebb települések  nyilván pártszimpátia alapján  pályázhatnának ezen forrásra, hogy ott helyben tudják emelni a köztisztviselői béreket.

Először is én azt gondolom, hogy maga a szolidaritási hozzájárulás mint fogalom, mondjuk ki nyugodtan, hogy alaptörvény-ellenes. Az Alaptörvényből, illetve az Mötv.-ből az következik, hogy ugyan az önkormányzatok költségvetése és a központi költségvetés kapcsolódik egymáshoz, de csak a központi költségvetésből juttatott támogatások alapján, nem pedig úgy, hogy az önkormányzatoktól vonnak el önök jelentős forrást, most már az idén beterjesztett szerint 43 milliárd forintot, és akkor ebből gondolják önök feltölteni ezt a bizonyos 11 milliárdos kiegyenlítő bérrendezési alapot. Nem! Adjanak önök tisztességes bértámogatást a polgármesteri hivatalok általános működésén keresztül, emeljék meg a köztisztviselői illetményalapot, és akkor majd mindenkinek normatív módon, egységesen és nem pártszimpátiától függően fog járni ez a normális, tisztességes bér.

Ehhez kapcsolódik természetesen a közalkalmazotti bértábla is, aminek az értelmét most már nemcsak én vitatom, hanem szerintem ebben a Házban mindenki, aki józan gondolkozású, meg kell hogy kérdőjelezze, hogy egyáltalában miért külön melléklete ez még mindig a költségvetésnek, amikor tudjuk, látjuk, hogy már semmi értelme nincs. A tavalyi, illetve az idei garantált bérminimum mértéke szerint ugyanis kétharmada, illetve most már lassacskán négyötöde az ott lévő szorzószámok alapján kiszámolható bruttó béreknek kevesebb, mint a garantált bérminimum, azaz gyakorlatilag az egész tábla egybemosódik, teljesen mindegy, hogy valaki hány évet dolgozott, vagy pedig milyen végzettsége van, biztos, hogy ugyanannyi pénzt kap ezen bértábla, illetve a garantált bérminimumhoz való kiigazítása miatt.

Legyen végre értelme a közalkalmazotti bértáblának! Mondjuk azt, hogy az első oszlop a minimálbérhez van kötve, utána a B-től az E kategóriáig a garantált bérminimumhoz van kötve mint alaphoz, és onnantól kezdve az F-től fölfele tartozó osztályokban pedig legyen egy diplomás-minimálbér kimondva, ami optimális esetben, igen, lehetne a nemzetgazdasági havi bruttó átlagkereset éves átlaga.

Tudom, hogy ez soknak tűnhet egyszeriben vagy hirtelenjében, de én azt gondolom, hogy ez lenne a méltányos azon emberek számára, akik az életüket a köz szolgálatára ajánlják fel.

Hogy visszatérjek azon kérdéskörökre is, amelyek szintén az önrendelkezési szabadsághoz tartoznak, de már nem csak személyi jellegű kiadásokról szólnék, lássuk csak, például itt van a közösségi közlekedés kérdése. Most Budapestre önök a BKV támogatásaként 12 milliárd forintot szánnak összességében. Az egész ország tekintetében a kötelező veszteségpótlásra, amit önkormányzatoknak kell a nagy régiós közösségi közlekedési vállalatoknak bepótolni, mindösszesen 2 milliárd forint segítséget adnak. Ez nevetségesen kevés ahhoz, hogy egyébként az ország vérkeringését a közösségi közlekedésen keresztül fenntartsuk.

Javasoljuk ennek a két tételnek a jelentős megemelését, mert akkor van egyáltalában értelme ezt a költségvetési törvényben feltüntetni.

Ugyanúgy a kötelező feladatok között egy nagyon fontosat szeretnék megemlíteni, ez pedig a belterületi utak, járdák felújítása és fenntartása. Tudom, hogy más képviselőtársamnak is, adott esetben kormánypárti képviselőtársamnak is igazat kell hogy adjak, illetve ő maga is igazat adna nekem a tekintetben, hogy ami most jelenleg a költségvetési törvényben ezen a soron szerepel, az nevetségesen kevés.

Európai uniós tagállam vagyunk, lássuk csak, most már lassacskán 15 éve, hiszen a 2019-es költségvetési törvényről beszélünk, és poros, sáros utakon járhatnak a vidéki állampolgárok Magyarország nagyon nagy részén. Esélyük sincs arra a településeknek, hogy ezeket leaszfaltozzák, de még arra se, hogy a már létező aszfaltos, betonos utakat javítsák, fönntartsák, ugyanígy a járdák esetén is.

Európai szintű ez az állapot? Nem kellene-e ehhez sokkal inkább hozzájárulni a központi költségvetésnek, úgy, hogy megint csak ne a pártszimpátia érvényesüljön elsősorban ezen pályázatok kapcsán, mert hiszen nem normatív alapon jár ez a pénz az önkormányzatoknak, mert erre is pályázni kell, aztán ki kell sírni, hogy egyáltalában jusson egy-egy településnek valamennyi. Tehát e tekintetben is azt gondolom, hogy jelentős emelésre van szükség.

Egy másik nagyon fontos kérdés, és kettőt is említenék rögtön, mind a kettő egy szociális kérdés. Az egyik a szociális tűzifa kérdése. Tudjuk, hogy ma Magyarországon egyre többen és többen szorulnak arra rá, hogy fával tüzeljenek, de azt is tudjuk, hogy amit e tekintetben az önkormányzatok kapnak segítséget szociális tűzifa biztosítására, annyira kevés, hogy a tél első egy, maximum két hónapját tudják abból fedezni, és utána fagyoskodnak az emberek, mert az önkormányzatoknak nincs arra saját bevétele és forrása, hogy ezt valamilyen módon kipótolja.

(18.40)

Tehát javasoljuk a tisztelt Belügyminisztériumnak, hogy gondolja meg, hogy igenis, ha csak a kétszeresére, a háromszorosára emeljük fel ezt a keretösszeget, máris milyen nagy pluszsegítséget adhatnánk, és akkor is csak egy-két milliárd forintokról beszélünk.

A másik pedig az, hogy az Alaptörvény módosítása után tudjuk, hogy ami eddig lehetőségként volt megfogalmazva, az most már kategorikus imperativusszá vált, tehát hogy nem lehet közterületen hajléktalanoknak életvitelszerűen tartózkodni. Akkor viszont helyezzük el őket valahova. Nagyrészt ez az önkormányzatok feladata, kisebbrészt civil szervezetek vállalják át ezt a közfeladatot. De ha nem adunk rá pluszforrást  és ha tetszik hinni, ha nem, megint csak ugyanaz a normatíva van beletéve a költségvetési törvénybe, mint tavaly meg mint tavalyelőtt, és így tovább, mehetnénk vissza évek hosszú sorában -, nem lesz lehetőségük az önkormányzatoknak ezt a kötelező feladatukat tisztességesen ellátni.

Tehát mind a nappali, mind az átmeneti elhelyezés kapcsán nemcsak az önkormányzatoknak, de azon közfeladatot ellátó civil szervezeteknek is kell segíteni azzal, hogy ezeket a feladatfinanszírozási támogatásokat jelentősen megemeljük, hogy ezt az egyébként most már Alaptörvényben is rögzített feladatukat tisztességesen és méltó módon el tudják látni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 218 2018.07.02. 4:59  215-236

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Helyettes Államtitkár Úr! Igen, az előbb egy rendkívül lényegre törő összefoglalót hallhattunk a többségi álláspontról. Körülbelül ennyire részletesen szóltak hozzá a kormánypárti képviselők, akik a támogatásukról biztosították ezen törvénytervezetet. Jómagam, illetve képviselőtársam azért ennél kicsit részletesebben fejtettük ki a fenntartásainkat; a fenntartásainkat a tekintetben, hogy úgy gondoljuk, ez egy rendkívül unortodox törvényjavaslat, illetve már a benyújtása, illetve annak a tárgyalása is rendkívül különleges a Ház történetében, hogy egyszerre volt az államtitkár úr nemcsak a benyújtó képviselője, de annak az ellenzője, opponense is a vitában. Leginkább arról szólt az előterjesztése is, hogy miben szeretné módosítani az általa benyújtott törvénytervezetet. De miben is?

Nagyjából abban, hogy ami eddig nyilvánvaló volt és teljes konszenzus volt e tekintetben a szakma képviselői számára is, Budapest lakossága számára is, hogy Magyarországon, Budapesten toronyház ne épüljön, ne épülhessen, és azon kivételes esetek, mint például a MOL-székház  korábbi nevén, leánykori nevén a Garancsi-székház  ne épülhessen fel még Budapest déli részén se, még akkor sem, ha a világörökségi panorámának ez csak egy külső, szélső pontja, de akkor is van olyan hely, ahonnan kitakarhatja ezt a gyönyörű szép látványt, tehát hogy ne valósulhasson meg, és korábban egyébként maga a Miniszterelnökség is ezt az álláspontot képviselte. Nem olyan messzi távlatokra kell gondolni, 2017 decemberére konkrétan, amikor még azt javasolták, hogy Magyarországon, Budapesten ne lehessen se beépítésre kijelölt, se beépítésre nem kijelölt területen toronyház.

Ennek ellenére most hirtelenjében, váratlanul, vélhetően valami üzleti okból kifolyólag megváltoztatta a Miniszterelnökség ezt az álláspontját, és most már lehet építeni, nemcsak hogy 65 méter magasságút, nemcsak hogy 90 méter magasságút, de gyakorlatilag a Kilimandzsáró magasságát is elérheti, hogyha van rá olyan technikai lehetőség. Hiszen ha valamit nemzetgazdasági szempontból most már kiemelt jelentőségű beruházássá minősítenek, akkor bizony az megkaphatja azokat a különleges beépítési paramétereket, ami, mondjuk, már a Gellérthegy magasságával vetekedő magasságú épület is adott esetben.

Időközben a vitában még arról beszéltem, hogy ennek az egész törvényjavaslatnak egyetlenegy érdekeltje van vagy lehet Magyarországon, Budapesten, ez pedig a MOL-székház kérdése. Tudjuk, hogy időközben megkapták már az építési engedélyt, valamikor februárban, de mint kiderült, sajtóhírekből ez nyilvánvalóvá vált és a bizottsági ülésen is elhangzott, hogy van még más, Budapesten már építési engedéllyel rendelkező toronyházkezdemény, mondjuk így. A Róbert Károly körút és a Váci út sarkán lévő, a GTC izraeli-lengyel cég tulajdonában lévő területről beszélünk. Várhatóan az is egy rendkívül magas, toronyház méretű épület lesz, de tudjuk, hogy Újpesten, tehát a Váci út további északi pontjain a Metrodom által épített épületek is már meghaladják a 65 métert az engedélyezési terv szerint, tehát van és lesz más érintettje is ennek a bizonyos törvénytervezetnek.

(17.50)

Minden beépíthető négyzetméter, minden újabb emelet újabb vagyoni értékű jog odaajándékozása ezen egyébként nyilvánvalóan külföldi hátterű cégeknek. Vajon ők milyen módon tudtak ráhatni a magyar törvényalkotásra, hogy idáig jutottunk? Tehát tavaly decembertől kezdve alig telt el fél év, és már ott tartunk, hogy bármit lehet ma Magyarországon építeni. Jelentem a tisztelt Háznak, hogy annak idején az SZDSZ által vezetett fővárosnál hiába kopogtattak, az MSZP által vezetett kerületeknél hiába kopogtattak hasonló jellegű kezdeményezéssel, a magát nemzetinek valló kormányzat esetében pedig meg tudják valósítani. Ez szégyen és gyalázat, ezért nem fogjuk mi ezt támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 230 2018.07.02. 5:56  215-236

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr, de én láttam, hogy az államtitkár úr az előbb nagy izgalomba jött, és jött-ment, próbált volna válaszokat kérni a helyettes államtitkár úrtól, úgyhogy hagyjuk meg neki a lehetőséget, hátha ő most akar nekünk válaszolni. (Tuzson Bence: Majd a végén, köszönöm.) Nem? Nem akar ezzel élni? Hát, pedig bátorság, államtitkár úr! Annyi szép kérdés érkezett önhöz, biztos tudna ezekre mind válaszolni, nem? És akkor érdemben folyhatna tovább a vita. Nem? Jó, hát akkor csak a végén válaszol, mint ahogy máskor is. Ne haragudjon, ezt kötelességszökésnek lehet hívni, amit önök itt csinálnak, hogy egyszerűen be se jönnek, most már csak egy képviselőjük tartózkodik az ülésteremben, és egyébként pedig pont ebben a rendkívül fontos, a jövő éveket, évtizedeket meghatározó kérdésben senki nem mer velünk kiállni vitatkozni. Ön a törvényjavaslat tárgyalásának a legelején egy hatalmas ívű történelmi áttekintéssel kezdte, úgyhogy most engedjen meg nekem is egy ilyen, sokkal rövidebb áttekintést a tekintetben, hogy az elmúlt nyolc évben önök mit tettek építési szabályozás kérdésében.

Azt, hogy hányszor módosították az építési törvényt, egy ideig számoltam, aztán már nem tudtam számolni, mert ezek a módosítások gyakorlatilag osztódással szaporodtak, de az biztos, hogy mindegyik módosítás egy irányba mutatott, nevezetesen abba az irányba, hogy önökhöz közel álló oligarchák vagy önökhöz közel álló politikusok, közéleti személyiségek valamilyen módon nagyon jól járjanak. Tehát általában le lehetett követni, mert azért ki-kiderültek ezek sajtóhírekből meg egyéb elszólásokból, hogy kinek az érdekében módosítanak önök építési szabályzatot. Volt, amikor egy-egy képviselőtársuknak az építési engedélye akadozott  nosza, módosították a törvényjavaslatot. Volt olyan, hogy maga Rogán Antal gyakorlatilag a miniszterségének az első napján vette magának a bátorságot, és benyújtott egy elég mérföldes lépést ilyen értelemben, és az azt megelőző húsz év építési gyakorlatát és a területrendezésről kialakított közmegegyezést rúgta fel. De volt olyan is, amikor a DÉSZ-t megalkották, vagy a VÉSZ-t, hogy egyes területeket kivettek Budapest területéből, és úgy döntöttek, hogy arra teljesen külön önálló szabályozást alkotnak, nyilván annak érdekében, hogy ott is olyan beruházások voltak már előkészítésben, amelyek nemcsak a nemzet érdekét szolgálták volna, hanem nyilvánvalóan és elsősorban a korrupciót, illetve bizonyos beruházói köröknek az anyagi hasznát.

Bürokráciacsökkentés  erről beszélnek. De mondja már meg nekem, hogy ez pontosan hogyan is fog megvalósulni a mindennapok gyakorlatában, hogy majd az építéshatóságon dolgozó köztisztviselőknek nem kell odanézniük se, amikor megtörténik a korrupció?! Tehát ezért kevesebb köztisztviselőre lesz szükség, hiszen oda se szabad majd pillantaniuk, amikor ezek az építési engedélyek kiadásra kerülnek? Pontosan ez mégis mit fog jelenteni? Tudniillik önök most egyébként ezzel nagyon komoly jogosítványokat vonnak el önkormányzatoktól a tekintetben, hogy gyakorolhassák rendeletalkotási jogaikat. Mert amikor arról beszélünk, hogy nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházások telke, akkor önök magukhoz vonhatják az építési szabályok megalkotását, de itt csak telekről beszélnek, de adott esetben ez telkek sokasága lehet; lehet egy egész tömb vagy egy egész városrész. Hiszen mindegyik telkére külön-külön kimondhatják, hogy ez nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű. Vagy adott esetben egy egész település? Bele se merek gondolni, mert ebből sajnos nem derül ki számunkra, hogy mi az a határ, ameddig  már bocsásson meg a világ, de  pofátlanságában el fog menni a kormányzat ilyen értelemben. (Tuzson Bence közbeszól.)

Amikor ön arról beszélt a bevezetőjében, hogy Budapesten a kiegyezés után milyen gyönyörű szép épületek épültek, és azok hány méter magasak voltak, tehát már akkor is ez a magasság önnek rendkívül fontos volt, akkor azért emlékezzünk meg egy rövid ideig arról, hogy ezek az épületek egyébként szépek. Beszélek itt most a Parlament épületéről, beszélek a Szent István-bazilikáról, tehát ezekre jó ránézni, jó emlékezni azokra az emberekre, akik azokat a jogszabályokat megalkották, azokban a törvényekben benne voltak, hogy ezek az épületek megépülhessenek. De önökre hogy fog emlékezni a történelem? 50-100 év múlva, ha lesznek még magyarok itt Budapesten, azok hogyan fognak önökre emlékezni? Ja, azok voltak azok a politikusok, akik azokat a rendkívül, mondjuk ki…  habár ön szerint nem lehet esztétikai vitát folytatni ezen Ház falai között, szerintem pedig ha valahol, akkor itt lehet.

Tehát hogyan fognak önökre emlékezni: ezek voltak azok a politikusok, akik azt a rendkívül ronda épületek tömegét, sokaságát engedélyezték csak azért, hogy hízzon a saját zsebük? Tehát én azt gondolom, hogy ez, amit önök itt most el fognak követni, egy történelmi bűn.

Gondolják meg, a végszavazás még nem következett be, tehát azokat a vagyoni értékű jogokat, amelyeket egy csettintésre ezek a beruházók meg fognak önöktől kapni, ahelyett, hogy egyébként megengednék, hogy területrendezési szerződés keretében az önkormányzatok köthessenek ezekkel a beruházókkal adott esetben szerződést, és akkor valójában lenne közösségi kontroll a tekintetben, hogy mit, hova, mekkorát és hogyan építhetnek ezek a bizonyos beruházók, ahelyett önök magukhoz vonják ezeket a jogokat, és a közösségektől veszik el azt a lehetőséget, hogy beleszólhassanak a saját környezetük alakításába. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 80 2018.07.03. 6:53  73-99

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Ház! Itt az előbb rendkívül megható gondolatokat hallhattunk az előterjesztő, illetve a kormánypárti vezérszónok részéről meg az államtitkár úr részéről. Számtalan történelmi idézetet hallhattunk. Hallhattunk erős államról, közös örökségről, a kormány felelősségéről, a jó sáfárként való gazdálkodásról, hogy az állam mennyire meg akarja erősíteni a szerepét az ilyen vállalatoknál s a többi. A legmagasabb szakmaiságról is hallhattunk.Én is hadd mondjak még valamit, vagy én is hadd gazdagítsam ezt a megható sort! Lázár János, a Miniszterelnökséget vezető egykori miniszter több alkalommal is nyilatkozott róla, hogy a kormányzat szeretné elérni, hogy az állami vállalat, mármint a ménesgazdaság, a fejlesztések révén Európa egyik legjobb mezőgazdasági vállalkozása és Magyarország legerősebb agrárcége legyen. Ez mind nagyon szép, mind nagyon jó, csak abból, amiről most beszélünk, e tekintetben egy szó sem igaz. Ez a helyzet, ez a probléma, mert valójában önök ezt a ménesgazdasággal kapcsolatos törvényjavaslatot csak apropóként használják föl.

Valóban egyébként elmondhatjuk, hogy 2016 óta, amióta a ménesgazdaság újra állami kezekbe került, közpénzből, tehát az adófizetők pénzéből 23 milliárd forint ment arra, hogy ezt a céget megerősítsék, tőkeemelés legyen. Külön kormánybiztost kapott ez a cég. Lótenyésztéstől elkezdve géppark-korszerűsítésen át ipari park kialakításáról is szó volt, épületfelújításról, középiskolát működtetnek, az agrár-felsőoktatást vonják be ezen cég működésébe, kiállítás, vásár, díjugrató verseny, minden volt már itt az elmúlt időszakban. Mondhatnánk azt a sajtóhírek szerint, meg ha az ember arrafelé jár, hogy ez prosperáló vállalat, tényleg a térségben az egyik legnagyobb foglalkoztatónak minősül, most már arról szólnak a hírek, hogy közel 500 főt is foglalkoztatnak, korábban ez 400 körül volt. Látszólag tehát minden nagyon szép, minden nagyon jó, mindennel meg lehetünk elégedve.

Csak éppen a vagyontörvény módosítása ennek pontosan az ellenkezőjét fogja eredményezni, pontosan az ellenkezőjére tesz egy elég komoly kísérletet. Nevezetesen: az a paragrafus, amit már önök többször idéztek, többször elmondták, hogy milyen a), b), c), d) pontok vannak abban a bizonyos 7/A. §-ban, tehát hogy ki lehet az, aki nemzeti vagyon tekintetében tulajdonosijog-gyakorló lehet kizárólag, ezt a kaput önök most teljes egészében szélesre tárják.

(12.10)

Mert arról szól ez a törvény, hogy lehet az állam, százszázalékos állami tulajdonú cég, költségvetési szerv és így tovább, illetve bármely további személy. Tehát nemcsak a tízmillió magyar állampolgárra kell gondolni, hanem tulajdonképpen bárkire széles e glóbuszon, 7,5 milliárd személyről beszélhetünk nyugodtan. Ebben a törvényjavaslatban semmilyen korlátozás nincs. Tehát nyilván önök már tudják, hogy ki lesz ez a személy. Nem lepődnénk meg, szerintem itt senki ebben a Házban, önök se, mi se, ha mondjuk, „pénztáros” Lőrinc személye hirtelenjében előkerülne majd egy kormányhatározatban, ami erről fog szólni, mert valamilyen oknál fogva, valamilyen kifürkészhetetlen módon mindig hozzá vándorolnak nagyobb, olyan jellegű vagyontárgyak, amelyeket nyugodtan nevezhetünk stratégiai jelentőségű vagyontárgyaknak.

Tehát kérem, hogy érdemi mederbe tereljük ezt a vitát, legyenek szívesek megmondani, ez egyetlen gombnyomás, két másodperces idő-igénybevétel, hogy ki az a személy, aki meg fogja kapni ezt az Állami Ménesgazdaságot, és ki az a személy, akinek tehát a kedvéért 2016 végén önök visszaállamosították, és nagyon jelentős közpénzeket beletéve felturbózták ezt a vállalatot. Mert abban  még egyszer  biztosak lehetünk, hogy ez a személy valójában már ki van jelölve, ugyanakkor apropó csak a Ménesgazdaság sorsa a tekintetben, hogy önök a vagyontörvényt módosíthassák. Mert ebből az derül ki számunkra  hiszen ennek a bizonyos 7/A. §-nak a módosításába nincs beleírva, hogy ilyen jellegű személykijelölés csak, mondjuk, a Ménesgazdaság tekintetében történhet meg , bármely további, állami tulajdonban lévő, nemzeti vagyonnak minősülő tárgy kapcsán ezt önök újra meg újra, majd most már anélkül, hogy ide a Ház elé hoznák, megint fogják tudni használni és alkalmazni. Tehát én azt gondolom, hogy ezáltal gyakorlatilag kimondhatjuk, hogy a nemzeti vagyon mint olyan megszűnik létezni Magyarországon, hiszen önöknek bármikor lehet olyan egyedi kormányhatározata, ami egyébként nem jogszabály, mert egy határozat nem jogszabály, tehát semmilyen további korlátozást pláne a Ház majd nem fog tudni gyakorolni e felett a rendkívül szélesre tárt kapu felett. Ezek után nyugodtan mondhatjuk, hogy igazából a parlament működése, a törvényhozás munkája e tekintetben befejeződik.

Én azt gondolom, hogy amikor ezeket a gyönyörű szép szavakat meghallgattuk önöktől, hogy mennyire fontos az erős állam meg a közös örökségünk meg a jövő nemzedéke, akkor lehet, hogy önök valójában már az állam fogalmát is újraalkották, és a jövő nemzedéke tekintetében a maffiakormányzás maffiacsaládjának a jövő nemzedékére gondolnak csak, de akkor beszéljünk így, beszéljünk nyíltan, tiszteljük már meg egymást ilyen értelemben, hogy akkor arról beszélünk, ami a valóság, ami az igazság, mert szerintem nemcsak az ellenzék padsoraiban ülők tudják ezt felfogni, de még az ország népe is megérti, hogy valójában miről van szó.

A másik az, hogy ez egy kétharmados törvény. Én most, bármilyen furcsa, meglepő és elgondolkodtató, kifejezetten örülök, hogy önöknek megvan a kétharmada, mert ezt a balhét vigyék el önök. Ezt a törvényt mi soha nem fogjuk megszavazni. A nemzeti vagyonon mindannyiunknak őrködnie kellene, de ez, ami most itt történik, a nemzeti vagyon tökéletes elherdálása. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
17 98 2018.07.03. 1:30  73-99

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Államtitkár Úr! Én meg vagyok döbbenve, mert az ön személyéhez nem volt méltó az a válasz, amit a Jobbiknak címzett, mert ez a fajta durva vagdalkozás, lehet, hogy más képviselőtársainál szokásos és bevett, de higgye el, hogy nem áll önnek jól. Nem beszélve arról, hogy az önök diktatúrája még arra is képes, hogy fegyvernek látszó tárgyként használja egy politikai ellenféllel szemben az Állami Számvevőszéket, a Magyar Államkincstárt, a NAV-ot és így tovább, az még nem jogosítja fel önt arra, hogy ilyen módon minősítgesse a mi működésünket. A másik pedig az, hogy nagyon örülök tényleg, hogy válaszolt, ha már ennél a műfajnál tartunk, hogy legalább felállt és válaszolt, de arra az alapvető kérdésünkre, amit én is feltettem elsőként, aztán a többi ellenzéki képviselőtársam is megfogalmazott, hogy ki az  azért ez egy rendkívül egyszerű kérdés.

Az önök törvényalkotási gyakorlatában teljesen egyértelmű, hogy akkor születnek törvényjavaslatok, akkor nyújtják be a Ház elé, ha egyébként az azt megelőző összes lépését a koreográfiának már előre lejátszották. Tehát pontosan tudja ön is, hogy ki lesz az a személy. Kérem, hogy nevezze meg, most még van rá idő. Nyomjon gombot, tudja, az a kis izé ön előtt (Derültség az ellenzéki sorokban.), és mondja meg nekünk, hogy ki lesz az. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 113 2018.07.16. 2:10  112-119

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen. Tisztelt Államtitkár Úr! Hatékonyabb és kevesebb. Így foglalta össze a kormányzat képviselője a közszféra tervezett átalakítását, ami teljesen rendben való is volna, ha hatékonyságon a közérdek eredményesebb érvényesülését, kevesebb alatt pedig az értelmezhetetlen és végrehajthatatlan jogszabályok tömegét lehetne érteni. De tudjuk, hogy önök ezt nem így gondolják. Időről időre, gondosan leosztott szerepek alapján, előre megírt forgatókönyv szerint sokkolják a köz alkalmazásában álló munkavállalókat úgy, hogy egy, a kormányhoz közel álló nemzeti nagytőkés kvázi elvárásként fogalmazza meg a tömeges elbocsátások igényét, amire aztán a kormányzati illetékesek sietnek is pozitívan reagálni. Most éppen az MGYOSZ alelnöke nyilatkozott úgy, hogy százezer főtől kellene megszabadulni, és erre persze önök egyetértőleg bólogattak.

(A jegyzői székben dr. Szűcs Lajost Móring József Attila váltja fel.)

Akkor lássuk is, tisztelt államtitkár úr, pontosan kikről is beszélünk! Ma Magyarországon… (Zaj.) Bocsánat, akkor miniszter úr. Elnézést, azt hittem, az államtitkára ül a helyén. Tehát akkor tisztelt Miniszter Úr! Kikről is beszélünk? Ma Magyarországon 455 ezer közalkalmazott van, akik tanárok, orvosok, mentősök, ápolók, könyvtárosok, kulturális szakemberek, dajkák, védőnők, szociális munkások, és így tovább. Önök szerint belőlük van sok? Mondják meg, mégis például hány ápolót vagy hány mentőst akarnak elbocsátani! De tudjuk azt is, hogy köz-, állami és kormánytisztviselőből is összesen nincs százezer, és ők is sokszor éppen az ügyintézői létszámhiány miatt többes munkakörben, agyonterhelve és alulfizetve végzik a munkájukat. Különös és visszatetsző emellett, hogy a központi államigazgatásban az államtitkári, a helyettes államtitkári és a kormánybiztosi pozíciók száma hatványozottan növekszik, mint táptalajon a kórokozók száma.

Tisztelt Miniszter Úr! Valljanak színt itt ország-világ előtt: a kormányzat által zsellérsorban tartott közszolgák közül hányat fognak kirúgni? Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 117 2018.07.16. 0:57  112-119

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Miniszter Úr! Még hogy nem nyilatkozott volna a kormányzat?! Hát önmaga nyilatkozott erről a kérdésről, és egyetértőleg szólt ezen elbocsátások kapcsán! És hogy egyetlenegy döntés nem született volna?! Hát csak a mai nap, egypár órával ezelőtt legalább öt döntést hozott ez a Ház, amelyben a köztisztviselői illetményalap növelését elutasította a kormányzat, amiben a közalkalmazotti bértábla kiigazítását elutasította a kormányzat, amiben a felsőfokú, tehát diplomás-minimálbér bevezetését elutasította a kormányzat! Ez mind-mind a közszférában dolgozók helyzetének a javítása lett volna, amit mind elutasított a kormányzat. S még egyszer: mit nevezünk mi tulajdonképpen bürokráciának? A rossz törvényeket. Kérem, ne a bürokratákat tegyék felelőssé ezért, hanem saját magukat a tekintetben, hogy ha rossz törvényeket hoznak, azokat nehéz betartani, s átláthatatlanná, értelmezhetetlenné és végrehajthatatlanná válnak a jogszabályok. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 178 2018.07.17. 2:27  173-192

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tájékoztatni szeretném a tisztelt képviselőtársainkat, hogy 2018. július 16-án a Törvényalkotási bizottság megtárgyalta a T/857. számú törvényjavaslatot, és az ellenzék egységesen nem támogatta ezt a javaslatot, azért, mert valószínűleg a képviselőtársaim nem tudták elfogadni azt, hogy egyetlen feltett kérdésre sem kaptunk érdemi választ. Milyen kérdéseket tettünk fel? Erről majd hosszabban a rendes hozzászólásomban szeretnék szólni, de azért itt is egyet-kettőt hadd említsek meg. Tehát nem az a kérdés számunkra, hogy mennyire fontos Budapest egységes fejlesztése, hogy mennyire fontos és valóban kiemelten támogatandó cél a műemlékvédelem és emellett az, hogy épüljön, szépüljön nemzetünk fővárosa, hanem az, hogy egyáltalában miért szükséges ez a törvényjavaslat.

Hiszen a jelenlegi jogszabályi keretek arra, hogy Budapest egységesen fejlődjön, épüljön, szépüljön, a műemlékeket meg tudjuk védeni, hogy épülhessenek csónakházak a Duna-parton vagy adott esetben egy 8500 főt befogadó kollégium, mind-mind lehetőséget adnak anélkül, hogy felrúgnánk a jelenlegi jogszabályi kereteket, hogy az évek, évtizedek óta lassacskán, de annál biztosabban kiépített területrendezési eszközöket felrúgnánk és sárba taposnánk, minderre lehetőséget ad.

Tehát egyáltalában miért van rá szükség, ez volt a kérdésünk, valamint az, hogy kapjunk már arra érdemi választ, hogy a Budapest fejlesztéséért felelős államtitkár, akinek a jelenlétét most is, itt is rendkívüli módon hiányoljuk, a TAB-ra még eljött, vajon most miért nem tudja ezt az őáltala olyan nagy lelkesedéssel képviselt törvényjavaslatot itt számunkra prezentálni, és megvédeni majd azokat az esetleges ellenvetéseket, amelyeket az ellenzék meg fog fogalmazni; hogy vajon miért nem ő vállalja ezt arccal. Talán azért, mert korábban abban a cégben dolgozott, amelynek a területét most megveszi az állam azért, hogy oda épülhessen egy ilyen létesítmény? Talán van valamilyen összefüggés ebben a kérdésben? Na, erre a kérdésre is majd szeretnénk öntől, államtitkár úr, választ kapni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 190 2018.07.17. 17:04  173-192

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Akkor összefoglalom nagyjából, hogy miről is szól a törvénytervezet, legelőször is az ön számára, mert annyi szép és annyi értékes gondolatot elmondott nekünk, annyi sok szép támogatandó megjegyzést tett, aminek semmi köze nincsen ehhez a törvényhez.Tehát kezdetben vala a nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokról szóló törvény. Ezt egyébként annak idején még az MSZP-SZDSZ-kormányzat hozta meg törvénynek. Ezt a törvényt önök elkezdték 2010 után felturbózni, mert az önök számára még az sem volt elég gyors, ami abban a törvényben le van írva, hanem még szabadabbá tették az utat a beruházók számára, még inkább szélesre tárták a kaput, még inkább felgyorsították a különböző, még egyáltalán meglévő hatósági eljárásokat. Persze, mondjuk, hozzáteszem, hogy a kiemelt beruházások, amelyek ezen törvény alapján megszülethettek, azok már eleve olyanok voltak, hogy részben vagy egészben európai uniós, részben vagy egészben központi költségvetési forrásból megvalósuló, részben vagy egészben egyedi kormánydöntéssel megítélt támogatásból, legalább 90 millió forintból megvalósuló, legalább 15 munkahely megteremtését szolgáló, mindenféle szép műemléknek, műemlékegyüttesnek, világörökségi területen lévő műemléknek a fejlesztéséhez kapcsolódó, és így tovább, tehát rendkívül széles keretet adott volna már ez is önmagában. De még annak idején, mondjuk, az MSZP-SZDSZ-kormányzat alatt ez a King Cityre, tehát a sukorói beruházásra lett kitalálva, de mondom: ezt önök egyre inkább és inkább, még tovább felturbózták.

Aztán eljött a, mondjuk, két-három héttel ezelőtti időszak, amikor önök ezt még olyan értelemben is kiegészítették, hogy minden olyan telekre, amit ilyen módon kiemeltté minősít a kormányzat, arra az építési szabályzatot a kormányzat állapíthatja meg. Miért is volt erre szükség? Azért, hogy fel lehessen építeni Magyarországon olyan magas toronyházat, mint a Gellérthegy. Szó szerint ez volt a cél, ez volt az ok: a MOL-székházról beszélünk a Kopaszi-gát kapcsán. Tehát még az építési szabályzat tekintetében is az ilyen jellegű beruházásokat minden fölé emeli.

De még ez sem volt önöknek elég, amit két héttel ezelőtt elfogadtunk, hanem most, ezen törvényjavaslatban megjelenik az a kifejezés, hogy kiemelten közérdekű beruházás. Ezen kiemelten közérdekű beruházáson belül még egy további kategóriát is létrehoznak, hogy a kiemelt budapesti fejlesztés. Tehát ilyen módon egy egészen extrán gyors eljárásrendet alkotnak meg, egészen extra képesítéseket és lehetőségeket adnak azon társaság vagy valakinek a kezébe, aki majd ezeket meg fogja építeni, az építtető számára gyakorlatilag, és minden, ezt bármilyen értelemben korlátozó, esetleg a szomszédos közösség számára, egész Budapest számára, a budapesti lakosság számára lehetőséget adó beleszólás jogát önök egyszer s mindenkorra elveszik, eltörlik.

Miért is mondom ezt így, hogy a lehetőségek tárházát teljes egészében biztosítják valakinek vagy valakiknek? Az van írva a fogalomtárban, tehát az értelmező rendelkezésekben, hogy a kiemelt budapesti fejlesztés állami pénzből van finanszírozva, valamint hogy központi költségvetési szerv vagy 100 százalékban állami tulajdonú vagy nem 100 százalékban állami tulajdonú cég lehet ennek a bizonyos beruházásnak a megvalósítója. Tetszik érteni: vagy nem 100 százalékban. Mondjunk egy számot, ami nem 100 százalék, lássuk csak: 1 százalék. Tehát magyarul: gyakorlatilag az állam tulajdonosi részesedése nélkül is lehet ilyen társaság, ami ezt lebonyolíthatja.

Ezt tovább erősíti a 4. § (1) bekezdés, amiben már nem is a társaságról beszélnek, hanem arról, hogy esetleg személyt is kijelölhet ezen beruházás lebonyolítására, megvalósítására, építtetésére a kormányzat. Egyébként ez egy nagyon durva ellentmondás, tisztelt államtitkár úr, hadd hívjam fel szíves figyelmét, hogy néha a hamar munka nem annyira jó, és a számtalan ellentmondáson, és mondjuk, helyesírási hibán felül logikai zavar is előfordulhat az ilyen jellegű, gyorsan összehányt törvénytervezetekben.

Tehát igen, ezek alapján elképzelhető, hogy az a személy, például olyan módon, mint ahogy arról a Ház nemrégiben szavazott az állami vagyonok tekintetében, az állami vagyontörvény tekintetében, nevezetesen a vagyonkezelés tekintetében a kormányzat egyedi határozatával akár egy személyt is kijelölhet, és aztán az minden értelemben a vagyonkezelői jogosultságot megkapja, szedi a hasznát, kijelöli a menedzsmentet, és így tovább. Tehát tulajdonképpen ugyanarra a munkára önök egy személyt is ki tudnak majd jelölni ilyen kiemelt budapesti beruházások megvalósítására.

Ez azért is fontos, mert muszáj megvizsgálni ezen területeknek, nevezetesen a Palotanegyednek, valamint a diákváros területének az előzménytörténetét.

Nézzük ezt először a diákváros kapcsán! Itt két nagyon fontos dolog merül fel. Az egyik az, hogy ahová a budapesti atlétikai centrum épül, az a WING tulajdonában lévő terület volt. Arról a WING-ről beszélünk, ahol Fürjes Balázs államtitkár úr nem is olyan régen még dolgozott, és amely területet a WING annak idején egymilliárd forintért szerzett meg, de aztán Fürjes Balázs már átjővén a kormányzathoz, valamilyen úton-módon, mégis érdekes dolgok történhettek a háttérben, merthogy most már 15 vagy 16 milliárd forintért vásárolta meg az állam ezen rendkívül nemes cél érdekében a WING-től. Tehát alig egypár éven belül, ahhoz képest, hogy semmi nem történt azon a területen, ugyanúgy nő a parlagfű, a WING tehát kapásból egy olyan 14-15 milliárd forintnyi haszonra tett szert.

De hát még a másik terület, ami tudjuk, hogy a Quaestornak, meg a másik beruházónak, a nevét is mondom mindjárt, a Gropiusnak volt a tulajdonában, most erről a két cégről azt érdemes tudni, mind a kettőről egyszerre, hogy egyrészt az alvilággal volt jelentős és eléggé érdemi kapcsolatuk, valamint mind a kettő elég látványosan ment csődbe.

Ezen területek kapcsán nem olyan régen, három évvel ezelőtt önök, a Nemzeti Fejlesztési Ügynökség egy 40 oldalas dokumentumon ajánlgatja külföldi befektetőknek ezt a területet. Akkor még ezt Duna City projekt néven emlegették, és azt hirdetik ebben, hogy mintegy 500-1000 új négyzetmétert építhetnek ide. Vajon miért ajánlhatták ezt ilyen nagy lelkesedéssel a kormányzati szereplők külföldi befektetőknek? Mondom: nem olyan nagyon régen, egypár évvel ezelőtt. Hát, azért, mert a jelenlegi szabályozás szerint  mert azért egy pillanatra álljunk már meg itt, és mondjuk már el, hogy mindenki azt mondja, hogy milyen bonyolult Magyarországon vagy azon belül Budapesten építeni, fejleszteni. Kérem szépen, ezt a bonyolultságot úgy szoktuk mi összefoglalni, hogy „a törvények”. Így, ennyi. A törvényeket kell betartani.

(17.40)

Vécsey képviselőtársunk azt mondta, hogy nincs Budapest agglomerációjával kapcsolatban egységes koncepció. Neki szeretném mondani: hát nem tetszett hallani a Budapest agglomerációja területrendezési tervről, ami törvényi szintű? Kérem tisztelettel, önök is már jó pár alkalommal módosították! Hát hogyne lenne?! Ennek a törvénynek tudniillik van koncepciója is, van tervi munka része, van szabályozási része, ez egy abszolút egységes fejlesztési koncepció, mondjuk így, Budapest és az agglomerációja, mintegy 80 további település számára. Tehát van ilyen szabályozás.

De! Még van Budapestnek is fejlesztési koncepciója, van településszerkezeti terve, van fővárosi rendelete a szabályozásról, és van Ferencvárosnak is. Ez a terület, ez a bizonyos diákvárosprojekt is a ferencvárosi önkormányzat közigazgatási területéhez tartozik. Ennek is van úgynevezett kerületi építési szabályzata, szabályozási terve, ami a következőket teszi lehetővé: három és feles szintterületi mutató, 25 vagy 45 méter magas építmények, 50-60 százaléknyi beépítési százalék. Egyetlen kizárt funkciót tartalmaz, ez az ipari tevékenység. Tehát igen, kétfajta övezet van kijelölve: intézményterület, illetve zöld közpark jellegű, mindegyik tekintetében akár a kollégiumi férőhelyeket el lehetett volna helyezni, akár a vízi létesítményeket, a BMX-pályát, a teniszpályát, bármelyiket a jelenlegi szabályozás szerint simán el lehetne helyezni.

Akkor minek is tulajdonképpen ez az egész törvénycsomag itt előttünk? Azért, mert ez az egész dolog egy fedősztori. Mert valójában semmi köze nincs ahhoz, ami ott igazából meg fog valósulni. Miért mondom ezt? Azért, mert maga a törvényjavaslat is mondja, de önök is többször elmondták, hogy itt tulajdonképpen az, hogy van egy állami elképzelés, az egy dolog, de igazából önök további magánbefektetőket várnak. Tehát az a bizonyos 500 ezer négyzetméter, amiről ezek a tervek szólnak, az nem a BMX-pálya lesz, és nem a 8500 fős kollégium! Hanem ez. Csak az a kérdés, hogy kinek az érdekében hozták önök ezt ide be.

Ön azt mondta, hogy a sok bába közt elvész a gyerek. Én meg hadd kérdezzem meg: kié az a gyerek? Erről szól a törvény, ez a kérdés tulajdonképpen. Kinek az érdekében kell nekünk ezt a végtelenül felgyorsított eljárásrendet törvénybe foglalnunk? Ki lesz az az ember, aki az előttünk fekvő törvényjavaslat szerint, szintén ha a 4. §-t nézzük, utasíthatja akár a főpolgármestert is? Erről szól a történet. Nemcsak hogy kérdéseket tehet fel a főpolgármesternek vagy tájékoztatást kérhet, hanem intézkedés megtételét is javasolhatja, amire ugyan válaszolhat a polgármester 15 napon belül, de az senkit nem érdekel, az a bizonyos intézkedés meg fog történni. Ide van leírva, ebbe a törvénybe.

A másik kérdés a Palotanegyed kérdése. Azt mondják, hogy a környezetének megújítása és hatékony fejlesztése érdekében kell ez a dolog. Megnéztem a lehatárolást, hogy mi van ott tulajdonképpen. Az utcákat önök felsorolják. Van ott a Hunyadi János utca páros oldalán, valamint a Lánchíd utca páratlan oldalán pár lakóház, ott van a régi kaszinó épülete és a nemrégiben felújított teljes Várkert Bazár. Van egypár lakóépület, aminek a jelentős része, gondolom, műemléki védettség alatt áll, és gondolom, hogy az az egységes, egyébként világörökségi védelemben részesülő Duna-parti látványnak a része. Tehát azt nagyon átépíteni nem lehet. Ezen kívül van zöldmező.

A hatékony fejlesztés tulajdonképpen mit is jelent? Mert egyébként ide nincs leírva. Mert a másik esetben, ugye, önök projektlistát adnak, hogy mit fognak megépíteni elvileg, de itt csak hatékony fejlesztésről beszélünk. Ha a zöldmezőre gondolunk, hogyan lehet hatékonyan fejleszteni? Hát, lássuk csak! Ültessünk virágot vagy locsoljuk meg a fákat! Vagy mire gondolunk itt? Tehát ha törvényjavaslatot hoznak be önök ide a Ház elé, és ha bármennyire is komolyan vesznek minket, akkor tiszteljenek már meg minket azzal, hogy leírják, valójában mit akarnak ide önök építeni. Mert azt nem gondolom, hogy egyébként a zöldterületeknek a fejlesztése annyira fontos az önök számára, hogy itt most külön törvényt kell ahhoz alkotni, és az összes itt lévő vagyontárgyat, ingatlant állami tulajdonba kell venni azonnali hatállyal, tehát nem gondolom, hogy ez önmagában indokolná a sürgősséget és ennek az eljárásrendnek a bevezetését. Úgyhogy nagyon szépen kérem, konkrét választ adjanak arra, hogy mi fog itt épülni.

Ezek szerint önök a Vár szoknyáját, tehát azt a teljes, jelenleg még beépítetlen területet is beépíthetőnek fogják minősíteni, és valamit ott önök el akarnak helyezni, valamit fel akarnak építeni. Nemcsak a mélygarázsról beszélek, ami a Vár nyugati lejtőjén már most építés alatt van, hanem valami további fejlesztésre lehet gondolni.

A vagyonkezelő kapcsán több minden már elhangzott, de hadd tegyem hozzá, hogy a Palotanegyed vagyonkezelőjének, amely százszázalékos állami tulajdonban áll elvileg, az amortizációs visszapótlási kötelezettségét nem kell teljesítenie. Ugyan miért nem? Ugyan miért nem kell? Mi az a beruházás, illetve ki lesz az a beruházó, ami, illetve aki önök szerint ezt az egyébként rendkívül fontos, ha már egyébként állami vagyonról beszélünk, minimálisan elvárható kötelezettségét nem kell hogy teljesítse?

Összességében azt tudom mondani önöknek, hogy egyszerűen gyámság alá fogják helyezni ezáltal Budapestet. De azért egy mondat erejéig még arra hadd térjek ki, hogy ez nemcsak a budapesti kiemelt beruházások esetében lesz így, hanem az összes olyan kiemelt közérdekű beruházás esetén is, ami egy újabb nagyobb lehetőség, és aminél már külön budapesti projekteket tételeznek. De a kiemelt közérdekű beruházások esetén nem kell majd idehozni, törvényt alkotni erről, hanem anélkül, hogy gyakorlatilag egy-egy város lakóközösségének bármit szólnának előre, egyik pillanatról a másikra, egy kormányzati egyedi határozat, döntés szerint meg lehet ezeket a beruházásokat kezdeni. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzék padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 42 2018.10.01. 2:51  41-47

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Az önkormányzati választások közeledtével egyre többet hallani arról, hogy a kormányzat alapjaiban kívánja átalakítani a helyhatósági rendszert. Az, hogy a kisebb települések esetén erőteljes összevonások lesznek és ezzel együtt leépítések is, már régi hír, s ezt látjuk is lépésről lépésre megvalósulni.

(14.20)

Itt legfeljebb már csak az a kérdés maradt nyitva, hogy lassú kivéreztetéssel vagy a törvény erejénél fogva számolják fel majd az aprófalvakat. Az azonban, hogy Budapest önkormányzatiságának sorsa is véglegesen megpecsételődik, csak mostanában lett nyilvánvaló. Információink szerint gyakorlatilag minden néven nevezendő feladatot, illetve az azokat ellátó cégeket államosítanák. Az olyan közszolgáltatásokat, mint a közterület-fenntartás, a víz-, és csatornaszolgáltatás vagy a temetkezés, mind-mind egy nagy állami holding részébe tennék. De a HÉV után a BKV is államivá válna, ahogy a közlekedésszervezés vagy a parkolás is.

A központosítás mindent elnyelni kívánó igénye persze már a Fidesz alkotta önkormányzati törvény szellemiségéből is következik. Ezek a tervek tehát egyáltalában nem meglepőek, mint ahogy az sem, hogy egy összetett rendszer hatékony működtetését csak az államosítás útján tudja elképzelni a kormányzat, ami, lássuk be, komoly szegénységi bizonyítvány. Ugyanakkor különösen káros az, amit a Fidesz az úgynevezett kiemelkedően fontos közérdekű tevékenységek s azon belül a kiemelt budapesti fejlesztések kapcsán tesz. Egy nemrégiben elfogadott törvény szerint a kormány által meghatározott építési paraméterekkel és hatósági eljárással, egy központi tervhivatal gondozásában, kijelölt építtetővel és vagyonkezelővel valósulhatnak meg majd ingatlanfejlesztések. Amit eddig csak kirívó túlkapásnak gondolhattunk egyes budapesti nagyberuházások kapcsán, az most egy rendszerré vált. És ahogy ezt már megszokhattuk, a pártállam irányításában megvalósított építkezések legfőbb jellemzője a tervezetthez képest indokolatlanul megnövekvő, sokszoros kivitelezési költségek, azaz nemes egyszerűséggel a korrupció.

Tisztelt Államtitkár Úr! A Kárpát-medence központjának, nemzetünk fővárosának sorsa iránymutató az egész ország jövője számára. Kérem tehát, nyilatkozzon, hogy milyen központosítási tervei vannak a kormányzatnak Budapesttel kapcsolatban. Lesze még érdemi tartalma az önkormányzati önrendelkezésnek? Várom megtisztelő válaszát.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 46 2018.10.01. 1:03  41-47

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Tisztelt Államtitkár Úr! Tudja, nekem az a benyomásom, hogy amikor önök válaszolnak vagy valamit mondanak válaszként egy feltett kérdésre, akkor mindig csak azért szólalnak meg, hogy ne konkrét válaszokat adjanak, hanem beszéljenek tücsök, bogár, mindenféléről (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!), csak éppen ne a konkrét ügyről, amit önök elé tettünk és ami kapcsán választ várunk. Megtisztelt volna és a budapestieket is megtisztelte volna, ha nyílt, egyenes választ adott volna.De tudja mit, államtitkár úr? Nyilván nem meri megtenni, mert az, amit elmondtam, az az utolsó szóig igaz. Valószínűleg tényleg államosítani akarják az összes közfeladatot, az összes olyan közfeladatot ellátó nagy céget, ami jelenleg még önkormányzati tulajdonban van. Valószínűleg tovább akarnak központosítani, és valószínűleg az összes nagy budapesti beruházás kapcsán megjelent eddigi projektlista csak egy fedőterv, egy fedősztori azért, hogy a korrupciójukat tovább tudják folytatni. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Nem fogadom el a választ. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 264 2018.10.01. 5:17  263-264

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képvi-selőtársaim! (Az ellenzéki padsorok felé fordulva:) Engedjék meg, hogy így álljak, ne fordítsak senkinek hátat. Ha megengedi az elnök úr is, így talán kényelmesebb és méltóbb is.Egy olyan kérdésre szeretnék legelőször is válaszolni, különösen most, az önkormányzati választások közeledtével, hogy mi az értelme, mi a valódi tartalma az önkormányzatiságnak manapság. Azért, hogy minél egyszerűbb legyen a helyzetünk, magát az önkormányzati törvényt, egyébként a Fidesz által megalkotott önkormányzati törvényt fogom önöknek most ideidézni. Így szól pontosan az erre a kérdésre adott válasz a normaszöveg szerint: „A helyi önkormányzás a település választópolgárai közösségének joga, melynek során érvényre jut az állampolgári felelősségérzet, kibontakozik az alkotó együttműködés a helyi közösségen belül.”

Ez egy rendkívül szép és tartalmas mondat, de lássuk, hogyan is valósul ez meg a mindennapokban például Szentendrén, egy Fidesz által vezetett településen, a NER rendszerén belül hogyan értelmezik a saját törvényüket.

Történt az, hogy 2018. július 29-én egyébként egy nem különösebben előterjesztett indítvány került a képviselők elé, mégpedig arról, hogy az ottani Duna-part utolsó, még beépítetlen, egyébként helyi jelentőségű természetvédelmi területét, ami egy összefüggő Duna-parti sáv, az úgynevezett Postás Strandot most átalakítanák az előterjesztés szerint, méghozzá úgy, hogy jelentős részét be is építenék.

Mi fog itt történni egész pontosan? Kérem tisztelettel, egy CYEB Kft. nevű cég  egy mintegy 5 millió forintos törzstőkével rendelkező, meglepően jó fideszes kapcsolatokat ápoló gazdasági társaságról van szó  benyújtotta a fejlesztési elképzeléseit, és a jelenlegi besorolást, ami egyébként zöldfelületi besorolás, tehát beépítésre alig-alig ad lehetőséget, szeretnék ők megváltoztatni, méghozzá úgy, hogy jelentősen növelik a beépítési százalékot. Összességében a jelenlegi terepszinthez képest mintegy 15-17 méter magas irodaházat, pontosabban két nagy irodaházat építenének egymás mellé, gyakorlatilag a Duna-partra úgy, hogy jelentős részét a jelenlegi zöldterületnek is igénybe veszik. Számításuk szerint ez összesen 3842 négyzetméterrel csökkentené a Postás Strand területét.

A tervezési szerződés, a településrendezési szerződés pontosabban, amelyet a beruházóval kötne az önkormányzat, csak arról szól, hogy azt a módosítást, amit a helyi építési szabályzatban ezért át kell vezetni, kifizeti ez a beruházó cég. Arról egy szó sincsen, hogy egyébként, mondjuk, milliárdos vagyoni értékű jogot kap azáltal ez a beruházó ott, hogy az építési paramétereket ilyen jelentős módon megnövelik. Arról egy szó sincsen, hogy milyen infrastrukturális beruházások szükségeltetnek még, nyilván a közösség pénzéből.

De arról sincsen egy szó se, hogy egyébként nem is olyan régen, alig két évvel ezelőtt egy közösségi tervezésen keresztül már megvalósult itt egy beépítési elképzelés vagy egy rehabilitációs elképzés. Hívjuk inkább rehabilitációs elképzelésnek, hiszen itt irodaházakról meg nagyobb jelentőségű építményekről szó sincsen, sokkal inkább arról, hogy miként lehetne még inkább szebbé és jobbá tenni ezt a partszakaszt, és minél használhatóbbá a helyi, szentendrei lakosok számára, illetve bárkinek, aki oda kilátogat. Sajnálatos módon a fideszes többség gyakorlatilag azonnali hatállyal ezt elfogadta.

Az érdekessége az egész történetnek az, hogy tárgyalásos eljárást írtak ki a helyi építési szabályzat megvalósítására, magyarul: gyakorlatilag éppen az alkotó együttműködés lehetőségét vették el, amit az önkormányzati törvény is lehetőségként elénk tár, attól fosztották meg a helyi embereket.

Arra buzdítok mindenkit, különösen a szentendreieket (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy ne hagyják magukat, álljanak ki jogaikért, mert a helyi építési szabályzat mint rendelet még nem lett elfogadva, még joguk és lehetőségük, sőt kötelességük is beleszólni a jövőjükbe.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 82 2018.10.15. 3:03  81-87

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Hát, igen, éppen az iménti felszólalás is ihlethette volna ezt a „Hulladék, politika” című felszólalásomat (Derültség és taps a Jobbik soraiban.), de most nem erről szeretnék beszélni, hanem az NHKV Zrt.-ről, ami mint állami koordináló szerv, 2016-ban kelt küldetésnyilatkozata szerint „a hulladékgazdálkodási közszolgáltatás területileg optimalizált és szolgáltatási színvonalában egységes rendszerét hivatott kialakítani és fejleszteni”. A társaság célja „a rezsicsökkentés eredményeinek a megőrzése”, és ennek érdekében látja el törvényi feladatát, azaz „beszedi a díjat és kifizeti azt a közszolgáltatóknak”.Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnálatos tény azonban, hogy sem célját nem sikerült elérnie, sem pedig feladatát nem teljesíti az NHKV Zrt. Megalakítását követően hosszú hónapokon át blokkolta a számlázás addig egyébként jól működő rendszerét, és így már a kezdetektől komoly ellátási zavarokat okozott a hulladékszállításban. Azóta is folyamatos gond van a díj beszedésével, de főleg annak továbbításával a közszolgáltatást végző cégek felé.

Ennek bizonyítására hadd emeljek most csak két példát ki! Az egyik a Zöld Híd Kft. esete, amely a sajtóhírek szerint éppen a napokban lesz kénytelen csökkenteni a feladatellátását, mert az állami kukaholding által begyűjtött pénzből messze nem jut annyi vissza ennek a regionális társaságnak, amennyiből normálisan üzemeltetni lehetne azt. Így az eszközpótlásra, például az új autók megvásárlására vagy rekultivációra egyáltalában nincsen forrásuk. A Zöld Híd a béreket, a munkaruhát, az üzemanyagot és az adókat persze kifizeti, de semmi mást. Havi 130 millió forint hiányzik a működésének a finanszírozásából.

A másik, még több lakost érintő példa a fővárosi közszolgáltatóé, az FKF-é. Mai napig nem készült el ezen cég 2017. évi üzleti beszámolója, mérlege, mert az NHKV Zrt. nem fizette ki időben, illetve csak jelentős késéssel, most idén, 2018. október 2-án fizette ki a 2017. évi tartozását, vagyis az FKF Zrt. tavalyi, igazolt teljesítményét, azaz mindösszesen 13 milliárd forintot.

Ennek eredményeképpen azért, hogy legalább fizetést tudjanak adni a dolgozóknak, és legyen üzemanyag a kukásautókban, csak jelentős szűkítéssel tudták, illetve tudják teljesíteni a közszolgáltatási szerződésükben foglaltakat.

Kérdezem, államtitkár úr, ki a felelős a kialakult helyzetért, és milyen azonnali lépéseket, intézkedéseket terveznek annak érdekében, hogy elkerüljék a hulladékszállítás rendszerének összeomlását. Várom érdemi válaszát. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

(15.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
29 86 2018.10.15. 1:11  81-87

HEGEDŰS LORÁNTNÉ (Jobbik): Sajnos, államtitkár úr, semmiképpen nem tudom elfogadni ezt a választ, már csak azért sem, mert ez az a kérdés, amiben nem elég a propaganda, nem elég a kormányzati hurráoptimizmus, hiszen a szemét továbbra is kint rohad az utak mentén (Szilágyi György: Így van!), sem zöldhulladék-, sem szelektívhulladék-ellátás, -elvitel nincsen! Tessenek szembesülni a valósággal! Az igazság az, hogy szerintem a nápolyi maffia is sírva könyörögne a receptért, hogy hogyan lehet egy többmilliós nagyságrendű lakossági szolgáltatást ilyen módon, ilyen gyorsan és ilyen hatékonyan tönkreverni, mert amikor ön a hatékonyságról beszél, akkor valójában csak azt felejti el, hogy a hatékonyság ebben az esetben azt jelenti, hogy gyorsan, korszerű eszközökkel, jól fizetett munkatársak időben a szemetet elszállítják.

Valójában a felelőst sem nevezte meg, hadd tegyem meg most ezt én ön helyett, úgy hívják ezt a jóembert, hogy Weingartner Balázs József, az ön egyik államtitkára, mondjuk így, a „kukaholding” államtitkár, aki eddig a „kukaholding” vezérigazgatója volt, de most már olyan nagy méltóságra méltóztatott (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy most már államtitkár is lehetett belőle. Köszönöm. (Taps a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 124 2019.02.19. 9:29  119-134

HEGEDŰS LORÁNTNÉ, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor egy előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán vitázunk, illetve kialakítjuk az álláspontunkat, akkor a legalapvetőbb kérdés, amit mindig meg kell vizsgálnunk, az, hogy kinek használ, kinek az érdekében lett benyújtva az adott törvényjavaslat, milyen szempontok érvényesülnek benne, és az valójában miért is lenne jó a magyar nemzetnek, a magyar államnak, vagy éppen miért nem jó. Ha megnézzük, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatban melyek a legfőbb pontok, amelyek módosítják az eredeti törvényt, így például a beruházó beruházása idejének a csökkentése, az, hogy a régészeti tevékenység elvégzésére jogosultak körét hogyan módosítják, hogy a feltárásra alkalmatlan időt hogyan próbálják alkalmassá tenni, hogy a közbeszerzési eljárásokat hogyan próbálják enyhíteni például a gépi földmunkára vonatkozóan s a többi, illetve tulajdonképpen maga az is, hogy ki lehet a beruházó, mit nevezünk nagyberuházásnak, mit neveztünk eddig nagyberuházásnak a törvény szerint, illetve hogy most mit fogunk annak nevezni. Hogyha ezek alapján megvizsgáljuk ezeket a kérdéseket, azt kell hogy mondjam, hogy összességében úgy tűnik, hogy az örökségvédelem csak nyűg a kormányzat számára, valójában nem akarják megvédeni azt a mindannyiunk számára meglévő, még meglévő nemzeti örökséget, amit lehet, hogy most, jelenleg még a föld takar, és az véd meg egyedül, de a kormányzatnak nem célja, korábban sem volt az, de őszintén megmondom, hogy korábban, a 2014-es, a 2016-os vagy más módosítások kapcsán azért még  legyen ennyire önkritikus, államtitkár úr  még próbálták valahogy becsomagolni ezeket a törvénymódosításokat, például bürokráciacsökkentésnek hívták, vagy pedig olyan eufemisztikus kifejezéseket használtak, mint hogy fogalmi korrekció, amikor hasonló értelemben, hasonló irányultsággal, ahogyan egyébként az előzőekben is hallhattuk más képviselőtársamtól, hogy ilyen módon történtek meg ezek a törvénymódosítások, mindig egy irányba mutattak, tehát hogy mi jó a beruházónak, mi az az érdek, amit ki kell szolgálnia önök szerint a törvényjavaslatnak, mindig egy irányba mutattak, de legalább volt valamifajta csomagolás, és ezek köré rendkívül szép, romantikus mondatokat pakoltak kormánypárti képviselőtársaim, olyan értelemben, hogy az önök számára mit jelent a kulturális örökség védelme, a régészeti leletmentés, és így tovább, de mostanra, úgy tűnik, már ezek a szavak, ezek a mondatok is kiürültek és eltűntek, és most már vegytisztán tényleg csak a beruházói érdekekről beszélünk.

Akkor nézzük végig pontosan, hogy hogyan is módosul a törvényjavaslat szerint az eredeti törvény a legutóbbi, 2016-os módosítás szerint, amikor legutoljára ezeket a szakaszokat módosítottuk. Tehát a régészeti feltárás elvégzésére jogosultak körét önök csökkenteni kívánják az MTA egyik intézetével, a Régészeti Intézettel, azt kiveszik, tehát ők már mint intézet nem lesznek régészeti feltárásra jogosultak ezentúl, viszont egy kormányrendelet szerinti szakértői gárda igen. Én azt gondolom, hogy nyilván ezen intézménynek a tagjai is egyenként szakértők lehetnek ezen kormányrendelet szerint, ugyanakkor meggyőződésem, hogy egy intézményi keret mégiscsak nagyobb védelmet nyújt, és a szakmaiság nagyobb kontrollját jelenti, mint külön-külön szakértőknek a megbízása.

Azt, hogy kik végezhetnek, ki végezhet megelőző feltárást  az örökségvédelmi szerv, a Várkapitányság, korábbi nevén Budavári Kft. , és hogy ez fogja ezentúl a teljes menedzsmentet gyakorolni, ahogy az államtitkár úr is elmondta, nem akarnám most megismételni, ez pontosan úgy van, ahogy itt az előbbiekben hallhattuk. Gyakorlatilag ez az egykapussá tétel nagyon érdekes megfogalmazás. Én inkább azt gondolnám, hogy az, ami eddig volt, nevezetesen, hogy egy hármas rendszer működött: a Budavári Kft., a Nemzeti Múzeum, illetve a területi múzeumok, az azért mégiscsak jelentett egyfajta szakmai kontrollt vagy mégiscsak bevitt ebbe a rendszerbe.

(14.40)

A másik a nagyberuházás fogalma mint kérdéskör. Ez részben módosul, részben új fogalmakkal párosul. 2016-tól eddig bruttó 500 millió forinttól számító beruházások és a NIF Zrt. beruházásai vagy árapasztó-, tározóépítések s a többi esetén lehetett nagyberuházásokról beszélni a törvény fogalomtára szerint. Mostantól kezdve azonban nemcsak kiemelten közérdekű beruházásokról beszélünk, ami tehát, ahogy ön is elmondta, a beruházói ügynökség beruházásaként, állami beruházásként valósul meg vagy a NIF beruházásaként vagy energiahordozók szállításához szükséges beruházásként, hanem nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségű beruházásokról is, ami pedig, tudjuk, gyakorlatilag bárki. Bárki, aki a kormányzat baráti, családi köréhez tartozó beruházó, gyakorlatilag bekerülhet ebbe a körbe, de még a bányászati tevékenységek végzőinek köre is. Tudom, hogy önök meghirdették korábban a családok évét, és nagy szó, hogy ilyen értelemben lesz olyan családtag, aki a bányászati tevékenységet végzi nagy ipari léptékekben, és ő is majd ennek a törvénynek lesz a kedvezményezettje, az ő számára is egykapussá válik a rendszer. De én azért azt gondolom, talán a nemzeti örökségünk többet érdemelne, mint hogy beáldozzuk egy-egy ilyen nagyberuházás oltárán, illetve ezen beruházások siettetése oltárán.

Ahogy ön is elmondta, államtitkár úr, miután a beruházó elkezdi a beruházást, első lépcsőként megelőző feltárást, előzetes régészeti dokumentációt, illetve feltárási projekttervet kell készítenie, amit ezentúl a Várkapitányság fog egymaga személyesen felügyelni. Azt, hogy öt napja lesz egy területi múzeumnak a megkeresés után, hogy reagáljon, ezt én meglepően, megdöbbentően kevésnek tartom. Pontosabban amennyiben elég öt nap arra, hogy válaszoljon, az a válasz tényleg csak arról szólhat, hogy se pénz, se papira, se fegyver. Tehát sem személyi állomány, sem elég pénz, sem elég lehetőség, elég kapacitás nincs rá, ami viszont sajnos a saját múzeumaink állapotáról ad elég szomorú képet. Tehát én ezzel semmiképpen nem büszkélkednék. Illetve mondjuk ki, hogy ha komolyan vesszük ezt a kérdést, ténylegesen ez az öt nap normál esetben sem volna elegendő arra, hogy tisztességes választ tudjon adni egy területi múzeum arra, hogy tudja-e vállalni a feladatot vagy sem, és akkor nyilván jön helyette, egy intézmény helyett majd egy szakértő, aki kijelölésre kerül a Várkapitányság részéről.

Végezetül a feltárásra alkalmatlan napok alkalmassá tétele az utolsó ilyen pont. Azt gondolom, itt azért alapvetően objektív tényezőkről van szó, hogy mit jelent egy alkalmatlan nap régészeti feltárás szempontjából. Bizonyára vannak olyan eszközök, módszerek, amelyek részben alkalmassá tehetik, de alapvetően ez a kérdéskör azon áll vagy bukik, hogy mennyire sérülhet az adott leletanyag, amit szeretnénk feltárni és egyébként szeretnénk megmenteni. Úgyhogy ez is egy olyan pont, amit, úgy gondolom, hogy feleslegesen, csak és kizárólag a beruházói érdeknek alárendelve, figyelmen kívül hagyva minden más szakmai szempontot, áterőltetni a törvényhozás színterén egy rendkívül felelőtlen és rossz hozzáállás, ami miatt mi egyébként az egész törvényjavaslatot sem tudjuk támogatni. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki padsorokból.)