Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA-DAMM ANDREA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk fekvő T/9918. számú törvényjavaslat általános vitája zajlik, és e vonatkozásban mondom el a vezérszónoki beszédemet, de muszáj röviden, pár szó erejéig reagálnom Orbán Balázs úr előző törvénynél, az utolsó expozéjában elmondottakra, ami a salátatörvényre vonatkozóan történt. Úgyhogy nagyon kérem Völner Pál államtitkár urat, majd tolmácsolja a szavaimat. Orbán Balázs államtitkár úr azt mondta, hogy nem érti, mi bajunk van nekünk a salátatörvényekkel. Az a bajunk a salátatörvényekkel, hogy egyrészről teljesen egymástól idegen életviszonyokat szabályoznak általában egy javaslatban, a másik, ami még inkább problémás, az, hogy rendre jó javaslatokat elbújtatnak olyan salátatörvényekbe, amelyekben nagyon sok javaslat egy ellenzéki képviselő számára nem elfogadható. És mivel egy törvényjavaslatról csak egyszer, egységben szavazhatunk, ezért rendre olyan helyzet elé állítanak bennünket, hogy nem tudunk megszavazni olyan, a polgárok számára fontos új intézményeket, javaslatokat, amelyek előremozdítják az ő életüket, de ha ezeket megszavaznánk, számtalan olyanra is igent mondanánk, amire nem tehetjük meg. Majd itt a Házban általában, amikor az ellenzéket ócsárolni kívánják a kormánypárti minisztériumi képviselők, ezeket hozzák fel, hogy az ellenzék mikor mit nem szavazott meg, ami lehetséges, hogy egy 200-250 paragrafusból álló jogszabály egy darab paragrafusa. Szóval, mondja már meg, legyen kedves, Orbán Balázs államtitkár úrnak, hogy ez a bajunk a salátatörvényekkel.

A jelen törvény vonatkozásában még van egy komoly bajom a salátatörvénységével, ez pedig az, hogy iszonyatosan nagy terjedelmű, alapvető jogszabályokat úgy módosít, ami tulajdonképpen egy új kodifikációt jelent. Csak példaként mondom: új büntetőeljárási kódexet alkotott szinte a 135. §-tól a 273. §-ig, amely, akárhogy is számolom, 138 paragrafus, természetesen közte sok-sok bekezdéssel. Mindezt tette úgy, hogy semmiféle szakmai egyeztetés nem folyt, nem is értem, miért nem hallom az ügyészek, bírák és ügyvédek hangját, vagy talán azért nem, mert ők már a pártállami időkben érzik magukat újra, és úgy gondolják, hogy nem szólnak bele semmibe, csak végrehajtják azt, amit a kormányzat elvár tőlük.

A másik ilyen iszonyatos nagy terjedelmű pedig a büntetés-végrehajtási törvény, a 2013. évi CCXL. törvény módosítása, amely a 77.-től a 132. §-ig tart, 55 paragrafusba foglalva; tulajdonképpen egy új kodifikáció tanúi vagyunk. Ez, azt gondolom, elfogadhatatlan. 15 percben egyébként lehetetlen is ennek a törvényjavaslatnak érdemi kommentárját megtenni.

Az erénye a javaslatnak, hogy például végre kimondja, hogy a szóban kihirdetett tényállás a büntetőügyekben köti a bírót az írásbeliségnél, ugyanis rendre, miután a politikailag érzékeny perekben gyakran van jelen a sajtó, nemegyszer tapasztaltuk azt, hogy a szóbeli indoklásnak köze nem volt később az írásbeliséghez, és azt pedig külön üdvözlöm, hogy ez abszolút hatályon kívül helyezési ok.

Az is erénye a javaslatnak, hogy végre meghallva mindenki  ellenzék, szakma, szülők, sértettek  szavát, a családon belüli erőszak esetén a gyermekvédelmi rendszert tényleg hivatalból értesíteni kell, és a megfelelő eljárásokat elindítani; ezt mindenképpen üdvözölni kell.

Meg kell mondanom, hogy maga a salátatörvény szerkezetében és a végtelen keszekuszaságában nagyon nehezen kezelhető. Csak egy példát mondok: tegnap szavaztunk egy olyan törvényjavaslatról, amelyben a különleges jogállású szervezetekről szóló törvény kapcsán szavaztunk. Erre mi történik? Ma itt van a Házban egy új javaslat, amiben szintén ugyanerről az intézményről van szó. Egyszerűen nem is tudom elképzelni, hogy ugyanaz a minisztérium terjeszt elő javaslatokat, miért nem tudja megtenni, hogy legalább összegyűjtse és félévente nyújtsa be azokat a módosítási javaslatait, amelyek egy-egy jogszabályt érintenek, és akkor jobban átlátható lenne. El nem tudom képzelni, hogy a joggyakorlatban ez nem okoz gondot azoknak, akik alkalmazzák.

A 282 paragrafusban összesen 46 törvényt módosít, egy 264 oldalas javaslatban, amit 2020. március 31-én nyújt be. Ma 2020. április 7e van, egy ilyen iszonyatos nagy terjedelmű javaslathoz még egy egyébként szakmailag megfelelően képzett képviselőnek is szakértő kellene ahhoz, hogy teljes mértékben átlássa a módosítási javaslatokat, illetőleg a módosítási javaslatoknak a joghatásait. És miért is mondom ezt? Azért mondom ezt, mert az van az általános indoklásban, hogy az elmúlt évtizedben alkotott nagy kódexek gyakorlati tapasztalatai indokolják azt, hogy felülvizsgálták ezeket a jogszabályokat, és a módosításokat az élet indokolta, hogy meg kell tenni, illetőleg némely helyen még kúriai döntésekre is hivatkozik.

A probléma a következő. Persze, csak az nem hibázik, aki nem dolgozik, de azért azt nem gondolom, hogy az helyénvaló, hogy 3-4 évente ilyen nagy kódexeket olyan széles terjedelemben módosítanak, amit nem hiszem, hogy önmagában a gyakorlat indokolna. Arról van szó, hogy a Fidesz-kormány önteltsége és „kihaneménsége” és az, hogy semmilyen ellenzéki vagy szakmai javaslatot általában nem hajlandó meghallgatni, mindig odavezet, hogy a gyakorlatban nagyon sok probléma merül fel, nem alkalmazhatók a jogszabályok, ellentmondanak egymásnak rendelkezések, és egy olyanfajta jogbizonytalanság keletkezik, ami egy idő után természetesen már kényszerűen a kormányzat felé való jelzést generálja. Tehát azt szeretném mondani, hogy ez a javaslat, ami itt előttünk fekszik, nem önmagában a gyakorlatból eredő problémákat próbálja orvosolni, hanem már a jogalkotás során való nem megfelelő hozzáállás az, ami idáig juttatja a kormányzatot.

Ebben a javaslatban van egy elég hangsúlyos, az általános indoklásban és aztán a részletekben is megjelenő elem, ami részben, mondhatnánk azt, hogy indokolt, de azt gondolom, hogy ebben a politikai helyzetben, amit a Fidesz alkotott az elmúlt tíz évben, meglehetősen, hogy úgy mondjam, elutasítandó. Azt írja az indoklásban, hogy a közfeladatot ellátó személyek speciális védelemben részesülnek, hiszen számtalan jogszabály született az elmúlt években erről, de ennek ellentétét, a fokozott büntetőjogi felelősséget viszont nem szabályozták eléggé. Ezen teljesen megdöbbentem! Hát, egy mentős azért részesül fokozott védelemben mint közfeladatot ellátó ember, mert gyakran találkozik részeg vagy bódult állapotban lévő vagy agresszív emberekkel, akik bizony, hiába segítene nekik, letámadják, és nem tudott mást tenni a jogalkotó, azért, hogy valahogy visszatartsa az embereket az ilyen tevékenységtől, fokozott védelemben részesítette a mentőst. És ennek az az ellenpontja, hogy a mentős büntetőjogi felelőssége nagyobb lesz?! Mikor? Milyen esetben?

Hát, bocsánatot kérek, mi ez a gondolkodásmód? Ezt egyszerűen nem lehet elfogadni! Hát, nem inkább, ha már felelősségről beszél, akkor azt mondja, hogy ha fokozott védelemben részesítem, akkor szakmailag fokozottabb felelőssége van? Nem ez annak az ellenpontja? A büntetőjogi felelősség ennek az ellensúlyozója? Hát, ezt egyszerűen nem lehet elfogadni! Arról nem beszélve, és ha már ez a kérdés felmerül, nem lehetne az inkább a kormányzat részéről az elsőrangú feladat, hogy a fokozott védelemben részesülő, közszolgálatot ellátó emberek munkafeltételeit teremtse meg magas színvonalon? Nem az lenne a legelső feladat? Mindjárt az ő büntetőjogi felelősségük mértéke a legfontosabb? Egyszerűen nem értem ezt a gondolkodásmódot.

A rendőrségi törvényt elég hosszan módosítja ez a javaslat, a legjellemzőbb eleme, hogy a besúgói rendszernek a részletszabályait taglalja. Meg kell hogy mondjam, számomra is az nagyon fontos, hogy a bűncselekmények felderítésre kerüljenek, de hogy őszinte legyek, mindig rosszul voltam a besúgómentalitástól, mert az egy életminőséget, egy személyiséget, egy szemléletet jelent, és sokszor inkább visszaélnek vele, mint sem.

(19.10)

Úgyhogy azt kell mondanom, hogy amikor ezt a fejezetet olvastam, kicsit rázott a hideg. Nem is akarok róla többet beszélni itt most.

Nemzetközi bűnügyi jogsegélyről szól még a javaslat, amelynek az a lényege, hogy azon nem magyar állampolgárok, akiknek Magyarországon lakcíme van, kiadhatók legyenek Magyarország számára, illetve ne kelljen átadnunk eljárásra más országoknak. Bizonyára a mindennapi gyakorlatban, hiszen európai uniós ország vagyunk, előfordulhatott ez a probléma, és azt, aki itt lakik életvitelszerűen, de nem magyar állampolgár, viszont EU-s állampolgár, én is azt gondolom, hogy ilyen módon valahogy védenünk kell, még ha bűncselekményt követ is el.

Következik a vízi közlekedési törvény. Egy új elem kerül a jogszabályba, ez pedig az, hogy a hajóparancsnok nem lehet olyan, aki bizonyos típusú bűncselekményeket elkövetett. Bizonyára így van. Én azért azt sokkal fontosabbnak tartom, hogy egy hajóparancsnok tudjon hajót vezetni. Remélem, hogy az a legelső és legfontosabb feltétel. Az is tény, hogy büntetett előéletű és bizonyos típusú bűncselekményeket elkövetett ember ne legyen hajóparancsnok esetleg, különösen azért, mert országhatárokon átívelően teszi a dolgát, és nehogy ezzel visszaélve valami jogelleneset tegyen a jövőre nézve.

Az orgazdaság bűncselekményének megszűnése miatt jogszabályi harmonizálásra volt szükség, ezt számtalan jogszabályhelyre bevezette ez a javaslat. Indokolt, nem lehet vele vitatkozni.

Jön újra az adóhivatalról szóló törvény, ahol meg a NAV-nyomozók fedett munkája e javaslat témája. Örülök neki, ha ilyen intézmények vannak, csak azt is szeretném, hogy akkor az adóbehajtás is legalább olyan hatékony legyen.

Az 53. §-ban a Btk. 399. §-át módosítja, és meg kell mondanom, hogy kifejezett élvezet volt olvasni ezt a szabályrendszert, hiszen ez szól arról, hogy ki követ el pénzmosást. Miközben olvastam ezeket a rendkívül gazdagon megfogalmazott tényállásokat, lelki szemeim előtt megjelent az a szituáció, amikor ezt az elmúlt tíz évben nem annyira legálisan megszerzett vagyonok elbújtatásában résztvevőkkel közlik; remélem, egyszer tömegesen lesz olyan, hogy ezeket a gyanúsításokat közlik velük. Miután a legnagyobb értékre elkövetett pénzmosásnak tízéves az elévülési ideje a javaslatban meghatározott büntetési tételek miatt, remélem, hogy megérjük azt, hogy ennek az új tényállássorozatnak majd haszna is lesz a társadalom felé.

Van még egy pozitív eleme ennek a javaslatnak, ez pedig az, hogy már pár hónappal ezelőtt a fémkereskedelem vonatkozásában volt itt egy javaslat, amikor végre, így 30 év után a jogalkotó úgy gondolta, hogy nem lenne baj, ha ezt a fémkereskedelmet engedélyhez kötnék, hiszen a feketekereskedelem egyik nagyon fontos területe. Elképesztő mennyiségű titkolt vagyon halmozódott fel a fémkereskedelem során. Akkor abban a javaslatban az engedélyhez kötöttséget határozták meg, és akkor is azt mondtam, amikor a javaslat tárgyalása volt, hogy szerintem ez a piac kell valakinek. Hát, láss csodát, íme, itt van ennek bizonyítéka. Fémkereskedelem engedélyezését nem lehet kiadni olyan személynek, aki jó pár típusú bűncselekményt elkövettek e javaslat szerint. Én nem bánom tényleg, ha a fémkereskedők ilyen makulátlan életvitelűek lennének, bár azért az eddigi tapasztalataim szerint bizonyos társadalmi csoportból jövő fémkereskedőknek nem igazán ez a jellemzője, de most elérkezik az az idő, hogy makulátlan emberek fognak fémkereskedni. Nekem nemhogy van egy olyan érzésem, most már biztos vagyok benne, hogy ez a piac kell valakinek, ezért szabályozták bele egy engedélyezési eljárásba, és most ezért kell a fémkereskedőknek makulátlanoknak lenni.

Végül pedig, amiről még szólnék, ez a büntetés-végrehajtásról szóló 2013. évi CCXL. törvény módosítása, amit 55 szakaszban határoz meg ez a javaslat. Meg kell mondanom, nem értem sem ennél, sem a büntetőeljárási törvény módosításánál, hogy miért nem lehetett egy külön javaslatba beletenni. Semmi, de semmi olyan összefüggés nincs e törvénymódosító javaslatok és a többi törvény szabályozása között, ami miatt ezeket ilyen módon kellett volna megtenni. Néha, amikor persze sürgős valami a kormánynak, három-négy szakaszos javaslatokat adnak be és tárgyaljuk, most pedig 280 feletti paragrafusban komplett Bv. és Be. kódexmódosítások vannak, szakmailag nem alátámasztottan, nem kitárgyaltan. Azt szeretném, ha már a koronavírus-járvány idején ilyen óriási módosításokat hoznak ide, legalább ígérjék meg, hogy pár éven belül nem fogják ezt folytatni, itt most már végre talán befejezték ezeknek a kódexeknek a módosítgatását, ugyanis a joggyakorlat olyan mértékben jogbizonytalan, ami a későbbiekben ennek folyományaként a polgárokban okoz jogbizonytalanságot. Az pedig, remélem, a kormánynak nem célja. Köszönöm a figyelmüket. (Sebián-Petrovszki László tapsol.)