Felszólalás adatai

Tájékoztatom Önöket, hogy a vita megkezdése során az előterjesztői expozéra, a kormány képviselőjének felszólalására, a bizottsági vélemények ismertetésére, valamint a vezérszónokok felszólalására kerül sor. A további képviselői felszólalásokra a mai ülésnap végén kerül sor. Az elfogadott napirendünknek megfelelően az általános vita ma lezárul.

Tisztelt Országgyűlés! Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Gulyás Gergely képviselő úrnak, a napirendi pont előadójának, 35 perces időkeretben. Öné a szó, képviselő úr.

GULYÁS GERGELY (Fidesz), a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés szervezetéről és működésének szabályairól előterjesztett törvényjavaslat megtárgyalása különösen nagy felelősséget ró a ma parlamenti képviselőkre egy olyan országban, ahol a parlamentarizmus évszázados hagyományokkal rendelkezik, ahol még a modernnek tekinthető Országgyűlés és parlamentáris kormányzati forma is több mint 150 éves múltra tekinthet vissza.

A királlyal a hatalmat közösen gyakorló Országgyűlés működése azonban még ennél is régebbi hagyományokon nyugszik. Már III. András király időszakában, a XIII. században volt Magyarországon törvényalkotó Országgyűlés, és ezt követően megszakításokkal, változó, de mindvégig létező jelentőséggel, az ez utáni századokban is. Szécsény, Ónod és Debrecen a Magyar Országgyűlésnek köszönhetően is foglal el kiemelt helyet történelmünkben.

Az előterjesztőket a törvény tartalmának meghatározásakor az alaptörvényben rögzített, Országgyűlésre vonatkozó törvényalkotási kötelezettség köti, ugyanakkor a szabályozás egészével szemben joggal támasztható - éppen az előzmények miatt - még ennél is magasabb követelmény: az, hogy a törvény ne csupán az alaptörvénynek, hanem a modern parlamentarizmus magyar és európai hagyományainak is megfeleljen; és akkor se szabad nekünk a beterjesztett törvényjavaslattal kapcsolatosan ennél alacsonyabb elvárást megfogalmaznunk, ha tudjuk, és e törvény benyújtása óta eltelt két hétben akár a törvényjavaslattal kapcsolatos politikai viták során is megtapasztalhattuk, hogy a magyar politikai kultúra állapota és különösen egyes képviselőknek a valósághoz való viszonya nélkülözi mindazt a minimális ismeretanyagot és méltányosságot, ami a tisztességes politikai viták elengedhetetlen feltétele.

Milyen követelményeket állít az alaptörvény az Országgyűlésre vonatkozóan? Az alaptörvény 2. cikk (2) bekezdése szerint: "A Magyarországon élő nemzetiségek részvételét az Országgyűlés munkájában sarkalatos törvény szabályozza." Az alaptörvény 4. cikk (2) bekezdése szerint: "Az országgyűlési képviselőt mentelmi jog és a függetlenségét biztosító javadalmazás illeti meg. Sarkalatos törvény meghatározza azokat a közhivatalokat, amelyeket országgyűlési képviselő nem tölthet be, valamint más összeférhetetlenségi eseteket is megállapíthat."

Az alaptörvény 4. cikk (5) bekezdése szerint: "Az országgyűlési képviselők jogállására és javadalmazására vonatkozó részletes szabályokat sarkalatos törvény határozza meg." Az alaptörvény 5. cikk (7) bekezdése szerint: "Az Országgyűlés a jelen lévő országgyűlési képviselők kétharmadának szavazatával elfogadott Házszabályban állapítja meg működésének szabályait és tárgyalási rendjét."

Az alaptörvény 5. cikk (8) bekezdése szerint: "Az Országgyűlés rendszeres ülésezését biztosító rendelkezést sarkalatos törvény határozza meg." Az alaptörvény 7. cikk (3) bekezdése szerint: "Az országgyűlési bizottságok vizsgálati tevékenységét, a bizottságok előtti megjelenés kötelezettségét sarkalatos törvény szabályozza."

Végül az alaptörvény 19. cikke szerint: "Az Országgyűlés tájékoztatást kérhet a kormánytól az Európai Unió kormányzati részvétellel működő intézményeinek döntéshozatali eljárásában képviselendő kormányálláspontról, és állást foglalhat az eljárásban napirenden szereplő tervezetről. A kormány az európai uniós döntéshozatal során az Országgyűlés állásfoglalásának alapulvételével jár el."

Az előterjesztett törvényjavaslat célja, hogy az elmúlt két évtized során bevált szabályokra alapozva, a megtapasztalt hiányosságokat pótolva, egységes törvény szabályozza az Országgyűlés működését. A kizárólag csak országgyűlési képviselőkre vonatkozó, alacsonyabb szintű szabályokat az országgyűlési határozatként elfogadandó Házszabály tartalmazza. A Házszabály azonban, éppen az országgyűlési határozat mivoltából adódóan, csak olyan szabályokat tartalmazhat, amelyek a képviselőkre nézve állapítanak meg kötelezettségeket, illetve biztosítanak részükre jogokat, mivel a Házszabály személyi hatálya az országgyűlési képviselőkre terjed ki.

Az új országgyűlési törvény és a hatályos Házszabály összhangjának megteremtése érdekében szükséges házszabály-módosításokat ezért egyidejűleg szintén előterjesztettük, hogy azokról az Országgyűlés szintén most folytathasson vitát.

Meglepve hallottuk az elmúlt napokban a baloldali ellenzék és különösen a szocialisták részéről, hogy nekik nehezükre esik a benyújtott törvényjavaslat tartalmáról vitatkozni, mivel azt nem előzte meg ötpárti egyeztetés. Az előterjesztők természetesen az alkotmányos eljárásrend szerint jártak el a törvényjavaslat benyújtásakor, így a kritika már önmagában is nehezen érthető, de ha azt is hozzátesszük, hogy az MSZP frakcióvezetője három héttel ezelőtt azzal az indokkal hárította el frakciójának részvételét, és jelentette be újbóli távolmaradását a választási eljárásról szóló törvényről, illetve a párt- és pártfinanszírozási törvényről szóló ötpárti egyeztetésről, hogy az MSZP ebben a műfajban csak akkor hajlandó részt venni, ha a kormánypártok hatályon kívül helyezik az alkotmány átmeneti rendelkezéseiről szóló jogszabályt, akkor nehéz a szocialisták álláspontját nem cinikusnak minősíteni. Különösen igaz ez úgy, hogy novemberben a szocialisták éppen attól az ötpárti egyeztetéstől maradtak távol, egyedüliként a parlamenti frakciók közül, amelyre az alkotmány átmeneti rendelkezésével kapcsolatosan került sor.

Hogy csökkentsük az országgyűlési törvénnyel szembeni várakozásokat, az előterjesztők nevében kénytelen vagyok rögzíteni, hogy ilyen mértékű politikai cinizmus esetén az Országgyűlés működéséről szóló legnagyszerűbb törvény és legjobb Házszabály sem fogja a politikai kultúrát meghonosítani Magyarországon. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Úgy van!) Bár ezek az előzmények megnehezítik mindannyiunk dolgát, mégis az előterjesztők és a kormánypártok határozott szándéka, hogy itt az Országgyűlésben konstruktív vita folyjon, ami azt jelenti, hogy nyitottak vagyunk minden olyan módosító javaslatra, amelynek célja nem a politikai hisztériakeltés vagy a populista politikai haszonszerzés, hanem a törvényjavaslat jobbítása.

Nézzük tehát azokat a legfontosabb szabályozási tárgyakat, amelyeket az alaptörvény az Országgyűlés működésével kapcsolatosan előír! 2014-től a nemzetiségek is részt vehetnek az Országgyűlés munkájában. A nemzetiségek listájáról mandátumot szerző képviselőkből, valamint a nemzetiségi szószólókból a 2014-ben megválasztandó Országgyűlésben nemzetiségeket képviselő bizottság alakul. A nemzetiségi képviselő jogállása mindenben megegyezik az országgyűlési képviselő jogállásával.

A nemzetiségi szószóló szavazati joggal csak a nemzetiségeket képviselő bizottság munkájában rendelkezik, egyébként tanácskozási joggal a nemzetiségek érdekeit, illetve jogállásukat érintő napirendi pontok tárgyalása során a házbizottság döntése alapján felszólalhat. A kormány bármely tagjához a képviselőkkel azonos eljárási rend szerint kérdést intézhet. A szószólót mentelmi jog illeti meg. Nem lehet nemzetiségi önkormányzat elnöke vagy tagja. Véleményünk szerint az Országgyűlés több évtizedes mulasztást pótol akkor, amikor lehetővé teszi azt, hogy a nemzetiségeknek is legyen lehetősége a magyarországi közéletben való legmagasabb szintű részvételre.

Azt reméljük, hogy a szabályozás beteljesíti azt a folyamatot, amely a nemzetiségek területi és országos autonóm önkormányzatiságáról szóló törvénnyel indult, és most az országos politikában való hatékony részvételük biztosításával válik teljessé.

(10.00)

Az így létrejött sokszintű nemzetiségi képviselet modellértékű lehet bármely európai ország számára, és erős legitimációt biztosít akkor, amikor a határainkon kívül élő magyar nemzetiségek érdekeiben lépünk föl.

A mentelmi jog törvényben szereplő szabályozása, két kisebb módosítástól eltekintve, megegyezik a jelenlegivel. A képviselő nem vonható felelősségre leadott szavazata, továbbá a képviselői megbízatásának gyakorlása során, a képviselő megbízatásával összefüggésben általa közölt tény vagy vélemény miatt. A mentesség alól kivétel a polgári jogi felelősség, illetve a titkos adatokkal való visszaélés, a korábbi államtitoksértés büntető tényállása. A becsületsértés és a rágalmazás esetén tehát a védettség az új szabályozás szerint fennáll; ezekben a döntően közszereplők között folyó vitákban véleményünk szerint nemkívánatos a politika kriminalizálása, mivel a polgári jogi felelősség kellő visszatartó erőt, illetve szankciót jelent. Ezenkívül a parlamenti fegyelmi jog megalkotása is indokolttá teszi ezt a változtatást.

A javaslat jelentős változást hoz a képviselői összeférhetetlenség új közjogi korlátainak meghatározásakor, helyreáll az 1990 és 1994 közötti szabályozás. Azok a jelenlegi összeférhetetlenségi szabályok, amelyek a polgármesteri és az önkormányzati tisztségek viselését és az országgyűlési képviselői munkát egyidejűleg teszik lehetővé, arra is emlékeztetnek bennünket, hogy az 1994-ben megválasztott, kétharmados többséggel rendelkező, korábban egyébként a választók előtt gondosan eltitkolt MSZP-SZDSZ-koalíció milyen gátlástalansággal tudott visszamenőleges hatályú jogalkotással visszaélni a választásokon megszerzett többségével, ha saját képviselőinek érdekeiről volt szó. Ne felejtsük el, hogy 1994-ben a szocialisták a képviselőnek megválasztott szocialista polgármesterek személyesen viselt tisztségeik miatt a fennálló összeférhetetlenségi szabályozást nem tartották fenn, hanem az összeférhetetlenség megszüntetése helyett 30 napon belül átírták az összeférhetetlenség addigi szabályait.

A jelenlegi kétharmados többség ehhez képest másodszor gyakorol komoly és húsbavágó önmérsékletet, amikor az Országgyűlés létszámának megfelezése után azt is egyértelművé teszi, hogy a 2014-ben megválasztandó Országgyűlés tagjai nem tölthetnek be fővárosi és megyei kormányhivatal-vezetői, kormánymegbízotti, polgármesteri, megyei közgyűlési elnöki tisztséget, továbbá nem lehetnek a megyei vagy fővárosi közgyűlés, illetve helyi képviselő-testület tagjai. A szabályozás a 2014-ben megbízatását elnyerő Országgyűlés alakuló ülésének napján lép hatályba.

A törvényjavaslatban egyértelművé válnak a frakcióalakítás szabályai. Képviselőcsoport alakítására a megelőző országgyűlési képviselő-választáson országos pártlistát állító és mandátumot szerző ugyanazon párthoz vagy annak jogutódjához tartozó képviselők jogosultak. Közös országos lista állítása esetén a frakcióalakítás lehetősége a közös országos listát állító pártok számára mind együtt, mind önállóan lehetséges, tekintettel arra, hogy ebben az esetben a közös listát állító pártnak nem 5, hanem 10 százalékos parlamenti küszöböt kell elérnie. A független vagy függetlenné vált képviselő hat hónapot követően bármely képviselőcsoporthoz csatlakozhat.

Az 5 százalékos küszöböt elérő párt képviselői - a bejutott képviselők számára tekintet nélkül - képviselőcsoportot alakíthatnak. Ugyan általánosságban hangoztatott vélemény, hogy e szabályozás teszi lehetetlenné az Országgyűlésben a Gyurcsány-frakció megalakulását, azonban a frakcióalakítás jogosultsága az említett képviselők esetében a hatályos Házszabályból sem vezethető le egyértelműen, mivel általános szabályként a hatályos Házszabály 15. § (1) bekezdése valóban azt rögzíti, hogy képviselőcsoportot legalább tíz országgyűlési képviselő alakíthat, azonban speciális szabályként ugyanezen törvényhely (5) bekezdése azt fogalmazza meg, hogy: "A kilépett vagy kizárt képviselőt függetlennek kell tekinteni. Az így függetlenné vált képviselő a kilépését vagy kizárását követő hat hónap elteltével bármely képviselőcsoporthoz csatlakozhat." Mivel a római jog óta a speciális szabályozás lerontja az általánost, így joggal állíthatjuk, hogy a Házszabály a kilépett vagy kizárt képviselőkre vonatkozóan jelenleg is csak a már létező képviselőcsoporthoz való csatlakozást, nem pedig új képviselőcsoport alakítását engedélyezi.

Az Európai Unió ügyeiben való részvétel tekintetében a javaslat a szubszidiaritás uniós elvének a nemzeti parlamentek által gyakorolható jogköre rögzítésével átveszi az Országgyűlés, a kormány európai uniós ügyekben történő együttműködéséről szóló 2004. évi LIII. törvény szabályozását.

Az Országgyűlés tisztségviselői kara az előterjesztés értelmében egy új tisztséggel, a háznagy tisztségével egészül ki. Az első népképviseleti parlament megalakulásától - szocialista képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, hogy az első népképviseleti parlament megalakulásától - 1949-ig folyamatosan háznagyok segítették az Országgyűlés és a parlament elnökének munkáját. Az új szabályozás szerint a háznagy a házelnök üléstermen kívüli helyettese, a háznagyot az Országgyűlés a házelnök javaslatára választja meg.

Az eddigi szabályozás szerint - egyébként az európai gyakorlattal ellentétes módon - az Országgyűlés elnöke, illetve az ülést vezető elnök a szóbeli figyelmeztetésen és a szómegvonáson kívül eszköztelen az ülésteremben történő, akár egészen szélsőséges képviselői magatartással szemben. Az elmúlt időszakban megsokasodtak azok az események, amelyek indokolttá teszik egy koherens, az európai gyakorlathoz képest kifejezetten puhának tekinthető, de kellő ellenőrzés mellett mégis érdemi szankciókat tartalmazó fegyelmi jog kialakítását.

Az e joggal való visszaélés lehetőségét minimálisra csökkenti, hogy a házelnök, illetve az ülést vezető elnök a fegyelmi jogkört az Országgyűlés, illetve az Országgyűlés egyetlen paritásos, azonos számú ellenzéki és kormánypárti képviselőből álló állandó bizottságának kontrollja alatt gyakorolhatja.

A szabályozás léte önmagában is jelentősen csökkenti az esélyét annak, hogy az alkalmazásra okot adó, az Országgyűlés tekintélyéhez méltatlan magatartásra sor kerüljön.

Mivel az új fegyelmi joggal kapcsolatosan az elmúlt napokban számtalan valótlan állítás is elhangzott, ezért egyértelműen érdemes rögzíteni, hogy a kizárás a képviselők szavazati jogát nem érinti, a képviselői jogok felfüggesztésére pedig csak többszörös garanciákkal, az ellenzék legalább részbeni hozzájárulásával kerülhet sor, és kizárólag abban az esetben, ha valaki az Országgyűlésben erőszakos magatartásra hív fel vagy erőszakos magatartást tanúsít.

A túlzottan szűk perspektíva tágítása érdekében szeretném felhívni mindenkinek a figyelmét arra, hogy erre az európai demokráciákban és demokratikus népképviseletekben szinte kivétel nélkül van lehetőség, a házelnöknek majdnem minden ország parlamentjében van érdemi fegyelmi joga. Ausztriában például a házméltóságnak ismételt megsértése vagy sértő kifejezés használata esetén az elnök minden további nélkül kizárhatja a képviselőt. Az Egyesült Királyságban rendbontás esetén első alkalommal öt, második alkalommal húsz ülésnapra, ezt követően pedig korlátlan időre függesztheti fel az elnök a képviselői jogok gyakorlását; erre az időtartamra képviselői tiszteletdíj nem jár. Dániában az ügyrendi bizottság ismételt nem helyénvaló szóhasználat esetén 14 ülésnapra kizárhatja a képviselőt. Horvátországban szintén kizárható a képviselő. Németországban a Bundestag elnöke súlyos rendzavarás esetén jogorvoslati lehetőség nélkül legfeljebb 30 ülésnapra felfüggesztheti a képviselői jogok gyakorlását.

Ugyanígy van lehetőség a képviselők különböző időre történő kizárására Lettországban, Litvániában, Norvégiában, Olaszországban, Írországban, Romániában, Szlovákiában, Szlovéniában vagy Európán kívül számtalan demokratikus országban, mint az Egyesült Államokban, Kanadában, Ausztráliában vagy Dél-Koreában. Ehhez képest a javasolt magyar szabályozás mértéktartó és többszörös garanciát tartalmaz.

Az Országgyűlési őrség a törvényhozás zavartalan működését hivatott biztosítani, a belső vagy külső működés megzavarása esetén a rend helyreállításáért és fenntartásáért felel. Az Országgyűlési őrségnek a végrehajtó hatalomtól szervezetileg elkülönülő státusa gyakorlati nehézségek orvoslását szolgálja, mivel csak így érvényesülhet az Országgyűlés elnökének közvetlen utasítási joga. A törvényjavaslat a zárórendelkezések között rögzíti, hogy az Országgyűlési őrség állományának tagjai ugyanazok a személyek lesznek, akik jelenleg e feladatot, az Országgyűlés objektumvédelmét, illetve a házelnök személyi védelmét a Köztársasági Őrezred keretein belül ellátják.

(10.10)

Az országgyűlési képviselők tiszteletdíja szintén vitákra okot adó kérdés minden demokratikus országban. Jelenleg a képviselői tiszteletdíj a köztisztviselői illetményalap hatszorosát képező alapdíjból, valamint pótdíjakból és költségtérítésből áll. A módosítás a képviselői tiszteletdíjat a helyettes államtitkári intézményhez köti, megszünteti ugyanakkor a pótlékok átláthatatlan, minden politikai párt számára káros rendszerét, és összességében csökkenti a képviselői fizetést. Miután a képviselői fizetéseket, bár nem könnyű, de ma is bárki kiszámíthatja, ezért valamennyi képviselőtársamat óvnám attól, hogy e tekintetben olyan valótlan állításokat fogalmazzon meg, mint amit tegnap a szocialista képviselőcsoport egy tagja megtett, hiszen mégis csak kiszámolható, hogy a képviselők közül kinek fog csökkenni a fizetése az új szabályozással. Azt reméljük, hogy e szabályok nyertese mégis az Országgyűlés egésze lehet azáltal, hogy a képviselő javadalmazás átláthatatlan és visszaélésekre okot adó rendszerébe átláthatóságot hoz a törvényjavaslat elfogadása.

Egy Országgyűlés jó szervezeti és működési szabályozás mellett is működhet rosszul, ha a képviselők, a politikai elit tagjai munkájukkal általánosságban nem képesek társadalmi elismerést kivívni. Meggyőződésünk, hogy a most beterjesztett törvényjavaslat úgy épít az elmúlt bő két évtized demokratikus gyakorlatára, hogy pótolja azokat a hiányosságokat, amelyek eddig a szabályozás hiányosságai folytán az Országgyűlés tekintélyének csorbulását eredményezték vagy eredményezhették volna. A politikai kultúrát azonban egy törvény sem teremtheti meg, és pótolni sem képes. Ez az Országgyűlés mindenkori képviselőinek feladata és felelőssége. E felelősség felismerését kívánom mindannyiunk számára a mai parlamenti vita során éppúgy, mint az elkövetkező években.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom a tisztelt Országgyűlést, hogy a kormány az álláspontját a későbbiekben fogja majd ismertetni.

Tisztelt Országgyűlés! Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor. Tájékoztatom önöket, hogy az első helyen kijelölt alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság többségi és kisebbségi véleményének ismertetésére 10-10 perces időkeret, a további kijelölt bizottságoknak 5-5 perces időkeret áll rendelkezésükre.

Megadom a szót Salamon Lászlónak, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság előadójának, 10 perces időkeretben.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkotmányügyi bizottság a tegnapi napon hosszadalmasan tárgyalta az előttünk fekvő törvényjavaslatot, illetőleg a hozzá kapcsolódó házszabály-módosítási javaslatot.

A vitának nem csekély részét annak a kérdésnek a megvitatása foglalta el, amit Gulyás Gergely képviselőtársam a törvényjavaslat expozéja kapcsán is érintett, s amely ahhoz kapcsolódott, hogy a Szocialista Párt bizottsági képviselői, tagjai a bizottsági ülésen is felvetették azt, amit már a házbizottságban, hogy az elmaradt egyeztetés érdekében az előterjesztők vonják vissza a javaslatukat, és folytassák le az egyeztetést. Erre válasz is érkezett a többséget alkotó képviselők részéről, akik elmondták, hogy már korábban Lázár János egy széles körű, több sarkalatos törvényre kiterjedő egyeztetést kezdeményezett, amellyel kapcsolatban a Szocialista Párt úgy nyilatkozott, hogy mindaddig, amíg az alaptörvény átmeneti rendelkezéseiről szóló törvény visszavonásra nem kerül, addig semmiféle egyeztetésnek nem látják értelmét. Ismert volt a Lehet Más a Politika frakciójának az az álláspontja is az egyeztetésekkel kapcsolatban, miszerint az LMP mindaddig nem tartja elvileg lehetségesnek az egyeztetést, ameddig a Házszabály tavaly év végi módosítása visszavonásra nem kerül.

Ezt elmondták a tegnapi ülésen is a kormánypárt részéről felszólalók, és rámutattak arra, hogy ilyen elvi nyilatkozat esetén teljesen értelmetlen most visszavonni ezt a javaslatot, hiszen a két ellenzéki párt idézett elvi nyilatkozatából az következik, hogy úgysem hajlandóak leülni egyeztetni. Ezzel foglalkozott tehát elsősorban a bizottság, de természetesen aztán a vita nagyobbik részét érdemi kérdések megvitatása tette ki.

Gyakorlatilag a törvényjavaslat valamennyi lényeges eleme szóba került, talán egy kivétellel. Ez a kivétel egyébként a frakcióalakítás kérdése volt, érdekes módon erről nem alakult ki vita. Az expozéban a bizottságban is elhangzott az, amit itt Gulyás Gergely ugyancsak elmondott, és ehhez egy ellenzéki párt részéről történt támogató hozzászólás, tehát e tekintetben a Jobbik támogatta a törvényjavaslatot. Más hozzászólás nem történt a frakcióalakítással kapcsolatban, így tehát a frakcióalakítást illetően vitáról nem tudok beszámolni a tisztelt Országgyűlésnek. (Közbeszólás a függetlenek soraiból: Majd most lesz.)

Ami a többi kérdést illeti, részletes vita folyt a parlamenti fegyelmi és rendészeti jogról, a parlamenti őrség kérdéséről, illetőleg a képviselői jogállás egyes elemeiről. A parlamenti fegyelmi és rendészeti joggal kapcsolatos rendelkezéseket, illetőleg a parlamenti őrség intézményének felújítását az ellenzéki pártok vitatták. Elmondták azokat az érveket, amelyek alapján ezeket indokolatlannak, helytelennek tartották. Nyilván itt a kisebbségi véleményben ez ugyancsak előadásra fog kerülni az alkotmányügyi bizottság kisebbségi előadói által. Erre válaszként a kormánypárti képviselők nemzetközi példákra hivatkozva érveltek és mutatták be, igazolták a vitában mind a két intézmény felállításának, megvalósításának szükségességét. Hasonlóképpen polémia folyt a képviselői jogállást és ezzel összefüggésben a mentelmi jogot, bizonyos fokig a javadalmazást érintő kérdésekkel kapcsolatosan is.

Tisztelt Országgyűlés! Ha megengedik, a szembenálló érvrendszereket részletesen nem fejtem ki. Azért tekintek el ettől, mert a vitában az egyes képviselőcsoportok nyilvánvalóan nem néhány perces időkeretben, hanem a rendelkezésükre álló félórás időkeretben, azt kihasználva vagy közel kihasználva nagyon részletesen ki fogják fejteni ezeket a kérdéseket. Azzal zárom az alkotmányügyi bizottságban történtek ismertetését, hogy tájékoztatom önöket a bizottság döntéséről, a döntés meghozatalának szavazati arányáról. Az alkotmányügyi bizottság mind az országgyűlési törvényre vonatkozó javaslatot, mind a házszabály-módosítási javaslatot 18 igen szavazattal, 8 nem ellenében általános vitára alkalmasnak ítélte.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Bizottsági elnök úr, köszönöm.

Az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottságban megfogalmazódott kisebbségi véleményt két felszólaló, Lamperth Mónika MSZP- és Staudt Gábor jobbikos képviselő fogja ismertetni, mindösszesen 10 perces időkeretben.

Elsőként megadom a szót Lamperth Mónika képviselő asszonynak.

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt országgyűlési Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Salamon László bizottsági elnök úr már utalt a vita egyik komoly csomópontjára, és itt megpróbálta a Magyar Szocialista Párt álláspontját is bemutatni, bár csak utalt rá, de én szeretnék erről kicsit bővebben beszélni.

Most az expozéban, de a bizottsági ülésen is elhangzott az a vád a Magyar Szocialista Párt politikai magatartásáról, hogy mi, azt gondolom, nagyon okkal és alappal igényeltük az előzetes egyeztetést és a közös beterjesztést az országgyűlési törvénynél és a Házszabálynál, hiszen a Szocialista Párt kijelentette, hogy nem kíván egyeztetni, ezért meg sem kísérelték ebben az ügyben az előzetes párbeszédet, a konszenzusra törekvést. Ez súlyos félremagyarázása a Magyar Szocialista Párt politikai magatartásának. Ugyanis, amikor Lázár János invitálására Mesterházy Attila pártelnök-frakcióvezető azt mondta, hogy a választási eljárási törvényről nem vagyunk hajlandók egyeztetni addig, amíg az alaptörvény átmeneti rendelkezésekre vonatkozó szabályát nem hajlandó visszavonni a kormányoldal, és persze a választási törvényt is, akkor ebben természetesen az volt, hogy teljesen értelmetlennek látjuk azt, hogy egyeztessünk arról, hogy milyen legyen az ajánlás rendszere, hány és milyen nyilvántartással kell kezelni a választásokat, miközben a fajsúlyos politikai kérdéseket pedig olyan módon intézi el a Fidesz, hogy esze ágában nincs erről egyeztetni.

(10.20)

Azt gondolom, hogy ez egy alapos és a Magyar Szocialista Párt által jól végiggondolt álláspont.

Az alkotmány, illetve az alaptörvény átmeneti rendelkezéseinél elég, ha még egy érvet mondok. Nyilván elkerülte Gulyás képviselő úr figyelmét az, hogy Szabó Máté ombudsman az Alkotmánybírósághoz fordult az átmeneti rendelkezésekkel kapcsolatban, és gyakorlatilag kimondja, hogy nincs ilyen műfaj. Hát alkotmányosan ezer sebből vérzik az elmúlt két év! Nem igaz, hogy ezt önök nem értik! És egy teljesen különböző helyzet az, hogy a Házszabály, illetve az országgyűlési törvény - ebben a műfajban most ez a két jogi produktum van előttünk -, ha az alaptörvényen és az alkotmányon kívül valami igényli azt, hogy konszenzussal fogadják el, akkor az a Házszabály.

Szeretném emlékeztetni önöket, hogy a Magyar Szocialista Pártnak és koalíciós partnerének 1994-ben kétharmada volt, mégis fontosnak tartottuk, hogy az új Házszabályt konszenzussal fogadjuk el. Nagyon hosszú egyeztetés volt, nagyon kemény vitákkal. Akkor Áder János és mások a Fidesz részéről részt vettek ebben a vitában, és addig folyt az egyeztetés, amíg sikerült egy olyan Házszabályt összeállítani, idehozni az Országgyűlés elé, amiben konszenzus volt. Ez azért nagyon fontos, mert ha mindenki elfogadja a közös szabályrendszert, akkor sokkal könnyebben tud vele azonosulni. A betartása, a betartatása, az Országgyűlés méltósága, az Országgyűlés működése akkor lehet igazán demokratikus és magas színvonalú, ha képes ilyen szabályt alkotni. De önöknek eszükbe se jutott, hogy így akarjanak Házszabályt alkotni. Eszükbe se jutott, hogy meghallgassák az ellenzék érvelését, ezért azt gondolom, hogy az a kritika, amit mi ezzel kapcsolatban elmondunk, nem lehet elég éles, hogy igazán jól kifejezze a mostani helyzetet.

Tisztelt Országgyűlés! Nem fogom elmondani a tartalmi álláspontunk részleteit most bizottsági álláspontként, hiszen beszéltünk a bizottsági ülésen az indokolatlan elnöki túlhatalomról, a fegyelmi jogkörről, a rendészeti jogról, arról, hogy miért tartjuk feleslegesnek a háznagy intézményét, és sok minden másról, de hát a vita elején vagyunk még, ezért módunk lesz majd részben a vezérszónoklatban, részben pedig az esti vitában részletesen kifejteni az álláspontunkat. Arra kérjük a kormánypárti képviselőket, legalább néhány perc erejéig gondolják végig, hogy milyen lesz az a Házszabály, milyen lesz az az Országgyűlés működésére vonatkozó szabályrendszer, amelyet önök csak a saját szájuk íze szerint fogadnak el. Gondolják ezt végig!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Megadom a szót Staudt Gábor képviselő úrnak.

DR. STAUDT GÁBOR, az alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A kisebbségi véleményeknél én is felsorolásszerűen szeretném elmondani, hogy mik azok, amelyek elhangoztak és fontosak lehetnek és kifejtésre kerülnek majd a vitában.

Felmerült, hogy szükség van-e egyáltalán ebben a formában erre a szabályozásra, lévén, hogy a Házszabály és az országgyűlési képviselők jogállásáról szóló törvény megfelelő módosításával is el lehetett volna érni ezt az eredményt. Ezzel kapcsolatban felmerült, hogy nem az országgyűlési őrség elrejtése vagy minél nagyobb jogszabályi környezetbe helyezése volt-e a cél. Nyilván erre is magyarázatot kaphatunk majd, illetve a későbbiekben részletesen kifejtésre kerül.

Elmondanék néhány negatívumot, ami felmerült a bizottsági ülésen. Továbbra sincs semmiféle jogkövetkezménye egy parlamenti vizsgálóbizottság előtt való meg nem jelenésnek. Ez egyébként az új Btk. koncepciójából is kimaradt, tehát különösen fájó, hogy itt sincs semmiféle szankcionálás. Nem értettük, és kisebbségi véleményként el kell mondani, hogy ha 30 napon belül írásban lehet válaszolni egy interpellációra, akkor mi értelme van ennek a műfajnak, hiszen a kormány és az illetékes miniszter így is 6 nappal előbb megkapja a kérdést írásban. Ha ez nem elég a felkészülésre, akkor komoly aggodalmaink vannak a szakértelemmel kapcsolatban néhol.

A háznagy szerepét egyértelműen politikai funkcionáriusként kell értelmezünk, és nyilvánvalóan politikai döntés lesz az ő kinevezése. Nem szeretnénk, ha ez később a szakmai értékek rovására menne.

Néhány pozitívumot is szeretnék felsorolni, mert azok is hangoztak el a bizottság előtt. Ilyen például a frakcióalakítási jog szigorítása. Egyetértettünk abban, illetve megfogalmazódott a bizottságban az a vélemény, ami nem tért el a többségi véleménytől, hogy ez a szabályozás így jó, és a választópolgárok egyfajta átverése, ha túl nagy átjárhatóság alakul ki a megszerzett mandátumok - ha azok pártlistán kerültek megszerzésre - egy későbbi új párt- vagy frakcióalakítás esetén.

Előrelépés tapasztalható az álláshalmozás területén. Merjük remélni, hogy ez a Jobbiknak is köszönhető. Részletesen ki fogjuk fejteni, hogy miért nem tartjuk viszont elégségesnek és miért tartjuk még csiszolhatónak azt a szabályozást, ami ide bekerült elénk.

Az, hogy a bizottsági ülésekről való hiányzások valamilyen formában szankcionálásra kerülnek, ezt is előremutatónak és régóta elvártnak tartjuk.

Felsorolnék még egy-két dolgot, ami szintén elhangzott a bizottság előtt, azok közül, ami hiányzik a törvényből, és nagyon fontos lenne, hogy belekerüljenek. Nyilván majd módosító indítványok is meg fognak jelenni ebben a tárgykörben.

Nem tartjuk jónak, hogy továbbra is gyakorlat maradhat a helyettesítés a bizottsági üléseken, ez továbbra is megteremti annak a lehetőségét, hogy úgy lehessen szavazni valaki helyett, hogy nincs ott. Nincs meg a megfelelő visszatartó erő és a megfelelő többség biztosítására vonatkozó erő, hogy személyesen jelen legyenek a képviselők. Ez véleményünk szerint a népképviselet egyfajta megcsúfolása, hiszen a képviselőket azért küldték ide, hogy főállásban vagy legfőbb tevékenységként ellássák a feladatukat úgy a plenáris, mint a bizottsági üléseken. Mindenképpen tisztább helyzetet teremtene, s egyébként a képviselők felkészülését és a bizottsági munkában való aktív részvételét is megteremtené, ha a helyettesítés intézményét eltörölnénk.

Régi vágyunk volt, hogy a visszahívhatóság valamilyen módon, akár egy megelőző társadalmi vitával kiegészítve - tudom, hogy ezen már túl vagyunk, de ez lett volna talán a megfelelő módja - ebbe a törvénybe is bekerülhetett volna, vagy legalább ez irányban valamiféle lépéseket tett volna a kormányzat, illetve a beterjesztő. Úgy érezzük, hogy ezek nélkül csak részsikereket értünk el. A bizottságban is megfogalmaztuk ezeket a kritikákat.

Nagyon reméljük, hogy ez a javaslat még módosítható lesz, még esetleg befogadnak olyan javaslatokat, amelyek előremutatóak. Ha már itt vita volt az egyeztetések elmaradását vagy bizonyos ellenzéki pártoknak abban való részvételi szándékát illetően, akkor legalább abban ne legyen vita, hogy itt a plenáris ülésen ezt alaposan beszéljük át, és fogadják be a józan módosító javaslatokat.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Hörcsik Richárdnak, az európai ügyek bizottsága előadójának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. HÖRCSIK RICHÁRD, az európai ügyek bizottságának elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az Országgyűlés európai ügyek bizottsága 2012. március 26-ai ülésén tárgyalt a T/6391. számú törvényjavaslat és a H/6392. számú határozati javaslat általános vitára való alkalmasságáról. Az európai ügyek bizottsága elnökeként azért tartottam fontosnak, hogy a mi bizottságunk is megtárgyalhassa ezeket az indítványokat, mert ezek a kormány és az Országgyűlés európai uniós ügyekben történő együttműködésének a szabályait is érintik.

Tisztelt Elnök Úr! Közel nyolc éve, nem sokkal az uniós csatlakozásunk után született meg a 2004. évi LIII. törvény, ahogy azt mondani szoktuk, a mi bizottságunk bibliája, amelynek a kimunkálásában én is részt vettem, és amely a Házszabály vonatkozó fejezetével együtt az Országgyűlés és a kormány európai uniós együttműködésének a legfontosabb elemeit tartalmazza, úgymint az egyeztetési eljárás szabályait, amelynek során a kormány a magyar álláspontot az Országgyűlés részvételével, állásfoglalásának alapulvételével alakítja ki, a kormány európai uniós ügyeket illető tájékoztatási kötelezettségeit, az Európai Tanács csúcstalálkozói előtt megtartott úgynevezett konzultációs ülés szerepét és végül a szubszidiaritás elve alkalmazásának vizsgálatát.

(10.30)

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előterjesztő a tegnapi bizottsági vitában hangsúlyozta, hogy a törvényjavaslat az Országgyűlés európai uniós ügyekkel kapcsolatos eljárásának hatályos szabályrendszerét döntően nem változtatja meg, azonban néhány esetben módosításokat javasol. Ilyen módosítást jelent az Európai Tanács csúcstalálkozóit megelőzően összehívandó európai uniós konzultációs testület intézményesítése, amely a mai nevén a konzultációs ülést váltaná fel.

A Házszabály tervezett módosítása az európai ügyek bizottsága tekintetében azonban új hatásköröket is meghatároz, összhangban a lisszaboni szerződésnek a nemzeti parlamenteket érintő rendelkezéseivel - ezt ismételten hangsúlyozni kívánom -, úgymint a szubszidiaritás elvének megsértését megállapító, úgynevezett indokolt vélemény, aztán a parlamenti kifogás, vétó, illetve az úgynevezett szubszidiaritáskeresetek kezdeményezése tekintetében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az európai ügyek bizottsága tegnapi ülésén a fentiek mellett számos további észrevétel is elhangzott. Több képviselőtársam reményét fejezte ki, hogy a javaslatok tovább erősítik az Országgyűlés európai uniós ügyekben betöltött szerepét, különös tekintettel a szubszidiaritás elvének biztosítására, itt is kiemelem, összhangban a lisszaboni szerződéshez csatolt 2. jegyzőkönyv rendelkezéseivel. Ellenzéki képviselőtársaim kezdeményezték, hogy a tanácsi döntéseket követő kormányzati szóbeli tájékoztatókra, különösen olyan kérdésekben, amikor a kormány eltér az Országgyűlés álláspontjától, a jövőben gyakrabban kerüljön sor.

A vitában szintén szóba került továbbá a kormány európai uniós ügyeket illető tájékoztatási kötelezettségének egyik aspektusát jelentő uniós dokumentumok országgyűlési kezelése. Az Európai Unió Tanácsa által üzemeltetett, úgynevezett U 32-es szerverről érkező dokumentumokat, mint közismert, 2003 óta a kormány a kézhezvételt követően haladéktalanul elektronikus úton továbbítja az Országgyűlésnek. Az információs technológiák fejlődésével modernizálódtak a Tanács és a tagállamok közötti dokumentumok továbbítási csatornái és módjai, így az elektronikus továbbítást az igény szerinti egyedi felhasználókhoz, és hozzáférési szintekhez kötött online lekérdezés válthatja fel. Megfontolandó és indokolt, hogy a javaslatok a dokumentumokhoz való hozzáférés több módját is lehetővé tegyék. Ennek alapján én módosító javaslatokat kívánok benyújtani, ami az elmúlt hétéves gyakorlatot összegzi.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tegnapi ülésén az európai ügyek bizottsága 13 igen szavazattal, 3 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett támogatta, általános vitára alkalmasnak találta a két dokumentumot.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Farkas Zoltán képviselő úrnak, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadójának.

FARKAS ZOLTÁN, a honvédelmi és rendészeti bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A honvédelmi és rendészeti bizottság a tegnapi ülésén megvitatta az Országgyűlésről szóló T/6391. számú törvényjavaslatot, illetve a Házszabályról szóló H/6392. számú határozati javaslatot, és azt 14 igen szavazattal, 6 nem ellenében általános vitára alkalmasnak tartotta.

Mint ahogy az az alkotmányügyi bizottság ismertetésében is elhangzott, itt is különböző vélemények fogalmazódtak meg. Elsősorban a bizottság az országgyűlési őrség jogosítványait, illetve a házelnök rendészeti jogkörét vitatta meg részletesen. A kormánytöbbség és az ellenzék bizonyos kérdésekben egyetértő, bizonyos kérdésekben pedig különböző véleményeket fogalmazott meg.

Véleményünk szerint a javaslat pótolja az elmúlt húsz év közjogi szabályozásának hiányosságát, amely nem állt rendelkezésre, az Országgyűlést megzavaró országgyűlési képviselőkkel szemben történő hatékony fellépés jogi eszköztárát biztosítja. Ennek érdekében részletesen szabályozásra kerülnek azok az esetek, amikor az Országgyűlés valamely bizottsága vagy az elnök jogi eszközök alkalmazásával felléphet az ülésezés rendje ellen vétő képviselőkkel szemben. A cél ezzel az, hogy visszaszoruljanak az Országgyűlés tekintélyét romboló, illetve a rendeltetéscélú működését szabályozó, azt akadályozó magatartások.

A tervezet létrehozza az alaptörvényi felhatalmazás alapján az országgyűlési őrséget is. Ezzel feléleszti a magyar közjogi hagyományokba illeszkedő azon megoldást is, miszerint a legfőbb népképviseleti szerv biztonságáról és védelméről önállóan működő testület gondoskodik. Az őrség megalakulásával a törvényhozás belső és külső működésének megzavarása esetén a rend helyreállítását és fenntartását egy, a végrehajtó hatalomtól szervezetileg és irányításában is elkülönülő, független végrehajtó szerv végzi majd. Az őrség feladatai közé tartozik az Országház védelme, az épületekkel összefüggő létesítménybiztosítási feladatok, az Országgyűlés elnökével kapcsolatos személyi védelmi feladatok, valamint az elsődleges tűzbiztonsági feladatok ellátása is, illetve az Országgyűlés fegyelmi jogköre és az elnök rendészeti jogköre keretében hozott intézkedések érvényre juttatása.

Mindezekre figyelemmel tartotta a bizottság az előterjesztést általános vitára alkalmasnak, és javasolja a Háznak elfogadásra.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság előadójának.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a mentelmi, összeférhetetlenségi és mandátumvizsgáló bizottság elnöke, a bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az alaptörvény vitájának lezártát követően a mentelmi bizottságban rögtön elkezdődött egy munka abban a kérdéskörben, hogy az alaptörvény kilátásba helyezte a képviselői jogállás újraszabályozását, és nyilvánvalóan a mentelmi bizottságban az elmúlt 22 esztendő tapasztalatai alapján készült egy munkaanyag. Ez a munkaanyag nem érett meg a határozathozatalig a bizottsági munka során. Amikor tudomást szereztünk arról, hogy folyik a jelen jogszabály előkészítése, ezt a munkaanyagot akkor haladéktalanul a bizottság rendelkezésére bocsátottuk. Nagy örömmel vettük tudomásul, hogy az elkészült joganyag az általunk készített figyelemfelhívó anyag jelentős részét figyelembe vette, és ezekre szeretnék most ki is térni.

Alapvető problémát jelentett a képviselők mentelmi jogának megsértésével kapcsolatban az, hogy a hatályos jogszabályunk ezt objektív jogként fogja fel, és úgy kellett megállapítani a hatóságok mentelmijog-megsértését, hogy a hatóságoknak tudomásuk sem volt arról, hogy az a személy, aki ellen eljárást folytatnak, országgyűlési képviselő. Üdvözöljük azt, hogy az új törvényjavaslatban már az szerepel, hogy a mentelmi jog megsértését haladéktalanul jelezni kell a házelnök felé minden képviselőnek, természetesen csak abban az esetben, ha a képviselői jogállását hitelt érdemlően igazolta. Ezzel mi százszázalékosan egyet is értünk, de az ez irányú kérdéskör csak részben oldotta meg a problémát.

Mi azt kifogásoltuk, és azt szeretnénk keresztülvinni minden körülmények között, a mentelmi bizottság, hogy mihelyt országgyűlési képviselő bármilyen eljáró hivatalos hatósággal szembetalálkozik, köteles legyen felfedni képviselői mivoltát, és haladéktalanul köteles legyen igazolni a képviselőségét, és akkor ez számtalan problémát megold.

(10.40)

Ez a feltétele annak az új rendelkezésnek is, amely az anyagban van, hogy a szabálysértési ügyekben a szabálysértési hatóság először köteles felhívni az eljárás alá vont személyt arról, hogy nyilatkozzon, lemond-e a mentelmi jogáról vagy sem. Nagy kérdés, ha a hatóság nem tud arról, hogy az illető személy képviselő, akkor hogyan hívja fel, vagy mindenkit hívjon-e fel. Tehát gyakorlatilag igenis az az alapkérdés, és ezt szeretnénk módosító indítvánnyal keresztülvinni, hogy minden körülmények között színt kelljen vallania a képviselőnek.

Még van egy nagyon komoly kérdés, amit itt szeretnék felvetni, ez pedig az az eset, hogy az új jogszabálytervezet szerint, amennyiben a mentelmi jogáról szabálysértési ügy esetében az országgyűlési képviselő lemond, akkor erről a lemondásról, illetve a lemondás eredménye után befejezett eljárásról a legfőbb ügyészen keresztül köteles a szabálysértési hatóság tájékoztatni a házelnök urat, ami eddig rendben van, a jogszabály szerint az elnök úr elküldi a mentelmi bizottságnak, ha ezt titkosan kezeli, ez akkor is rendben van. De pont az a probléma, hogy megítélésünk szerint nagyon sok képviselő azért mond le a mentelmi jogáról, mert szeretné azt a kisebb súlyú jogellenes magatartást titokban tartani, és nem szeretné köztisztasági szabálysértési vagy egyéb ügyekben sajtónyilvánosság elé vinni azt, hogy ő, mit tudom én, eldobott valami szemetet Dombóvár főterén. Elnézést mindenkitől, ne vegye senki magára. Tehát itt van egy nagy kérdés: ha a törvény megadja a lehetőséget a mentelmi jogról való lemondásra, hogy titokban maradhasson, de utólag pedig egy utólagos eljárás alatt nyilvánosságra hozzuk, ez még egy kérdés.

Tisztelettel, a mentelmi bizottság azokban a kérdésekben, amelyeket nem látott viszont az új anyagban, előterjeszti a módosító indítványát (Az elnök csengetéssel jelzi a hozzászólási idő leteltét.), de ennek ellenére 4 igen és 3 nem szavazattal a jelen törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Bizottsági elnök úr, köszönöm. Megadom a szót Gulyás Gergelynek, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadójának. Öné a szó.

DR. GULYÁS GERGELY, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság a tegnapi ülésén a törvényjavaslatot megtárgyalta, 10 igen és 5 nem szavazattal általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Szabó Timeának, aki a kisebbségi véleményt ismerteti.

SZABÓ TIMEA, az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Az emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottságban az ellenzék egyöntetűen, egyhangúlag elutasította, nemmel szavazott az általános vitára való alkalmasságot illetően.

Első körben felmerült az eljárási kérdés. Sajnálatosnak tartottuk azt, hogy megint nem volt társadalmi egyeztetés, illetve az ellenzéki pártokkal való egyeztetés a kérdésben. Tudjuk azt, hogy a kormány ezt eltereli azzal, hogy más törvényekben összehívtak ellenzéki egyeztetést, ami nyilvánvaló, ezért a látszatintézkedéseket elutasítottuk. Ebben az esetben viszont sajnáltuk, hogy ez nem történt meg. Az ellenzéki pártok a vezérszónokiban nyilván el fogják mondani részletesen az aggályaikat.

Én egy-két dolgot emelnék ki, ami a bizottságban felmerült. Kétségbeejtőnek tartjuk azt, hogy a törvényjavaslat értelmében a következő Országgyűlés megalakulásakor nem lesz kötelező létrehozni vizsgálóbizottságokat, hogyha azt a képviselők egyötöde kezdeményezte. Márpedig, ha nem kötelező létrehozni, akkor tudjuk, nem is lesznek ilyen vizsgálóbizottságok. Az eseti bizottság, ami a vizsgálóbizottság esetében az ellenzék mozgásterének további szűkítését jelenti véleményünk szerint, mert a törvényjavaslat megtagadja többek között a bizottság feladatkörét és a vizsgálat tárgyát érintő módosító javaslat benyújtását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban fontos, hogy rendet tartsunk a Házban, eldönthetetlen, terméketlen viták forrása lehet azonban, hogy mikor ismétli a vitában feleslegesen saját vagy más beszédét a felszólaló. A parlamenti viták eldurvulását vetítheti előre, hogy a jogalkotó hat bekezdésből álló paragrafusban tartja szükségesnek szabályozni a fizikai erőszakot alkalmazó, azzal fenyegető vagy arra felhívó képviselővel szemben alkalmazandó eljárást és szankciókat, ami véleményünk szerint teljesen felesleges. Nem látjuk be, miért kellene külön fegyveres szerv az Országgyűlés rendjének biztosítására, továbbá, amennyiben az országgyűlési őrség nem része a rendőrségnek, úgy nem vonatkozik rá a rendőrségi törvény, ami viszont hatásköri konfliktusok forrásává válhat. Az sincsen rendben véleményünk szerint, hogy az őrség működéséért a kormány nem vállal politikai felelősséget.

Tisztelt Képviselőtársaim! Teljesen következetlen és szükségtelen lépés a frakcióalakítás képviselőszámának a ciklus közepétől 10-ről 12 főre emelése akkor, amikor 2014-től az új, összesen 200 fős parlamentben ez a létszám a törvény értelmében változni fog. Teljesen egyértelmű, hogy ez a javaslat egy jelenlegi politikai helyzetnek és egy adott személy körül csoportosuló képviselők szabad mandátumgyakorlásának korlátozására került a törvényjavaslat szövegébe.

A törvényjavaslatnak a nemzetiségek parlamenti képviseletét biztosító lépései kétségtelenül előrelépést jelentenek, ezt az ellenzék is üdvözli. Az elmúlt két évtized egyik legsúlyosabb mulasztását jelentette a hazánkban élő nemzetiségek országgyűlési képviseletének szabályozatlansága. A nemzetiségi szószóló jogintézményének meghonosítása, valamint a nemzetiségeket képviselő bizottság külön speciális állandó bizottságként való létrehozását üdvözöljük. Azt azonban mindenképpen fontosnak tartjuk megjegyezni, hogy a nemzetiségek képviseletét is meghatározó 2011. évi választójogi törvényben foglaltakat, valamint a 2010-ben területi listákra adott érvényes szavazatok számát alapul véve mintegy 13-14 ezer szavazat szükséges ahhoz, hogy egy nemzetiség országgyűlési képviselőt választhasson. Ez a romákon és a németeken kívül legfeljebb a horvátokat és a szlovákokat érintheti, vagyis a többi elismert nemzetiség a képviselői jogokkal nem járó szószóló pozíciójára pályázhat.

Összefoglalva ezt nyilván kifejtjük részletesebben majd a vezérszónoki felszólalásunkban. Az eljárásrendet is kifogásoltuk, illetve nagyon komoly tartalmi kifogásaink vannak a törvényjavaslattal kapcsolatban, és reméljük, hogy a kormánypártok figyelembe veszik az ellenzéki módosító javaslatokat.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Tisztelt Országgyűlés! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, 30-30 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincsen lehetőség.

Elsőként megadom a szót Varga István képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának. Öné a szó, képviselő úr.

DR. VARGA ISTVÁN, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Azt hiszem, valóban egy nagyon nagy jelentőségű törvényjavaslat vitáját kezdjük most el, és régi mulasztását pótolja ebben az Országgyűlés akkor, amikor az Országgyűlésről, mint a legfontosabb törvényhozói és népszuverenitási letéteményesről törvényt fogadunk el. Akik régebben itt ülnek a Házban, tudják, miért mondtam ezt a régi adósságot, hisz egy komoly, de majd a későbbiekben sorra kerülő vitával kapcsolatosan hadd mondjam el, hogy magam sem hittem el, amikor 1994-től 2002-ig itt ültem a gótikus Házban, hogy az Országgyűlésről nem alkotott a rendszerváltozás utáni egyetlen politikai elit sem törvényt, az Országgyűlésről nem volt jogszabály, nem volt törvény. Erről az anomáliáiról majd a későbbiekben fogok beszélni.

De mielőtt a mondandómat elkezdeném, tisztelt Országgyűlés, régi szokásomhoz híven bizonyos eseményekről meg szoktam emlékezni. Ugye, már a napirend előtti felszólalásomban elmondtam, hogy 1676. március 27-én született II. Rákóczi Ferenc, de a magyar történelem 1100 éves története sokkal bővebb ennél, sokkal részletesebb, hiszen nemcsak Rákóczi Ferenc született a mai napon. 1784. március 27-én Kőrösi Csoma Sándor született Csomakörösön, és 1443. március 27-én pedig a nagy Hunyadi Mátyás született Kolozsváron. És van még egy fontos esemény: 1000. március 27-én II. Szilveszter pápa felvette Magyarországot a keresztény államok sorába. Azt hiszem, kevés nemzet büszkélkedhet ilyen sorsfordító eseményekkel, mint ami nekünk van.

Én azt hiszem, és akkor most már Gulyás Gergely kiváló képviselőtársam mondandójához szeretnék hozzászólni, aki részletes, nagy történelmi áttekintést tett itt, én csak két momentumot szeretnék kiemelni, és a magyar parlamentarizmust, a Magyar Országgyűlést legfeljebb az angol parlamenthez lehet hasonlítani. Az angol parlamentnek van még ilyen hatalmas történeti tára és ilyen hatalmas eszköztára, mint ami nekünk, magyaroknak van, legyünk erre büszkék.

(10.50)

Két dolgot szeretnék kiemelni, mert Gulyás Gergely nem említette a hosszú felsorolás közben. Nevezetesen, a pozsonyi diétára gondolok, a pozsonyi országgyűlésre gondolok, és képviselőtársaim figyelmébe ajánlom, akik esetleg érdeklődnek ilyen avítt történelmi események iránt, mint mondjuk én, hogy az az Országgyűlés Könyvtárában a diéta korabeli jegyzőkönyveit, a kézzel írt jegyzőkönyveket meg lehet tekinteni, akit ez esetleg érdekel. Esetleg a sajtó képviselői közül is esetleg van, aki... - bár nem hiszem, hogy ez nagyon érdekelné, de mindegy, engem érdekel. Fantasztikus tárháza van az Országgyűlési Könyvtárban a pozsonyi diétának.

A másik: rengeteg helyen volt a történelmi Magyarországon országgyűlés, de azt hiszem, aki most felmegy a budai Várba, és végignézi ezt az impozáns kiállítást, amely a magyar történelmi festményeket és a magyar történelem legszebb csomópontjait bemutatja, annak eszébe jut az, hogy volt Tordán is egy országgyűlés, a vallási türelemről szóló tordai országgyűlés. Ezt nem nagyon szokták itt a Házban emlegetni, de szerintem most, amikor itt az Európai Unióval az emberi jogokkal kapcsolatosan viták folydogálnak, akkor én azt mondom, hogy aki Brüsszelbe kilátogat, a "fakóba", és ott felszólal, akkor mondják már vagy említsék meg az ottaniak, hogy volt egy tordai országgyűlés, és kevés nemzetnek volt olyan országgyűlése és olyan vallási türelmi jogszabálya, rendelete akkor Tordán, mint ami akkor Magyarországon volt.

Tisztelt Országgyűlés! Én azt hiszem, hogy ez a jogszabály összességében - és nyilvánvaló, hogy a Fidesz képviselőcsoportja támogatja - mindazt az adósságot pótolja, ami ez alatt a húsz esztendő alatt nem történt meg, és összességében, szerkezetében valóban arra alkalmas, hogy a XXI. századi legfőbb népképviseleti szervre meghatározott jogszabály rendezze az országgyűlési képviselőkre és a jogállásra, státusra, a javadalmazásra és mindenre vonatkozó törvényi szintű szabályozását.

Azt gondolom, hogy az összeférhetetlenségi okokkal kapcsolatos változás bizonyára nagyon sok képviselőtársunkat érinti, illetve a közvéleményt is érinti, hisz jelentős változás következik be. Az összeférhetetlenségi okok közül most már a polgármesteri, a megyei közgyűlési elnöki és az önkormányzati képviselői tisztség kizárásra kerül, a továbbiakban, aki polgármester, megyei közgyűlési elnök vagy önkormányzati képviselő, nem lehet országgyűlési képviselő.

Itt azért a történeti hűség kedvéért szeretnék megállni. Emlékeztetném a feledékeny országgyűlési képviselőtársaimat, hogy 1994-ben, amikor a kétharmados szocialista-szabad demokrata többség itt berendezkedett, akkor ők voltak azok, akik bevezették, hogy az országgyűlési képviselő lehet polgármesteri címzetű. Abszolút jogi nonszensz, abszolút, most is azt mondom (Derültség az MSZP padsoraiból.), itt erről a helyről is kormánypárti képviselőként, hogy ha a polgármesteri és az országgyűlési képviselői tisztség nem összeférhetetlen, akkor semmi. (Derültség az MSZP és a Jobbik padsoraiból.) Ebből következik, hogy nagyon helyes az a javaslat, amely most végre megszünteti - örülök, hogy tetszik egyébként - a polgármesteri és országgyűlési képviselői összeférhetetlenséget (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ezt mondtuk 20 éve.), mert mégis azt gondolom, hogy egy kézzel nem lehet egy adott települést képviselni, más kézzel pedig nyomni a gombot annak érdekében, hogy lobbizunk annak érdekében. (Taps a Jobbik és az MSZP padsoraiból.) Tehát én azt gondolom, hogy ez teljesen helyes.

Az egy másik kérdés, és én hallottam azokat a szirénhangokat is, amelyek, hála istennek, nem kerültek be a javaslatba, hogy még szűkíteni kellene az összeférhetetlenségi szabályokat. Én azt gondolom, hogy ennél szűkebbre már nem kellene venni. Ezt annak tudatában is mondom, hogy mindenki tudja és mindenki ismeri azt, hogy 1990-től a mai napig hogyan alakult az Országgyűlés összetétele. Azt gondolom, hogy az első Országgyűlés, az első parlament volt a legszínesebb 1990-1994 között, beleértve ennek minden, inkább azt mondom, jó oldalát, és így az idő távlatából én azt gondolom, hogy egyre inkább szürkébbé és homogénebbé válik az Országgyűlés, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy kétszáz képviselője lesz csak a Magyar Országgyűlésnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! A javaslat kiterjeszti a mentelmi jogot a rágalmazásra és a becsületsértésre is, ami nagyon helyes, és leegyszerűsödik a szabálysértési ügyekben az eljárás. Teljesen egyetértek Rubovszky elnök úrral, amit ezzel kapcsolatosan elmondott. Azt hiszem, hogy ezt még alaposabban ki lehetne dolgozni, de az biztos, hogy a rágalmazásra és a becsületsértésre, illetve egyáltalán a mentelmi jog megtartására vonatkozó rendelkezés egyik legfontosabb tétele ennek a törvényjavaslatnak.

Ezzel kapcsolatosan is ma ellenzéki képviselők részéről, de számtalan más hang is felötlött az utóbbi időben azzal, hogy egyáltalán szükség van-e mentelmi jogra. Vulgárisan megfogalmazva azt mondom, hogy a mostani szabályozást, javadalmazást és mindent összevéve, együtt kezelve a mentelmi jog az, amely a klasszikus magyar parlamentarizmusnak az egyik legfontosabb tulajdonsága és jellemzője. Ha a mentelmi jogot is megszüntetjük, akkor nem tudom, hogy tulajdonképpen mi marad az országgyűlési képviselőnél. Ezt nem kívánom kormánypártiként bővebben kifejteni.

Tehát én azt gondolom, hogy nagyon helyes az a szabályozás, hogy a rágalmazásra és a becsületsértésre is kiterjed. Mindenki tudja egyébként, hogy milyen jogi problémák merülnek fel a képviselői tisztséggel kapcsolatos rágalmazásnál és becsületsértésnél, tudjuk ennek a jogi kereteit is, és azt is tudjuk, hogy a mai napig nem jöttek még rá néhányan arra, hogy nem becsületsértésért és rágalmazásért kell büntetőfeljelentést tenni, hanem jó hírnév megsértése miatt kell kártérítési pert indítani, de a mentelmi bizottságot mindig becsületsértéssel és rágalmazással kapcsolatos magánvádas ügyekben keresik meg.

Tisztelt Ház! Egyetértünk azzal is, hogy szigorítás következik be, hogy amikor bűntett miatt jogerősen méltóztatnak egy képviselőt elítélni, akkor ebben az esetben a képviselői megbízatás megszűnik. Azt hiszem, hogy a jogállamisággal, a XXI. századi, emelkedő vagyon elleni bűncselekményekkel kapcsolatosan a társadalmi elvárás, az általános prevenció érdekében feltétlenül szükség van erre a szigorításra.

Az egyik legjelentősebb változás a törvényben az új tisztség, a háznagy bevezetése és visszaállítása. Ezzel kapcsolatosan is a sajtóban is és a közvéleményben is egészen furcsa elképzelések hangzottak el. Azoknak, akik nem tudják, hogy mi volt a háznagy, figyelmükbe ajánlom, hogy az Országgyűlési Könyvtárban szintén az első népképviseleti parlament megalakulásától, 1861-től lehet szemlélni, hogy kik voltak a háznagyok - akkor még volt felsőház is -, kik voltak a felsőházban a háznagyok, kik voltak az alsóházban, illetve a képviselőházban háznagyok. Azt gondolom, hogy mondjuk, ilyen Kovács László, Teleki Géza gróf, Szapáry grófok, akik 15-20 éven keresztül töltötték be ezt a tisztséget, társadalmi közmegbecsülésnek örvendtek. Én azt gondolom, hogy nem szégyenkezhetünk a háznagy intézménye és tisztsége felől. Igenis szükséges ennek a tisztségnek a bevezetése, régi magyar parlamentarizmusi hagyomány ennek a tisztségnek a felújítása.

Akinek pedig a háznagy intézményének elnevezésével kapcsolatosan ilyen régies kifejezések jutnak eszébe, és esetlegesen megint mondjuk, a Horthy-korszak visszaállításával kapcsolatos történelmi mesét próbálja elmondani, akkor azt mondom, hogy 1861-ben még nem volt vitéz nagybányai Horthy Miklós, úgyhogy akkor még nem lehet ezzel érvelni, hanem ennél egy kicsit emelkedettebben és jobban kellene ismerni a magyar történelmet.

Azt hiszem, a képviselőcsoportokra vonatkozó szabályozás volt az egyik legnagyobb vitát kiváltó már az előcsatározások során is. Megmondom őszintén, hogy abszolút helyesnek tartom azt, hogy frakciót csak olyan párthoz tartozó képviselők alakíthatnak, akik az előző választáson megmérették magukat. Ezzel kapcsolatosan eszembe jut egy 2004. évi esemény, amikor bizonyos kizárások történtek itt az MDF oldalán, biztos emlékeznek a szocialista képviselők, és itt 11 képviselő képviselőcsoportot szeretett volna alakítani. Úgy emlékszem, hogy háromszor történt meg a frakcióalakítási kísérlet, és mindenféle ok és indok nélkül megakadályozták a frakcióalakítást. Ezt nota bene szíves figyelmükbe ajánlom, amikor arról beszélnek, hogy itt diszkrimináció van. Tehát önök sem engedélyezték és engedték meg annak idején, hogy a 11 képviselő képviselőcsoportot alakítson.

Azt hiszem, hogy a szabályozás jogpolitikai célja meg világos és egyértelmű. Valóban a választói akarat semmibevételét jelenti, ha közben itt olyan politikai erő, amely nem is indult a választáson, és nem is mérette meg magát, most - mit tudom én - valamilyen zászló égisze alatt vagy új zászló égisze alatt elindul, és próbál képviselőcsoportot alakítani. Ezt most végérvényesen megakadályozza.

Az pedig, kedves szocialista képviselőtársaim, fel sem merülhet bennünk, hogy esetlegesen valaki ellen vagy valamilyen képviselőcsoport létrehozásának megakadályozása ellen születhet ez a törvény. Ez a jövőre vonatkozó jogszabály, hatályba lép, és akkor nyilvánvaló, hogy alkalmazni kell. Ha érint valakit, hát az nagyon-nagyon nehéz.

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Egy nagyon kényes és nagyon érzékeny ponthoz jutottam el, nevezetesen: az országgyűlési képviselők javadalmazásához.

(11.00)

Gulyás Gergely előterjesztő képviselő - mondtam is neki - rendkívül elegánsan, rendkívül körültekintően és rendkívül óvatosan, pasztellszínűen fogalmazott a képviselői javadalmazással kapcsolatosan. Engedjék meg nekem, hogy én egy picit drasztikusabban fogalmazzak.

Elmondtam, és most is tartom magam a korábbi álláspontomhoz. Mindannyiunk előtt ismeretesek az európai példák, itt az indokolás is részletesen hoz olasz, német, finn, portugál példákat, és mindannyiunk előtt ismeretes az európai parlamenti képviselők javadalmazása. Ezt azért bátorkodom elmondani, mert nemcsak Magyarországon, hanem Európában is - mindenféle degradálás nélkül - azt szokták mondani, vagy általában azt szokták mondani, hogy az európai parlamenti képviselő az mégse nemzeti parlamenti képviselő. Sokkal nem értek egyet, és nem akarom degradálni, de azt mondják, hogy a fakóban vannak Brüsszelben; azt mondják, hogy a fakóban. A fakóban az én ismereteim szerint - és ez egy hiteles forrásból származik - összességében 7 millió, szeretném hangsúlyozni, hogy hétmillió forintot keres egy európai parlamenti képviselő.

Ehhez képest mindenféle statisztikával ország-világ előtt ki lehet jelenteni, hogy a mostani javadalmazás lényegesen kevesebb lesz, mint a mostani országgyűlési képviselőké, tehát kevesebbet fognak keresni. Ez durván és egyszerűen azt jelenti - és én nem szeretek kertelni -, hogy körülbelül 400-450 ezer forintot fog egy országgyűlési képviselő keresni a jövőben, aki ennek a 200 fős parlamentnek a tagja lesz, amely miatt valószínűleg a világörökséget is meg kell bontani, vagy kéthelyenként fogunk ülni majd, mert ezt mégse lehetne megbontani. Azt gondolom tehát, hogy aki a 400 ezer forintos fizetést soknak tartja, és aki azt mondja, hogy a versenyszférával össze se lehet hasonlítani, az álszent. Azt gondolom, hogy a dolgokat a nevükön kell nevezni. Ennek a javadalmazásnak van még egy nagyon érdekes része, nevezetesen, hogy a legfontosabb munka - és azt hiszem, ebben mindenki egyetért - a bizottsági munka.

Minden bizottság nagyon fontos, de kérdezem én, hogy mondjuk, a főbizottságokban kik fognak tevékenykedni a következő parlamenti ciklusban abban az esetben, ha tulajdonképpen a javadalmazási ötlet szerint teljesen mindegy, hogy én a nemzeti összetartozás bizottságában vagyok vagy az alkotmányügyi főbizottságban vagyok. Ezek ilyen költői kérdések, majd az előterjesztő és mindannyian szerintem gondolkozzunk ezen, és döntsük el, hogy ez jó-e vagy nem jó. Természetesen azon is még egyszer gondolkodni kellene, hogy a több évszázados magyar parlamentarizmusban a parlamentben ülő 200 képviselő javadalmazásának, aki valóban kiválasztott ember lesz, és aki a legfontosabb munkát fogja végezni, valóban legalacsonyabbnak kell-e lennie Európában. Nem az olaszokra, nem az olasz példára gondolok. Az én számításaim szerint a mostani lesz a legkevesebb fizetés, és akkor már eljuthatunk odáig, amikor a bírói fizetést szoktam összehasonlítani. Mindig azt mondtam, hogy egy városi bírónak minimum egymillió forint nettót kellene keresnie, és akkor semmi probléma nincs. Tudom, hogy az ország teherbíró képessége mit enged meg és mit nem enged meg, de ez a legkevesebb. Azt gondolom, hogy végig kellene gondolni a javadalmazással kapcsolatos dolgokat meg a külföldi példákat is. Még egyetlenegy olyan küldöttséggel nem voltam egyetlen parlamentben sem, ahol ebédnél végül mindig előkerül a javadalmazás, eddig még minden parlamenti képviselő, aki más országban volt, lényegesen többet keresett, és lényegesen jobbak voltak a feltételei, mint a magyar országgyűlési képviselőknek.

Ami az Országgyűlés épületébe való belépést és az ott-tartózkodást illeti, ezzel kapcsolatosan hatalmas viták és polémiák indultak meg, beleértve természetesen azt is, hogy esetlegesen fizikai erőszakot fognak alkalmazni az országgyűlési képviselőkkel szemben. Megint gyakorlati példát szeretnék mondani, kedves képviselőtársaim. Azt mondom, hogy ha a Párizsba vagy Prágába tartó repülőgépen, mielőtt felszáll az ember a repülőgépre, a körömvágó ollót is elveszik, merthogy biztonsági dolgok miatt nem lehet felvinni, akkor én azt gondolom, hogy szamurájkardot és pisztolyt nem kellene behozni a Házba, mert ez is történt, vagy ma is tudjuk, hogy be lehet hozni. Ebből következik, hogy az mégiscsak hallatlan szerintem, hogy ne legyen lehetősége ellenőrizni az országgyűlési képviselőt, hogy ilyen jellegű dolgok ne történjenek meg, mert valljuk be őszintén, hogy mindannyian gyarlók vagyunk, és volt, aki ezzel kapcsolatosan már visszaélt. Természetesen egyetértek azzal is, hogy részletesen kell szabályozni azokat a renitens képviselőket, akik - hogy is mondjam - fizikai erőszakot próbálnak alkalmazni.

Szeretném emlékeztetni a tisztelt Országgyűlést itt a pulpituson található nyomra. Azt hiszem, 1994-ben vagy 1995-ben el is mondtam, hogy volt a régi Országgyűlésben is nagy vita, voltak verekedések, volt obstrukció, volt, amikor szétverték a Ház berendezését, de volt egy fontos intézmény is: a párbaj intézménye. Az urak, ugye - mert a patkó minden oldalán urak ültek - elintézték egymás között: kimentek a Városligetbe, és a párbaj szabályai szerint, most itt lehetne hosszú történelmi eseményeket mondani, hogy mit tettek. Az a probléma, hogy 1994-1998 között - azt hiszem, ezt így mondtam - urak nem voltak, csak elvtársak, meg a párbajt se ismerték pontosan, vagy kevesen ismerték, ebből következik, hogy a párbajképesség és a Városligetben történő elintézés sem létezett, hanem mondjuk, itt a Házban történt meg. Ezen is lehetne szerintem majd gondolkozni. (Derültség az MSZP padsoraiban.) Ezzel kapcsolatosan már itt hallottam az aggályokat az előbb, hogy miért független az országgyűlési őrség a kormánytól. Ha fordítva lett volna, akkor meg szerintem az lenne a baj, hogy miért nem a kormány... Az nyilvánvaló, hogy az országgyűlési őrségnek kizárólag az Országgyűlés épületét és a hozzá tartozó dolgokat kell védeni, és nagyon helyes, hogy mindentől független országgyűlési őrséget hozunk létre. Egyébként ezzel kapcsolatosan szabadjon hivatkoznom az 1912. évi LXVII. törvénycikkre, amely megteremtette a képviselőházi őrséget. Ennek visszaállításáról van szó; nincs másról szó, mint a régi hagyományról.

(Az elnöki széket dr. Ujhelyi István, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A törvényjavaslatot a Fidesz országgyűlési képviselőcsoportja támogatja, magam is támogatom, azonban a tegnapi napon egy módosító javaslatot terjesztettem elő, amely nagyon rövid, ami azt jelenti, hogy a törvényjavaslat kiegészül egy új I. fejezettel. Az I. fejezetnek az a címe, hogy "az Országgyűlés jogállása", és egyetlen paragrafusból áll - szeretem a rövid, tömör megfogalmazásokat -, hogy "az Országgyűlés jogi személy". Ezt azért voltam kénytelen benyújtani, mert ahogy kezdtem a mondandómat, az Országgyűlés jogállásáról szóló törvénynél világossá és egyértelművé kell tenni, hogy az Országgyűlés perelhető-e vagy nem perelhető, ennek pedig megvan a hagyománya.

Nem voltam országgyűlési képviselő, de szeretném képviselőtársaim figyelmébe ajánlani, hogy itt a Magyar Országgyűlésben egy szégyenteljes esemény történt akkor, amikor 2004-ben, ha jól emlékszem, de azt hiszem, hogy jól emlékszem, egy H. K. monogramú, akkor országgyűlési képviselőnek hívott frakcióvezető értesítette a házelnök asszonyt, szó szerint idézem: "Tisztelettel értesítem, hogy dr. Balsai István, Font Sándor, dr. Horváth Balázs, dr. Kelemen András és Szászfalvi László képviselő urak - micsoda megfogalmazás! - a mai naptól kizárás miatt nem tagjai a Magyar Demokrata Fórum országgyűlési képviselőcsoportjának." Van még egy elegánsabb dolog: "Kérem tisztelt elnök asszonyt, hogy a mai naptól a függetlenek között szíveskedjék lehetőséget biztosítani képviselői munkájuk további gyakorlására." (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Ez így helyes.)

Ezzel kapcsolatosan mindenki tudja, hogy egy ötéves pereskedés következett, és a pereskedés során megpróbáltam, megpróbáltuk az Országgyűlés Hivatalát is másodrendű alperesként perbe állítani, mert akkor arra elméletileg volt lehetőség, de természetesen mivel nem volt jogalanyisággal felruházva az Országgyűlés, nem tudtunk tenni semmit. Akkor, kedves képviselőtársaim, megkerestünk több európai parlamentet, mondjuk, a hozzánk legközelebb álló, legbarátibb parlamentet, a Bundestagot. Szeretném hangsúlyozni, hogy a németek már hosszú ideje, Adenauer óta ezt úgy szabályozzák, hogy igenis a parlament perelhető, és külön bíróságot hoztak létre az alkotmánybíróságon belül, amely soron kívül jár el ilyen esetben.

Akkor mondom a lényegét. Arról van szó, kedves képviselőtársaim, hogy kizárhatunk képviselőt, vagy ha mondjuk, nem adja le a vagyonnyilatkozatát, akkor megfoszthatjuk a mandátumuktól. El tudják azt képzelni, hogy a XXI. században előfordulhat az, hogy az illető országgyűlési képviselő nem fordulhat bírósághoz? Vagy az az eset, ami itt történt, a példátlan... - nem is tudom, minek nevezzem ezt, ami itt történt a házban. Salamon Lászlóra gondolok, hisz az ügyrendi vitában itt hosszú vitákat folytattak le ezzel kapcsolatosan, és bármilyen zseniális érvelése volt Salamon Lászlónak és a többieknek, az történt, hogy tudomásul vette az elnök, tudomásul vette az Országgyűlés, és megszavazta azt, hogy mindenféle frakcióülés és mindenféle kizárás nélkül beültették a fakóba a képviselőket, és nem kapták meg a javadalmazásukat.

(11.10)

A független bíróságnak volt az köszönhető, hogy végül is anyagilag - hangsúlyozom: anyagilag -, egyébként túlnyomó többségében egyéni képviselőket reparáltak, és azt is szeretném hangsúlyozni, hogy szegény Horváth Balázs nem érte meg a végét, a családnak fizettük ki végül is a kártérítést, és szerencse a szerencsétlenségben, hogy a Fidesz képviselőcsoportjába beültek, de mi lett volna akkor - feltételezés -, ha ez nem következik be? Egyéb reparációra, egyéb jóvátételre pedig nem kerülhetett sor, mert az Országgyűlés nem perelhető. Ismerem Salamon elnök úrnak az ezzel kapcsolatos ellentétes álláspontját. Nem mondom azt, hogy ebben nekem igazam van, de az, hogy valamilyen módon ezt a kérdést szabályozni kellene a következő évekre, évtizedekre, szerintem minden képviselőnek - függetlenül attól, hogy a patkó melyik oldalán ül - elemi joga és kötelezettsége, az, hogy szabályozzuk európai módon végre azt, hogy mi van abban az esetben, ha valakit az országgyűlési képviselői mandátumától megfosztanak vagy esetleg egy képviselőcsoportból kizárnak, és a képviselő jogorvoslathoz fordulhat. A jogorvoslati lehetőség, hogy ez milyen bíróság, ez egy következő fogas kérdés.

Kedves Képviselőtársaim! Összességében én azt gondolom, hogy a javaslat bizonyos egyenetlenségek és bizonyos - hogy is mondjam - módosító javaslatokkal történő jobbítása mellett alkalmas arra, hogy az Országgyűlés és a következő országgyűlési képviselők státusát megfelelően szabályozza, alkalmas arra, hogy a XXI. században a magyar parlamentarizmus hagyományainak megfelelő jogszabály szülessék. Én arra kérem a patkó mindhárom oldalán ülőket, hogy módosító javaslatokat nyújtsanak be. Én azt hiszem, mi fogékonyak vagyunk arra, hogy megpróbáljunk egy olyan jogszabályt és egy olyan törvényt hozni, amely időtálló - mert azt hiszem, ez a legfontosabb -, és amely meg fogja oldani azt, hogy a következő 10-15 vagy 20 esztendőben az Országgyűlés a képviselők és a közvélemény szemében a méltó helyére kerül.

Ami pedig - és legutolsósorban - a javadalmazást illeti, tegyük félre, kedves képviselők, az álszent vitákat, és még utoljára azzal szeretném befejezni, némi malíciával, hogy a játékszabályokat, hölgyeim és uraim, kedves képviselőtársaim, szerintem úgy illik megváltoztatni, hogy a következő időszakra. Tehát a javadalmazást illetően is azt mondom, hogy meg lehet változtatni a játékszabályokat, a játékszabályokat változtassuk meg a következő parlamenti ciklusban, amikor már csak 200 tagja lesz a Magyar Országgyűlésnek. Közben megváltoztatni lehet, hogy újabb feszültségeket és sebeket fog jelenteni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban. - Szórványos taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Időközben átvettem Lezsák Sándor alelnök úrtól az elnöklést.

A Fidesz vezérszónokát követően Lamperth Mónika képviselő asszony következik, az MSZP vezérszónoka. Az MSZP előre jelezte, hogy megosztott szerepben adják elő a vezérszónoki körben a 30 perces időkeretet kihasználva a felszólalásukat; Lamperth Mónikát követi majd Harangozó Tamás.

Képviselő asszony, most az öné a szó.

DR. LAMPERTH MÓNIKA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlési Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Alkotmányos kultúrában a hatáskör nem a nyers erő szabadsága. Ezt a mondatot Sólyom László köztársasági elnök úr, az Alkotmánybíróság korábbi elnöke, tekintélyes alkotmányjogász mondta 2012 januárjában, és nagyon igaza van.

A nyers erő szabadsága és tobzódása alkotmányos kultúrákban nem szokás. Jól tenné tehát a kétharmados kormánytöbbség, ha elgondolkodna Sólyom elnök úr szavain, mert az a mindent lehengerlő magatartás, amit a Fidesz-KDNP tanúsít a parlamentben az elmúlt két évben, súlyos károkat okoz. Amikor három képviselő előzetes egyeztetés nélkül benyújtja az Országgyűlésnek a Ház működésére vonatkozó törvényjavaslatot és országgyűlési határozatot, az bizony a nyers erő fitogtatása. Alkotmányos kultúrákban ugyanis úgy szokás, hogy az Országgyűlés a saját működésére vonatkozó szabályokat konszenzussal fogadja el.

Két olyan szabályrendszer van, amelyet maximális konszenzusra törekvéssel kell elfogadni: ilyen az alkotmány és ilyen a Házszabály. Az alkotmányt azért, hogy lehetőleg minél többen, lehetőleg az egész ország, lehetőleg az egész nemzet a magáénak érezze. Ha ezt konszenzussal lehet - és konszenzussal kell szerintünk - elfogadni, akkor jó esély van arra, hogy tisztelet fogja övezni az alaptörvényt. De sajnos ezen már túl vagyunk, Magyarországnak Fidesz-alkotmánya van, vagy ahogy önök nevezik, alaptörvénye, kirekesztve magyarok millióit abból, hogy sajátjuknak tarthassák az alkotmányt; de ezen, ahogy az előbb mondtam, sajnos már túl vagyunk.

A másik szabályrendszer, amit meggyőződésünk szerint konszenzussal kell elfogadni, a Házszabály. Ugyanis a nagy konszenzussal elfogadott szabálynak van olyan tekintélye, amely a képviselőket arra kényszeríti, hogy betartsák. Ha valaki elfogad saját maga is egy ilyen szabályt, akkor nemcsak jogi, hanem erkölcsi kötelessége is az, hogy ennek megfelelően viselkedjen. Csak ilyen Házszabálynak van tekintélye, csak ilyen Házszabályt tudnak a képviselők meggyőződéssel betartani, és hozzáteszem, csak ilyen Házszabály képes az Országgyűlés méltóságát és tekintélyét szolgálni, márpedig szavakban önök ezt állítólag fontosnak tartják. Ezért mondta azt a Magyar Szocialista Párt, hogy a konszenzusra törekvés a Házszabály alapvető feltételei közé tartozik, és ezért tartottuk fontosnak 1994-ben, amikor a Magyar Szocialista Párt és a szabad demokraták koalícióban kormányoztak és megvolt a kétharmadunk a parlamentben, hogy az új Házszabályt mégis konszenzussal fogadjuk el. Szeretném aláhúzni: eszébe se jutott akkor az akkori kétharmados többségnek, hogy úgy oktrojálja rá a Házszabályt az országgyűlési képviselők ellenzéki részére, ahogyan most erre a Fidesz készül. Mi azt akartuk, hogy az akkor ellenzékben lévő Fidesz és a többi ellenzéki párt ne diktátumként fogadja el, hanem a sajátjának érezze, és ezzel is ösztönözve érezze magát, hogy ezt betartsa. Hat aláírással került ide a parlament elé, minden frakció vezetője jegyezte ezt a Házszabályt, mert úgy gondoltuk, hogy ennek szimbolikusan is fontos jelentősége van.

1994 augusztusában az MSZP vezérszónokaként Bihari Mihály a következőt mondta, idézek tőle: "A házszabály jelentőségét mutatja az a tény, hogy a világ összes parlamentjében hosszú viták előzik meg a házszabály kidolgozását és elfogadását. Hosszú és éles viták kísérik mindaddig a házszabály előkészítését, amíg egy viszonylag stabil házszabály el nem készül és demokratikus eljárás keretében el nem fogadják. Ahhoz viszont, hogy jó törvények szülessenek, a házszabály két alapvető követelménynek meg kell hogy feleljen. Az első a racionális döntéshozatal elősegítése és biztosítása, a második a parlamenti demokrácia érvényesülésének biztosítása. A demokratikus parlamentek által elfogadott demokratikus házszabályok ugyanakkor értékelvű normák, politikai értékeken alapuló jogszabályok, megkérdőjelezhetetlenül érvényesítendő politikai értékek, a parlament fő hatalmi jogosítványainak maradéktalan érvényesülése, a parlamenti szuverenitás biztosítása, ehhez a képviselők immunitásának garantálása, a parlamenti nyilvánosság maximális kiterjesztése és érvényesítése, a parlamenti képviselő egyéni véleménynyilvánítási szabadságának teljes körű biztosítása és védelme, garanciák teremtése arra vonatkozóan, hogy a képviselő a munkájához szükséges minden fontos információhoz hozzájusson, és ezeket az információkat a parlamenten belül születő döntések meghozatala során korlátozás nélkül, meggyőződése és szakmai felkészültsége szerint alkalmazza."

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek a gondolatok, ezek a szándékok még ma is igazak, és szeretném hozzátenni, hogy akkor még a Fidesz is így gondolkodott. Áder János 1994 októberében a következőt mondta a Magyar Köztársaság Országgyűlésében: "Ez a parlament is úgy indult, úgy kezdte működését, hogy a házszabályt hatpárti egyetértéssel, még ha vita után is, de mégiscsak hatpárti egyetértéssel fogadta el.

(11.20)

Azt gondolom, a jövőben nagyon szerencsés lenne, ha ezekhez a hagyományokhoz, ehhez a gyakorlathoz térnénk vissza, és a parlament működésére a kétharmados törvények tekintetében, az alkotmányozás tekintetében ezek a hagyományok lennének irányadók"- mondta Áder János. Én látom azt, hogy most Gulyás képviselő úr, aki az egyik beterjesztő, ezen jót derül (Gulyás Gergely nevet.), és még jobbat derül, én mégis azt szeretném kérni, hogy fontolják meg ezeket a gondolatokat, hátha akkor az önök képviselőjének, Áder Jánosnak igaza volt.

Tisztelt Országgyűlés! A legfontosabb kritikánk tehát az, hogy ez az eljárás elfogadhatatlan, ez nem más, mint a nyers erő fitogtatása. Amikor a Magyar Szocialista Párt egyeztetést igényelt, akkor ezeket az érveket elmondta. Szeretném itt is fölhívni a figyelmet arra, hogy ami a vezérszónoklatban elhangzott a beterjesztők részéről, hogy azért nem volt egyeztetés, mert az MSZP korábban egy másik ügyben kinyilvánította, hogy addig, amíg nem vonják vissza az átmeneti rendelkezéseket, addig nem hajlandó egyeztetni, ez egy súlyos csúsztatás. Az egy másik ügyre vonatkozott, aminek az érveit, az ahhoz tartozó érveket a Magyar Szocialista Párt világosan elmondta. Úgyhogy szeretném kinyilvánítani ismét azt az igényünket, hogy úgy fogadjon csak el az Országgyűlés Házszabályt, hogy abban a konszenzus létrejön.

És mi van akkor, hogyha ezeknek a feltételeknek nem tud vagy nem akar megfelelni, mondjuk, a kormányoldal? Szeretném emlékeztetni itt azokat a képviselőtársaimat, külön Salamon elnök urat, aki a kezdetektől fogva országgyűlési képviselő, hogy akkor kétharmados ügyekben ilyenkor nem volt új szabály, és ez így volt a '94-es időszakban is a Házszabály tekintetében, hogy amiben nem tudtunk megegyezni, hogy módosításként átvigyük, az nem került bele - és nem vált a magyar demokrácia kárára, sőt.

Tisztelt Országgyűlés! Az MSZP álláspontja szerint van még egy nagyon komoly problémacsomag, ez pedig az, hogy az országgyűlési törvény és a házszabály-módosítás nem felel meg az alaptörvény formai előírásainak. Először is, a sarkalatos törvényeket a kormánynak kell benyújtani, nem pedig egyéni képviselői módosító indítvány formájában. Másrészt az alaptörvény előírja, hogy az Országgyűlés működésének szabályait, tárgyalási rendjét, a képviselőcsoportok létrehozásának feltételeit Házszabályban kell megállapítani.

Ehhez képest ezekből a tárgykörökből az előterjesztő többet is feltolt a sarkalatos törvények közé. Meggyőződésünk szerint ez alaptörvény-ellenes. Amikor az alkotmányügyi bizottságban ezt elmondtam, akkor a beterjesztők nevében Gulyás Gergely képviselő úr azt mondta, hogy ezek technikai jellegű problémák, amelyeket meg kell oldani. Nem technikai jellegűek, alkotmányossági problémák, és meggyőződésünk, hogy az alaptörvény módosítása nélkül nem lehet orvosolni ezt a formai hibát.

A harmadik ezzel kapcsolatos súlyos kritikánk a visszamenőleges hatályú jogalkotás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök miniszterelnöke, Orbán Viktor miniszterelnök úr szeret focihasonlatokat használni, ezért én is mondok itt most egy focihasonlatot, hogy ő is megértse és mindannyian megértsék, hogy mi itt a probléma.

Mondják meg nekem, hogyan lehet bajnokság közben változtatni a szabályokon! Micsoda dolog az, hogy most azt mondják, hogy eddig tíz képviselő kellett egy frakció alakításához, holnaptól meg majd tizenkettő! Mit szólna ahhoz Orbán Viktor és a fociszerető fideszes közönség, hogyha mondjuk, Szima Gábor és Kondás Elemér kezdeményezné, hogy a bajnokság hátralévő idejében a Videotonban tíz pályán lévő játékos helyett csak nyolcan lehessenek a pályán, és mondjuk, ki kellene hagyni akkor a nagyszerű Videoton-csapatból Nikolicsot és Torghelle Sándort? Mit szólnának ehhez? Én azt gondolom, ez a hasonlat nagyon is jól szemlélteti, hogy nem lehet változtatni a szabályokon bajnokság közben. A hasonlat érthető, de nem biztos, hogy aktuális, mert hogyha jól emlékszem, akkor a Loki enélkül is megverte a Videotont.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy ez a szabály a Demokratikus Koalícióban ülő politikusok ellen szól. A Magyar Szocialista Párt ezzel nemhogy nem ért egyet, hanem tiltakozik: nem lehet változtatni menet közben a szabályokon!

Tisztelt Országgyűlés! A javaslat csorbítja az ellenzék jogait és túlhatalmat ad a kormánypárti házelnöknek. A demokratikus ellenzék véleményének elhallgattatására kemény eszközöket kap az elnök: megvonhatja a szót például attól, aki feleslegesen ismétel vagy illetlen szavakat használ. Ki dönti el, hogy mi a szükséges és mi a felesleges ismétlés? Ki dönti el?

Nekünk az Országgyűlés alkotmányügyi bizottságában van erre nézve tapasztalatunk. Ugyanis ott van egy helyi fideszes komisszár, úgy hívják, hogy Vas Imre, Vas Imre képviselőtársunk, amikor megunja az ellenzék érvelését, akkor tesz egy ügyrendi javaslatot, hogy itt most rekesszük be a vitát, és a kormányoldal mindig megszavazza. Tehát látjuk azt, hogy az alkotmányügyi bizottságban Vas Imre az, aki eldönti, hogy mi a hasznos ellenzéki beszéd és mi a felesleges ellenzéki beszéd.

Tegnap az alkotmányügyi bizottságban ugyanez történt a bírósági eljárásról szóló törvénynél, hogy egyszer csak a képviselő úr megunta az ellenzék érvelését. Hozzáteszem, az elnök úr igen türelmesen szokta hallgatni ezeket a véleményeket, de más a munkamegosztás a kormánykoalíción belül, ez Vas Imre dolga, hogy elhallgattassa az ellenzéki képviselőket. Tegnap ezért az MSZP kivonult egyébként az alkotmányügyi bizottságból.

Szeretném itt most a pulpitusról a vezérszónoklat keretében bejelenteni, hogy a Magyar Szocialista Párt közjogi kabinetje kezdeményezni fogja, hogy a kormánykoalíció az alkotmányügyi bizottságban hagyjon föl azzal a gyakorlattal, hogy hétfő délelőttre iszonyú mennyiségű előterjesztést bezsúfolnak, és amikor úgy gondolják, hogy már közeleg a plenáris ülés ideje, akkor berekesztik izomból, erőből az ülést. Tessék a Házszabály szellemének megfelelően eljárni! Tessék szerdánként összehívni az alkotmányügyi bizottság ülését, az a bizottsági nap, hogy legyen idő rendesen tárgyalni! Mi ott leszünk. De ezt a gyakorlatot, hogy a Fidesz dönti el, hogy az ellenzék érveiből mi hasznos és mi felesleges, mi illő és mi illetlen, a Magyar Szocialista Párt nem tudja elfogadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A részleteket illetően a háznagy szerepéről, a mentelmi joggal kapcsolatos új szabályozásról és nagyon sok mindenről a részletes vita további szakaszában a Magyar Szocialista Párt mindenre kiterjedően el fogja mondani az álláspontját. A fegyelmi jogkörről és a parlamenti őrségről azért nem beszéltem, mert Harangozó Tamás képviselőtársam még itt, a vezérszónoklat keretében fog erről részletesen beszélni.

De szeretném az önök figyelmébe ajánlani még egyszer Sólyom László köztársasági elnök úr szavait: "Alkotmányos kultúrákban a hatáskör nem a nyers erő szabadsága." Gondolja végig a Fidesz-KDNP, hogy alkotmányos kultúrából akar-e valamilyen bizonyságot tenni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és a függetlenek soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő asszony. És, ahogy előzetesen jeleztem, az MSZP megosztottan beszél a vezérszónoki körben. A 30 perces időkeretből 15 percet használt fel, pontosan a felét a képviselő asszony, így maradt 15 perce Harangozó Tamás képviselő úrnak. Ön folytatja az MSZP vezérszónoki körét.

DR. HARANGOZÓ TAMÁS, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is engedjék meg, hogy gratuláljak az előttünk fekvő törvényjavaslat előterjesztőinek, Orbán Viktor legjobb tanítványainak: Gulyás Gergely és Lázár János tökéletesen elsajátították az orbánizmus ideológiáját, munkájuk tökéletesen illeszkedik a nagy műbe, a nemzeti együttműködés rendszerébe.

Fideszes politikusokhoz méltóan, bölcsen belátták, hogy az Országgyűlés nem lehet a nemzetet megosztó, terméketlen viták terepe. A Kötcsén vizionált centrális erőtérnek, ami a maga természetességében alkalmas a nemzet képviseletére, természetesen hangoskodó, kellemetlenkedő ellenzékre nincsen szüksége. Itt az idő, hogy az Országgyűlés is elfoglalja méltó helyét a nemzeti együttműködés rendszerében, és ne az eltérő politikai és ideológiai álláspontok megjelenítésének fóruma legyen, hanem a nemzet egységének megtestesítőjévé váljon.

Az előterjesztők és mesterük is elégedett lehet: az előttünk fekvő törvényjavaslat és házszabály-módosítás alkalmasnak látszik e nemes cél elérésére.

(11.30)

Ugyanis olyan jogosítványokkal ruházzák fel Kövér László házelnököt, amikkel néhány hónapon belül megfojtható a valódi, szenvedélyes parlamenti vita. A házelnök például akkor is megvonhatja a szót, ha megítélése szerint a képviselő feleslegesen ismétli saját vagy más beszédét. Tehát Kövér László joga lesz eldönteni, hogy a parlamenti vita során egy gondolat többszöri kifejtése egy ügyes retorikai fogás, a vitapartnerek meggyőzésének egyik célravezető módja, vagy pedig felesleges szóismétlés, amit a felszólaló elnémításával szankcionálhat. Több mint kétséges, hogyan lehet egy ilyen szabályt korrektül, részrehajlásmentesen alkalmazni. Félek tőle, sehogy, de ez valószínűleg nem is cél. Az "Önök az elmúlt 8 évben..." kezdetű mondatok feltehetőleg a jövőben is több tucatnyi alkalommal elhangozhatnak majd bármely előterjesztés vitájában, azonban a nem éppen galamblelkéről híres házelnökünk aligha lesz ilyen elnéző az ugyanolyan gondolatot többször körbejáró szocialista képviselőkkel szemben.

Túlságosan elnagyoltak a törvényjavaslat sértő vagy illetlen kifejezések szankcionálására hivatott rendelkezései is. Sajnos az elmúlt két évben itt az Országgyűlés üléstermében is többször hangoztak el mélységesen elítélendő, rasszista kirohanások. A gyűlöletbeszéd az Országház falai között sem tolerálható, azzal szemben határozottan fel kell lépni, azonban a törvényjavaslat nem írja körbe, nem szűkíti le kellően, milyen jellegű kifejezések tilalmazottak. Feltételezem, hogy az ellenzéki felszólalásokat sokszor találják sértőnek kormánypárti képviselőtársaim, és önök sem szoktak éppen visszafogottan fogalmazni az ellenzékről alkotott véleményük kifejezésekor. Természetesen mi sem tartjuk kívánatosnak, hogy a politikai ellenfelek egymást sértegessék, de a vita hevében nem könnyű meghúzni a határt az erős kritika és a sértő kifejezések között. Tartok tőle, hogy a vitatható határesetekben a kormánypártok irányába fog lejteni a pálya.

Megdöbbentő módon súlyos rendzavarás esetében sem a rendzavaró, hanem a rendzavarást kiváltó felszólalást elmondó képviselő kizárásáról rendelkezik a törvényjavaslat. Ebben az esetben a házelnök döntésének jogszerűségét utólag, ráadásul nem a paritásos elven működő mentelmi, összeférhetetlenségi, fegyelmi és mandátumvizsgálati ügyekkel foglalkozó bizottság, hanem a parlamenti többség ítélheti meg. Vagyis a házelnök és a kormánypárti alelnökök bátran alkalmazhatják ezt a fegyelmező eszközt, míg a kormánypárti felszólalókat megregulázó ellenzéki alelnököket később felülbírálhatja a kormánypárti többség.

Fideszes képviselőtársaim másfél évtizede, amikor még fiatalok és demokraták voltak, másként vélekedtek a parlamentarizmusról. '94-ben, amikor a kétharmados többséggel rendelkező kormánypártok leültek tárgyalni az ellenzékkel, hogy konszenzusos Házszabályt fogadhasson el az Országgyűlés, önök a lehető leghatározottabban elutasították a szigorú fegyelmi szabályok alkalmazását. Képviselőjük a Házszabály tervezetének kidolgozásakor elképesztőnek nevezte azokat a javaslatokat, amelyek szigorú fegyelmi jogköröket adtak volna a házelnöknek. Ha ezekből a jogkörökből egy is megmaradt volna, idézem: "mi nem tudtuk volna támogatni a Házszabályt" - mondta akkor Trombitás Zoltán fideszes képviselő az akkor hatpárti megegyezés szerint előterjesztett javaslatra.

'94-ben még olyan volt a légkör és a politikai kultúra, hogy lehetséges volt konszenzussal elfogadni a Házszabályt, pedig akkor is kétharmados parlamenti többséggel rendelkeztek a kormánypártok. Ez annak volt köszönhető, hogy '94-ben az MSZP-SZDSZ-kormánypártok nem elfojtani, hanem megvívni akarták a parlamenti vitákat.

Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársaim! Jobban tennék, ha nem új fegyelmi jogkörök, szigorúbbnál szigorúbb szankciók bevezetésére, hanem a politikai kultúra fejlesztésére törekednének. Nem a viták elfojtására, hanem a demokratikus párbeszéd fórumainak működtetésére, folyamatos továbbfejlesztésére lenne szükség. Ennek legfontosabb előfeltétele, hogy valóban érvényesüljön a mindenkori kormány feletti parlamenti kontroll, és a képviselők, valamint a közélet iránt érdeklődő nyilvánosság releváns információk ismeretében alakíthassák ki álláspontjukat politikai kérdésekben.

Ha mindenáron a parlamenti fegyelmi jog átalakításával akarják fejleszteni a politikai kultúrát, javasoljuk, hogy kötelezzék inkább a minisztereiket, hogy vegyenek részt az Országgyűlés ülésein, és ne kerüljék meg az érdemi válaszadást a benyújtott kérdésekre, interpellációkra.

Sajnálattal kell azonban ismét leszögeznem - míg nem tilos a már elhangzott gondolatok megismétlése -, hogy a törvényjavaslat célja nem a demokratikus diskurzus kereteinek fejlesztése, hanem a centrális erőtér harmonikus működésének biztosítása. Ennek egyik letéteményese a Kövér László irányítása alatt felálló országgyűlési őrség lesz. Az a Kövér László kap széles körben rendészeti jogköröket és saját fegyveres gárdát, aki szó nélkül megtűri a parlamentben a betiltott társadalmi szervezetek egyenruháját, de megfeddi az éhségmenetről pulóverben érkező szocialista képviselőket.

A törvényhozás fejét lényegében a végrehajtó hatalmi ággal jellemző jogosítványokkal ruházza fel e törvényjavaslat. A felálló őrség, bár nyomozó hatósági hatásköröket nem gyakorolhat, ezen kívül viszont a rendőrség kistestvére lesz, korántsem csak valami, Országház falain belül működő belső biztonsági szolgálat.

Az országgyűlési őrség a házelnök irányítása alatt álló fegyveres szerv, amely a feladatai ellátása során a rendőrségre vonatkozó szabályok szerint viselhet fegyvert, használhat kényszerítő eszközt, testi kényszert, bilincset, elektromos sokkolót, rendőrbotot. Joga lesz útzárat telepíteni, sőt elképesztő módon még a magánlakásokba is behatolhat. Kérdem én: mi dolga lehet egy országgyűlési őrnek bárki magánlakásában? Hiszen a törvényjavaslat általános jellegű felhatalmazást ad erre.

Még az előterjesztők is belegabalyodtak a részletszabályokba, szemlátomást nem tudták összeegyeztetni a házelnöki szerepet a fegyveres szerv fölötti irányítási jogosítványokkal. Bár az új fegyveres szervhez a belügyminiszternek elvileg semmi köze nincs, azaz mégis, hiszen a belügyminiszter a házelnök véleménye alapján rendeletben szabályozhat ezt-azt, képesítési követelményeket, egyenruhát, szolgálati szabályzatot, azonban ennél jóval több elvarratlan problémát vet fel, ha az Országgyűlés elnöke egy rendészeti szerv irányítójává válik.

Az egyik legalapvetőbb alkotmányos tétel a végrehajtó hatalom parlamenti kontrollja. Vajon ennek az elvnek megfelelően a belügyminiszterhez hasonlóan a házelnök is köteles lesz évente beszámolni az Országgyűlés rendészeti bizottságának? Interpellálható lesz a házelnök az irányítása alá tartozó rendészeti szervvel kapcsolatos kérdésekben? Az ügyészség a rendőrséghez hasonlóan fog törvényességi felügyeletet gyakorolni az országgyűlési őrség felett is? E törvényességi felügyeleti jogkörében felléphet majd a házelnök jogszerűtlen irányító aktusaival szemben is?

Fel kell ismernünk: itt nem a Köztársasági Őrezred egyszerű átkereszteléséről van szó. Nem csupán az önök által megvetett "köztársasági" kifejezést cseréli le a törvényjavaslat. A Köztársasági Őrezred rendőri szervként működik, az ennek megfelelő világos felelősségi viszonyokkal. Feladata csak és kizárólag az Országház és az Országgyűlés egyéb épületeinek külső védelme. Értelemszerűen fel sem merülhet, hogy az ülésterem rendjét karhatalommal biztosítsa, ami azonban az országgyűlési őrség egyik alapvető feladata lesz.

Végiggondolták-e, képviselőtársaim, milyen következményekkel járhat, ha az országgyűlési őrök az ülésterem szűk padsorai között, fegyverrel az oldalukon, erőszakkal próbálnak eltávolítani egy vagy több képviselőt? Milyen tragédia lehet ennek a következménye? Legalább azt a garanciális szabályt be kellene építeni a törvényjavaslatba, miszerint az ülésterembe lőfegyverrel tilos belépni.

Minél inkább végiggondoljuk az országgyűlési őrségre vonatkozó szabályozást, az annál inkább egy hagymázas rémálomnak tűnik. Mintha ez az egész arról szólna, hogy Orbán Viktor és Schmitt Pál után Kövér Lászlónak is kreálni kell egy saját magánhadsereget. Az önök számára nem tűnik furcsának egy olyan kép, amelyen Kövér László házelnöknek, a Fidesz erős emberének saját emberei masíroznak el a Koronaőrség és a miniszterelnök épségét vigyázó terrorelhárító magánhadsereg egyenruhásai mellett a parlamentben? Valóban egy újabb magánrendőrség létrehozására van ma, a mai Magyarországon a legsürgetőbb igény?

A Magyar Szocialista Pártnak a törvényjavaslattal kapcsolatos álláspontja egyértelmű és világos: a törvényjavaslat benyújtásának módja és annak tartalma egyaránt elfogadhatatlan. Az előterjesztés még a Fidesz-KDNP országra oktrojált alaptörvényével is ellentétes, hiszen a házszabályi rendelkezéseket országgyűlési határozatban, és nem törvényben kell megalkotni.

Nagyobb probléma azonban, hogy egy európai országhoz méltó vitakultúra elősegítése helyett ésszerűtlen, merev, a vita megfojtására alkalmas szabályok közé szorítaná az Országgyűlés munkáját. Félő, hogy a túlzott szigor hosszú távon nem a kívánt rend, hanem még súlyosabb konfliktusok forrása lesz.

Összegezve: Lázár János és Gulyás Gergely, illetve a magát lassan állampárttá emelő Fidesz semmit nem tanult az elmúlt két év kudarcaiból és hibáiból. Nagy baj, mert a probléma eddig sem az ellenzék jogosítványaival, hanem a kapkodó, egyeztetés nélküli, minősíthetetlen jogalkotással volt; azzal a jogalkotással, ami százmilliárdos összegben mérhető anyagi károkat okozott Magyarországnak; azzal a jogalkotással, amelyik milliók életét nehezítette meg, fosztotta meg szerzett jogaitól, vagy egyenesen a nyomorba döntötte az elmúlt félévnyi törvénykezésük alapján.

E javaslatban ezekről a valóban az emberek érdekében álló kérdésekről egyetlen szó sincs. Sőt, fő szabályként a kapkodó, vita nélküli jogalkotásról szóló szabályokat továbbra is fenntartják, ha lehet, még kétharmados törvénybe is betonozzák, és igaziból ez ennek a javaslatnak a szégyene.

Ezt a javaslatot elvi éllel elutasítjuk. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(11.40)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Az MSZP frakcióját követi a KDNP képviselőcsoportjának 30 perces vezérszónoki hozzászólása. A KDNP is jelezte, hogy megosztottan fognak beszélni, ketten, Salamon László képviselő úr és Rubovszky György képviselő úr. Salamon László képviselő úr kezdi a KDNP vezérszónoklatát. Képviselő úr, öné a szó.

DR. SALAMON LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy elöljáróban reflektáljak elsősorban Lamperth Mónika iménti vezérszónoki megszólalására. Lázár János frakcióvezető úr egyeztetési javaslata általános érvényű volt. Általánosságban az előttünk álló sarkalatos törvények megalkotásának témájában hívta egyeztetésre a képviselőket, és abból ez a törvény nem volt kizárva. A másik pedig, ha már az 1994-es házszabályalkotásról beszélünk, mintegy példaként állítva magunk elé, akkor azért mondjuk el, hogy az igaz, hogy hatpárti egyetértésen alapult az a Házszabály, csak a függetlenek jogait voltak szívesek úgy megkurtítani, én is felszólaltam egyébként ez ellen annak idején, más függetlenek is hiába érveltek, hogy az Alkotmánybíróság évekkel később a függetlenekre vonatkozó passzusokat alkotmányellenesnek minősítette. Tehát azért mértéktartással idézzük a múltat, és főleg pontosan és tárgyilagosan! Ennyit elöljáróban.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az általános vita műfajához híven először a törvény, illetve a házszabály-módosítás szükségességének kérdésével foglalkozom. Normatív megközelítésben a kérdésre egyszerű a válasz, azt elsősorban az új alaptörvény 5. cikkének (8) bekezdésében találhatjuk meg, amelynek értelmében: "Az Országgyűlés rendszeres ülésezését biztosító rendelkezéseket sarkalatos törvény határozza meg". Az idézett passzus tehát kifejezetten előírja az országgyűlési törvény megalkotásának szükségességét. Mivel az Országgyűlés ülésezésének kérdése elszakíthatatlan az Országgyűlés működésének szabályaitól, ezért az ebből fakadó összefüggések okán a megalkotandó új törvény és a Házszabály összhangját is szükséges biztosítani. Ez pedig egyet jelent a Házszabály megfelelő módosításának elvégzésével.

A normatív megközelítésen felül, úgy gondolom, a jogalkotás szükségességét tartalmi szempontból is vizsgálnunk kell, ami felveti a parlamenti jog szabályozási struktúrájával kapcsolatos koncepcionális kérdéseket is. A problémakör világos áttekintéséhez fontosnak tartom a szabályozás korábbi szerkezeti helyzetének és az ahhoz kapcsolódó vitáknak a felidézését, valamint az új alaptörvényünk megalkotásából fakadó új helyzet elemzését. A rendszerváltozás eredményeként a szűkebb értelemben vett parlamenti jog világát kétszintű jogi szabályozás jellemezte. Az egyik szintet az alkotmány képezte, amely átfogó jelleggel magában foglalta a parlamentre vonatkozó alapvetően fontos alkotmányjogi szabályokat, a másikat pedig a kétharmados többségű elfogadáshoz kötött Házszabály, amely az alkotmányban foglalt szabályozás mintegy kiegészítéseként az Országgyűlés működésének és tárgyalási rendjének részletes szabályait tartalmazta.

E kétszintű szabályozás, kevés kivétellel, a jogterület egészét átfogta, így ilyen szabályozási struktúra mellett külön országgyűlési törvény megalkotására nem volt szükség. Az imént úgy fogalmaztam, hogy a szabályozás kevés kivétellel rendezte a jogterület egészét, vagyis volt olyan terület, amelynek szabályozása nem volt megoldott. Alapvetően az országgyűlési bizottságok működésével kapcsolatos azon problémákra utalok, amelyek a bizottságok előtti megjelenési kötelezettséggel, illetve az előttük való vallomástételi kötelezettséggel voltak kapcsolatosak. Mint tudjuk, megoldatlan volt, és máig is megoldatlan a bizottságok előtti megjelenés és vallomástétel biztosítása, a mulasztókkal szembeni esetleges szankciók kérdése, illetve a vallomástétel összefüggésében felmerülő mentességi problémák rendezése. Bizonyára emlékeznek képviselőtársaim a témakörhöz kapcsolódó alkotmánybírósági határozatra is, amely a bizottsági döntésre vonatkozó jogorvoslat problematikájával foglalkozott.

A szabályozás hiánya abból adódott, hogy ezek a részletkérdések jellegüknél fogva nem illettek az alkotmányba, a Házszabály kereteibe pedig mint belső közjogi norma - ahogy ma nevezzük: mint közjogi szervezetszabályozó eszköz - egy ilyen szabályozás kialakítása nem volt beilleszthető. A belső jogi norma természeténél fogva csak a szervezetre, a szervezet tagjaira nézve tartalmazhat kötelezettségeket, ami a Házszabályra vonatkoztatva annyit jelent, hogy szabályozásának tárgya csak a képviselők, a képviselői tevékenység, illetve az Országgyűléssel közszolgálati vagy munkaviszonyban álló személyek és munkájuk lehet.

Csak zárójelben jegyzem meg, hogy ebben a jogi szabályozás most sem teljesen következetes, mert például a Házszabály a miniszterekre nézve is megállapít kötelezettségeket. Gondoljunk például az azonnali kérdésekkel kapcsolatos személyes megjelenési kötelezettségre, akik adott esetben még csak nem is képviselők, vagy ha képviselők is, a miniszteri státushoz kapcsolódó kötelezettségeik nem lehetnének belső jogi norma szabályozásának tárgyai. Szerencsére az alkotmányos és politikai illem következtében ebből gyakorlati probléma nem adódott, azaz egy miniszter sem tagadta meg a Házszabálynak való engedelmességet, mondván, hogy az reá nézve kötelezettségeket nem állapíthat meg.

Az állampolgári magatartások körében azonban már a rendszerváltozást követő első ciklustól kezdődően érzékelhettük a joghézag teremtette helyzet fonákságát, ami többször is arra késztette az Országgyűlést, hogy a szabályozást végezze el. Ennek kapcsán két jogalkotási koncepció versengett egymással. A Szocialista Párt arra az álláspontra helyezkedett, hogy meg kell szüntetni a Házszabály belső jogi norma jellegét, vagyis az alkotmánybeli szabályokon túli egész jogi szabályozást törvényi szinten kell elvégezni, idekapcsolva az említett joghézag rendezését is. A másik nézet, ezt képviseltem magam is, a tradíciók jegyében meg akarta őrizni a Házszabályt eredeti jellegében, és a joghézagot külön kiegészítő törvényben javasolta megszüntetni. Részben a koncepcionális szembenállás, részben pedig a szabályozás egyébként is bonyolult jellege következtében e joghézag felszámolására mindmáig nem került sor, és az eredeti szabályozási struktúra mindmáig változatlanul fennmaradt.

Az új alaptörvény azonban, tisztelt képviselőtársaim, bizonyos mértékig új helyzetet teremtett. Az alaptörvény a korábbi alkotmányhoz képest szűkített a szabályozás területén. A parlament jogköreit illetően kifejezetten utat nyitott az alaptörvényen kívüli más törvények általi feladat- és hatáskör megállapításának lehetősége előtt. Az új alaptörvény a parlamenttel kapcsolatosan már külön sarkalatos törvényre bízza a parlament rendszeres ülésezésével kapcsolatos szabályozást, így az ülésszakok és ülések részleteinek, ezek összehívásának és elnapolásának szabályait, az összeférhetetlenség intézményét pedig csak a legszükségesebb mértékben érinti, annak részleteit is külön sarkalatos törvénybe utalva. Ennek következtében a kétszintű szabályozási struktúra meghaladottá vált, vagyis mindenképpen szükséges egy, az Országgyűlés működésével bővebben foglalkozó törvény megalkotása.

Az előttünk fekvő előterjesztésekben tükröződő koncepció a mindenképpen szükségessé váló törvényalkotás okán átrendezi a parlamenti jog szabályozási szerkezetét. Az alkotmányból kikerülő szabályokhoz, továbbá a joghézag megszüntetése miatt meghozni szükséges szabályozáshoz több, eddig csak házszabályi szinten szabályozott kérdést is hozzákapcsol. Így a törvény szintjére emelve kerülnének kialakításra az Országgyűlés szervezetére, működésére és ülésezésére vonatkozó szabályok, illetve az Országgyűlés és a kormány európai uniós tagságunk okán szükséges együttműködésének fontosabb szabályai.

(11.50)

A javaslat ebbe a törvénybe emeli be az országgyűlési képviselők jogállása és javadalmazása kérdéseinek szabályozását is. Mindemellett a további részletkérdéseket illetően megmarad - belső jogi norma jellegét megőrizve - a Házszabály szabályozó szerepe is.

Az előbbiekben részletezett új szabályozási struktúra egyike a lehetséges megoldásoknak. Koncepcióját tekintve logikus rendező elvvel rendelkezik, a módosítások mellett kapcsolódik a tradíciókhoz, vagyis követhető és vállalható. Az már a részletek világába tartozik, hogy az országgyűlési törvény és a Házszabály határvonala minden tekintetben a legoptimálisabb módon került-e meghatározásra. Úgy gondolom, hogy erről a vita során fog még szó esni.

Tisztelt Országgyűlés! A továbbiakban két kérdéskörrel, a parlamenti fegyelmi jog és a parlamenti őrség kérdésével kívánok foglalkozni. Mindkét téma indulatokkal telt elutasító, illetve diabolizáló fogadtatásban részesült az eddigi sajtónyilatkozatok és a most kezdődő vita eddigi tapasztalatai szerint. Ez a fogadtatás, tisztelt képviselőtársaim, messzemenően indokolatlan, és úgy gondolom, hogy inkább tájékozatlanságra, hogy ne mondjam, tudatlanságra vezethető vissza, mint rosszhiszemű, hangulatkeltő vádaskodásokra. Sajnos azonban ez utóbbit sem tudom kizárni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A parlamenti fegyelmi és rendészeti jog nem fideszes vagy KDNP-s találmány, hanem a nemzetközi gyakorlatból ismert, számos országban alkalmazott intézmény. Önöknek már módjuk lehetett ennek a megismerésére, hiszen korábban valamennyi képviselőtársunk megkapta ezt a könyvet. Címe: Bevezetés a parlamenti jogba. Szerzője: Dr. Szente Zoltán, egyike a parlamenti jogterület legkiemelkedőbb hazai kutatóinak, aki egyébként nem sorolható a konzervatív alkotmányjogi iskola művelőinek sorába, ezt azért tegyük hozzá. Ebben a könyvben 15 oldalnyi terjedelemben olvashatnak a parlamenti fegyelmi és rendészeti jognak a különböző országokban meghonosodott formáiról. Ha nem hisznek nekem, kérem, higgyenek neki! Ennek érdekében engedjék meg, hogy e könyvből idézve tájékoztassam önöket egyes országok megoldásairól.

A joggal mintademokráciának tartható brit megoldás kapcsán olvashatjuk az alábbiakat: "Az ülés bármely akadályozása általában súlyosabb fegyelmi ügy. A parlamenti fegyelmi jog történeti fejlődésében élenjáró brit House of Commons házszabályai szerint például súlyos rendzavarás esetén a házelnök a vétkes képviselőt kizárhatja a tárgyalásról a nap hátralévő részére. Abban az esetben, ha a fegyelemsértő képviselő a házelnök utasításait figyelmen kívül hagyva folyamatosan és szándékosan obstruál vagy a házszabályokat más módon megsérti, a ház dönthet a képviselő felfüggesztéséről is. A felfüggesztés az első alkalommal öt ülésnapra, másodszor húsz napra szól, ismételt elkövetés esetén pedig mindaddig, ameddig a parlament nem dönt a felfüggesztés visszavonásáról. Ez vonatkozik a bizottsági tárgyalásra is, ahol súlyosabb rendzavarás esetén a bizottsági elnöknek a házelnök azonnali értesítése mellett joga van az ülés felfüggesztésére is. A rendfenntartás céljára a házelnök karhatalmat is igénybe vehet."

Ha képviselőtársaim a most ismertetett angol megoldást összevetik a törvényjavaslatban foglaltakkal, akkor láthatják, hogy a javaslat szigorúságában elmarad a brit megoldástól. Mivel azzal kapcsolatban is megfogalmazódtak észrevételek, hogy az elnök az ülésen előforduló esetekről mérlegelésben dönt, és ez egyes vélemények szerint önkényes eljárást is lehetővé tenne, lássunk két másik idézetet is. "A fegyelmi jog alkalmazása egyedi mérlegelést feltételez, hiszen a házszabályok többnyire nem is kísérleteznek annak pontosabb meghatározásával, hogy mi számít, mondjuk, súlyos rendzavarásnak."

Tisztelt Képviselőtársaim! Kevéssel előbb aztán azt olvashatjuk, miszerint "Egyedi mérlegelést igényelhet, hogy egy konkrét felszólalás vajon sérti-e a parlamenti magatartás hagyományos formáit, vagy az, hogy az interpellációt nem használják-e más, a házszabályokban tiltott célra, például obstrukcióra vagy sértegetésre. E feladatoknak pedig leginkább a házelnök felelhet meg, az állam egyik legfőbb közjogi méltósága, a testület elnöke" - írja a könyv szerzője.

A témakör kapcsán az a kérdés is felmerülhet, hogy mi számíthat olyan magatartásnak, amely az ülésteremből való eltávolítás intézkedését vonhatná maga után. Szente Zoltán példaként az ülésterem közepén részegen történő éneklést említi, de úgy gondolom, hogy idetartozhat minden olyan rendzavarás, amely megakadályozza mások felszólalását, lehetetlenné teszi az ülés menetét vagy folytatását, és e magatartással szemben az elnök felszólításai is hatástalanok maradnak.

A parlamenti őrség felállítását illetően a Kereszténydemokrata Néppárt is hivatkozik a magyar közjogi hagyományokra, de ezek mellett elsősorban arra, hogy a hatalommegosztás követelménye feltétlenül szükségessé teszi, hogy a parlament belső rendjének karhatalmi biztosítékát ne a kormánynak alárendelt testület, hanem a házelnök irányítása alatt működő, minden más hatalmi ágtól, minden más hatalmi tényezőtől független őrség képezze. E tekintetben sem felesleges a már imént említett könyvben lapozgatni. Innen idézem: "A parlament egésze, épülete rendjének fenntartása érdekében a házelnök rendészeti jogokkal rendelkezik. E célból rendszerint külön parlamenti őrség tartozik az irányítása alá. A házelnök a parlament tagjaival szemben egyes fegyelmi intézkedések végrehajtása, valamint a látogatók rendzavarásának megszüntetése érdekében - rendészeti hatalma keretében - karhatalmi eszközökkel is felléphet. Ennek eseteit a házszabályok - éppen az intézkedés súlyossága miatt - általában igen részletesen szabályozzák, a házelnöknek mégis jelentős mérlegelési joga van annak megítélésében, hogy a rendfenntartás biztosítására mely eszközök - beleértve tehát a karhatalmat is - alkalmazása a legmegfelelőbb."

Tisztelt Országgyűlés! Bevezetőmben utaltam a vizsgálóbizottságok működésével kapcsolatos joghézag megszüntetésének szükségességére. Ezt a törvényjavaslat véleményem szerint csak részben oldja meg. Szükségesnek tartom a törvényi előírásokkal szembeni engedetlenség esetén a megfelelő szankciók előírását, illetve a vallomás- és nyilatkozattételi kötelezettségekkel kapcsolatos jogkérdések részletes szabályozását.

A továbbiakban a teljesség igénye nélkül a törvényjavaslat néhány elemével kapcsolatosan kívánok észrevételt tenni.

A törvényjavaslat preambuluma arról szól, hogy a demokratikus állami működés nélkülözhetetlen előfeltétele, hogy "az Országgyűlés törvényhozó és végrehajtó hatalom feletti ellenőrző feladatait hatékonyan és átláthatóan gyakorolhassa". Az idézett szövegből véleményem szerint elhagyandó a törvényhozó hatalomra való utalás, hiszen a törvényhozó hatalom maga az Országgyűlés, és az Országgyűlés önmaga mint törvényhozó hatalom fölött ellenőrzést fogalmilag nem gyakorolhat.

A háznagy tisztségével kapcsolatosan megfontolandónak tartom, hogy a háznagy csak országgyűlési képviselő lehessen, a háznagy ugyanis az Országgyűlés egyik választott tisztségviselője, és indokolt, hogy e választott testület - mármint a parlament - tisztikara, annak mindegyik tisztségviselője a testület tagjai közül kerüljön ki.

(12.00)

Megfontolandónak tartom annak a szabálynak az elhagyását is, amely szerint az Országgyűlés üléseit az Országház épületében tartja. Ez nem biztos, hogy mindig tartható, akár ünnepi alkalmak miatt, akár más, rendkívüli esemény miatt, amelyre történelmünkből hozható példa. Utalok az 1848-49-es szabadságharcra, amikor az Országgyűlés Debrecenben, illetve Szegeden, majd Aradon volt kénytelen ülésezni.

Egyes pontokon szóhasználatok vagy feladatok meghatározása is megfontolást érdemelhet. Nem vagyok meggyőződve arról például, hogy törvényi szinten kell rendelkezni a karzati ülőhelyek biztosításáról. A Házszabállyal kapcsolatban pedig szóvá kell tennem, hogy néhány módosítást illetően a rendelkezés felvezető szövege lemaradt, ami azért szokatlan kodifikációs hibának tekinthető.

Tisztelt Országgyűlés! Az összegzést Rubovszky György képviselőtársam fogja elvégezni, akivel a vezérszónoki felszólalást megosztottuk, és aki még más kérdésekkel is foglalkozni fog. A magam részéről a felszólalásomat azzal zárom, hogy az elmondottak okán a jogterület szabályozásának koncepcióját vállalhatónak és támogathatónak tartom, a törvény megalkotását és a Házszabály módosítását pedig szükségesnek.

Kérem képviselőtársaimat, hogy kellő tájékozódás után, a nemzetközi gyakorlat ismeretében, az indulatok és elfogultság félretételével, konstruktívan működjünk együtt a törvényalkotás, illetve a házszabály-módosítás feladatában. Ezt teszi a Kereszténydemokrata Néppárt képviselőcsoportja is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Ahogy ön már beharangozta, Rubovszky György képviselőtársa következik. Maradt, ha jól látom, 9 perc 19 másodperce. Rubovszky képviselő úré a szó.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök út. Tisztelt Országgyűlés! Én ezzel a mostani törvénnyel kapcsolatos előeljárások során két területen is foglalkoztam korábban ezekkel a szakterületekkel: az egyik terület volt a mentelmi jog, amelyről mint a mentelmi bizottság elnöke már beszámoltam a tisztelt Háznak, a másik pedig a képviselői javadalmazással kapcsolatos kérdéskör.

Azt szeretném nagyon röviden, tájékoztatásul elmondani, hogy először az alkotmányügyi bizottság foglalkozott a javadalmazással kapcsolatos koncepcióval, és a koncepció tárgyalása során létrehozott egy albizottságot. Ennek az albizottságnak a vezetése volt az én tisztem. Az albizottsági munka során benyújtásra került a koncepcióból készült törvényjavaslat, ezért azt a megoldást választotta az albizottság, hogy jelentést írt a bizottságnak, a bizottság pedig ahhoz a törvényjavaslathoz bizottsági módosító indítványként terjesztette be az állásfoglalását.

Azokba az állásfoglalásokba a kereszténydemokrata álláspontnak csak azon részei kerülhettek be, amelyet annak az albizottságnak a többsége elfogadott. Voltak olyan kérdések, amelyek nem fértek be az albizottsági munkába, ezeket én ennek a törvényjavaslatnak az általános vitáját követően módosító indítványként elő is terjesztettem, és alapvetően ezekkel a bizottsági tevékenységet meghaladó álláspontokkal szeretnék a rendelkezésemre álló idő alatt foglalkozni.

Egy gondolat erejéig vissza kell térnem a mentelmi jogi kérdéshez, mégpedig az összeférhetetlenség és a képviselői megbízatás megszűnésével kapcsolatos jogkövetkezményekkel. Mi ezt a kérdést, és én is most pillanatnyilag mint mentelmi bizottság vizsgálom, és a mentelmi bizottság feladatai között van a vagyonnyilatkozatok kérdése és a vagyonnyilatkozatok kezelése. Vagyonnyilatkozat-adási kötelezettség terheli a képviselőt abban a pillanatban, ha megszűnik a képviselői mandátuma. Ezt minden esetben a képviselők rendezni is szokták, ennek megvan a maga szankciórendszere. Van egy űr a jelenlegi szabályozásban - hozzáteszem, hogy ez az űr korábban is fennállt, de gyakorlati példával tudom igazolni, hogy sajnos előfordult, hogy ebből igen komoly nehézségek adódtak -, mégpedig az, hogy az összeférhetetlenségi szabályok között az szerepel, az eddigi gyakorlatnak megfelelően, hogy összeférhetetlen a képviselő, ha bűntett miatt jogerősen elítélték. Ebben az esetben összeférhetetlenségi eljárás, lemondhat, vagy pedig megállapítja az Országgyűlés az összeférhetetlenséget. Ez a kérdés rendezhető, és erre több példa is volt az eltelt 22 esztendő alatt. Hála istennek, nem sok.

Igen ám, de van egy olyan variáció, hogy a képviselői megbízatás megszűnik az alaptörvény 4. cikk (3) bekezdés c) pontja alapján annak, aki jogerős ítélet alapján szabadságvesztés büntetését tölti. Hozzáteszem, hogy minden gondatlan cselekményért, nem mindegyikért, de lehet kapni végrehajtható szabadságvesztés büntetést. Ez nem szerepel az összeférhetetlenségi jogok között, viszont a képviselői megbízatás megszűnik azzal a törvény szerint, ha megkezdi a szabadságvesztés töltését. Tehát addig ő teljes értékű képviselő, a szabadságvesztés megkezdésével törvény erejénél fogva megszűnik a mandátuma. Ezt a kérdést valahogy rendezni kell.

Egy hasonló példa volt, hogy a korábbi Országgyűlés megszűnésekor egy volt képviselőtársunk előzetes letartóztatásban volt, és sajnos nem tudta teljesíteni, csak nagyon nagy nehézségek árán a kötelező, megszűnéskor beadandó vagyonnyilatkozatát, aminek aránytalan anyagi következményei voltak az ő szempontjából. A joghézagra való tekintettel ez változatlanul fennáll, és ezt a kérdést változatlanul rendezni kell.

Tisztelettel, a másik nagy kérdéskör pedig a javadalmazás, amiben szót kértem. Az albizottság akkor arra az álláspontra helyezkedett, és így az alkotmányügyi bizottság is olyan módosító indítványt terjesztett elő, hogy az eredeti tervek szerint ne 2012. szeptember 1-jén lépjen hatályba a javadalmazással kapcsolatos kérdéskör, hanem '13. január 1-jével. Ezt a módosító indítványát az alkotmányügyi bizottságnak fogadták be a mostani előterjesztők, de én éppen ezzel a rendelkezéssel szeretnék a Kereszténydemokrata Néppárt képviseletében harcba keveredni.

Nevezetesen, azért küzdünk, az a cél, és itt megegyezik, és örömmel hallottam a Fidesz vezérszónokától is azt a megjegyzést, hogy az lenne az igazságos és helyes megoldás, ha a javadalmazással kapcsolatos kérdéskör csak a jelen országgyűlési ciklus befejeztét követően, az új Országgyűlés megalakulásával lépne hatályba. Szeretném mondani, hogy vannak ennek a ciklus közbeni hatálybalépésnek olyan jogkövetkezményei, hogy a törvényjavaslat kénytelen tartalmazni egy olyan rendelkezéssort, amely a jelenlegi önkormányzati képviselők és különböző hivatalban lévő, később majd összeférhetetlenné váló személyek javadalmazásával kapcsolatos korlátozásokat tartalmaz.

Felvetek még egy olyan kérdést, ami egyáltalán nincs rendezve ebben a mai törvényjavaslatban. Ez a képviselői közlekedési támogatás kérdése. Az egyértelműen kialakult, és a törvényjavaslat is egyértelműen azzal a megoldással foglalkozik, hogy az országgyűlési képviselő állandó lakóhelye és az Országgyűlés központjának távolsága, így a budapestiek kapnak 2000 kilométernek megfelelő üzemanyagot, és aztán ez így emelkedik. De ma az Országgyűlésben még számtalan megyei listás képviselő van, akinek a lakóhelye nem egyezik meg a megyeszékhellyel. Például az én személyem - és most itt engedtessék meg, hogy hazabeszéljek -, én budapesti vagyok, de ugyanakkor a Somogy megyei listán kerültem be az Országgyűlésbe, és a mandátumom Somogy megyei mandátum, ami azt jelenti, hogy én mint budapesti képviselő megkapom a havi 2000 kilométernek megfelelő közlekedést, de azt társadalmi munkában végzem, ha a megyei képviselői kötelezettségemnek eleget téve rendszeresen lemegyek Kaposvárra, erre már semmilyen térítést nem kapok.

(12.10)

Ugyanez a probléma felmerül azzal is, hogy a lakástámogatási kérdés, amely eddig fennállt, jóllehet, ezt soha nem vettem igénybe, hogy a megyeszékhely szerint Kaposváron a ma hatályos jogszabály szerint megilletne lakástámogatás, ha a megyei munkám miatt Kaposváron lennék. Ez ugye kiesik, mert kizárólag országos lista lévén, a megyei listákkal értelemszerűen a javadalmazási kérdéskör nem is foglalkozhat. Tehát számtalan olyan probléma van, amelyek miatt ezt tisztelettel újra kell gondolni.

Elnézést, látom, lejárt az időm, bocsánat, és majd a rendes felszólalási időkeretben folytatom. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Azért nem kongattam közbe, hogy nyugodtan fejezze be a gondolatát, tehát csak jeleztem, hogy lejárt az idő, de természetesen még lesz módja kifejteni az álláspontját, hiszen a délutáni vitában bőven lesz időnk tovább gondolkodni.

Itt van a következő vezérszónoki körre jelentkező képviselő, képviselő asszony. A Jobbik jelezte, hogy hárman fogják a 30 percet beosztani. Elsőként Dúró Dóra képviselő asszony, öné a szó.

DÚRÓ DÓRA, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Minden propagandisztikus kormányzati kommunikáció ellenére arról szól ez a javaslat, hogy a Fideszre szabják az Országgyűlést. Nem azért van tehát elsősorban szükség erre a törvényre, mert az alaptörvény előírja, természetesen ez is igaz, azonban ennek a törvénynek a tartalmát tekintve azt mondhatjuk el, hogy nincs másról szó, mint fideszesítik az Országgyűlés működését.

Alapvetően az első kérdés, amit fel kell tennünk, és a törvényjavaslat előterjesztőinek is fel kell tenniük, hogy minek tekintjük az Országgyűlést. Ha az előterjesztett törvényjavaslatot megnézzük, például a házelnök jogosítványainak felsorolásánál a felsorolás elejére teszik a nemzetközi kötelezettségeket, tehát a házelnök jogai és kötelezettségei között először azokat említik, amelyek nemzetközi kötelezettségek, és majd csak az 5. vagy a 6. pontnál lép be az, hogy egyébként a házelnök összehívja az Országgyűlés üléseit. Úgy gondoljuk, ez hiba, az Országgyűlés elsősorban a magyar nemzeti szuverenitáshoz kapcsolódik, és a nemzeti hatáskörök azok, amelyeket a házelnöknek is és magának az Országgyűlésnek is közvetítenie, illetve képviselnie kell. Persze lehet, hogy itt az utóbbi időben már megszokták, hogy az Európai Unióból és a nemzetközi szervezetekből diktálják azt, hogy milyen törvényeket kell megalkotnia a Magyar Országgyűlésnek, de ez elfogadhatatlan, ez a betagozódás jellemzője, az EU zsarnokságát hivatott szentesíteni Magyarországon.

Az előterjesztők a Házszabályt sem veszik komolyan, hiszen a Házszabály módosítására beterjesztett javaslatuk sem házszabályszerű. Ugye, egy 36 oldalas normaszöveg-módosításról van szó, amelyhez nem egészen 5 soros indokolást nyújtottak be, pedig a jelenleg hatályos Házszabály 97. § (2) bekezdése előírja, hogy a várható társadalmi és gazdasági hatásokat is meg kell becsülni az indokolásban. Ezt nem tették meg, tehát a Házszabály tisztelete sem telik ki az előterjesztőktől.

Az Európai Unió zsarnoksága mellett a többség zsarnokságát is szeretné ez a törvényjavaslat az Országgyűlés napi működésévé tenni. Egészen odáig elmennek, hogy akár a mandátumát is felfüggeszthetik egyes képviselőtársuknak, de ezekről a fegyelmi kérdésekről a későbbiekben a vezérszónoklatban Farkas Gergely, illetve Gaudi-Nagy Tamás képviselőtársaim fognak beszélni.

Szeretnék arról is szólni, hogy mi az, ami az Országgyűlés méltóságát sérti, hiszen a törvényjavaslat szeretné - legalábbis látszólag - rendezni a viselkedési szabályokat is. Ennek kapcsán egy életképet vázolok fel önöknek, miszerint itt az Országgyűlésben rendszeresen előfordul, hogy egyes képviselők esznek, zenét hallgatnak vagy akár focimeccset néznek, sőt van, aki a fogsorát is kiveszi és itt tisztogatja, vagy a műemlék hamutartókban nyomják el a cigicsikküket, vagy pedig ittasan szólalnak fel, mint ahogyan ezt Szanyi Tibor megtette. (Derültség a Jobbik és a kormánypártok soraiban.) Ezek azok, amelyek az Országgyűlés méltóságát sértik, és ezek azok a viselkedési problémák, amelyekkel valamit kezdenünk kellene.

A sajtó jelenléte egy olyan lehetséges eszköz lenne, illetve a sajtó jelenlétének szélesebb körben való biztosítása olyan eszköz lehetne, amely talán visszatartó erőt jelentene a képviselőknek, de erre sem látjuk a példát, sőt ebben is ellenkezőleg hat a szabályozás, és már korlátozták is a sajtó jelenlétét, nemcsak itt, az ülésteremben, hanem még az ülésterem melletti piros társalgóban is, tehát ezzel is ellentétes irányba hat a Fidesz szabályozása. Pedig, úgy gondolom, ami itt, az Országgyűlés üléstermében történik, az közügy, ahogyan itt az országgyűlési képviselők viselkednek, az közügy, és ezért a sajtónak joga van erről értesíteni, ezt közvetíteni a választópolgárok számára.

De ne csak a képviselők botrányos viselkedéséről, hanem a munkájáról is beszéljünk. Három olyan kérdést szeretnék még kiemelni, amelyeket a törvényjavaslat érint.

Az első a mentelmi jog kérdése. A Jobbik álláspontja egyértelmű, mi el szeretnénk törölni a mentelmi jog intézményét. Mi jó példával járva elöl, magunkra kötelezően bevezettük, hogy minden jobbikos országgyűlési képviselő, amikor a törvény neki erre lehetőséget ad, lemond a mentelmi jogáról. A törvény előtti egyenlőséget is sérti, ugyanis szerintünk ez a jogintézmény mára már elavult, gyakran inkább az mondható el, hogy a politikusbűnözők bújnak e mögé a lehetőség mögé, és a javaslat ezt a mentelmi jogot nemhogy eltörölné, hanem még a nemzetiségi képviselőkre, illetve a szószólókra is kiterjesztené, tehát bővíti a mentelmi joggal rendelkező személyi kört. Ez a Jobbik szerint elfogadhatatlan, el szeretnénk törölni ezt az intézményt.

Az Országgyűlés működését és a képviselői munkát alapvetően befolyásoló következő téma a politikusi álláshalmozás, amelyet a Jobbik javaslatára, a Jobbik sikereként aposztrofálhatunk, hogy ugyan felemásan, de bekerül a törvénybe. Erre vonatkozóan módosító javaslatot is benyújtunk, mert úgy gondoljuk, több olyan tisztség van, amelyeket tiltani kellene az országgyűlési képviselőknek, hogy a képviselői munkájuk mellett egyidejűleg ellássák. Magunkra nézve ezt is már kötelezően bevezettük. A Jobbik alapszabálya kimondja, hogy aki a Jobbik színeiben országgyűlési képviselői mandátumot szerez, az semmilyen más önkormányzati tisztséget nem tölthet be, tehát a mi frakciónkban ilyen képviselő nincsen. A Fideszben ez nyilván nagyon sok érdeket sért, és a korábbi viták során Kovács Péter képviselő úr egyenesen megélhetési politikusnak nevezte azokat, akik nem töltenek be az országgyűlési képviselői mandátumuk mellett más önkormányzati tisztséget. Kíváncsian várom, a képviselő úr fog-e ennek a véleményének megfelelően például módosító javaslatot benyújtani ehhez a részhez.

Nemcsak erről kell beszélni, hanem mostanában már divatossá vált az üléshalmozás is, amely itt az Országgyűlésben azt jelenti, hogy a köré a képviselő köré ülnek oda az egyébként még jelen lévő képviselők, akit éppen mutat a kamera, megtévesztve így a tévénézőket, mintha úgy tűnne, részt vesznek a vitában, holott ez nem így van.

Áttérve a hiányzások témakörére, a törvényjavaslatban előírják, hogy a szavazásokról történő igazolatlan hiányzások eddigi szankcióját szigorítják, és nemcsak a szavazások egyharmadáról történő hiányzás után történik meg a fizetéslevonás, hanem ezt egynegyedre fogják szigorítani, azonban ez önmagában csak egy kommunikációs trükk. Egyrészt az Országgyűlésben az a gyakorlat, hogy a frakcióvezető utólag, automatikusan igazolja a hiányzásokat. Az elmúlt 20 évben is alig találni olyan példát, hogy ez ne így lett volna, ebben az országgyűlési ciklusban pedig egyszer sem fordult elő, hogy a frakcióvezető automatikusan utólag ne igazolta volna a hiányzásokat, amelyek meghaladták ezt az arányt. Tehát nem az a kérdés, hogy ezt az arányt mire változtatjuk, hanem az, hogy meg kellene szüntetni azt a gyakorlatot, hogy a frakcióvezető ezeket automatikusan igazolja.

A hiányzások kapcsán el kell mondani - szintén az Országgyűlés méltóságát sértő gyakorlatról van szó -, hogy érdemi vita gyakran ki sem alakul az Országgyűlésben, sőt, nemritkán előfordul, hogy egyetlenegy kormánypárti képviselő sincsen jelen például egy részletes vitában.

(12.20)

Tehát ellenzéki képviselőként úgy kell érvelnünk a módosító javaslatunk mellett, hogy senki nincs az ülésteremben. Ez elfogadhatatlan. Ez a törvényjavaslat ezekre a kérdésekre nem ad megfelelő választ. Nem várható ezekben érdemi változás, ahogy például a lakhatási támogatások ügyében vagy a végkielégítések kapcsán sem.

Úgy gondolom, hogy az általam imént felsoroltak azok, amelyek sértik az Országgyűlés tekintélyét, szemben például Kövér László véleményével, aki legutóbb kétszer is rendre utasította Vona Gábort a "franc" szó használata miatt, mert kocsmai hangvételűnek minősítette azt. Az efféle önkényes minősítések a jövőben e törvény alapján kiegészülhetnek karhatalmi fellépéssel is az ülésteremben, de erről már Farkas Gergely képviselőtársam fog beszélni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik padsoraiból.)

ELNÖK: Ahogy a képviselő asszony bejelentette, a Jobbik következő hozzászólója a vezérszónoki körben Farkas Gergely képviselő úr.

Öné a szó.

FARKAS GERGELY, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A fegyelmezési jogkör elemzése előtt engedjék meg, hogy egy pozitívumot mondjak a törvényjavaslat kapcsán, már csak azért is, mert az előző vezérszónoki felszólalásokban, főképp az MSZP felszólalásában részletesen kitértek erre. Ez pedig a frakcióalakítási jog szigorítása.

Lamperth Mónika képviselőtársam egy focihasonlattal illusztrálta ezt, miszerint az ő véleménye szerint a bajnokság közben változtatták meg a szabályokat. Csak, tisztelt Lamperth képviselőtársam, ebbe a bajnokságba a Demokratikus Koalíció be sem nevezett. Egy olyan bajnokságról beszélünk (Taps a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból.), ahova a Demokratikus Koalíció nem nevezett be. 2010-ben ők nem indultak a választáson, ilyen értelemben nem lehet visszamenőleges hatályú törvényalkotásról beszélni. Ez akkor lenne, hogyha a Demokratikus Koalíció már megalakította volna a saját frakcióját, utána létrehoztuk volna, elfogadta volna a Ház az országgyűlési törvényt, és ez alapján fel lenne oszlatva a Demokratikus Koalíció frakciója. De ez nem így történt, kedves képviselőtársam.

Érdemes kitérni Molnár Csabának, ennek a társaságnak a saját maga által kinevezett frakcióvezetőjének a véleményére, aki mindig a '98-as alkotmánybírósági határozatra hivatkozik, amely azonban két dolgot mond ki. Kimondja, hogy kik alakíthatnak frakciót, kiknek kell biztosítani az Országgyűlésnek a frakcióalakítás jogát. Az egyik egyértelmű: azon pártok, amelyek elindulnak a választásokon, és az 5 százalékot elérik. Ezt a Demokratikus Koalíció nem teljesítette. A másik feltétel, amit szó szerint szeretnék idézni ebből a határozatból: "Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapítja, hogy jelenleg a pártpolitikai alapon szervezett képviselői csoportoknak a frakciókéhoz való jogokkal való felruházására nincs az Országgyűlésnek alkotmányos kötelessége." Úgy gondolom, hogy ez az idézet egyértelműen kimondja, hogy jelen szabályozás szerint nem köteles a pártpolitikai alapon szerveződött képviselőcsoportoknak frakcióval hasonló jogot biztosítani az Országgyűlésnek.

Rátérve ezek után a negatívumokra. Szintén sok szó esett a háznagy szerepéről. Tényleg érdeklődve hallgattam Varga István, a fideszes vezérszónok felszólalását, hátha mond valami indokot amellett, hogy mi is indokolja a háznagy szerepének a bevezetését. Ő azonban indokot nem mondott; amit hangsúlyozott, az a hagyomány, miszerint már régen létezett, 1861 óta ez a tisztség az Országgyűlésben, s ez csak megszüntetésre került, de hogy miért is van erre szükség, arra nem kaptunk magyarázatot.

Gulyás Gergő vezérszónoklatában azt mondta el, hogy a házelnöknek nincs politikai helyettese. Ez tényszerűen nem igaz, ugyanis a házelnöknek ott vannak az alelnökei, köztük a Fidesz- és a KDNP-frakcióból delegált alelnökök, akik politikai helyettesnek is tekinthetők, bármilyen jogkört átruházhat rá a házelnök. Ez tehát nem igaz. Egyébként, hogy ha valaki belegondol itt az elmúlt 22 év országgyűlési működésébe, akkor nem is indokolt a háznagy szerepének az újragondolása, itt nem látunk továbbra se valós indokot. Ráadásul komoly problémákat vet fel és kérdéseket az a cikkely, miszerint nem csak országgyűlési képviselő lehetne háznagy a jelenlegi törvénytervezet szerint. Valljuk be őszintén, ez egy pártpolitikai tisztség lesz, egyértelműen ez alapján fogja megválasztani az Országgyűlésnek a mostani kétharmados többsége. Ebben az esetben viszont játsszunk tiszta lappal, és mi azt mondjuk, hogy csak országgyűlési képviselő lehessen háznagy, úgy gondoljuk, hogy ez így a korrekt. Az erre vonatkozó módosító javaslatunkat be is fogjuk nyújtani.

Térjünk át a fegyelmezési kérdésekre és az elnöki fegyelmi jogkörre.

Jómagam és a Jobbik-frakció álláspontja is az, amit már többen hangoztattak, hogy ez nem indokolt. Az elmúlt 22 évben nem történtek olyan kirívó esetek, amik indokolttá tennék ennek a szigorítását.

De hogy ne csak ellenzéki képviselőtársaim ezen véleményét vagy akár a saját magamét ismételjem, engedjék meg, hogy a saját soraikból a kormánypárti Turi-Kovács Béla képviselőnek az alkotmányügyi bizottsági ülésen tett megjegyzését idézzem, aki azt mondta, hogy mióta képviselő, se nagyobb, se kisebb rendetlenség nem volt a parlamentben, mint most. Ezért szerinte erre a megfontolásra olyan nagyon-nagyon nincs is szükség. Tette ezt a megjegyzését nagyon finoman, óvatosan, ahogy ez az önök részéről várható volt egy kormánypárti törvényjavaslat esetében. De ha már ilyen kritika egyáltalán fel mer merülni az önök fejében, akkor azért elgondolkodtató, hogy tényleg van-e szükség erre a szankcióra.

A konkrét fegyelmezési jogkörök: a szómegvonás, a kizárás és a kivezetés. Mind a hárommal az a legnagyobb probléma, hogy szubjektív ítéletre fog épülni, egyfajta gumiszabály. Alapvetően akármennyire is szeretné azt a házelnök kizárni, a mindenkori házelnök, itt bizony politikai indokok meg fognak jelenni, állandó vita tárgyát fogja képezni egyes szankciók alkalmazása.

Gondoljunk például csak a szómegvonás szankciójára. Itt olyan, jogilag nehezen értelmezhető kifejezések szerepelnek a törvényben, hogy feleslegesen saját vagy más beszédét ismétli. Mi alapján fogjuk azt mondani vagy fogja azt mondani a házelnök, hogy valami felesleges? Honnan tudjuk, hogy azt nem nyomatékosításnak szánja az adott képviselő? Vagy gondoljunk vissza az alaptörvény vitájára, ahol a fideszes, KDNP-s képviselők szinte szóról szóra ugyanazokat a paneleket mondták el. Ebben az esetben, hogyha ez a szabály akkor már élt volna, akkor egy képviselőnek lett volna lehetősége a Fidesz padsoraiból elmondani az álláspontjukat, az összes többi fideszes képviselőtől meg kellett volna vonni a szót.

De az is egy gyakori eset, amikor éppen a kormánypárti előterjesztés expozéját ismétli meg a fideszes vezérszónok, sokszor saját gondolatok híján ugyanazt mondja el más szavakkal. Ilyen esetben is, ha egy következetes házelnökről van szó, akkor bizony meg kell vonni a fideszes képviselőtől a szót.

Úgy gondoljuk, hogy nem szabad megnyitni ezt a kaput, nem szabad itt alkalmazni ezeket a szabályokat, mert óhatatlanul vitákat fog generálni, és óhatatlanul politikai indítékok fognak megjelenni a döntéshozatalban.

Szintén ilyen gumiszabályként szerepel, hogy ha kirívóan sértő kifejezés fog elhangzani a Házban, akkor is a szómegvonást kell alkalmazni. Itt is felmerül a kérdés, hogy hol a határ. Egy "hazaáruló" kifejezés például idesorolható? Úgy gondoljuk, hogy ez sokszor helytálló, de lehet, hogy éppen akár az aktuális elnök, akár elnöklő levezető elnök másképp fogja ezt megítélni, attól függően, hogy éppen az MSZP vagy a Fidesz delegáltja.

Szintén nehezen értelmezhető a súlyos rendzavarás. Mi tartozik ide? Az, hogy zajonganak a képviselők, esetleg fütyülnek, mint ahogy volt már rá példa az MSZP padsoraiból nem olyan régen? Esetleg hangosan tapsolnak? Ezek rendzavarásnak számítanak vagy nem?

Szintén a kizárásnál, kizárás alkalmazásánál is felmerülnek ezek a nehezen mérlegelhető esetek, illetve az is felmerül, hogy itt az Országgyűlés majd kétharmaddal, illetve többséggel dönthet egyes képviselők kizárásáról. Mi a garancia, hogy nem fognak ezzel visszaélni az éppen aktuálisan többségben lévő képviselőpártok frakciói? Ez is egy komoly problémát vet fel.

A kivezetés szintén hasonlóan idesorolható, amely egyébként a gyakorlatban sem kivitelezhető. Mi van, ha éppen a padsorok közepén ül az adott képviselő, a képviselőtársai nem engedik oda a házőrség, az országgyűlési őrség katonáit? Ebben az esetben ez nem kivitelezhető. Ez csak még nagyobb problémát, káoszt fog okozni az adott ülésben, ahelyett, hogy hagynánk, hogy befejeződjön az adott, esetleg sértőnek tartott gyakorlat.

Az egész fegyelmezési jogkör tehát túlzott, felesleges, politikai vitákat fog generálni. Ráadásul azért is tartjuk feleslegesnek, mert az emberek így is, úgy is értesülnek az Országgyűlésben történt eseményekről, le tudják vonni enélkül is a konzekvenciákat, meg tudják ítélni a képviselő cselekedetének a helyességét, helytelenségét, ki tudják alakítani a saját véleményüket, és ez alapján a választásokon majd meghozzák a döntésüket.

Szükségtelennek érezzük ebbe egy politikailag elfogult házelnök beavatkozását, és például olyan abszurd eseteknek is a megvalósítását, hogy valakit jogtalanul vezetnek ki az Országgyűlésből, ország-világ előtt megalázzák, és a mostani törvényjavaslat szerint, ha kiderül egy hét múlva, hogy ez éppen jogtalan volt, akkor elrendelik annak jegyzőkönyvbe foglalását. Egy kicsit aránytalannak érezzük a két oldalt, hogy ország-világ előtt megaláznak egy képviselőt, emberek milliói fogják azt látni, hogy kiráncigálják a padsorok közül, majd pedig ellentételezésként, amikor kiderült, hogy ez jogtalan volt, akkor a jegyzőkönyvbe ezt belefoglalják, és ezzel érje be a sértett képviselő.

(12.30)

Szeretnék még nagyon röviden beszélni a bizottságokat érintő kérdésekről, ugyanis itt is nagyon nagy visszásságokat olvashatunk a törvényben. Egyrészt a 2. § így fogalmaz: összehangolja az országgyűlési bizottságok működését a házelnök. Kérdezem azt, hogy mivel hangolja össze, ugyanis a plenáris üléssel rendre nem sikerül. Nekem most például bizottsági ülésem lenne, de ezen törvény vitája miatt nem tudok ott lenni, és ez rendszeres. Hallhattuk már itt az alkotmányügyi bizottsági ülések tarthatatlan állapotát, és ez rendszeres, hogy a plenáris ülés és a bizottsági ülések egyszerre vannak, és egy képviselő, aki mindkét helyen szeretne jelen lenni, a munkában részt venni, ezt értelemszerűen nem tudja teljesíteni. Ez egy olyan dolog, amit sürgősen orvosolni kellene.

Szintén orvosolni kellene a bizottsági hiányzásokat is, konkrétan ezeknek az eltörlésére lenne szükség, ezeknek a tiltását kellene kimondani, amely ügyben egyébként Alkotmánybírósághoz is fordultunk, mert úgy érezzük, hogy ez sérti az adott képviselők és egyben a választópolgárok jogait. Ugyanis egy választópolgár annak a képviselőnek adott felhatalmazást az érdekeinek a képviseletére, akire szavazott, és itt meg sokszor a helyettesítés okán előfordul az, hogy akár más pártok képviselői szavaznak az adott hiányzó képviselő mellett, arról nem is beszélve, hogy az adott képviselő úgy ad felhatalmazást a bizottságban való helyettesítésére, hogy sokszor azt se tudja, hogy milyen témaköröket fog megtárgyalni, hogyan változik meg a napirend, milyen módosító javaslatokat fognak benyújtani.

Összességében az országgyűlési munka javítása szempontjából nagyon minimális és szerény előrelépés történik, annál több visszás, zavart okozó dolog kerül bele ebbe az új törvényjavaslatba, és nagyon sok mindennel nem foglalkozik ez a törvény, amivel viszont kellene, és amire néhány példát én már említettem, illetve még néhány példát fog majd az utánam következő Gaudi-Nagy Tamás is említeni. Összességében ezek miatt tehát nem tudjuk támogatni ezen törvényjavaslatot.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Következik a Jobbik harmadik hozzászólója a vezérszónoki körben, Gaudi-Nagy Tamás képviselő úr. (Jelzésre:) A képviselő úrnak a kártyája nincs bedugva a gépébe. Annyit hadd kérjek...

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről (Hangosítás nélkül): És akkor itt most nem tudok beszélni? (Közbeszólások: Tudsz, csak nem halljuk! - Vigyázz, mert kivisznek!)

ELNÖK: Nincs itt ön most éppen ebben a pillanatban.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről (Hangosítás nélkül): Máris megteszteljük a rendszert, egy pillanat türelmet... (Derültség. - A képviselő lemegy a pulpitusról, és behelyezi a kártyáját a kártyaolvasóba. - Közbeszólás: Megy az idő, Tamás!)

ELNÖK: Lám-lám, milyen egyszerű fegyelmezni a képviselőket, nem kell ehhez... (Közbeszólások.) Megnyugtatom a képviselő urat, hogy én a múltkor nem vezethettem ülést addig, amíg a kártyám nem volt a helyén, pedig esküszöm, itt voltam, és a mikrofonom is be volt kapcsolva.

Akkor most folytathatja, 9 perc 7 másodperce van. Öné a szó.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ott folytatom, ahol Farkas Gergely, illetve Dúró Dóra képviselőtársaim lényegében abbahagyták.

Azt a felütést hallottuk az ő szavaikból az Országgyűlésről szóló törvény vitája kapcsán, hogy igazából egy testre szabott törvényt, egy, a Fidesz testére szabott törvényt találunk, másrészt pedig azt mondták a kritikájukban, amit én fel szeretnék erősíteni, hogy nem látjuk azt az áttörést, amit egyébként az országgyűlési képviselői munkánk során mi, újdonsült képviselők sokszor bosszantó, a munkánkat akadályozó körülményként élünk meg. Tehát a reform nem egy, a modern követelményeknek megfelelő, hagyományos gyökerekből táplálkozó irányba halad, hanem egy olyan koncentrált túlhatalmat eredményez a házelnök kezében, amellyel, attól tartunk, sajnos nem fog majd jól sáfárkodni. Olyan mértékű hatalomkoncentrációt tesz a házelnök kezébe, akár a funkciókinevezési szabályrendszerrel, akár pedig a fegyelmezési jogkörök és a szankcionálási jogkörök alkalmazásával, hogy még a legtisztább lelkületű, kezű gondolkodó is megremeg ettől a súlytól. Mi féltjük Kövér Lászlót, hogy ha ilyen pozícióra lehetőséget nyitunk, hogy akár adott esetben bármely képviselőtársunk vehemensebb..., mi vállaljuk azt, nemzeti radikálisok, hogy mindig egy kicsit jobban odatesszük érzelmileg, indulatilag is a felszólalásaink mögé magunkat, és rengetegszer éljük meg, mondta Dúró Dóra képviselőtársam is, hogy még frakcióvezetői felszólalás közben is arra vetemedett Kövér László, hogy itt tartalom szerint minősítse és rendreutasítsa Vona Gábor frakcióvezetőt. Mi fog történni akkor a Házban, tisztelt képviselőtársaim, ha gyakorlatilag ezt követően nem a kedves szakértőink fognak ott ülni a Jobbik-frakció mögött, hanem ott áll majd a házőrség állig felfegyverzett kommandója (Derültség a kormánypártok soraiban.), és bárkire rámutat Kövér László házelnök úr, és azt mondja, hogy kérem szépen, úgy hallotta, hogy Gaudi-Nagy Tamás fizikailag fenyegette, mondjuk, Mesterházy Attilát, mondjuk, már majdnem volt egy ilyen eset (Derültség a kormánypártok soraiban.), de akkor csak szemétládának neveztem, teljesen jogosan, de egyébként...

ELNÖK: Képviselő úr! (Gulyás Gergely: Ugye-ugye?)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: ...én nem gondolom azt, hogy...

ELNÖK: Kérem szépen, hogy a vezérszónoki körben is...

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tessék, máris! (Derültség a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: ...tartsa magát...

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Hát erről beszélek, tisztelt képviselőtársaim...

ELNÖK: ...a kulturált...

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: ...hogy itt ilyen házelnöki önkények...

ELNÖK: ...megszólalási módhoz.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Igen?

ELNÖK: Csak megbeszéltük. Elmondtam.

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Jó. Rendben. Tehát pontosan erről beszélek, hogy a szabad képviselői munka korlátait inkább minimalizálni kellene és nem növelni.

Tehát a képviselők arra tesznek esküt és arra tesznek vállalást, amikor megválasztják őket vagy kampányolnak, hogy egy elég határozott vonalvezetéssel képviselik a legjobb tudásuk szerint azokat, akik rájuk, arra a politikai formációra szavaztak, és ebben a munkájukban a saját stílusuknak, érzéküknek megfelelően, nyilván a Ház méltóságának tiszteletben tartásával dolgoznak. De azért, azt gondolom, nem jó irányú jel az, ami már, mondom, ezeket a bizonyos hatalomkoncentrációs lehetőségeket személyében is veszélyessé teszi, hogy például az én korábbi parlamenti asszisztensemet a házelnök úr egy közterületi rendezvényen tett állítólagos, nem is tisztázott kijelentései miatt kitiltotta a Házból, és azt mondta, hogy a mai napig ő nem léphet be például, és ennek semmilyen érdemi okát nem adta, nem volt tényállásfeltárás, nem volt ennek következményeképpen meghallgatás, nem biztosítottak lehetőséget arra, és például egy önkényes intézkedés most már több mint egy éve fennáll. Tehát ez számomra elfogadhatatlan, és jogászként meg az, hogy a magyar közjogi hagyomány szellemével is ellenkezik ez a fajta erőteljes rendfenntartó és akár darabont erőket is figyelembe vevő vagy felhasználó politikai törekvés.

Még a Tisza-kormány idején történt, ezt már a tavaly decemberi házszabály-módosítás kapcsán elmondtuk, de röviden idézzük fel, hogy 1902-ben épült ez a csodaszép Országház, majd két évre rá hatalmas politikai vita tombolt a '67-es és a '48-as pártok között, és a '48-asok sokszor nyúltak kicsit a keményebb ellenállás eszközei felé, és ennek megtörése érdekében a Tisza-kormány úgy döntött az ominózus zsebkendőszavazással, hogy "ebből most már elég" jelszóra felemelte a zsebkendőjét az akkori, harminc éve uralkodó Szabadelvű Párt vezetője, és azt mondta, hogy kérem szépen, most egy olyan házszabály-módosítást megcsinálunk, puccsszerűen, házszabályellenesen, amellyel az ellenzéki felszólalásokat, az ellenzéki mozgásteret szinte minimálisra korlátozzuk. Ezt követően az ellenzék kivonult a Házból, másnap reggel visszatért, ahol a parlamenti rendfenntartó szolganépet szétverte, elkergette, majd a hevületükben még egy kicsit továbbmenve ezt a szép parlamenti berendezést is némiképpen összetörték, ezzel fejezték ki azt, hogy bizony, számukra elfogadhatatlan, ami zajlik. Utána egyébként választást írtak ki, és az ellenzék megnyerte a választásokat, a Szabadelvű Párt belebukott ebbe az egészbe, majd pedig jött a rendkívüli időszak, amikor gyakorlatilag hat éven keresztül nem volt Országgyűlés, mert a császár úgy gondolta, hogy ez már sok, ne kellemetlenkedjenek a magyarok ennyi ideig. Tehát én úgy gondolom, hogy nem így szabad felfogni, nem ez a nyomvezetés az, amit követni kell. Egyébként 1848 és 1913 között nem volt a magyar közjogi rendszerben ilyen, úgynevezett fegyelmező, rendfenntartó elem. Annyi volt korábban, utánanéztünk ennek a házszabály-módosításokban, hogy rendreutasítás, és amennyiben tarthatatlanná válik a helyzet a kialakult vitában, akkor az elnök felfüggeszti az ülésvezetést, de olyannal senkit nem fenyegettek 1913-ig, hogy gyakorlatilag fizikailag is kitiltják a teremből, éppen aznapra, vagy megtiltják a visszalépését, a visszatérését. Ezek, úgy gondolom, mind-mind elfogadhatatlan, önkényes intézkedések.

Szeretnék még egy intézményről beszélni, ami viszont fájóan hiányzik a törvényjavaslatból, és ebben nem értem a kétharmados erő megingását, és nagyon bízom benne, hogy a törvényjavaslat vitája során sikerül majd a módosító javaslataink közül jó párról megértetni és elfogadtatni a kormánytöbbséggel, hogy azok jók és helyesek. Felmutatom illusztrálásul, csak egy részét mutatom azon módosító javaslataimnak (Felmutatja.), amelyek már elkészültek, és amelyek most már benyújtás alatt állnak. Az egyik például azon úgynevezett lex Gyurcsány törvényjavaslatnak az újra benyújtása, amely röviden arról szól, hogy fogadkozott a kormány nagyon, több kérdésemre, még azonnali kérdésemre is Rétvári Bence államtitkár úr 2010 szeptemberében azt válaszolta, hogy ez valóban tűrhetetlen, hogy országgyűlési vizsgálóbizottság előtt az idézett személy, különösen, ha országgyűlési képviselő, nem jelenik meg, ez nem maradhat következmény nélkül.

(12.40)

Én segítettem ezen a kérdésen, és aznap be is nyújtottam a büntető törvénykönyv módosítására irányuló javaslatomat, hogy országgyűlési bizottság munkájának akadályozása címmel vezessünk be egy törvényi tényállást, sújtsuk börtönnel azt az országgyűlési képviselőt, aki nem jelenik meg országgyűlési képviselői vizsgálóbizottság előtt idézésre. Gyurcsány Ferenc és Szilvásy György ilyet tettek a 2006. őszi vizsgálóbizottság idézésére, dacosan és szemtelenül nemet mondtak, és ennek nem volt semmilyen következménye. Én benyújtottam ezt a Ház elé, tárgysorozatba már nem vette a kétharmados többség, az volt az indokolás, hogy majd, amikor egy komplex szabályozás következik el - ez elkövetkezett, íme, itt van -, akkor majd a Ház elé kerül.

Mit olvasunk most a törvényben? Milyen szankciója lesz annak, hogyha valaki nem jelenik meg egy vizsgálóbizottság előtt? Hatalmas felelősség és idegösszeomlás terhére fog jutni, ugyanis felolvassa a házelnök az ülésen ezt a szörnyű cselekedet, és ennyi. Ehhez képest én azt javaslom most is, hogy aki nem országgyűlési képviselő, az két év börtönnel, aki képviselőként tesz ilyet, három év börtönbüntetéssel feleljen azért, ha nem jelenik meg ezen a vizsgálóbizottsági ülésen. Ezt lehet vitatni, lehet nem szeretni, de szerintem ez egy nyílt beszéd.

Egyébként, hogy mennyire nem működnek az elmúlt 8 év vizsgálóbizottságai, most olvastam egy összeállítást erről, hogy némelyik egy félórás ülés után ki is múlt, tehát igazából nem működnek az elszámoltató bizottságok. Remélem, hogy a Fideszben nem az munkál, hogy esetleg a saját elszámoltatása elé kívánna akadályokat állítani. Tehát álljon mindenki nyíltan az elébe, hogyha bárki az Országgyűlés ellenőrző funkcióját szeretné teljesíteni. Egyébként ez is gyengül ezzel a törvényjavaslattal, erről majd több felszólalónk fog később szólni, vajon miért van az, hogy az Országgyűlésnek nemcsak törvényalkotói hatásköre van, hanem ellenőrző hatásköre, és ezt az ellenőrző hatáskört nem megszorítani, hanem kiteljesíteni, segíteni kellene.

Rengeteg téma van még, amiről majd az általános vitában nyilván munkatársaim hozzá fognak szólni. A háznagyi funkcióval kapcsolatban annyit mindenképpen meg kell jegyezzek, hogy itt mindenképpen ki kéne kötni azt, amit mi mindig szeretnénk kikötni a közélet összes szereplőjére, hogy igenis, ne lehessenek olyanok, akik az elmúlt önkényuralmi időszakban tisztséget töltöttek be, tehát már zárjuk ki elvileg is a lehetőségét annak, hogy egy régi ejtőernyős elvtárs (Az elnök csenget.) előkerüljön. A többi részletet majd a kollégáim fogják elmondani, de így, ebben a formájában ez a javaslat számunkra nem elfogadható.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Az LMP képviselőcsoportja következik a vezérszónoki körben. Hárman osztották meg egymást közt a szónoklás lehetőségét, elsőként megadom a lehetőséget Szilágyi Péter képviselő úrnak. Öné a szó.

SZILÁGYI PÉTER, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm a szót. Az egyik közjoggal foglalkozó blog feltett egy kérdést, hogy mire jó a parlamenti törvény. Mi is megkérdeztük magunktól ezt a kérdést, és bizony arra a következtetésre kellett jutnunk, hogy ez a törvény arra jó, hogy egy gumicsontot adjon a közjog iránt érdeklődők számára, hogy elterelje a figyelmet arról a szégyenteljes jogalkotásról, ami decemberben folyt a Házon belül.

Amikor a Lehet Más a Politika 2010 májusában az Országgyűlésbe került, mi úgy gondoltuk, hogy a parlamentnek nem egy szűk és zárt csoportok által diktált törvényhozást kell lefolytatnia a parlamentben, hanem a közügyekért érdeklődő állampolgárokat be kell vonni, azok csoportjait be kell vonni a törvényalkotás folyamatába, és így lehet visszaadni a törvényhozás tekintélyét, amelyet már rég elvesztett az elmúlt húsz évben. Úgy gondoltuk, hogy olyan új hangokat, olyan új eszközöket kell a parlamentnek magáévá tennie, olyan új beszédmódot kell megvalósítani a parlamentben, amely a XXI. század Magyarországára is kihatással van, kihatással van arra, hogy az állampolgárok újra elkezdjenek érdeklődni a politika iránt. De amit önök műveltek az elmúlt másfél-két évben, az a parlamentarizmusnak a meggyalázása meggyőződésünk szerint.

Úgy gondoljuk, hogy a parlamenti képviselők feladata az, hogy elmagyarázzák az egyes közpolitikai döntéseket, elmagyarázzák gombnyomásuk okait, elmondják, hogy mit miért mondtak az Országgyűlésben - de ehelyett mit látunk? Kamerák elől lélekvesztve elfutó képviselőket, szemlesütve gombot nyomó képviselőket, teljes mértékben hiányzik az Országgyűlésből az, amit egyéni képviselői felelősségnek hívhatunk. Úgy gondolom, már ezzel is nagyon komoly sebet kapott a parlamentarizmus, és akkor még nem is beszéltem arról, amit önök az elmúlt másfél év folyamán a zárószavazás előtti módosítókkal kapcsolatosan műveltek.

Úgy gondolom, amikor szó volt arról, hogy egy parlamenti törvény fog a Ház elé kerülni, számos ember számára reményt adott arra nézve, hogy önök is felismerték ennek a gyakorlatnak a tarthatatlanságát, és megpróbálják orvosolni azokat a problémákat, amelyekre az ellenzéki pártok közül számosan felhívták az önök figyelmét. Csalódnunk kellett, mert nem nyúltak hozzá azokhoz az égető kérdésekhez, amelyek lehetővé fogják tenni az önök számára, hogy évente 24-szer egy nap alatt bármit átverjenek az Országgyűlésen. Igen, 24-szer, ugyanis időszakonként 6-szor, és ez a rendkívüli ülésszakokra is vonatkozik, tehát 24-szer fogják tudni önök ezt megtenni.

Úgy gondolom, hogy ez az egyik, a másik nagyon fontos kérdés, hogy önök nagyon erősen próbálták korlátozni az ellenzéki felszólalásokat a nagy törvényhozási dömping során a múlt év novemberében-decemberében, amikor jóformán minden egyes törvényjavaslatot időkeretben kellett tárgyalnunk, és nem adták meg a lehetőséget arra, hogy az ellenzék kifejtse a véleményét. Én úgy gondolom, hogy ezekről a kérdésekről kell elsősorban beszélni ennek a törvénynek a vitája kapcsán is, és arról kell beszélni, hogy önök milyen ellenőrző szerepet, milyen szerepet kívánnak a parlamentnek adni a jövőre nézve.

Nem gondolom egyébként célravezetőnek azt, hogy egy parlament működésére ciklus közben próbálnak meg egy új törvényt bevezetni. Én úgy gondolom, hogy mindenképpen hozzátartozna a jogbiztonsághoz az, hogy a következő ciklusban megalakuló parlamentre vonatkozna az új törvény, azonban elképedéssel olvastuk azt, hogy a 2014-es ciklustól kezdődő parlamentben nem lesz kötelező a vizsgálóbizottságok felállítása akkor sem, hogyha ezt a képviselők egyötöde kéri.

Azt szeretném önöktől kérdezni, hogy milyen félnivalójuk van. Miért gondolják azt, hogy adminisztratív eszközökkel kell elnyomni annak a lehetőségét, hogy az ebben a ciklusban elkövetett visszaéléseket a következő parlament kivizsgálhassa. Én úgy gondolom, hogy meg kell erősíteni a parlament ellenőrző szerepét, és most nem ebbe az irányba haladunk.

A jelenlegi Házszabály is tartalmaz a vizsgálóbizottságokra nézve egy olyan kitételt, amelynek folyamán teljes mértékben lehetetlenné vált a politikai vita a vizsgálóbizottságok felállítása kapcsán. Nonszensznek tartom azt, hogy nem lehet módosító javaslatot benyújtani a vizsgálóbizottság elnevezésére és a vizsgálandó tárgykörökre nézve, hiszen pontosan ebben rejlik egy vizsgálóbizottság politikai ereje, hogy már a felállítása során is politikai érdekek csapnak össze. Úgy gondolom, hogy ezt a rendelkezést mindenképpen ki kell venni a törvényből.

Most szeretnék áttérni a fegyelmi jogkörre, és itt némileg árnyaltabb álláspontot fogunk elfoglalni, mert úgy gondoljuk, nagyon szükséges volt, hogy végre a Házszabály, illetve a törvény foglalkozzon ezzel a kérdéssel. Már ebben a ciklusban is nagyon aggályos jeleket láttunk arra nézve, hogy a házelnöknek nincsen megfelelő jogosítványa arra nézve, hogy egy esetlegesen mások személyét és mások akármilyen mivoltában történő személyét sértő kifejezések elhangozhattak érdemi szankcionálási lehetőségek nélkül. Azonban úgy gondoljuk, hogy itt nem a szankcióban rejlik elsősorban a lehetőség, ebben mi sokkal inkább veszélyt érzünk, hiszen az elnöknek olyan széles körű mérlegelési jogköre lesz, ami mindenképpen esélyt teremthet arra, hogy az egyéni képviselői szabadságot korlátozza. Gondoljunk arra az esetre, amikor Novák Előd képviselőtársam az egyházügyi törvény záróvitájában Fónagy államtitkár úrral eléggé személyét megalázó módon szólt hozzá. Én úgy gondolom, hogy abban a konkrét esetben az a dolog nagyon jól helyre lett téve, amikor nem kellett fegyelmi eszközökkel, nem kellett kivezettetéssel és különböző fenyegetésekkel a jobbikos képviselőt rendre utasítani, hanem itt egy intelligens vita keretében, én úgy gondolom, hogy meggyőzően le tudott zárulni ez az eset.

Lenne még egy kérdésem a szankciókkal kapcsolatosan. Láttam, hogy a mentelmi bizottság szerepe ki fog bővülni, és mostantól már fegyelmi bizottság is lesz, és mint ilyen bizottság fog dönteni a bírság mértékéről. A javaslat csak egy maximális pénzbüntetést határoz meg, egy egyhavi tiszteletdíjat, amire egy képviselő büntethető lesz. Azt szeretném megkérdezni az előterjesztőktől, hogy a bizottság, egy politikai bizottság milyen szempont szerint fogja mérlegelni azt, hogy egy adott képviselő adott tevékenysége pontosan mekkora büntetést érdemel.

(12.50)

Én úgy gondolom, hogy egy politikai testület ilyen döntést felelősségteljesen nem hozhat meg.

Több képviselőtársam említette már a mentelmi jog kérdését is. Mi a tavalyi év során beadtunk egy törvénymódosítást a tekintetben, hogy véleményünk szerint is szükséges a mentelmi jog újraszabályozása. Árnyaltabb a véleményünk a Jobbiknál, és úgy gondoljuk, hogy szükséges a mentelmi jog egyfajta korlátozása, hiszen nem csupán a korrupcióellenes küzdelem vagy nem csupán az igazságérzet mondatja azt az átlag állampolgárokkal, hogy számos esetben csak politikai és egyéb megfontolások alapján dönt a Ház a mentelmi jog felfüggesztéséről, hanem az Európa Tanács keretében működő GRECO, a korrupcióellenes országok csoportja ajánlásában is azt fogalmazta meg, hogy szükséges egy olyan objektív kritériumhoz kötni a mentelmi jog felfüggesztését, ami alapján utána az Országgyűlés megfelelően, politikai és egyéb szubjektív szempontok nélkül tud határozni.

Mi úgy gondoltuk, hogy itt ketté kell venni a képviselőket érintő mentelmi jogok kapcsán a cselekményeket, és úgy gondoljuk, hogy csak abban az esetben járjon mentelmi jog a képviselőknek, hogyha olyan cselekménye miatt indul ellene eljárás, amelyet képviselői tevékenységével összefüggésben követett el. Egyáltalán nem gondoljuk célravezetőnek azt, hogy ha a szomszéd engem beperel, akkor engem ennek kapcsán megillessen a mentelmi jogom, hiszen itt nincs meg az a politikai kockázat, ami által engem mint országgyűlési képviselőt kívánnának korlátozni.

Én úgy gondolom, hogy érdemes elgondolkodni azon, és újra benyújtottuk ezt a javaslatunkat módosító formájában, hogy itt le kell szűkíteni a mentelmi jogot, hogy megfelelő objektív mérce alapján tudjon dönteni a mentelmi bizottság javaslatáról az Országgyűlés.

Szintén a mentelmi joghoz kapcsolódik az is, hogy fájóan hiányzik a jogorvoslat lehetősége. Az LMP javaslata megteremtené a lehetőséget arra nézve, hogy a képviselő a döntés után az Alkotmánybírósághoz forduljon. Úgy gondoljuk, hogy itt is szükséges megteremteni ezt az általános jogorvoslati lehetőséget, amelyeket egyébként más állampolgárok más esetekből kifolyólag igénybe tudnak venni.

További szempontot a mentelmi joghoz nem kívánok jelenleg ismertetni, majd az általános vitában.

Amire mindenképpen szeretnék kitérni, az a javadalmazás kérdése. Itt szeretnék először is egy dicséretet mondani a kormánypárti képviselők felé, no nem a javadalmazás tekintetében elsősorban, hanem a vagyonnyilatkozatok átláthatóvá tétele kapcsán. Ugyanis örömmel láttuk azt, hogy elfogadták azt az LMP-s korábbi önálló indítványt, amely lehetővé teszi azt, hogy a képviselő által a mandátuma alatt leadott valamennyi vagyonnyilatkozat szerepelhessen a parlament honlapján lévő adatlapján. Én úgy gondolom, hogy ez mindenképpen egy örvendetes fejlemény, és bízom benne, hogy az LMP által javasolt módosító volt önökre erre nézve ihletéssel.

Ugyanakkor azt én is feltétlenül el szeretném mondani még a javadalmazással kapcsolatosan, hogy bár megpróbálták önök a bizottsági helyettesítés kérdését szabályozni, azonban úgy gondolom, hogy egyáltalán nem megfelelő mértékben, ugyanis itt nem csupán adminisztratív kérdésről van szó, itt arról is szó van, hogy a bizottságokban dőlnek el nagyon fontos módosító indítványok, és én úgy gondolom, hogy egy képviselőnek kell vállalni azt a felelősséget, hogyha esetleg a hiányzása miatt nem tud a pártja álláspontja érvényesülni. Mi mindenképpen szeretnénk ezt a pontot megváltoztatni ebben a törvényben.

Végezetül szeretném az önök figyelmébe ajánlani azt a házszabály-módosítást, aminek a napirendre vételét önök tegnap leszavazták. Ebben, úgy vélem, hogy a legfontosabb és a legproblémásabb kérdésre próbáltunk rávilágítani, ez pedig a zárószavazások előtti módosító intézménye.

Én úgy gondolom, hogy önöknek is be kell látni, hogy nonszensz, amit műveltek az elmúlt időszakban. Sokkal átláthatóbbá kell tenni annak a rendszerét, hogy ha egy olyan méltányolandó körülmény történik, ami indokolttá teszi a zárószavazás előtti módosító használatát, erre legyenek meg azok a garanciák, hogy nem különböző érdekcsoportok fogják ezt önöknek tollba mondani, hanem igenis legyen meg a lehetőség minden egyes képviselőnek, minden egyes frakciónak arra, hogy érdemben fel tudjon készülni ezekre.

Még nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy megjelenjen a szakmaiság ebben a tekintetben, mármint a zárószavazások előtti módosítók tekintetében, hiszen jelenleg az első helyen kijelölt bizottságnak nem kell tárgyalnia a zárószavazás előtti módosítót. Mi mindenképpen megteremtenénk ennek a lehetőségét.

A törvényjavaslattal kapcsolatos további részeket képviselőtársaim fogják ismertetni. Köszönöm a figyelmüket. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Köszönjük szépen, képviselő úr. Az LMP vezérszónoki körében a frakció álláspontjának ismertetését Schiffer András képviselő úr folytatja.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban sajnálatos az, hogy itt az országgyűlési őrség, háznagy és különböző egyéb ilyen egzotikus elnevezések elvonják a figyelmet a lényegről. Bár kétségtelen, hogy itt az országgyűlési elnök helyettesítése igencsak időszerű, hiszen például nem teljesen szabályozott, hogy ha az Országgyűlés elnökének, mondjuk, holnap át kell vennie az ideiglenes köztársasági elnöki funkciót véletlenül, akkor a házelnöki posztot a hatályos szabályozás szerint melyik alelnök fogja betölteni.

De a lényegre térve: én szeretném azt a pontot egy kicsit kihangsúlyozni a törvényjavaslat vitájában, ami, azt gondolom, hogy a kulcsa annak, hogy az Országgyűlés betöltse a rendeltetését, nem pusztán közjogi értelemben, hanem morális értelemben is az ország működésében. Szerintem a kulcskérdés az, hogy egyébként a magyar polgárok, a választópolgárok sokasága mennyire van bizalommal a legfőbb népképviseleti szerv iránt, mennyire hisznek abban, hogy az Országgyűlés munkája valóban kifejezi a választópolgárok akaratát.

Ebben a tekintetben a szabályozásnak két vonatkozása az, ami elengedhetetlenül fontos. Az egyik az összeférhetetlenség kérdése. Hiszen amennyiben jól van szabályozva az összeférhetetlenség a politikusok esetében, akkor méltán bíznak abban a választópolgárok, hogy nem különböző sunyi gazdasági érdekcsoportok kijáró tevékenysége zajlik a parlamentben, hanem valóban az állampolgári akaratot képviselik az állampolgárok által választott képviselők.

A másik nagyon fontos kérdés pedig a parlament működésének a nyilvánossága. Hiszen egy mediatizált társadalomban az, hogy a választópolgárok mit fognak föl, mit értenek meg a parlament működéséből, az, tetszik, nem tetszik, de döntő mértékben múlik a médián, ami ma már nem kizárólag az írott sajtót és nem is pusztán csak a hagyományos elektronikus médiát jelenti. Éppen ezért ha azt kívánjuk, hogy térjen vissza az állampolgárok bizalma a demokratikus intézményrendszerben, akkor nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a szabályozásnak a fontosságát.

Az összeférhetetlenség esetében azért én szeretnék emlékeztetni arra, hogy ezzel kapcsolatban világlik meg legjobban, hogy az elmúlt húsz év politikai elitje miféle hazug, képmutató játékot játszott. Az összeférhetetlenség dolgában érhető tetten leginkább a politikai elitnek a kétszínűsége, itt érhető tetten leginkább az, hogy az éppen aktuális üléspont határozta meg az álláspontot. Ennek nagyon szép felvezetője volt az, hogy például a szocialista vezérszónok, Lamperth Mónika Sólyom-idézettel kezdte és zárta beszédét. Nem hallottam, hogy Sólyom László elnöksége alatt olyan túl gyakran idézték volna őt a szocialisták.

Emlékeztetnék arra, hogy az összeférhetetlenséggel kapcsolatosan ma legélesebb vita, a polgármesteri és a képviselői tisztség összeférhetetlensége akkor keletkezett '94-ben, amikor a frissen győztes és még kormányt sem alakított szocialisták hirtelen a túl sok polgármesterre megszüntették az összeférhetetlenséget. Hasonló következetlenségek természetesen a jelenlegi törvényjavaslatban is adódnak, hiszen a Fidesz, miközben nagyon helyesen kimondja azt, hogy kormányhivatalt vezető kormánymegbízott nem lehet képviselő, egyetértünk. Miért nem lehet ezt most bevezetni? Talán csak nem azért, mert félnek attól, hogy az egzisztencia elvesztése miatt talán veszélybe kerül a kétharmados többség?

Az lenne a tisztességes, hogyha ezeket a nagyon előremutató szabályokat már most alkalmaznák, már most megszüntetnék azt a szégyent, hogy tipikusan köztisztviselői feladatokat kifizetőhelyként felhasználva képviselőknek adnak oda. Erre nem volt példa egyébként az első parlamenti ciklusban, hogy képviselők látnak el különböző kormánybiztosi, kormánymegbízotti hivatalokat. Az lenne a derék dolog, hogyha most megmondanák a saját képviselőtársaiknak, hogy most válasszanak, főispánok lesznek-e vagy parlamenti képviselők.

Egyébként az összeférhetetlenség dolgában nagyon sok előremutató szabály van, de szeretném azért azt is jelezni, hogy igazán derekas munkát akkor végezne az előterjesztő, hogyha itt a képviselői jogállás szabályozásánál is érvényesítené azt, ami nagyon sok miniszterelnöki szózatban elhangzott, hogy ki az off-shore lovagokkal a politikából.

(13.00)

Nincsen szabály arra, hogy ne csak állami-önkormányzati tulajdonú cégben ne legyen részes vagy éppen vezető állású egy parlamenti képviselő, hanem legyen összeférhetetlen az is, hogyha egy parlamenti képviselőnek a vagyontörvény alapján átláthatatlannak minősülő érdekeltsége van különböző cégekben. Nem szabad megengedni, hogy a legfőbb politikai döntéseket olyanok hozzák, akik érdekeltek különböző sötét, átláthatatlan hátterű, különböző off-shore paradicsomokba mutató gazdasági társaságokban.

És természetesen fontos lenne az is, hogy az összeférhetetlenségi szabályozásnál ne pusztán csak az állami-önkormányzati tulajdonú cégekre koncentráljunk, hanem a közvetett, tehát az állami-önkormányzati cégek által alapított gazdasági társaságokra, gazdálkodó szervezetekre is.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Az Országgyűlés nyilvánossága tekintetében én csak szeretnék arra utalni, hogy született egy politikai megállapodás a ciklus kezdetén, amit a Fidesz-KDNP felrúgott. Ez a politikai megállapodás arról szólt az öt frakció között, hogy azon lesz az öt frakció, hogy helyrehozza azt, ami az elmúlt ciklusban történt, amikor az elmúlt ciklusban például a parlamenti folyosón korlátozták a sajtómunkások mozgását. Ehhez képest visszalépés történt.

Én értem azt, hogy itt a parlamenti ülésteremben is lehetnek olyan érdekek, például akár államtitok, szolgálati titok, magántitok egy-egy képviselő laptopján, telefonján, amit nem célszerű, hogyha mondjuk, a kamerák látnak, de mindezen kívül nincsen ésszerű szabály arra, hogy olyan jelenetek történjenek meg a parlamentben, illetve a parlament körül, mint ami az Index riportereivel történt decemberben, és nincs ésszerű magyarázat arra, hogy a sajtómunkások, az internetes videokészítők mozgását az ülésteremben korlátozzák.

Nincs ok arra, hogy ne térjen vissza az a gyakorlat, ami az első ciklusban jellemző volt, hogy igenis életképeket lehet közölni, azzal is lehet informálni a választópolgárokat, hogy egyébként az ülésteremben pontosan mi zajlik. Igenis a választópolgárra tartozik az, hogy a szónokokon kívül milyen diskurzus zajlik még a parlamentben; kik azok a képviselők, akik rendszeresen hiányoznak; kik azok a képviselők, akik rendszeresen zavarják, mondjuk, a parlamenti üléseket. Ennek a nyilvánosságát csak akkor lehet megteremteni, hogyha szabad a sajtó mozgása az Országgyűlésben.

Az a szabály pedig, ami a törvénytervezetben korlátozza a képviselők, illetve a képviselőcsoportok tájékoztatási szabadságát, hogy kizárólag az Országgyűlés tevékenységével kapcsolatban lehet a sajtót tájékoztatni, egész egyszerűen felháborító. Parlamenti képviselő az Országgyűlés épületében arról tájékoztatja a nyilvánosságot, amiről akarja. Ezek a korlátozó szabályok durván korlátozzák a demokratikus közvéleményt. Meg kell érteni azt, hogy mindaz a csatorna, amit a képviselő talál a nyilvánossághoz akkor, amikor kiáll egy sajtótájékoztatóra, akár a folyosón, akár egy sajtóteremben, mind pedig az a csatorna, amit egy videoriporter, egy tévékamera, egy újságíró épít ki a nyilvánosság és a parlament ülésterme között, létfontosságú bármely parlamenti képviselőnek és az Országgyűlés egészének, annak érdekében, hogy az állampolgárok valósnak lássák azt, amit egyébként a hírekben látnak.

Én egyébként éppen az aktanyilvánosság dolgában elmondtam azt, hogy a legnagyobb problémának ma Magyarországon a demokráciadeficit mellett azt tartom, hogy 20 éve rögzült az emberekben az a hiedelem, hogy a magyar politikában semmi sem az, aminek látszik. Ezt az érzetet erősíti meg az, hogyha a nyilvánosságot, és itt gondolok az új médiumok mozgásszabadságára is, az Országgyűlésben korlátozzuk. Lehet ésszerű korlátokat építeni, de ráadásul ez nem az országgyűlési törvénybe való szabályozás. Az országgyűlési törvényben deklarálni kell a különböző média-tartalomszolgáltatók mozgásszabadságát, és nem szabad megtenni, nincs alkotmányos alap arra, hogy a parlamenti képviselők tájékoztatási szabadságát az országgyűlési törvény korlátozza.

Ami a képviselők birtokában lévő titkok védelmét illeti, én azt gondolom, hogy ezeknek a védelmét egyébként a Házszabályban, illetve különböző, egyedi szabályzatokban meg lehet oldani. Ezek a szabályok nem az országgyűlési törvénybe valók, és az, aki korlátozza a nyilvánosságot, korlátozza az állampolgárok hozzáférését az Országgyűlés működését illetően, az azt kockáztatja, hogy végképp el fog fogyni a bizalom a demokratikus intézményekben.

Köszönöm szépen. (Taps az LMP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Több mint 8 perce maradt Karácsony Gergely képviselő úrnak.

KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én valójában egy kérdésről, azonban egy központi kérdésről szeretnék beszélni az új parlamenti törvény, illetve Házszabály kapcsán, ez pedig a frakcióalakítás ügye.

Nem azért tartjuk ezt kiemelten fontosnak, mert szeretnénk hozzásegíteni vagy éppen szeretnénk megakadályozni azt, hogy a Demokratikus Koalíciónak is frakciója legyen ebben a parlamentben. Szeretném ezt a kérdést egy olyan elvi, a modern parlamentarizmus kérdéseit alapvetően feszegető témaként felvetni itt a Házban, aminek kapcsán talán ebben a konkrét ügyben is tisztábban fogunk tudni látni.

Azt gondolom, első ránézésre talán védhető az az álláspont, ami a javaslatban szerepelt, hogy csak olyan párt alakíthat frakciót a Magyar Országgyűlésben, amely indult a választásokon. Könnyű emellett érvelni, hiszen azt gondolhatjuk, hogy csak azoknak a politikusoknak, csak annak a programnak van legitimitása a választók szemszögéből, amire a választók ténylegesen szavazni tudtak. A helyzet azonban ennél egy kicsit bonyolultabb, és a kérdést akkor tudjuk tisztán látni és helyesen dönteni ebben a kérdésben, hogyha világossá tesszük azt, hogy itt két, nagyon különböző elv vagy szempont az, ami ütközik egymással. Az egyik a szabad mandátum elve, amiről nyilván nem kell hosszasan érvelnem, hogy miért egy rendkívül fontos elv, hiszen nagyjából a XVIII. század óta a parlamentarizmus logikája egyre inkább a szabad mandátum elvét követi.

A szabad mandátum elve nem arról szól, hogy a képviselő, miután megválasztják, azt csinál, amit akar, hanem a szabad mandátum elve arról szól, hogy a képviselő, miután megválasztják, mindenfajta befolyástól mentesen, csak és kizárólag a közjó érdekében, a saját lelkiismeretének megfelelően kell hogy eljárjon. Éppen ezért szabad a mandátum, mert valójában a kötött mandátum elve a modern parlamentarizmus keretei között, amikor a törvényhozásban nagyon komplex kérdéseket feszegetünk, nem alkalmazható. A kötött mandátum logikáját más intézmények csatornázhatják be a modern parlamentáris rendszerekben, például a népszavazás, ahol a választópolgároknak van lehetőségük arra, hogy konkrét kérdésekben úgymond megkössék a parlamenti képviselő kezét, és magukhoz vegyék a döntés jogát és lehetőségét.

A szabad mandátum elve tehát arról szól, hogy a képviselők befolyástól mentesen dönthessenek, és erről szól minden, a parlamentáris jogban bevett forma, hogy ezt az elvet megvalósíthassa. Ezért van mentelmi joga a képviselőknek, és éppen ezért nem értünk egyet a Jobbiknak azzal a felvetésével, hogy ezt a jogot elvegyük, hiszen a mentelmi jog biztosítja ezt a befolyásmentes döntéshozatalt.

Az más kérdés, hogy az LMP álláspontja éppen arról szól, hogy ez a fajta befolyásmentesség, ez a fajta mentelmi jog csak és kizárólag a parlamenti képviselői munkával összefüggő cselekedetre szorítkozzon. És erről szól az is, hogy a parlamenti képviselőknek egy időben meghatározott mandátumuk van, és ez alatt az időszak alatt lelkiismeretük szerint, szabadon döntenek a politikai kérdésekben.

Nyilvánvaló, hogy ez a szabad mandátum elve annak ellenére is érvényes, hogy nyilvánvaló: a képviselők nagyon világos politikai logikáknak alávetve dolgoznak, de ez jogi értelemben nem jelenti a szabad mandátum elvének a felrúgását vagy az elhagyását, hiszen saját akaratukból jogi értelemben továbbra is szabadon döntenek arról, hogy egy párt, egy frakció fegyelmének alávetik magukat.

És nyilván érvelhetünk a modern parlamentáris demokráciákban a mellett, ahol a pártok megjelenése hozza létre a politikai vagy a választói akaratot, hogy ez a fajta politikai természetű kötés, kötőaktus, ami a választáson megjelenik a választópolgár és az egyes képviselő között, hogy olyan erős legyen az, hogy pártokban politizálnak, hogy ez tulajdonképpen a szabad mandátum elvével egyenrangú elv legyen. Azonban ez nincs így. Nyilvánvaló, hogy az, hogy a parlamentben, a politikában pártok vannak, ez egy politikailag-szociológiailag rendkívül fontos fejlemény. Közjogi értelemben a pártoknak nincsen ilyen típusú mandátuma, ha úgy tetszik, hiszen a megválasztott képviselőknek van mandátuma, függetlenül attól, hogy független képviselők, vagy egyéni képviselők, akiket párt színeiben választottak meg, vagy pedig listás képviselők. A mandátumok között ilyen szempontból nincs különbség. Közjogi értelemben tehát nagyon nehéz amellett érvelni, hogy a pártokra ruházzuk át azt a mandátumot, amit a választók adtak, függetlenül attól, hogy az emberek valóban pártok listájára szavaztak.

(13.10)

Azért nem tudjuk ezt megtenni, mert amikor a pártokra szavaznak az emberek, az egy politikai és nem közjogi természetű mandátum, és rendkívül rossz úton járunk, ha ezt a politikai természetű mandátumot közjogi mandátummá akarjuk átalakítani. Mi van akkor, ha egy párt, amelyet egyébként a választók nagy többsége, mondjuk, 53 százaléka szavaz meg, lerak az asztalra egy olyan programot, amiben több a kép, mint a szöveg, viszont a választókkal érzékeltet mindenféle dolgot, például azt, hogy föl fog lépni a korrupció ellen, hogy megerősíti az alkotmányosságot és a parlamentáris demokrácia intézményrendszerét, vagy például egymillió munkahelyet teremt, vagy pedig földhöz juttatja a családi gazdaságokat, és ez a párt ezt a programot nem hajtja végre, sőt, ennek ellenkezőjét csinálja, amikor kormányra kerül? Mi van akkor, ha ebben a pártban lesznek képviselők, akik elkezdenek arról beszélni, hogy különböző oligarchák tartják fogva ezt a kormányt, ha lesznek olyan képviselők, akik folyamatosan szembemennek ennek a pártnak az akaratával, és mondjuk, alakítanak egy önálló pártot, egy önálló frakciót, és annak a politikának a jegyében próbálnak tovább politizálni, amit ez a párt ígért a választóknak, amire politikai felhatalmazása van?

E szerint a parlamenti törvény szerint ezek a képviselők, akik egyébként híven továbbviszik azt a programot, amire szavaztak az állampolgárok, nem fognak majd tudni frakciót alakítani, szemben azokkal a képviselőkkel, akik egyébként a választók akaratával szemben kormányozzák az országot. Azt gondolom, hogy ez nem helyes, éppen azért, mert - még egyszer mondom - a politikai típusú mandátumot és a közjogi értelemben vett mandátumot keveri össze, és ez nem tartható.

De van egy másik érvem is: mégpedig az, hogy amennyiben elérjük azt, hogy csak azoknak a pártoknak lehet frakciójuk, amelyek indultak is választáson, akkor olyan szinten bebetonozzuk a jelenlegi pártokat, olyan merevvé tesszük a politikai képviseletet, amire a magyar választóknak szerintem nincsen szükségük. Egy ilyen típusú szabályozás talán indokolt lehetett volna a rendszerváltás hajnalán, azokban az időszakokban, amikor a pártok folyamatosan szakadtak, a parlamenti frakciók folyamatosan megosztottak voltak bizonyos kérdésekben. És voltak is kelet-közép-európai országok, amelyek próbálkoztak ilyen típusú szabályozás elfogadásával, de ma már, azt gondolom, a magyar demokrácia problémája a pártok túlságosan erős bebetonozottsága és az a fajta pártokrácia, ami uralja a magyar közéletet, és ami megfosztja az állampolgárokat a valódi politikai részvétel lehetőségétől.

Éppen ezért van az, hogy az európai demokráciákban rendkívül kevés példa van arra, hogy ilyen típusú szabályozást elfogadjunk, éppen azért, mert ez ellentétes a szabad mandátum elvével, ami egy olyan alapelv, amit akkor is érvényesítenünk kell, ha éppen Gyurcsány Ferenc frakciójáról beszélünk, vagy éppen mondjuk, Ángyán József frakciójáról; bár nem akarom professzor urat nehéz helyzetbe hozni. Csak a jelenséget szeretném előidézni, hogy mindenkor előfordulhat a modern parlamentáris demokráciában, hogy a pártok logikája más, mint a szabad mandátum elvéből következő parlamentáris logika. És előfordulhat olyan, amikor a választóknak az az érdekük, hogy elváljon egymástól az, aminek el kell egymástól válnia. Éppen ezért az LMP ezt a pontját ennek a javaslatnak különösen nem tudja támogatni.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az LMP és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A vezérszónoki felszólalások végére értünk. Az együttes általános vitát elnapolom, folytatására és lezárására még a mai napon, 6. napirendi pontként kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló törvényjavaslat általános vitájának megkezdése. A törvényjavaslatot T/6352. számon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót V. Németh Zsolt államtitkár úrnak, a Vidékfejlesztési Minisztérium államtitkárának, a napirendi pont előadójának, 25 perces időkeretben. Öné a szó, államtitkár úr.

Felszólalások:   20   21-77   77-95      Ülésnap adatai